Budapest (1877)

Alcím: Egyetemes heti közlöny

Első és egyetlen megjelent szám: 1877. január első hete

Felelős szerkesztő: Vahot Imre

Kiadó: Kunosy Vilmos

Megszűnés oka: nem ismert

Beköszönő

“Budapest”

Czimmagyarázat

A múlt nyáron és őszön tett hazai utazásomban megnyugvással tapasztaltam azt, hogy a jó magyar vidéken, hol még hálásabb kegyelettel vannak a közélet önfeláldozó bajnokai iránt, mint itt a hidegebb, számítóbb fővárosban, mint író nem vagyok elfeledve a múltból. Ez és egy jóakaróm tanácsára elhatároztam azt, hogy a páratlan számú 1877-ik év elején, midőn az egész világ harczra készül, s illető miniszterünk állítása szerint a magyar honvédség is mint harczképes, készen áll, még egyszer magam is kilépek a síkra, s a harczolás helyett inkább békét hirdetve, „Budapest” czímű lapot fogok megindítani, s ha olvasóközönségünk pártolásra méltatja azt, hosszabb időre megalapítani. De miért éppen Budapest czím alatt? Mert Magyarország fővárosa, Budapest, hazánk feje, szemefénye, szíve, melyben sokkal magyarosabb szellemű vidék befolyása idézi elő a rendes, normális állapotú vérkeringést, mi nélkül a magyar nemzet kicsinynek tetsző, de azért ép erős testének és nagy lelkének nem volna már majdnem ezer éve szívósan tartó állandó egészsége, törhetetlen életrevalósága. Ezért az, hogy a magyar ember a legjobbat akarja kívánni, így ád kifejezést nemes érzelmének: „adjon isten erőt, egészséget és jó munkát!” ami azt jelzi, hogy a magyar nem csak jó munkát csináló földművelő gazdának, de egyszesmind jó munkát végző iparos, iparkodó és kereskedő népnek is született. Erről leginkább meggyőződtem a világkiállítások tanulmányozása alkalmával. A tettleg csak egy pár éve egyesült Budapest főváros, mindebben ami szép, jó, nemes és hazafias, irányadó az egész országnak, miután a közügyeinket, közérdekeinket vezető magyar értelmiség, és anyagi, szellemi munkásságának roppant kincshalmaza itt van összpontosulva. A Budapest vezéri zászlója után indul és alkalmazza magát Magyarország egész vidéke, az összes magyar nemzet, melynek minden hű tagja büszke lehet arra, hogy ilyen művelt, díszes s anyagi, szellemi jóléttel dicsekhető magyar fővárosa van. És ha mégis több vidéki polgártársunk nem akarja Budapestet irányadóul elismerni, gondolja meg azt, hogy mi, kik a hazai műveltség, értelmiség, a korszerű haladás. Felvilágosodás zászlóját tartjuk kezeinkben, egy-két budapesti egyén kivételével, mind a magyar vidékről származtunk ide, s a mi jót és tiszta magyar elemet magunkkal hazulról, a vidékről ide hoztuk, azt a közép- és gyupontból kétszeresen törekszünk visszaadni a hazának. Amellett dicsekvés nélkül mondva, annyira megmagyarosítottuk az egész Budapest főváros lakosságát, hogy maholnap az öregebb nemzedék kihaltával, melytől nem lehet elvárni, hogy öreg napjaiban nyakra-főre tanulja meg a magyar szót – a már most is nagyobbára magyar ajkú és szellemű új nemzedék, a jó példával előmenő fővárosi törvényhatóság irányadó befolyásánál fogva, egy, faj, osztály- és valláskülönbség nélkül testvérileg egybeolvadó fővárossá fogja átidomítani Budapestet. Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz lefolyása után fővárosunk jó ideig az egész országgal együtt aléltan, félholti dermettségben hevert a hatalom lábainál… s az ostromállapot és a provizórium szomorú korszaka zsibbasztólag hatott fejlődésére. Ámde a főváros egyik képviselője által létrehozott kiegyezés folytán, a magyar minisztérium újólagos kinevezése s az országgyűlés egybehívása s már 12 év óta tartó folytonos működése helyreállítás a nemzet, és ez iránt a külföld megrendült bizalmát. És ezen rövid 12 éve alatt Budapest óriási haladást, emelkedést tanúsított, nagyobb mérvben épült, csinosbodott, s a közügyeink, érdekeink minden ágában nagyobb erőt fejtett ki, gazdagabb eredményeket mutatott fel, mint azelőtt 40 év alatt. A magyar kormány által annyira pártolt 1873-iki bécsi világkiállításnak ránk nézve oly fényes sikere szintén a tartósabb béke- és kibékülésnek tulajdonítható. Valamint azt is be kell ismernünk, hogy a fővárosi köztörvényhatóság és közigazgats újjászervezése, Budapest szorosabb egyesítése igen nagy lendületet adott fővárosunk haladásának. A bécsi kiállítás nemzetközi bíráló választmányának (jury) megjelenése és legújabban a szintén nemzetközi statistikai és őstörténeti gyülekezetek (congressusok) megtartása Budapesten, s a fővárosi törvényhatóság által rendezett ünnepélyes és szívélyes magyar vendégszeretettel történt fogadtatása, nemcsak fővárosunk, de az egész magyar haza és nemzet jóhírnevének világszerte elterjesztése emelé leginkább Budapestet a világvárosok sorába. Általán véve, valamint minden más, úgy a mi fővárosi törvényhatósági bizottmányunk kebelében is létezik a közügyeink üdvös és sikeres elintézését gátló pártoskodás. Ámde nem lehet tagadni, hogy az, kivált az újabb jótapintatú beválasztások után nagyobbára oly férfiakból áll, kik képességök-, szakavatott értelmisegok- tántoríthatatlan hazafiui és polgári tiszta jellemök- és munkásságuknál fogva fővárosunk nyilvános ás társadalmi életének minden ágát, érdekét méltóan képviselik, és fővárosunk javának, díszének előmozdítását valóban szívükön hordják. És ez elég biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a mi fővárosunk a folytonos haladás, a korszerű és közhasznú intézmények alapítása, újjáalakítása által lépést tartson, s egy színvonalra emelkedjék a külföld legműveltebb, leggazdagabb városaival. Az ő kezeikben van letéve a most már az egész világ által figyelemmel kísért fővárosunk közügyeinek bölcs tapintatú és lelkiismeretes vezetése. S mi meg vagyunk győződve, hogy ahol fővárosunk közérdeke, anyagi, szellemi jobbléte és dicsősége megkívánja, ott ők jeles képzettségű és hazafias szellemű pogármestereink vezérlete alatt kettőztetett erővel fogják tehetségöket s tevékenységöket kifejteni. Különösen a 22 tagból álló közigazgatási bizottmány, felülemelkedve egyesek elfogultságán és szükkeblüségén, ezen, a fővárosi ügyek vezetése s elintézése fölött szigorral ellenőrködő, s a közigazgatás gyökeres átalakítása- s javítására czélzó intézmény életrevalóságát minden más vidéki városnak irányadólag s tettleg fogja bebizonyítani, de csak úgy, ha a fővárosi közigazgatási bizottmány alakuló ülésén a szellemdús főpolgármester elnöki beszédében hangsúlyozott ügyszeretet, őszinte jóakarat, erélyes és lelkiismeretes közreműködés s az egyetértés vezetendi czélhoz a közegeket és egyéneket. És most már mind fővárosunk, mind az egész haza érdekében egy nagyfontosságú ügy felkarolására kérjük fel hazafiúi bizlommal, nem csak a fővárosi, megyei, és más városi közigazgatási bizottmányokat és nemzeti kormányunkat, t. i. a vidéken rendezendő országos kiállítások és a B u d a p e s t en megalapítandó á l l a n d ó v i l á g k i á l l í t á s valósítására. A szerkesztő.

Leköszönő

nincs

Reklámok

Budapest (1877)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s