Idők Tanuja (1860-1868)

1860. január 1.

Folytatás: Magyar Állam

Első szám

I. évfolyam, I. szám: 1860. január.1.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Lonkay Antal

Főmunkatárs: Garay Alajos

Megjelenik minden nap, kivéve vasárnap

Nyomdai munkálatok: Wodlander F. nyomda

Kiadás helye: Pest

Beköszönő szöveg (mint Idők Tanúja):

A t.olvasó közönséghez.

Pest, jan. 1. 1860, Mélyen meghatva nyúlok tollhoz az ünnepélyes pillanatban, melyben életet nyer, egy a maga nemében első magyar napilap, ha oly mértékben lesz tartós élete, amily megedzve kelle létre jönie a születését gátló mesterkélt vihar nyilzápor között évtizedről évtizedre, hű tükréül szolgáljon a jelennek tanulságos, igaz, óvó és intő tanuul a jövendőnek. Lelkem el van telve szent hálaérzettel az isteni gondviselés iránt, mely nem engedte, hogy legszentebb törekvésem hajótörést szenvedjen, sőt eszközökül használja éllenkedőket megerősítésemre, és feddhetetlen eszmények minél általánosab fölkaroltatására.

Oly díszes és válogatott közönség ezrei elé lép az „Idők Tanuja” mindjárt születése hajnalán, hogy az öntudat, miszerént azzal naponkint közlekedünk, naponkint itéletének vagyunk kitéve, egyrészt örvendeztető és lelkesítő, de másrészt feladatunk nagysága a felelősségünk fontos volta által majdnem megdöbbentő! Ám számot vetettünk magunkkal mindezekre nézve már akkor, midőn vállalatunk eszméjét, a valósulástól még oly távol, csak mind a lélek kedvenc tervét, hosszas elmélkedésekben érlelgettük. Előre láttuk a legyőzendő nehézségeket s tudtuk, hogy a nyilt határozottság némely embereknek nem fog tetszeni, tudtuk, hogy lesznek, kik nagyon felfogható okokból akarva félreértenek, és rajta lesznek, hogy sok más honfitársunk is félreértsen. De soha egy percig kételkedtünk arról sem, hogy azon díszes közönség, melyen számára régohajtott közlönyt valánk alapítandók, tökéletesen érteni fog bennünket s örömmel és testvéri szeretettel gyámolítand az új rögös pályán. Hogy ezen reményünkben nem csalódtunk, ez elég boldogító vigasztalásul és elégtételül szolgál mindazon méltatlan bántalmakért, melyekkel minden legkisebb ok nélkül illetettünk. Minden ok nélkül- mondjuk; mert soha be nem bizonyítható állítás az, hogy a vallás és a politika kizárják egymást; mi ha igaz volna, az emberiségnek gyors léptekkel az elbaromiasodás felé kellene rohannia.

Mi az egész világtörténelemből azon meggyőződést merítjük, hogy a vallásnak az emberiség összes dolgait át kell lengnie, mely meggyőződés elfojtásának megkisérlése mindig önmaga szokta magát megboszulni.

Hogy mi e meggyőződésnek az „Idők Tanujá”-nak programmjában nyilt kifejezést adtunk, szabad volt-e bárkinek gyanusítólag megtámadnia? Mi nem tarthatjuk a szabadság igaz barátainak azokat, kik a magukétól eltérő véleményt tiszteletben tartani vagy nem tudják, vagy nem akarják.

Oly nemzetnél, mely különböző templomokban imádja Istenét, a nemzetiség-és hazaszeretetnek kell az összeforrasztó szent kapcsot képeznie; mit miután már programmunkban nyíltan bevalotunk, előre megcáfoltuk az ellenünk szórt képtelen vádakat.

E vádak támasztói egy sorocskát sem idézhettek egész írói pályánkból vádjaik bebizonyítására, s így csak sajnálnunk kell félrevezetteket, kik semmi tényt sem látva, csak másik szavai után itéltek.

Az „Idők Tanuja” ezennel megkezdi pályáját s most lesz joga mindenkinek itélni fölötte, csak ezután lesz szabad bárkinek követ dobni rája, mihelyt egy sort fog látni benne, mely a haza és a nemzet szent érdekei ellen volna intézve.

Magát tiszta katholikus szellemet még a józan protestans sem tarthatja sem bünnek sem gyűlöletes dolognak; mert valamint a mi határozottan protestans írókat tiszteljük, becsüljük és jó hazafiaknak ismerjük : úgy megkivánjuk viszont, hogy a határozottan katholikus írótól se tagadtassék meg nem az elismerés sem a valói hazafiuság érdeme.

Az „Idők Tanuja” tehát a mesterségesen keltett előítéletekkel szemben, nyugodtan és rendíthetetlenül fog haladni, programmjában körülírt pályán; legszebb föladatának tekintendi a programm minden tételét szentül megtartani, nem követleve magának vezérszerepet, sem csalhatatlanságot; hanem mindig és híven szem előtt tartva a szerénységet, a hazafiui önfeláldozást, a szabadság szeretetét, mások meggyőződésének tiszteletét, a honszerelmet és nemzetiséget, a keresztény alázatosságot és mindenben azon meggyőződést, hogy „Ecelesia est docens.”

És most Isten szent nevében mondjuk az „Idők Tanujá”-nak: I el refer!

Lonkay Antal

TÖRTÉNETE

Indulása

Lonkay Antal (1827-1888) a katolikus egyház politikai törekvésének élharcosa volt. Egy olyan csoport választmányi tagja volt, amely a katolikus egyház restaurációs folyamatát sürgette, valamint politikai és társadalmi befolyását volt hivatott visszarezezni.

Már első lapjában, a Tanodai Lapokban (1856-1871) is azt a célt tűzte ki, hogy a hogy a keresztény és hazafias alapokon álló haladást szolgálja. Ezt a programot akarta kulturális térről politikaira átvinni az 1860-ban alapított Idők Tanuja című lapjával.

Egyedi jellemzők

Politikai napilapként indult, az első félévben a hetilapok kis méretével, kéthasábos tördeléssel jelent meg. Rovatai megnevezésükben csak jelentéktelenül tértek el a többi magyar napilap rovataitól. Csupán Lonkay hírlaphoz nem illő kenetteljes stílusa ütött el a többi lapétól. Foglalkozott mindazon bel-és külpolitikai, valamint gazdasági kérdéssel, amivel a több napilap is. A nemzeti szempontok védelmét olyan alapelvnek tekintette, ami mellet érvelni sem kell. Elsőrendű feladatának az erkölcsök nemesbítését tekintette, s ennek fejtegetése során lelepleződött, hogy a katolicizmus szempontjával mégsem tudta összeegyeztetni a nemzeti elsőség elvét.

Olvasói

A katolikus polgárságot célozta elsősorban. Előfizetői száma azonban alig érte el az 1200 főt.

Munkatársak

Lonkay Antlal, alapító/főszerkesztő

Somogyi Károly, szerkesztő

Gróf Jósika Kálmán, szerkesztő

Szent-Királyi I. .Zoltán, főszerkesztő

Politikai hovatartozás

Kiindulópontja szerint a politika és a vallás nem zárja ki egymást. Elsősorban katolikus mozgalmi lapnak látszott: főpapok írták több cikkét. Kezdetben Politikailag 47-es alapon állt, majd idővel sokféle szélsőséges mozgalomban szerepet vállat, így a nyolcvanas évek politikai antiszemitizmusát is terjesztette.

Érdekességek

• 1859. december 30-án felfegyverzett fiatalemberek támadták meg Somogyi Károly lakását, az Idők Tanuja első számát pedig protestáns fiatalok tünetes közepette, nyilvánosan elégették.

• Társadalmi téren egyértelműen vallta a földbirtokosság vezető szerepének szükségességét, történelmi elvekkel alátámasztva.

• Károlyi István, a Szent István Társulat elnöke eltiltotta a társulatot és lapját, a Religiot az új lap üdvözlésétől, mivel kiindulópontját veszélyesnek tartották.

Felhasznált irodalom

  • Antall; B.Nagy; Buzinkay; Katus; Kosáry; Miklóssy; Pók; Várady: A Magyar Sajtó Története II/1. 1848-1867. Budapest, Akadémia Kiadó, 1985. pp. 402-404.
  • Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet.Budapest,Haza és Haladás Alapítvány,1993. pp.56-57.
  • Az Idők Tanuja: 1860. január 1. száma
  • Magyar Állam: 1866. december 16; 1908. december 3. számai

Az oldalt készítette: Horváth Bálint

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s