Marczius Tizenötödike (1848-1849)

marcius1549maj21 marcius1549maj15 marcius1549jul6 marcius1549jan4 marcius1549feb14 marcius1549apr24 marcius1548szept30 marcius1548okt24 marcius1548okt10 marcius1548nov2p2 marcius1548nov2 marcius1548marc19p8 marcius1548marc19p4 marcius1548marc19p3 marcius1548marc19p2 marcius1548marc19 marcius1548apr11 marcius15elofiz marcius1549maj17

Jelmondata: Nem kell táblabíró politika

Szerkesztő: Pálffy Albert

Kiadja: Lukács László

1. szám: Pest, 1848. március 19., vasárnap

Betiltása: 1849. július 7.

Mutáció / változat: Debrecen 1849. január 3-február
Sz: Pálfi Albert
K/Ny: Beimel József , Lukács László (Megj: A hetilap megszünte után ezt kapták az elõfizetõk) negyedrét 1 ív
„Vegyenek friss Márciust”
függetlenségpárti, a radikális fiatalok lapja.
700+ pld
Agitáció, kevés külhír
1849. jan. 3.  Pesten utoljára
1849. feb. 14.  – 1849 május: Debrecen Pálffy ,az Esti Lapokkal harcban
1849. ápr. 24. Lukács-féle Pesti
1849. jún. 7.- júl- 6. Pesten Pálffy, míg a Szemere kormány betiltja, Pálffyt letartóztatja (évekig bujdosik)

Ferenczy J. A magyar hírlapirodalom történetében 1887-ben még elég elfogultan ír róla:
„Csak afféle piaci közlöny volt , amelynek közönsége sem volt állandó és biztos, hanem naponkény i vevõi tartották fenn, de pikáns modoráért olvasták mindenfelé.”

A tavaszi hadjárat után indult Jókai szerkesztésével az Esti Lapok, a Márc. Tizenötödike ellensúlyozására. Míg Pálffy Debrecenben adja ki a lapot, Pesten Gaál József megindítja a helyi ikerkiadást, melyet azonban alig olvasnak, s a lap csak Pálffy visszatértével kap újabb erõre. Szókimondása miatt Kossuth maga tiltotta be.

„A lapon, elõbb nevettek, késõbb gyûlölték és féltek tõle, majd .. bókoltak elõtte.” Minden nap este jelent meg negyedrét formátumban. „Tessék friss Március” – kiáltozták a rikkancsok. Átlag 5000 példány fogyott belõle naponta – a vidékiek többet is vettek belõle, és vitték haza ismerõseiknek. Volt, aki szidta, volt, aki védte, de mindenki olvasta. Egyész nagy hatalom lett, s szerkesztõjétõl is féltek. Görgey és Kossuth voltak a lap hõsei. Görgey névtelenül írt is bele. Szvacsek-vári Rezsõ: Erdõdi Pálffy Albert Franklin társulat 1904

 

Beköszönő

Polgártársak!
E lap a martius tizenötödiki nap dicső eseményeiből emelkedik fel.
Tekintsünk körül. A láthatár háborgó tenger. A historia a jelen évvel egy uj időszak előcsarnokába lép. –
Általános mozgalom. E lap ugy tűnik fel mint a legszerényebb zászló, melly az europai ujraszületés ünnepélyes diadalmenetéhez odacsatlakozik.
E perczben csak a főváros közönségére hatni tüztük ki magunknak feladatul. Mielőtt tovább mennénk, kisérletet akarunk tenni az erőkkel, mellyekkel rendelkezhetünk.
A közönséget lapunk megjelentével tán meg is lepjük. Ha szavaink akként találnak viszhangra a közönség előtt, miként barátaink körében vállalatunk iránt rokonszenv mutatkozott, kifejlődésünk épületéhez egy követ jól tettünk le a maga helyére.
Egyelőre is szivesen nyitjuk meg hasábjainkat, és házi organumul ajánljuk azon lelkes ifjuságnak, mellynek első felléptére a süker a kivivott sajtó-szabadság.
E lap feladata – a naponként ujabb alakot felvevő politicai clima változatairól a közönséget a lehető leggyorsabban tudósitani. – és küzdeni azon elavult eszmék ellen, mellyek a marczius tizenötödiki datumnál korábbiak. –
Előttünk a tárgyak tengere – a kül és belföld – ősi szabadságával a vén Anglia – vezér-zászlójával a szép Francziaország… Páris a civilisatio-rend nagy mestere. Előttünk a türelmében nagy sokára mégis kifáradt Németország… szomszédunkban a gyalázatosan megbukott Metternich-politica. – Itthon pedig annyi előszeretettel imádott fővárosunk… az ifju Pest, mellynek mindörökre virulnia kell, s melly hivatva van, hogy néhány év után az europai fővárosok sorába felvétessék.
Az országgyülést ugy tekintjük mind kedves vendéget… lehető hogy előbb is itt lesz mint gondoljuk. – Egyszerre egy gőzflotta köt kis partjainkon – a nemzet képviselői ugy sietnek közibünk, hogy a hir sem előzheti meg őket.
Mindezekben vezéreszménk lesz az, hogy Europában lakunk: Nem akarunk a politicai institutiók felállitásában a világ előtt separatum votummal lépni fel. Mi az europai nemzetek családjai közöl, egyik, a többiekhez hasonlók akarunk lenni.
Rend béke.
Szabadság, egyenlőség, és testvéri szeretet.

A lap indulása

Az 1848. március 15-i forradalom által kivívott sajtószabadság a radikális, forradalmi hangvételű, újításokat és cselekvést követelő lapok megjelenését eredményezte. A szimbolikus jellegű címet viselő Marczius Tizenötödike már a pesti forradalmat követő negyedik napon napvilágot látott, eleinte engedély nélkül, majd májusban szerkesztője, Pálffy Albert tette hivatalossá bejelentésével, s az előírt kaukció letételével.

Szerkesztők, irányvonalak

A Marczius Tizenötödike bizonyult a radikális sajtó képviselői közül a legtartósabbnak. A fiatal értelmiségiek, újságírók, publicisták lapja volt, akik Pest forradalmi ifjúságát képviselték, élesen bírálták a kormányt, a nemességen belüli változtatásokat, a nemzetiségi kérdés tisztázását, határozott honvédelmet követeltek. Erre utal a lap jeligéje is: „Nem kell táblabíró politika.”

A Marczius Tizenötödike késő délután megjelenő napilap volt, így a későn érkező fontosabb hírek is hasábjai közé kerülhettek. Eleinte a Beimel József nevét viselő Zöldkert utcai nyomdában készült, melynek új igazgatójául Lukács Lászlót nevezték ki. Később Lukács önállósította magát, az országúti Kunewalder-házban, a mai Múzeum körúton nyitott új nyomdát. A lapot 1848. június 21-től már itt nyomták.

A lap a megszokottól eltérő, negyedrét formátumban jelent meg. Egy összehajtott ívből, vagyis négy lapból állt, ami szintén friss, mozgékony szellemiségére utalt, s nem utolsósorban praktikus célokat szolgált. Előfizetőinek száma nem haladta meg a hétszázat, e tekintetben elmaradt a hagyományos, nagyobb újságok mögött. Terjesztésének fő mozgatórugói a pesti rikkancsok voltak, akik kiáltozásukkal hirdették: „Vegyenek friss Marcziust!”, valamint a városban több helyütt – például a Pilvaxban, az Ellenzéki Körben, a Nemzeti Színház csarnokában – beszerezhető volt. Pesten vele született meg az utcai hírlapárusítás. Elsősorban a fővárosi olvasóközönséget célozta meg, vidékre csak párszáz példány jutott belőle.

Tartalmát tekintve is újításokat tapasztalhattak az olvasók: eltűnt belőle a hagyományos típusú tudósítás, nem tartalmazott hosszadalmas külföldi híranyagot, helyette megjelent az éles hangvételű politikai véleményformáló szándék, a céltudatos agitáció, mely vezércikkek, eszmefuttatások, glosszák, bírálatok által öltött formát. Feudális kötöttségeket, maradi nemességet, rendi hagyományokat ostorzó, merész, szatirikus hangvétele többek között a vidéki nemesség körében váltott ki felháborodást.

Szerkesztője a lap egész irányát, modorát megszabó, nemesi családból származó Pálffy Albert volt. (Ki a forradalom évében a radiális újító szellemnek megfelelően Pálfiként írta nevét, ezzel is jelezvén szakítását a feudális múlttal.) Pállfy a Tízek Társaságának nevezett fiatal írók körének tagja, Petőfi közeli barátja volt. Cikkeit általában név nélkül közölte, illetve bizonyos esetekben Nagy Gedeon névvel szignálta.

A lap sok munkatársa szintén névtelenül vagy álnéven írt. Az ismertek közül legfontosabbak: Várady Antal, Degré Alajos, Vasvári Pál, Dobsa Lajos, Vajda János, Lisznyai Kálmán, Teleki Sádor, néhány vers és nyilatkozat erejéig Petőfi Sándor, valamint a kalandos életű, szintén nemesi származású Mérei Mór, Barsi József bicskei plébános, Egressy Gábor színész, Erdélyi János hevesi aljegyző. Természetesen még sokan mások is megjelentek az újság hasábjain. Mind e neveket összevetve megállapítható, hogy a lapban nem elsősorban a márciusi fiatalok, egy konkrét politikai csoport vagy párt játszotta főszerepet, hanem a hazai radikalizmus sokféle képviselői. A Marczius Tizenötödike főmunkatársa 1848. április 24-től a szatirikus cikkekkel megjelenő, mozgékony és termékeny Csernátony Lajos lett, aki Pálffy mellett határozottan intézte a szerkesztői teendők egy részét. Vezércikkeket, kommentárokat, tudósításokat, glosszákat írt, alkalmanként álnéven is. „Mimózák” és „Mákvirágok” címmel gúnyos, politikai élcelődéseket adott közre, melyekben többek között Bécset, a habozó nemesi politikát, a bürokráciát és a Batthyány-kormányt támadta, gyakran személyes, néha még Pálffy által is túlontúl erősnek, rámenősnek talált hangvétellel.

A Marczius Tizenötödike a pozsonyi nemesekkel szemben képviselte Pest forradalmi ifjúságát. Nagyvárosi, urbánus lapnak hirdette magát, s mint az a beköszönőből is kitűnik, európai kontextusban is pozicionálódni kívánt, azonban a vidéki munkás és paraszti követeléseknek nem adott hangot. Kitartóan követelte a politikai őrségváltást, hirdette a forradalmi eszméket, amik miatt szembekerült a kormánnyal. Az újság aktívan szerepet vállalt a március végi pesti megmozdulásokban, melyek gátat vetettek a kormány azon szándékának, hogy visszavonja a felelős magyar pénz- és hadügyminisztériumra vonatkozó ígéreteit, s hogy újratárgyalja az úrbéri törvényt. Pálffy március 30-i vezércikkéből is kiviláglik a pesti republikanizmus megerősödése („Éljen a respublika!”), melyet a radikális ifjak mint csodaszert állítottak be a társadalmi bajok fő forrásainak kikiáltott feudális abszolutizmus és monarchia ellen.

Sajtóper

1848. május 19-én az István nádor ideiglenes királlyá való kikiáltásáról szóló értesítés miatt – mivel az megjelent formájában nem volt igaz, s a kormányt kínos helyzetbe hozhatta – a lapot aznap este a nyomdában lefoglalták, így azt a problematikus néhány sor kivételével újra kellett nyomni. Ezzel megkezdődött a lap sokat emlegetett sajtópere. A szóban forgó hír egyes források szerint Nyáry Páltól származott, kit a radikálisok előtérbe helyeztek. A sajtóper célja a lap megrendszabályozásán túl Nyáry a radikálisoktól történő leválasztása, kompromittálása volt, ám mivel ezt elérték, a sajtóper lefolytatása a továbbiakban nem volt szükséges, így azt a Marczius augusztus 15-i közlése szerint ejtették.

A debreceni időszak

A kormány és képviselőház távozásával 1849. január 3-án jelent meg a Marczius ez időszakban utolsó pesti száma. Debrecenben február 14-én indult újra, ahol a Kolozsvárról ideiglenesen átköltöztetett, Bartók Lukács által vezetett nyomdában készült hol 800, hol 600 példányban. Ez időben Pálffy a belügyminisztérium tanácsosa, Csernátory pedig Kossuth egyik elnöki titkára volt, s igyekeztek a radikális, függetlenségi hangot megőrizve a békepárti ellenzék megnyilvánulásaira – főként Jókai Közlönyben megjelent cikkeire – reagálni. Az itteni hangulat, a hagyományos cívistársadalom nem kedvezett a lobbanékony pesti ifjaknak, radikalizmusuk nem talált nagy visszhangra.

A lap február 20-i számában közölte a Nyakravalót, Petőfi Mészáros Lázárról írt versét. Kossuth felelősségre vonta Csernátonyt egy Görgeyről elismerően szóló értékelése miatt, melynek következtében a szerkesztő lemondott.

A “kalóz” Marczius

Pest visszavétele után, 1849. április 24-én a Marczius Tizenötödike újraindult Pesten Lukács László kiadásában. Az első példányokat 4. számként jelezték, ezzel is utalva a januárban elszakított fonal felvételére. Azonban e lap nem volt azonos a még mindig Debrecenben működő, Pálffy által szerkesztett újsággal, mégcsak nem is párhuzamos szólamokat képviselt. A néhány felhasznált forradalmi jelszó mögött a nemesi konszolidáció ügye húzódott. Erről tett tanúbizonyságot az új jelmondat is: „Borúra derű”. Szerkesztője a forradalmi radikalizmustól távol álló, liberális haladást képviselő Gaál József volt. A lapba rendszerint álnéven írtak (Mentő, Tövis, Galamb, Etel stb.), sok mindent átvettek a Közlönyből. Az eredeti Marczius éles hangvételétől eltérő, kedélyeskedő, anekdotikus modor jellemezte.

A lap utolsó időszaka

A 40. szám június 5-én bejelentette, hogy június 7-től a lapot ismét Pálffy veszi kézbe, aki ezek után egyre élesebben bírálta a nemesi uralom visszaállítása jelképének tekintett Szemere-kormányt és politikáját. Azonban az európai forradalmi hullám elapadóban, a szabadságharc hanyatlóban volt, a lap fokozatosan vesztett bázisából, elszigetelődött. Június 27-én Kossuth rendeletet adott ki, mivel úgy találta, hogy az ellenséges erők a hírlapokból könnyűszerrel értesülhetnek a hadsereg tervezett lépéseiről. A Marczius, mivel a Közlönyben hiányolta az alaposabb haditudósításokat, már a kezdetektől igyekezett a szabadságharc eseményeiről bővebben beszámolni. A rendelkezés a „hadititkok kifecsegését” a lap azonnali betiltásával, a szerkesztő rögtönítélő bíróság elé állításával fenyegette. Pálffy nem hátrált meg, élesen a lap június 29-i számában élesen reagált a rendeletre, melyet lényegében az 1848. március 15-én eltörölt cenzúra újbóli megjelenésének tekintett, majd folytatta az éles hangú, ellenzéki támadásokat, mely a lap július 7-i betiltását eredményezte.

Az erről szóló rendelkezés Vukovics Jenő igazságügy-miniszter, Szemere Bertalan belügyminiszter és Kossuth Lajos aláírását viselte. Az intézkedés okaiként a kormányrendeletek kigúnyolásának veszélyességét, a haza védelmét nehezítő izgatást, a lap bemutatásának elmulasztását, hadititok kibeszélését nevezték meg.

A Marczius azonban már szinte kezdettől fogva támadta a Szemere-kormányt, 1849-ben pedig egyre nagyobb ellentét éleződött az új politikai vezetők és a márciusi radikálisok között, így Kossuth bírálata is egyre nagyobb hangot kapott. Mindez nem eredményezte volna a lap betiltását a Görgey személye körül kirobbanó viták nélkül. A Marczius még akkor is Görgey mellett foglalt állást, mikor Kossuth már elszánta magát a tábornokkal való leszámolásra, így az e tekintetben való nézeteltérések végképp megpecsételték a radikális lap sorsát.

Hivatkozások

Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet 1848-1918, Budapest, Corvina Kiadó, 2008

Dersi Tamás, Szántó Tibor: A magyar sajtó képeskönyve, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1973

Dezsényi Béla, Nemes György: A magyar sajtó 250 éve, I. köt., Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1954

Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története, Budapest, Sajtóház Kiadó, 2001

Kosáry Domonkos, Németh G. Béla szerk.: A magyar sajtó története II/1. 1848-1867, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985,

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s