Uj Lap (1902-1944)

ujlap ujlap3 ujlap2

Beköszöntő

Olvasóinkhoz.

Az első szó, melyet olvasóinkhoz intézünk a hála és köszönet szava azért a kitüntető bizalomért, melyet a magyar keresztény társadalom minden rétege két kézzel előlegezett az Új Lap-nak. Valóban megható az a lelkesedés melylyel az Új Lap-ot már megjelenése előtt felkarolták kicsinyek és nagyok. Minden erőnket, minden tehetségünket arra fogjuk szentelni, hogy méltók legyünk erre a bizalomra.

De kérjük mindjárt az első bemutatkozáskor a m. t. közönséget, hogy ne várjanak többet az Új Lap-tól, mint amennyit megígért. Ígérni pedig csak annyit igér, hogy keresztény szellemű két filléres újság lesz, hogy kielégítse azokat is, akiknek csak két fillér telik az újságra.

A politikában nem húz sem jobbra sem balra, nem kormánypárti, nem néppárti; nem is negyvennyolcas; nem azairius, nem merkantilista – hanem azt tartja: az a jó politika, ami a magyar hazát nagygyá, erőssé, a magyar népet boldoggá teheti. Ezt a politikát fogja pártolni, akár jobbról, akár balról hozzák tapétára.

A kis emberek lapja lesz az Új Lap első sorban, nekik szolgál tanácscsal, az ő érdekeiket viseli szívén, anélkül azonban, hogy elérhetetlen vágyakat támasztana bennük. Ellene lesz az Új Lap minden, a haza jólétét, a nemzet egységét, a társadalom békéjét veszélyeztető törekvéseknek

Leginkább pedig azon lesz az Új Lap, hogy hírszolgálatain jó legyen s benne röviden összefoglalva a nap minden nevezetes eseményét följegyezve találja az olvasó.

De az Új Lap-ban nem lesz semmi olyas, ami a jó ízlést s a keresztény erkölcsöt sértené. Az Új Lap-ot bátran olvashatja az asszony, a kisleány, a gyermek – a híreket is, meg a hirdetéseket is.

Ennyit ígérünk. Ezt meg is tartjuk.

Az Új Lap szerkesztősége.

Az Új Lap története

1902-ben a Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége a bulvárlapok technikáját kísérelte meg felhasználni a katolikus népnevelés céljára, és Gyürky Ödön szerkesztésében megindította az Új Lap c. krajcáros napilapját. 1944-ig fennállt, bár példányszáma mindvégig mélyen a valódi bulvársajtóé alatt maradt.

A katolikus radikális álláspontot elsőként Bangha Béla jezsuita hitszónok és politikus szólaltatta meg, aki a “destruktív zsidó sajtó” háttérbe szorítására számos lapot alapított 1919 szeptemberétől; az Új Nemzedék (1919-44, korábban hetilap), az Alkotmány örökébe lépő Nemzeti Újság (1919-44) és az Új Lap című napilapokat, a Gondolat c. irodalmi és politikai folyóiratot és a Képes Krónika c. képeslapot. Ekkor kezdett el működni az általa alapított Központi Sajtóvállalat is. Ez a harmincas években rendszeres támogatásra szorult – évi mértéke meghaladta a kétszázezer pengőt -, bár például a 77.000 példányban megjelenő Új Nemzedék a korszak kiemelkedően nagy lapjai közé tartozott.

Példányszámok

1906: 15-20 ezer példány

1910: 30-35 ezer példány

Új Lap: Kolozsvári melléklete

1. évfolyam 1. szám 2 fillér

Felelős szerkesztő: Benkő Sándor

Kolzsvár, 1902. kedd december 16.

Beköszöntő.

Mikor a bilincset levették a sajtóról, erről a rabmadárról az ő méltóságával, hatalmával, erkölcsi súlyával kezdett emelkedni a tisztesség és a kegyeletes szeretet légkörébe. Mindnyájan hozsannát kiáltottunk feléje, mert éreztük, láttuk, hogy elnyomott jogainknak, elrablott szabadságunknak első igaz fecskéje. Mindnyájan úgy éreztük, úgy gondoltuk, hogy a felszabadult sajtó abban a temetőben, mely oly riválisá tette az alföldet, hegyet, bérczet, mindent mi a magyaré volt, abban a gyászos temetőben az első hóvirág. Igy is volt régen… De azóta sok minden megváltozott… Az igaz fecskék mellé áldozatot kereső vércsék, héják, szürkületben a homály leple alatt repdeső denevérek, halálról, rossz sejtelmekről huhogó baglyok, kezdettek társul szegődni; a régi hóvirágok körül az erkölcsi alap helyett a az erkölcstelenség hitvány földjéből burjánok, kúszó növények, folyondárok kezdettek csoportosulni, melyek annak a virágnak hófehérségét lassankint elfödik egészen, hogy csak a zürzagyvalékot, a piszokságot és az undokságot lássuk. A tisztességes sajtónak kinövései ezek, melyek már annyira felszaporodtak, hogy ha a törzs megmentéséért nyesni, vágni akarjuk őket: darászfészekbe nyulunk…. Mindenféle vallási, erkölcsi alap nélkül, mint a tenger élősdii csak hulla, a dög után szimatolnak, 1 fillér haszonért belenyőlnak a családok szentélyébe, meghurcolják az ártatlanokat, a rablókról, a gyilkosokról regényt irnak, hogy a sáp mellett a mai kor erkölcsi halottainak idegeit csiklandozzák. És ez ellen nem cselekedhetünk, nem tehetünk egyebet, minthogy vallásos sajtóban álljunk azoknak rendelkezésére, kik undorral fordulnak el előbbiektől, nem tehetünk egyebet, mint alkalmat adjun, teret nyújtsunk nemes érzésü, gondolkozásu közönségnek, hogy egy vallásos erkölcsi alapon álló sajtóból vehesse értesüléseit, melyeket gyermekei előtt nem kell hogy eltitkoljon, nehogy megmételyezze testileg, lelkileg őket. E végből indult meg a Budapesten > Uj Lap < – nak kolozsvári melléklete is, hogy a fővárosi hirek, tudósitások mellett helyi dolgokkal is foglalkozva oly adatokat hozzunk a nyilvánosság elé, melyek sem a tisztességgel, sem a tiszta valláson nyugvó erkölcsös élettel ellenkezésbe nem jönnek… Ez a mi célunk, ez a mi tervünk, melynek kivitelére az olvasóközönség szellemi és anyagi pártfogását kérjük, hogy ez a szerény lapocska – hóvirág a régi időből – kitüzött tervét keresztülvihesse.

Benkő Sándor

Források

Reklámok

Repülő Hirlap (1893)

repulohirlap

Ingyenes napilap

Első szám: Budapest, 1893. március 18., szombat

Felelős szerkesztő: Gosztola Márton, kiadó: Székely Gábor

Beköszöntő:

A „Repülő Hirlap” E czim alatt a mai napon egy teljesen új irányt követő és legfőképpen a közönség szolgálatára rendelt napilap indul meg hazánk fővárosában. E sorok már bevezető sorait képezik e lap jövendő életének s pár szóban itt adjuk tudtára a közönségnek azon czélokat, melyek felé igyekezünk, midőn szolgálatába állunk. Lapunkat a vásárló publikum számára megbízható és lelkiismeretes irányban szertűkrévé ohajtjuk tenni mindazon bevásárlási forrásoknak, a hol lehetőleg jutányos árban jó árut lehet beszerezni. Hogy e czélunkat elérhessük nem bocsátjuk lapunkat feltétlenül rendelkezésre minden hirdetőnek, hanem csupán olyan hirdetést veszünk fel ez irányban szerkesztett rovatainkba, a mely czégeket jó lélekkel ajánlhatunk a közönség figyelmébe. Hirdetéseket közlünk lehetőleg minden irányban, ugy, hogy a közönség kivánalmainak minden tekintetben eleget tehessünk s egy összekötö kapcsot igyekszünk képezni a közönség és a kereskedelmi világ között. Hogy anyagi áldozatok árán tesszük meg erre nézve a kezdeményező lépéseket, midőn több mint 100, 000 példányban szétosztjuk a közönség között a Repülő Hirlap mutatványszámait, de hisszük, hogy áldozataink megtermik a maguk gyümölcseit s a közönség, mely tájékozatlanságában sokszor van kitéve a zsarolásnak és rászedésnek, lapunk utján megtalálja majd a szökséges czégek lajstromát. A Repülő Hirlap azonban nem csupán hirdető ujság, hanem minden olyan eszközzel rendelkezik, a mi a hirlapolvasó közönség igényeinek kielégitésére szükséges és épen ez a készültségünk az, a mi a Repülő Hirlapnak még a külföldi hasonló vállalatai felett is előnyt ad. Hirdetési rovataink mellett tért adunk hasábjainkon – rövid, velős kivonatban – minden olyan eseménynek, mely a hirlapi feljegyzésre érdemes. Ujdonsági rovatunk vezetésével nagy gondot fordít szerkesztőségünk arra, hogy a napilapok reggeli és esti kiadása közti időnek minden nevezetesebb eseménye közölhető legyen és igy anélkül, hogy a többi napon a napilapokkal konkorrálni akarnánk, olvasóink másoknál hamarabb értesülhetnek a legujabb hírekről.

Ingyenes napilapunk kitunó előnyeit a következőkben világitjuk meg: Gondoskodtunk oly összeköttetésről, hogy a külföld délig történő minden nevezetesebb hire lapunkban benne legyen. De nemcsak a külföld, hanem a belföldi és különösen fővárosi legujabb hireknek beküldését biztositottuk, beleértve a rendőri sajtóiroda, a törvénykezés különböző helyein és az országgyűlésen déli 12 óráig történtek közleményeit.

Az érdekelt közönség megtalálja lapunkban a szokásos utmutató részeken kivül a déli tőzsdei zárlatot. Lapunk szerencsésen megválasztott megjelenési ideje folytán méltán mondhatjuk a jelentékeny tényezőket a Repülő Hirlap eddig még egyedüli kiváltságának. Irodalmi rovatunkban a publiczisztikus részen kivül érdekes és vonzó népirodalmi közleményeket, tárczákat, költeményeket, stb. közlünk s igyekezni fogunk, hogy lapunkat e téren is mindig azon a szinvonalon tartsuk, a melyet a müvelt közönség jóizléssel megkövetel.

Szóval programmunkat négy pontban foglaljuk össze:

A Repülő Hirlap hirdetési rovata azon áruczikkek annoncáit foglalja magában, a melyekre a közönségre legnagyobb szüksége van s melyek minden verseny mellett a legjobbak és legolcsóbbak.

A Repülő Hirlap ujdonságai és irodalmi rovata felöleli mindazt, a mi a népért szolgál.

A Repülő Hirlap minden nap délben, hétfőn pedig korán, a reggeli órákban jelenik meg és –

a Repülő Hirlap-ot mindenki ingyen kapja meg. A mai nappal közönségünk elé bocsátjuk a lap első számát.

A „Repülő Hirlap” szerkesztősége és kiadó hivatala
Utolsó szám: I. évf. 4. száma az utolsó, mert 5. szám hiányzik: 1893. márc. 22.

Szerkesztő: Gosztola Márton

Elköszönő írás: nincs

Megszűnés oka: nem ismert
Studniczky Katalin

Reggeli Ujság (1897-1900)

reggeliujsagó

Folytatás: Magyarság

Első szám: 1897. október 5.

Szerkesztő: Aldor Ármin

aldorarmin
Magyar Szalon 1897. (28) A Sajtó. 709-712, A napisajtó vezérei képmelléklet

 

Beköszönő

Örömtüzeknek éles melege sugárzik felénk a letűnt napok ünnepi hangulatából. A magyar nemzet híre, becse, önérzete gyarapodásnak indult a fejedelmi beszédek, és tények termékenyítő hatása alatt. Légkörünk mintha tisztult volna, s aggasztó sejtelmeink mintha eloszlottak volna. Ám vigyázni kell, hogy tespedő álom ránk ne nehezüljön, és csalódásoknak zsákmányává ne legyünk. Kihámozva az értelmet abból a halhatatlan szózatból, mely a német császárt eszményi magasságba helyezte szíveinkben, és józan mértéket alkalmazva arra a magasztos elhatározásra, mellyel királyunk az eljövendő nemzedékek mintájául megidézi történelmünknek nagy alakjait, hogy mindig szemünk előtt legyen a szenvedésben, viszontagságban, dicsőségben megnyilatkozó nemzeti kötelesség: nem szabad elzárkóznunk attól a tudattól, hogy az elismerésnek, ragaszkodásnak és bizalomnak ama fennkölt szavai és tárgyai annak a Magyarországnak szólanak, amely egységes nemzeti léte, közös történelmi hagyományai, és magyar szabású műveltsége által erős, öntudatos és viharedzett állami individualitását fenntartani, folytatni és megszilárdítani törekszik. Jó társa a szövetségnek, biztos támasza a trónusnak, erőteljes szerve a közakaratnak csak egy ilyen Magyarország lehet. De hogy ilyen legyen: még sok a tennivaló. Sok polgára van a hazának, aki nem tud magyarul. Még több, aki nem érez magyarul. Pedig ennek az országnak magyarrá kell lenni, különben nem lesz ország. Az időszaki sajtó előljár a törekvésben. Az iskola is mozdít valamit. Sajnos, csak valamit. A közkorményzat lomhán cammog az iskola után. Nehézkes fegyverzetét némely tudományág is kezdi magára ölteni. Annál jobban csattogtatja szárnyait a lendületnek indult magyar művészet. Lökést, példát, irányt ezen a téren is a fővárosnak kell adni. Budapest a magyar ember szeme fénye. A nemzeti vérkeringés ereje itt lüktessen ellenállhatatlan hévvel, mert itt koncentrálódnak a nemzeti élet legnemesebb szervei. Bármennyire is összeforrott királyunk fejedelmi ténye a magyarság sarkallatos érzületével: azért arra hárítja azt a feladatot, hogy hazánk népei erkölcsi és szellemi mivoltukban teljes magyar jelleget öltsenek magukra. Azért kell ennek megtörténni, mert ilyen átalakulás nélkül a törvényben megállapított nemzeti egység csak írott malaszt és azért kell az átalakulásnak magyar szívet és magyar lelket ölteni, mert a Kárpátok belső medencéjében saját természetes súlyánál fogva csak a magyar fejnek van államalkotó hivatása. Hálás szívvel gondol minden jó polgár arra, hogy a korona nagy elhatározása rámutatott a haladás irányára. Mikor a király szobrokat emeltet azok emlékének, kik a nemzeti élet művelésében kiváltak, akkor kötelességünkké teszi a nemzeti eszme gondos ápolását, mert a királyi méltóság egy kristálylencse, mely vakító fényt nyer a hűségnek benne összegyűlő nemes tüzétől. De a melegségnek, fénynek és hatalomnak kútforrása a nemzet a maga közmunkájával, akarásával, haladásával, ragaszkodásával és önfeláldozásával. A fénynek, hatalomnak és erőnek ez a kútforrása még mindig nem egységes, mert még mindig nem teljesen magyar. És miként a színképelemzés megmutatja a világtestek különböző anyagát, aként a korona kristálylencséjében is feltűnik olykor a még be nem olvadt színek visszaverődő hatása. Ezen idegen színek beolvasztásánál Budapestre nagy feladat háramlik. Egy ilyen nagy test idegszálai nem végződnek a város sorompóinál, hanem elvezetnek az ország minden szögletébe. Az itt megpendített húr végigrezdül az egész országon. Amelyik eszme itt kipattan, annak igazságát ölébe veszi a léghullám, és elsodorja minden városba és minden faluba. Nincs tehát sürgősebb kötelessége a fővárosnak, mint az hogy teljes magyar legyen. Mert most még nem magyar. A közforgalomban sok az idegen elem. A család sem beszél minden tűzhelynél magyarul. Az unalomig sok német újságot fogyaszt a közönség. Némely üzletben németül fogadják a vevőt. Bizonyos körökben német a távolsági nyelv. Ilyen közszellem nem képes azt az ellenállhatatlan hatást kifejteni, mely a vidék lelki életének magyaros átalakítására szükséges. Ha azok a hírlapok, melyek a nemzeti ügynek naponként értékes szolgálatokat tesznek, minden tűzhelyhez behatolhattak volna és kiterjesztik hatásukat, akkor a Reggel Újság számára csak a tarlózás feladata várna, s a főváros magyar szelleme olyan intenzív súllyal nehezednék máris az országra, hogy az egy akol eszméje gyorsan közelednék a megvalósulás felé. De mit el nem érhetének küzdő társaink, azt hívő reménnyel igyekszik foganatba venni a reggeli újság. Mi eljutunk mindenüvé, behatolunk a legszerényebb háztartásba, olvasmányt nyújtunk mindenkinek, és szent buzgósággal teszünk kísérletet arra, hogy haszonnal olvassák rovatainkat, jó szolgái legyünk a közérdeknek, ébresztői a magyar nemzeti érzelmeknek. Ellenőrei a közromlásnak, védői az igazságnak, és virrasztói a hazafiságnak. E törekvéssel szemben teljes jutalmat nyújt nekünk az erkölcsi elismerés.
Utolsó szám: 1900. jún. 30.

Szerkesztő: Fényes László

Leköszönő:

Itt, e helyen hol mindig csak közügyekről szóltunk eddig, ez egyszer magunkról, a Reggeli Újságról kell szólanunk. A Reggeli Újság külső formájában holnaptól megváltozik, hogy azokat az eszméket, a melyeket negyedfél éven át hiven s –bátran elmondhatjuk: – jelentékeny eredménynyel szolgált, ezentúl még hathatósabban eredményesítse. A Reggeli Újság beolvad a holnap: 1900. július 1-én meginduló Magyarság czimü napilapba. A Reggeli Ujsag szerkesztősége ezentúl a Magyarság-ot fogja szerkeszteni s annál hathatósabban munkálkodhatik, mert a szerkesztőség több kiváló publicistával és hirlapíróval gyarapszik. A Magyarság felelős szerkesztője ezentúl is Fényes László lesz, a ki eddig a Reggeli Ujság szerkesztését vezette. Főszerkesztőnek pedig a Magyarság-hoz Bartók Lajost, a kiváló írót sikerült megnyerni, a kivel együtt mindannyian mindig azokért az eszmékért fogunk küzdeni, a melyek az újság olvasói előtt jól ismeretesek. Most, mikor mint Reggeli Ujság utoljára jelenünk meg a közönség előtt, legyen szabad nekünk őszinte köszönetünket kifejezni azért a hathatós támogatásért, a melyet a mi közönségünk irányunkba tanúsított. Büszkén mondhatjuk, hogy a ki egyszer megismerte lapunk irányát, az nem vált meg tőlünk. Kevés lapnak van olyan állandó előfizető közönségnek, mint a Reggeli Ujság-nak. És ez mert így van, arra kérjük közönségünket, hogy azt a bizalmat a melyet a Reggeli Ujság iránt tanúsítottak, ruházzák át a Magyarság-ra is. Mi ugyanazok maradunk elveinkbe, meggyőződésünkben, mint a kik eddig voltunk. Kiváló tisztelettel A Reggeli Ujság szerkesztősége

Megszűnés oka: beolvadt a Magyarság című ujságba

Története

Az első ingyenes budapesti napilap.

1897. október 5-én jelenik meg, Cséry Lajos szerkesztésében. Alcíme Hasznos Újság – ingyenes újság; hasznossága arra utal, hogy hirdetésekből kívánja fenntartani magát. Induláskor 60 ezer példányban, 1898-ban 80 ezerben nyomják. Mintája a La Presse (Émile de Girandin).

Tulajdonosa egyben a fővárosi köztisztasági vállalat tulajdonosa is volt: a lapot a kukásautók hordát szét a városban.

1898-ban ingyenessége megszűnik, 1 krajcárba kerül, 1900. jún 30-tól címe Magyarság.

 

Készítette: Fazekas Máté

Pesti Riport (1991-1997)

peestiriport2kep_18

1. évfolyam 1. szám: 1991. szeptember 2.

Főszerkesztő: Hámori Tibor

Kiadó: Szikra Lapnyomda

Folytatás: Pesti Bulvár

 

 

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1991 Hámori Tibor
1992 „Kiadja és előállítja: Szikra Lapnyomda” Hámori Tibor
1993 Hámori Tibor
1994  
1995  
1996  
1997 P&B Média Portfoliókezelői RtPESTI BULVÁR: P&B Média Rt Szücs Gábor

 

Beköszöntő szöveg

Ez úton is köszönjük a Kurír (Szűcs Gábor elnök, főszerkesztő) a Heti Magyarország (Gyapay Dénes főszerkesztő), és a Vasárnapi Hírek (Lőkkös Zoltán főszerkesztő) jókívánságait lapunk indulásával kapcsolatban.

Jellemzői

Szórakoztató bulvár napilap. Megjelent hétfőtől péntekig. Hangvétele egyszerű és közérthető. Erőssége a témagazdagság. Fő profilja a hazai és külföldi színes és érdekes bulvár hírek közlése. Sárga papíron piros kísérő színt használtak.

Fontosabb rovatok

  • Sport
  • Kultúra
  • Belföld
  • Bűnügy
  • Programok
  • Tarka világ
  • Külföld
  • Lapzárta

Újságírók

  • Dunay Csilla
  • Móza Katalin
  • Csík Rita
  • Galambos Szilveszter
  • Márkus Csaba

Története

Szűcs Gábor 1996. november 5-én, a 6. évfolyam 220. számánál veszi át a lap szerkesztését. A Pesti Riport nem kelt el olyan magas példányszámban, a kiadónak nem érte meg tovább fenntartani (Gulyás 2000). E mellett belső gondokkal is küszködött. Az 1997. január 22-i számban azt hirdetik, hogy másnaptól Pesti Bulvár (1997) címen jelenik meg (bár két 2002-es próbálkozás, a Holnap (2002) és a Tőzsdei Kurir (2002) ezek közül is kudarcba fulladt). A korábbi főszerkesztő, Hámori Tibor 1997. december 1-től egy jellegét és megjelenését tekintve a Pesti Riporthoz hasonló napilapot indít Riport (1997) néven.

A kezdetek

„Az Esti Hírlaptól távozó Hámori Tibor főszerkesztette a Pesti Riportot, amit a Szikra Lapnyomda talált és adott ki: a Sárga lapcsaládot olyan sárga papírra nyomták, amely „szennyezett” volt, ezért olcsóbb. Később azonban [a papírgyárosok] kitalálták, hogy a sárga dehogyis olcsóbb, szennyezett, hanem sokkal inkább színezett, ergo drágább papír. Ez már nem volt kifizetődő, így a Szikra is tönkrement ebben a lapkiadásban.” [i]

A „kiegészítő bulvárlap”. A Pesti Bulvár története szinte másolata a Képes Bulvárénak: itt is, ott is egy tulajdonos (itt Szücs Gábor, ott a Híd Rádió Rt) egyszerre két bulvárlapot jelentet meg: egy komolyat (Mai Nap / Kurir) és egy lazábbat (Képes Bulvár / Pesti Bulvár). A „lazább” egyik helyen sem lett életképes: az egyik 66, a másik 69 számot ért meg.

1997-ben már tervezhetik a lap teljes átalakítását, „Pesti Bulvárrá” átalakítását, aminek a lapterve kiszivárog „hála némely szerkesztőségi pecsovicsoknak[ii]” A lap alcíme – szórakoztató napilap – immár nem tartható, mint induláskor, amikor a lapok túlságosan átpolitizáltak voltak, írja Szücs Gábor. „Nem elég .. csupán csak szórakoztatni, mindenekelőtt híreket, információkat, tudósításokat, véleményt, publicisztikát is joggal várnak az olvasók”. (A Képes Bulvár 2004-ben viszont ismét a csak-szórakoztatás céljával indul – és fuccsol be). A főszerkesztő felhívja az olvasót: találják ki együtt az új lapot.

A következő három hét minden számában címlapon a vezércikk helyén csak erről van szó, az új lap születéséről. Ha nem szivárog ki a lapterv, talán nem születik meg ez a sorozat. Már ez is „szenzációs” lenne, de Szücs Gábor nemcsak a lapindítás műhelytitkait osztja meg az olvasókkal, hanem komoly sajtóműfaji-sajtótörténeti értekezésekket is készít, bár a bulvár alapvetően üzleti célját nem hozza fel. Ehhez hasonló folytatásos szerkesztői üzenetek talán csak az Élet és Irodalom 1970-es arculat- és szerkezetváltásakor jelent meg, ott minden számban más szerkesztő tollából.

Az új lap mérete fele akkora, mint a főlapé, és hasonló típusú bevezető kampánnyal kerül bevezetésre, mint a (szintén kudarcba fulladt) Esti Kurír (1992-93).

„A bulvár szó azokra a széles, nagy sugárutakra utal, ahol a lapokat árusították. Illetve, árusítják ma is… Vagyis a bulvárújságért mindenekelőtt le kell menni az utcára: ezt nem szokták előfizetni. Ami a szerkesztőknek is egy másfajta gondolkodásmódot jelent. A hagyományos napilapok ugyanis zömükben előfizetésben fogynak. Ami azt jelenti, hogy a vásárló, amikor előfizet egy lapra, köt egy kvázi szerződést is, amelyben a lap elvállalja, hogy téged, kedves előfizetőm, ettől kezdve ellátlak az ország és a világ híreivel.

A bulvár – az más. Itt nincs – illetve alig van – előfizetés, vagyis nincs “szerződés” sem. A bulvár azt mondja: én készítek egy pillanatfelvételt az országról és a világról, de ez az én felvételem lesz. Nincs benne más, csak az, amit én akarok megmutatni neked. És ha ez tetszik, kedves olvasó, akkor vedd meg alapot. Vagyis a hangsúly a szelektáláson van: a bulvár nem mindent, csak a fontosat, a híreket, az érdekeset, a szenzációt mutatja meg.

És eközben igyekszik úgy beszélni, ahogy az emberek beszélnek az utcán, igyekszik olyan történeteket elmondani, amilyeneket az emberek mondanak, és ezért lehet nagyon szeretni. Hiszen olyan, mint – mi vagyunk.

A sárga újság – tudjuk, sokan így hívták – megszűnik. Fehér lesz. Valamikor, az induláskor ugyanis egy sárga lapcsalád létrehozásáról álmodtak a tulajdonosok [talán a sárga RTV újság volt az egyik – HH]. Mára viszont csak ez az egy maradt sárgának, család nélkül árván. Ám a sárga papír nem csak figyelemfelhívó volt, de sajnos, rosszul olvasható is. A rányomott piros színt is sápadttá tette, s a fekete betűk sem voltak igazán láthatóak. Ezért megszabadulunk ettől az egykori reklámfogástól, viszont egy jobban olvasható lapot kínálunk majd Önöknek.”

(1997 jan. 3. Dübörög a Pesti Bulvár)

Január 6-án bemutatja a „még készülő” lapfejet is. „Szeretném felhívni figyelmüket arra az izgalmas kettősségre, amit a modern címbetűk és az újságot olvasó, kicsit archaikus figura ellentmondása okoz. Ezzel is szerettük volna jelezni legfőbb törekvésünket, azt, hogy egy lényegesen korszerűbb lapot csinálunk, miközben meg kívánjuk őrizni a régiből mindazt, ami jó volt. Az a kedves kis figura éppoly öreg, mint a bulvár szó …”  (Ilyen volt – ilyen lesz. 1997. jan. 6.)

Január 7-én kiderül, hogy a lap 12.20 és 12.30 között fog megjelenni. A megjelenés idejét bulvár esetében adekvát módon a Kurírnál horoszkópot író Laár András horoszkópjának szerencsés állásával indokolja (Start: 1997.01.23.12.20. Pesti Riport, 1997. jan. 7.).

Január 8-án közli a rovatszerkezetet: „szeretnénk egy fiatalos, lendületes, vidám laopt adni az Önök kezébe”. Ezért gondoltuk úgy, hogy a magyar sajtóban egyedülálló módon a Pesti Bulvár kezdődjön a sportrovattal! (Január 23: egy szerencsés dátum!)

Január 9-én kiderül, hogy „a sportrovat után a magyra napilapok történetében egyedülálló vállakozás kezdődik: rovatot indítunk a húszon „inneni” ifjúságnak, zömökben középiskolásoknak. Szeretnénk őket is megbnyerni napilapolvasónak, hiszen tudjuk, valljuk, belőlök lesz a jövő újságvásárlója[1]”. Középiskolások által szerkesztett oldalakat is tervez, külön hangsúllyal a lap internetes felületén. A rovat “5 pillére”: szex, életmód, zene, számítógép, iskola és tanulás. (Buli van)

Január 11–én megírja, hogy az előző esti kulturális programokról már másnap megjelenik kritika (ami reggeli napilapnál nehezen megy).

13-án klasszikus szlogennek jelentkezik Szücs Gábor: „Visszhangzik a belváros, Riportból lesz Bulvár, most!”.

14-én kiderül, hogy itt is a klasszikus beetető recepttel főznek: „első száz nap, száz ajándék”, majd „három hónapig ingyenes az apróhirdetés”

[1] Ez bejött, amennyiben a lapot nem vették…

[i] Szűcs Gábor, szóbeli közlés, 2008

[ii] 1997 jan. 2. A második születésnap elé. Pesti Riport.

Befejezés

Utolsó szám: 7. évfolyam 15. szám 1997. január 22. Főszerkesztő: Szűcs Gábor Kiadó: P&B Média Portfóliókezelő Rt.

Elköszönő szöveg

Tisztelt Olvasóink!

1992. szeptember 2-án jelent meg a Pesti Riport első száma. Ma jelenik meg az utolsó.

Van egy színházi szakkifejezés: darabtemetés. Azt jelenti, hogy egy-egy darab legutolsó előadásán, kivált a hosszú sikerszériák végén a színészek jókedvű rögtönzésekkel mulattatják a közönséget, de inkább önmagukat. Az utóbbi időben ritka nálunk a darabtemetés, annál sűrűbb a laptemetés. Nagy múltú lapok is elbúcsúztak az olvasóktól, mert összeroppantak a gazdasági nehézségek szorításában. Nekünk most se vidám darabtemetést, se komor laptemetést nem kell tartanunk.

Önök több mint öt éve megszerették a ”sárga újságot”, amely egy agyonpolitizált légkörben politikamentes, szórakoztató olvasnivalót kínált, s szeretetük mind a mai napig kitartott. Pedig bizonyára Önök közül is sokan észrevették azt, amit mi, a lap szerkesztői, munkatársai, hogy mostanra a Pesti Riport kissé elfáradt, divatjamúlttá vált, fiatalító műtétre szorul.

A műtétet elvégeztük: holnaptól kezükbe vehetik a Pesti Bulvár első számát. Az új lap, amelyet figyelmükbe és szeretetükbe ajánlunk, szándékunk szerint megőrzi jogelődje minden előnyét, de tartalmában frissebb, megjelenésében elegánsabb lesz. Így hát ez a búcsú nem igazi búcsú. Holnap ismét találkozunk!

Hivatkozások

Gulyás Ágnes: Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon, Médiakutató, 2000. http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/02_bulvarlapok_a_rendszervaltas_utani_magyarorszagon/04.html

Pesti Bulvár (1997)

peestiriport1kep_8

1997. jan. 23.-1997. ápr. 30.

Pesti Bulvár 1997. jan. 23. I. évfolyam 1.szám

Született: 01.23-án

Tulajdonképpen most a legegyszerűbb lenne ide azt irni: kedves olvasó, ha Ön olvassa e sorokat, akkor nincs is mit irni. Mert ezek szerint ma megvette a Pesti Bulvár első számát. A kicsi bizony ma délben elhagyta a szülői ház óvó melegét, s kirepülve a családi fészekből, egyből a fagyos januárban találta magát. (S mert hogy bulvárlap a Bulvár, ráadásul még a szó szoros értelmében: az utcára is került…) Most majd’ mindennap új és új rovatokkal, induló szekciókkal , eleddig soha nem volt laprészekkel, különleges reklámfogásokkal találkoznak majd. Kérjük, ismerjék, s ha lehet, szeressék meg valamennyit. És ha valahol melléfogtunk és azt ugyancsak Önöktől szeretnénk megtudni. Egy sor kérdésről pedig még mindig nincs döntés. Vannak, amivel úgy gondoltuk, megvárjuk majd a leendő olvasót. Az egyik például: legyen-e levelezési rovat? S ha igen milyen? És autós? Avagy motoros? Adjunk heti filmprogramot vagy nem, jó-e így a tévéajánló? Vállalnák-e, hogy heti mondjuk a pénteki lapszámba 55 forintért beletegyünk egy utcán 39 forintba kerülő komplett rádió- és tévéújságot? Nem sorolom: a kérdések szinte végtelenek. Engedjék meg, hogy a jövőben rendszeresen a véleményüket kérjük közös gyermekünkről, fejlődésének egy-egy szakaszáról. Hiszem, hogy ezek a „szülői értekezletek” csak hasznosak lehetnek. De most csak annyit: köszönöm, hogy minket választott. És ha lehet, maradjon velünk!

Rovatok: Sport Buli Vár! Bűnügy Kultúra Interjú Belföld Horoszkóp Apróhirdetés Szolgáltatás Külföld Hirdetés Lapzárta

Elköszönés

„Néhány sor talán, ha fennmarad rólunk az annalesekben, ha ugyan egyáltalán van még, aki írja”. … néhány rovat, s vélük kicsit a Pesti Bulvár szelleme is most átköltözik a Kurírba”

Még egy vicces időjárásjelentésre is futja: „Szép volt az eleje, derűs, ám most felhős az ég. Melegünk van, kedélygyengítő fronthatással 20 fokig emelkedik a hőmérséklet. Laza pihenőnapok jőnek, fújjuk ki magunkat!”[i]

[i] Pesti Bulvár, 1997. ápr. 30.