Magyarország (1893-1944?)

magyarorszag8magyarorszag5magyarorszag2 magyarorszag_estilap

Politikai napilap. 1893-ban Holló Lajos alapította a függetlenségi és 48-as párt támogatására. Bartha Miklós vezéreikkel nagy népszerűséget szereztek M első, este megjelenő nagy lapnak. A világháborúban gr. Károlyi Mihály, majd Lovászy Márton irányította; Magyar Elek szerkesztése alatt Az Est-konszern egyik lapja lett, ennek megszűnésével Szvatkó Pál vette át a szerkesztését, azóta, (1939. dec.) reggel és este jelenik meg.

Lásd még: Az Est

 

Ellenzék (Kolozsvár, 1880-1944)

romania_kep_24

1880 október 1. – 1944 január 27.

Első szám

I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1880. október 1.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós

Megjelenik: naponta

Beköszönő szöveg

“Barátaink örömére, ellenfeleink bosszuságára, íme, élünk, vagyunk és lenni fogunk. Lenni fogunk szivünkben igaz bugósággal, lelkünkben erős elhatározással, szilárd akarattal: munkálni hazánk függetlenségének előmozdításán; és szolgálni azoknak az erényeknek, melyek a multból vigasztaló csillagként integetnek felénk, megvilágítani azon setét utakat, melyeken halad a fellármázott hazafiság. Ezt a hazafiságot támogatni, éltetni, vállalkozunk a győzelem biztos reményében. A munka nehéz, de oly férfiak támogatnak, kik kezesség nekünk, hogy munkánk nem lesz hiábavaló. Kérjük olvasóinkat, kérjük ügyünk, hazánk függetlenségének, az önálló Magyarországnak barátait, hogy támogatásukban részesítsék lapunkat, nem feledkezvén meg arról, hogy az elhintett mag a jövendőben terem hatvan és száz anyit. Hangzatos nevekkel nem állunk elő, bár tehetnők; az eredmény bizonyítson lapunk értékes volta mellett. És most bízva nemzetünk józan voltában, életre valóságában, hazánk jövőjében, ígérve becsületes munkát egész az önfeláldozásig: üdvözöljük olvasóinkat és kérjük tiszteljenek meg azzal a bizalommal, melylyel mi viseltetünk a független Magyarország jövője iránt.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Az Ellenzék azért indult, hogy az Ugron Gábor vezetésével szerveződő erdélyi képviselők orgánuma legyen, megjelenését Kolozsvár helyi sajtója ellenséges féltékenységgel fogadta: a kormánypárti Kelet “forradalom” szításával vádolta, a hajdani balközép Magyar Polgár viszont a függetlenségi eszmét féltette tőle, míg a Függetlenségi Párt vezetői üdvözölték a lap létrejöttét.

Munkatársak

Törs Kálmán, Mezei Ernő, Somogyi Antal (függetlenségi politikusok)

Politikai hovatartozása

Az ellenzéki Függetlenség Párton belül szerveződő úgynevezett Ugron-csoport politikai agitációs eszközeként kezdetben a legszélsőségesebb ellenzékiség hangján szólt, Erdély sérelmeit fejtegette, vitázott az erdélyi román sajtóval; majd – Ugronék véleményváltozását követve – a kormányképesség problémájára helyezte a hangsúlyt.

Utolsó szám

dátuma: 1944. január 27.

megszűnés oka: nem ismert, valószínűleg a szovjet megszállás

Leköszönő szöveg

nincs

ÉRDEKESSÉGEK

  • Az Ellenzékben közölt, a közös hadsereget kritizáló írásokat követően két katonatiszt a szerkesztőség épületében megtámadta és súlyosan megsebesítette Bartha Miklóst.

Felhasznált irodalom

  • Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története II/2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985

 

Az oldalt készítette: Fekete Martin

Ujság (1925-1944)

ujsag2kep_20

Előzmény: Az Ujság

1925. július 12. és 1944. március 23.

Utolsó szám

Az utolsó szám 1944. március 23-án jelent meg, megszűnésének oka ismeretlen, leköszönő szöveg nincsen, az utolsó számban is hirdetésre és előfizetésre hívják fel az olvasó figyelmét.

Utolsó szám adatai: XXXI.évfolyam – szám: 1944. március 23. Felelős szerkesztő: Makay-Petrovics György, dr. Megjelenik naponkint délután

 

Az oldalt készítette: Nábelek Zsófia

Uj Nemzedék (1913-1944)

ujnemzedek ujnemzedek

Az Uj Nemzedék politikai, szépirodalmi és közgazdasági folyóirat (napilap 1919-től)

Adatok

Szerkesztője: Milotay István

Szerkesztőség: V. Csáky utca 30.

Kiadóhivatal: V. Vajkay utca 1.

Előfizetési díj: egész évre 16 k, félévre 8 k, negyed évre: 4 k

Egyes szám ára: 30 f

Megszűnés oka: nem ismert

Első szám

Beköszönő szöveg:

„Az Uj Nemzedék a közönséghez.

Politikai, közigazdasági és szépirodalmi tartalommal uj lapot adunk a közönség kezébe, a mely a modern műveltségü, függetlenül gondolkozó magyar értelmiség hetenként megjelenő orgánuma akar lenni. A külföldön legutóbb végbement nagy események, melyek Magyarország szomszédságában sok százéves uralmi viszonyokat semmisitettek meg és nagy erővel feltörő uj alkotásokat teremtettek, úgyszintén az idehaza dúló sulyos küzedelmek, amelyek messze kihatnak belső erőviszonyainkra is, minden komoly gondokozásu emberre sokszorosan reárójják azt a kötelességet, hogy Magyarország világpozíciójának és belső organizációjának kérdéseivel mélyrehatóan foglalkozzék. Ezek a válságos körülmények szellemi, erkölcsi és gazdasági erőinknek teljes kifejtését parancsolják és mennél nagyobb a süllyedés, annál kényszerítőbb a feladat a hivatottakra nézve, hogy a nélkülözhetetlen kapcsolatot és szolidaritást egymás között megteremtsék. Az egyensulyát vesztett közfelfogás ma két véglet között keres menedéket nálunk a jelen és a jövő problémájával szemben. Az egyik szélsőség azzal fenyeget, hogy maradisággá fajitja és a fejlődéssel ellentétbe állítja a nemzeti eszme ápolását, a másik azzal: hogy rombolásig viszi a modernség és a haladás vágyát. Mi mind a két felfogástól távol állunk. Az ország politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásában együtt akarjuk járni a demokratikus haladás útját más kulturnépekkel, de nem a magyar nép kipróbált lelki és erkölcsi tulajdonságainak lebecsülésésvel, vagy aláaknázásával, hanem éppen ezek minél teljesebb és tisztább kifejtésével. Az Uj Nemzedék maga köré akarja gyüjteni mindazokat, akik a nemzeti közélet s a művelődés külömböző teren ebben a gondolatban találkoznak, de szétszórva és egymástól távol nem éreztethetik az együttes, egy célért folytatott munka hatásást a közvélemény és a társadalom szélesebb rétegeire.

A politikai viszonyok sulyos elfajulása közepette, a mely elkallódással és megbénulással fenyegeti erkölcsi, gazdsági és szellemi erőinket, keresnünk kell a válságos helyzetből való kibontakozás útját. Pártérdekekre való tekintet nélkül oly egészséges alakulás elökészitésén munkálkodunk tehát, amely lehetővé teszi az erők normális mérkőzését és közeli célok mellett az ország jövö érdekeinek és nyugodt fejlőóödésének biztositására is hivatva van.

Politikai hitvallásunk, hogy a cél, melyet a kiegyezés egyrészt Magyarország és Ausztria, másrészt Magyarország és a dinasztia között fennálló érdekkapcsolat biztositására maga elé tűzött, lehet változhatatlan, de a módok, melyekkel e cél jobban megközelithető, szükségképpen a változás törvényeinek vannak alávetve.

Ennek a felfogásnak szolgálatában vezérlő gondolatunk lesz Magyarország és a dinasztia egymásra utaltsága és éredeik azonossága, melyet a közelmultban lezajlott események mind a két félre nézve a történelmi szükségesség uj bizonyitékaival támogattak meg. Ez nem olyan cél többé, amelyet egyik vagy másik részről csak időnkint való lemondással, vagy kényszerü alkalmazkodással lehet szolgálni.

E törekvéssel kapcsolatosan, érdeklődésünk ki fog terjedni az ország valamennyi nagy problémájára, ezek között első sorban az ország politikai demokratizálásának s emellett különösen a nemzetiségi politikának fölvetett kérdésére, melyek tisztázását a nemzet belső egyensulyának megóvása és kifelé való erejének fokozása egyaránt megköveteli.

Rajta leszünk, hogy a közgondolkozást a külső politika mindazon mozzanataira figyelmessé tegyük, melyek a monarchia és Magyarország jövőjét és érdekeit bármely vonatkozásban érinthetik és amelyeknek ismerete és helyes megitélése nélkül a magunk sorsát sem intézhetjük a történelmi hivatás magaslatáról. Mindezekben a kérdésekben összeköttetéseink és információink lehetövé teszik számunkra az események gyors nyomonkisérését s olvasóink hü és avatott, érdekes és sokoldalu tájékoztatását.

Belső politikánk válságával szorosan összefügg közgazdasági életünk aggasztó elernyedése és dezorganizáltsága. Amint politikai tehetetlenségünk megteremtetette az erőszak uralmát, közgazdasági életünkben éppen igy elhatalmasodott egyesek önkénye, akik csakhamar észrevették, hogy nem annyira a politikusok, hanem inkább ők, a plutokrácia hatalmasai a helyzet urai. Igy következett reánk egy olyan korszak, melyben a céltalan és tehetetlen politikát a pénz oligarchái sulyosan megadóztatták, úgy hogy ma már alig mozdulhat nélkülök. Ennek a helyzetnek lett következménye, hogy ma nem érdemes többé legális üzletkötésre törekedni s igy lett a politikai hatalommal együtt űzött titkos visszaélések útján megszerzett illegális üzlet az egyedül és igazán kifizető. A kereskedelmi és üzleti tisztesség helyreállitása, amely nélkül a köz boldogulása el nem képzelhető, egyik főcéljainknak. Enélkül hiába bizakodunk a gazdasági helyzet megjavulásában is, mert a jobb konjunktúra így csak a politikai üzleteknek válik elsősorban javára és a tisztességeseknek továbbra is a morzsa jut.

A közgazdasági válság ilyen megitélése mellet sulyt vetünk arra, hogy keressük enyhitésének minden lehető módozatát. Az Ausztriával kötendő kiegyezés, valamint a Balkán-államokkal való összeköttetésünk nagy fontosságu kérdéseiben pedig azon leszünk, hogy a leghivatottabb elméleti és gyakorlati szakférfiak közreműködésével e kérdések iránt érdeklődést s tudatos és tájékozott közvéleményt teremtsünk.

Az irodalomban, a kritikában és az alkotásban egyaránt, oltalmazni fogjuk a magyar lélek uralmát a káros idegen szellemi és erkölcsi hatások beszivárgásával szemben, nem külsöségekben és jeszavak hangoztatásával, de a kor szellemével megujhodó magyar pszihé tulajdonságainak müvészi érvényesítésével.

Kritikát mondunk s érdekes és intim képet festünk a hét politikai eseményeiröl, az irodalmi, müvészeti és tudomyányos eseményekről s méltatjuk a közgazdasági világ jelentős akcióit. Teret nyitunk az ellentéttes véleményeknek is, amennyiben azokat a jóhiszemüség és földeritö erejük értékessé teszik.Ezek a törekvések hivják életre az Uj Nemzedéket. Azzal a meggyözödéssel, hogy közszükségletet szolgálunk és azzal az igérettel, hogy becsülettel és tistességgel fogjuk szolgálni, kérjük a velünk érzők támogatását.

Az Uj Nemzedék szerkesztősége.” (I. évfolyam Budapest, 1913. év december hó 25-én)

Megjelenés

Az Uj Nemzedék Budapesten jelent meg 1913. december 25-én, kezdetben heti, majd napi gyakorisággal. A lap 1944-ben szűnt meg.

Szerkesztők

Az Uj Nemzedék indulásakor szerkesztője Milotay István volt, majd távozása után Krüger Aladár váltotta fel. A lap 1919-ben alakult át délben megjelenő katolikus napilappá, szerkesztője hosszú ideig Cavailler József lett, ezt követően Berkes Róbert, majd Saly Dezső vette át az irányítást.

Története

„A klerikális lapok un. „keresztény kurzus” és a „ szegedi gondolat” jegyében szerveződtek trösztté Központi Sajtóvállalat néven, amely tröszthöz négy lap tartozott: a reggeli Nemzeti Ujság és a déli Uj Nemzedék , továbbá az Uj Lap és a Képes Krónika című képes hetilap.” (Fülöp 1993)

Az Uj Nemzedék a “szenzációsajtó” első magyarországi termékeinek egyike volt, továbbá az 1905-ben megjelenő A Nap, 1910-ben az Est, és 1915-ben a 8 Órai Ujság.

„E lapoknak már nem volt politikai beállítottságuk, külföldi társaikhoz hasonlóan szenzációs hírekkel, hirdetésekkel, nagybetűs címfeliratokkal hívták fel az olvasó figyelmét mindennemű politikai és közéleti szenzációra, izgalmas riportokban számoltak be gyilkosságokról, vagy közéleti, gazdasági visszaélésekről, híres emberekkel készített interjúkat közöltek nagy számban, így biztosítottak maguknak széles körben publicitást.” (Fülöp 1993)

Hivatkozások

Uj Nemzedék című lap I. évfolyam I.szám OSZK Mikrofilmtára

Buzinkay Géza: Hírharang, vezércikk, szenzációs riport (Corvina Kiadó, 2009)

Fülöp Géza: Sajtótörténet, sajtóismeret (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993)

Vince Mátyás: Szenzáció A XX. század a magyar napisajtó címlapjainak tükrében (Gazdasági Média Kiadó, 1996)
Az oldalt készítette: Szalai Aliz

Új Magyarság (1934-1945)

ujmagyarsag

Első megjelenés: 1934. augusztus 30.

Utolsó megjelenés: 1944. december 15.

Szerkesztő: Milotay István

Megszűnés oka: ismeretlen

 

Beköszönő cikk:

Milotay István és gárdája röpiratban jelentette be az „UJ MAGYARSÁG” megindulását

A keresztény magyar ujságolvasó közönség, Milotay István és gárdájának régi tábora napokon, sőt heteken át a legnagyobb bizonytalanságban várta Milotay István uj lapjának indulását. Az utóbbi időkben már széltében elterjedt a híre annak, hogy Milotay István munkatársaival együtt uj lapot indit, a főszerkesztőnek és a régi gárdájának azonban semmiféle utja nem volt hosszu napokon át a közönséghez, semmiféle eszköz nem állt a rendelkezésre, hogy a régi vállalattól való kiválást és az uj lapinditást hü olvasótáborának bejelentse és az megindokolja. Az alakulóban lévő „UJ MAGYARSÁG” szerkesztősége ezért oly módon gondolta a legmegfelelőbb utat megtalálni a közönségéhez, hogy még az „UJ MAGYARSÉG” első számának megjelenése előtt, de már az „UJ MAGYARSÁG” külalakjának formájában, röpiratként olyan kiadványt intéz a keresztény publikumhoz, amelyben a kiélesedett helyzet ellenére is tapintatos formában, de félreérthetetlen egyenességgel mutat rá a kiválás okaira és a meginduló, uj lap célkitüzéseire. Milotay István fémjelez, elválaszthatatlannak tartom. Milotay István több mint két évtizedes publicisztikai működése során már korán vezére lett a keresztény nemzeti ujságirásnak, és nem lehet kétség afelől,hogy a keresztény középosztály hálás szivvel és megtörhetetlen ragaszkodással csatlakozik Milotay István friss erőktől lobogó zászlaja alá. Rakovszky Viktor országgyülési képviselő a következőkben üdvözli a lapunkat: – A legnagyobb örömmel üdvözlöm az „UJ MAGYARSÁG” megindulását. A magyar sajtó ezzel a vállakozással erős, keresztény lappal gazdagodik, védelmére az elhagyatott tömegeknek és a lerongyolódott magyar középosztálynak. remélem, hogy céljai nemességét a teljes siker igazolni fogja.

Nincsen elköszönő cikk.

Története

„Felháborító, hogy nekem, Magyarország miniszterelnökének, aki egy teljesen új politikai irányt akarok bevezetni a magyar közéletbe, s új stílust, új szellemet, új lelket önteni a magyar politikába, csak nekem nincs olyan politikai orgánumom, amely kizárólag az én eszméimet képviselje” (Gömbös Gyula 1932. szept. 30, idézi Murányi) Az új lap a Függetlenség (1933-) és az Új Magyarság („A kormány horogkeresztes verekedőlapja” (8 órai újság 1936 július 24), s közben Bethlen Budapesti Hirlapját is elsorvasztják.

A Magyarságban Pethő Sándorral dolgozó Milotay Istvánt sikerül Gömbösnek megnyernie, hogy váljon ki a laptól és alapítson újat, melyben a gömbösi politikát támogatja. 1934. augusztus 22-én Milotay a fél szerkesztőséggel együtt kilépett a laptól és vitte az előfizetői névsort is. 8 nappal később a Magyarság előfizetői megkapták az Új Magyaságot is. A kormány célja Antal István sajtófőnök emlékiratai szerint az volt, hogy „a lap kifelé, látszat szerint megtartja világnézeti és politikai függetlenségét, lényegében .. azonban mégis alátámasztja a gömbösi politikát, annak világnézeti és közéleti célkitűzéseit”. (idézi Murányi p 217).

A II. világháborúban a Függetlenség mellett a németek melletti kitartást leginkább propagáló lap.

 

Az oldalt szerkesztette: Puskás Anikó és Czakó Nóra

Uj Lap (1902-1944)

ujlap ujlap3 ujlap2

Beköszöntő

Olvasóinkhoz.

Az első szó, melyet olvasóinkhoz intézünk a hála és köszönet szava azért a kitüntető bizalomért, melyet a magyar keresztény társadalom minden rétege két kézzel előlegezett az Új Lap-nak. Valóban megható az a lelkesedés melylyel az Új Lap-ot már megjelenése előtt felkarolták kicsinyek és nagyok. Minden erőnket, minden tehetségünket arra fogjuk szentelni, hogy méltók legyünk erre a bizalomra.

De kérjük mindjárt az első bemutatkozáskor a m. t. közönséget, hogy ne várjanak többet az Új Lap-tól, mint amennyit megígért. Ígérni pedig csak annyit igér, hogy keresztény szellemű két filléres újság lesz, hogy kielégítse azokat is, akiknek csak két fillér telik az újságra.

A politikában nem húz sem jobbra sem balra, nem kormánypárti, nem néppárti; nem is negyvennyolcas; nem azairius, nem merkantilista – hanem azt tartja: az a jó politika, ami a magyar hazát nagygyá, erőssé, a magyar népet boldoggá teheti. Ezt a politikát fogja pártolni, akár jobbról, akár balról hozzák tapétára.

A kis emberek lapja lesz az Új Lap első sorban, nekik szolgál tanácscsal, az ő érdekeiket viseli szívén, anélkül azonban, hogy elérhetetlen vágyakat támasztana bennük. Ellene lesz az Új Lap minden, a haza jólétét, a nemzet egységét, a társadalom békéjét veszélyeztető törekvéseknek

Leginkább pedig azon lesz az Új Lap, hogy hírszolgálatain jó legyen s benne röviden összefoglalva a nap minden nevezetes eseményét följegyezve találja az olvasó.

De az Új Lap-ban nem lesz semmi olyas, ami a jó ízlést s a keresztény erkölcsöt sértené. Az Új Lap-ot bátran olvashatja az asszony, a kisleány, a gyermek – a híreket is, meg a hirdetéseket is.

Ennyit ígérünk. Ezt meg is tartjuk.

Az Új Lap szerkesztősége.

Az Új Lap története

1902-ben a Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége a bulvárlapok technikáját kísérelte meg felhasználni a katolikus népnevelés céljára, és Gyürky Ödön szerkesztésében megindította az Új Lap c. krajcáros napilapját. 1944-ig fennállt, bár példányszáma mindvégig mélyen a valódi bulvársajtóé alatt maradt.

A katolikus radikális álláspontot elsőként Bangha Béla jezsuita hitszónok és politikus szólaltatta meg, aki a “destruktív zsidó sajtó” háttérbe szorítására számos lapot alapított 1919 szeptemberétől; az Új Nemzedék (1919-44, korábban hetilap), az Alkotmány örökébe lépő Nemzeti Újság (1919-44) és az Új Lap című napilapokat, a Gondolat c. irodalmi és politikai folyóiratot és a Képes Krónika c. képeslapot. Ekkor kezdett el működni az általa alapított Központi Sajtóvállalat is. Ez a harmincas években rendszeres támogatásra szorult – évi mértéke meghaladta a kétszázezer pengőt -, bár például a 77.000 példányban megjelenő Új Nemzedék a korszak kiemelkedően nagy lapjai közé tartozott.

Példányszámok

1906: 15-20 ezer példány

1910: 30-35 ezer példány

Új Lap: Kolozsvári melléklete

1. évfolyam 1. szám 2 fillér

Felelős szerkesztő: Benkő Sándor

Kolzsvár, 1902. kedd december 16.

Beköszöntő.

Mikor a bilincset levették a sajtóról, erről a rabmadárról az ő méltóságával, hatalmával, erkölcsi súlyával kezdett emelkedni a tisztesség és a kegyeletes szeretet légkörébe. Mindnyájan hozsannát kiáltottunk feléje, mert éreztük, láttuk, hogy elnyomott jogainknak, elrablott szabadságunknak első igaz fecskéje. Mindnyájan úgy éreztük, úgy gondoltuk, hogy a felszabadult sajtó abban a temetőben, mely oly riválisá tette az alföldet, hegyet, bérczet, mindent mi a magyaré volt, abban a gyászos temetőben az első hóvirág. Igy is volt régen… De azóta sok minden megváltozott… Az igaz fecskék mellé áldozatot kereső vércsék, héják, szürkületben a homály leple alatt repdeső denevérek, halálról, rossz sejtelmekről huhogó baglyok, kezdettek társul szegődni; a régi hóvirágok körül az erkölcsi alap helyett a az erkölcstelenség hitvány földjéből burjánok, kúszó növények, folyondárok kezdettek csoportosulni, melyek annak a virágnak hófehérségét lassankint elfödik egészen, hogy csak a zürzagyvalékot, a piszokságot és az undokságot lássuk. A tisztességes sajtónak kinövései ezek, melyek már annyira felszaporodtak, hogy ha a törzs megmentéséért nyesni, vágni akarjuk őket: darászfészekbe nyulunk…. Mindenféle vallási, erkölcsi alap nélkül, mint a tenger élősdii csak hulla, a dög után szimatolnak, 1 fillér haszonért belenyőlnak a családok szentélyébe, meghurcolják az ártatlanokat, a rablókról, a gyilkosokról regényt irnak, hogy a sáp mellett a mai kor erkölcsi halottainak idegeit csiklandozzák. És ez ellen nem cselekedhetünk, nem tehetünk egyebet, minthogy vallásos sajtóban álljunk azoknak rendelkezésére, kik undorral fordulnak el előbbiektől, nem tehetünk egyebet, mint alkalmat adjun, teret nyújtsunk nemes érzésü, gondolkozásu közönségnek, hogy egy vallásos erkölcsi alapon álló sajtóból vehesse értesüléseit, melyeket gyermekei előtt nem kell hogy eltitkoljon, nehogy megmételyezze testileg, lelkileg őket. E végből indult meg a Budapesten > Uj Lap < – nak kolozsvári melléklete is, hogy a fővárosi hirek, tudósitások mellett helyi dolgokkal is foglalkozva oly adatokat hozzunk a nyilvánosság elé, melyek sem a tisztességgel, sem a tiszta valláson nyugvó erkölcsös élettel ellenkezésbe nem jönnek… Ez a mi célunk, ez a mi tervünk, melynek kivitelére az olvasóközönség szellemi és anyagi pártfogását kérjük, hogy ez a szerény lapocska – hóvirág a régi időből – kitüzött tervét keresztülvihesse.

Benkő Sándor

Források

Új Barázda (1919-1944)

ujbarazda

Kisgazdák és földmívedek politikai napilapja
Első szám megjelenése: 1919. október 19. (I. évf. 1. szám)

Főszerkesztő: Meskó Pál

Felelős szerkesztő: Schandl Károly

Főmunkatárs: Buday Barna
Utolsó szám megjelenése: 1944. május 21. (XXVI. évf. 21. sz.)

Főszerkesztő: Bárczay Ferenc

Szerkesztőbizottság: Kölcsey István, Miskolczi István
Megszűnés oka: nem ismert

Beköszönő

A földmíves ökle Írta Meskó Pál

A vörös ököl hatalmát nyögnénk még ma is, ha meg tudta volna törni a földmíves porták ellenállását. A földmíves portája volt az az erős szikla, amely nemcsak kibírta a vörös ököl ütését, hanem erősebbnek bizonyult s az egész vörös ember ott fekszik a szikla tövében. Okuljunk tehát a lezajlott eseményekből s most, mikor az uj Magyarország felépítéséhez hozzáfogunk, támaszkodjunk azokra az erőforrásokra, amelyek ezer év minden viharai között, mindig a legkiadósabbaknak s a legmegbízhatóbbaknak bizonyultak. Az Új Barázda ennek az örök igazságnak lesz kemény szavu, elszánt és soha meg nem hunyászkodó hirdetője. Ellenségesnek fog tekinteni mindenkit, aki ezt az igazságot elismerni nem akarja s aki a főldmívelő polgárságot, ugy, mint azelőtt, a jövőben is mostoha gyermekként akarja kezelni. Az Uj Barázda legfőbb feladatának tekinti a földmíves porták szaporítását s a meglévők megerősítését és kibővítését. Nem olyan földbirtokreformot akarunk, melyet „elvtárs” miniszterek kényszerítettek rá egy gyönge kormányra, hogy fölforgathassák az ország ezeréves alapjait. Bárkinek kezén is legyen a nagybirtok, abból fokozatosan ezer és ezer erős, életképes kisbirtokot kell csinálni, mert ezt kívánja az ország érdeke. De tiszta bort öntünk a pohárba s ingyenföldet senkinek sem ígérgetünk s miután nem vagyunk kommunisták, tiszteljük a tulajdon szentségét s a kisajátított földekért megfelelő pénzbeli kárpótlást fizetni becsületbeli kötelességnek tekintjük. Meggyőződésünkhöz híven, őszintén megmondjuk azt is, hogy a középbirtok fennmaradását nemzeti érdeknek tekintjük. Mert nemcsak azt akarjuk, hogy a hazafias és szorgalmas földmunkásból kisbirtokos lehessen, hanem azt is, hogy a törekvő kisbirtokos középbirtokosi sorba emelkedhessék s vezető szerephez juthasson a politikai, társadalmi és gazdasági életben. Az „Uj Barázda” mindenkor helytálló s bátor előharcosa akar lenni a földmívelő kisgazdák szervezkedésének is, mert csak ugy tudjuk megmutatni, ha egy hatalmas nagy táborban vagyunk, hogy a magyar földmíves ökle nemcsak a vörös ember öklénél erősebb, hanem olyan erő, melyhez fogható az országban nincs. Az „Uj Barázda” a magyar földmívelő nép ökle akar lenni s kegyetlenül fog lesulytani mindenkire, aki a földmívelő nép elsőbbségi jogát a politikai és gazdasági életben veszélyeztetné s aki az ország ügyeit az ő, mint a legilletékesebb tényező hozzászólása nélkül akarná intézni. Az „Uj Barázda” első teendője lesz, hogy megszabadítsa meggyötört földmívelő népünket azoktól a bilincsektől, melyeket a különféle központok jóvoltából még most is hordozni kénytelen s hogy visszaszerezze számára terményei értékesítésére a szabad rendelkezési jogot, melytől öt éven át igazságtalanul megfosztották. Uj termő barázdákat kell hasítani az elmult öt év viharos eseményei által agyongázolt ugaron s az „Uj Barázda” munkatársai odaállnak rögtörőnek, hogy megkönnyítsék a magyar földmívelő munkáját. Uj barázdákat fogunk hasogatni a politikai és gazdasági szervezkedés mezején, hogy ezer uj vetésnek, ezer uj aratásnak örvendezhessen a magyar földmívelő nép, mely ezer éven át bőségesen ontotta vérét és verejtékét a régi barázdákra.

Leköszönő

nincs

Készítette: Barbarics Zsófia

Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Reggeli Hirek (1932)

reggelihirek2

Első megjelenés: 1932. április 6.

Felelős szerkesztő: Trócsányi Zoltán

Megszünt: 1932. április 7.

Megszünés oka: valószínűleg megoldódott a sztrájk

Beköszöntő

Lapbetiltás és szedősztrájk

A belügyminiszter ma este, a törvényben biztositott felhatalmazással élve, betiltotta a szocialisták lapjának, a Népszavának további megjelenését. Erre a kormányintézkedésre, a szedők szakszervezete azzal válaszolt, hogy az összes lapnyomdákban egynapos sztrájkot mondott ki. Szerdán reggel tehát a budapesti napilapok nem jelennek meg. Mi a Reggeli Hireknek ezt a számát és esetleg a következő számait azért adjuk ki, hogy a közönség megbizható értesülések és tudósitások nélkül ne maradjon.

A belügyminiszter elhatározásának más helyen megtalálja az olvasó, de a józan közönség e nélkül a magyarázat nélkül is teljességgel tisztában van azzal, hogy tovább már szó nélkül nem lehetett tűrni azt a féktelen izgatást, mely országosan folyik, melynek tűzcsóvái hol itt, hol ott gyulladnak föl s mely galád vakmerőségében és lelkiismeretlenségében legutóbb már odáig is elment, hogy nyílt lázadásra, sőt fegyveres megmozdulásra izgatott.

A magyar közönség is tájékoztatva van azokról a komolyszándéku erőfeszítésekről, melyek Európaszerte, a nagyhatalmak kezdeményezésére avégből történnek, hogy a földrész válságát, elsősorban pedig a Duna-menti államok válságát megoldják. Remélhetünk egy jobb jövőt és remélhetjük a magunk helyzetének belátható időn belül való lényeges javulását. Ám a népszövetség pénzügyi bizottsága éppen most állapitotta meg azt, amit magunk is jól tudunk, hogy addig még rendkivüli nehézségeket kell leküzdenünk, hogy az uj termésig néhány olyan hónap vár ránk, amikor az eddiginél is jobban meg kell feszítenünk minden erőnket és áldozatos bizonyságát kell adnunk önuralmunknak és kitartásunknak.

Ezt a válságos pillanatot, sorsunknak ezt a nehéz fordulóját használta föl a szocialista ujság arra, hogy olyan eszközökkel, amelyeknek alkalmazása egyszer már katasztrófába vitte az országot, a végsőkig szitsa az elégületlenséget, gyengitse a nemzet ellenálló erejét, felszabaditsa az anarchiát, a pusztulásnak és országromlásnak gyilkos szellemeit. Elemi kötelességét mulasztotta volna el a kormány, ha ezt a vakmerő rombolást, önző párthatalmi céloktól fütött lázítást tovább is ölbetett kézzel nézi és kiszolgáltatja neki az ország rendjét, biztonságát, esetleg azt a lehetőséget, hogy egyáltalában jobb jövő köszöntsön ránk. Nincs ország Európában, amely az ilyen tervszerü és nemzetellenes rombolómunkát ily kritikus pillanatban eltürné és legkevésbé teheti meg Magyarország, melynek egész sorsa népünknek érettségén, józanságán, a bajokkal szemben való helytállásán, a jobb jövőbe és nemzetünk hivatalába vetett hitén fordul meg.

A szocialisták sztrájkkal válaszoltak, ez a terrorisztikus lépés azonban a kormányt nem befolyásolhatja abban, hogy kötelességét teljesitse. Bármik lennének is a következmények, feleljen érte azoknak lelkiismerete, akiknek embertelen és hazafiatlan viselkedése ezt a helyzetet tudva és tervszerüen felidézte.
Az oldalt szerkesztette: Lévai Tamás