Magyarország (1893-1944?)

magyarorszag8magyarorszag5magyarorszag2 magyarorszag_estilap

Politikai napilap. 1893-ban Holló Lajos alapította a függetlenségi és 48-as párt támogatására. Bartha Miklós vezéreikkel nagy népszerűséget szereztek M első, este megjelenő nagy lapnak. A világháborúban gr. Károlyi Mihály, majd Lovászy Márton irányította; Magyar Elek szerkesztése alatt Az Est-konszern egyik lapja lett, ennek megszűnésével Szvatkó Pál vette át a szerkesztését, azóta, (1939. dec.) reggel és este jelenik meg.

Lásd még: Az Est

 

Ellenzék (Kolozsvár, 1880-1944)

romania_kep_24

1880 október 1. – 1944 január 27.

Első szám

I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1880. október 1.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós

Megjelenik: naponta

Beköszönő szöveg

“Barátaink örömére, ellenfeleink bosszuságára, íme, élünk, vagyunk és lenni fogunk. Lenni fogunk szivünkben igaz bugósággal, lelkünkben erős elhatározással, szilárd akarattal: munkálni hazánk függetlenségének előmozdításán; és szolgálni azoknak az erényeknek, melyek a multból vigasztaló csillagként integetnek felénk, megvilágítani azon setét utakat, melyeken halad a fellármázott hazafiság. Ezt a hazafiságot támogatni, éltetni, vállalkozunk a győzelem biztos reményében. A munka nehéz, de oly férfiak támogatnak, kik kezesség nekünk, hogy munkánk nem lesz hiábavaló. Kérjük olvasóinkat, kérjük ügyünk, hazánk függetlenségének, az önálló Magyarországnak barátait, hogy támogatásukban részesítsék lapunkat, nem feledkezvén meg arról, hogy az elhintett mag a jövendőben terem hatvan és száz anyit. Hangzatos nevekkel nem állunk elő, bár tehetnők; az eredmény bizonyítson lapunk értékes volta mellett. És most bízva nemzetünk józan voltában, életre valóságában, hazánk jövőjében, ígérve becsületes munkát egész az önfeláldozásig: üdvözöljük olvasóinkat és kérjük tiszteljenek meg azzal a bizalommal, melylyel mi viseltetünk a független Magyarország jövője iránt.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Az Ellenzék azért indult, hogy az Ugron Gábor vezetésével szerveződő erdélyi képviselők orgánuma legyen, megjelenését Kolozsvár helyi sajtója ellenséges féltékenységgel fogadta: a kormánypárti Kelet “forradalom” szításával vádolta, a hajdani balközép Magyar Polgár viszont a függetlenségi eszmét féltette tőle, míg a Függetlenségi Párt vezetői üdvözölték a lap létrejöttét.

Munkatársak

Törs Kálmán, Mezei Ernő, Somogyi Antal (függetlenségi politikusok)

Politikai hovatartozása

Az ellenzéki Függetlenség Párton belül szerveződő úgynevezett Ugron-csoport politikai agitációs eszközeként kezdetben a legszélsőségesebb ellenzékiség hangján szólt, Erdély sérelmeit fejtegette, vitázott az erdélyi román sajtóval; majd – Ugronék véleményváltozását követve – a kormányképesség problémájára helyezte a hangsúlyt.

Utolsó szám

dátuma: 1944. január 27.

megszűnés oka: nem ismert, valószínűleg a szovjet megszállás

Leköszönő szöveg

nincs

ÉRDEKESSÉGEK

  • Az Ellenzékben közölt, a közös hadsereget kritizáló írásokat követően két katonatiszt a szerkesztőség épületében megtámadta és súlyosan megsebesítette Bartha Miklóst.

Felhasznált irodalom

  • Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története II/2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985

 

Az oldalt készítette: Fekete Martin

Világosság (1945-1952)

vilagossag

Folytatás: Esti Budapest

Első szám: I. évfolyam 1. szám: 1945. július 3. kedd

Utolsó szám: IX. évfolyam 78. szám: 1952. április 1. kedd

A Szociáldemokrata, majd a Magyar Dolgozók Pártjának, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának Lapja.

Napilap, hétfő kivételével minden nap megjelenik.

Először 4, vasárnaponként 7, majd később 6–8 oldalas.

Rovatok, hírtípusok: belföld, külföld, világhíradó, sport, moziműsor, színházműsor.

Főszerkesztők

  • Dr. Révész Mihály (1945. július 3. – 1945. július 25.)
  • Kéthly Anna (1945. július 26 – 1947. május 24.)
  • Horváth Zoltán (1947. május 25 – 1948. március 22.)
  • Bíró Zoltán (1950. november 1. – 1952. január 2.)

Története

A Szociáldemokrata Párt napilapjának első száma 1945. július 3-án, kedden látott napvilágot. A négy oldalas, hétfő kivételével naponként megjelenő folyóirat első főszerkesztője Dr. Révész Mihály volt. A Világosság Nyomda Rt. adta ki, és rovatai között szerepelt többek között a külföld, belföld, világhíradó, sport hírei, illetve mozi- és színházműsor. 1945. július 25-én Révész Mihályt az MTI főszerkesztőjévé nevezték ki, helyét a Szociáldemokrata Párt politikusnője, Kéthly Anna vette át, aki egészen 1947. május 24-ig látta el ezt a feladatot. Lemondásának oka „sokirányú politikai és pártmozgalmi elfoglaltsága” volt. A pártvezetőség megbízásából végül Horváth Zoltán került a főszerkesztői székbe, és 1948. március 22-ig, a Népszava felelős szerkesztőjévé történő kinevezéséig vállalta el a lap irányítását. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) megszületése után az újság 1948. június 15-től kezdve az új párt, az MDP hivatalos lapja lett. A felelős szerkesztői feladatokat továbbra is Gergely István látta el 1948. november 13-ig. A már 8 oldalban megjelenő Világosság egy új nyomda, a Szikra-Nyomda Rt., illetve egy új felelős szerkesztő, Gál György irányítása alá került. 1949. január 7-től viszont a lapkiadó tulajdonosa a Szabadság Lapkiadó Vállalat lett, illetve a későbbi Világosság Lapkiadó Vállalat (1951. május 2-tól). Hosszú, több mint két éves szünet után jelent meg Bíró Zoltán a főszerkesztői poszton 1950. november 1-jétől, és ezt a státuszt a közben hivatalosan a Magyar Dolgozók Pártjának Budapesti Pártbizottságának lapjává nyilvánított Világosság megszűnéséig, 1952. január 2-ig töltötte be.

A Világosság utódlapja az 1952. április 2.–1956. október 23. között megjelenő Esti Budapest volt.

Beköszöntő

A mi utunk

A sötétség rideg és kegyetlen tárnáiból jöttünk. Mögöttünk sivár és lesujtó képek, szolgaság és nyomor, fizikai és szellemi bilincs, minden nehéz teher, ami eddig visszahúzott fájdalmas sorsunk mélységébe. Nem saját erőnkből kapaszkodtunk fel a társadalmi igazság napsütötte partjára. Porkolábjaink gőgösen és elbizakodottan csörgették fegyvereiket a páriák milliói fölött. De hiába volt minden hatalmuk, véres kezükben hiába suhogott az elnyomás lelketlen korbácsa. A történelmi erőket nem tudják elhessegetni birodalmuk pereméről, a fejlődés törvényei könyörtelenül jelentkeztek a magyar élet bilinccsel lakatolt kapuján is. A guzsbakötött, szellemi rabságban tartott dolgozó nép nem tudta lerázni magáról dölyfös és elvakult urait, de a történelmi fejlődés útját nem lehetett elreteszelni előlük, mert ez a törvény maga az élet, megingathatatlan és diadalmas, mint a természet.

Vereségük a történelmi igazságszolgáltatás diadala; ahová saját erejéből nem tudott felemelkedni a rabláncra fűzött nép, felsegítette oda urai bűnös merénylete a hatalmas és békés állam ellen és a napfényre emelte a dolgozók országának, a világ minden proletárjának büszkesége: a Vörös Hadsereg.

Ez a hadsereg nem egy győztes állam bosszúvágyát hozta, hanem a humánus koreszmék magasra lobbant fáklyáját. A szabadság fáklyája nem ragyogó képek szivárványszíneit vetíti elénk. Túl az anyagi romokon bevilágít a társadalom roskadozó épületének zugaiba is és őszinte, józan fényét rábocsátja minden rétegre és csoportra, amely a porondra került és a porondon maradt fellobbanása óta. Szükség van erre a tárgyilagos világosságra, a nyiltan hirdetett tervek és a be nem vallott szándékok megvizsgálására, az őszinteségre és egyenes beszédre, mert ez a záloga és feltétele berendezkedésünk sikerének.

Szükség van a kijózanító világosságra a közélet minden területén, mert nem egyedül vagyunk mi, dolgozó nép a rombadőlt otthon megviselt falai között. Itt vannak azok is, akik eddig napfényes virányokon élvezték a mi munkánk gyümölcsét, akiknek soraiból ámokfutók és gyújtogatók rajzottak ki és a dolgozók iránti gyűlöletük őrjöngő extázisában máglyára taszították a nemzetet.

A dolgozó nép ezúttal is nagyvonalúbbnak bizonyult mint megbukott urai. Nem a jogos bosszú, hanem az ország jövője lebegett szeme előtt, s a nemzet mentő munkájába be akarta vonni azokat a széles csoportokat is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül az új Mohácshoz vitték az országot.

Nem rajtunk múlott, hogy ez eddig nem sikerült. Azok az osztályok, amelyek csúnyán levizsgáztak a nemzetrontásból, gyöngeségre és bizonytalanságra magyarázták a nagylelkűséget, amely az általános felelősségrevonás helyett megelégedett az egyéni bűnök üldözésével. Nem ragadták meg a kivételes és meglepő alkalmat, hogy elvegyülhessenek az alkotók soraiban, elhúzódtak a munkahelyekről, rémhíreket lesnek, a bűnös mult konok kísértetei gyanánt járkálnak közöttünk és csöndesen, de szívósan igyekeznek gátolni az új életet építő rohammunkát. Kiközösítve magukat a nemzet hatalmas erőfeszítéseiből, fennmaradásért vívott hallatlan küzdelméből, kárörömmel figyelik nehézségeinket és dühös csalódással látják, hogy a nemzet életereje diadalmaskodik a példátlan bűnök szörnyű következményei felett is.

Ezek az osztályok nyilván történelmi példák megismétlődésére számítanak. Az utóbbi két évszázad alatt előfordult már nem egyszer Európaszerte, hogy nagy nemzeti katasztrófák a negyedik rend mezítlábas seregének kezébe tették le az országmentés feladatát. A negyedik rend áldozatos harcokat vívott a szabadságjogokért, vére forradalmakban szerzett érvényt a haladás törvényeinek, azután visszavonult a munkapadok mellé és megelégedett sikerei szerény morzsáival, míg áldozatai gazdag gyümölcsét mohón aratta le a polgárság.

Mai helyzetünk azonban nem hasonlítható össze a mult század forradalmi fellángolásaival. Ez a forradalom csak most kerül megvívásra a műhelyekben és a földeken, az esztergapadok és az ekeszarvak mellett. Ez a forradalom a munka izzó kohójában formálja az új magyar élet arcát. A kalapács, az írótoll, az ásó és a csákány forradalma ez, amelyből új és emberibb, igazságos és dolgos Magyarország születik. Ennek a mélyreható forradalomnak az élcsapata a munkásság és a parasztság, amely az új rendszer megszilárdítása után megtartja politikai és gazdasági érvényesülése eszközeit, de helyet ad a jogok asztalánál minden társadalmi osztálynak, amely részt vállal a nemzetmentésből, a megfeszített munkából és a hazafias áldozathozatalból. Ehhez azonban becsületes kiállásra, nyilt beszédre, őszinteségre van szükség.

A munkáspártok a dolgozó osztályok nevében kifejtették minden kertelés nélkül elgondolásukat, amelyek alapján oroszlánrészt vállalnak az újjáépítésben. A munkásság népi demokráciát akar, társadalmi berendezkedésünk jelenlegi alapjául elfogadja a magántulajdont és legközelebbi céljául az ország megmentését tűzi ki. Halálos ellenségeitől, a kizsákmányolók és lakájaik kasztjától kapta örökül a szétdúlt haza felépítésének gondját, amelynek áldozatos és hálátlan terhét vállalja, mert felelősséget érez a magyar jövővel, az utánuk következő generációkkal szemben. A munkásság nem folytat malomalatti politikát, őszintén feltárta terveit és céljait, amelyek jegyében erejét megfeszítve dolgozik a vasúti műhelyekben, a mezőkön, a gyárakban és a bányák mélyén, örömmel fogadva a társadalom távolabbi régióiból jelentkező gyér segítséget és jogos kiváncsisággal várja, mikor ébrednek kötelességük tudatára azok a rétegek, amelyek jelenleg ellenségesen szemlélik a fennmaradásunkért kifejtett heroikus munkát.

A dolgozó nép hozza a legtöbb áldozatot a nemzetfenntartó erőfeszítések során, joga van tehát a fogalmak tisztázását ás világosságot követelni a közélet minden területén. Ennek a célkitűzésnek jegyében indul meg ez a lap, pártunk második hivatalos napilapja Budapesten. A szocialista kritika tárgyilagos és elfogulatlan fényszóróját ráirányítjuk minden jelenségre, amely kapcsolatban áll a munkásosztály sorsával, ezen keresztül a nemzet érdekeivel.

Ennek a lapnak a programja a szocializmus. A szellemi világosság, az őszinte bírálat és a lelkes alkotásvágy szellemében harcolunk a munkásosztály céljaiért. A távolabbi célok szolgálata mellett nem feledkezünk meg a dolgozók mindennapi gondjairól, a hétköznapok kötelességeiről és feladatairól, a nemzetmentés lépésről lépésre haladó munkájáról. Lángra lobbantjuk ebben a lapban a szocialista munkásmozgalom új fáklyáját és bevilágítjuk a keserves utat, amelyen munkától görnyedten, de ellenségeit félretolva, a hatalmas szovjet nép segítő készségétől megerősödött lélekkel halad a nemzet minden dolgos fia, a munka népe a reakció sötétségét elűző világosság, a demokrácia és a szocializmus felé.

(g.i.)”

Elköszönő

Olvasóinkhoz

Április 2-án, holnap jelenik meg a Világosság helyett elsőízben az <Esti Budapest>, a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács új lapja. Az Esti Budapest délután 4 és 5 között kerül az utcára és színvonalas cikkekben, riportokban számol be a nap legfrissebb bel- és külpolitikai eseményeiről, fővárosunk életéről, dolgozóink munkájáról, a városépítés, a kultúra, a sport eseményeiről. Az <Esti Budapest> eleven, friss hírszolgálatával tájékoztat, segít, szórakoztat.

A Világosság ma jelenik meg utoljára.”

 

Források

Világosság I – {VIII.} IX. évfolyam

Világ (1945-1949)

vilag

A Polgári Demokrata Párt lapja. Szellemi és politikai elődjének az 1910 és 1926 között megjelent Világot tekintette.

Első fő és felelős szerkesztője Supka Géza, további felelős szerkesztői: Mihályfi Ernő (1946. febr. 1.-márc.), Bálint Imre (1946. márc. 18.-).

1945. május 14-dec.30. 1-185. szám (1 melléklet a 31. számhoz) 1946. január 1-dec.31. 186-478. szám (264. sz. variáns)

(OSZK: HC 1688 FM 3/613)

Első szám:

I. évfolyam 1. szám 1945. május 14.

Beköszönő cikk: Új sors válaszútján

“S.G. Be jó volna, kenyeres pajtásaim, az emlékek szérüjén dőzsölve hengergőzni s az idők futószalagján harmincöt évnyit visszalendülni, amikoriban először dördültek meg a „Világ” ólomglédái alatt a rotációs gépszörnyetegek! És be jó volna édes-bús emlékezéssel első harcaink kékesen derengő fényei alá menekülni s az örök…”

(A mikrofilm olvashatatlan…)

Azt fejezi ki a beköszönő cikk, hogy a korábbi Világ polgári radikális hagyományait kívánja folytatni. Az emlegetett Világ 1910-ben indult, s elsősorban a szabadkőművesek álltak mögötte. Nevesebb szerkesztői: Nyitray József, Gerő Ödön, Purjesz Lajos, Feleky Géza, Roóz Rezső. Munkatársai közé tartozott Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Szende Pál… Magas színvonalú cikkekben harcoltak a magyar társadalom feudális maradványai ellen. 1926-ban a Bethlen-kormány határozatlan időre beiktatta.

Utolsó szám:

1946. december 31.

Az Országos Széchenyi Könyvtár mikrofilmtárában nem fellelhető.

 

Az oldalt készítette: Mikola Orsolya

Ujság (1925-1944)

ujsag2kep_20

Előzmény: Az Ujság

1925. július 12. és 1944. március 23.

Utolsó szám

Az utolsó szám 1944. március 23-án jelent meg, megszűnésének oka ismeretlen, leköszönő szöveg nincsen, az utolsó számban is hirdetésre és előfizetésre hívják fel az olvasó figyelmét.

Utolsó szám adatai: XXXI.évfolyam – szám: 1944. március 23. Felelős szerkesztő: Makay-Petrovics György, dr. Megjelenik naponkint délután

 

Az oldalt készítette: Nábelek Zsófia

Uj Szó (1945-1948)

ujszo

Előzmények: 1944. okt.-ig Híradó 1944. nov. 1-ig Hírek 1945. febr. 1-ig Magyar Újság.

A szovjet Vörös Hadsereg magyarországi lapja Magyarország lakossága számára.

1945. február 21-től 1948. április 4.

A Hadrakelt Vörös Hadsereg Politikai Osztálya adta ki Debrecenben, 1945. július 7-étől Budapesten.

Főszerkesztője Illés Béla, szerkesztője Kassai Géza volt.

Hetente háromszor, 1945 szeptemberétől naponta jelent meg. 1945. szept. 5-ig másnaponként, 6-tól naponta.

Mellékletét Képes Új Szó címen adták ki.

Mellékelt: Időszerű Kérdések

(OSZK: H 33312, H 21395 FM 3/539)

Első szám:

I. évfolyam 1. szám 1945. február 2. 30 fillér Kiadja a hadrakelt Vörös hadsereg politikai osztálya

Cikkek: Frontszakadás A Vörös Hadsereg 120 kilométernyire Berlintől Kemény harcok Budán A toborzásról Sztálingrádi évforduló Sztálingrád Német haláltábor Elzászban Malinovszkij A Szovjetállam növekvő ereje Szövetséges előrenyomulás a nyugati hadszíntéren Szélmalom Válaszolunk

Beköszöntőcikk: A Vörös Hadsereg 120 kilometernyire Berlintől Sztálingrádi évforduló

„…folytatják sikeres támadásukat”. „…Második évfordulója van a sztálingrádi véres összeomlásnak, amely a 330.000 főből álló német hadsereg végpusztulását jelentette”.

Lényeg: a dicsőség hangoztatása.

Utolsó szám:

IV. évfolyam 78. (894.) szám 1948. április 4. Vasárnap

Uj Szó – A szovjet hadsereg lapja Magyarország lakossága számára – Éljen, erősödjék, mélyüljön a szovjet-magyar barátság 40 fillér

„Nincs szükség arra, hogy az orvos-specialista egyúttal specialista legyen a fizikában, agy a növénytanban és megfordítva. De van egy tudományág, amelynek ismerete feltétlenül kötelező az összes tudományágak bolsevikjai számára. – ez a marxista – leninista társadalomtudomány a társadalom fejlődési törvényeiről. A kommunizmus győzelméről szóló tudomány –e.” Sztálin

Cikkek: A magyar szabadság győzelme Nemzetközi események: Görögország területének tömm mint fele a szabadságharcok kezében van A magyar népi demokrácia harcosai az Uj Szó-ról: Tildy Zoltán, a Magyar Köztársaság elnöke Rákosi Mátyás, miniszterelnökhelyettes, a Magyar Kommunista Párt főtitkára Szakasits Árpád, miniszterelnökhelyettes, a Szociáldemokrata Párt főtitkára Csepel dolgozói A BSzKRt… Farkas Mihály, a Magyar Kommunista Párt főtitkárhelyettese Ortutay Gyula kultuszminiszter Veres Péter, honvédelmi miniszter Mihályfi Ernő miniszter, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője Darvas József, építés- és közmunkaügyi miniszter Vas Zoltán miniszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára Bognár József, Budapest polgármestere Marosán György, a Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettese Erdel Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára Miolnár Erik külügyminiszter A Magyar Szabadságharcos Szövetség A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége A magyar rádió: Schlöpfin Gyula műsorigazgató A magyar sportolók: Hegyi Gyula sportállamtitkár A Neményi papírgyr Rt A kilencedik sztálini csapás a fasisztákra Az 1848-as forradalom és korunk A szovjet állam külpolitikája Nemzetközi események Magyar tavasz A Szovjetúnió az élenjáró kultúra országa Számok és adatok Az „Uj Szó” irodalmi pályázatának anyagából Emberek legyünk! Vitézek és hősök Új március Lenin Jakobinusok Három és fél év multán Készül a munka hőseinek arcképcsarnoka Két költségetés – két cél: háború és bék Magyar belpolitikai események

+ Ifjúság Szava

Az egész szám egy búcsúzás: A magyar szabadság győzelme (Részlet)

Ma három esztendeje fejeződött be a súlyos, véres, diadalmas harc, melyet Magyarország felszabadításáért folytatott a nagy Vörös Hadsereg és folytattak négy évszázadon keresztül a magyar nép legjobbjai.

Az Uj Szó szerkesztősége és kiadóhivatal hálás köszönetet mond a magyar demokrácia vezetőinek meleg, bajtársias búcsúszavaikért. És hálás köszönetet mond olvasóinak, kik írásban és szóban adott bírálataikkal, kívánságaikkal és támogatásukkal megkönnyítették három és fél esztendős munkánkat. Az Uj Szó megszűnik, de mi valamennyien, akik az Uj Szót írtuk és terjesztettük, tovább folytatjuk munkánkat a szovjet-magyar barátságért, a demokráciáért, az igazi békéért.

Főleg: Három és fél év multán Írta: Kassai Géza

1944 szeptember 26-án jelent meg az első Uj Szó (akkor Magyar Ujság) első száma. Ma utolsó számába írjuk cikkünket. Három és fél év csöpp a történelem sodrában. Mégis ma, amikor emlékezetünkben végigfutnak ennek az utolsó három és fél évnek az eseményeit, bátran írják le: Magyarország történetének egyik legdöntőbb fordulója ment végbe e rövid időszak altt. 1944 szeptemberében Magyarország feltartóztathatatlanul rohant vesztébe… s az Uj Szó Magyarország minden eseményéről beszámolt, s …Jóleső érzés, hogy ebből a sikeres küzdelemből az Uj Szó is kivette részét.”

Készítette: Mikola Orsolya

Uj Nemzedék (1913-1944)

ujnemzedek ujnemzedek

Az Uj Nemzedék politikai, szépirodalmi és közgazdasági folyóirat (napilap 1919-től)

Adatok

Szerkesztője: Milotay István

Szerkesztőség: V. Csáky utca 30.

Kiadóhivatal: V. Vajkay utca 1.

Előfizetési díj: egész évre 16 k, félévre 8 k, negyed évre: 4 k

Egyes szám ára: 30 f

Megszűnés oka: nem ismert

Első szám

Beköszönő szöveg:

„Az Uj Nemzedék a közönséghez.

Politikai, közigazdasági és szépirodalmi tartalommal uj lapot adunk a közönség kezébe, a mely a modern műveltségü, függetlenül gondolkozó magyar értelmiség hetenként megjelenő orgánuma akar lenni. A külföldön legutóbb végbement nagy események, melyek Magyarország szomszédságában sok százéves uralmi viszonyokat semmisitettek meg és nagy erővel feltörő uj alkotásokat teremtettek, úgyszintén az idehaza dúló sulyos küzedelmek, amelyek messze kihatnak belső erőviszonyainkra is, minden komoly gondokozásu emberre sokszorosan reárójják azt a kötelességet, hogy Magyarország világpozíciójának és belső organizációjának kérdéseivel mélyrehatóan foglalkozzék. Ezek a válságos körülmények szellemi, erkölcsi és gazdasági erőinknek teljes kifejtését parancsolják és mennél nagyobb a süllyedés, annál kényszerítőbb a feladat a hivatottakra nézve, hogy a nélkülözhetetlen kapcsolatot és szolidaritást egymás között megteremtsék. Az egyensulyát vesztett közfelfogás ma két véglet között keres menedéket nálunk a jelen és a jövő problémájával szemben. Az egyik szélsőség azzal fenyeget, hogy maradisággá fajitja és a fejlődéssel ellentétbe állítja a nemzeti eszme ápolását, a másik azzal: hogy rombolásig viszi a modernség és a haladás vágyát. Mi mind a két felfogástól távol állunk. Az ország politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásában együtt akarjuk járni a demokratikus haladás útját más kulturnépekkel, de nem a magyar nép kipróbált lelki és erkölcsi tulajdonságainak lebecsülésésvel, vagy aláaknázásával, hanem éppen ezek minél teljesebb és tisztább kifejtésével. Az Uj Nemzedék maga köré akarja gyüjteni mindazokat, akik a nemzeti közélet s a művelődés külömböző teren ebben a gondolatban találkoznak, de szétszórva és egymástól távol nem éreztethetik az együttes, egy célért folytatott munka hatásást a közvélemény és a társadalom szélesebb rétegeire.

A politikai viszonyok sulyos elfajulása közepette, a mely elkallódással és megbénulással fenyegeti erkölcsi, gazdsági és szellemi erőinket, keresnünk kell a válságos helyzetből való kibontakozás útját. Pártérdekekre való tekintet nélkül oly egészséges alakulás elökészitésén munkálkodunk tehát, amely lehetővé teszi az erők normális mérkőzését és közeli célok mellett az ország jövö érdekeinek és nyugodt fejlőóödésének biztositására is hivatva van.

Politikai hitvallásunk, hogy a cél, melyet a kiegyezés egyrészt Magyarország és Ausztria, másrészt Magyarország és a dinasztia között fennálló érdekkapcsolat biztositására maga elé tűzött, lehet változhatatlan, de a módok, melyekkel e cél jobban megközelithető, szükségképpen a változás törvényeinek vannak alávetve.

Ennek a felfogásnak szolgálatában vezérlő gondolatunk lesz Magyarország és a dinasztia egymásra utaltsága és éredeik azonossága, melyet a közelmultban lezajlott események mind a két félre nézve a történelmi szükségesség uj bizonyitékaival támogattak meg. Ez nem olyan cél többé, amelyet egyik vagy másik részről csak időnkint való lemondással, vagy kényszerü alkalmazkodással lehet szolgálni.

E törekvéssel kapcsolatosan, érdeklődésünk ki fog terjedni az ország valamennyi nagy problémájára, ezek között első sorban az ország politikai demokratizálásának s emellett különösen a nemzetiségi politikának fölvetett kérdésére, melyek tisztázását a nemzet belső egyensulyának megóvása és kifelé való erejének fokozása egyaránt megköveteli.

Rajta leszünk, hogy a közgondolkozást a külső politika mindazon mozzanataira figyelmessé tegyük, melyek a monarchia és Magyarország jövőjét és érdekeit bármely vonatkozásban érinthetik és amelyeknek ismerete és helyes megitélése nélkül a magunk sorsát sem intézhetjük a történelmi hivatás magaslatáról. Mindezekben a kérdésekben összeköttetéseink és információink lehetövé teszik számunkra az események gyors nyomonkisérését s olvasóink hü és avatott, érdekes és sokoldalu tájékoztatását.

Belső politikánk válságával szorosan összefügg közgazdasági életünk aggasztó elernyedése és dezorganizáltsága. Amint politikai tehetetlenségünk megteremtetette az erőszak uralmát, közgazdasági életünkben éppen igy elhatalmasodott egyesek önkénye, akik csakhamar észrevették, hogy nem annyira a politikusok, hanem inkább ők, a plutokrácia hatalmasai a helyzet urai. Igy következett reánk egy olyan korszak, melyben a céltalan és tehetetlen politikát a pénz oligarchái sulyosan megadóztatták, úgy hogy ma már alig mozdulhat nélkülök. Ennek a helyzetnek lett következménye, hogy ma nem érdemes többé legális üzletkötésre törekedni s igy lett a politikai hatalommal együtt űzött titkos visszaélések útján megszerzett illegális üzlet az egyedül és igazán kifizető. A kereskedelmi és üzleti tisztesség helyreállitása, amely nélkül a köz boldogulása el nem képzelhető, egyik főcéljainknak. Enélkül hiába bizakodunk a gazdasági helyzet megjavulásában is, mert a jobb konjunktúra így csak a politikai üzleteknek válik elsősorban javára és a tisztességeseknek továbbra is a morzsa jut.

A közgazdasági válság ilyen megitélése mellet sulyt vetünk arra, hogy keressük enyhitésének minden lehető módozatát. Az Ausztriával kötendő kiegyezés, valamint a Balkán-államokkal való összeköttetésünk nagy fontosságu kérdéseiben pedig azon leszünk, hogy a leghivatottabb elméleti és gyakorlati szakférfiak közreműködésével e kérdések iránt érdeklődést s tudatos és tájékozott közvéleményt teremtsünk.

Az irodalomban, a kritikában és az alkotásban egyaránt, oltalmazni fogjuk a magyar lélek uralmát a káros idegen szellemi és erkölcsi hatások beszivárgásával szemben, nem külsöségekben és jeszavak hangoztatásával, de a kor szellemével megujhodó magyar pszihé tulajdonságainak müvészi érvényesítésével.

Kritikát mondunk s érdekes és intim képet festünk a hét politikai eseményeiröl, az irodalmi, müvészeti és tudomyányos eseményekről s méltatjuk a közgazdasági világ jelentős akcióit. Teret nyitunk az ellentéttes véleményeknek is, amennyiben azokat a jóhiszemüség és földeritö erejük értékessé teszik.Ezek a törekvések hivják életre az Uj Nemzedéket. Azzal a meggyözödéssel, hogy közszükségletet szolgálunk és azzal az igérettel, hogy becsülettel és tistességgel fogjuk szolgálni, kérjük a velünk érzők támogatását.

Az Uj Nemzedék szerkesztősége.” (I. évfolyam Budapest, 1913. év december hó 25-én)

Megjelenés

Az Uj Nemzedék Budapesten jelent meg 1913. december 25-én, kezdetben heti, majd napi gyakorisággal. A lap 1944-ben szűnt meg.

Szerkesztők

Az Uj Nemzedék indulásakor szerkesztője Milotay István volt, majd távozása után Krüger Aladár váltotta fel. A lap 1919-ben alakult át délben megjelenő katolikus napilappá, szerkesztője hosszú ideig Cavailler József lett, ezt követően Berkes Róbert, majd Saly Dezső vette át az irányítást.

Története

„A klerikális lapok un. „keresztény kurzus” és a „ szegedi gondolat” jegyében szerveződtek trösztté Központi Sajtóvállalat néven, amely tröszthöz négy lap tartozott: a reggeli Nemzeti Ujság és a déli Uj Nemzedék , továbbá az Uj Lap és a Képes Krónika című képes hetilap.” (Fülöp 1993)

Az Uj Nemzedék a “szenzációsajtó” első magyarországi termékeinek egyike volt, továbbá az 1905-ben megjelenő A Nap, 1910-ben az Est, és 1915-ben a 8 Órai Ujság.

„E lapoknak már nem volt politikai beállítottságuk, külföldi társaikhoz hasonlóan szenzációs hírekkel, hirdetésekkel, nagybetűs címfeliratokkal hívták fel az olvasó figyelmét mindennemű politikai és közéleti szenzációra, izgalmas riportokban számoltak be gyilkosságokról, vagy közéleti, gazdasági visszaélésekről, híres emberekkel készített interjúkat közöltek nagy számban, így biztosítottak maguknak széles körben publicitást.” (Fülöp 1993)

Hivatkozások

Uj Nemzedék című lap I. évfolyam I.szám OSZK Mikrofilmtára

Buzinkay Géza: Hírharang, vezércikk, szenzációs riport (Corvina Kiadó, 2009)

Fülöp Géza: Sajtótörténet, sajtóismeret (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993)

Vince Mátyás: Szenzáció A XX. század a magyar napisajtó címlapjainak tükrében (Gazdasági Média Kiadó, 1996)
Az oldalt készítette: Szalai Aliz

Új Magyarság (1934-1945)

ujmagyarsag

Első megjelenés: 1934. augusztus 30.

Utolsó megjelenés: 1944. december 15.

Szerkesztő: Milotay István

Megszűnés oka: ismeretlen

 

Beköszönő cikk:

Milotay István és gárdája röpiratban jelentette be az „UJ MAGYARSÁG” megindulását

A keresztény magyar ujságolvasó közönség, Milotay István és gárdájának régi tábora napokon, sőt heteken át a legnagyobb bizonytalanságban várta Milotay István uj lapjának indulását. Az utóbbi időkben már széltében elterjedt a híre annak, hogy Milotay István munkatársaival együtt uj lapot indit, a főszerkesztőnek és a régi gárdájának azonban semmiféle utja nem volt hosszu napokon át a közönséghez, semmiféle eszköz nem állt a rendelkezésre, hogy a régi vállalattól való kiválást és az uj lapinditást hü olvasótáborának bejelentse és az megindokolja. Az alakulóban lévő „UJ MAGYARSÁG” szerkesztősége ezért oly módon gondolta a legmegfelelőbb utat megtalálni a közönségéhez, hogy még az „UJ MAGYARSÉG” első számának megjelenése előtt, de már az „UJ MAGYARSÁG” külalakjának formájában, röpiratként olyan kiadványt intéz a keresztény publikumhoz, amelyben a kiélesedett helyzet ellenére is tapintatos formában, de félreérthetetlen egyenességgel mutat rá a kiválás okaira és a meginduló, uj lap célkitüzéseire. Milotay István fémjelez, elválaszthatatlannak tartom. Milotay István több mint két évtizedes publicisztikai működése során már korán vezére lett a keresztény nemzeti ujságirásnak, és nem lehet kétség afelől,hogy a keresztény középosztály hálás szivvel és megtörhetetlen ragaszkodással csatlakozik Milotay István friss erőktől lobogó zászlaja alá. Rakovszky Viktor országgyülési képviselő a következőkben üdvözli a lapunkat: – A legnagyobb örömmel üdvözlöm az „UJ MAGYARSÁG” megindulását. A magyar sajtó ezzel a vállakozással erős, keresztény lappal gazdagodik, védelmére az elhagyatott tömegeknek és a lerongyolódott magyar középosztálynak. remélem, hogy céljai nemességét a teljes siker igazolni fogja.

Nincsen elköszönő cikk.

Története

„Felháborító, hogy nekem, Magyarország miniszterelnökének, aki egy teljesen új politikai irányt akarok bevezetni a magyar közéletbe, s új stílust, új szellemet, új lelket önteni a magyar politikába, csak nekem nincs olyan politikai orgánumom, amely kizárólag az én eszméimet képviselje” (Gömbös Gyula 1932. szept. 30, idézi Murányi) Az új lap a Függetlenség (1933-) és az Új Magyarság („A kormány horogkeresztes verekedőlapja” (8 órai újság 1936 július 24), s közben Bethlen Budapesti Hirlapját is elsorvasztják.

A Magyarságban Pethő Sándorral dolgozó Milotay Istvánt sikerül Gömbösnek megnyernie, hogy váljon ki a laptól és alapítson újat, melyben a gömbösi politikát támogatja. 1934. augusztus 22-én Milotay a fél szerkesztőséggel együtt kilépett a laptól és vitte az előfizetői névsort is. 8 nappal később a Magyarság előfizetői megkapták az Új Magyaságot is. A kormány célja Antal István sajtófőnök emlékiratai szerint az volt, hogy „a lap kifelé, látszat szerint megtartja világnézeti és politikai függetlenségét, lényegében .. azonban mégis alátámasztja a gömbösi politikát, annak világnézeti és közéleti célkitűzéseit”. (idézi Murányi p 217).

A II. világháborúban a Függetlenség mellett a németek melletti kitartást leginkább propagáló lap.

 

Az oldalt szerkesztette: Puskás Anikó és Czakó Nóra