Világosság (1945-1952)

vilagossag

Folytatás: Esti Budapest

Első szám: I. évfolyam 1. szám: 1945. július 3. kedd

Utolsó szám: IX. évfolyam 78. szám: 1952. április 1. kedd

A Szociáldemokrata, majd a Magyar Dolgozók Pártjának, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának Lapja.

Napilap, hétfő kivételével minden nap megjelenik.

Először 4, vasárnaponként 7, majd később 6–8 oldalas.

Rovatok, hírtípusok: belföld, külföld, világhíradó, sport, moziműsor, színházműsor.

Főszerkesztők

  • Dr. Révész Mihály (1945. július 3. – 1945. július 25.)
  • Kéthly Anna (1945. július 26 – 1947. május 24.)
  • Horváth Zoltán (1947. május 25 – 1948. március 22.)
  • Bíró Zoltán (1950. november 1. – 1952. január 2.)

Története

A Szociáldemokrata Párt napilapjának első száma 1945. július 3-án, kedden látott napvilágot. A négy oldalas, hétfő kivételével naponként megjelenő folyóirat első főszerkesztője Dr. Révész Mihály volt. A Világosság Nyomda Rt. adta ki, és rovatai között szerepelt többek között a külföld, belföld, világhíradó, sport hírei, illetve mozi- és színházműsor. 1945. július 25-én Révész Mihályt az MTI főszerkesztőjévé nevezték ki, helyét a Szociáldemokrata Párt politikusnője, Kéthly Anna vette át, aki egészen 1947. május 24-ig látta el ezt a feladatot. Lemondásának oka „sokirányú politikai és pártmozgalmi elfoglaltsága” volt. A pártvezetőség megbízásából végül Horváth Zoltán került a főszerkesztői székbe, és 1948. március 22-ig, a Népszava felelős szerkesztőjévé történő kinevezéséig vállalta el a lap irányítását. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) megszületése után az újság 1948. június 15-től kezdve az új párt, az MDP hivatalos lapja lett. A felelős szerkesztői feladatokat továbbra is Gergely István látta el 1948. november 13-ig. A már 8 oldalban megjelenő Világosság egy új nyomda, a Szikra-Nyomda Rt., illetve egy új felelős szerkesztő, Gál György irányítása alá került. 1949. január 7-től viszont a lapkiadó tulajdonosa a Szabadság Lapkiadó Vállalat lett, illetve a későbbi Világosság Lapkiadó Vállalat (1951. május 2-tól). Hosszú, több mint két éves szünet után jelent meg Bíró Zoltán a főszerkesztői poszton 1950. november 1-jétől, és ezt a státuszt a közben hivatalosan a Magyar Dolgozók Pártjának Budapesti Pártbizottságának lapjává nyilvánított Világosság megszűnéséig, 1952. január 2-ig töltötte be.

A Világosság utódlapja az 1952. április 2.–1956. október 23. között megjelenő Esti Budapest volt.

Beköszöntő

A mi utunk

A sötétség rideg és kegyetlen tárnáiból jöttünk. Mögöttünk sivár és lesujtó képek, szolgaság és nyomor, fizikai és szellemi bilincs, minden nehéz teher, ami eddig visszahúzott fájdalmas sorsunk mélységébe. Nem saját erőnkből kapaszkodtunk fel a társadalmi igazság napsütötte partjára. Porkolábjaink gőgösen és elbizakodottan csörgették fegyvereiket a páriák milliói fölött. De hiába volt minden hatalmuk, véres kezükben hiába suhogott az elnyomás lelketlen korbácsa. A történelmi erőket nem tudják elhessegetni birodalmuk pereméről, a fejlődés törvényei könyörtelenül jelentkeztek a magyar élet bilinccsel lakatolt kapuján is. A guzsbakötött, szellemi rabságban tartott dolgozó nép nem tudta lerázni magáról dölyfös és elvakult urait, de a történelmi fejlődés útját nem lehetett elreteszelni előlük, mert ez a törvény maga az élet, megingathatatlan és diadalmas, mint a természet.

Vereségük a történelmi igazságszolgáltatás diadala; ahová saját erejéből nem tudott felemelkedni a rabláncra fűzött nép, felsegítette oda urai bűnös merénylete a hatalmas és békés állam ellen és a napfényre emelte a dolgozók országának, a világ minden proletárjának büszkesége: a Vörös Hadsereg.

Ez a hadsereg nem egy győztes állam bosszúvágyát hozta, hanem a humánus koreszmék magasra lobbant fáklyáját. A szabadság fáklyája nem ragyogó képek szivárványszíneit vetíti elénk. Túl az anyagi romokon bevilágít a társadalom roskadozó épületének zugaiba is és őszinte, józan fényét rábocsátja minden rétegre és csoportra, amely a porondra került és a porondon maradt fellobbanása óta. Szükség van erre a tárgyilagos világosságra, a nyiltan hirdetett tervek és a be nem vallott szándékok megvizsgálására, az őszinteségre és egyenes beszédre, mert ez a záloga és feltétele berendezkedésünk sikerének.

Szükség van a kijózanító világosságra a közélet minden területén, mert nem egyedül vagyunk mi, dolgozó nép a rombadőlt otthon megviselt falai között. Itt vannak azok is, akik eddig napfényes virányokon élvezték a mi munkánk gyümölcsét, akiknek soraiból ámokfutók és gyújtogatók rajzottak ki és a dolgozók iránti gyűlöletük őrjöngő extázisában máglyára taszították a nemzetet.

A dolgozó nép ezúttal is nagyvonalúbbnak bizonyult mint megbukott urai. Nem a jogos bosszú, hanem az ország jövője lebegett szeme előtt, s a nemzet mentő munkájába be akarta vonni azokat a széles csoportokat is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül az új Mohácshoz vitték az országot.

Nem rajtunk múlott, hogy ez eddig nem sikerült. Azok az osztályok, amelyek csúnyán levizsgáztak a nemzetrontásból, gyöngeségre és bizonytalanságra magyarázták a nagylelkűséget, amely az általános felelősségrevonás helyett megelégedett az egyéni bűnök üldözésével. Nem ragadták meg a kivételes és meglepő alkalmat, hogy elvegyülhessenek az alkotók soraiban, elhúzódtak a munkahelyekről, rémhíreket lesnek, a bűnös mult konok kísértetei gyanánt járkálnak közöttünk és csöndesen, de szívósan igyekeznek gátolni az új életet építő rohammunkát. Kiközösítve magukat a nemzet hatalmas erőfeszítéseiből, fennmaradásért vívott hallatlan küzdelméből, kárörömmel figyelik nehézségeinket és dühös csalódással látják, hogy a nemzet életereje diadalmaskodik a példátlan bűnök szörnyű következményei felett is.

Ezek az osztályok nyilván történelmi példák megismétlődésére számítanak. Az utóbbi két évszázad alatt előfordult már nem egyszer Európaszerte, hogy nagy nemzeti katasztrófák a negyedik rend mezítlábas seregének kezébe tették le az országmentés feladatát. A negyedik rend áldozatos harcokat vívott a szabadságjogokért, vére forradalmakban szerzett érvényt a haladás törvényeinek, azután visszavonult a munkapadok mellé és megelégedett sikerei szerény morzsáival, míg áldozatai gazdag gyümölcsét mohón aratta le a polgárság.

Mai helyzetünk azonban nem hasonlítható össze a mult század forradalmi fellángolásaival. Ez a forradalom csak most kerül megvívásra a műhelyekben és a földeken, az esztergapadok és az ekeszarvak mellett. Ez a forradalom a munka izzó kohójában formálja az új magyar élet arcát. A kalapács, az írótoll, az ásó és a csákány forradalma ez, amelyből új és emberibb, igazságos és dolgos Magyarország születik. Ennek a mélyreható forradalomnak az élcsapata a munkásság és a parasztság, amely az új rendszer megszilárdítása után megtartja politikai és gazdasági érvényesülése eszközeit, de helyet ad a jogok asztalánál minden társadalmi osztálynak, amely részt vállal a nemzetmentésből, a megfeszített munkából és a hazafias áldozathozatalból. Ehhez azonban becsületes kiállásra, nyilt beszédre, őszinteségre van szükség.

A munkáspártok a dolgozó osztályok nevében kifejtették minden kertelés nélkül elgondolásukat, amelyek alapján oroszlánrészt vállalnak az újjáépítésben. A munkásság népi demokráciát akar, társadalmi berendezkedésünk jelenlegi alapjául elfogadja a magántulajdont és legközelebbi céljául az ország megmentését tűzi ki. Halálos ellenségeitől, a kizsákmányolók és lakájaik kasztjától kapta örökül a szétdúlt haza felépítésének gondját, amelynek áldozatos és hálátlan terhét vállalja, mert felelősséget érez a magyar jövővel, az utánuk következő generációkkal szemben. A munkásság nem folytat malomalatti politikát, őszintén feltárta terveit és céljait, amelyek jegyében erejét megfeszítve dolgozik a vasúti műhelyekben, a mezőkön, a gyárakban és a bányák mélyén, örömmel fogadva a társadalom távolabbi régióiból jelentkező gyér segítséget és jogos kiváncsisággal várja, mikor ébrednek kötelességük tudatára azok a rétegek, amelyek jelenleg ellenségesen szemlélik a fennmaradásunkért kifejtett heroikus munkát.

A dolgozó nép hozza a legtöbb áldozatot a nemzetfenntartó erőfeszítések során, joga van tehát a fogalmak tisztázását ás világosságot követelni a közélet minden területén. Ennek a célkitűzésnek jegyében indul meg ez a lap, pártunk második hivatalos napilapja Budapesten. A szocialista kritika tárgyilagos és elfogulatlan fényszóróját ráirányítjuk minden jelenségre, amely kapcsolatban áll a munkásosztály sorsával, ezen keresztül a nemzet érdekeivel.

Ennek a lapnak a programja a szocializmus. A szellemi világosság, az őszinte bírálat és a lelkes alkotásvágy szellemében harcolunk a munkásosztály céljaiért. A távolabbi célok szolgálata mellett nem feledkezünk meg a dolgozók mindennapi gondjairól, a hétköznapok kötelességeiről és feladatairól, a nemzetmentés lépésről lépésre haladó munkájáról. Lángra lobbantjuk ebben a lapban a szocialista munkásmozgalom új fáklyáját és bevilágítjuk a keserves utat, amelyen munkától görnyedten, de ellenségeit félretolva, a hatalmas szovjet nép segítő készségétől megerősödött lélekkel halad a nemzet minden dolgos fia, a munka népe a reakció sötétségét elűző világosság, a demokrácia és a szocializmus felé.

(g.i.)”

Elköszönő

Olvasóinkhoz

Április 2-án, holnap jelenik meg a Világosság helyett elsőízben az <Esti Budapest>, a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács új lapja. Az Esti Budapest délután 4 és 5 között kerül az utcára és színvonalas cikkekben, riportokban számol be a nap legfrissebb bel- és külpolitikai eseményeiről, fővárosunk életéről, dolgozóink munkájáról, a városépítés, a kultúra, a sport eseményeiről. Az <Esti Budapest> eleven, friss hírszolgálatával tájékoztat, segít, szórakoztat.

A Világosság ma jelenik meg utoljára.”

 

Források

Világosság I – {VIII.} IX. évfolyam

Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Szabad Nép (1942, 1944-1956)

szabadnep szabadnep

szabadnep4 szabadnep3 szabadnep2 szabadnep1

kep_51

 

Szabad Nép az OSZK-ban

Politikai napilap.

1942, 1944 – 1956. (1-14. évf.) Budapest

Megjelenés: naponként

A Magyar Kommunista Párt központi lapja.

Szünetelt: 1942. jún. – 1944. szept. 1944. dec. – 1945. márc. Címváltozás: Rákosi Mátyás lapja. Szabad Nép. 1942. máj. 1.

Főszerkesztő: Rózsa Ferenc

Utóbb: Népszabadság 1956–

Mellékletei: Képes Melléklet 1945 – 1946. Szabad Kép 1947. Képes Melléklet 1949 – 1951. Rádió Műsor 1946 – 1949. Melléklap: Fehérvári Hírek 1948. jan. 10. – ápr. 14.

Megjegyzés: A Fehérári Hírek 1948. ápr. 16-án beolvadt a Fehérvári Napló-ba.

1946. dec. 6 –1952. máj. 18-ig naponként vidéki kiadás is jelent meg. A vidéki kiadás címlapjának fejléce csillaggal jelölve. (Országos Széchényi Könyvtár H 18.958 és H 33.302 számú anyagáról készítette.) (OSZK: H 33302, H 41281 FM 3/1768)

Története

1942. február 1-jén indult a KMP illegális központi orgánumaként. Az első időben a mártírhalált Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán szerkesztette. 1942 májusában – a 4. szám megjelenése után – a rendőrség megtalálta a nyomdát és a szerkesztőséget, s felgöngyölítette a terjesztő szervezetet. A letartóztatások miatt a lap csak 1944 szeptemberében jelenhetett meg újra, akkor azonban a korábbi sokszorosított forma helyett már nyomtatva. A felszabadulásig újabb öt száma jelent meg. Szerkesztője 1944 szeptemberében elfogatásáig Horváth Márton, majd Donáth Ferenc volt. Budapest felszabadulása után, 1945. március 25-én indult meg legálisan a Szabad Nép, az MKP központi napilapja. A fordulat évéig főszerkesztője s egyben vezető publicisztája Révai József volt, majd a szerkesztőbizottság szerkesztője, melynek vezetője 1951-ig Horváth Márton volt, 1951-53 között Betlen Oszkár, 1953-tól ismét Horváth Márton volt. 1948-ban a munkáspártok egyesülésekor az MDP központi lapja lett. Cikkei a jelentős eredmények mellett az ötvenes években mutatkozó hibákat is tükrözték. Az újjáalakuló MSZMP 1956 novemberében folytatásként a Népszabadságot indította meg.

 

Első szám

I. évfolyam 1. szám: 1942. február 1. Budapest

Szabad Nép – A kommunisták magyarországi pártja – (A K.I. szekciója) hivatalos lapja

Cikkek: Szabad nép – szabad országban A magyar nép is beleszól a „tavaszi offenzívába” Rövid hírek Többet törődjünk a bebörtönözöttekkel! A kapitulánsok „nemzeti céljai” Együtt a parasztsággal és a haladó polgársággal! Munkásegységet! El a kezekkel a szakszervezetektől! – Pártunk hős vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak lelkes üdvözletünket küldjük. Fogadjuk, hogy bátorságunkkal és odaadó munkánkkal akarunk vezetőnkhöz méltónak mutatkozni! – Feudális maradványok a magyar nagybirtokon Amilyen az úr, olyan a szolgája A szlovák kérdésről Osztályharc – nemzeti harc Endre László birodalma Mozgalmak az egyesült zónában Beszkárt Munkáslevelek Erősítsük a pártot! Szervezzük meg a munkáslevelezést! (11-34.o)

Beköszöntő cikk: SZABAD NÉP – SZABAD ORSZÁGBAN

Pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét – a KMP-t – állította. Ezt a történelmi feladatot Sztálin elvtárs ismerte fel és foglalta szavakba elsőnek, amikor a német-szovjet háború kitörésekor bejelentette, hogy most Európa elnyomott nemzeteinek szabadságharca következik a közös elnyomó, a fasiszta reakció ellen. A reakció sötét erőinek elsöprése szabaddá teszi az utat Európa demokratikus fejlődése előtt, amely ezen a kontinensen végképp kiküszöböli a népek erőszakos elnyomását és a háborút. A KMP Sztálin elvtárs útmutatása alapján felismert azt a jelszót és megragadta azt a történelmi pillanatot, amely az egész nemzetet egyesítheti a munkásság vezetése alatt, évszázados történelmi feladatának megvalósítására: a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésére. Ennek a nagy történelmi feladatnak a szolgálatába állítjuk a „Szabad Népet”, pártunk hivatalos lapját. A háború és reakció nyomasztó sötétségében a „Szabad Nép”-nek mint a szabadság világítótornyának kell sugároznia. A „Szabad Népnek” kell azokat az eszméket kisugároznia, amelyek a magyar nép felszabadító útját bevilágítják. De a „Szabad Nép” csak akkor felelhet meg rendeltetésének, ha nagy és erős pártra támaszkodhat. Olyan pártra van szükség, mely ideológiailag felkészült, egységes és fegyelmezett, amelynek szervezetei mindenütt jelen vannak. Egy ilyen felkészült párt vezetni tudja osztályának széles tömegeit, napi harcaiba be tudja vonni a többi néprétegeket is a létérdekeiért folytatott harcba, aktív tényezője lehet a politikai életnek. Pártunk jelenleg még sem szervezetileg, sem ideológiailag nem elég erős ahhoz, hogy vezető szerepet vigyen a politikai életbe. A „Szabad Népe” ezért arra fordítja munkásságát, hogy a párttagság politikai színvonalát emelje és ideológiailag felkészítse a vezető szerepre. A „Szabad Nép” a külföldi és magyarországi aktuális politikai eseményeket a marxizmus-leninizmus fénycsóvájával éles megvilágításba helyezi, irányt ad elvtársainak az összes aktuális politikai eseményekhez és azoknak a napi munkába való felhasználására. A „Szabad Nép” egyelőre csak a párttagoknak szól. Emilyen mértékben erősödik pártunk szervezetileg és ideológiailag, olyan mértékben válik lehetővé, hogy a „Szabad Nép” az összes dolgozókhoz, a magyar néphez szóljon. Gyorsítsátok meg ezt a folyamatot elvtársak azzal, hogy a „Szabad Nép” cikkeit figyelemmel olvassátok, megvitatjátok és napi munkátokban felhasználjátok.

III. évfolyam 1. szám 1945. március 25. Vasárnap == 60 fillér

Szabad Nép – A Magyar Kommunista Párt központi lapja Cikkek: Harcos útjára Új honfoglalás Veszprémet, Székesfehérvárt és Zircet elfoglalták a szovjet csapatok A Szovjetunió harca a békéért A Szabad Népért Megnyílt a Széchenyi-fürdő 850.000 embert hurcoltak el a nyilasok Összeállították Mura Lipót bűnlajstromát Megindult a harc a földért Csepel az élen Huszezer tonna élelmiszert kapunk a Szovjetuniótól Újabb angolszász offenzíva Nyugaton Szombatesti szovjet hadijelentés Szabad ország – erős munkásmozgalom Két könyv Őszinte szót a zsidókérdésben Esnek az árak… Hírek Munkásélet: Jól sikerült gyűlés a Vasasoknál, A munka ünnepe a Ganz-hajógyárban Minden héten teljes ülés a Nemzeti Bizottságban A HÉV új járatokat indít Közlemények És hirdetések

Utolsó szám:

XIV. évfolyam 295.szám 1956. október 23. Kedd ==

Szabad Nép – Világ proletárjai egyesüljetek! – A Magyad Dolgozók Pártjának központi lapja 60 fillér Cikkek: Új, tavaszi seregszemle Befejeződtek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Magyar Dolgozó Pártja küldöttségének megbeszélései A budapesti ifjúmunkások parlamentje A Magyar Írok Szövetségének közleménye Megkezdődtek a jugoszláv-román tárgyalások „Éljenek a magyar elvtársak!” A mezőgazdaság legfőbb feladata: a termelési színvonal növelése Megalakult a Március 15 kör a budapesti egyetem bölcsészeti karán Befejeződött a tibeti magyar hegyikocsi-expedíció A munkásönkormányzat mellett szállt síkra a Vegyipari Minisztárium Kollégiuma A lengyelországi változások A Hazafias Népfront kollégiumi előkészítő bizottságának levele Rajk Lászlónéhoz Együtt akarunk harcolni a munkás- és parasztfiatalokkal Vállvetve a munkásfiatalokkal Az egyetemi ifjúság mozgalámát nem használhatják fel semmiféle restaurációra A nép és a vezetőség összeforrott Lengyelországban Aknázzuk ki az ország legnagyobb kincsesbányáját – a termőföldet A demokratizálás útja az egyetlen út – Wladyslaw Gomulka beszéde a LEMP Központi Bizottságának VIII. ülésén

Elköszönő írás:

Új, tavaszi seregszemle (részletek)

Gyűlés gyűlést követ egyetemeinken és főiskoláinkon… Ezeknek az ifjúsági gyűléseknek forró és viharos a hangulata, az áradó folyamhoz hasonlatosak inkább, mint sem a mesterséges mederbe terelt patakhoz. Jó ez az áradás? Jó ez a tüzes lelkesedés? Valljuk be, hogy az elmúlt évek elszoktattak bennünket az ilyen tömegmegnyilvánulásoktól. A szektarianizmus, a sztálini hibák eltompították bennünk a fogékonyságot az elementáris erővel megnyilatkozó tömeghangulat, tömegmegmozdulás iránt, s ma is akadnak, akik nem tudván szabadulni a régi beidegződésektől, aggodalommal és bizalmatlansággal tekintenek ifjúságunk gyűléseire. Pártunk és lapja, a Szabad Nép odaáll az ifjúság , mellé, helyesli ezeket a gyülekezéseket, és sok sikert kíván a fiatalság okos, alkotó tanácskozásaihoz… …az ifjúság… éveken keresztül el volt zárva…, hogy hallassa a hangját… s ugyan ki csodálkozna azon, hogy ez…elementáris erővel tör fel… …Üdvözöljük egyetemistánk és főiskolásaink jó törekvéseit. Üdvözöljük a fiatalságnak ezt a hatalmas, demokratikus seregszemléjét, amelyről Ady örökszép sorait idézve elmondhatjuk:

Tűz, ér, láz, újság, boldog változás, Csupa teremtés lángol e szemekben, Örök tavasz, örök forradalom, Oh, ékeskedjél mindig ékesebben.

Mikola Orsolya

Pester Lloyd (1854-1944/5, 1994-2009)

pesterlloyd5 pesterlloyd4 pesterlloyd3 pesterlloyd2 pesterlloyd pestelloyd3

1888-1922-ig digitálisan elérhető az Osztrák Nemzeti Könyvtár archívumában

Pester Lloyd I. (1854-1944/5)

Pest, 1854. január 1.-1944. december 24.

Első kiadása: 1854. január 1.

Esti kiadása: Abendblatt des Pester

Szerkesztője: Weiskircher Karl (Weiszkircher Károly)

Mellékletei: Eucharistischer Weltkongress: 1938. május 25-30. Spielstunde: 1938. november 13.-1939. augusztus 27. Jugendblatt: 1938. november 13.-december 25. Jugendlloyd: 1939. január 1.-augusztus 27. Reklame Lloyd: 1939-1940.

Beköszöntő

Bränumerations = Einladung Pester Lloyd vertritt nationalökonomische, politische und Kulturinteressen

Zuvörberst werden demnach fämmtliche merkantilen industrillen und landwirtschaftlichen Interessen Ungarns vom „Pester Lloyd” aus führlich besprochen. Die Stellung der Gesellschaft, deren Namen das Blatt trägt, ermöglicht es, aus allen Wichtigeren Ladelsplätzen des Landes und ganz insbesondere vom hiesigen Platze, den strengsen Anforderungen des Kaufmanus entsprechende Gesellschaftberichte, mit den nötbigen Daten über zu und Abfuhren päufe und Bertaufe usw. des Landesprodukte zu liefern. Die Lerbeischaffung der Materialien wird von den bestunterrichteten Geschäftschaufern auf den verschiedenen Plätzen besorgt. – Mit der Redaktion derselben wurde eine fehr geschäftstundige Feder betraut. – Veberdies bietet der „Pester Lloyd” feinen pl. t. Lesern fämmtliche f.f. Registrungserlasse, Beleuchtungen der wichtigeren von den hiesigen und anderen f.f. Landels- und Gewerbefammern in Berhandlung genommenen Fragen, Mittheilungen und Kritiker der Interresantesten literatischen Erscheinungen des In und Auslandes auf dem Gebiete der National-Dekonomite; ferner Kours- und Landelsberichteaus Wien – alle in der Pest-Ofner Zeitung enthaltenen amtlichen Anzeigen, als: Vizitationen, Amortizationen, Konfurise, Konvofationen im Auszuge, je wöchentlich ein vollständiges Bezeichnis der beim hiesigen f.f. Beschelgerichte neu protokollierten Firmen, Tagesneurigkeiten von Pest-Ofen und Wien, schliesslich die genaue Viste der angekommenen Fremden. Dem politischen zheile dieses Blattes wird die Redaktion alle den Zeitumständen entsprechende Ausmerksamteit zuwenden und find namentlich bereits die nöthigen Einleistungen getroffen, damit die wichigerer telegrafischen Depeschen und ebenso briefliche Mittheilungen „von der türkischen Grenze” ihr auf direktem Wege Zufeumen so dass der ungarische Leser von den bedeutenderen Ereignissen auf dem politischen Schauplatze durch den „Pester Lloyd” um 12-24 Stunden früher Stunde erhält, als durch die wiener Blätter-Zahlreiche Korrespondenzen werden ausserdem die hierauf bezüglichen Ansprüche der pl.t. Leser zu befriedigen suchen. Im Feuilleton werden populäre und gleichzeitig unterhaltende Darstellungen verschiedener Natur- und Kunftprodukte, die dem Gedeihen der Bolfswirthschaft dienen Besprechungen der hierortigen Kunstleistungen auf der Bühne, im Atelier und im Musifsaale Leserfrüchte der heimischen Literatur, statistische und geschichtliche Schiederungen der bedeutenderen ungarlichen Städte, zeitweilig auch gelungene Darstellungen einzelner Geschichts epochen unserer Bergangenheit einander abwechseln. Inserate werden mit Rüdsieht auf eine möglichst allgemeine Benüzung des Journals zu diesem zwede ungewöhnlich billig und zwar die erste Insertion mit 3 fr., die folgenden Iusertionen mit 2 fr. für die 5 spaltige Petit zeile berechnet. Die Aufnahme der Inserate gechiet im Erpeditions-Bureau, im 2. Stode der LLoyd-Lotalitäten. Der „Pester LLoyd” erscheint täglich, mit Ausnahme der Montage in Gross-Folio-Format. Man pränumerirt Für Pest-Ofen im Erpeditions-Bureau des „Pester Lloyd” – Ausserhalb Pest-Ofen mittelst franfirter Briefe, denen der Pränumerations-Betrag beigefügt ist, bei allen Postämtern. Pränumerations-Bedingnisse: Für Pest-Ofen ins Haus gefandt: Ganzjährig 12 ft. Halbjährig 6 ft. Vierteljährig 3 ft. Monatlich 1 ft. Mit Postversendung: Ganzjährig 15 ft, Halbjährig 7 ft 30 fr, Vierteljährig 4 ft. Finzelne Blätter kostet 4 fr. Pest den 1. Jänner 1854.

Jellemzői

Német nyelvű budapesti napilap. Első száma 1854 január 1-én jelent meg. Az üzleti alapú, hírekre és erős közgazdasági rovatra építő, hidrdetésből élő független sajtó első megjelenése Magyarországon, mely előbb a hazai német közönséghez szólt, majd a magyar sajtót képviselte a nyugat felé. Az elsők között jelenik meg külön esti kiadása is.

„Ama csöndes lüktetésű korban, midőn a szerkesztő ugy gondolkozott, hogy nem kell kényeztetni a közönséget, mert hiszen holnapután is nap, s hogy nem mulaszt vele az olvasó, ha 24 órával később tudja is meg, milyen gyönyörűen énekelt Turolla k. a., vagy hogy mult este röpítette első bombáját a burkus a körülfogott Parisba… .. míg be nem ütött a Pester Lloyd az ő legujabb híreivel s frissebb mozgáésra serkentette a nyujtózkodó magyar zsurnalistát. Ezen az uton nevelődött követelővé a közönség is: a legujabbat már másnap kereste, sőt ma, mg munkaszünetes vasárnap is, külön kiadások közlik vele a legújabbat.” (Ágai 1908)

“Mindinkább háttérbe szorul a sajtó, különösen a napisajtó nevelő, oktató, vezető szerepe, és előrenyomul a híradás, a tiszta tények minél gyorsabb és minél pontosabb közvetítése.” (Singer Zsigmond, Pester Lloyd főszerk.).

“A hirdetési rovat sokkal nagyobb mérven bocsájtja a sajtónak rendelkezésére a függetlenség eszközeit, mint az a csekély összeg, amelyet a közönség az előfizetés útján szolgáltat, tehát egyenesen a legtisztább kútforrása a sajtó morális konszolidációjának”. (Singer Zsigmond)

Falk Miksa főszerkesztése alatt: Falk Mindenről képes írni – csevegni -, akármeddig. A korabeli nehézkes sajtónyelvvel szemben egyszerű, közvetlen nyelvet használ. Metaforák, külföldi párhuzamok segítségével kritizálja sorok között a hazai állapotokat.

falkmiksa

Magyar Szalon 1893. (28) A Sajtó. 709-712, a napisajtó vezérei képmelléklet

 

1919. márc 21-én a Népszava és Vörös Újság mellett egyedül a Pester Lloyd jelenhetett meg, a külföld tájékoztatására.

1929-es hirdetése: „Naponta kétszer megjelenő tekintélyes és elterjedt politikai újság, sokoldalú és kiváló tartalommal. Kereskedelmi része az összes gazdasági érdekeket kimerítően megvilágítja és a kereskedelem, ipar és forgalomról a legmegbízhatóbb tudósításokat közöl. Kétszer naponta árfolyam.

A Pester Lloyd olvasója, 1944

1944. december 20. Este éppen olvasok egy cikket a “Pester Lloyd”-ban (már nincs más lap csak ez, meg az “Összetartás”, reggel), azt írja, hogy Szálasi nagyobb mint Hunyadi János, mert Hunyadi akkor mentette meg az országot amikor a török a határnál volt, de Szálasi viszont akkor, mikor az ellenség már áttörte a Tisza-vonalat!

Története

Pester Lloyd II. (1994-2009)

Folytatólagos évfolyamszámozást és azonos lapfejet használ. Online 2009 után is megjelenik.

 
PESTER LLOYD
Pest, ab 1873: Budapest
31. Dez. 1853 (Probeblatt) – erschienen bis Nr. 74 1. Apr. 1945 (in Sopron)
Red.: Karl Weisskircher, ab 8. Dez. 1867: Emanuel Blau, ab 20. Dez. 1867: Max Falk,
ab 13. Juli 1877: Leo Weigelsberg, ab 3. Sept. 1877: Max Falk, ab 4. Okt. 1906: Sigmund
Schiller, ab 3. Mai 1916: Ernst Deutsch, ab 28. Sept. 1919: Theodor Friedrich
Täglich, ab 1. Jan. 1908: täglich zweimal / Quart, ab 1. Febr. 1854: Folio
Inhalt/Rubriken: Leitartikel, Tagesneuigkeiten, Wiener Börsencourse, Geschäftsberichte, Amtsblatt,
Theater, Feuilleton; im Abendblatt: Auslandsschau, Inserate
Wir hielten es für notwendig, die von uns in der ÖNB gesehenen letzten Nummern der bedeutendsten
deutschsprachigen Zeitung Ungarns auf diese Weise noch einmal bekanntzugeben, da in der Fachliteratur
immer noch falsche Angaben über den Zeitpunkt und die Umstände des Eingehens des PESTER LLOYD zu
finden sind
Lit.: Busa II 405, Brachfeld, Réz 896
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Népszava (1877-)

nepszava2 nepszava nepszava1914nepszava4 nepszava3 nepszava2kep_7nepszava1

A legrégebbi magyar szociáldemokrata politikai napilap.

A Szocialista Párthoz közelebb áll, de egyik pártnak sincs befolyása a lap fölött. A mai sajtó egyik alapelve és példányszámszervező ereje az objektivitás bizonyítása, a pártoktól való függetlenség hiteles megjelenítése. A rendszerváltás előtti Népszavával kapcsolatos olvasói elvárás azonban éppen az újság szoros kötődése volt a mozgalomhoz. 2007-ben a lap főszerkesztője Németh Péter, tiszteletbeli és örökös főszerkesztője 2005-től Fejtő Ferenc, aki 1938-tól a lap akkreditált párizsi tudósítója volt. (Németh Péter, 2007)

Különlegessége, hogy nem csak nevét, hanem ideológiai beállítódását is végig megőrizte története során.

Főszerkesztők:

  • 1877-től: Külföldi Viktor
  • 1879- 84: Csorba Géza
  • 1897-98: Somogyi Béla
  • 1898-1918. november: Garami Ernő
  • 1918-tól: Weltner Jakab
  • Tanácsköztársaság bukása – 1920. február: Somogyi Béla
  • 1920- 26: Vanczák János
  • Weltner Jakab
  • 1934-39: Mónus Illés
  • 1939-44. március, 1945-től: Szakasits Árpád
  • 1945-49: Horváth Zoltán
  • 1956: Horváth Zoltán
  • 1957-64: Kéthly Anna
  • Siklós János
  • 1984-től: Gedeon Pál
  • 1994-től: Kereszty András
  • Pallagi Ferenc
  • H. Bíró László
  • Németh Péter

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1970-es évek   1979-ig Siklós János
1981   Gedeon Pál
1984   1982. nov-től Fodor László Népszava fsz.
1989 Népszava Kiadó Vállalat Fodor László
1990   Deák András
1991 Népszava Kiadó Vállalat Deák András
1992 Trade Union Kiadó Kft Dr. Deák András
1993 Ápr. Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft.)  /Vico Deák AndrásSzalai Antal??
1994 Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft). Művészeti ig.: Cséve Gábor Jan 3:  Kereszty András. Fsz-h: Pallagi Ferenc
1995    
1996 Népszava Rt Fenyő János Kereszty András
1997    
1998 Vico Press Rt. H Bíró László
1999 VICO. Alapító: Fenyő János Kiadó: EKH Kft„Elektronikus levélcím (e-mail cím): ; Internet URL-cím:” H Bíró László
2000 NSZ 1999 H Bíró László
2001   H Bíró László
2002 NSZ 1999 Kft Németh Péter
2003 Editorial Kft. (a szerk.)„Kiadja a tulajdonos megbízásából a NSZ 1999 Rt. v. a. Vezérig. Vértes János” Németh Péter
2004 Editorial Kft Németh Péter. Ügyvezető ig: Kocsi Ilona. Lapszerk: Hahn Péter, Tóth Jenő. Felelős sz: Horváth István
2005 Editorial Kft Németh Péter
2009 Editorial Kft Németh Péter
 
2016 Horizont AG  
2019 Proton Trade Zrt.  

Történet

Alapítás

Népszava (német kiadásban: Volksstimme) első változata 1877 májusában indult Külföldi Viktor szerkesztésében mint politikai hírlap. A lap sokáig csak hetente egyszer majd háromszor jelent meg. Eközben változatlanul kiadták az 1873-ban megindított Munkás Heti- Krónikát (német kiadásban: Arbeiter Wochen-Chronik), amit a Népszava közvetlen elődjének tekinthetünk. 1880-ban –a két pártfrakció egyesülése után- a Szociáldemokrata Párt magyar nyelvű lapja a Népszava (német nyelvű kiadása az Arbeiter Wochen-Chronik) lett. A Népszavának ez a második változata 1880. február 1-től jelent meg Csorba Géza szerkesztésében, mint „a magyarországi szociáldemokraták központi közlönye”.

1880-ban – magába olvasztva a Munkás Heti Krónikát – a Magyarországi általános Munkáspért, majd 1890-ben a Szociáldemokrata Párt központi lapja lett. (Révész Mihály, 1945)

Szerkesztője egy időben Silberberg Ignác (eredetileg betűszedő).

Az ötféle Népszava

1895-ben válságba kerül (politikai okok miatt és a kaucióját is elvezti). Mivel nem volt pénze új kaucióra, ami a lap kiadásához szükséges volt, egy kiskaput használva ki jelenik meg hetente: Az 1848-as sajtótörvény szerint ugyanis sajtótermék az, ami 1 hónapnál kisebb időközökben jelenik meg. Ezért a Népszava 5 különböző című havilap formájában jelent meg: Népjólét, Népjog, Új Népszava, Népszabadság, és ha volt 5. hét a hónapban, Népakarat címeken 1896 és 1898 között.

1898-ig hetenként, 1899-ig hetenként kétszer, 1905-ig hetenként háromszor megjelenő lap volt, azóta naponta jelenik meg. A dualista kormány sajtóintézkedései megneheztítették kiadását. A feudálkapitalista rendet bíráló cikkei miatt többször elkobozták, megvonták tőle az utcai árusítását.

Napilap

1905. április 1-én került utcára a véglegesen napilappá alakított Népszava első száma a drámaírással is foglalkozó politikus-főszerkesztő Garami Ernő (1898-1918. november) „Előre” c. vezércikkével. A nyomdavásárláshoz szükséges anyagi feltételeket előfizetők toborzásával akarták biztosítani, de csupán nyolcezren tudták kifizetni a szükséges havi két koronát. A nyomda színvonalára jellemző volt a Népszavában 1945 előtt gyakran olvasható felhívás: aki sajtóhibát talál az adott példányban, annak a kiadóhivatal visszatéríti a lap árát. Az 1904. évi pártgyűlés nyolcoldalas napilap megjelentetéséről hozott határozatot, az események és a munkásolvasók igényei azonban lehetővé tették, hogy tíz-húsz oldalon jelenjen meg az újság. Az első rotációs gép mellé hamarosan másodikat hozattak. Szűk lett a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán lévő nyomdahelyiség, így az 1909-ben elkészült Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) új pártházba költözött a szerkesztőség és a nyomda is. A lap 1910-re meghaladta a harminc ezres példányszámot, de a hirdetések szerepe messze elmaradt a többi újságétól. (Révész Mihály, 1945)

I. világháború

„Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”- hirdette ezekben az időkben az újság. 1912 tavaszának feszültséggel teli napjaiban a Népszava is forradalmi hangon írt. Ady Endre A Május:szabad c. lázító verse 1914 május 1-én jelent meg Bíró Mihály rajzával. 1914. július 26-án egész oldalas szalagcím hirdette: „Nem akarunk háborút!”. De ősszel a háború-ellenes baloldali sajtó hangja megváltozott: a lényeget tekintve elfogadta a kormány érveit a hadviselés elkerülhetetlenségéről és az ellenség kizárólagos felelősségéről. 1914-15-ben –a papírínség ellenére- esti kiadás megjelenésére is lehetőséget kapott a lap. A két fillérért árusított „kis Népszava” a hurrá hangulat hónapjaiban helytállásra sarkallta a munkásságot. 1916-17-ben a kormány már sűrűn élt a törvényi felhatalmazással, mely lehetőséget adott „az időszaki lapok és más sajtótermékek előzetes beszolgáltatására, megjelenésének és terjesztésének megtiltására, külföldi időszaki lapok terjesztésére és lefoglalására.” Az ideiglenesen betiltott újság helyett hetente más címmel adták ki a párt hivatalos lapját. (Az ekkor alkalmazott címek között kettő később is használatos lett: a Népakarat címet 1956 októbere után használta rövid ideig a Népszava, a Népszabadság címet pedig a Szabad Nép utódlapja őrzi.) I. Ferenc József halálát hírül adó számból a címsoron kívül mindent törölt a cenzúra. A harmadik oldalon sem maradt más, mint az elhunyt király életrajza.

A lap vezető publicistája 1907-től kezdve a műfordítóként is tevékeny, (1918-19-es) munkaügyi- és népjóléti majd közoktatásügyi miniszter, Kunfi Zsigmond. Cikke,- amely a király csaknem hét évtizedes uralkodásának értékelését és a háború következményeinek kritikáját tartalmazta-, nem jelenhetett meg. Az 1917. februári pétervári eseményeket a békeváró polgári sajtó is üdvözölte. A Szociáldemokrata Párt százezres városligeti béketüntetésének határozata leszögezte: „Mi mindannyian, akik itt összegyűltünk, s az egész dolgozó Magyarország el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmárokat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban támogatni fogjuk…” (Révész Mihály, 1945)

Tanácsköztársaság, Horthy-rendszer

A Népszava a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánummá lett. Leleplező cikkeket közölt a fehérterrorkegyetlenkedéseiről, ezért 1919. december 7-én szétverték a lap szerkesztőségét és nyomdáját, a Világosság-nyomdát.

1920-ban Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát a hírhedt Ostenburg- különítmény meggyilkolta, Horthy gyanús szerepét megvilágító Beniczky Ödön volt belügyminisztert pedig perbe fogták.

Somogyit Vanczák János (1920- 26) követte a posztján. 1921. április 29. és május 5. között betiltották a Népszava megjelenését, november 30-án a belügyminiszter megvonta a laptól a kolportázs-jogot (az utcai árusítás jogát), valamint sajtópereket indítottak a lap ellen izgatás és kormányzósértés vádjával. A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene, 1932-ben pedig a belügyminiszter betiltotta.(Révész Mihály, 1945)

1936: “Egy Naszádi Sándor nevû esztergályos volt a szervezett munkás meg én. Amikor már jobban összemelegedtem a szaktársakkal, igyekeztem csöndben agitálni. Én a Népszavának voltam az elõfizetõje, azt reggel behoztam a zsebemben és tízóraizás közben olvastam. Osztrák érdekeltsége révén, a gyár egyik vezetõ mérnöke osztrák volt, ráadásul a Stahthelm nevû fasiszta beállítottságú félkatonai szervezet tagja. Ennek szemet szúrt a Népszava. Nem sokkal utána jött is a mûvezetõ, és a következõ párbeszéd zajlott le közöttünk: „Kérem, Nagy, maga itt a Népszavát nem olvashatja.” „Nekem senki sem írhatja elõ, hogy a szabadidõmben, a tízóraizás közben mit olvasok.” „Kérem, ha errõl nem mond le, akkor elbocsátjuk.” „Bocsássanak el.” „Kérem, menjen, megkapja a könyvét.” „És a kétheti fizetett szabadságot is kérem” – tettem hozzá nyugodt hangon, merthogy pont akkor jött ki az hallhatatlanul nagy szociális intézkedés, hogy az elbocsátott fizikai munkásoknak két hét fizetett szabadság jár. Errõl még nem is tudtak a gyárban. Szívták a fogukat, de kifizették.” ( Nagy Pál Jenő. Rong Magazin, 2005 november 8, kedd Börtönviseltek / Közülük egy Írta: Földesi József )

II. világháború

Weltner Jakab (1924-től), Mónus Illés (1934-39) és Szakasits Árpád (1939-44) vezetésével a lap megalkuvások közepette harcolt a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért. Ismeretterjesztő, ízlés-, jellem- és tudatformáló tevékenysége gyakran az ellenforradalmi hatalom tilalmaiba ütközött. A népszavások törzshelyén, a Népszínház utca és a Körút sarkán lévő Simplon kávéházban rendszeresen megfordultak a szellemi élet kiválóságai. Faludy György költő 1946 és 1950 között a Népszava irodalmi szerkesztője volt, 1934-ben Óda a magyar nyelvhez c. versét publikálta először az újságba.

Az 1941. karácsonyi szám- a lap szerkesztőségében dolgozó Kállai Gyula szavaival élve – a magyar nemzeti függetlenségi mozgalom fejlődésének határköve volt. Az újság a nemzeti demokratikus erők együttműködésének, a nemzeti függetlenség és a népszabadság gondolatának szentelte hasábjait, melyeken a kommunistákon kívül megszólaltak a különböző antifasiszta irányzatok képviselői, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szakasits Árpád, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Darvas József, szociáldemokrata és kisgazdapárti vezetők, valamint haladó polgári írók és újságírók. Az 1919. nyári alapelvekhez hasonlóan magánszemély nem, csak párt, minisztérium vagy különféle szervezetek kaptak lapalapítási engedélyt és papírkiutalást.

1944. március 19-én jelent meg utoljára a Népszava és csak 1945. február 18-án indult újra a Szociáldemokrata Párt központi lapjaként Szakasits vezetésével, akit Horváth Zoltán követett 1949-ig.(http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm)

1947. JANUÁR MAFIRT KRÓNIKA 53. 75 éves a Népszava

Szakasits Árpád főszerk. 1947. JANUÁR
MAFIRT KRÓNIKA 53.
75 éves a Népszava

Rövid ideig vidéki változata is létezett: az SZDP miskolci lapja a „Felvidéki Népszava”, a pécsi “Dunántúli Népszava stb” (Márkus 1977)

Az ország német megszállása után a Népszavát betiltották.

1948-1989

“A felszabadulás után ismét a Szociáldemokrrata Párt lapjaként jelent meg, majd a két munkáspárt 1948-as egyesülése utána Szakszervezetek Országos Tanácsának lett a lapja.”

Az államosításokat követően 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett. A hierarchia csúcsán a pártlap állt (Pravda- Szabad Nép), aztán a szakszervezetek lapja (Trud-Népszava), végül az értelmiség lapja (Izvesztyija- Magyar Nemzet). A Rákosi- és a Kádár-kor lehetetlenné tette az önálló lapkészítést, a politikai véleményalkotást. A lapok példányszáma nem a szerkesztőség teljesítményétől függött, hanem a legfelsőbb politikai vezetés döntésétől, amit indokolni sem kellett, mert a rotációspapír kiutalása központilag történt.

1956

1956 novembere és 1958 februárja közt Népakarat volt a címe.

Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszűnését. A Kéthly Anna Szociáldemokrata Pártja ekkor visszavette a szakszervezeti lapként működő Népszavát, melyet ismét Horváth szerkesztett novemberi lemondásáig. A lap november 1-én, 77. évf. 1. szám jelzéssel, a “régi Népszava”-ként indul újra). Az addigi Népszava, a Szakszervezetek lapjának szerkesztősége Népakarat néven folytatja a munkát (nov. 1.) a Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének égisze alatt. A Népakarat forradalomra emlékeztető nevét 1958 februárjában változtatták vissza Népszavára, egyben visszautalták a szakszervezet lapjának. 1957-64-ig Kéthly Anna szerkesztette az újságot Londonban.

A kádári szocializmus

“A Szakszervezetek országos tanácsának központi napilapja. (…) Heti irodalmi melléklete a Szép Szó. Eedeti versek,novellák, tárcák mellett kultúrpolitikai publicisztikáival is segíti az olvasók tájékozódását.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)
Főszerkesztő: Garami Ernő 1898-1918 Weltner Jakab Somogyi Béla Mónus Illés Szakasits Árpád 1938- Siklós János dr. (1971)

Tartalom, példányszám. „A napilapok között tartalmában a Népszava volt a leggyengébb. Példányszámban a második volt, de a példányszámnak nem az volt a meghatározója, mint ma: 300 ezer példányban jelent meg, mert a szakszervezeti bizottságoknak elő kellett fizetni rá”.[i] [i] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

Több vizuális műfajt vezettek be, melyek a lappiacon egyediek maradtak. Ilyen az egy-másfél oldalas képriport vagy a képregény. A képregényeket Sebők Imre, Cs. Horváth Tibor, majd Fazekas Attila rajzolták. A képregény szalagok harmincasával készültek. A szerkesztőség  anyagi okok miatt szűntette meg a képregények közlését[i], ami óriási olvasói felháborodást váltott ki (és hatástalan maradt). [i] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

A 1983-84-ben az országos napilapoknál főszerkesztőcseréket hajtottak végre. Siklós János helyett Gedeon Pál került a főszerkesztői székbe.

A rendszerváltás után

A rendszerváltás után zavaros körülmények között privatizálták a Népszavát, majd 1994-ben megvette a Vico vállalatcsoport feje, Fenyő János. Ekkor főszerkesztője Kereszty András. Fenyőt 1998-ban meggyilkolták, birodalma szétesik. (http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm). 2003-ban a lap a szerkesztőség (Editorial Kft.) tulajdonába kerül.

1994. jan. 10-től lekerül a Magyar Szakszervezetek Lapja, helyette „Alapítva 1873-ban”

Fenyő János korszaka. A lap teljesen átalakult, miután a Vico birodalom részeként Fenyő János lett a tulajdonosa.  „Fenyő nagyon jól finanszírozta a lapot. Akkor a Népszava a komoly politikai lapok között a második helyen állt. Fenyő terve az volt, hogy 5 éven belül az elsővé teszi. [Deák András 1993-as, arculati újratervezéskor megjelent vezércikkéből: „Ezért lettünk nagyobbak, ezért leszünk szebbek, s ezért próbálunk meg jobbak is lenni. Előbb-utóbb a legjobbak”[i]]

Az évi 10 milliós veszteséget a vállalata nyereségéből bőven ki tudta termelni. A szerkesztőséghez fűződő viszonyát jól példázza, hogy „Karácsonykor tombolát szervezett, mert nem akart senkit kiválasztani külön karácsonyi jutalomra, hiszen nála mindenki kiváló munkatárs volt. Az elsőt ő húzta ki, pl. 5000 Ft-os utalványt, a második díját a következő húzta, így az igazgatónak és a takarítónak azonos esélye volt. Fenyő az amerikai gondolkodást hozta be. A székház, a recepció, a halastó stb. mind mutatta nagyvonalúságát.” [ii] – mondja Babay Géza.

Fenyőt azonban nem csak gálánssága jellemezte. Fehér Kálmán így látta: „Fenyő János „igazi gengszter volt” – pisztollyal járkált – de baloldali volt. Mint életrajzából kiderül, fotósként dolgozott, de fotós hivatásával kapcsolatban némi kétséget támasztott a munkatársak körében, amikor a Népszavában megszüntette az egyedi fotókidolgozást és egy zárt automata gépsort vásárolt, aminek az előhívási folyamatába a fotósok nem tudtak belenyúlni”. [iii]

Fenyő új nyomdát alapított leselejtezett német nyomdagépekkel, a 13. kerületi CICERO nyomdát, mely halála után meg is szűnt.

[i] Deák András: Mindent az Olvasóért! Népszava, 1993. június 1.

[ii] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

2007-2008

2008-ban „Elsősorban előfizetők veszik a lapot. Idősebbek, nyugdíjasok, a régi munkásosztály megmaradt képviselői. A célközönség lenne a fiatalabbak és az értelmiség is persze, és természetesen mindez baloldaliban.[i]

[i] Hahn István, szóbeli közlés, 2008.

Publicisztika

Annak ellenére, hogy a lap politikai identitása egyértelmű, minden véleményt közöl, amennyiben az megfelel a szakmai követelményeknek, és nem ütközik az

alkotmányba. Nem akar politikát csinálni, de a publicisztikai oldalon ismerteti álláspontját olvasóival, így igazítva őket el a világ történéseiben, felkészítve az

argumentumokban való részvételre, illetve támpontot nyújtva a saját vélemény alkotásában.
(Németh Péter, 2007)

Hír

A publicisztikával szemben a hírszerkesztésben nem játszik, nem is játszhat szerepet az ideológia, hiszen „a hír szent, a vélemény szabad”. A hírek túlnyomó többségét az MTI-től, külföldi hírügynökségektől és online hírforrásoktól gyűjtik, illetve kisszámú saját hírt is megjelentet az újság. Mivel képtelenség felvenni a versenyt a számos hírújsággal, online kiadással, így a lap a hír hátterének bemutatására koncentrál. Az egyik erőssége a Népszavának, hogy a hír kiválasztása után az újságírók körbejárják azt, megvilágítják, hogy miből, miért keletkezik, és hogy mi lesz az utóélete. Másik újításként a 2003-ban történt strukturális váltás említhető, amelynek hatására a szöveg, a kép és az infografika aránya elmozdult a szöveg hátrányára. Erre azért volt szükség, mert a hírfogyasztás felgyorsulásával és az olvasói szokások megváltozásával az emberek a lehető leggyorsabb információ átadásra tartanak igényt. Ennek nem felelt meg a régi típusú magyar újságírás, vagyis a lényegtelentől a lényeges felé haladás, a fordított angolszász gyakorlat viszont igen. Ezért a Népszavában a rövid, könnyen érthető szövegek mellett sok képpel és infografikával is segítik a gyors értelmezést. Habár külföldi példaképe nincs a lapnak, az infotainmentre való áttérést mondhatni a USA Today ihlette. (Németh Péter, 2007)

Lappiacon elfoglalt helye

A piacon lévő hasonló kategóriájú lapoktól természetesen szakmailag nem, kizárólag ideológiailag tér el. Így a Népszava világnézete szöges ellentétben áll a Magyar Nemzetével, a Népszabadsággal viszont ugyanazon oldal, két eltérő pólusát próbálják megszólítani. (Németh Péter, 2007)

Olvasóbázis

A Népszava a rendszerváltás előtt szakszervezeti újság volt, így hosszú ideig zömében szakmunkás emberek olvasták, majd a rendszerváltás után, a  szakszervezetekről kialakított vélemény változásával a lap tulajdonképpen olvasóbázisát vesztette. Viszonyszám alapján a legtöbb olvasót ez a lap vesztette. Az igazi változás azonban főként 1994 után következett be, amikortól az újság erősen liberalizálódott. Az újrafogalmazás után elmondható, hogy az olvasókat ma egy mind jobbra, mind középre zárt, baloldali, érettségizett, egyetemet végzett középréteg alkotja. (Németh Péter, 2007)

Szerkesztőség

A szerkesztőség körülbelül 65 munkatársat foglalkoztat, 5 fotóriporterrel és egy brüsszeli tudósítóval.
(Németh Péter, 2007)

Terjesztés

A Népszava saját bevételeiből tartja fent magát, ami elsősorban a 40 ezer nyomott példány 27-28 ezer darabjának eladási árából származik. Ebből 17-18 ezret az előfizetők vesznek magukhoz, a fennmaradó rész pedig az utcai árusítás során fogy el. Az újságnak hivatalos támogatója nincs. A lap fenntartására vonatkozó minimális program a stabilizálás, hiszen manapság egy politikai napilap nehezebben jut hirdetéshez. A maximális program viszont a fejlesztés, az oldalszám növelése (jelenleg 16-20 oldal terjedelmű a lap). A szűkös körülmények ellenére ez a lap rendelkezik a legkiegyensúlyozottabb külpolitikai rovattal.  (Németh Péter, 2007)

Díjak

A lap külön nem kapott díjakat, habár többször is pályázott Pulitzer-díjra. Munkatársaik közül viszont sokak munkáját elismerték, 2007-ben például Andrassew Iván publicistát Táncsics-díjjal.  (Németh Péter, 2007)

Sajtóperek

Rendszeresen indítanak a lap ellen különböző sajtópereket, ezek között van helyreigazítási; kártérítés megítéléséért folyó polgári; illetve rágalmazás miatt indított büntetőjogi per is. A közelmúltban több kiemelkedő jelentőségű cikk is a bíróság elé került, így például a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításával kapcsolatos keretmegállapodás tervezetének nyilvánosságra kerülése a Népszava hasábjain 1998 márciusában. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatal ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett, a főszerkesztő pedig adatvédelmi biztoshoz fordult, kérve, vizsgálja meg, hogy jogszerűen minősítették-e államtitokká a szóban forgó dokumentumot. Mivel a dokumentum nem felelt meg a minősítési eljárás formai követelményeinek, a Népszavát felmentették a vádak alól.  (Németh Péter, 2007)

 

2017

A Népszava teljes arcularváltással átveszi Népszabadság funkcióját és lényegében tipográfiáját is (2017. ápr. 25). műv. vez. Kis Péter Csaba

Munkatársak, publicisták:

  • Ady Endre
  • Bacsó Béla
  • Bresztovszky Endre
  • Dankovits László (főszerkesztő-helyettes)
  • Faludy György
  • Faragó László
  • Fejtő Ferenc
  • Gellér Andor Endre
  • Illyés Gyula
  • Jemnitz Sándor (1924-50: zenekritikus)
  • József Attila
  • Justus Pál
  • Kaffka Margit
  • Kállai gyula
  • Kassák Lajos
  • Kosztolányi Dezső
  • Kunfi Zsigmond (1907-től főszerkesztő-helyettes))
  • Losonczy Géza
  • Nagy Lajos
  • Radnóti Miklós
  • Révész Mihály
  • Révész Sándor
  • Seres László
  • Szabó Ervin (1900-tól a lap állandó munkatársa, a Népszava Naptár szerkesztője)
  • Száva István (felelős szerkesztő)
  • Vaád Ferenc (1960-tól a kulturális rovat vezetője)
  • Zelk Zoltán

Források

  • Beszélgetés Németh Péter főszerkesztővel, 2007. október 30. (Az interjút készítette: Otubu Oritseetemi Mária és Voloncs Laura)
  • A 130 éves Népszava (Töredékek a 130 éves Népszva históriájából) [1]
  • Révész Mihály: A Népszava története (1945)
  • Tamás Gáspár Miklós: A „Népszava” [2]
  • Dersi Tamás, Szántó Tibor: A magyar sajtó képeskönyve (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
  • Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története (Sajtóház Kiadó, 2000)

Népszabadság (1956-2016?!-)

nepszabadsag nepszabadsag5 nepszabadsag4 nepszabadsag3 nepszabadsag2 nepszabadsag1

kep_21

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
  • 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. máj. 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

  • 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
  • 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

  • Haraszti S.
  • Komócsin Z.
  • Gosztonyi J.
  • Sarlós I.
  • Katona I.
  • Nemes D.
  • Várkonyi P.
  • Berecz J.
  • Borbély G.
  • Eötvös P.
  • Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1957–    
1970-es évek    
1981 Hírlapkiadó Vállalat Várkonyi Péter
1988   Fsz első h.  Rényi Péter
1989 Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990 márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.  Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993   Eötvös Pál elnök, fsz
1994 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
1996 Népszabadság Rt  
1997    
1998    
1999 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
2000   Eötvös Pál elnök, fsz
2001 Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon  
2002 Ringier  
2003 Ringier csoport.   
2004   február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly 
2005 ápr: Ringier 67,7% tulajdon  
2006    
2007    
2008   szept fsz-h Horváth Gábor
2009    

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

  • (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
    1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1958: 580 000
  • 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

  • Kiadó: Népszabadság ZRt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
  • Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

  • Előfizetéses: 125 083
  • Utcai árus (darabonkénti): 35 938
  • Utcai árus (mennyiségi): 1 804
  • Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

  • Igényelt: 86
  • Promóció: 37
  • Összesen terjesztett: 162 949
  • Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

 

Források

  • Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
  • http://www.nol.hu
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
  • Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

 

Balogh Lilla

Népakarat (1956-1958)

nepakarat

Előzmény: Népszava

Folytatás: Népszava

Első szám: 1956. november 1. Utolsó szám: 1958. január 31.

Beköszönő:

“Népakarat” a független magyar szakszervezetek lapja mindenszentekkor, a halottak ünnepén jelenik meg először. Első számunk: örök dicsőség a hősi halottaknak. Címünk: jelképes kötelezettségvállalás. Kötelezettségvállalás arra, hogy nem írunk le egyetlen szót, nem nyomtatunk ki egyetlen sort, amellyel ne a nép akaratának érvényesülését kívánnánk becsülettel szolgálni, amelyet ne adhatnánk tiszta szívvel a mártírok édesanyái, gyermekei kezébe. A nép akarata pedig az, hogy a magyar hazafiak véráldozata ne lett légyen hiábavaló, hogy Magyarország végre szabad, demokratikus, haladó, független ország, a magyar nép országa legyen. A Népakarat-ot olyan újságírók szerkesztik, akik vallják: ez a forradalom tette lehetővé azt is, hogy a szakszervezeti mozgalom felszabaduljon és a szakszervezetek függetlenül minden párt- és kormánybefolyástól, végre ismét valóban a dolgozók harcos érdekvédelmi szerveivé váljanak. Úgy akarunk szólni az olvasóhoz, hogy amikor végiglapozza az újságot, naponta újból elmondhassa: igen, ez az én akaratom, igen az az újság igazat ír. Az új szabad életért elesett halottak napján induló lapunknak legszentebb útmutatása a hősök nemzeti lobogóval letakart tetemén városszerte olvasott felirat: Ígérjük, nem haltatok meg hiába! Címünket addig viselhetjük büszkén, amíg hűek maradunk ehhez az ígérethez. Ezzel a fogadalommal gyújtunk mécsest vértanúink emlékére. Programunkat a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége forradalmi intézőbizottságának lapunkban közölt felhívásai tartalmazzák. Olyan szakszervezetek lapja leszünk, amelyek a kormánytól és a pártoktól függetlenül végzik a dolgozó nép érdekében való munkájukat, amelyek harcba szállnak a munkások sok véráldozattal kivívott jogáért: a sztrájkjogért; amelyek munkanélküli segélyt biztosítanak mindazoknak, akik átmenetileg bármilyen okból nem tudnak elhelyezkedni. Valljuk, hogy a szabad és független szakszervezeteinkenk ápolniuk kell a barátságot valamennyi néppel, az egész nemzetközi szakszervezeti mozgalommal. Igénybe veszünk és elfogadunk függetlenségünket nem veszélyeztető külföldi kölcsönöket, hogy népünk ezzel is mielőbb kikerüljön a nehéz gazdasági helyzetből, amelybe a múlt bűnös politikája juttatta. Mindez csak néhány szóban elmondott foglalata annak, amiért új lapunkkal a magyar szabad szakszervezetek oldalán harcba indulunk. Hős dolgozó népünk, forradalmáraink, a 48-as márciusi ifjakhoz méltó fiataljaink segítségével, a fegyveres harc után ezt a békés harcot is győzelemre visszük majd. A Népakarat szerkesztőségének forradalmi bizottsága

Szerkeszti a Népakarat forradalmi bizottsága

 

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bp. VII. ker. Rákóczi u. 54.
A Szaktanács elnökségének határozata lapja nevének megváltozásáról (1958)

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökségének határozata alapján a magyar szakszervezetek központi lapja, a Népakarat, február 1-től ismét Népszava névvel jelenik meg.

 

Nemzeti Sport (1903-), Népsport (1945-1990)

kep_26

Sportnapilap.

Névváltozat: Népsport (1945-1990)

A Nemzeti Sport első száma 1903. márc(z)ius 15-én jelent meg, és kisebb-nagyobb szünetekkel és változásokkal ma is működik.

Első szám

I.évfolyam 1.szám: 1903. március 15.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Nagy Béla

Alapította: Fodor Károly

Megjelenik hetente, minden vasárnap.

“A Magyar Athletikai Szövetség, A Magyar Athletikai Club, A Fővárosi Vívó Club és a Budapesti Post és Távirda Tisztek Sportegyesületének hivatalos lapja”

Szerkesztőség és kiadó hivatal: IV. Koronaherczeg-utcza 3. II. udvar I., Telefon: 996 szám.

Beköszönő szöveg:

“Hazánkban az utolsó évtizedben örvendetes fejlődésnek indult a testedző sport ügye, de még mindig nem vagyunk ott, ahol lehetnénk és tehetségeinkhez képest lennünk kellene. A legnagyobb hiba és legfontosabb hiány sportéletünkben a megfelelő szakirodalom hiánya. Nincs oly lapunk, amely minden testedző sportot egyformán felölelne, egyenlő magas szakszínvonalról tárgyalna, a legkiválóbb sportférfiak eszméit terjesztve, vezére, irányítója lenne a magyar sportéletnek, tanítója, buzdítója a babérért küzdőknek, tolmácsolója a külföldi mozgalmaknak, az érintkezés közvetítője a sportemberek és a közönség között. A Nemzeti Sport e hiány pótlására bontja ki zászlaját, midőn a magyar sajtószabadság ünnepén a nagyközönség elé lép. A kibontott zászlóra a testi nevelés és testedzés eszméit írta fel, ezeket az eszméket, a sport szeretetét akarja általánossá tenni és beleoltani minden magyar ember lelkébe.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Ahogyan az a vezércikkből is kitűnik, a Nemzeti Sport volt az első olyan sportlap, ami minden fontosabb sportágat összefogott, és megjelenési felületet biztosított nekik. A kezdetekben hetente egyszer jelent meg, alacsony példányszámban, kis méretben. A távközlés vívmányaival még nem tudtak élni, a tudósítok papíron, kézírással küldték el tudósításaikat a szerkesztőségbe. Az alapítás után egy évvel, a St.Luisi nyári olimpiai játékokon a mai napig tartó hagyomány kezdődött, megkülönböztetett figyelemmel kísérik az olimpiai eseményeket. (journality.hu)

1913 és 1919 között nem jelent meg, 1923-tól működött napilapként, és nyomták a második világháború alatt is. 1945-től Népsport lett a neve, az is maradt 1990-ig, amikor is visszakapta az eredeti Nemzeti Sport nevet. Mindkét “újraindulásnál” elölről kezdték számozni az évfolyamokat, de mára visszatértek az eredeti kezdéshez. A lap a Ringier kiadó gondozásában működik, online is olvasható, valamint szorosan együttműködik a havonta megjelenő Nemzeti Sport Magazinnal, és a heti Képes Sporttal. (nso.hu)

Egyedi jellemzők

Az első, és sokáig egyetlen sportnapilap, mai viszonyok között mindenképpen a legnagyobb múltú (108 éves), és a legnagyobb példányszámú (2011-ben majdnem 88 ezer példány (matesz.hu)) napilap.

Munkatársak

Annak idején írt a lapba Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula és Komjáti Béla is, ma talán Dénes Tamás, Buzgó József és Sinkovics Gábor a legfontosabb publicistái.

Politikai hovatartozás

Sportnapilapként nem foglalkozott direkt politikával, de az aktuálisan fennálló rendszerek fel tudták használni saját céljaikra. Ilyen példák a Népstadion építésének promotálása, vagy éppen az 1984-es olimpiáról való távolmaradás ideológiailag korrekt megmagyarázása.

Mai körülmények

A lap ma is zavartalanul működik, így megszűnésről a Nemzeti Sport esetében nem lehet beszélni.

A legutóbbi szám adatai: 109.évfolyam 338.szám: 2011. december 4., vasárnap.

Főszerkesztő: Buzgó József

Megjelenik minden nap. Szerkesztőség és kiadó hivatal: 1082 Budapest, Futó utca 35-37.

Hivatkozások

Az oldalt készítette: Szlovik Péter

Magyar Nemzet (1938-2018)

Alcímek:

1956, 1989: Alapította Pethő Sándor

2000: polgári napilap

 

Példányszám

1980-as évek: hétköznap 100, vasárnap 110 ezer

1990. jún: 150 ezer

1994 50 ezer[iii]

(-j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1960-as évek   1938. aug. 25 – 1940 jún. Pethő Sándor1940.jún. -1943. máj. 19. Hegedűs Gyula1943. máj. 20 -1944. márc. 22. Barankovics István

1945 máj 1.- 1947 Hegedűs Gyula (felelős szerkesztő)

1949. szept. 4 -1951. jan. Mihályfi Ernő

1951. febr. 4. Boldizsár Iván

1954. november (?) –  Szerkesztőbizottság, vezetője: Boldizsár Iván

1955. máj.- 1956. október 23.Szerkesztőbizottság: Parragi György (főszerkesztő),

1956. okt. 30. Losonczy Géza (felelős szerkesztő)

1956. nov. 1. – 1956. nov. 4. Szerkesztőbizottság

1957. szept. 8. – 1972. nov. 21. Mihályfi Ernő

1970-es évek   1972. nov. 26. – 1973. febr. 28. Szerkesztőbizottság1973. márc. 1.- 1982. nov.13. Pethő Tibor
1977, 81    
1970-80-as évek   1982. nov. 14.- 1982. nov.22. Szerkesztőbizottság1982. nov.23.- 1989 dec. 31. Soltész István
1985    
1986 Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat  
1989 „A hazafias Népfront lapja” Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat  
1990 „1990. szept. 1 / 1990. nov. 30: a francia Robert Hersant kezébe kerül a lap, mely döntésben az Antall kormány is szerepet játszott.Dec 20: Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft 1990. jan. 2.- 1990. jan. 12. Szerkesztőbizottság1990. jan. 13. – 1990. aug. 7. Martin József (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)1990. aug. 17.- 1991. jan.8. Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)
1991 Jan 9: Magyar Nemzet Kiadó Rt., majd Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt.Tulajdonos: az Hersant csoporthoz tartozó Socpresse Rt.

Kiadó-vezérig.: Sebestyén Tamás

1991. jan. 9- 1992. márc. 15. Pethő Tibor (szerk.biz. elnöke is)Fsz-h Kristóf Attila, Szényi Gábor, Zsolt Róbert. Ügyvezető szerk. Marafkó Lászlószept 10: fsz/elnök: Pethő Tibor, fsz-h: Krasznai Z, Kristóf A, Szényi G, Zsolt R. Vezető szerk: Bognár Nándor
1992 Magyar Nemzet Kiadói RtŐsszel kiadó-vezérig.: Grúber László  1992. márc. 16.- 1993. szept. 30. Krasznai Zoltán (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)
1993   1993. okt. 2. -1993. okt.30.Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)1993. nov. 1. – Tóth Gábor (A szerkesztőbizottság elnöke)  fsz-h: Szényi Gábor. Kiadó: Gruber László
1994 (ápr): Magyar Nemzet Kiadói Rt Mahir Magyar Hirdető Rt.„Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.” Elnök: Pethő TiborFsz: Tóth Gábor
1995 Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. Fsz. Tóth Gábor
1996 P and B Média Portfoliókezelő Rt.[=Postabank] , majdNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. 1996. december 9-ig: Szerk.Biz:elnöke:  Pethő Tibor,  Fsz. Tóth Gábor
1997   1997. február 5-től: elnök: Kristóf Attila
1998   elnök: Kristóf Attila fsz: Tóth G
1999 aug: P&B Média Portfoliókezelő RtNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. elnök: Kristóf Attila. Fsz: Kormos Valéria.
2000 P and B Média Portfoliókezelő Rt.ápr 17.: Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Szerk. biz elnöke: Kristóf Attila. Fősz.: Kormos Valériaápr 17.: Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor. Fősz-h.: D. Horváth Gábor, Szényi Gábor, Tarr Péter
2001    
2002    
2003   Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
2004    
2005    
2006    
2007  
2008  
2009 Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor

Főszerkesztők

  • Pethő Sándor 1938-1940
  • Hegedüs Gyula 1940-44; 1945-1954
  • Parragi György 1954-57
  • Mihályfi Ernő (1957-1972)
  • Rajcsányi Károly
  • Pethő Tibor (1972-1996)
  • id. Soltész István
  • Kristóf Attila

Kiadók

  • Lapkiadó Vállalat (1945-től) majd 1986-tól új néven:
  • Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat (1990-ig)
  • Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (1990)
  • Magyar Nemzet Kiadó Rt. (1991–1994)
  • Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1994)
  • Mahir Magyar Hirdető Rt. (1994–1995)
  • Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1995–1996)
  • P and B Média Portfoliókezelő Rt. (1996–2000)
  • Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (2000-től)

Politikai elkötelezettség

Indulásakor a lap mérsékelt konzervatív beállítottsággal rendelkezett, de konkrét párthoz való kötődése nem volt. (Pethő Sándor Gróf Andrássy Gyula eszméi iránti feltétlen elkötelezettségét leszámítva.) Az egypártrendszeri időkben egy pártszervezet lapjaként működött, tehát nyilvánvaló kötődése volt a kommunista párthoz, ugyanakkor rá volt kényszerítve e kommunista propaganda hirdetésére, s ez nyilván abszolút nem volt a lap hagyományaihoz tartozó értékrendbe szervesen beillő. A rendszerváltást követő belső nézeteltérések különböző ideológiai kötődések miatt alakultak ki, így a lap nyilván nem lehetett teljesen elkötelezett semmilyen párt irányába, hisz nem volt egységes álláspontja sem. 1996-os felvásárlását követően felvethető a tulajdonos Postabank állami jellegénél fogva, hogy az aktuális vezető pártok (1998-ig az MSZP-SZDSZ, 1998-tól a FIDESZ) ezen keresztül esetleg valamilyen hatással voltak a lapra. Annyi bizonyos, hogy a mai Magyar Nemzet, különösen a 2000-es egyesülést követően, nyíltan és bevallottan támogatja a FIDESZ Magyar Polgári Szövetséget, ugyanakkor támogatása ellenére nincs közvetlen (például anyagi) kötődése a FIDESZ-hez, tehát relatíve független, nem pártlap.

Magyar Nemzet I.

Alapítás és kezdeti idők

A náci- és szovjetellenes, Pethő Sándor szerkesztette Magyarságot tulajdonosa, Rupprecht Olivér 1938-ban „eladja a nyilasoknak” (Murányi). Ekkor Pethő Sándor több munkatársával kilép a nemzetiszocialistává vált laptól és „újság nélkül marad”. Bethlen azonban segítségére siet és így 1938 augusztus 25-én a Bethlen köréből szerzett tőkével megindítja a Magyar Nemzetet. (címadásánál szempont lehetett, hogy előző évben fejezte be A magyar nemzet története c. könyvét). Az új lap felelős szerkesztője Hegedűs Gyula.

Szellemisége

Ahogy addig a Magyarság, úgy a Magyar Nemzet is jobboldali, mégis legfőképpen náciellenes lap volt, ennél fogva sokszínű szellemiséget képviselt és legfontosabb fóruma lett a náci befolyást ellenzőknek.

Egyik legismertebb rovata a Szellemi honvédelem. Német- és nyilasellenes. Támogatja a Bethlen által támogatott Teleki Pál politikáját.

Jeligéje a következő volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon”. Sokszínű szellemiséget képviselt. Hamarosan igen népszerű lett, 1943-ban 60 ezer példányban jelent meg, nyereséges lapként. Munkatársai Szekfü Gyula, Barankovics István, Márai Sándor. Többször felüggesztették, 1940. júniusában 2 hétre betiltják.

“A lapot a német terjeszkedéssel és a hazai fasizmus előretörésével szemben álló antifasiszta értelmiség orgánumává tette, de helyet adott benne a népi írók és kommunisták cikkeinek is. Pethő és munkatársai bátor írásokban bírálták a második világháborút kirobbantó fasiszta politikát, nemzeti egységet akartak létrehozni a hazai német befolyás erősödésének akadályozására, kíméletlenül bírálták a nyilaskeresztes mozgalmat, de felemelték szavukat a földosztás szükségessége mellett is.”(Gallyas-Fülöp 1972)

Náci vélemény a Magyar Nemzetről

A Turul Szövetség szerint (1940. júl) „zsidó sajtó romjain feltámadt rafinált sajtókolosszus, a zsidó nagytőke és a feudalizmus szellemi fellegvára. „Követeljük a MN betiltását, mert e lap szolgálója minden irányzatnak, mely az új népi fajvédő Magyarország kibontakozását akadályozhatha: a lakájlegitimizmustól a Conti-utca zsidó szocializmusáig””. „Egy árnyalattal sem tisztább mint 1918-ban a Pesti Napló, Az Est, Népszava szerepe volt” [a Conti utca négy szám alatt volt a Népszava szerkesztõsége és kiadója]

1940 után

A háborús cenzúra miatt gyakran üres ablakokkal jelent meg, munkatársait a nyilasok inzultálták, végül 1940-ben a főszerkesztőt, aki hamarosan autószerencsétlenség áldozata lett, lemondásra kényszerítették. (Gallyas-Fülöp 1972) Ekkortól főszerkesztője Hegedűs Gyula, akié volt 1941-től A Mai Nap c. bulvár. Hegedűs és Szekfű között a viszony nem volt felhőtlen. Hegedűs Gyula 1942-es kilépése után a Magyar Nemzetet Szekfű Gyula irányítja, aki 1939 óta már a lap vezető publicistája volt (egyébként 1927-44 között a Bethlen által alapított Magyar Szemle c. folyóiratnak szerkesztője).

1944. március 22-én a német megszállást követően (a többi ellenzéki lappal együtt) betiltották, szerkesztősgégét a Gestapo feldúlta.

Magyar Nemzet II.

1945 után

magyarnemzet5

A háború után Hegedűs visszaszerezte a lapot, majd a kisgazda dominanciájú kormány „félhivatalosává” tette.

1945. május 1-én indul újra. A lapért – akárcsak 56-ban – két tábor is harcba indult: Szekfű Gyula (a korábbi szellemi irányító) és Hegedűs Gyula (korábbi felelős szerk., aki Szekfűvel való ellentétei miatt távozott a laptól). Mivel Hegedűs barátja volt a kisgazdapárti Balogh István államtitkárnak, neki sikerült megindítani a lapot mint a kormánykoalíció kisgazda pártjához közeli lapot.

Hogy jelezzék, ez nem a Szekfű-féle lap, az évfolyamszámozást újrakezdték, a címlapról lekerült az alapító neve, ugyanakkor kifelé azt kommunikálták, hogy az új lap a régi folytatása. A papírhiány miatt azonban hétköznap 4 oldalon jelent meg, s mivel a lap hirdetésekből élt, cikkekre csak 2-3 oldal jutott – a színvonal tartása napi 2-3 oldalon nehéznek bizonyult. Hegedűs már akkor is rájött, hogy anyagilag a leginkább kifizetődő, ha egy lapcsaládot ad ki: így született a délutáni bulvár jellegű A Mai Nap, és a Szabad Száj, mely a kommunista Ludas Matyit ellensúlyozta. A Magyar Vasárnap családi hetilap tette teljessé a palettát.

A kisgazdapárt felszeletelése után Balogh István megalapította a Független Magyar Demokrata Pártot, és a Magyar Nemzet is az ő lapjuk lett, így kikerül a korábbi kisgazda kézből.

Az államosítás után sorra megszűntek a lapok, de a Magyar Nemzet maradt: Hegedűst eltávolították, helyébe Mihályfi Ernő került (ő 1956-72 köztött ismét főszerkesztő), majd 51-ben Boldizsár István. Boldizsár „bátran szerkeszti” a lapot: idéz a nyugati lapokból is (Neue Zürcher Zeitung, FAZ), megfelelő kommentárral „legalizálva”: a MN-nek volt a legerősebb külpolitikai rovata. A lapot kedvelték a hirdetők is. 70 ezer példánynál többet azonban nem nyomhattak belőle: a papírkontingenskéréseit elutasították. Így bár nem szüntették meg, igyekeztek népszerűségét kordában tartani. 1954-ben Nagy Imre létrehozza a Hazafias Népfrontot, melynek hivatalos lapja lesz. Rákosi visszatérésekor Boldizsárt eltávolítják, helyébe Parragi György kerül, azonban a lapot a Szabad Néptől érkező Komor Imre irányítja, aki a régi szerkesztőség nagy részét lecseréli, s a lap így is maradt 1956-ig. (Pethő Tibor: Polgári csökevény. Magyar Nemzet, 2008. júl. 19)

Magyar Nemzet III.

A pártállami idők

Bár a lapot be nem tiltották, önálló, pontosabban a rendszert bíráló politikai álláspontot nyilvánvalóan nem közölhetett le, a kormány hivatalos politikai álláspontját volt köteles megírni. Sokan emigráltak, a Magyarországon maradtak pedig a létrejött körülményekhez mérten igyekeztek legalább részleges függetlenséget elérni, az elnyomás azonban nem engedett ilyen jellegű törekvéseknek. 1953-tól a lap Nagy Imrét és kormányát támogatta Rákosi Mátyással szemben. 1954-ben a Hazafias Népfront lapjának nevezték ki, s ilyen minőségében volt jelen hivatalosan egészen a rendszerváltásig.

1956

1956-ban felvállalta a Petőfi-kör népszerűsítését.

A forradalomban a Magyar Nemzetben belső harc kezdődott, mert megjelentek a régi kisgazda újságírók (Pártay Tivadar vezetésével) – akiké 1948 előtt volt a lap. Az akkori főszekesztő Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelenjen meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle. (Murányi p 224).

Magyar Nemzet IV.

1956 után

November 4.-étől azonban nem jelenhetett meg a lap egészen 1957 szeptemberéig.

Az MSZMP IIB (Ideiglenes Intéző Bizottság) 1956. nov 21-i ülésén hozott határozata: “Semmiféle lapot addig nem engedélyezünk, amíg az IIB nem dönt az egész sajtó kérdésében, milyen újságok és mennyi lesz”. “Szirmai elvtárs a Magyar Nemzetet megindítani nem tudja, mert az szorosan összefügg a kormány-.rekonstrukcióval és egyebekkel (a szerkesztőség nem volt hajlandó Kádár mellé állni).

Ezt követően, a kádári szocializmus alatt nyílt fokozatosan több lehetősége a Magyar Nemzetnek a hatalom által megszabott keretek lassú, óvatos tágítására, így –bár nyíltan ellenzéki nyilván senki nem lehetett– óvatos, riportok, publicisztikák sorai közt megbúvó véleménynyilvánításra is. Az újság egyébként ez idő tájt is leginkább az értelmiség lapjának számított, s külpolitikai hírek közlésében számított elsősorban jelentősnek. (A belpolitikai híreknek változatlanul a kormány álláspontját kellett közvetíteniük.) Szellemiségbeli folytonosságot mutat a lap történetében, hogy 1973-tól az alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor lesz a lap főszerkesztője több, mint tíz éven át. (1991-től egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig szintén vezetője volt a lapnak.) Jelentős sajtótörténeti esemény volt Illyés Gyula 1977-es karácsonyi cikke az addig tabutémának számító erdélyi magyarság ügyéről. 1987-ben aMagyar Nemzet elsőként és egyedüliként készített interjút (az egyébként akkoriban épp a Hazafias Népfront főtitkáraként is ismert) Pozsgay Imrével a Lakiteleki találkozóval és a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával kapcsolatban. A Magyar Nemzet vezető szerepet vállalt 1988-89-ben arendszerváltás ügyében is. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa

1960-es évek

„Az 1960-as években a Magyar Nemzet az enyhülést, a polgári világot jelentette, ezért a hátoldala az apróhirdetésnek volt fenntartva: mindenki úgy gondolta, hogy a nagypolgári módosabb családok olvassák. [1947-ben a lap jelmondata: „Az értelmiség napilapja”] A lapkiadó vezérigazgatója Siklós Norbert is kiharcolta, hogy itt lehessen a legtöbb apróhirdetés. Ez komoly bevétel volt a lapnál. Az Expresszig itt volt a legtöbb apró, a New York palotában külön hirdetésfelvevő osztály volt rá.[i]

[i]Szász István, szóbeli közlés, 2009.

 

1970-es évek

“Elsősorban a haladó értelmiség lapja, a Hazafias Népfront politikai támogatása mellett fő erőssége a külpolitikai tájékoztatás és a kulturális, művészeti élet figyelemmel kísérése, a párt kultúrpolitikájából adódó feladatok népszerűsítése.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

A 80-as évek

A 80-as években a legszabadabban írt a lapok között. Illyés Gyula itt publikálta Válasz Herdernek és Adynak c. írását, mellyel megtörte az Erdély-kérdés tabu jellegét anélkül, hogy Erdélyt megemlítette volna (a magyarok elnyomásáról írva). (1977 karácsony, sorban a negyedik karácsonyi cikke). A cikket nem tudni, hogy egyeztette-e Aczél Györggyel, mint korábban, de Pethő Tibor főszerkesztővel bizonyosan. A cikkre reagálni kellett, amit az ÉS-ben Pach Zsigmond Pál, a Történettudományi Intézet igazgatója tett meg . Az eset után még erősebb tabu lett az erdélyi magyarok helyzete, Illyés pedig már alig publikált a lapban.
1987. szeptemberében itt jelent meg Pozsgay Imre nevezetes, az MDF lakiteleki alapítását is publikáló nyilatkozata. 1988-89-ben mindenféle politikai erő publicitást kaphatott: a lap igazi európai lappá vált. (200 e pld).

Az időből kiesett arculat. „A Magyar Nemzet 1988–89-ig úgy jelent meg, mint a 19. századi német kisvárosi lapok. A Magyar Nemzetnél a bal hasábban volt a vezércikk, a jobb oldalon a napi hírek összefoglalója; ezek klasszikus német hírújság-elemek[i].” – mondja Pallagi Ferenc. „1989-ben amikor Murdoch itt járt, összeszedtem három magyar napilapot, hogy megnézze és megkérdeztem, mi a véleménye. Amikor a Magyar Nemzethez ért, megállt, az ujja hegyével lapozott kettőt és azt mondta: „ezt nagyon nehéz lehet eladni.” [ii]

„A Magyar Nemzetre a szocializmusban is polgári lapként gondoltak, bár tartalmilag nem az volt. A tördelés jelezte leginkább, hogy a lap megmarad a konzervatív értékrendnél, azaz jelzésértékű volt, hogy ragaszkodik a hagyományokhoz, amit elődei alakítottak ki. Ez egészen az 1991-es váltásig így is maradt. Többször felmerült, hogy kellenének képek is, de a hagyományra hivatkozva a szerkesztőség elvetette: „A Magyar Nemzetnek a szöveg a hagyománya” Egy olyan korban, amikor minden változik, tüntető szerep volt, hogy mi nem változunk, ahogy elődeink csinálták, ahogy Pethő Sándor kitalálta, úgy csináljuk mi is”[iii]

Ez azonban részben legenda. A Magyar Nemzet 1938-ban közölt fotókat, igaz, nem címoldalán; de voltak politikai hírfotók, divatrajzok; és a kor lappiacához képest egy vizuálisan is modern lapnak számított (pl. külön reklámtanács-mellékletet adott ki, képes divatrovata volt, egész oldalas rejtvényrovata, gyerekoldala stb stb.). A kor többi lapja is általában szövegközpontú volt, bár voltak képes napilapok is (pl. Nemzeti Ujság és a bulvárok). A háború után is legfeljebb a bulvár Friss Ujság volt képes, azaz a Magyar Nemzet csak fokozatosan tűnt ki a többi közül szövegközpontúságával; azzal viszont valóban kitűnt, hogy míg a többi lap folyamatosan változott, a Magyar Nemzet őrizte szerkezetét és Bodonira épülő arculatát, azaz egy 1945-ös lapszám ugyanolyan időtlennek hat, mint az 1980-as évekbeli. Ezáltal a Magyar Nemzet talán a legkarakteresebb napilap lett a magyar lapok között.

„Nem lesz más a Magyar Nemzet! … az immár ötvenesztendős lap, amely oly gyorsan és oly tartósan szerzett magának népszerűséget és oly következetesen őrzi a haladás hagyományait, megjelenésének első percétől hisz az írás, a magyar szó erejében. Ez nem lehet konzervatizmus! A lapot alakító hazafias társulat progresszív elhatározással választotta 1938 nyarán az újság névbetűjéül ugyanazt a fajtát, amellyel 1848 márciusában a Nemzeti dal címét nyomták. … akár naponta közölhetnénk tucatnyi képet is. Mi a jó szövegolvasás miatt leszünk boldogok, de az arcrajzolat hagyományát nem akarjuk feladni.

A Magyar Nemzet nem lesz más, mint eddig volt. … A lap belső tartalma és az ehhez illő tipográfiai kép hagyományos marad. Így maradhat a Magyar Nemzet Magyar Nemzet.

… A 16 oldalas szombati számunkban [továbbra is] kétoldalnyi különleges hírképet adunk az ország és a világ különböző eseményeiről.”[iv]

A rendszerváltás után

Közvetlenül a rendszerváltás utáni időkben a Magyar Nemzet számított talán a leghitelesebb lapnak, ám nem sokkal később két jelentős problémával kellett szembesülnie. Egyrészt gondot okozott, hogy az eddig viszonylag egységes álláspontot képviselő és látszólag csupán árnyalataikban eltérő nézőpontok a lapon belül immár szembekerültek egymással, olyannyira, hogy kibékíthetetlen belső viták alakultak ki. Másrészt a lapprivatizáció problémája is jelen volt, vagyis hogy az addig állami tulajdonban lévő lapokat ki vásárolja fel. A Magyar Nemzettel kapcsolatban, ez ügyben is rengeteg vita folyt, s ez az érezhető külső-belső konfliktus nem tett jót a lap népszerűségének, így nem tudott a korszak vezető lapja lenni, pedig a korábbiak alapján ekkor lehetett volna csak igazán.

A befolyásos lapot sokan akarták megszerezni. A szerkesztőség egy semlegesnek vélt svéd céggel kötött volna privatizációs szerződést, Antall támogatásával viszont a francia Hersant cégé lett a lap (1990. nov. 30). A lap belső csatározásai miatt is Antallék végül megalapították az Új Magyarországot.

1991-1992

1991-ben megvette a lapot a francia Groupe de Communication Robert Hersant cég. A Magyar Nemzet Kft a szerkesztőség döntése ellenére dönt arról hogy a lap francia – és nem a lapra másik pályázó svéd – céghez kerülhet. A döntést 1990. aug 3-án hozzák,

Pethő Tibort a 1991. május 24-én tervezik kinevezni főszerkesztővé. Ebben a tervezetben szerepel: a lap 2 hónapon belül új technikai előállításra tér át és még abban az évben új nyomdában nyomják[v]. A döntés feltehetően azért is sürgető volt, mert a lap példányszáma először esett az 1968-as szint alá (100 ezer alatt hétfőn).

1992. folyamán újabb arculatváltással megjelennek a vékony Bodoni címbetűk, majd a lapfej is változik. 1992 végén a lapot Gruber László irányítja (neve a kiadó vezérigazgatójaként a december 5-i impresszumban jelenik meg először); 1993. januárjától pedig Tóth Gábor. A főszerkesztő 1992. márciusától 1993 októbréig (amikor magas végkielégítéssel távozik) Krasznai Zoltán [vi], akiről Murányi Gábor ezt tartja: „A franciák által hozott főszerkesztő … nagyon is ott volt [a lapnál] (hogy mérhetetlen kárt okozzon…)”[vii]

Sebestyén Tamás is radikális újításokat hozott, de csak lassan adagolva; 1992. őszén a Külpolitikai helyzet lekerült a címlapról és megjelentek a címlapfotók, de alatta még tartja magát a szövegközpontú tipográfia. Ez azonban később eltűnik, felbomlik a francia lapterv. 1

Robert Hersant első embere Magyarországon Gruber László, „möszjő Grüber” volt.[viii]  A lap műszaki igazgatói, vagyis a tipográfia műszaki vezetői posztjára Tardos János érkezett, aki a 80-as években Franciaországban az Irodalmi Újság egyik könyvét tipografálta és hirdetési ügynökségeknél dolgozott, de ekkor már a Magyar Hírlapnál segítette az elektronikus átállást, mert azon kevesek közé tartozott, akiknek az ekkor bevezetett Macintoshos elektronikus tördelésben már voltak tapasztalatai.

„Az új főszerkesztő [Krasznai Zoltán] sohasem [dolgozott] lapnál [annak előtte], de tudott franciául és ez volt a fő szempont.”  „A váltást Gruber vezényelte le a Le Monde [Le Figaro?] alapján. A lapot vidékinek, elmaradottnak tartotta, és azt mondta, hogy ma ilyet nem lehet csinálni. Az egyik ellenérv a váltásra az volt, hogy a többi laphoz fog hasonlóvá válni, akár a fotók bevezetésével is, és elveszik a jellegzetes karaktere. A grafikák is visszaszorultak, a fotókat más szerkesztette.”[ix]

Érdekes, hogy pontosan ezek az érvek hangzottak el a FAZ képeinek bevezetésekor: hogy a lap egyediségét a képnélkülisége jelentette, és egyéniségét veszti el ezáltal. Itt is, ott is megtörtént a váltás. Az akkori Magyar Nemzet valóban eltűnt.

Változtak a szerkesztési elvek: „Nálunk addig az határozta meg egy cikk terjedelmét, hogy mi a mondandója, lehetett 14 vagy 60 sor is. Náluk sor szerint határozták meg a publicisztika méretét. Nálunk az anyag tartalma határozta meg a terjedelmet, náluk a lapterv határozta meg a terjedelmet, ami őrület.” [x]

H Barta Lajos így emlékszik vissza: „Hónapokon keresztül ment az ordítás és végül el is hagytam a lapot 57 évesen, 1991-ben – pár hónapig bírtam ezt a rettenetet. A lap elment jobboldalra. A franciák idején váltás volt tartalomban, szellemileg és formátumban is.” [xi]

[i] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[ii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[iii] Murányi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[iv] A Magyar Nemzet Szerkesztősége: Nem lesz más a Magyar Nemzet! 1985. szept. 14.

[v]  Murányi Gábor: Volt egyszer egy Magyar Nemzet? 1989-1991. Héttorony Könyvkiadó 1992

[vi] -j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május

[vii] Murányi Gábor, email közlés, 2009

[viii] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[x]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[xi]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

1994-ben Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.

 

1996-ban, a Horn-kormány ideje alatt a Postabank lett a lap tulajdonosa. Ez idő tájt a lap egy mérsékelt, független jobboldali lapként működött, szerkesztői bizottsága is újjáalakult. (Ez szintén Pethő Tibor nevéhez fűződik.) A Postabank időszakában a lap veszteséges.

Magyar Nemzet V.

Beolvadása a Napi Magyarországba

magyarnemzet3magyarnemzet2

 

2000. április: „Egyesülés”. 2000 áprilisától Magyar Nemzet néven ment tovább a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet összevonásával keletkezett lap. “Kérdés volt, hogy melyik tördelési hagyományt viszi tovább a lap a nagyobb múltú név megtartása mellett. A fejlécben a lap nem akart eltérni a Magyar Nemzet hagyományos betűtípusától, mely „kincs” volt; maradt a név és főcím is. Az egyesült „új” újság a Magyar Nemzet-i hagyományokat vitte tovább” [i] – mondják a lap mai szerkesztői. Egykori tervező-tördelője kicsit sarkosabban fogalmaz: „Az elején egy komoly változás volt: a kopfban más cím szerepelt. A Napi Magyarország technikai csapata csinálta, lényegében Napi Magyarország tipóval. A két szerkesztőség egybeolvadt, de ezt a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nemzetesek egy tizedét vették át (a vezető publicistákat).” [ii]

„A lap irányítói az újságírók és ők főleg a tartalomra koncentráltak. Az arculatváltásnál külsősök készítették a Napi Magyarország lapterveit: Gremsperger Péter és a lapvezetés[iii]. Gremsperger Péter akkor már készített terveket a Napi Magyarország számára.  (Gresperger Péter az egyesüléskor a Napi Magyarország művészeti vezetője.)

2000 ápr 17: a Napi Magyarország arculatát változtatás nélkül veszi át a lap.

„A lap előbb alázatos kormánypárti szócsővé, majd az újabb hatalomváltás után fröcsögő hecclappá silányult” (Murányi p. 227)

A beolvadás üzletileg sikeres volt, mert míg korábban a két lap együtt 50 ezres, a Magyar Nemzet – Orbán Viktor “támogatásával” – 70-80 ezres példányszámban jelent meg.

A konzervativizmus színe. A Magyar Nemzet a többi lap színesre állása után is tartja magát a fekete-fehér színhez.

„A Magyar Nemzet tartja a konzervatív (=„rendezettség”) vonalat, igyekszik kerülni az elbulvárosodást, ami trend manapság[vi]. A rendezettség része a sorregiszter tartása a folyószövegben, a címekben és alcímekben is.

Hasonlóan elvi kérdés, hogy a lap a 7. oldalig (címlap, politika) nem közöl hirdetést.

A váltáskor „a cél az volt, hogy a hajtás feletti rész minél informatívabb legyen, azaz minél több elem szerepeljen.” [vii]

A Magyar Nemzet azonban az elmúlt 9 évben nem változtatott az arculaton. Konzervatív elv vagy más ennek az oka? Gremsperger Péter szerint: „a mostani Magyar Nemzet-tipó mesterien kidolgozott: nem trendkövető; olyan mint a New York Times vagy a FAZ: nem ez adja el a lapot.” „Nincs szüksége új olvasókra, megvan az olvasói bázisa, ezért a tipóval sem foglalkoznak. Ettől függetlenül már kellet volna új tipó neki, de nincs rá pénzük.”[viii] Vagyis a tipográfiának akkor is igényesnek és – a maga stílusában – a tipográfiai trendeket követőnek kellene lennie, ha az olvasói hűség viszi a lapot.

[1]  Igazgató-főszerkesztő

[i]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[ii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[iv]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[v]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[vi]  Bors Richárd, Szerető Szabolcs, D. Horváth Gábor; személyes közlés, 2005

[vii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[viii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

Politikai beállítottság – Alapvető értékrend

Az újság első sorban a címlapon is Pethő Sándorra hivatkozik, akinek konzervatív, polgári hozzáállását követendő mintának tartja. A lap hozzáállása mindig a jelenkori politikai lehetőségeknek, helyzetnek megfelelően alakult. Pethő Sándor például maga legitimistameggyőződésű volt, ami manapság nyilván nem lenne egy észszerű, korhű hozzáállás. A Magyar Nemzet a hagyományos konzervatív értékrend alapvető fogalmait tekinti alapelvének, és ennek megfelelően igazodik a jelenhez.

Olvasótábor

Többnyire idősebb, vagy középkorú, polgári állásban dolgozó, konzervatív beállítottságú olvasókat céloz meg a lap jelenleg. Ez abból is fakad, hogy a pártállami időkben egyetlen –amennyire lehetett– ellenzékibb értelmiségi lapként ebben a társadalmi rétegben széles körben elterjedt és népszerű volt, s ez az olvasóbázis azóta is hűséges a laphoz. A lap manapság azonban már tesz kísérleteket más generációk megszólítására is, például a szombati magazinnal, vagy a vasárnapi Képes Lappal. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa, 2007 novembere

Jelleg, szerep

A lap vállaltan nem a semleges hírközlést célozza meg, hanem fontosnak tartja a hírek leírása mellett a véleménynyilvánítást is azokkal kapcsolatban. Jobboldali elkötelezettsége minden véleményműfajú írás esetében világos, azonban nem zárkózik el esetlegesen a laptól eltérő vélekedésű véleménynyilvánítás, vitaindítónak tekinthető cikkek leközlésétől sem. Kifejezett ideológiai célzata nincs, a cikkekben elhangzó véleményekből azonban egyértelműen kiolvasható a háttér. Szerepét tekintve a 2000-es egyesülést követően változott. Jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek tényfeltáró, leleplező riportokra, cikkekre, mint annak előtte, valamint olyan témákra, melyről máshol, mások nem írnak. Ezt az újság a Napi Magyarország részéréről örökölte meg. Bár bulvár téma is felmerülhet a lapban, ha arra érdemes, ám bulvárosodást a Magyar Nemzet határozottan elutasítja. Forrás: Magyar Nemzetegy neve elhallgatását kérő munkatársa

Jellegzetességek

Bár a lap formáját tekintve az idők során változott, a logó a kezdetektől változatlan. Ugyanaz a betűtípus (bodoni antiqua), mellyel egyébként a Tizenkét pont főcímét nyomtatták az 1848-as forradalomban. Sok napilappal ellentétben máig nem színes. Külföldi lapok közt konkrét megfelelője nincs, szemléletében a Neue Zürcher Zeitung, hírkezelésében talán a Guardian említhető hasonlóként.

Megjelenés, mellékletek

A Magyar Nemzet a hét minden napján megjelenik, kiegészülve a keddi műsorújsággal, a szombati közéleti, kulturális magazinnal és a vasárnap megjelenő Képes Lappal. Ezeken kívül néha alkalmi mellékletek is megjelennek. Mint a legtöbb országos napilapnak, a Magyar Nemzetnek is elsősorban fővárosi vagy főváros közeli az olvasóbázisa. Bár jelenleg a magyar médiában eluralkodó bulvár, a kereskedelmi televíziók és az Internet megnehezítik a lap helyzetét, még mindig több tízezren olvassák naponta. Jó ideig az újság honlapján egy az egyben olvasható volt a nyomtatott lap tartalma, ám ezt mára megszüntették és csak a legfontosabb cikkek kerülnek fel az újságból az internetre, egyszerűen anyagi okokból is. A [Magyar Nemzet Online]-t a lap alá tartozó, de önálló szerkesztőgárda készíti.

Adatok

  • Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
  • Főszerkesztő-helyettesek: D. Horváth Gábor, Csermely Péter, Szerető Szabolcs
  • Lapszerkesztők: Ludwig Emil, Villányi Károly, Farkas Attila

Online kiadás (MNO)

  • Megbízott főszerkesztő: Néző László (2007)
  • Megbízott vezető szerkesztők: Udvardy Zoltán
  • Hírszerkesztő-újságírók: Czirják Imre, Epress József, Fürst Ádám, Pálffy Lajos, Lippai Roland
  • Vizuális szerkesztő: Szekeres Zoltán

Rovatvezetők (2007)

  • Huth Gergely – Belpolitika
  • Stier Gábor – Külpolitika
  • Nánási Tamás – Gazdaság
  • Vitézy Zsófia – Kultúra
  • Ballai Attila – Sport
  • Berszán György – Levelezés
  • Havas Iván – Krónika
  • Tóth Tibor – Fotó

Mellékletek 2007-ben

  • Magazin
    • Szerkesztő: Tóth Szabolcs Töhötöm,
    • Társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor
  • Műsorújság
    • Felelős szerkesztő: Lőcsei Gabriella

Kiadja a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű TársaságFelelős kiadó: a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezető igazgatója Lapigazgató: dr. Kövesdi László

Néhány korábbi neves munkatárs

  • Antal Gábor
  • Antoniewicz Roland
  • Avar János
  • Baranyai Judit
  • Baróti Géza
  • Beke Miklós
  • Berkes Erzsébet
  • Berta András
  • Bogácsi Erzsébet
  • Bogárdi Iván
  • Boros István
  • H. Barta Lajos
  • Csatár Imre
  • Csákvári Margit
  • Császár N.László
  • Csillag István
  • Egerszegi Csaba
  • Ember Mária
  • Fedor Ágnes
  • Fehér Béla
  • Fekete Judit
  • Futász Dezső
  • Gaál Piroska
  • Gábor István
  • Gál Zoltán
  • Gárdonyi Jenő
  • Gyulai Zoltán
  • Hajdu Éva
  • Herczeg György
  • Horváth György
  • Illés Sándor
  • Javorniczky István
  • Kartal Zsuzsa
  • Kelemen Gábor
  • Keserű Ernő
  • Komor Vilma
  • Köves Rózsa
  • Láng Tamás
  • László Ágnes
  • Lázár Ervin
  • Lovas Gyula
  • Dr. Lökös Zoltán
  • Malonyai Péter
  • Martin József
  • Dr. Matolcsi Károly
  • Mátrai-Betegh Béla
  • Murányi Gábor
  • Nagy Károly
  • ifj. Nánási László
  • id. Nánási László
  • Puskás L.Tamás
  • Rácz Judit
  • Ránkiné Farkas Klára
  • Ruffy Péter
  • Sárvári Márta
  • Somorjai József
  • Szabó József
  • Szényi Gábor
  • Szilágyi János
  • Szakonyi Károly
  • Tabi László
  • Dr. Tatár Imre
  • Tóth Erzsébet
  • Vass Éva
  • Vámos Imre
  • Várkonyi Tibor
  • Vértessy Péter
  • Víg István
  • Zala Tamás
  • Zay László
  • Zsigovits Edit
  • Zsolt Róbert

 

RÉGI NEMZET

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Régi Nemzet

Évente egyszer, Régi Nemzet címmel, a Vasárnapi Hírek karácsonyi számába behúzva jelent meg.

A lapot író, eredeti nevén„régi Magyar Nemzetesek” társaságát a Magyar Nemzet 10 újságírója alapította, köztük volt H Barta Lajos is. „Mikor az Új Magyarország megvette, mi átmentettük ezt az alapítványt, mert a többség nem ment át. De mégis voltak, akik átmentek jobbra, és nem szerettük volna ezeket az embereket cipelni tovább, ezért összehívtam egy közgyűlést és újjáalakultunk Régi Magyar Nemzetesek Társasága Egyesületté. A Magyar Nemzet főszerkesztője ezt bíróság elé vitte, végül le kellett vegyük, hogy Magyar és így lett Régi Nemzetesek Társasága. Összejöttünk, klubnapot tartottunk, ott Bodor Pál felvetette, hogy csináljunk egy új lapot, de ez álom volt. Végül Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője [1970–75-ig a Magyar Nemzet washingtoni tudósítója] felvállalta, hogy a karácsonyi számban írhatunk egy lapot: ezt a Vasárnapi Hírekben tördelik, a „nyugodt stílust” követve.” [i]  A tördelést Murányi Gábor végezte[ii].

[i]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[ii] Murányi Gábor, írásbeli közlés 2010. május 3.

 

Megszűnés

A lapot tulajdonosa, a Simicska Lajos kiadója 2018. április 11-én, “finanszirozási problémákra” hivatkozva szüntette meg, az általuk elvesztett országgyűlési választás utáni héten.

Források

  • Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársával készült interjú alapján (az interjút készítette Szánthó Péter és Gerdelics Miklós 2007 novemberében)
  • ELTE BTK Kommunikáció és Médiatudomány szak hallgatóinak felmérései alapján (készült 2007 november-december)
  • Hargitai Henrik-Hirsch Tibor: Médiatörténet ([1])
  • Schöpflin Aladár: Pethő Sándor ([2])en:Magyar Nemzet

Magyar Függetlenség (1956)

magyarfuggetlenseg

Első megjelenés: 1956. október 31. (előtte Függetlenségnek hívták, de a Horthy-korszakbeli hasonló nevű lap miatt megváltoztatták)

Felelős szerkesztő: Dudás József

Megszünt: 1956. november 3. esti kiadás, I. évf. 6. szám

Megszünés oka: a forradalom leverése, ill. Dudás elfogása

Beköszöntő szöveg nincs

Az oldalt szerk: Lévai Tamás