Függetlenség (1956)

fuggetlenseg

Lásd még: Magyar Függetlenség

 

Reklámok

Esti Hírlap (1956)

estihirlapimage001

1956. dátum nélkül (november 2.? október 30?)

Új Magyarország (1956)

ujmagyarorszag22

Előzménye: Szabad Szó

Első megjelenés: 1. évf. 1. sz. (1956. november 2.)

Szerkesztő: Féja Géza

Beköszöntő szöveg: nincs

Utolsó megjelenés: 1. évf. 2. sz. (1956. november 3.)

Szerkesztő: Féja Géza

Elköszönő szöveg: nincs

Megszűnés oka: címváltozás – Szabad Szó. A Magyar Néppárt családi, társadalmi, politikai hetilapja

 

Vásári Ildikó

Népszabadság (1956-2016?!-)

nepszabadsag nepszabadsag5 nepszabadsag4 nepszabadsag3 nepszabadsag2 nepszabadsag1

kep_21

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
  • 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. máj. 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

  • 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
  • 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

  • Haraszti S.
  • Komócsin Z.
  • Gosztonyi J.
  • Sarlós I.
  • Katona I.
  • Nemes D.
  • Várkonyi P.
  • Berecz J.
  • Borbély G.
  • Eötvös P.
  • Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1957–    
1970-es évek    
1981 Hírlapkiadó Vállalat Várkonyi Péter
1988   Fsz első h.  Rényi Péter
1989 Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990 márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.  Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993   Eötvös Pál elnök, fsz
1994 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
1996 Népszabadság Rt  
1997    
1998    
1999 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
2000   Eötvös Pál elnök, fsz
2001 Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon  
2002 Ringier  
2003 Ringier csoport.   
2004   február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly 
2005 ápr: Ringier 67,7% tulajdon  
2006    
2007    
2008   szept fsz-h Horváth Gábor
2009    

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

  • (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
    1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1958: 580 000
  • 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

  • Kiadó: Népszabadság ZRt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
  • Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

  • Előfizetéses: 125 083
  • Utcai árus (darabonkénti): 35 938
  • Utcai árus (mennyiségi): 1 804
  • Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

  • Igényelt: 86
  • Promóció: 37
  • Összesen terjesztett: 162 949
  • Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

 

Források

  • Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
  • http://www.nol.hu
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
  • Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

 

Balogh Lilla

Népakarat (1956-1958)

nepakarat

Előzmény: Népszava

Folytatás: Népszava

Első szám: 1956. november 1. Utolsó szám: 1958. január 31.

Beköszönő:

“Népakarat” a független magyar szakszervezetek lapja mindenszentekkor, a halottak ünnepén jelenik meg először. Első számunk: örök dicsőség a hősi halottaknak. Címünk: jelképes kötelezettségvállalás. Kötelezettségvállalás arra, hogy nem írunk le egyetlen szót, nem nyomtatunk ki egyetlen sort, amellyel ne a nép akaratának érvényesülését kívánnánk becsülettel szolgálni, amelyet ne adhatnánk tiszta szívvel a mártírok édesanyái, gyermekei kezébe. A nép akarata pedig az, hogy a magyar hazafiak véráldozata ne lett légyen hiábavaló, hogy Magyarország végre szabad, demokratikus, haladó, független ország, a magyar nép országa legyen. A Népakarat-ot olyan újságírók szerkesztik, akik vallják: ez a forradalom tette lehetővé azt is, hogy a szakszervezeti mozgalom felszabaduljon és a szakszervezetek függetlenül minden párt- és kormánybefolyástól, végre ismét valóban a dolgozók harcos érdekvédelmi szerveivé váljanak. Úgy akarunk szólni az olvasóhoz, hogy amikor végiglapozza az újságot, naponta újból elmondhassa: igen, ez az én akaratom, igen az az újság igazat ír. Az új szabad életért elesett halottak napján induló lapunknak legszentebb útmutatása a hősök nemzeti lobogóval letakart tetemén városszerte olvasott felirat: Ígérjük, nem haltatok meg hiába! Címünket addig viselhetjük büszkén, amíg hűek maradunk ehhez az ígérethez. Ezzel a fogadalommal gyújtunk mécsest vértanúink emlékére. Programunkat a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége forradalmi intézőbizottságának lapunkban közölt felhívásai tartalmazzák. Olyan szakszervezetek lapja leszünk, amelyek a kormánytól és a pártoktól függetlenül végzik a dolgozó nép érdekében való munkájukat, amelyek harcba szállnak a munkások sok véráldozattal kivívott jogáért: a sztrájkjogért; amelyek munkanélküli segélyt biztosítanak mindazoknak, akik átmenetileg bármilyen okból nem tudnak elhelyezkedni. Valljuk, hogy a szabad és független szakszervezeteinkenk ápolniuk kell a barátságot valamennyi néppel, az egész nemzetközi szakszervezeti mozgalommal. Igénybe veszünk és elfogadunk függetlenségünket nem veszélyeztető külföldi kölcsönöket, hogy népünk ezzel is mielőbb kikerüljön a nehéz gazdasági helyzetből, amelybe a múlt bűnös politikája juttatta. Mindez csak néhány szóban elmondott foglalata annak, amiért új lapunkkal a magyar szabad szakszervezetek oldalán harcba indulunk. Hős dolgozó népünk, forradalmáraink, a 48-as márciusi ifjakhoz méltó fiataljaink segítségével, a fegyveres harc után ezt a békés harcot is győzelemre visszük majd. A Népakarat szerkesztőségének forradalmi bizottsága

Szerkeszti a Népakarat forradalmi bizottsága

 

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bp. VII. ker. Rákóczi u. 54.
A Szaktanács elnökségének határozata lapja nevének megváltozásáról (1958)

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökségének határozata alapján a magyar szakszervezetek központi lapja, a Népakarat, február 1-től ismét Népszava névvel jelenik meg.

 

Magyar Szabadság (1956)

magyar_szabadsag_1956_11_03_01

A lap az OSZK-ban: http://epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?aktev=1956&id=1000

Független Demokratikus Napilap

Első szám: 1956. október 30.

Utolsó szám: 1956. november 3.

Felelős szerkesztő: ifj. Veres Péter

Szerkesztők: Gimes Miklós, Kende Péter, Fekete Sándor, Molnár Miklós

Főként rövid, reményeket keltő illetve veszélyeket jelző cikkeket, helyzetjelentéseket tartalmazott, naponként állást foglalt az aktuális eseményeket illetően. Néhány kiemelés: Magyarország a többpártrenszer útján (Hordósi János), Nyílt levél Nagy Imréhez (Lőcsei Pál),

A számokat vezércikkel indították, röviden helyet kaptak bennük lapzárta után érkező hírek is (például az ENSZ határozatát a magyar kérdés tárgyalását illetően).

Megszűnés oka: Az orosz invázió 1956. november 4-én a forradalommal együtt eltörölte a sajtószabadságot, így a Magyar Szabadság már nem érhette meg negyedik számának kiadását.

Beköszönő

Lapunk a magyar szabadság ügyét kívánja szolgálni. A külső szabadság, a függetlenség ügyét – és a belső szabadság, a demokrácia ügyét. Tettekkel akarunk szolgálni: a teljes s tiszta igazság kimondásával.

Magyarország nem független ország addig, amíg területén a magyar nép akarata ellenére szovjet haderő állomásozik. Igyekszünk tárgyilagosak lenni. A szovjet hadsereg a háború alatt lépett hazánk földjére. E háborúban a Szovjetunió volt a megtámadott, s a támadó üldözése közben Magyarországot is megtisztította a hitleri haderőktől. A német túlhatalom megtörése történelmi tett volt s a magyar sors új, boldogabb korszakának, a független Magyarország létrejöttének kiindulópontjává válhatott volna. Nem így történt. Csaknem tizenkét év telt el 1945. április 4-e óta s a szovjet csapatok ma is Magyarországon tartózkodnak. Ez sérti a magyar nép nemzeti önérzetét és jogos nemzeti érdekeit. Mindenekelőtt azért sérti, mert amíg a szovjet csapatok itt vannak, Magyarország nem folytathat igazán önálló külpolitikát. Önálló külpolitika nélkül pedig nincs egészséges nemzeti fejlődés.

Sok időbe telik, míg az önálló magyar külpolitika részleteiben is kialakul, de a leglényegesebb dolgok már ma is világosak. Ez a külpolitika nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, vagy a szomszédos országokkal. Magyarországnak, a magyar népnek az az érdeke, hogy hatalmas szomszédunkkal és a kelet-európai sorstárs-országokkal különösen Lengyelországgal és Jugoszláviával őszinte, egészséges barátságban éljen. Szükségünk van kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokra, az eszmék szabad áramlására, s ha a közös érdekek úgy kívánják, esetről esetre külpolitikai együttműködésre is. De csak a magyar nép és a magyar kormány szabad elhatározása alapján.

A Szovjetunió és a kelet-európai szomszéd országok iránti barátságnak azonban nem szabad azzal járnia, hogy a Nyugattal szemben barátságtalan külpolitikát folytatunk. Elég sokáig csináltuk ezt, s nagyon súlyos következményekkel, hiszen a nyugati országok elleni rágalomhadjáratokból, az Amerikát, Angliát és Franciaországot vádló koholt perekből, a nyugati szellemi termékek előtt lebocsátott kulturális vasfüggönyből elsősorban Magyarországnak volt kára. Magyarország kis ország – szüksége van minden barátra. Magyarország szegény, súlyos gazdasági bajokkal küzdő ország – szüksége van minden támogatásra. Ha a baráti Jugoszlávia olyan külpolitikát követhet, amelynek alapelve, hogy kívül kell maradni a hatalmi tömbökön, s jó viszonyt kell fenntartani minden országgal, akkor miért ne követhetne Magyarország is ilyen külpolitikát?

Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. A varsói szerződésben Magyarország kötelezettségeket vállalt, s ahhoz, hogy e helyzeten változtathassunk, a magyar kormánynak tárgyalásokat kell folytatnia a Szovjetunió kormányával. E tárgyalásoknak a lehető leghamarabb meg kell indulniok és dűlőre kell jutniok. Bízunk abban, hogy a Szovjetunió vezetői megértik: az egész magyar közvélemény követeli, hogy vonják ki hazánkból a szovjet csapatokat és rendezzék igazságosan a magyar-szovjet viszonyt. És ezzel még keveset is mondtunk: népünk nemcsak követeli ezt, de harcolt érte, életét kockáztatva, óriási túlerővel szemben, reménytelennek látszó helyzetben harcolt – s mégis eljutott a győzelem küszöbére. Szent meggyőződésünk, hogy a teljes győzelemért most nem fegyverrel, hanem okos és bátor politikával kell küzdeni, s minden erőnkkel arra törekszünk, hogy lapunk a cél nagyságához méltónak bizonyuljon.

Lapunk azért is küzd, hogy a független Magyarország – demokratikus Magyarország legyen.

Népünk fiai és leányai, a diákok az ifjúmunkások és a többiek, a függetlenségért és az önkény ellen keltek fel, s rettenetes volna, ha kiomlott vérük nyomán nem a szabadság virága sarjad ki. Demokráciára van szükségünk: olyan államrendszerre, ahol a törvény a legteljesebb pártatlansággal védi vagy sújtja az állampolgárokat, ahol a legteljesebben megvalósulnak a népjogok, a szólás-, a sajtó-, a vallás-, a gyülekezés-, a szervezkedés szabadsága, a munkához és tanuláshoz való jog, ahol a törvényszabta keretek között a lehető legteljesebben érvényesül a népakarat, ahol a kisebbség aláveti magát a többség akaratának, s a többség feltétlen tiszteletben tartja a kisebbség elidegeníthetetlen jogait. Ujra és ismételten: demokráciára van szükségünk, a szabadság rendjére, amelynek szilárd alapja az elmúlt tizenkét esztendő három legjelentősebb, maradandó társadalmi változása: az, hogy a föld a parasztoké, a gyár a munkásoké, a művelődés joga pedig mindenkié legyen.

Miért kell a demokratizmus fontosságát így hangsúlyozni? Egyrészt mert itt vannak még a régi politika erői, amelyek gátolják a következetes demokratizmus kifejlődését. Most nem nagyok, de ha nem vigyázunk, megnövekedhetnek. Ugyanakkor a másik oldalon is vannak veszélyes jelenségek. Hogyan? Hát nem önmagától értetődő az, hogy a nemzeti demokratikus forradalom eredményeként demokratikus társadalom jön létre? Ha okosság és józanság kormányozná a világot, önmagától értetődő volna. Ha a Rákosi-Gerő-féle klikk nem élt volna bűnösen vissza a magyar nép türelmével, bizonyos volna. Ha gyorsabban és határozottabban hajtották volna végre a legfontosabb reformokat és személyi változásokat, nagyon valószínű volna. De ennyi bűn, ennyi huzavona, ennyi következetlenség és kapkodás után komolyan kell számolni azzal, hogy a nemzeti – demokratikus forradalom erői mögött reakciós, népellenes, haladásellenes törekvések is meghúzódnak. Sőt – elsősorban vidékről s kisebb részben Budapestről – olyan hírek is érkeznek, hogy e törekvések képviselői már nemcsak megbújnak, hanem itt-ott nyíltan elő is lépnek.

Térhódításuk komoly veszélyt jelentene hazánk és forradalmunk számára. Megbontaná a nép egységét, beszennyezné a harcunk tisztaságát, elfordítaná tőlünk a világközvélemény rokonszenvét. Mérhetetlenül sok emberi szenvedést okozna s növelné a külföldi beavatkozás veszélyét. A nemzeti demokratikus forradalomnak, s a természetesen a Magyar Szabadságnak is teljes elvi szilárdsággal kell harcolnia a Rákosi-Gerő-féle politika minden maradványa ellen és az ellenforradalom minden jelentkezésével szemben. Csak így építhetjük fel a független, szabad, demokratikus Magyarországot, amelynek jóban, rosszban való szolgálatára felesküdtünk.

Hivatkozások

Gyurkó László, Szalay Hanna, Keleti Éva szerk.: Napról napra – 1956 sajtója, október 24. – november 4., Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft., 1989