Világgazdaság (1969-)

napigazdasag4 OLYMPUS DIGITAL CAMERA

kep_12

Címváltozat: VG

“Magyarország első gazdasági napilapja” (a háború után)

Előzmények

1969. január 3-án, pénteken vehette először kezébe az – akkor még csak igen szűk körű – olvasóközönség a Világgazdaságot, Magyarország első gazdasági napilapját. Korábban nem is volt ilyen szaklapra szükség, mert minden központi utasítások alapján zajlott, a vállaltok egyáltalán nem, vagy csak csekély önállóságal rendelkeztek. Így a mindennapi, friss információk nem voltak szükségesek a boldoguláshoz. A hatvanas évek végére azonban enyhült a szigor, a hazai vállalatok egyre önállóbbá váltak, s piaci szereplőkként valahogy tájékozódniuk kellett egyrészt a hazai eseményekről, másrészt pedig a külgazdasági történésekről, hiszen nyitottunk Európa felé. Ennek a kettős igénynek a kielégítésére alapították a Világgazdaságot.

Kezdetek

A lapkészítés ötlete és a Világgazdaság elnevezés is Tardos Márton nevéhez kapcsolódik. A néhány éve elhunyt közgazdász – többek között az SZDSZ alapító tagja – ebben az időben a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal behatóan foglalkozott, így tisztában volt azzal, hogy mennyire szükség van erre a lapra. Azonban a Kádár-korszakban a lapalapítás sem egyszerű, pártengedély feltétlen szükséges. Ennek megszerzése egy hosszadalmas folyamat eredménye: a kezdeményezést a párt agitprop illetékesei megtárgyalják, ha pozitív a megítélés, átadják az ügyet a Tájékoztatási Hivatalnak, amely kijelöli, hogy mennyi papírt kaphat az adott lap, illetve a nyomdát, mely szintén az ő hatáskörük alá tartozik. Ezt a hivatalos procedúrát azonban a VG megúszta, mivel szükségességét a Tájékoztatási Hivatal is elismerte. Így nagyjából 3-4 ezer példány kinyomására elegendő papírt biztosítottak és kijelölték a Zrínyi Nyomdát. A tulajdonos a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet (Kopit) volt közösen, a kiadással pedig megbízta a Hírlapkiadó Vállalatot. Tehát más volt a tulaj és a kiadó is, így még ez által is kontrollálni tudták a tartalmat. Ennek ellenére a VG-nek elég nagy szabadsága volt, lazíthatott a tájékoztatási monopóliumon, s olyan – az akkori sajtóorgánumoknak elérhetetlen – forrásokkal rendelkezett, mint a Reuters, Globe Reuters, AP-DJ, UPI. Nem csak a Magyar Távirati Irodából (MTI) szerzett információkat tudta leközölni. Szabadságához hozzájárult az is, hogy nem az utca népének szólt, többek között magas ára miatt. Éves díja 3000 Ft volt, ami ma nagyjából 120.000 Ft-ot jelent. Ekkora kiadást csak a vállalatok engedhettek meg maguknak. A lap viszonylag kis terjedelmű és mai szemmel unalmas volt: háromszor nyolc és kétszer négy oldal.

1979-es válságok

Az újság történetében számos krízishelyzet adódott a 80-as évek végén…: A Kopit kiesett a tulajdonosok közül és egyedül maradt a Magyar Kereskedelmi Kamara, majd a Gazdasági Kamara kezébe került a VG. De a kiadás joga is átkerült az MTI-hez. Ami ezeknél is jelentősebb volt, az az, hogy a VG zártkörűvé vált, s létrejött a HVG, ennek az első krízisnek a terméke.

„Belső használatra”: 1979-volt egy nagyon komoly év: ekkor be akarták tiltani a lapot. Ez csak Kallós Ödön és Rédei Jenő közbenjárása miatt nem történt meg, akik a helsinki szellemiségre hivatkoztak. De belső használatúvá tették azt, s ezt egy felirat is jelezte a fejlécen: „BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK”. Igazából minden cég a kereskedelmi kamara tagvállalata volt, így ennek csak az volt a jelentősége, hogy a külföldi követségek ne hivatkozhassanak a VG adataira, hiszen azokhoz hivatalosan nem is férhettek hozzá. Az előfizetők közül az összes követséget ki kellett húzni. Kísérletet azonban mégis tettek, hogy megszerezzék: egyszer a szovjet nagykövet meghívta a főszerkesztőt egy koktélra, s megkérte, hogy juttasson el neki titokban egy példányt… De nem lehetett, hiszen pont emiatt korlátozták a hozzáférhetőséget, mivel konfliktusok adódtak már korábban is. Ilyen volt, amikor az egyik számban megjelent egy ártatlannak tűnő cikk azzal a címmel, hogy a Hungarocamion útnak indította Svédországba az év első almaszállítmányát. Ezzel az volt a probléma, hogy a szovjeteknek azt mondtuk, hogy nincs elég alma, ezért nem tudunk adni az olajért és yersanyagokért cserébe… Erre előszedték a VG-t, s mutatták, hogy hogy’ ne lenne, ha már Svédországba is exportáljuk…

HVG: A napilap belső használatúvá tétele következtében született meg a Heti Világgazdaság, a HVG, azért, mert 80-as évek végén nem lehetett már csak úgy felszámolni egy lapot. Magyarországnak számított, hogy külföldön ne mondjanak rosszat róla, s egy ilyen esemény, ellenkezett volna a helsinki szellemiséggel. Így hivatalosan a VG átalakult a HVG-vé. Ez az akkor még csak 32 oldalas újság mindenki számára hozzáférhető volt, szemben a cenzurális okok miatt zárt terjesztésűvé tett VG-vel. Alapvetően a szerkesztőgárda ugyanaz volt, a főszerkesztőnek pedig a VG akkori főszerkesztője, Gyulai István Vincze Mátyást javasolta. Sokáig egyfajta szimbiózis is volt, de ez fokozatosan megszűnt. A HVG-nél a fő szempont az lett, hogy a tájékoztatás ne ártson a kereskedelempolitikai érdekeknek.

Rendszervált(oz)ás

A 80-as évek végéig nem történtek jelentősebb változások, azonban a rendszervált(oz)ással privatizálták a lapokat, megjelent az új sajtótörvény. A VG tulajdonosa még a Magyar Gazdasági Kamara maradt, de a kiadást 1989. július 1-jétől a Computerworld Informatika végezte. Tehát egy állami cégtől egy magáncéghez került ez a jog. Majd külső behatások következtében a szerkesztőség is fellázadt s alapított egy vállalkozást, a Világgazdaság Szerkesztősége Kft.-t, mely ezután nemcsak a kiadás, hanem a szerkesztést is magához ragadta. A VG fejlécet levédették, így a társaságban a kamara az apport fejében 50%-os tulajdonrészt szerzett. Azonban nagy hibát követtek el: nem határozták meg, hogy ki miről dönthet, így még egy gépírónő elbocsátásáról szóló kérdés eldöntéséhez is közgyűlést kellett tartani.

Újabb válságok

A 90-es évek elején újabb válsághelyzet alakult ki, mely eredménye ismét egy lap, a mai Napi Gazdaság.

NG: 1991-ben újabb problémákat okozott, hogy a VG licence az alapító kamaránál volt, a kiadást az újságírók által alapított kft. intézte. Felmerült az a gondolat, hogy össze kéne vonni a két dolgot, s hozzanak létre egy részvénytársaságot, ahova a tulajdonos Gazdasági Kamara apportként hozza be a lap licencét és a Világgazdaság Szerkesztősége Kft. olvadjon bele. Erre a szerkesztőség két részre szakadt, s megpályázták a kiadásban való részvételt. Az egyik megnyerte, erre a másik fellázadt, s körülbelül két hétig két lapot adtak ki, más néven, de ugyanazzal a tartalommal. Ez a másig lap volt a – ma is működő – Napi Gazdaság (NG).

Zöld Újság Rt.: Az ekkori viszályok idején alakult a Zöld Újság Rt., melynek a kezdő tőkéjét 25%-kal a Postabank biztosította, 30%-a a fő tulajdonos kamarának volt, 12,5%-kal rendelkezett a Business Press Kft. és a Forka Kft. illetve 20%-a volt még a szakmai szövetségeknek. A kiadás jogát megkapta ez az új társaság.

Új élet

A legutolsó változások az ezredforduló után, 2003-ban történtek: a VG az Axel Springer-Budapest Kft. 100%-os tulajdonába került, illetve a nyomtatott sajtó területén is teret hódított a modern technika, az Internet.

AS Verlag: Európa egyik legnagyobb lapkiadója, a német Axel Springer (AS Verlag) birodalmába került a VG. Az AS-nek két fő része van hazánkban: az Axel Springer-Magyarország Kft. és az Axel Springer-Budapest Kft. Az előbbi fő profilja a megyei lapok kiadása, míg utóbbi elsősorban a magazinokkal foglalkozik. 12.455 példány jelenik meg nap mint nap, s olvasói 67%-a üzleti döntéshozó. A VG-hoz még két gazdasági, havonta megjelenő magazin tartozik: a Manager Magazin és a Harvard Business Review. A gazdaságos üzemeltetéshez azonban fájóan hiányzik a hetilap. Hiszen a ritkábban megjelenő havilapnak általában előfizetői vannak, s ez egy biztos bázist jelent. A napilap pedig általában változó példányszámban kel el, így gyakran lehet veszteséges az előállítása.

Internet: Az Internet világjelenség, mely az újságírásra is hat: a printelt változatok mellett megjelent az on-line újság is. Így most virtuálisan és „hagyományos módon” is lehet újságot olvasni. De nyílvánvaló, hogy a lap nem fog örökké ilyen nyomtatott formában létezni. A VG-ban néhány hónappal ezelőtt már történt egy fontos változás: az on-és az offline szerkesztőség összeolvadt. Ez azt jelenti, hogy minden újságírónak dolgoznia kell mindkettőre. Az internetes változat sokszor plusz információt ad, hiszen ott nincsen annyira kötött terjedelem, mint a nyomtatott változat esetén. Hiszen ott van pár tervezett arculat, kötött karakterszámokkal, így nem igazán lehet vita tárgya, hogy mennyit írjanak. Futurisztikus látomásként tűnhet fel előttünk egy összehajtható, monitoros képolvasó, mint a jövő újsága. Sok előnnyel (kevesebb hulladék, könnyű elérhetőség…), de ugyanakkor sok hátránnyal is. A szakavatottak számára ilyen negatívum az, hogy nem lehet levédeni a cikkeket. Mindegyik újságíró fél attól, hogy lelövik a hírét. Mert ha még az első tolvaj fel is tűnteti a forrást, a sokadik – még ha jelez is valamit – akkor sem a megfelelő hivatkozási pontot. S ez ellen jelenleg nem igazán lehet mit tenni, komolyabb szankciókkal súlytó törvények nincsenek.

Jelen

Egy nap és egy lap: Kivételes helyzetektől eltekintve minden szerkesztőségnek van egy lüktetése, egy napi ritmusa. Így van ez a VG-nál is. A legtöbb laphoz hasonlóan a VG is rovatokra tagolódik: belfüld, külföld, vállalat és pénzügy. Ezek egy-egy szerkesztői részt alkotnak, s egymás közözz osztják meg az információkat. Ezeket több forrásból szerzik: egyrészt a hírügynökségektől, az internetről és a különféle vállalati adatbázisokból, másrészt pedig az – értékesebb – saját forrásból. Ilyen egy-egy telefon, sajtóttájékoztatón való részvétel, kapcsolatok… A VG két hírügynökségre fizetett elő: az egyik a Bloomberg, a másik pedig a Reuters. Ezek olyan adatbázisokkal rendelkeznek, melyekkel téma szerint lehet a híreket keresni és nagy illusztrációs anyaguk is van. Tehát minden reggel az újságírók leteszik a javaslataikat, hogy aznap mivel szeretnének foglalkozni. Ezt megvitatja a rovatvezetővel, s ennek megfelelően dolgozik. A karakterszám adott, annyit írhat, nem többet, hiszen az arculat meg van határozva nagyjából öt ún. tükörrel. A mostani számokat és a korábbiakat összevetve jelentős különbség, hogy ma szinte mindenhol kép van. Úgymond a szöveg az csak a képeket magyarázza. A rovatokon dolgozó szerkesztőket a rovatvezetők irányítják, s őket fogja egybe a felelős szerkesztő, akit a VG-nál hetente váltanak. Öten vannak, s egymás között osztják be, hogy mikor ki tölti be éppen ezt a titulust: a négy rovatvezető és a főszerkesztő, Boronkay Tamás. A heti felelős szerkesztő minden reggel e-mailben megkapja a javaslatokat a rovatvezetőktől. Az alapján összeállítja, hogy mi lesz a vezetőanyag, nagy hangsúlyt fektetve az eslő oldalra. Majd ezt megvitatják a napi reggeli értekezleten. Ezen ott van a főszerkesztő, a heti felelős szerkesztő és a rovatvezetők. Az egyeztetés után kiadják a munkát, s nagyjábó fél négykor tartanak még egy gyűlést, s konkretizálják, hogy mi lesz pontosan az első oldalon. Ekkorra ugyanis már körvonalazódik a lap. Nagyon szigorúan és pontosan be kell tartani a leadási rendet, mivel este hétig el kell jutattni elektronikus úton a kecskeméti nyomdába. De míg erre kerül a sor, átmegy a szerkesztő, a korrektor és a tördelő kezén is. Ott bevilágítják, kinyomtatják és terjesztik. Így készül egy szám általában. Még van egy heti értekezlet, mely igazából egy mapilap esetén csak szamárvezető, mely azért jó, mert megmozgatja az agyat, hiszen a következő hétre tervezett dolgokat kell megbeszélni. Persze ezt a napi események felrugják, de mégis ad egy biztonságot. Persze vannak rendkívüli helyzetek, ilyen volt például az amerikai elnökválasztás is, amikor számítottak arra, hogy módosítani kell a tartalmon, hogy az aktualitása meg legyen a reggel megjelenő újságnak, így tovább bentmaradtak a szerksztőségben illetve „ügyeltek”, hogy az online változatot is folyamatosan frissíteni tudják.

A Világgazdaság Magyarország üzleti életének mindennapjaiban jelentős szerepet játszik már évtizedek óta. Mint mindenkinek az életében, vannak mélypontok, nehéz időszakok. Így volt ez a VG-gal is, melyek eredményeképpen nemhogy megszűnt volna a lap, hanem válságtermékként megalakult a HVG és a NG. S a hetekben a szerkesztőség kettő tortát is felvághatott: december 9 –én nyomták ki a 10.000 számot, január 3-án pedig 40 éves lesz az újság.
Forrás: Személyes beszélgetés Boronkay Tamással, a Világgazdaság szenior szerkesztőjével.

Készítette Mikola Orsolya

Reklámok

Népszava (1877-)

nepszava2 nepszava nepszava1914nepszava4 nepszava3 nepszava2kep_7nepszava1

A legrégebbi magyar szociáldemokrata politikai napilap.

A Szocialista Párthoz közelebb áll, de egyik pártnak sincs befolyása a lap fölött. A mai sajtó egyik alapelve és példányszámszervező ereje az objektivitás bizonyítása, a pártoktól való függetlenség hiteles megjelenítése. A rendszerváltás előtti Népszavával kapcsolatos olvasói elvárás azonban éppen az újság szoros kötődése volt a mozgalomhoz. 2007-ben a lap főszerkesztője Németh Péter, tiszteletbeli és örökös főszerkesztője 2005-től Fejtő Ferenc, aki 1938-tól a lap akkreditált párizsi tudósítója volt. (Németh Péter, 2007)

Különlegessége, hogy nem csak nevét, hanem ideológiai beállítódását is végig megőrizte története során.

Főszerkesztők:

  • 1877-től: Külföldi Viktor
  • 1879- 84: Csorba Géza
  • 1897-98: Somogyi Béla
  • 1898-1918. november: Garami Ernő
  • 1918-tól: Weltner Jakab
  • Tanácsköztársaság bukása – 1920. február: Somogyi Béla
  • 1920- 26: Vanczák János
  • Weltner Jakab
  • 1934-39: Mónus Illés
  • 1939-44. március, 1945-től: Szakasits Árpád
  • 1945-49: Horváth Zoltán
  • 1956: Horváth Zoltán
  • 1957-64: Kéthly Anna
  • Siklós János
  • 1984-től: Gedeon Pál
  • 1994-től: Kereszty András
  • Pallagi Ferenc
  • H. Bíró László
  • Németh Péter

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1970-es évek   1979-ig Siklós János
1981   Gedeon Pál
1984   1982. nov-től Fodor László Népszava fsz.
1989 Népszava Kiadó Vállalat Fodor László
1990   Deák András
1991 Népszava Kiadó Vállalat Deák András
1992 Trade Union Kiadó Kft Dr. Deák András
1993 Ápr. Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft.)  /Vico Deák AndrásSzalai Antal??
1994 Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft). Művészeti ig.: Cséve Gábor Jan 3:  Kereszty András. Fsz-h: Pallagi Ferenc
1995    
1996 Népszava Rt Fenyő János Kereszty András
1997    
1998 Vico Press Rt. H Bíró László
1999 VICO. Alapító: Fenyő János Kiadó: EKH Kft„Elektronikus levélcím (e-mail cím): ; Internet URL-cím:” H Bíró László
2000 NSZ 1999 H Bíró László
2001   H Bíró László
2002 NSZ 1999 Kft Németh Péter
2003 Editorial Kft. (a szerk.)„Kiadja a tulajdonos megbízásából a NSZ 1999 Rt. v. a. Vezérig. Vértes János” Németh Péter
2004 Editorial Kft Németh Péter. Ügyvezető ig: Kocsi Ilona. Lapszerk: Hahn Péter, Tóth Jenő. Felelős sz: Horváth István
2005 Editorial Kft Németh Péter
2009 Editorial Kft Németh Péter
 
2016 Horizont AG  
2019 Proton Trade Zrt.  

Történet

Alapítás

Népszava (német kiadásban: Volksstimme) első változata 1877 májusában indult Külföldi Viktor szerkesztésében mint politikai hírlap. A lap sokáig csak hetente egyszer majd háromszor jelent meg. Eközben változatlanul kiadták az 1873-ban megindított Munkás Heti- Krónikát (német kiadásban: Arbeiter Wochen-Chronik), amit a Népszava közvetlen elődjének tekinthetünk. 1880-ban –a két pártfrakció egyesülése után- a Szociáldemokrata Párt magyar nyelvű lapja a Népszava (német nyelvű kiadása az Arbeiter Wochen-Chronik) lett. A Népszavának ez a második változata 1880. február 1-től jelent meg Csorba Géza szerkesztésében, mint „a magyarországi szociáldemokraták központi közlönye”.

1880-ban – magába olvasztva a Munkás Heti Krónikát – a Magyarországi általános Munkáspért, majd 1890-ben a Szociáldemokrata Párt központi lapja lett. (Révész Mihály, 1945)

Szerkesztője egy időben Silberberg Ignác (eredetileg betűszedő).

Az ötféle Népszava

1895-ben válságba kerül (politikai okok miatt és a kaucióját is elvezti). Mivel nem volt pénze új kaucióra, ami a lap kiadásához szükséges volt, egy kiskaput használva ki jelenik meg hetente: Az 1848-as sajtótörvény szerint ugyanis sajtótermék az, ami 1 hónapnál kisebb időközökben jelenik meg. Ezért a Népszava 5 különböző című havilap formájában jelent meg: Népjólét, Népjog, Új Népszava, Népszabadság, és ha volt 5. hét a hónapban, Népakarat címeken 1896 és 1898 között.

1898-ig hetenként, 1899-ig hetenként kétszer, 1905-ig hetenként háromszor megjelenő lap volt, azóta naponta jelenik meg. A dualista kormány sajtóintézkedései megneheztítették kiadását. A feudálkapitalista rendet bíráló cikkei miatt többször elkobozták, megvonták tőle az utcai árusítását.

Napilap

1905. április 1-én került utcára a véglegesen napilappá alakított Népszava első száma a drámaírással is foglalkozó politikus-főszerkesztő Garami Ernő (1898-1918. november) „Előre” c. vezércikkével. A nyomdavásárláshoz szükséges anyagi feltételeket előfizetők toborzásával akarták biztosítani, de csupán nyolcezren tudták kifizetni a szükséges havi két koronát. A nyomda színvonalára jellemző volt a Népszavában 1945 előtt gyakran olvasható felhívás: aki sajtóhibát talál az adott példányban, annak a kiadóhivatal visszatéríti a lap árát. Az 1904. évi pártgyűlés nyolcoldalas napilap megjelentetéséről hozott határozatot, az események és a munkásolvasók igényei azonban lehetővé tették, hogy tíz-húsz oldalon jelenjen meg az újság. Az első rotációs gép mellé hamarosan másodikat hozattak. Szűk lett a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán lévő nyomdahelyiség, így az 1909-ben elkészült Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) új pártházba költözött a szerkesztőség és a nyomda is. A lap 1910-re meghaladta a harminc ezres példányszámot, de a hirdetések szerepe messze elmaradt a többi újságétól. (Révész Mihály, 1945)

I. világháború

„Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”- hirdette ezekben az időkben az újság. 1912 tavaszának feszültséggel teli napjaiban a Népszava is forradalmi hangon írt. Ady Endre A Május:szabad c. lázító verse 1914 május 1-én jelent meg Bíró Mihály rajzával. 1914. július 26-án egész oldalas szalagcím hirdette: „Nem akarunk háborút!”. De ősszel a háború-ellenes baloldali sajtó hangja megváltozott: a lényeget tekintve elfogadta a kormány érveit a hadviselés elkerülhetetlenségéről és az ellenség kizárólagos felelősségéről. 1914-15-ben –a papírínség ellenére- esti kiadás megjelenésére is lehetőséget kapott a lap. A két fillérért árusított „kis Népszava” a hurrá hangulat hónapjaiban helytállásra sarkallta a munkásságot. 1916-17-ben a kormány már sűrűn élt a törvényi felhatalmazással, mely lehetőséget adott „az időszaki lapok és más sajtótermékek előzetes beszolgáltatására, megjelenésének és terjesztésének megtiltására, külföldi időszaki lapok terjesztésére és lefoglalására.” Az ideiglenesen betiltott újság helyett hetente más címmel adták ki a párt hivatalos lapját. (Az ekkor alkalmazott címek között kettő később is használatos lett: a Népakarat címet 1956 októbere után használta rövid ideig a Népszava, a Népszabadság címet pedig a Szabad Nép utódlapja őrzi.) I. Ferenc József halálát hírül adó számból a címsoron kívül mindent törölt a cenzúra. A harmadik oldalon sem maradt más, mint az elhunyt király életrajza.

A lap vezető publicistája 1907-től kezdve a műfordítóként is tevékeny, (1918-19-es) munkaügyi- és népjóléti majd közoktatásügyi miniszter, Kunfi Zsigmond. Cikke,- amely a király csaknem hét évtizedes uralkodásának értékelését és a háború következményeinek kritikáját tartalmazta-, nem jelenhetett meg. Az 1917. februári pétervári eseményeket a békeváró polgári sajtó is üdvözölte. A Szociáldemokrata Párt százezres városligeti béketüntetésének határozata leszögezte: „Mi mindannyian, akik itt összegyűltünk, s az egész dolgozó Magyarország el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmárokat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban támogatni fogjuk…” (Révész Mihály, 1945)

Tanácsköztársaság, Horthy-rendszer

A Népszava a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánummá lett. Leleplező cikkeket közölt a fehérterrorkegyetlenkedéseiről, ezért 1919. december 7-én szétverték a lap szerkesztőségét és nyomdáját, a Világosság-nyomdát.

1920-ban Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát a hírhedt Ostenburg- különítmény meggyilkolta, Horthy gyanús szerepét megvilágító Beniczky Ödön volt belügyminisztert pedig perbe fogták.

Somogyit Vanczák János (1920- 26) követte a posztján. 1921. április 29. és május 5. között betiltották a Népszava megjelenését, november 30-án a belügyminiszter megvonta a laptól a kolportázs-jogot (az utcai árusítás jogát), valamint sajtópereket indítottak a lap ellen izgatás és kormányzósértés vádjával. A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene, 1932-ben pedig a belügyminiszter betiltotta.(Révész Mihály, 1945)

1936: “Egy Naszádi Sándor nevû esztergályos volt a szervezett munkás meg én. Amikor már jobban összemelegedtem a szaktársakkal, igyekeztem csöndben agitálni. Én a Népszavának voltam az elõfizetõje, azt reggel behoztam a zsebemben és tízóraizás közben olvastam. Osztrák érdekeltsége révén, a gyár egyik vezetõ mérnöke osztrák volt, ráadásul a Stahthelm nevû fasiszta beállítottságú félkatonai szervezet tagja. Ennek szemet szúrt a Népszava. Nem sokkal utána jött is a mûvezetõ, és a következõ párbeszéd zajlott le közöttünk: „Kérem, Nagy, maga itt a Népszavát nem olvashatja.” „Nekem senki sem írhatja elõ, hogy a szabadidõmben, a tízóraizás közben mit olvasok.” „Kérem, ha errõl nem mond le, akkor elbocsátjuk.” „Bocsássanak el.” „Kérem, menjen, megkapja a könyvét.” „És a kétheti fizetett szabadságot is kérem” – tettem hozzá nyugodt hangon, merthogy pont akkor jött ki az hallhatatlanul nagy szociális intézkedés, hogy az elbocsátott fizikai munkásoknak két hét fizetett szabadság jár. Errõl még nem is tudtak a gyárban. Szívták a fogukat, de kifizették.” ( Nagy Pál Jenő. Rong Magazin, 2005 november 8, kedd Börtönviseltek / Közülük egy Írta: Földesi József )

II. világháború

Weltner Jakab (1924-től), Mónus Illés (1934-39) és Szakasits Árpád (1939-44) vezetésével a lap megalkuvások közepette harcolt a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért. Ismeretterjesztő, ízlés-, jellem- és tudatformáló tevékenysége gyakran az ellenforradalmi hatalom tilalmaiba ütközött. A népszavások törzshelyén, a Népszínház utca és a Körút sarkán lévő Simplon kávéházban rendszeresen megfordultak a szellemi élet kiválóságai. Faludy György költő 1946 és 1950 között a Népszava irodalmi szerkesztője volt, 1934-ben Óda a magyar nyelvhez c. versét publikálta először az újságba.

Az 1941. karácsonyi szám- a lap szerkesztőségében dolgozó Kállai Gyula szavaival élve – a magyar nemzeti függetlenségi mozgalom fejlődésének határköve volt. Az újság a nemzeti demokratikus erők együttműködésének, a nemzeti függetlenség és a népszabadság gondolatának szentelte hasábjait, melyeken a kommunistákon kívül megszólaltak a különböző antifasiszta irányzatok képviselői, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szakasits Árpád, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Darvas József, szociáldemokrata és kisgazdapárti vezetők, valamint haladó polgári írók és újságírók. Az 1919. nyári alapelvekhez hasonlóan magánszemély nem, csak párt, minisztérium vagy különféle szervezetek kaptak lapalapítási engedélyt és papírkiutalást.

1944. március 19-én jelent meg utoljára a Népszava és csak 1945. február 18-án indult újra a Szociáldemokrata Párt központi lapjaként Szakasits vezetésével, akit Horváth Zoltán követett 1949-ig.(http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm)

1947. JANUÁR MAFIRT KRÓNIKA 53. 75 éves a Népszava

Szakasits Árpád főszerk. 1947. JANUÁR
MAFIRT KRÓNIKA 53.
75 éves a Népszava

Rövid ideig vidéki változata is létezett: az SZDP miskolci lapja a „Felvidéki Népszava”, a pécsi “Dunántúli Népszava stb” (Márkus 1977)

Az ország német megszállása után a Népszavát betiltották.

1948-1989

“A felszabadulás után ismét a Szociáldemokrrata Párt lapjaként jelent meg, majd a két munkáspárt 1948-as egyesülése utána Szakszervezetek Országos Tanácsának lett a lapja.”

Az államosításokat követően 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett. A hierarchia csúcsán a pártlap állt (Pravda- Szabad Nép), aztán a szakszervezetek lapja (Trud-Népszava), végül az értelmiség lapja (Izvesztyija- Magyar Nemzet). A Rákosi- és a Kádár-kor lehetetlenné tette az önálló lapkészítést, a politikai véleményalkotást. A lapok példányszáma nem a szerkesztőség teljesítményétől függött, hanem a legfelsőbb politikai vezetés döntésétől, amit indokolni sem kellett, mert a rotációspapír kiutalása központilag történt.

1956

1956 novembere és 1958 februárja közt Népakarat volt a címe.

Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszűnését. A Kéthly Anna Szociáldemokrata Pártja ekkor visszavette a szakszervezeti lapként működő Népszavát, melyet ismét Horváth szerkesztett novemberi lemondásáig. A lap november 1-én, 77. évf. 1. szám jelzéssel, a “régi Népszava”-ként indul újra). Az addigi Népszava, a Szakszervezetek lapjának szerkesztősége Népakarat néven folytatja a munkát (nov. 1.) a Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének égisze alatt. A Népakarat forradalomra emlékeztető nevét 1958 februárjában változtatták vissza Népszavára, egyben visszautalták a szakszervezet lapjának. 1957-64-ig Kéthly Anna szerkesztette az újságot Londonban.

A kádári szocializmus

“A Szakszervezetek országos tanácsának központi napilapja. (…) Heti irodalmi melléklete a Szép Szó. Eedeti versek,novellák, tárcák mellett kultúrpolitikai publicisztikáival is segíti az olvasók tájékozódását.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)
Főszerkesztő: Garami Ernő 1898-1918 Weltner Jakab Somogyi Béla Mónus Illés Szakasits Árpád 1938- Siklós János dr. (1971)

Tartalom, példányszám. „A napilapok között tartalmában a Népszava volt a leggyengébb. Példányszámban a második volt, de a példányszámnak nem az volt a meghatározója, mint ma: 300 ezer példányban jelent meg, mert a szakszervezeti bizottságoknak elő kellett fizetni rá”.[i] [i] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

Több vizuális műfajt vezettek be, melyek a lappiacon egyediek maradtak. Ilyen az egy-másfél oldalas képriport vagy a képregény. A képregényeket Sebők Imre, Cs. Horváth Tibor, majd Fazekas Attila rajzolták. A képregény szalagok harmincasával készültek. A szerkesztőség  anyagi okok miatt szűntette meg a képregények közlését[i], ami óriási olvasói felháborodást váltott ki (és hatástalan maradt). [i] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

A 1983-84-ben az országos napilapoknál főszerkesztőcseréket hajtottak végre. Siklós János helyett Gedeon Pál került a főszerkesztői székbe.

A rendszerváltás után

A rendszerváltás után zavaros körülmények között privatizálták a Népszavát, majd 1994-ben megvette a Vico vállalatcsoport feje, Fenyő János. Ekkor főszerkesztője Kereszty András. Fenyőt 1998-ban meggyilkolták, birodalma szétesik. (http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm). 2003-ban a lap a szerkesztőség (Editorial Kft.) tulajdonába kerül.

1994. jan. 10-től lekerül a Magyar Szakszervezetek Lapja, helyette „Alapítva 1873-ban”

Fenyő János korszaka. A lap teljesen átalakult, miután a Vico birodalom részeként Fenyő János lett a tulajdonosa.  „Fenyő nagyon jól finanszírozta a lapot. Akkor a Népszava a komoly politikai lapok között a második helyen állt. Fenyő terve az volt, hogy 5 éven belül az elsővé teszi. [Deák András 1993-as, arculati újratervezéskor megjelent vezércikkéből: „Ezért lettünk nagyobbak, ezért leszünk szebbek, s ezért próbálunk meg jobbak is lenni. Előbb-utóbb a legjobbak”[i]]

Az évi 10 milliós veszteséget a vállalata nyereségéből bőven ki tudta termelni. A szerkesztőséghez fűződő viszonyát jól példázza, hogy „Karácsonykor tombolát szervezett, mert nem akart senkit kiválasztani külön karácsonyi jutalomra, hiszen nála mindenki kiváló munkatárs volt. Az elsőt ő húzta ki, pl. 5000 Ft-os utalványt, a második díját a következő húzta, így az igazgatónak és a takarítónak azonos esélye volt. Fenyő az amerikai gondolkodást hozta be. A székház, a recepció, a halastó stb. mind mutatta nagyvonalúságát.” [ii] – mondja Babay Géza.

Fenyőt azonban nem csak gálánssága jellemezte. Fehér Kálmán így látta: „Fenyő János „igazi gengszter volt” – pisztollyal járkált – de baloldali volt. Mint életrajzából kiderül, fotósként dolgozott, de fotós hivatásával kapcsolatban némi kétséget támasztott a munkatársak körében, amikor a Népszavában megszüntette az egyedi fotókidolgozást és egy zárt automata gépsort vásárolt, aminek az előhívási folyamatába a fotósok nem tudtak belenyúlni”. [iii]

Fenyő új nyomdát alapított leselejtezett német nyomdagépekkel, a 13. kerületi CICERO nyomdát, mely halála után meg is szűnt.

[i] Deák András: Mindent az Olvasóért! Népszava, 1993. június 1.

[ii] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

2007-2008

2008-ban „Elsősorban előfizetők veszik a lapot. Idősebbek, nyugdíjasok, a régi munkásosztály megmaradt képviselői. A célközönség lenne a fiatalabbak és az értelmiség is persze, és természetesen mindez baloldaliban.[i]

[i] Hahn István, szóbeli közlés, 2008.

Publicisztika

Annak ellenére, hogy a lap politikai identitása egyértelmű, minden véleményt közöl, amennyiben az megfelel a szakmai követelményeknek, és nem ütközik az

alkotmányba. Nem akar politikát csinálni, de a publicisztikai oldalon ismerteti álláspontját olvasóival, így igazítva őket el a világ történéseiben, felkészítve az

argumentumokban való részvételre, illetve támpontot nyújtva a saját vélemény alkotásában.
(Németh Péter, 2007)

Hír

A publicisztikával szemben a hírszerkesztésben nem játszik, nem is játszhat szerepet az ideológia, hiszen „a hír szent, a vélemény szabad”. A hírek túlnyomó többségét az MTI-től, külföldi hírügynökségektől és online hírforrásoktól gyűjtik, illetve kisszámú saját hírt is megjelentet az újság. Mivel képtelenség felvenni a versenyt a számos hírújsággal, online kiadással, így a lap a hír hátterének bemutatására koncentrál. Az egyik erőssége a Népszavának, hogy a hír kiválasztása után az újságírók körbejárják azt, megvilágítják, hogy miből, miért keletkezik, és hogy mi lesz az utóélete. Másik újításként a 2003-ban történt strukturális váltás említhető, amelynek hatására a szöveg, a kép és az infografika aránya elmozdult a szöveg hátrányára. Erre azért volt szükség, mert a hírfogyasztás felgyorsulásával és az olvasói szokások megváltozásával az emberek a lehető leggyorsabb információ átadásra tartanak igényt. Ennek nem felelt meg a régi típusú magyar újságírás, vagyis a lényegtelentől a lényeges felé haladás, a fordított angolszász gyakorlat viszont igen. Ezért a Népszavában a rövid, könnyen érthető szövegek mellett sok képpel és infografikával is segítik a gyors értelmezést. Habár külföldi példaképe nincs a lapnak, az infotainmentre való áttérést mondhatni a USA Today ihlette. (Németh Péter, 2007)

Lappiacon elfoglalt helye

A piacon lévő hasonló kategóriájú lapoktól természetesen szakmailag nem, kizárólag ideológiailag tér el. Így a Népszava világnézete szöges ellentétben áll a Magyar Nemzetével, a Népszabadsággal viszont ugyanazon oldal, két eltérő pólusát próbálják megszólítani. (Németh Péter, 2007)

Olvasóbázis

A Népszava a rendszerváltás előtt szakszervezeti újság volt, így hosszú ideig zömében szakmunkás emberek olvasták, majd a rendszerváltás után, a  szakszervezetekről kialakított vélemény változásával a lap tulajdonképpen olvasóbázisát vesztette. Viszonyszám alapján a legtöbb olvasót ez a lap vesztette. Az igazi változás azonban főként 1994 után következett be, amikortól az újság erősen liberalizálódott. Az újrafogalmazás után elmondható, hogy az olvasókat ma egy mind jobbra, mind középre zárt, baloldali, érettségizett, egyetemet végzett középréteg alkotja. (Németh Péter, 2007)

Szerkesztőség

A szerkesztőség körülbelül 65 munkatársat foglalkoztat, 5 fotóriporterrel és egy brüsszeli tudósítóval.
(Németh Péter, 2007)

Terjesztés

A Népszava saját bevételeiből tartja fent magát, ami elsősorban a 40 ezer nyomott példány 27-28 ezer darabjának eladási árából származik. Ebből 17-18 ezret az előfizetők vesznek magukhoz, a fennmaradó rész pedig az utcai árusítás során fogy el. Az újságnak hivatalos támogatója nincs. A lap fenntartására vonatkozó minimális program a stabilizálás, hiszen manapság egy politikai napilap nehezebben jut hirdetéshez. A maximális program viszont a fejlesztés, az oldalszám növelése (jelenleg 16-20 oldal terjedelmű a lap). A szűkös körülmények ellenére ez a lap rendelkezik a legkiegyensúlyozottabb külpolitikai rovattal.  (Németh Péter, 2007)

Díjak

A lap külön nem kapott díjakat, habár többször is pályázott Pulitzer-díjra. Munkatársaik közül viszont sokak munkáját elismerték, 2007-ben például Andrassew Iván publicistát Táncsics-díjjal.  (Németh Péter, 2007)

Sajtóperek

Rendszeresen indítanak a lap ellen különböző sajtópereket, ezek között van helyreigazítási; kártérítés megítéléséért folyó polgári; illetve rágalmazás miatt indított büntetőjogi per is. A közelmúltban több kiemelkedő jelentőségű cikk is a bíróság elé került, így például a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításával kapcsolatos keretmegállapodás tervezetének nyilvánosságra kerülése a Népszava hasábjain 1998 márciusában. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatal ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett, a főszerkesztő pedig adatvédelmi biztoshoz fordult, kérve, vizsgálja meg, hogy jogszerűen minősítették-e államtitokká a szóban forgó dokumentumot. Mivel a dokumentum nem felelt meg a minősítési eljárás formai követelményeinek, a Népszavát felmentették a vádak alól.  (Németh Péter, 2007)

 

2017

A Népszava teljes arcularváltással átveszi Népszabadság funkcióját és lényegében tipográfiáját is (2017. ápr. 25). műv. vez. Kis Péter Csaba

Munkatársak, publicisták:

  • Ady Endre
  • Bacsó Béla
  • Bresztovszky Endre
  • Dankovits László (főszerkesztő-helyettes)
  • Faludy György
  • Faragó László
  • Fejtő Ferenc
  • Gellér Andor Endre
  • Illyés Gyula
  • Jemnitz Sándor (1924-50: zenekritikus)
  • József Attila
  • Justus Pál
  • Kaffka Margit
  • Kállai gyula
  • Kassák Lajos
  • Kosztolányi Dezső
  • Kunfi Zsigmond (1907-től főszerkesztő-helyettes))
  • Losonczy Géza
  • Nagy Lajos
  • Radnóti Miklós
  • Révész Mihály
  • Révész Sándor
  • Seres László
  • Szabó Ervin (1900-tól a lap állandó munkatársa, a Népszava Naptár szerkesztője)
  • Száva István (felelős szerkesztő)
  • Vaád Ferenc (1960-tól a kulturális rovat vezetője)
  • Zelk Zoltán

Források

  • Beszélgetés Németh Péter főszerkesztővel, 2007. október 30. (Az interjút készítette: Otubu Oritseetemi Mária és Voloncs Laura)
  • A 130 éves Népszava (Töredékek a 130 éves Népszva históriájából) [1]
  • Révész Mihály: A Népszava története (1945)
  • Tamás Gáspár Miklós: A „Népszava” [2]
  • Dersi Tamás, Szántó Tibor: A magyar sajtó képeskönyve (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
  • Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története (Sajtóház Kiadó, 2000)

Népszabadság (1956-2016?!-)

nepszabadsag nepszabadsag5 nepszabadsag4 nepszabadsag3 nepszabadsag2 nepszabadsag1

kep_21

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
  • 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. máj. 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

  • 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
  • 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

  • Haraszti S.
  • Komócsin Z.
  • Gosztonyi J.
  • Sarlós I.
  • Katona I.
  • Nemes D.
  • Várkonyi P.
  • Berecz J.
  • Borbély G.
  • Eötvös P.
  • Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1957–    
1970-es évek    
1981 Hírlapkiadó Vállalat Várkonyi Péter
1988   Fsz első h.  Rényi Péter
1989 Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990 márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.  Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993   Eötvös Pál elnök, fsz
1994 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
1996 Népszabadság Rt  
1997    
1998    
1999 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
2000   Eötvös Pál elnök, fsz
2001 Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon  
2002 Ringier  
2003 Ringier csoport.   
2004   február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly 
2005 ápr: Ringier 67,7% tulajdon  
2006    
2007    
2008   szept fsz-h Horváth Gábor
2009    

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

  • (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
    1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1958: 580 000
  • 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

  • Kiadó: Népszabadság ZRt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
  • Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

  • Előfizetéses: 125 083
  • Utcai árus (darabonkénti): 35 938
  • Utcai árus (mennyiségi): 1 804
  • Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

  • Igényelt: 86
  • Promóció: 37
  • Összesen terjesztett: 162 949
  • Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

 

Források

  • Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
  • http://www.nol.hu
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
  • Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

 

Balogh Lilla

Nemzeti Sport (1903-), Népsport (1945-1990)

kep_26

Sportnapilap.

Névváltozat: Népsport (1945-1990)

A Nemzeti Sport első száma 1903. márc(z)ius 15-én jelent meg, és kisebb-nagyobb szünetekkel és változásokkal ma is működik.

Első szám

I.évfolyam 1.szám: 1903. március 15.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Nagy Béla

Alapította: Fodor Károly

Megjelenik hetente, minden vasárnap.

“A Magyar Athletikai Szövetség, A Magyar Athletikai Club, A Fővárosi Vívó Club és a Budapesti Post és Távirda Tisztek Sportegyesületének hivatalos lapja”

Szerkesztőség és kiadó hivatal: IV. Koronaherczeg-utcza 3. II. udvar I., Telefon: 996 szám.

Beköszönő szöveg:

“Hazánkban az utolsó évtizedben örvendetes fejlődésnek indult a testedző sport ügye, de még mindig nem vagyunk ott, ahol lehetnénk és tehetségeinkhez képest lennünk kellene. A legnagyobb hiba és legfontosabb hiány sportéletünkben a megfelelő szakirodalom hiánya. Nincs oly lapunk, amely minden testedző sportot egyformán felölelne, egyenlő magas szakszínvonalról tárgyalna, a legkiválóbb sportférfiak eszméit terjesztve, vezére, irányítója lenne a magyar sportéletnek, tanítója, buzdítója a babérért küzdőknek, tolmácsolója a külföldi mozgalmaknak, az érintkezés közvetítője a sportemberek és a közönség között. A Nemzeti Sport e hiány pótlására bontja ki zászlaját, midőn a magyar sajtószabadság ünnepén a nagyközönség elé lép. A kibontott zászlóra a testi nevelés és testedzés eszméit írta fel, ezeket az eszméket, a sport szeretetét akarja általánossá tenni és beleoltani minden magyar ember lelkébe.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Ahogyan az a vezércikkből is kitűnik, a Nemzeti Sport volt az első olyan sportlap, ami minden fontosabb sportágat összefogott, és megjelenési felületet biztosított nekik. A kezdetekben hetente egyszer jelent meg, alacsony példányszámban, kis méretben. A távközlés vívmányaival még nem tudtak élni, a tudósítok papíron, kézírással küldték el tudósításaikat a szerkesztőségbe. Az alapítás után egy évvel, a St.Luisi nyári olimpiai játékokon a mai napig tartó hagyomány kezdődött, megkülönböztetett figyelemmel kísérik az olimpiai eseményeket. (journality.hu)

1913 és 1919 között nem jelent meg, 1923-tól működött napilapként, és nyomták a második világháború alatt is. 1945-től Népsport lett a neve, az is maradt 1990-ig, amikor is visszakapta az eredeti Nemzeti Sport nevet. Mindkét “újraindulásnál” elölről kezdték számozni az évfolyamokat, de mára visszatértek az eredeti kezdéshez. A lap a Ringier kiadó gondozásában működik, online is olvasható, valamint szorosan együttműködik a havonta megjelenő Nemzeti Sport Magazinnal, és a heti Képes Sporttal. (nso.hu)

Egyedi jellemzők

Az első, és sokáig egyetlen sportnapilap, mai viszonyok között mindenképpen a legnagyobb múltú (108 éves), és a legnagyobb példányszámú (2011-ben majdnem 88 ezer példány (matesz.hu)) napilap.

Munkatársak

Annak idején írt a lapba Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula és Komjáti Béla is, ma talán Dénes Tamás, Buzgó József és Sinkovics Gábor a legfontosabb publicistái.

Politikai hovatartozás

Sportnapilapként nem foglalkozott direkt politikával, de az aktuálisan fennálló rendszerek fel tudták használni saját céljaikra. Ilyen példák a Népstadion építésének promotálása, vagy éppen az 1984-es olimpiáról való távolmaradás ideológiailag korrekt megmagyarázása.

Mai körülmények

A lap ma is zavartalanul működik, így megszűnésről a Nemzeti Sport esetében nem lehet beszélni.

A legutóbbi szám adatai: 109.évfolyam 338.szám: 2011. december 4., vasárnap.

Főszerkesztő: Buzgó József

Megjelenik minden nap. Szerkesztőség és kiadó hivatal: 1082 Budapest, Futó utca 35-37.

Hivatkozások

Az oldalt készítette: Szlovik Péter

Mai Nap (1989-2001, 2002-2005)

kep_9 kep_1

1989. február 8. – 2001. február 18.

Folytatásai:

  • Ringier:
    • 2001. február 19-től a Blikk Mai Nap -> Mai Blikk, majd ismét Mai Nap (2002-2005)
  • Mai Nap eredeti szerk.:

Kiadások: Fővárosi kiadás, Országos kiadás

Mutatványszám („Ajánljuk lapunkat – előzetes”): 1989. február 8.

 

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1989 Mai Nap 1989. február 8.1989 Reform Lap- és Könyvkiadó Rt. Horváth István, szerk. Pallagi Ferenc, Szőllősi Ferenc
1990 News International 1990. január (Rupert Murdoch)  
1991   Horváth István
1992 Mai Nap Kiadó Rt Gazsó L Ferenc
1993    
1994    
1995    
1996    
1997    
1998    
1999 Jürg Marquard. Magyar Hirlap Könyv- -és Lapkiadó Rt. Marquard Media. „internetes elérhetőség: http://www.mainap.hu/” Kőszegi Ferenc. Helyettes fsz: Riskó Géza. Ügyeletes lapszerkesztő: Murányi Marcell.
2000 Év végétől: Ringier  
2001   Kőszegi Ferenc, helyettes főszerkesztő: Riskó Géza

Mai Nap I (1989-2001)

Dátum: 1989. február 8.

Kiadó: Marquard Kiadó

A rendszerváltás lehetővé tette a sajtó politikai konszolidációját és piaci viszonyok kialakulását, az 1990. évi XI. törvény pedig eltörölte a cenzúra és a lapkiadás engedély kötését.

A Mai Nap volt a rendszerváltás utáni első politikai bulvárlap (és az első bulvár is), mely esténként jelent meg egy fővárosi és egy országos kiadásban. Hamar népszerűvé vált, de olvasottsága nem haladta meg a minőségi lapokét (ez a magyarországi sajtó általános jellemzője). 1998-ban már a legolvasottabb bulvárlap, és egyértelműen nyereséges (ami a magyar bulvárlapoknál ritkaság volt).

A Mai Napnak volt az első számítógépes szerkesztősége, ahol két év alatt 140 újságíró fordult meg.

Miután a svájci Ringier-csoport 2000 októberében megvette a lapot a Marquard Kiadótól, döntenie kellett, hogy a már tulajdonában lévő Blikk-et, vagy a Mai Nap-ot adja-e ki továbbra is, mint első számú bulvárlapját. A cég az előbbi mellett döntött, és 2001 februárjában a Mai Nap-ot beolvasztotta a Blikk-be (először Mai Blikk néven új lap indult, de ezt néhány szám után megszüntették).

A Mai Nap korábbi újságírói azonban új lapot indítottak Színes Mai Lap néven. Az újságot kiadó Híd Rádió Rt. és a Ringier között lezajlott védjegyper miatt ezt a címet Színes Bulvár Lap-ra kellett változtatniuk (a Ringier szerint az első cím túlságosan hasonlított a Mai Nap-ra); ez lett később a Bors.
Utolsó szám

Dátum: 2001. február 18.

Kiadó: Ringier Verlag AG

 

Történet

A lap születése

„Az Elbától keletre ez az első napilap, amelyiket nem egy politikai-társadalmi szervezet adott ki, hanem függetlenként jelent meg. 1988 áprilisában kezdték az előkészületeket.[i]

„Mi olyan újságot akartunk csinálni, amibe a főszerkesztő és a párttitkár nem szól bele. Az Esti Hírlapnál ekkor egy eléggé sztálinista szerkesztőgárda jött létre.  Horvát István egy baráti beszélgetésen erről panaszkodott Demjánnak. Demján, aki akkor már a Reform c. hetilapnak is hitelezett, megkérdezte: „Miért nem hagyod ott és csinálsz egy újságot?”.  Ezt teljes megdöbbenés követte. De három nap múlva visszahívta a Demján, hogy akkor csináljuk meg. Szőlősi Ferenc és Pallagi Ferenc negyed óra alatt megtervezte a lapot: „De ugye napilap lesz?” kérdeztük egymástól. „Az.” „De ugye bulvár?” „Az.”[ii]

1988. októberére megvolt az anyagi fedezet: Demján Sándor 42 millió Ft beruházási összeget adott Pallagi Ferencnek.[iii]. Demján Sándor, aki a Magyar Hitelbank vezetője volt, lett a laptulajdonos (Megj: Demján Sándor 2008–2010-ben a leggazdagabb magyar[iv]). MSZMP KB tag is volt, így menedzselni tudta a lapalapítási engedély megszerzését.

Egyedülálló volt, hogy bank által kiadott lap, és hogy gazdasági vállalkozásként jelent meg.[v]

Megjelenéskor a Reform Rt 10%-os, a Hitelbank 90%-os részesedéssel szerepelt az alaptőkében. [vi] Az üzleti modellben hiba volt, hogy tulajdonostársként be volt vonva a nyomda is (Szikra), a Magyar Posta (terjesztés), az MTI (hírek) és a SZÁMALK (számítógépes rendszer) is: túl sokfelé oszlott a tulajdonosok sora. [vii]

Demján azt mondta: ennek a lapnak meg kell élnie a piacon; ha sikeres lesz a lap, sok pénzt kaptok” – ez az elv, hogy a munka minőségétől függ a fizetésünk, ezelőtt ismeretlen volt. [viii]

„A legnagyobb prémiumot egy telefonon leadott tízsoros nyilatkozatért adtuk. Ezért egy munkatársunk éjjel fél egykor rohant kia helyszínre és reggel hétig ült a riportalany küszöbén. De kivárta és megszerezte, elsőnek szerezte meg az illető politikai szenzációnak számító nyilatkozatát.” [ix]

A lap megszervezése. Szőlősi Ferenc azt a feladatot kapta, hogy szerezzen szerkesztőséget[x]. 1988. novemberében verbuválták a személyzetet[xi].  A 140 fős szerkesztőség „megismételhetetlen csoda” volt. 4 alapító (Szőlősi Ferenccel és Kőhídi Imre volt a szerkesztő). Az újságíróink mindenhol ott voltak.[xii]

Pallagi Ferenc feladata volt a nyomda és a papír beszerzése. Így emlékszik vissza: „ekkoriban flekkpapírra írtuk a cikkeket Optima írógéppel, de hogy hogy jön létre a flekkpapír és hogy kerül a fiókomba, fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy ordítani kell a titkárnőnek, ha kifogyott a flekkpapír. Előtte én a dizájn és a kortárs képzőművészet nagy kérdéseivel foglalkoztam, de hogy hogyan kerül a papír a nyomdába, arról fogalmam sem volt. Amikor elkezdtem szervezni, akkor tudtam meg, hogy külföldön már számítógéppel csinálnak újságot. Elmentem Egerbe megnézni, hogy milyen egy kompjuter. [xiii]

Horváth István és Pallagi Ferenc 1988 júliusában [?] elmentek Egerbe és megkérték Kőhídi Imrét, hogy vállalja el a lap technikai megszervezését „van pénz, csináljon amit akar” felkiáltással. [xiv]

A tartalmi koncepció. „Tudatosan próbáltunk bulvárt csinálni, de az 1–3. évfolyam nem klasszikus bulvár volt, hanem értelmiségi paradigma alapján szerkesztett politikai lap, bulvár elemekkel (politizáló értelmiségi lap bulvárelemekkel)[xv] ”. Pallagi előzőleg egy európai körúton ismerkedett meg a  lapszerkesztéssel, és az hagyományos német helyett az angolszász lapkészítés felé fordult. Ennek egyik eleme a tabloid formátum volt. De mivel ehhez nem volt nyomdagép, a Szikra csak Berlinit tudott nyomni, ezt hajtották ketté.[xvi] Így született a Mai Nap jellegzetes, kicsi mérete.

Szinte minden visszaemlékező napra pontosan emlékszik a Mai Nap indulásának napjára: 1989. február 8-án utcán volt a lap. „Halálugrás volt, ami sikerült: az egész rendszer teljesen új volt. A lap sikerének része volt gyorsasága és hitelessége.

„Az alaprendszer a Mai Napnál indult, 1989. február 10. körül. Emlékszem, elég nagy show volt. Igazi, kész próbaszám sose készült, az első szám oltári nagy ováció volt”. [xvii]

„Manapság sokaknak van nosztalgiája 1988–89-re, mert akkoriban mindenki a nyomás alól felszabadulva azt csinált, amit akart: eufórikus hangulat volt. Csattogó fülű kutyaként mindent kipróbáltunk, amit addig sohasem – nem csörgött a telefon a pártközpontból, nem rúgták ki a szerkesztőt – de ha a hirdető cégnek nem tetszőt írt a lap és emiatt nem hirdetett és 20 milliótól elesett a lap, akkor már seggbe rúgták a szerkesztőt – már a hirdetés irányította a lapcsinálást”. [xviii]

„Az előkép a Sun és a Mirror voltak. Megpróbáltuk ezt utánozni, de szakértelem nélkül. Rosszul bántunk a képekkel, próbáltunk harsányak lenni, de szerencsétlen kísérletezgetés volt: mindenki akkor tanulta a szakmát.”

„A Mai Nap elementáris siker volt, rengeteg pénzt kerestünk vele. Az Rt 50%-át aztán [1990. januárjában] eladtuk  Murdochnak  [News Corporation]. Ez volt az első ilyen kelet-európai befektetés, de nem a profit miatt, hanem inkább a marketing értéke kellett neki[xix] Murdoch nem szólt bele a lap készítésébe, csak annyit követelt meg, hogy nyereséges legyen. [xx] Végül amikor már nem ment olyan jól, akkor el is ment.”[xxi]

„1991–92-ben már felmerült, hogy merre tovább: ekkor két bulvárlap volt: a Mai Nap és a Kurír, de igazából egyik sem volt bulvár, csak bulvárelemeket használó lap. Én viszont igazi bulvárújságot akartam csinálni. De mielőtt ezt eldönthettük volna, a komplett (ellenzéki) szerkesztőséget kirúgták a Mai Naptól, mert a lap kormánypárti tulajdonba került”.[xxii]

Cím. A címe eredetileg A Nap lett volna, de állítólag maga Kádár János pártfőtitkár ellenezte, szerinte sokan a nyilasvezér Szálasi Ferenc első pártjának (Nemzeti Akarat Pártja) rövidítését olvasnák bele[xxiii].

A munkamenet. A Mai Napnál reggel 7-kor kezdtük a munkát, 10.30-ra már ki kellett mennie az utolsó oldalnak. [xxiv] A munka fele két óra alatt, ½ 8 és ½ 10 között készült: írás, korrigálás, képek, nyomtatás. Ez a sebesség ma is gyorsnak számítana.[xxv]

A Mai Nap egy épületben készült a szintén bulvár stílusú, de heti és színes Reformmal, de a Reform még  nem volt úgy „elektronizálva”, mint a Mai Nap: a Reformnál az oldaltükröt átküldték egy grafikai stúdiónak, aki megcsinálta, és onnan ment a nyomdába[xxvi].

A művészeti vezető Porkoláb Csaba, tördelő Egressy Gabriella volt, aki akkor már 20 éve volt a szakmában volt nemzetközi átttekintése, ráadásul ismerte a Venturát is. A lap arculatát ők ketten hozták össze 3–4 nap alatt és leírást is adtak hozzá. Nem volt benne zászlós tördelés, ami azért fontos, mert szakított az akkoriban a bulvár stílust definiáló Esti Hírlap gyakorlatával. A zászlós tördeléssel azonban nem lehetett volna 2 óra alatt megcsinálni a lap felét számítógépen[xxvii].

[i] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[ii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[iii]  Kőhídi Imre,  személyes közlés, 2005

[iv] Napi Online: A 100leggazdagabb. 2010. május 6. http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=article&nID=444444

[v] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[vi] Földes Anna: A Mai Nap-sztori. (Beszélgetés Pallagi Ferenccel) Magyar Sajtó, 1991/11.

[vii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[viii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[ix] Földes Anna: A Mai Nap-sztori. (Beszélgetés Pallagi Ferenccel) Magyar Sajtó, 1991/11.

[x] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xi]  Kőhídi Imre,  személyes közlés, 2005

[xii]  Kőhídi Imre,  személyes közlés, 2005

[xiii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xiv]  Kőhídi Imre,  személyes közlés, 2005

[xv] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xvi] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xvii] Ratkovics Péter, szóbeli közlés, 2008.

[xviii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xix] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xx] Földes Anna: A Mai Nap-sztori. (Beszélgetés Pallagi Ferenccel) Magyar Sajtó, 1991/11.

[xxi] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xxii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xxiii] http://www.nol.hu/archivum/archiv-468635

[xxiv] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[xxv]  Kőhídi Imre,  személyes közlés, 2005

[xxvi] Tihanyi Csaba, szóbeli közlés, 2008.

[xxvii]  Kőhídi Imre,  személyes közlés, 2005

 

Mai Nap II (2002-2005)

A Ringier 2002. február 7-től eredeti nevén újra elkezdte megjelentetni a Mai Nap-ot, egészen 2005. május 31-ig.

mainap1

Első szám

Dátum: 2002. február 7.

Főszerkesztő: Murányi Marcell

Kiadó: Ringier Verlag AG

„Független képes hírlap” „Alapítva 1989-ben”

XIV/1: 2002. február 7: „A Mai Nap előző száma 2001. február 18-án jelent meg. Akkor azt írtuk: holnap nincs Mai Nap. Nos, a kis késésért elnézést kérünk. Cserébe megígérjük: Holnap is Mai Nap

2002 „A Mai Nap alapítói joga a RIngier Kiadó Kft. tulajdonát képezi” Murányi Marcell
2003    
2004    
2005 Kiadja a RIngier Kiadó Kft. 2005. május 31: Fősz: Takács T László 

 

Beköszönő szöveg, 2002

Újra itt van a Mai Nap!

A Mai Nap mindig egyet jelentett a sikerrel és a győzelemmel. A lap újraindulásának pillanatában már meg is van az első győztes: az Olvasó. S ha egyre több vásárló dönt a régi-új Mai Nap mellett, akkor az újság is olyan sikeres lesz, mint fénykorában volt, amikor éveken keresztül vezető szerepet töltött be a napilapos piacon. A szerkesztőség éppen ezért ismét győzni szeretne, és egy emberként ezzel a tudattal kezdte el munkáját.
Ritka szerencsés pillanat, hogy egy álom, egy legenda életre kelhet. Ugyanakkor óriási felelősség is, hiszen egy év nem olyan nagy idő, az Olvasó nem felejt, óhatatlanul a régi mércével ítél. 2001. februárja előtt magasra tettük a lécet, s most, az újrakezdés kezdőmagassága az akkor elért csúcs. Ezért is döntött úgy a szerkesztőség, hogy a sikeres, népszerű Mai Napot is meg kell újítani. Ezt egyébként korábban is megtettük volna, de már nem volt rá lehetőség.
A formájában és tartalmában megújult Mai Nap egy valamiben azért csökönyösen ragaszkodik a hagyományához: az Olvasó kiszolgálása a legfontosabb. Szeretnénk együtt örülni és mosolyogni: nem csak a lap, hanem Magyarország sikerein is.
Szerencsére, a kishitűség és beletörődés régi beidegződéseivel szemben, mostanság egyre határozottabban bízik a lakosság a jövőben: EU-tagság, olimpia rendezése, Széchenyi terv, vagy éppen diákhitel. Minden fiatalodik körülöttünk, a Mai Nap főszerkesztője is a 35 éves Murányi Marcell – az újság korábbi lapszerkesztője – lett. Nagyon sok szerencsét kívánok neki és korosztályának, s a még fiatalabbaknak a sikerhez, a jövőhöz!”

2000-ben a Mai Napot megvásárolja a Ringier és 2001-ben a Ringier beolvasztja a Blikkbe, mely egy ideig Mai Blikk néven  jelenik meg (a konkurencia felvásárlása majd megszűntetése a Ringier stratégiája, lásd a Magyar Hírlap esetét). A régi szerkesztőség a Híd Rádió Kft.-nél  Színes Mai Lap néven adta ki a Mai Nap utódát pár héttel a megszűntetése után. A Ringier 2002-ben megveszi a Mai Nap nevet és ezen a néven lapot indít részben a régi szerkesztőkkel, mely azonban csak 4 évig élt.

A 2005. május 31-i számban nincs utalás arra, hogy ez lenne az utolsó szám vagy megváltozna a címe.

Hivatkozások

Gulyás Ágnes: Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon ide kattints

Magyar Nemzet (1938-2018)

Alcímek:

1956, 1989: Alapította Pethő Sándor

2000: polgári napilap

 

Példányszám

1980-as évek: hétköznap 100, vasárnap 110 ezer

1990. jún: 150 ezer

1994 50 ezer[iii]

(-j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1960-as évek   1938. aug. 25 – 1940 jún. Pethő Sándor1940.jún. -1943. máj. 19. Hegedűs Gyula1943. máj. 20 -1944. márc. 22. Barankovics István

1945 máj 1.- 1947 Hegedűs Gyula (felelős szerkesztő)

1949. szept. 4 -1951. jan. Mihályfi Ernő

1951. febr. 4. Boldizsár Iván

1954. november (?) –  Szerkesztőbizottság, vezetője: Boldizsár Iván

1955. máj.- 1956. október 23.Szerkesztőbizottság: Parragi György (főszerkesztő),

1956. okt. 30. Losonczy Géza (felelős szerkesztő)

1956. nov. 1. – 1956. nov. 4. Szerkesztőbizottság

1957. szept. 8. – 1972. nov. 21. Mihályfi Ernő

1970-es évek   1972. nov. 26. – 1973. febr. 28. Szerkesztőbizottság1973. márc. 1.- 1982. nov.13. Pethő Tibor
1977, 81    
1970-80-as évek   1982. nov. 14.- 1982. nov.22. Szerkesztőbizottság1982. nov.23.- 1989 dec. 31. Soltész István
1985    
1986 Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat  
1989 „A hazafias Népfront lapja” Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat  
1990 „1990. szept. 1 / 1990. nov. 30: a francia Robert Hersant kezébe kerül a lap, mely döntésben az Antall kormány is szerepet játszott.Dec 20: Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft 1990. jan. 2.- 1990. jan. 12. Szerkesztőbizottság1990. jan. 13. – 1990. aug. 7. Martin József (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)1990. aug. 17.- 1991. jan.8. Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)
1991 Jan 9: Magyar Nemzet Kiadó Rt., majd Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt.Tulajdonos: az Hersant csoporthoz tartozó Socpresse Rt.

Kiadó-vezérig.: Sebestyén Tamás

1991. jan. 9- 1992. márc. 15. Pethő Tibor (szerk.biz. elnöke is)Fsz-h Kristóf Attila, Szényi Gábor, Zsolt Róbert. Ügyvezető szerk. Marafkó Lászlószept 10: fsz/elnök: Pethő Tibor, fsz-h: Krasznai Z, Kristóf A, Szényi G, Zsolt R. Vezető szerk: Bognár Nándor
1992 Magyar Nemzet Kiadói RtŐsszel kiadó-vezérig.: Grúber László  1992. márc. 16.- 1993. szept. 30. Krasznai Zoltán (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)
1993   1993. okt. 2. -1993. okt.30.Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)1993. nov. 1. – Tóth Gábor (A szerkesztőbizottság elnöke)  fsz-h: Szényi Gábor. Kiadó: Gruber László
1994 (ápr): Magyar Nemzet Kiadói Rt Mahir Magyar Hirdető Rt.„Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.” Elnök: Pethő TiborFsz: Tóth Gábor
1995 Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. Fsz. Tóth Gábor
1996 P and B Média Portfoliókezelő Rt.[=Postabank] , majdNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. 1996. december 9-ig: Szerk.Biz:elnöke:  Pethő Tibor,  Fsz. Tóth Gábor
1997   1997. február 5-től: elnök: Kristóf Attila
1998   elnök: Kristóf Attila fsz: Tóth G
1999 aug: P&B Média Portfoliókezelő RtNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. elnök: Kristóf Attila. Fsz: Kormos Valéria.
2000 P and B Média Portfoliókezelő Rt.ápr 17.: Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Szerk. biz elnöke: Kristóf Attila. Fősz.: Kormos Valériaápr 17.: Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor. Fősz-h.: D. Horváth Gábor, Szényi Gábor, Tarr Péter
2001    
2002    
2003   Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
2004    
2005    
2006    
2007  
2008  
2009 Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor

Főszerkesztők

  • Pethő Sándor 1938-1940
  • Hegedüs Gyula 1940-44; 1945-1954
  • Parragi György 1954-57
  • Mihályfi Ernő (1957-1972)
  • Rajcsányi Károly
  • Pethő Tibor (1972-1996)
  • id. Soltész István
  • Kristóf Attila

Kiadók

  • Lapkiadó Vállalat (1945-től) majd 1986-tól új néven:
  • Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat (1990-ig)
  • Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (1990)
  • Magyar Nemzet Kiadó Rt. (1991–1994)
  • Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1994)
  • Mahir Magyar Hirdető Rt. (1994–1995)
  • Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1995–1996)
  • P and B Média Portfoliókezelő Rt. (1996–2000)
  • Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (2000-től)

Politikai elkötelezettség

Indulásakor a lap mérsékelt konzervatív beállítottsággal rendelkezett, de konkrét párthoz való kötődése nem volt. (Pethő Sándor Gróf Andrássy Gyula eszméi iránti feltétlen elkötelezettségét leszámítva.) Az egypártrendszeri időkben egy pártszervezet lapjaként működött, tehát nyilvánvaló kötődése volt a kommunista párthoz, ugyanakkor rá volt kényszerítve e kommunista propaganda hirdetésére, s ez nyilván abszolút nem volt a lap hagyományaihoz tartozó értékrendbe szervesen beillő. A rendszerváltást követő belső nézeteltérések különböző ideológiai kötődések miatt alakultak ki, így a lap nyilván nem lehetett teljesen elkötelezett semmilyen párt irányába, hisz nem volt egységes álláspontja sem. 1996-os felvásárlását követően felvethető a tulajdonos Postabank állami jellegénél fogva, hogy az aktuális vezető pártok (1998-ig az MSZP-SZDSZ, 1998-tól a FIDESZ) ezen keresztül esetleg valamilyen hatással voltak a lapra. Annyi bizonyos, hogy a mai Magyar Nemzet, különösen a 2000-es egyesülést követően, nyíltan és bevallottan támogatja a FIDESZ Magyar Polgári Szövetséget, ugyanakkor támogatása ellenére nincs közvetlen (például anyagi) kötődése a FIDESZ-hez, tehát relatíve független, nem pártlap.

Magyar Nemzet I.

Alapítás és kezdeti idők

A náci- és szovjetellenes, Pethő Sándor szerkesztette Magyarságot tulajdonosa, Rupprecht Olivér 1938-ban „eladja a nyilasoknak” (Murányi). Ekkor Pethő Sándor több munkatársával kilép a nemzetiszocialistává vált laptól és „újság nélkül marad”. Bethlen azonban segítségére siet és így 1938 augusztus 25-én a Bethlen köréből szerzett tőkével megindítja a Magyar Nemzetet. (címadásánál szempont lehetett, hogy előző évben fejezte be A magyar nemzet története c. könyvét). Az új lap felelős szerkesztője Hegedűs Gyula.

Szellemisége

Ahogy addig a Magyarság, úgy a Magyar Nemzet is jobboldali, mégis legfőképpen náciellenes lap volt, ennél fogva sokszínű szellemiséget képviselt és legfontosabb fóruma lett a náci befolyást ellenzőknek.

Egyik legismertebb rovata a Szellemi honvédelem. Német- és nyilasellenes. Támogatja a Bethlen által támogatott Teleki Pál politikáját.

Jeligéje a következő volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon”. Sokszínű szellemiséget képviselt. Hamarosan igen népszerű lett, 1943-ban 60 ezer példányban jelent meg, nyereséges lapként. Munkatársai Szekfü Gyula, Barankovics István, Márai Sándor. Többször felüggesztették, 1940. júniusában 2 hétre betiltják.

“A lapot a német terjeszkedéssel és a hazai fasizmus előretörésével szemben álló antifasiszta értelmiség orgánumává tette, de helyet adott benne a népi írók és kommunisták cikkeinek is. Pethő és munkatársai bátor írásokban bírálták a második világháborút kirobbantó fasiszta politikát, nemzeti egységet akartak létrehozni a hazai német befolyás erősödésének akadályozására, kíméletlenül bírálták a nyilaskeresztes mozgalmat, de felemelték szavukat a földosztás szükségessége mellett is.”(Gallyas-Fülöp 1972)

Náci vélemény a Magyar Nemzetről

A Turul Szövetség szerint (1940. júl) „zsidó sajtó romjain feltámadt rafinált sajtókolosszus, a zsidó nagytőke és a feudalizmus szellemi fellegvára. „Követeljük a MN betiltását, mert e lap szolgálója minden irányzatnak, mely az új népi fajvédő Magyarország kibontakozását akadályozhatha: a lakájlegitimizmustól a Conti-utca zsidó szocializmusáig””. „Egy árnyalattal sem tisztább mint 1918-ban a Pesti Napló, Az Est, Népszava szerepe volt” [a Conti utca négy szám alatt volt a Népszava szerkesztõsége és kiadója]

1940 után

A háborús cenzúra miatt gyakran üres ablakokkal jelent meg, munkatársait a nyilasok inzultálták, végül 1940-ben a főszerkesztőt, aki hamarosan autószerencsétlenség áldozata lett, lemondásra kényszerítették. (Gallyas-Fülöp 1972) Ekkortól főszerkesztője Hegedűs Gyula, akié volt 1941-től A Mai Nap c. bulvár. Hegedűs és Szekfű között a viszony nem volt felhőtlen. Hegedűs Gyula 1942-es kilépése után a Magyar Nemzetet Szekfű Gyula irányítja, aki 1939 óta már a lap vezető publicistája volt (egyébként 1927-44 között a Bethlen által alapított Magyar Szemle c. folyóiratnak szerkesztője).

1944. március 22-én a német megszállást követően (a többi ellenzéki lappal együtt) betiltották, szerkesztősgégét a Gestapo feldúlta.

Magyar Nemzet II.

1945 után

magyarnemzet5

A háború után Hegedűs visszaszerezte a lapot, majd a kisgazda dominanciájú kormány „félhivatalosává” tette.

1945. május 1-én indul újra. A lapért – akárcsak 56-ban – két tábor is harcba indult: Szekfű Gyula (a korábbi szellemi irányító) és Hegedűs Gyula (korábbi felelős szerk., aki Szekfűvel való ellentétei miatt távozott a laptól). Mivel Hegedűs barátja volt a kisgazdapárti Balogh István államtitkárnak, neki sikerült megindítani a lapot mint a kormánykoalíció kisgazda pártjához közeli lapot.

Hogy jelezzék, ez nem a Szekfű-féle lap, az évfolyamszámozást újrakezdték, a címlapról lekerült az alapító neve, ugyanakkor kifelé azt kommunikálták, hogy az új lap a régi folytatása. A papírhiány miatt azonban hétköznap 4 oldalon jelent meg, s mivel a lap hirdetésekből élt, cikkekre csak 2-3 oldal jutott – a színvonal tartása napi 2-3 oldalon nehéznek bizonyult. Hegedűs már akkor is rájött, hogy anyagilag a leginkább kifizetődő, ha egy lapcsaládot ad ki: így született a délutáni bulvár jellegű A Mai Nap, és a Szabad Száj, mely a kommunista Ludas Matyit ellensúlyozta. A Magyar Vasárnap családi hetilap tette teljessé a palettát.

A kisgazdapárt felszeletelése után Balogh István megalapította a Független Magyar Demokrata Pártot, és a Magyar Nemzet is az ő lapjuk lett, így kikerül a korábbi kisgazda kézből.

Az államosítás után sorra megszűntek a lapok, de a Magyar Nemzet maradt: Hegedűst eltávolították, helyébe Mihályfi Ernő került (ő 1956-72 köztött ismét főszerkesztő), majd 51-ben Boldizsár István. Boldizsár „bátran szerkeszti” a lapot: idéz a nyugati lapokból is (Neue Zürcher Zeitung, FAZ), megfelelő kommentárral „legalizálva”: a MN-nek volt a legerősebb külpolitikai rovata. A lapot kedvelték a hirdetők is. 70 ezer példánynál többet azonban nem nyomhattak belőle: a papírkontingenskéréseit elutasították. Így bár nem szüntették meg, igyekeztek népszerűségét kordában tartani. 1954-ben Nagy Imre létrehozza a Hazafias Népfrontot, melynek hivatalos lapja lesz. Rákosi visszatérésekor Boldizsárt eltávolítják, helyébe Parragi György kerül, azonban a lapot a Szabad Néptől érkező Komor Imre irányítja, aki a régi szerkesztőség nagy részét lecseréli, s a lap így is maradt 1956-ig. (Pethő Tibor: Polgári csökevény. Magyar Nemzet, 2008. júl. 19)

Magyar Nemzet III.

A pártállami idők

Bár a lapot be nem tiltották, önálló, pontosabban a rendszert bíráló politikai álláspontot nyilvánvalóan nem közölhetett le, a kormány hivatalos politikai álláspontját volt köteles megírni. Sokan emigráltak, a Magyarországon maradtak pedig a létrejött körülményekhez mérten igyekeztek legalább részleges függetlenséget elérni, az elnyomás azonban nem engedett ilyen jellegű törekvéseknek. 1953-tól a lap Nagy Imrét és kormányát támogatta Rákosi Mátyással szemben. 1954-ben a Hazafias Népfront lapjának nevezték ki, s ilyen minőségében volt jelen hivatalosan egészen a rendszerváltásig.

1956

1956-ban felvállalta a Petőfi-kör népszerűsítését.

A forradalomban a Magyar Nemzetben belső harc kezdődott, mert megjelentek a régi kisgazda újságírók (Pártay Tivadar vezetésével) – akiké 1948 előtt volt a lap. Az akkori főszekesztő Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelenjen meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle. (Murányi p 224).

Magyar Nemzet IV.

1956 után

November 4.-étől azonban nem jelenhetett meg a lap egészen 1957 szeptemberéig.

Az MSZMP IIB (Ideiglenes Intéző Bizottság) 1956. nov 21-i ülésén hozott határozata: “Semmiféle lapot addig nem engedélyezünk, amíg az IIB nem dönt az egész sajtó kérdésében, milyen újságok és mennyi lesz”. “Szirmai elvtárs a Magyar Nemzetet megindítani nem tudja, mert az szorosan összefügg a kormány-.rekonstrukcióval és egyebekkel (a szerkesztőség nem volt hajlandó Kádár mellé állni).

Ezt követően, a kádári szocializmus alatt nyílt fokozatosan több lehetősége a Magyar Nemzetnek a hatalom által megszabott keretek lassú, óvatos tágítására, így –bár nyíltan ellenzéki nyilván senki nem lehetett– óvatos, riportok, publicisztikák sorai közt megbúvó véleménynyilvánításra is. Az újság egyébként ez idő tájt is leginkább az értelmiség lapjának számított, s külpolitikai hírek közlésében számított elsősorban jelentősnek. (A belpolitikai híreknek változatlanul a kormány álláspontját kellett közvetíteniük.) Szellemiségbeli folytonosságot mutat a lap történetében, hogy 1973-tól az alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor lesz a lap főszerkesztője több, mint tíz éven át. (1991-től egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig szintén vezetője volt a lapnak.) Jelentős sajtótörténeti esemény volt Illyés Gyula 1977-es karácsonyi cikke az addig tabutémának számító erdélyi magyarság ügyéről. 1987-ben aMagyar Nemzet elsőként és egyedüliként készített interjút (az egyébként akkoriban épp a Hazafias Népfront főtitkáraként is ismert) Pozsgay Imrével a Lakiteleki találkozóval és a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával kapcsolatban. A Magyar Nemzet vezető szerepet vállalt 1988-89-ben arendszerváltás ügyében is. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa

1960-es évek

„Az 1960-as években a Magyar Nemzet az enyhülést, a polgári világot jelentette, ezért a hátoldala az apróhirdetésnek volt fenntartva: mindenki úgy gondolta, hogy a nagypolgári módosabb családok olvassák. [1947-ben a lap jelmondata: „Az értelmiség napilapja”] A lapkiadó vezérigazgatója Siklós Norbert is kiharcolta, hogy itt lehessen a legtöbb apróhirdetés. Ez komoly bevétel volt a lapnál. Az Expresszig itt volt a legtöbb apró, a New York palotában külön hirdetésfelvevő osztály volt rá.[i]

[i]Szász István, szóbeli közlés, 2009.

 

1970-es évek

“Elsősorban a haladó értelmiség lapja, a Hazafias Népfront politikai támogatása mellett fő erőssége a külpolitikai tájékoztatás és a kulturális, művészeti élet figyelemmel kísérése, a párt kultúrpolitikájából adódó feladatok népszerűsítése.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

A 80-as évek

A 80-as években a legszabadabban írt a lapok között. Illyés Gyula itt publikálta Válasz Herdernek és Adynak c. írását, mellyel megtörte az Erdély-kérdés tabu jellegét anélkül, hogy Erdélyt megemlítette volna (a magyarok elnyomásáról írva). (1977 karácsony, sorban a negyedik karácsonyi cikke). A cikket nem tudni, hogy egyeztette-e Aczél Györggyel, mint korábban, de Pethő Tibor főszerkesztővel bizonyosan. A cikkre reagálni kellett, amit az ÉS-ben Pach Zsigmond Pál, a Történettudományi Intézet igazgatója tett meg . Az eset után még erősebb tabu lett az erdélyi magyarok helyzete, Illyés pedig már alig publikált a lapban.
1987. szeptemberében itt jelent meg Pozsgay Imre nevezetes, az MDF lakiteleki alapítását is publikáló nyilatkozata. 1988-89-ben mindenféle politikai erő publicitást kaphatott: a lap igazi európai lappá vált. (200 e pld).

Az időből kiesett arculat. „A Magyar Nemzet 1988–89-ig úgy jelent meg, mint a 19. századi német kisvárosi lapok. A Magyar Nemzetnél a bal hasábban volt a vezércikk, a jobb oldalon a napi hírek összefoglalója; ezek klasszikus német hírújság-elemek[i].” – mondja Pallagi Ferenc. „1989-ben amikor Murdoch itt járt, összeszedtem három magyar napilapot, hogy megnézze és megkérdeztem, mi a véleménye. Amikor a Magyar Nemzethez ért, megállt, az ujja hegyével lapozott kettőt és azt mondta: „ezt nagyon nehéz lehet eladni.” [ii]

„A Magyar Nemzetre a szocializmusban is polgári lapként gondoltak, bár tartalmilag nem az volt. A tördelés jelezte leginkább, hogy a lap megmarad a konzervatív értékrendnél, azaz jelzésértékű volt, hogy ragaszkodik a hagyományokhoz, amit elődei alakítottak ki. Ez egészen az 1991-es váltásig így is maradt. Többször felmerült, hogy kellenének képek is, de a hagyományra hivatkozva a szerkesztőség elvetette: „A Magyar Nemzetnek a szöveg a hagyománya” Egy olyan korban, amikor minden változik, tüntető szerep volt, hogy mi nem változunk, ahogy elődeink csinálták, ahogy Pethő Sándor kitalálta, úgy csináljuk mi is”[iii]

Ez azonban részben legenda. A Magyar Nemzet 1938-ban közölt fotókat, igaz, nem címoldalán; de voltak politikai hírfotók, divatrajzok; és a kor lappiacához képest egy vizuálisan is modern lapnak számított (pl. külön reklámtanács-mellékletet adott ki, képes divatrovata volt, egész oldalas rejtvényrovata, gyerekoldala stb stb.). A kor többi lapja is általában szövegközpontú volt, bár voltak képes napilapok is (pl. Nemzeti Ujság és a bulvárok). A háború után is legfeljebb a bulvár Friss Ujság volt képes, azaz a Magyar Nemzet csak fokozatosan tűnt ki a többi közül szövegközpontúságával; azzal viszont valóban kitűnt, hogy míg a többi lap folyamatosan változott, a Magyar Nemzet őrizte szerkezetét és Bodonira épülő arculatát, azaz egy 1945-ös lapszám ugyanolyan időtlennek hat, mint az 1980-as évekbeli. Ezáltal a Magyar Nemzet talán a legkarakteresebb napilap lett a magyar lapok között.

„Nem lesz más a Magyar Nemzet! … az immár ötvenesztendős lap, amely oly gyorsan és oly tartósan szerzett magának népszerűséget és oly következetesen őrzi a haladás hagyományait, megjelenésének első percétől hisz az írás, a magyar szó erejében. Ez nem lehet konzervatizmus! A lapot alakító hazafias társulat progresszív elhatározással választotta 1938 nyarán az újság névbetűjéül ugyanazt a fajtát, amellyel 1848 márciusában a Nemzeti dal címét nyomták. … akár naponta közölhetnénk tucatnyi képet is. Mi a jó szövegolvasás miatt leszünk boldogok, de az arcrajzolat hagyományát nem akarjuk feladni.

A Magyar Nemzet nem lesz más, mint eddig volt. … A lap belső tartalma és az ehhez illő tipográfiai kép hagyományos marad. Így maradhat a Magyar Nemzet Magyar Nemzet.

… A 16 oldalas szombati számunkban [továbbra is] kétoldalnyi különleges hírképet adunk az ország és a világ különböző eseményeiről.”[iv]

A rendszerváltás után

Közvetlenül a rendszerváltás utáni időkben a Magyar Nemzet számított talán a leghitelesebb lapnak, ám nem sokkal később két jelentős problémával kellett szembesülnie. Egyrészt gondot okozott, hogy az eddig viszonylag egységes álláspontot képviselő és látszólag csupán árnyalataikban eltérő nézőpontok a lapon belül immár szembekerültek egymással, olyannyira, hogy kibékíthetetlen belső viták alakultak ki. Másrészt a lapprivatizáció problémája is jelen volt, vagyis hogy az addig állami tulajdonban lévő lapokat ki vásárolja fel. A Magyar Nemzettel kapcsolatban, ez ügyben is rengeteg vita folyt, s ez az érezhető külső-belső konfliktus nem tett jót a lap népszerűségének, így nem tudott a korszak vezető lapja lenni, pedig a korábbiak alapján ekkor lehetett volna csak igazán.

A befolyásos lapot sokan akarták megszerezni. A szerkesztőség egy semlegesnek vélt svéd céggel kötött volna privatizációs szerződést, Antall támogatásával viszont a francia Hersant cégé lett a lap (1990. nov. 30). A lap belső csatározásai miatt is Antallék végül megalapították az Új Magyarországot.

1991-1992

1991-ben megvette a lapot a francia Groupe de Communication Robert Hersant cég. A Magyar Nemzet Kft a szerkesztőség döntése ellenére dönt arról hogy a lap francia – és nem a lapra másik pályázó svéd – céghez kerülhet. A döntést 1990. aug 3-án hozzák,

Pethő Tibort a 1991. május 24-én tervezik kinevezni főszerkesztővé. Ebben a tervezetben szerepel: a lap 2 hónapon belül új technikai előállításra tér át és még abban az évben új nyomdában nyomják[v]. A döntés feltehetően azért is sürgető volt, mert a lap példányszáma először esett az 1968-as szint alá (100 ezer alatt hétfőn).

1992. folyamán újabb arculatváltással megjelennek a vékony Bodoni címbetűk, majd a lapfej is változik. 1992 végén a lapot Gruber László irányítja (neve a kiadó vezérigazgatójaként a december 5-i impresszumban jelenik meg először); 1993. januárjától pedig Tóth Gábor. A főszerkesztő 1992. márciusától 1993 októbréig (amikor magas végkielégítéssel távozik) Krasznai Zoltán [vi], akiről Murányi Gábor ezt tartja: „A franciák által hozott főszerkesztő … nagyon is ott volt [a lapnál] (hogy mérhetetlen kárt okozzon…)”[vii]

Sebestyén Tamás is radikális újításokat hozott, de csak lassan adagolva; 1992. őszén a Külpolitikai helyzet lekerült a címlapról és megjelentek a címlapfotók, de alatta még tartja magát a szövegközpontú tipográfia. Ez azonban később eltűnik, felbomlik a francia lapterv. 1

Robert Hersant első embere Magyarországon Gruber László, „möszjő Grüber” volt.[viii]  A lap műszaki igazgatói, vagyis a tipográfia műszaki vezetői posztjára Tardos János érkezett, aki a 80-as években Franciaországban az Irodalmi Újság egyik könyvét tipografálta és hirdetési ügynökségeknél dolgozott, de ekkor már a Magyar Hírlapnál segítette az elektronikus átállást, mert azon kevesek közé tartozott, akiknek az ekkor bevezetett Macintoshos elektronikus tördelésben már voltak tapasztalatai.

„Az új főszerkesztő [Krasznai Zoltán] sohasem [dolgozott] lapnál [annak előtte], de tudott franciául és ez volt a fő szempont.”  „A váltást Gruber vezényelte le a Le Monde [Le Figaro?] alapján. A lapot vidékinek, elmaradottnak tartotta, és azt mondta, hogy ma ilyet nem lehet csinálni. Az egyik ellenérv a váltásra az volt, hogy a többi laphoz fog hasonlóvá válni, akár a fotók bevezetésével is, és elveszik a jellegzetes karaktere. A grafikák is visszaszorultak, a fotókat más szerkesztette.”[ix]

Érdekes, hogy pontosan ezek az érvek hangzottak el a FAZ képeinek bevezetésekor: hogy a lap egyediségét a képnélkülisége jelentette, és egyéniségét veszti el ezáltal. Itt is, ott is megtörtént a váltás. Az akkori Magyar Nemzet valóban eltűnt.

Változtak a szerkesztési elvek: „Nálunk addig az határozta meg egy cikk terjedelmét, hogy mi a mondandója, lehetett 14 vagy 60 sor is. Náluk sor szerint határozták meg a publicisztika méretét. Nálunk az anyag tartalma határozta meg a terjedelmet, náluk a lapterv határozta meg a terjedelmet, ami őrület.” [x]

H Barta Lajos így emlékszik vissza: „Hónapokon keresztül ment az ordítás és végül el is hagytam a lapot 57 évesen, 1991-ben – pár hónapig bírtam ezt a rettenetet. A lap elment jobboldalra. A franciák idején váltás volt tartalomban, szellemileg és formátumban is.” [xi]

[i] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[ii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[iii] Murányi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[iv] A Magyar Nemzet Szerkesztősége: Nem lesz más a Magyar Nemzet! 1985. szept. 14.

[v]  Murányi Gábor: Volt egyszer egy Magyar Nemzet? 1989-1991. Héttorony Könyvkiadó 1992

[vi] -j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május

[vii] Murányi Gábor, email közlés, 2009

[viii] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[x]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[xi]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

1994-ben Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.

 

1996-ban, a Horn-kormány ideje alatt a Postabank lett a lap tulajdonosa. Ez idő tájt a lap egy mérsékelt, független jobboldali lapként működött, szerkesztői bizottsága is újjáalakult. (Ez szintén Pethő Tibor nevéhez fűződik.) A Postabank időszakában a lap veszteséges.

Magyar Nemzet V.

Beolvadása a Napi Magyarországba

magyarnemzet3magyarnemzet2

 

2000. április: „Egyesülés”. 2000 áprilisától Magyar Nemzet néven ment tovább a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet összevonásával keletkezett lap. “Kérdés volt, hogy melyik tördelési hagyományt viszi tovább a lap a nagyobb múltú név megtartása mellett. A fejlécben a lap nem akart eltérni a Magyar Nemzet hagyományos betűtípusától, mely „kincs” volt; maradt a név és főcím is. Az egyesült „új” újság a Magyar Nemzet-i hagyományokat vitte tovább” [i] – mondják a lap mai szerkesztői. Egykori tervező-tördelője kicsit sarkosabban fogalmaz: „Az elején egy komoly változás volt: a kopfban más cím szerepelt. A Napi Magyarország technikai csapata csinálta, lényegében Napi Magyarország tipóval. A két szerkesztőség egybeolvadt, de ezt a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nemzetesek egy tizedét vették át (a vezető publicistákat).” [ii]

„A lap irányítói az újságírók és ők főleg a tartalomra koncentráltak. Az arculatváltásnál külsősök készítették a Napi Magyarország lapterveit: Gremsperger Péter és a lapvezetés[iii]. Gremsperger Péter akkor már készített terveket a Napi Magyarország számára.  (Gresperger Péter az egyesüléskor a Napi Magyarország művészeti vezetője.)

2000 ápr 17: a Napi Magyarország arculatát változtatás nélkül veszi át a lap.

„A lap előbb alázatos kormánypárti szócsővé, majd az újabb hatalomváltás után fröcsögő hecclappá silányult” (Murányi p. 227)

A beolvadás üzletileg sikeres volt, mert míg korábban a két lap együtt 50 ezres, a Magyar Nemzet – Orbán Viktor “támogatásával” – 70-80 ezres példányszámban jelent meg.

A konzervativizmus színe. A Magyar Nemzet a többi lap színesre állása után is tartja magát a fekete-fehér színhez.

„A Magyar Nemzet tartja a konzervatív (=„rendezettség”) vonalat, igyekszik kerülni az elbulvárosodást, ami trend manapság[vi]. A rendezettség része a sorregiszter tartása a folyószövegben, a címekben és alcímekben is.

Hasonlóan elvi kérdés, hogy a lap a 7. oldalig (címlap, politika) nem közöl hirdetést.

A váltáskor „a cél az volt, hogy a hajtás feletti rész minél informatívabb legyen, azaz minél több elem szerepeljen.” [vii]

A Magyar Nemzet azonban az elmúlt 9 évben nem változtatott az arculaton. Konzervatív elv vagy más ennek az oka? Gremsperger Péter szerint: „a mostani Magyar Nemzet-tipó mesterien kidolgozott: nem trendkövető; olyan mint a New York Times vagy a FAZ: nem ez adja el a lapot.” „Nincs szüksége új olvasókra, megvan az olvasói bázisa, ezért a tipóval sem foglalkoznak. Ettől függetlenül már kellet volna új tipó neki, de nincs rá pénzük.”[viii] Vagyis a tipográfiának akkor is igényesnek és – a maga stílusában – a tipográfiai trendeket követőnek kellene lennie, ha az olvasói hűség viszi a lapot.

[1]  Igazgató-főszerkesztő

[i]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[ii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[iv]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[v]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[vi]  Bors Richárd, Szerető Szabolcs, D. Horváth Gábor; személyes közlés, 2005

[vii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[viii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

Politikai beállítottság – Alapvető értékrend

Az újság első sorban a címlapon is Pethő Sándorra hivatkozik, akinek konzervatív, polgári hozzáállását követendő mintának tartja. A lap hozzáállása mindig a jelenkori politikai lehetőségeknek, helyzetnek megfelelően alakult. Pethő Sándor például maga legitimistameggyőződésű volt, ami manapság nyilván nem lenne egy észszerű, korhű hozzáállás. A Magyar Nemzet a hagyományos konzervatív értékrend alapvető fogalmait tekinti alapelvének, és ennek megfelelően igazodik a jelenhez.

Olvasótábor

Többnyire idősebb, vagy középkorú, polgári állásban dolgozó, konzervatív beállítottságú olvasókat céloz meg a lap jelenleg. Ez abból is fakad, hogy a pártállami időkben egyetlen –amennyire lehetett– ellenzékibb értelmiségi lapként ebben a társadalmi rétegben széles körben elterjedt és népszerű volt, s ez az olvasóbázis azóta is hűséges a laphoz. A lap manapság azonban már tesz kísérleteket más generációk megszólítására is, például a szombati magazinnal, vagy a vasárnapi Képes Lappal. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa, 2007 novembere

Jelleg, szerep

A lap vállaltan nem a semleges hírközlést célozza meg, hanem fontosnak tartja a hírek leírása mellett a véleménynyilvánítást is azokkal kapcsolatban. Jobboldali elkötelezettsége minden véleményműfajú írás esetében világos, azonban nem zárkózik el esetlegesen a laptól eltérő vélekedésű véleménynyilvánítás, vitaindítónak tekinthető cikkek leközlésétől sem. Kifejezett ideológiai célzata nincs, a cikkekben elhangzó véleményekből azonban egyértelműen kiolvasható a háttér. Szerepét tekintve a 2000-es egyesülést követően változott. Jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek tényfeltáró, leleplező riportokra, cikkekre, mint annak előtte, valamint olyan témákra, melyről máshol, mások nem írnak. Ezt az újság a Napi Magyarország részéréről örökölte meg. Bár bulvár téma is felmerülhet a lapban, ha arra érdemes, ám bulvárosodást a Magyar Nemzet határozottan elutasítja. Forrás: Magyar Nemzetegy neve elhallgatását kérő munkatársa

Jellegzetességek

Bár a lap formáját tekintve az idők során változott, a logó a kezdetektől változatlan. Ugyanaz a betűtípus (bodoni antiqua), mellyel egyébként a Tizenkét pont főcímét nyomtatták az 1848-as forradalomban. Sok napilappal ellentétben máig nem színes. Külföldi lapok közt konkrét megfelelője nincs, szemléletében a Neue Zürcher Zeitung, hírkezelésében talán a Guardian említhető hasonlóként.

Megjelenés, mellékletek

A Magyar Nemzet a hét minden napján megjelenik, kiegészülve a keddi műsorújsággal, a szombati közéleti, kulturális magazinnal és a vasárnap megjelenő Képes Lappal. Ezeken kívül néha alkalmi mellékletek is megjelennek. Mint a legtöbb országos napilapnak, a Magyar Nemzetnek is elsősorban fővárosi vagy főváros közeli az olvasóbázisa. Bár jelenleg a magyar médiában eluralkodó bulvár, a kereskedelmi televíziók és az Internet megnehezítik a lap helyzetét, még mindig több tízezren olvassák naponta. Jó ideig az újság honlapján egy az egyben olvasható volt a nyomtatott lap tartalma, ám ezt mára megszüntették és csak a legfontosabb cikkek kerülnek fel az újságból az internetre, egyszerűen anyagi okokból is. A [Magyar Nemzet Online]-t a lap alá tartozó, de önálló szerkesztőgárda készíti.

Adatok

  • Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
  • Főszerkesztő-helyettesek: D. Horváth Gábor, Csermely Péter, Szerető Szabolcs
  • Lapszerkesztők: Ludwig Emil, Villányi Károly, Farkas Attila

Online kiadás (MNO)

  • Megbízott főszerkesztő: Néző László (2007)
  • Megbízott vezető szerkesztők: Udvardy Zoltán
  • Hírszerkesztő-újságírók: Czirják Imre, Epress József, Fürst Ádám, Pálffy Lajos, Lippai Roland
  • Vizuális szerkesztő: Szekeres Zoltán

Rovatvezetők (2007)

  • Huth Gergely – Belpolitika
  • Stier Gábor – Külpolitika
  • Nánási Tamás – Gazdaság
  • Vitézy Zsófia – Kultúra
  • Ballai Attila – Sport
  • Berszán György – Levelezés
  • Havas Iván – Krónika
  • Tóth Tibor – Fotó

Mellékletek 2007-ben

  • Magazin
    • Szerkesztő: Tóth Szabolcs Töhötöm,
    • Társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor
  • Műsorújság
    • Felelős szerkesztő: Lőcsei Gabriella

Kiadja a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű TársaságFelelős kiadó: a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezető igazgatója Lapigazgató: dr. Kövesdi László

Néhány korábbi neves munkatárs

  • Antal Gábor
  • Antoniewicz Roland
  • Avar János
  • Baranyai Judit
  • Baróti Géza
  • Beke Miklós
  • Berkes Erzsébet
  • Berta András
  • Bogácsi Erzsébet
  • Bogárdi Iván
  • Boros István
  • H. Barta Lajos
  • Csatár Imre
  • Csákvári Margit
  • Császár N.László
  • Csillag István
  • Egerszegi Csaba
  • Ember Mária
  • Fedor Ágnes
  • Fehér Béla
  • Fekete Judit
  • Futász Dezső
  • Gaál Piroska
  • Gábor István
  • Gál Zoltán
  • Gárdonyi Jenő
  • Gyulai Zoltán
  • Hajdu Éva
  • Herczeg György
  • Horváth György
  • Illés Sándor
  • Javorniczky István
  • Kartal Zsuzsa
  • Kelemen Gábor
  • Keserű Ernő
  • Komor Vilma
  • Köves Rózsa
  • Láng Tamás
  • László Ágnes
  • Lázár Ervin
  • Lovas Gyula
  • Dr. Lökös Zoltán
  • Malonyai Péter
  • Martin József
  • Dr. Matolcsi Károly
  • Mátrai-Betegh Béla
  • Murányi Gábor
  • Nagy Károly
  • ifj. Nánási László
  • id. Nánási László
  • Puskás L.Tamás
  • Rácz Judit
  • Ránkiné Farkas Klára
  • Ruffy Péter
  • Sárvári Márta
  • Somorjai József
  • Szabó József
  • Szényi Gábor
  • Szilágyi János
  • Szakonyi Károly
  • Tabi László
  • Dr. Tatár Imre
  • Tóth Erzsébet
  • Vass Éva
  • Vámos Imre
  • Várkonyi Tibor
  • Vértessy Péter
  • Víg István
  • Zala Tamás
  • Zay László
  • Zsigovits Edit
  • Zsolt Róbert

 

RÉGI NEMZET

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Régi Nemzet

Évente egyszer, Régi Nemzet címmel, a Vasárnapi Hírek karácsonyi számába behúzva jelent meg.

A lapot író, eredeti nevén„régi Magyar Nemzetesek” társaságát a Magyar Nemzet 10 újságírója alapította, köztük volt H Barta Lajos is. „Mikor az Új Magyarország megvette, mi átmentettük ezt az alapítványt, mert a többség nem ment át. De mégis voltak, akik átmentek jobbra, és nem szerettük volna ezeket az embereket cipelni tovább, ezért összehívtam egy közgyűlést és újjáalakultunk Régi Magyar Nemzetesek Társasága Egyesületté. A Magyar Nemzet főszerkesztője ezt bíróság elé vitte, végül le kellett vegyük, hogy Magyar és így lett Régi Nemzetesek Társasága. Összejöttünk, klubnapot tartottunk, ott Bodor Pál felvetette, hogy csináljunk egy új lapot, de ez álom volt. Végül Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője [1970–75-ig a Magyar Nemzet washingtoni tudósítója] felvállalta, hogy a karácsonyi számban írhatunk egy lapot: ezt a Vasárnapi Hírekben tördelik, a „nyugodt stílust” követve.” [i]  A tördelést Murányi Gábor végezte[ii].

[i]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[ii] Murányi Gábor, írásbeli közlés 2010. május 3.

 

Megszűnés

A lapot tulajdonosa, a Simicska Lajos kiadója 2018. április 11-én, “finanszirozási problémákra” hivatkozva szüntette meg, az általuk elvesztett országgyűlési választás utáni héten.

Források

  • Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársával készült interjú alapján (az interjút készítette Szánthó Péter és Gerdelics Miklós 2007 novemberében)
  • ELTE BTK Kommunikáció és Médiatudomány szak hallgatóinak felmérései alapján (készült 2007 november-december)
  • Hargitai Henrik-Hirsch Tibor: Médiatörténet ([1])
  • Schöpflin Aladár: Pethő Sándor ([2])en:Magyar Nemzet

Magyar Hírlap (1968-)

1968. ápr. 6. I/1. próbaszám „megjelenik a hét minden napján, hétfőn is” (Még zászló s tördeléssel)

1968. április 28. mutatványszám 2 oldal irodalom-művészet (novellák, kritikák, versek)

1968. május 14. kedd: „0-széria 1-es szám”

1968. május 15. szerda „0-széruia 2-es szám”

Első szám: 1968. május 16.

Főszerkesztője indulásakor Darvasi István

Címváltozatok: A Pont (2004), Magyar Hirlap kompakt (2004)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1968   Darvasi István
1970-es évek    
1980-as évek eleje    
1989 „A minisztertanács lapja”1986-ban még politikai napilap, de már nagy méretű Bajnok Zsolt
1990 Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat Bajnok Zsolt
1991 Robert Maxwell Németh Péter
1992 Magyar Hírlap Könyv – és Lapkiadó Rt. Németh Péter, -h: Bánki András, Kocsi Ilona
1993 Jürg Marquard  
1994   Németh Péter?Vince Mátyás
1995   Vince Mátyás
1996   Vince Mátyás1996. márc: mb. fsz. Ács György1996. aug? Gazsó L. Ferenc
1997    
1998   1998. márc: Kocsi Ilona
1999 Marquard Medien. Jürg Marquard. Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Kocsi Ilona. -h: Frank Róbert, Kis Zoltán
2000 Marquard Medien. Jürg Marquard. Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Év végétől: Ringier  Kocsi Ilona. -h: Frank Róbert, Kis Zoltán
2001 Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt2001. márc. 8: Ringier logó bekerül az impresszumba Kocsi Ilona 
2002 Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. = Ringier.   Kocsi Ilona 
2003 MH Könyv- és Lapkiadó Rt Kocsi Ilonaáprilis 4: Szombathy Pál főszerk.
2004 Január 6: Ringier Kiadói KftA PONT: Zsurnaliszták Kiadói Bt. Nov. 24: A PONT Kiadói Kft. Tulajdonos: „Doktor Ferencé volt, az ADOC-Interprint nyomda tulajdonosa”

 

Szombathy Pál 
2005 Szept 17: „Széles Gáboré lapunk. Dec. 5 Magyar Hírlap Kiadói Kft”  
2006   nov. 8: mb főszerk: Farkas György. Fősz-h: Popovics Gizella, Dippold Pálnov 16: Fősz: Gazsó L. Ferenc, fsz-h: Farkas Gy, Dippold Pálnov. 17: sz-h: Dipplod Pál

Nov 24: fsz

-h: Dippold Pál, Zelei Miklós

2007   „A megyei lapok főpszerkesztője Stefka István”
2008   jan. 3: fsz-h: Kocsis L Mihály isJan 8: Főszerk: Kocsis L. Mihály fsz-h: Dippold Pál, Torkos MatildStefka István

Június vége: Stefka István

2009    

Magyar Hírlap I. A szocialista félhivatalos kormánylap

image003image001image005

1968-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának napilapjaként (kormánylapként) alapították (szemben az MSZMP Népszabadság, a Hazafias Népfront Magyar Nemzet és a SZOT Népszava című napilapjaival).

Az új lap: piaci rések megtalálása: tartalom. A napilapok, a rádió, a televízió 1968. április 4-én jelentette be, hogy májusban új országos napilap indul, Magyar Hírlap címmel. [i] Ez volt az egyetlen Kádár-rendszer alatt indított napilap. Ekkoriban a polgári réteg Magyar Nemzetet vett, de csak azért, hogy ne a Népszabadságot vegye, amire azonban mindenhol kötelező volt előfizetni: a közintézményekben a pártirodában, a szakszervezeti irodában (ahol a Népszava is járt), a különféle osztályokon: minden munkahely minden osztályára járt egy Népszabadság. Ilyen környezetbe kellett betörnie a Magyar Hírlapnak. Létrehozatalát hivatalosan két fő okkal indokolták: az egyik Magyarország erősödő külpolitikai helyzete (amit hamarosan be is bizonyíthat), a másik a 68-as népgazdasági reform keltette erősödő érdeklődés gazdasági kérdések (és magyarázatok) iránt.

A klasszikus indoklás szerint szükség volt egy kormánylapra, mely nem a párthoz, hanem a kormányhoz kötődik és ezzel leginkább a külföld számára egyfajta pluralitás látszatát kelti és a kormány hivatalos álláspontját képviseli. „A lap a gyakorlatban megjelenésekor azzal tűnt fel, hogy a gazdaságra koncentrált, és az emberek azt hitték, hogy talán politizálni sem úgy fog, mint a többi lap.”[ii] Erre azonban nyilvánosan sehol nem utal a lap tartalmában, mintegy védve magát, ha mégsem a kormányvéleményt közölné egy külpolitikai cikkben. Lőkös Zoltán főszerkesztő-helyettes azonban a Magyar Sajtó nyilvánossága előtt nyílt kártyákkal ír az újságíró kollégáknak: „Az ilyen jellegű lapok ismeretesek kormánylapként vagy másként a kormány félhivatalos orgánumaként. A köztudatban máris úgy él, de nyilvánosságot még ebben a megfogalmazásban sehol sem kapott. A nyilvánosság számára az a válasz a leghelytállóbb, amelyet áprilisi rádióinterjújában a lap főszerkesztője, Darvasi István országgyűlési képviselő adott: „a kormánylap jelleget a lapok impresszumán föl szokták tüntetni, a MH-on azonban ilyesmi nem szerepel”. A következő kérdésre adott válaszában azonban a főszerkesztő határozottan kijelentette, hogy a lap a Magyar Népköztársaság kormánya politikájának szolgálatában áll. A diplomácia nyelvén szólva: ez teljesen világos fogalmazás, amelyből nyomban érthető, hogy a MH valóban a kormány félhivatalosának tekinthető, ha ezt más oknál fogva nem is kívánja megjelölni. Egyetlen lap sincs, amely magát félhivatalosnak nyilvánítaná, de a többi lapok enélkül is általában tudják, adott esetben pedig úgy hivatkoznak állásfoglalásaikra, mint a kormányhoz közelálló orgánuméra.

A mendemondák szerint a lap rendeleteket közlő közlöny avagy a többi lapokat mentesítve csak protokollt fog közölni. Erről szó sincs. Az alapkoncepció, hogy úgy legyen kormánylap, ahogyan az csak szocialista országban képzelhető el.” [iii]

A fentiek világosak, hiszen a párt és a kormány összefonódott, tehát a pártszervezetek és tömegmozgalmak lapjai ugyanúgy a kormány félhivatalosai voltak, mint a Magyar Hírlap,

A címválasztás forrása nem ismert. Darvasi a korábbi Magyar Hírlapok közül az utolsót tartotta politikai elődjének, mely 1926-ban beleolvadt-megvásárolta a „szabadkőműves”, magát „európai magyar lapnak” nevező Világ; 1938-ban betiltották. A Világ 1945-ben a  Polgári Demokrata Párt lapjaként újjáindult, egy ideig a későbbi Magyar Nemzet-főszerkesztő Mihályfi Ernő felelős szerkesztője; ez a lap 1949-ig él. Talán e Világra utal rejtve a Magyar Hírlap címe is?

A Magyar Hírlap nem egy egyedi vonásával igyekezett az 1970-es években 50–60 ezer példányszámát emelni. A lap nemcsak a minisztertanács hanem a fővárosi tanács lapja is volt, innen jöhetett, hogy fogja át a vidéki tanácsokhoz kötődő híranyagot is. Péntekenként „tanácsi számokat” kezdtek közölni plusz két kolumnán. Ezek a helyi (vidéki) tanácsi hírek voltak összeszedve; amúgy elszórt kitöltő anyagok lettek volna. A pénteki szám ezzel 10–15 ezer pluszpéldányt hozott.[iv] Tudósítóik voltak a megyei lapoknál is és sok „amatőr” helyi tudósító levelezője volt, amivel a 19. századi hírlapírás hagyományait folytatta. Soltész István egyenesen így jellemzi a lapot: „A Magyar Hírlap szerkesztősége […] akkor alakult, mint a tanácsok lapja.”[v]

A kormánylap melletti tanácsi vonal 1985-re a lap egyik identitásjelzője lett: „Rangos hivatásunknak tekintjük, hogy a tanácsok orgánumaként híven kövessük és tükrözzük mindazt, ami a választott testületeket, a tanácstagokat, a szakapparátusokat, a közalkalmazottakat, egyáltalán az ügyfelek és ügyintézők szűkebb vagy tágabb közösségét érinti és érdekli.” [vi]

1987-ben Grósz Károly miniszterelnökként már „mellszélességgel vállalta a lapot, és ekkor már a fejlécen is jelezték, hogy a Minisztertanács lapja.”[vii]

A legtöbb pluszpéldányt a vasárnapi szám adta. Induláskor az volt a lap reklámja, hogy „mind a 7 nap Magyar Hirlap”, hiszen Hétfői Magyar Hírlap címen hétfőn is megjelent. A csúcskorszakban, a 70-es évek elején, Farkas György szerkesztésében egy hétfői példány 100 ezren felüli példányszámban jelent meg (aznap csak a Hétfői Hírek jelent még meg). Ebben az anyagok többsége előre anyag volt, vasárnap készítette 8–10 fős stáb. A vasárnapi túlórapénz miatt a nyomdászok is szerették a hétfői megjelentést.[viii]

A Kádár-beszédeket két lap kapta meg teljes terjedelemben: a Népszabadság és a Magyar Hírlap. Az MTI-től külön hozták le a hivatalost, nem várták meg az MTI telexet. A beszédeket természetesen többször átolvasták, szedés után még külön össze kellett olvasni, hogy a szedő nem csinált-e hibát.[ix] A nyolcvanas években már lazultak ezek a félelmek.

Az újságírók. „A lap indulásakor a szerkesztőséget úgy kellett összelapátolni, közülük egy része értett ahhoz, amit csinált, más része kevésbé. Az első hetek után éles változás volt a szerkesztőség összetételében. „Most már itt az ideje újságot csinálni” felkiáltással Darvasi István főszerkesztő hozott embereket, tényleges szakmai gyakorlattal és szakmai presztízzsel, többek „pettyes emberek”. Papp Antal (kultúra rovat) a Pethő-féle Magyar Nemzetnél dolgozott, Fazekas György a Nagy Imre perben halálra ítélt újságíró volt, Tábori András a Magyar Ifjúságtól érkezett, Péteri István vidékről. Hogy egyáltalán létrejöhetett a lap, az személyesen Darvasi István érdeme: MÚOSZ vezető, AgitPropos, pártszempontból kifogástalan, viszont az apparátusból kivált.”[x]

[i] Lőkös Zoltán: A Magyar Sajtó bemutatja: Magyar Hírlap. Magyar Sajtó, 1968. május

[ii] Nádai Ferenc, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Lőkös Zoltán: A Magyar Sajtó bemutatja: Magyar Hírlap. Magyar Sajtó, 1968. május

[iv] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[v] Ladányi András: Váci Mihály “Élj tiszta tüzeidben.” Interjúk. Soltész István. Bp. 2000. http://www.vacimihalykor.hu/elnokseg/soltesz.htm

[vi] Bajnok Zsolt: folytatva és megújulva. Magyar Hírlap, 1985. szept. 30.

[vii] N. Sándor László: Elődök, hagyományok, remények. Magyar  Hírlap próbanyomat, 1991. feb. 22.

[viii] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[x] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

Indulása

Orbán László az MSZMP KB APO javaslata a sajtó fejlesztésére 1967. jan. 25. ZBSZ II. p. 386 „A kormány félhivatalos lapjaként Magyar Hírlap címmel még ebben az évben jelenjék meg egy kb. 30-60 000 példányszámú reggeli lap. A jelenlegi sajtónkból hiányzik egy olyan napilap, amely cikkeivel és kommentárjaival hivatalos álláspontot tükrözne úgy, hogy azt a külföld is annak tekinthetné. Ma a párt és a tömegszervezetek lapjait tekintik hivatalosnak, ami bizonyos esetekben korlátozza e lapok munkáját mert túlzottan figyelembe kell venniük külpolitikai és diplomáciai szempontokat. Ezért javasoljuk a félhivatalos kormánylap megjelentetését. Minthogy elsősorban külpolitikai kérdésekben mindig hivatalos álláspontot tükrözne, alehetővé válnék, hogy a párt és a tömegszervezetetk lapjai ezekben a kérdésekben szabadabb állásfoglalási lehetőséget kapjanak.”

“A Magyar Népköztársaság kormányának lapja, de a kormány mint tulajdonos nem szerepel az impresszumban, ezért a Magyar Hírlap félhivatalos lap. 1968 óta jelenik meg. (…) Kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint száz éven át jelent meg Magyarországon napi vagy hetilap Magyar Hírlap címen. Az első a Bach-korszakban, mint aulikus lap, s az utolsó – egy polgári baloldali, ellenzéki napilap – 1938 augusztusában szűnt meg.

A szerkesztőség úgy fogalmazta meg ars poeticáját, hogy a magyar kormány kül- és belpolitikáját, gazdaság- és művelődéspolitikáját, vagyis egész tevékenységét kívánja szolgálni, segíteni. Szlogenje azt hirdette: “Magyar Hírlap mind a hét nap”, azaz az akkor napilap nélküli hétfőkön is megjelent, a más napokon megszokottnál könnyedebb, színesebb stílusban.
Fejlécén sokáig annyi állt: politikai napilap, de sokan csak a kormány félhivatalos lapjaként emlegették, míg 1987 telétől hivatalosan is a Minisztertanács lapjaként jelent meg. 1989 novemberétől a kormánytól független napilapként, a legutóbbi időszakban pedig közéleti napilapként adták ki.

A 70-es évek

A hét minden napján megjelenik, hetenként ötször 12, kétszer pedig 16 oldalon. E pillanatban az egyetlen szakadatlanulmegjelenő napilap. Szombatiszáma Hét vége címmel 4 oldalas melékletet tartalmaz. A szerkesztőségben belpolitikai, gazdaságpolitikai, külpolitikai, kulturális, sport rovat és levelezési csoport működik. (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

magyarhirlap8

 

Magyar Hírlap II. A liberális korszak

1989. Bánki András így emlékszik vissza: „A Magyar Hírlap a Minisztertanács lapja volt. A rendszerváltáskor a főszerkesztő egyben a kormányszóvivő volt [Bajnok Zsolt]. Ez nekünk nem tetszett. 1989 nyarán Németh Miklóstól szóbeli hozzájárulást kaptunk a privatizálásra. Beck Tamás kereskedelmi miniszter közvetítette a tárgyalásokat Robert Maxwellel. Úgy éreztem, hogy a főszerkesztő inkább akadályozza a privatizációt. 1989 őszén egy delegáció ment Raft Miklóshoz, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal vezetője volt, hogy gyorsítsák fel a privatizációt. 1989 őszén aláírták a szerződést Maxwellékkel. Csurkáék (MDF) ezt nem akarták, azaz ők kormánylapot akartak. [i]

1990-re Maxwellnél 60% tulajdonrész volt, plusz három kereskedelmi banknak (MKB, OTP, OKHB) és a Lapkiadó Vállalatnak 31%, valamint 9% szerkesztőségé volt.

1990 januárjában főszerkesztőt választott a szerkesztőség, mindenféle külső nyomás nélkül. Németh Péter lett a főszerkesztő és engem kért fel helyettesének.”–mondja Bánki András. [ii]

image007

1990 Maxwell. „Készültünk a nagy váltásra. Az angolok új nyomdagépet hoztak (20 éves német (?) berendezést), mely az angolszász broadsheet méretben tudott nyomtatni; kijelölték a szerkesztőség új helyét Kerepesi úton és oda telepítették az új nyomdát is; és az egész szerkesztőséget elektronizálták használt számítógépekkel.” A tartalmi-arculati kérdésekbe „az angolok egyáltalán nem szóltak bele”. „A szerkesztőség feladata volt az új dizájn és struktúra meghatározása; megtanulni és betanítani az elektronikus előállítást; és megszervezni a költözést a Pallas épületből (azaz a Lenin krt-i New York palotából).

Maxwell helyi képviselője – „Maxwell magyarországi helytartója” – a magyar származású Tomi (Tomy) Lapid[1] volt, aki felügyelte a változást. „Amit újságírásból tudok, két helyről szedtem össze, az egyik ő volt.” – mondja róla Bánki András. Tanácsai inkább a tartalomra vonatkoztak. Maxwell is tudott magyarul. [iii]

A tartalom, ideológia nem változott. Mint azt az egyik próbaszám próbavezércikke írja: „A szerkesztőség nem lát okot, hogy változtasson a lap poltikai ideológiáján: továbbra is liberális értékeket közvetítve, minden politikai és gazdasági tényezőtől függetlenül, objektív és tárgyilagos tájékoztatásra törekszik.”[iv]

„Van végre magyar Times. … Megjegyzésem nem kritika, csak egy pirinyó javaslat:. Engem még gyermekkoromban tanítottak meg arra, hogyan kell angol újságot olvasni, akár a földalattin is. A brit lapok egy részét tudatosan úgy tördelik, hogy egy nagy lepedő négy részre hajtható össze. Magyarán például 3-3 hasábos tördelési technika s akkor a harmadik hasáb után hosszában összehajtod az újságot, s így vidáman olvashatod, féloldalanként hajtogathatod, a legnagyobb közlekedési rumliban is. (Kocsis Tamás). „Hogy ez a méret pozitív, vagy éppen ellenkezőleg, negatív hatással lesz a „fogyasztási szokásokra”, azt nem tudom. Mindenesetre rendkívül tetszetős forma … (Szücs Gábor). „Nagyon szép és elegáns újság.  Őszinte irigységet érzek, amikor ilyen európai kinézetű, látványosan tipografált újságot tartok a kezemben. (Bencsik András). „A külseje sikerült szépnek találom. (Zsolt Róbert). „Gondolom, még ti sem tudjátok, hogy a közép-kelet-európai hagyományokhoz szokott olvasók hogyan reagálnak az eltérő méretre és formátumra, de azt gondolom az attraktív megfelel az olbvasói igényeknek. Az európai esztétikai és szakmai igények felé közelít lapotok (Szalay Antal)”[v]

2001. feb. 19.: kisebb méret [ugyanezen a napon jelenik meg a Mai Blikk]. Kiadó: MH Könyv- és Lapkiadó Rt.

„A mai nappal nemcsak formátumunk változott meg, de a Magyar Hírlap önmeghatározása is: politikai napilapból közéleti napilappá váltunk. Amíg a hatalom túlsúlyos pozíciójából az őt megillető helyre kerül, nincs más választásunk, mint a fokozott ellenőrzés. … Egy közéleti napilap a köz érdekéből nézve közelíti meg az eseményeket  (MH álláspont: a közélet lapja) ”

 

[1]             Egy időben az Izraeli RTV elnöke is volt, 2008-ban hunyt el.

[i]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[ii]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[iv]  Lectori Salutem. Magyar Hírlap, 1991. feb. 22.

[v] Magyar Hírlap, 1991. márc. 15.

A 90-es évek

1990 februárjában a brit Robert Maxwell sajtómágnás tulajdonában lévő Mirror Holding 40 százalékos részvételével megalapították a Magyar Hírlap Kiadói Részvénytársaságot. A külföldi befektetés lehetővé tette, hogy a Magyar Hírlap korszerű technikával, új szerkesztőségi épületben, új nyomdában készüljön.

A brit sajtómágnás halála után a csőddel fenyegetett Maxwell-magánvállalatok felszámoló adminisztrátorává a londoni Arthur Andersen könyvvizsgáló céget nevezték ki, amely 1992 áprilisában eladta a Magyar Hírlap többségi tulajdonát Jürg Marquard svájci médiavállalkozónak.

2000 decemberében jelentették be, hogy az év október 1-jétől a svájci Ringier Verlag tulajdonába került a Magyar Hírlap (és a Mai Nap című lap is). Az új tulajdonos szándéka eredetileg az volt, hogy a legnagyobb magyarországi napilappá fejleszti a Magyar Hírlapot.

Fontosabb dátumok

  • 1989 előtt félhivatalos kormánylap
  • Főszerkesztők: Németh Péter, Vince Mátyás, Gazsó L. Ferenc, Kocsi Ilona
  • Jürg Marquard (Svájc) tulajdonosa. Egy terv szerint Orbán megvenné és Magyar Nemzetbe vagy az Új Magyarországba olvasztaná, de Maquard nem adja.
  • 2000: eladja a Ringiernek – liberális lap, SZDSZ közeli
  • 2002: terv: gazdasági bulvárlappá alakítanák
  • 2003. április 3: Szombathy Pál főszerk.
  • 2004: A Ringier megszüntetné, a szerkesztőség utcára kerülve “A Pont – Európai Hírlap” címen készít lapot Szombathy Pál vezetésével. Később az új szerkesztőség visszavásárolja a lap nevét.
  • 2005 Széles Gábor megveszi
  • 2006 nov: Széles Gábor új főszerkesztővé Farkas Györgyöt teszi. Elkezdődik a lap jobbratolódása

(Krecz Tibor: Széles-sajtóbirod. vezetője; Széles Gábor Videoton Holding Rt. veztérig., Első Magyar Média Holding; körébe tartozik az Echo TV is)

2003-2006

image013image001

A 2003. április és 2006. november közti időszak mozgalmas volt a Magyar Hírlap történetében. Mind gazdaságilag, mind az ideológiát, szellemiséget illetően meghatározó változások mentek végbe az újságnál, így ha megvizsgálunk egy régebbi és egy a közelmúltban megjelent lapszámot, arra lehetünk figyelmesek, hogy a címtől, a szerkezet és a formátum egyes alapvető elemeitől eltekintve mintha két teljesen különböző újságot tartanánk a kezünkben. Nem példátlan a sajtótörténetben, hogy egy orgánum hovatartozása, hírlappiacon betöltött helye és ezzel együtt célközönsége megváltozik. A Magyar Hírlap esetében annyira szembeszökő változások mentek végbe rövid idő alatt, hogy mindenképpen külön kell választanunk a Szombathy Pál főszerkesztősége alatti Hírlapot a maitól. A rendszerváltás után a napilapok nagy része külföldi tulajdonba került. A Magyar Hírlap az angol Maxwell, majd Marquard, ezután 2003. áprilisától a svájci Ringier kiadóvállalat tulajdonát képezte. Ez az állapot 2004. októberéig tartott, amikor a vállalat megvásárolta a Népszabadságot is. Ekkor lépett fel az a jogi probléma, miszerint egy vállalat tulajdonában nem lehet egynél több napilap egy időben, így a cég kénytelen volt feláldozni a Hírlapot, és túladni rajta. Így 2004 októberében a lap szerkesztőségét bezárták. Azonban alig pár nap kényszerszünet után a szerkesztők és munkatársak újjáélesztették az újságot, bár annak kiadási jogai még mindig a Ringier tulajdonában voltak, így nem használhatták az eredeti címet. Így született a tiszavirág életű, alig két hétig megjelenő ”A Pont”. Ez után a szerkesztőség tagjai vásárolták meg a Magyar Hírlapot, és egészen 2005-ig az ő tulajdonukban is maradt. Ebben az időszakban a munkatársak saját erejükből, anyagi támogatás nélkül tartották fenn a lapot. 2005 szeptemberében azonban színre lépett Széles Gábor magyar üzletember, és megvásárolta az újságot. Az ebben az időszakban végbemenő ideológiai illetve politikai szempontból meghatározó váltások főleg ez után az esemény után 2006-ban mentek végbe. (Szombathy 2007)

2003: Szombathy Pál főszerkesztő.

2004. A lapot a Ringier kiadó november 5-én megszüntette.

A Magyar Hírlap Szombathy Pál főszerkesztősége alatt

Szombathy főszerkesztősége alatt többek közt az újság szerkezete és formátuma is megváltozott. A svájci kiadóvállalat a nagy alakú, ún. broad-sheet formátumot tartotta a legmegfelelőbbnek a Magyar Hírlap számára. Ez a konzervativitás, hagyományőrzés jele. Szombathy idejében a lap kis alakúvá,compact formátumúvá vált, amely liberális felfogást tükröz. Ennek oka többek közt a fiatalokért folyó verseny a sajtópiacon, amelyben nagy szerepet kap a kényelmes, praktikus olvashatóság. (Jó példa erre a brit hírlappiac ilyen típusú felosztása: míg a köztudatban hagyományőrző, konzervatív újságként jelen lévő Daily Telegraph megmaradt eredeti broad sheet formátumában, a magukat haladóbbnak, liberálisabbnak tartó sajtótermékek, így például a Times, Guardian és az Independent compact-ra váltottak.) Még a svájci tulajdonosok ideje alatt, külföldi mintára két változtatás történt: bekerült a lapba egy rövid, érdekes híreket, szemelvényeket tartalmazó, “A Nap Témája” címet viselő rovat (főszerkesztői kinevezését megelőzően Szombathy Pál szerkesztésében), illetve megcserélődött két fejezet: a Belföld rovat a Külföld elé került, érzékeltetve a fontossági sorrendet. Ugyanakkor a külföldi trendek, megoldások mintaértékűek: az akkori Hírlap külföldi mintájának az Independent tekinthető. (Szombathy 2007)

A Pont

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2004. November 5.  A Ringier után egy hetet kaptak: „pénteken lejött négykor a tulajdonos s azt mondta: „Mindenki hatig hagyja el az épületet”. 15 fogdmeg állt a portán és mindent otthagytak. A főszerkesztő azt mondta: „hétfőn lesz lap”. „Találjuk ki, mi legyen a neve”. Minden rovatvezető a saját csapata élére állt. Salát Zalánnak 24 óra alatt kellett megterveznie a lapot. A Pont első számát egy éjszaka alatt kellett összedobni. A korábbi művészeti vezető kiszállt, így SZ egyedül végezte el a munkát „iskolaújság szinten”. A lap címlapján a Liberationhoz hasonlóan nagy kép állt, és használtak átmenő képeket is. [i]

A Pontnál nem volt kidolgozott terv, csak a folytonosságot kellett biztosítani; magazinos jellegű volt.

A Ringier a régi előfizetőknek szombaton már a Népszabadságot postázta[1]. Az olvasókat nehéz volt visszaszerezni. A Magyar Hírlap nevet végül 2 hét után a Ringier eladta, de a régi gépeket nem. Két hét után kölcsöngépekből és saját gépekből állt össze ismét az új Magyar Hírlap. SZ tervezte, hogy idővel „rendes dizájnt” is csinál a lapnak. Erre 3 hónapot kapott. (Összehasonlításul: A Reggelt 9 hónapig tervezték.) Továbbvitték az átmenő képek módszerét. Megvették a Miller betűtípust a lapnak. [ii]

A Ringier utáni társaságban nagyon jó volt dolgozni, összetartó csapat volt, mindenki szeretett mindenkit, elismerte a másik munkáját – sose lesz már ilyen lap ilyen csapattal. Az utcára kerülés után mint a hangyák, mindenki tudta, hogy mi a dolga. Ma ez teljesen lehetetlen elképzelni is, hogy a mai csapat ugyanezt megcsinálná a lapért. [iii]

Magyar Hirlap kompakt

magyarhirlap5

Az új, „egynapos” arculat

A kompakt jellegű lap: „a méret határozza meg a mostani (2005) arculatot.” [iv] Az új lapot pozitív üzenetként „kompakt méretével” reklámozták, ám a méret valódi oka az volt, hogy a nyomda csak ebben a méretben tudta nyomni a lapot. „Csak akkor van értelme felírni hogy „kompakt”, ha van nem kompakt is – ezeket az öncélú másolásokat akarom kiirtani” (SZ). A lap tűzött volt: „imádják az olvasók”, mert nem esik szét a lap. Mikor egy alkalommal lemaradt a tűzés, felhívták: „ma nem volt tűzve, mi történt?!”[v]

A művészetivezető-váltásra Salát Zalán így emlékszik: „Amikor Lovasi Eszter elment, kezembe nyomott egy betű-CD-t, hogy „csináld te”. [vi]

2004. „november 4-én tettek ki minket az utcára, azóta „minuszokban volt, most vagyunk ismét nullán”. A tervek szerint „egy-másfél év múlva eljutunk a Guardian szintjére, 24 oldalas verzióban persze”. – mondta 2005-ben Salát Zalán.

A lap története azonban más irányt vett.

[1]    A harmincas években majd’ ugyanezt a módszert alkalmazta a Gömbös Gyula vezette sajtóbirodalom is az ellenzéki lapok elhallgattatására.

[i] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[ii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[iii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[iv] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[v] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[vi] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

Magyar Hírlap III. A konzervatív keresztény lap

magyarhirlap3

A Széles Gábor-féle Magyar Hírlap. A poltikai váltás után a lap jó ideig nem váltott arculatot. Ez „csalfaság”- mondja Gremsperger Péter[i]  „Eredetileg azt hittük, hogy jó ötlet volt eladni a lapot Széles Gábornak (2008–2010-ben a leggazdagabb magyarok listájának 3–5. helyein állt[ii]). Mondták róla, hogy „nem jobbos ez a fickó?”, de ő azt mondta, hogy „tetszik, hogy középen áll az újság”.

„A Magyar Hirlapnál volt először lapombudsman; az ő egyik kritikájuk után Széles Gábor kivágta őket – átkerültek a Népszabadságba”

Az eltolódó Magyar Hírlap. A szerkesztőség összetétele lassan megváltozott, a cikkek jobbra tolódtak. 2006. novemberben új főszerkesztő: Gazsó L. Ferenc. A tipográfia apró lépésekben egyre visszafogottabb lesz, míg a valódi visszafogottságot majd Molnár István laptervével éri el.

„A jobbra állítást nem is kommunikálták az olvasó felé. Rengeteg felháborodott levél érkezett, de az olvasói levelekben nem lehetett kritikát megjelentetni. Volt rá próbálkozás, de azonnal letiltották. [iii]

„Gazsó idejében voltak a „liberális régiek” és a „rendes jobbos újak”. A régieket emberszámba se vették. Gazsó a dizájnt is fúrta. Azzal kezdte, hogy a kék csíkot szedjük le (Anisette betűtípus) „Ez nem is baj, mert a betűt a Nemzetközi Tipográfusok Szövetségének az elnöke készítette, akivel kapcsolatban vagyok – a mostani laphoz nem is illik, örülök, hogy most nincs benne.” [iv]„Elkezdték szétvertni; megszüntettek olyan rovatokat, amik a lap karakterét adták, de új ötlet nem volt”.

„Gazsó alatt háttérbe állítottak, nem kértem, hogy szedjenek le az impresszumból „megvárom, míg kirúgnak” – gondoltam. A nevem ott maradt, de nem csináltam semmit”. [v]

magyarhirlap2 magyarhirlap1

Új arculat. Molnár Istvánt kérték fel új arculat készítésére, ami kb. egy évig élt; ezalatt ebben az arculatban jelentek meg a lap rövid életű vidéki mutációi is.

[i] Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[ii] Napi Online: A 100leggazdagabb. 2010. május 6. http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=article&nID=444444

[iii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[iv] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[v] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

A Magyar Hírlap politikai hovatartozásának megváltozása

Az 1968-ban alapított Magyar Hírlap kezdetben a kormány félhivatalos lapja volt, azaz a Népszabadsággal ellentétben nem kifejezetten pártlap. A rendszerváltás után is megmaradt ez az öröksége, baloldali, bal-liberális lapként tartották számon. Szombathy Pál úgy jellemezte a lap haladási irányát a főszerkesztősége alatti három és fél évben, hogy egy klasszikusan liberális lapot szerettek volna létre hozni, amely középre húzódik a mai, táborokra szakadó, szélsőségesen állást foglaló magyar lappiacon. Elmondása szerint igényt láttak Magyarországon a független gondolkodásmódra és kritikára a sok elfogult újság mellett. Mikor 2005-ben Széles Gábor megvásárolta a Magyar Hírlapot, hamar kiderült, hogy a tulajdonos és a főszerkesztő sok tekintetben máshogy képzelte el az újság jövőbeli szellemiségét. Széles Gábor egyre inkább a politikai jobboldal felé irányította az akkoriban – Szombathy szándéka szerint – baloldali kötöttség nélküli, de liberális lapot. Többször is említésre került már Szombathy távozása, mire végül 2006 novemberében leváltották. Elmondása szerint a folyamatos viták következtében végül mennie kellett. Utódjául végül Gazsó L. Ferencet nevezték ki, aki korábban (1996-ban) már volt az újság főszerkesztője. (Szombathy 2007)

Az új Magyar Hírlap 2006 novemberében indult azt követően, hogy új tulajdonosa lett Széles Gábor személyében a napilapnak, aki megváltoztatta a lap addigi liberális profilját és konzervatívvá alakította. A főszerkesztő Gazsó L. Ferenc lett és a korábbi munkatársak többsége 2007. január-február folyamán otthagyta szerkesztőséget, mely 2007 novemberére négy-öt embertől eltekintve teljesen lecserélődött. A lap célja elsősorban a jelenlegi olvasóközönség megtartása, és egyéb tartalmak kiadásával az olvasóközönség növelése. 2007 őszén három megyei (Csongrád Megyei Napilap, Fejér Megyei Napilap, Somogyország) napilapot is indítottak. Ezek példányszáma 3000 körüli és szerkesztőségük összesen 30 fő volt. Ezek az újságok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, s hetilapként működtek tovább, majd megszűntek. Bebizonyosodott, hogy a nyomtatott sajtó piaca telített, sőt hanyatló Magyarországon. Kétséges az anyalap nyereséges működtetése is, csak a tulajdonos direkt támogatása tudja életben tartani a lapot. Fejlesztés alatt áll, és 2008-ra tervezik a Hírlap Online internetes napilap indítását, melynek saját szerkesztősége lesz. Az internetes tartalom jelenleg megegyezik a lap tartalmával, mert még nem állt össze az online szerkesztőség. A két termék felépítését úgy képzelik el, hogy a tájékoztató, friss rövid hírek az online felületen, a nagyobb hangvételű, hosszabb magyarázatok és háttércikkek az újságban jelennének majd meg. A lap profilváltásakor felismerték, hogy a televízió és az internet átalakította a nyomtatott sajtót és nekik is közelebb kell hozniuk a képi világot az olvasóknak, ezért a Hírlapnál kiemelten fontos szerepet kapnak a fényképek. Az újság szöveg és kép szimbiózisa. Sokszor a kép alakítja a szöveget, vagy akár az egész újság felépítését (pl.: a jobb képpel rendelkező hír kerül felülre), mert egy jó képpel eladhatóbb a lap. A belső oldalakon gyakran van kétoldalas kép, hogy ne legyen nagy szövegtenger és ne ijedjen meg az olvasó. Minden oldalon fontos a vezető anyag (ehhez jó kép vagy grafikon kell), kép nélküli oldal nincs is. (Szalontay 2007)

Változások a Magyar Hírlap szerkesztőségében

Már a lap eladása és a szerkesztőség által való felvásárlása módosította a munkatársak létszámát (a 85 emberből hozzávetőleg 40-et volt képes továbbra is foglalkoztatni az újság). Ez után Széles Gábor is határozott változásokat eszközölt a létszám összetételében (a dolgozók nagy része fokozatosan kicserélődött – ki önként távozott, kit elbocsátottak) Természetesen ez sok szempontból hatással volt a napilapra. A létszám csökkentése kényszerű gazdasági, míg a leváltások inkább politikai okokkal magyarázhatóak. (Szombathy 2007)

A profilváltás következményei

A hirtelen változtatás, a Magyar Hírlap teljes megreformálása üzleti szempontból nem volt túlságosan előnyös lépés. Az ún. politikai vagy serieuse napilapoknál ugyanis a stabil olvasóközönséget főleg az előfizetők teszik ki, mivel az olvasó úgymond bizalmat szavaz egy újságnak, amelynek álláspontját legközelebb érzi a sajátjához. Tehát a megújulás akkor hoz fellendülést, ha lassan történik, hogy az olvasóknak legyen idejük hozzászokni, alkalmazkodni. Mint a legtöbb mai napilap, a Hírlap példányszáma is egyre csökken. A ’80-as években hozzávetőleg 80 ezer példányban megjelenő lap a rendszerváltás után, a ’90-es évek elején érte el a csúcspontot, 100 ezer körül. Ez után már folyamatos visszaesés tapasztalható, először 60, majd 40 ezerre csökkent a példányszám, napjainkban innen esik tovább. Magyarországon a politika oly mértékű befolyást gyakorol a sajtóra, hogy egyesek egyenesen lehetetlennek tartják egy középen álló, pártatlan lap megvalósítását. Mások azt a nézetet vallják, hogy egyszerűen nincs erre igény hazánkban. Talán nem is léteznek adott igények. Igényt kelteni lehet, mivel a közönség abból válogat, amit kínálnak neki. Szombathy Pál szerint 2006-os távozása, illetve a Magyar Hírlap megújítása óta nincs olyan napilap a magyar sajtópiacon, ami középen állna. (Szombathy 2007)

2006-

Jobbközép, konzervatív, 2007-ben ellenzéki országos napilap. Célja az országos napilapok piacán a Népszabadság és a Magyar Nemzet között található űr betöltése és a konzervatív világszemléletű, szélsőségektől mentes, objektív tájékoztatás. Más jobboldali napilapokkal ellentétben feladatuknak tartják, hogy a jobboldali hangvétel ne jelentsen markáns pártkötődést (nem kötik magukat sem az MDF-hez, sem a Fideszhez). Célközönsége jellegéből fakadólag nem kor, hanem értékrend alapú: a polgári értékrendű, jobbközép konzervatívok – részben abból az okból is, hogy a világ legnagyobb, legeladhatóbb lapjai ilyenek. Nincs egy idealizált átlagolvasó, akihez szólni kívánnának, hanem egy olyan új hangot próbálnak képviselni, ami mindenkihez szól, közérthető, hogy az átlagos műveltségű olvasó megértse, hogyan kötődik ő és Magyarország a témákhoz. Bár nem réteglap (hiszen országos napilapról van szó), de elsősorban ahhoz a fejlődő középréteghez kívánnak szólni, akinek eddig nem volt lapja. A lap erősségének is ezt tartja a szerkesztőség, hogy egy szélsőségektől mentes új hangon kívánnak szólni azokhoz, akik eddig nem találták meg a maguk lapját a polarizált sajtópiacon. Az új Magyar Hírlapnak se Magyarországon, se külföldön nincs elő- vagy példaképe, más lapokat nem tekint a szerkesztőség követendő példának. (Szalontay 2007)

A szerkesztőség munkája (2007)

A Magyar Hírlapot körülbelül hetvenen készítik, ezek többsége állományban lévő munkatárs, de sok a szerződött külsős is. Bár egy csoport tagja a szintén gazdasági-hír profilú ECHO TV-vel a szerkesztőségek külön dolgoznak, hiszen más megfogalmazásra van szükség a televíziós, és másra nyomtatott sajtóban. Hírügynökségek közül belföldi híreknél az MTI-t, külföldiek esetén többnyire a Reuters, de az AP-t is használják. Hat állandó külföldi tudósítója van a lapnak: Vajdaságban, Felvidéken, kettő Romániában (egy székelyföldi és egy bukaresti), Brüsszelben és Washingtonban. Lapzárta 23 órakor van, ami nem igen kitolható, hiszen a lapot ki kell nyomni a postavonat indulása előtt. Példányszáma 15000 körüli, ami a profilváltás előtt is ennyi volt, azonban azt hangsúlyozzák, hogy ez a 15000 ember nem ugyanaz a 15000, mint előtte. Rendkívüli események hatására az eladások a 20000-t is meg közelíthetik. Eladásainak 75%-a Budapestről származik. A lap tördelésében is próbáltak figyelmet fordítani az olvasóközönség megváltozott igényeire, épp ezért a lapban sok rövid hírt közölnek, a nagyobb cikkek esetében, 1500 karakter felett pedig kötelező a lead. 3000 karakternél hosszabb cikkek nem igen vannak, mert azokat már nem olvassa el az emberek többsége. Egy-egy interjú vagy elemzés hosszabb lehet ennél, de ezek ritkák. A vélemény fontos, ezért a szerkesztőségben a publicisztikai rovatot különösen fontosnak és a lap erősségének tartják. Van vélemény-/vitarovata az újságnak, a nap legfontosabb közéleti eseményéről rövid tárcát írnak, illetve rendszeresen szokták közölni egy tudós/szakértő véleményét közéleti témákról. A vélemény rovat egyik legfontosabb eleme a szerkesztőségi álláspont az elmúlt nap valamilyen eseményéről, amiről közösen döntenek, hogy mi legyen és ki írja meg. A lapnak van levelezése is, ez naponta pár szár levelet jelent, amiből egyre több az e-mail. A levélírók általában egy általános érdeklődést kiváltó témáról írnak. A vélemény rovatban válogatják az írásokat minőségtől és témától függően, ideológiai szelekció nincs. A Magyar Hírlap induló napilapként jelenleg nem nyereséges. Bevételének kétharmada a hirdetésekből, egyharmada az eladásokból származik. Reklámcenzúra nincs, azokkal semmilyen kapcsolatban nem áll a szerkesztőség, ez ugyanis a hirdetési igazgatósághoz tartozik. A lap árát a kiadó határozza meg. (Szalontay 2007)

A Magyar Hirlap példányszámai

Mint a legtöbb mai napilap, a Magyar Hírlap példányszáma is egyre csökken. A ’80-as években hozzávetőleg 80 ezer példányban megjelenő lap a rendszerváltás után, a ’90-es évek elején érte el a csúcspontot, 100 ezer körül. Ez után már folyamatos visszaesés tapasztalható, először 60, majd 40 ezerre csökkent a példányszám.

image015

Források

  • A napilap régi számai
  • Szombathy Pál (2007) (Magyar Hírlap egykori főszerkesztője). Az interjút készítette: Molnár Kata és Száraz Zsuzsanna (okt. 23.).
  • Szále László (2007) (Magyar Hírlap egykori újságírója és főmunkatársa), szóbeli közlés. Az interjút készítette: Molnár Kata és Száraz Zsuzsanna (nov. 6.).
  • Szalontay Mihály (2007) (gazdasági szerkesztő), szóbeli közlés. Az interjút készítette: Silhavy Máté, Szabó Péter és Szloboda László (okt. 17.).