Pesti Hirlap vidéki mutációk (1993-1994)

reggelipestihirlap5 reggelipestihirlap4 reggelipestihirlap3 reggelipestihirlap2 reggelipestihirlap1

A rendszerváltás után szinte példa nélküli (a szinte a Dátum kivétele), hogy ideológiailag elfogult és politizáló vidéki napilap jelenjen meg, még akkor is, ha az egy pesti lap mutációja.

Hazai mutációk.  „Az első volt a Jászkun Krónika, a Nógrádi Krónikát egy hét alatt indítottuk, attól kezdve hogy az első újságíró belépett az ajtón, odáig, hogy a lap az utcán volt.” [i]

Hogy miért pont Nógrádban és Szolnokon jelentek meg a lap vidéki mutációi, ahhoz az MDF a kulcs: Bencsik Andrásnak a szolnoki nyomdában volt ismerőse; Nógrádban pedig nyaralója, és ennek kapcsán ottani MDF-es ismerősei, akik megemlítették neki, hogy tudnának egy üres helyiséget szerkesztőségnek (mert ennek a bérlése volt a költségvetés egyik legnagyobb tétele) és voltak munka nélküli újságírók is. [ii]

„ A vidéki kiadásokhoz szélessávú telefonjelátvitellel küldték át az anyagokat. A terv az volt, hogy Pesti Hírlap tipográfiájában a megyei lapoknál lesznek központi anyagok – országos hírek, zsáneranyagok, nagyinterjúk, országos és nemzetközi sport – és helyi anyagok. Minden oldalra készült egy sablon, amelybe 20–100% Pesti Hírlap anyag került. Az anyagokat a fiókszerkesztőségeknek átlőtték, akik csak a helyi híreket tették bele a betördelt oldal üresen hagyott helyeire, amiket előre megbeszéltek. Eleinte a központi anyagok aránya volt nagyobb, később a helyiek aránya lett a nagyobb. A hirdetők felé is előny volt, hiszen a végén kb. 30 ezres országos laphoz járult egy 25 ezres Jászkun Krónika és egy 15 ezres Nógrádi Krónika, mindkettő a szolnoki nyomdában készült. A rendszer jól működött.” [iii]

„ Már tervben volt egy szegedi változat is: a Szegedi Nyomdának ekkoriban volt egy napilapja, mely 40 ezer példányban jelent meg. Ők kerestek meg, hogy beszállnának ők is. De az MDF bukásával már nem volt rá alkalom.” [iv]

„A nógrádi lap a végére már nagyobb példányszámban jelent meg, mint az ottani megyei lap és ha van rá idő, ki is szorította volna.”

„ A Pesti Hírlap megszűnte után a megyeiek folytatták, önállóak lettek, és az MTI-vel szerződtek a hírekre.” [v]

„ A helyi lapok hálózata lett volna a nagy áttörés a napilappiacon. Egy 2–300 ezres laprendszer lehetett volna belőle, melyben a központ gyártotta volna a zsánereket, nemzetközi anyagokat, nagy riportokat, és ehhez adják a helyi szerkesztőségek a helyi anyagokat. A hirdetést pedig ennek megfelelően lehet elosztani. Nagy politikai ereje is lett volna egy ilyen polgári laphálózatnak.” [vi]

Külföldi mutációk. „A Pesti Hírlapnak voltak külföldi kiadásai is, amit szintén telefonon küldtünk át: ezekbe az oldalakba szerkesztették be a helyi anyagot. Ilyen volt a pozsonyi Krónika, a Kárpáti Igaz Szó; Erdélyben hetilapként jelent meg; és az Amerikai Magyarok Vasárnapja, amit Forrai István szerkesztett. Volt idő, amikor a lap összesen 160 ezer példányban jelent meg.”

Nógrádi Krónika

1994. március 1– 1994. jún?

„megyei polgári napilap”

Főszerk: Bencsik András

Szerk és Kiadóhivatal: Salgótarján. Szerk.vezető: Matúz Gábor

Kiadja: 150 év Kft

Nyomtatás: Verseghy Nyomda, Szolnok

Az OSZK-ban az utolsó szám 1994. jún. 30. (nincs benne utalás rá, hogy megszűnne)

Jászkun Krónika

1993. április 2– (az első számban hibás évszám (1992) szerepel!)

Utolsó Jászkun Krónika: 2003. okt. 1. (lásd: AS megyei lapok)

„megyei polgári napilap”

Főszerk: Palágyi Béla

Kiadja: Jász-Kun Kiadói Kft a Pesti Hírlappal együttműködve

Készült a Verseghy Kft Nyomdaüzemében

Tervezőszerkesztő: Bódi Béa és Zsoldos György 

A 14 ezer előfizetővel rendelkező lapot a Népszabadság Rt vásárolta meg[vii], később az Axel-Springerhez kerül, majd a kiadó, mivel a másik megyei lapot is megvásárolta, ezt 2003-ban megszünteti.

 

[i]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[ii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[iii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[iv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[v]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[vi]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[vii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

Világgazdaság (1969-)

napigazdasag4 OLYMPUS DIGITAL CAMERA

kep_12

Címváltozat: VG

“Magyarország első gazdasági napilapja” (a háború után)

Előzmények

1969. január 3-án, pénteken vehette először kezébe az – akkor még csak igen szűk körű – olvasóközönség a Világgazdaságot, Magyarország első gazdasági napilapját. Korábban nem is volt ilyen szaklapra szükség, mert minden központi utasítások alapján zajlott, a vállaltok egyáltalán nem, vagy csak csekély önállóságal rendelkeztek. Így a mindennapi, friss információk nem voltak szükségesek a boldoguláshoz. A hatvanas évek végére azonban enyhült a szigor, a hazai vállalatok egyre önállóbbá váltak, s piaci szereplőkként valahogy tájékozódniuk kellett egyrészt a hazai eseményekről, másrészt pedig a külgazdasági történésekről, hiszen nyitottunk Európa felé. Ennek a kettős igénynek a kielégítésére alapították a Világgazdaságot.

Kezdetek

A lapkészítés ötlete és a Világgazdaság elnevezés is Tardos Márton nevéhez kapcsolódik. A néhány éve elhunyt közgazdász – többek között az SZDSZ alapító tagja – ebben az időben a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal behatóan foglalkozott, így tisztában volt azzal, hogy mennyire szükség van erre a lapra. Azonban a Kádár-korszakban a lapalapítás sem egyszerű, pártengedély feltétlen szükséges. Ennek megszerzése egy hosszadalmas folyamat eredménye: a kezdeményezést a párt agitprop illetékesei megtárgyalják, ha pozitív a megítélés, átadják az ügyet a Tájékoztatási Hivatalnak, amely kijelöli, hogy mennyi papírt kaphat az adott lap, illetve a nyomdát, mely szintén az ő hatáskörük alá tartozik. Ezt a hivatalos procedúrát azonban a VG megúszta, mivel szükségességét a Tájékoztatási Hivatal is elismerte. Így nagyjából 3-4 ezer példány kinyomására elegendő papírt biztosítottak és kijelölték a Zrínyi Nyomdát. A tulajdonos a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet (Kopit) volt közösen, a kiadással pedig megbízta a Hírlapkiadó Vállalatot. Tehát más volt a tulaj és a kiadó is, így még ez által is kontrollálni tudták a tartalmat. Ennek ellenére a VG-nek elég nagy szabadsága volt, lazíthatott a tájékoztatási monopóliumon, s olyan – az akkori sajtóorgánumoknak elérhetetlen – forrásokkal rendelkezett, mint a Reuters, Globe Reuters, AP-DJ, UPI. Nem csak a Magyar Távirati Irodából (MTI) szerzett információkat tudta leközölni. Szabadságához hozzájárult az is, hogy nem az utca népének szólt, többek között magas ára miatt. Éves díja 3000 Ft volt, ami ma nagyjából 120.000 Ft-ot jelent. Ekkora kiadást csak a vállalatok engedhettek meg maguknak. A lap viszonylag kis terjedelmű és mai szemmel unalmas volt: háromszor nyolc és kétszer négy oldal.

1979-es válságok

Az újság történetében számos krízishelyzet adódott a 80-as évek végén…: A Kopit kiesett a tulajdonosok közül és egyedül maradt a Magyar Kereskedelmi Kamara, majd a Gazdasági Kamara kezébe került a VG. De a kiadás joga is átkerült az MTI-hez. Ami ezeknél is jelentősebb volt, az az, hogy a VG zártkörűvé vált, s létrejött a HVG, ennek az első krízisnek a terméke.

„Belső használatra”: 1979-volt egy nagyon komoly év: ekkor be akarták tiltani a lapot. Ez csak Kallós Ödön és Rédei Jenő közbenjárása miatt nem történt meg, akik a helsinki szellemiségre hivatkoztak. De belső használatúvá tették azt, s ezt egy felirat is jelezte a fejlécen: „BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK”. Igazából minden cég a kereskedelmi kamara tagvállalata volt, így ennek csak az volt a jelentősége, hogy a külföldi követségek ne hivatkozhassanak a VG adataira, hiszen azokhoz hivatalosan nem is férhettek hozzá. Az előfizetők közül az összes követséget ki kellett húzni. Kísérletet azonban mégis tettek, hogy megszerezzék: egyszer a szovjet nagykövet meghívta a főszerkesztőt egy koktélra, s megkérte, hogy juttasson el neki titokban egy példányt… De nem lehetett, hiszen pont emiatt korlátozták a hozzáférhetőséget, mivel konfliktusok adódtak már korábban is. Ilyen volt, amikor az egyik számban megjelent egy ártatlannak tűnő cikk azzal a címmel, hogy a Hungarocamion útnak indította Svédországba az év első almaszállítmányát. Ezzel az volt a probléma, hogy a szovjeteknek azt mondtuk, hogy nincs elég alma, ezért nem tudunk adni az olajért és yersanyagokért cserébe… Erre előszedték a VG-t, s mutatták, hogy hogy’ ne lenne, ha már Svédországba is exportáljuk…

HVG: A napilap belső használatúvá tétele következtében született meg a Heti Világgazdaság, a HVG, azért, mert 80-as évek végén nem lehetett már csak úgy felszámolni egy lapot. Magyarországnak számított, hogy külföldön ne mondjanak rosszat róla, s egy ilyen esemény, ellenkezett volna a helsinki szellemiséggel. Így hivatalosan a VG átalakult a HVG-vé. Ez az akkor még csak 32 oldalas újság mindenki számára hozzáférhető volt, szemben a cenzurális okok miatt zárt terjesztésűvé tett VG-vel. Alapvetően a szerkesztőgárda ugyanaz volt, a főszerkesztőnek pedig a VG akkori főszerkesztője, Gyulai István Vincze Mátyást javasolta. Sokáig egyfajta szimbiózis is volt, de ez fokozatosan megszűnt. A HVG-nél a fő szempont az lett, hogy a tájékoztatás ne ártson a kereskedelempolitikai érdekeknek.

Rendszervált(oz)ás

A 80-as évek végéig nem történtek jelentősebb változások, azonban a rendszervált(oz)ással privatizálták a lapokat, megjelent az új sajtótörvény. A VG tulajdonosa még a Magyar Gazdasági Kamara maradt, de a kiadást 1989. július 1-jétől a Computerworld Informatika végezte. Tehát egy állami cégtől egy magáncéghez került ez a jog. Majd külső behatások következtében a szerkesztőség is fellázadt s alapított egy vállalkozást, a Világgazdaság Szerkesztősége Kft.-t, mely ezután nemcsak a kiadás, hanem a szerkesztést is magához ragadta. A VG fejlécet levédették, így a társaságban a kamara az apport fejében 50%-os tulajdonrészt szerzett. Azonban nagy hibát követtek el: nem határozták meg, hogy ki miről dönthet, így még egy gépírónő elbocsátásáról szóló kérdés eldöntéséhez is közgyűlést kellett tartani.

Újabb válságok

A 90-es évek elején újabb válsághelyzet alakult ki, mely eredménye ismét egy lap, a mai Napi Gazdaság.

NG: 1991-ben újabb problémákat okozott, hogy a VG licence az alapító kamaránál volt, a kiadást az újságírók által alapított kft. intézte. Felmerült az a gondolat, hogy össze kéne vonni a két dolgot, s hozzanak létre egy részvénytársaságot, ahova a tulajdonos Gazdasági Kamara apportként hozza be a lap licencét és a Világgazdaság Szerkesztősége Kft. olvadjon bele. Erre a szerkesztőség két részre szakadt, s megpályázták a kiadásban való részvételt. Az egyik megnyerte, erre a másik fellázadt, s körülbelül két hétig két lapot adtak ki, más néven, de ugyanazzal a tartalommal. Ez a másig lap volt a – ma is működő – Napi Gazdaság (NG).

Zöld Újság Rt.: Az ekkori viszályok idején alakult a Zöld Újság Rt., melynek a kezdő tőkéjét 25%-kal a Postabank biztosította, 30%-a a fő tulajdonos kamarának volt, 12,5%-kal rendelkezett a Business Press Kft. és a Forka Kft. illetve 20%-a volt még a szakmai szövetségeknek. A kiadás jogát megkapta ez az új társaság.

Új élet

A legutolsó változások az ezredforduló után, 2003-ban történtek: a VG az Axel Springer-Budapest Kft. 100%-os tulajdonába került, illetve a nyomtatott sajtó területén is teret hódított a modern technika, az Internet.

AS Verlag: Európa egyik legnagyobb lapkiadója, a német Axel Springer (AS Verlag) birodalmába került a VG. Az AS-nek két fő része van hazánkban: az Axel Springer-Magyarország Kft. és az Axel Springer-Budapest Kft. Az előbbi fő profilja a megyei lapok kiadása, míg utóbbi elsősorban a magazinokkal foglalkozik. 12.455 példány jelenik meg nap mint nap, s olvasói 67%-a üzleti döntéshozó. A VG-hoz még két gazdasági, havonta megjelenő magazin tartozik: a Manager Magazin és a Harvard Business Review. A gazdaságos üzemeltetéshez azonban fájóan hiányzik a hetilap. Hiszen a ritkábban megjelenő havilapnak általában előfizetői vannak, s ez egy biztos bázist jelent. A napilap pedig általában változó példányszámban kel el, így gyakran lehet veszteséges az előállítása.

Internet: Az Internet világjelenség, mely az újságírásra is hat: a printelt változatok mellett megjelent az on-line újság is. Így most virtuálisan és „hagyományos módon” is lehet újságot olvasni. De nyílvánvaló, hogy a lap nem fog örökké ilyen nyomtatott formában létezni. A VG-ban néhány hónappal ezelőtt már történt egy fontos változás: az on-és az offline szerkesztőség összeolvadt. Ez azt jelenti, hogy minden újságírónak dolgoznia kell mindkettőre. Az internetes változat sokszor plusz információt ad, hiszen ott nincsen annyira kötött terjedelem, mint a nyomtatott változat esetén. Hiszen ott van pár tervezett arculat, kötött karakterszámokkal, így nem igazán lehet vita tárgya, hogy mennyit írjanak. Futurisztikus látomásként tűnhet fel előttünk egy összehajtható, monitoros képolvasó, mint a jövő újsága. Sok előnnyel (kevesebb hulladék, könnyű elérhetőség…), de ugyanakkor sok hátránnyal is. A szakavatottak számára ilyen negatívum az, hogy nem lehet levédeni a cikkeket. Mindegyik újságíró fél attól, hogy lelövik a hírét. Mert ha még az első tolvaj fel is tűnteti a forrást, a sokadik – még ha jelez is valamit – akkor sem a megfelelő hivatkozási pontot. S ez ellen jelenleg nem igazán lehet mit tenni, komolyabb szankciókkal súlytó törvények nincsenek.

Jelen

Egy nap és egy lap: Kivételes helyzetektől eltekintve minden szerkesztőségnek van egy lüktetése, egy napi ritmusa. Így van ez a VG-nál is. A legtöbb laphoz hasonlóan a VG is rovatokra tagolódik: belfüld, külföld, vállalat és pénzügy. Ezek egy-egy szerkesztői részt alkotnak, s egymás közözz osztják meg az információkat. Ezeket több forrásból szerzik: egyrészt a hírügynökségektől, az internetről és a különféle vállalati adatbázisokból, másrészt pedig az – értékesebb – saját forrásból. Ilyen egy-egy telefon, sajtóttájékoztatón való részvétel, kapcsolatok… A VG két hírügynökségre fizetett elő: az egyik a Bloomberg, a másik pedig a Reuters. Ezek olyan adatbázisokkal rendelkeznek, melyekkel téma szerint lehet a híreket keresni és nagy illusztrációs anyaguk is van. Tehát minden reggel az újságírók leteszik a javaslataikat, hogy aznap mivel szeretnének foglalkozni. Ezt megvitatja a rovatvezetővel, s ennek megfelelően dolgozik. A karakterszám adott, annyit írhat, nem többet, hiszen az arculat meg van határozva nagyjából öt ún. tükörrel. A mostani számokat és a korábbiakat összevetve jelentős különbség, hogy ma szinte mindenhol kép van. Úgymond a szöveg az csak a képeket magyarázza. A rovatokon dolgozó szerkesztőket a rovatvezetők irányítják, s őket fogja egybe a felelős szerkesztő, akit a VG-nál hetente váltanak. Öten vannak, s egymás között osztják be, hogy mikor ki tölti be éppen ezt a titulust: a négy rovatvezető és a főszerkesztő, Boronkay Tamás. A heti felelős szerkesztő minden reggel e-mailben megkapja a javaslatokat a rovatvezetőktől. Az alapján összeállítja, hogy mi lesz a vezetőanyag, nagy hangsúlyt fektetve az eslő oldalra. Majd ezt megvitatják a napi reggeli értekezleten. Ezen ott van a főszerkesztő, a heti felelős szerkesztő és a rovatvezetők. Az egyeztetés után kiadják a munkát, s nagyjábó fél négykor tartanak még egy gyűlést, s konkretizálják, hogy mi lesz pontosan az első oldalon. Ekkorra ugyanis már körvonalazódik a lap. Nagyon szigorúan és pontosan be kell tartani a leadási rendet, mivel este hétig el kell jutattni elektronikus úton a kecskeméti nyomdába. De míg erre kerül a sor, átmegy a szerkesztő, a korrektor és a tördelő kezén is. Ott bevilágítják, kinyomtatják és terjesztik. Így készül egy szám általában. Még van egy heti értekezlet, mely igazából egy mapilap esetén csak szamárvezető, mely azért jó, mert megmozgatja az agyat, hiszen a következő hétre tervezett dolgokat kell megbeszélni. Persze ezt a napi események felrugják, de mégis ad egy biztonságot. Persze vannak rendkívüli helyzetek, ilyen volt például az amerikai elnökválasztás is, amikor számítottak arra, hogy módosítani kell a tartalmon, hogy az aktualitása meg legyen a reggel megjelenő újságnak, így tovább bentmaradtak a szerksztőségben illetve „ügyeltek”, hogy az online változatot is folyamatosan frissíteni tudják.

A Világgazdaság Magyarország üzleti életének mindennapjaiban jelentős szerepet játszik már évtizedek óta. Mint mindenkinek az életében, vannak mélypontok, nehéz időszakok. Így volt ez a VG-gal is, melyek eredményeképpen nemhogy megszűnt volna a lap, hanem válságtermékként megalakult a HVG és a NG. S a hetekben a szerkesztőség kettő tortát is felvághatott: december 9 –én nyomták ki a 10.000 számot, január 3-án pedig 40 éves lesz az újság.
Forrás: Személyes beszélgetés Boronkay Tamással, a Világgazdaság szenior szerkesztőjével.

Készítette Mikola Orsolya

Üzlet Napról Napra (1990-92)

napigazdasag1

Kiadja a Bonnier Business Press Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója.

Műszaki lap helyett legyen üzleti! – döntött a főszerkesztő

Beköszönő szöveg

A titok nyitja a koncepció

Hasse Olsson, a Dagens Industri főszerkesztője és kiadója az olvasóhoz:

Hadd mondjak el önöknek néhány igen fontos tényt erről az Üzlet címet viselő rózsaszín újságról, amelyet éppen olvasnak. Mi Svédországban nagy sikert arattunk egy rózsaszín papírra nyomtatott üzleti napilap megalkotásával. És azt hisszük, ezt a sikert megismételhetjük Magyarországon is. Tíz éve semmilyen üzleti napilap nem volt Svédországban. Úgyhogy azt a döntést hoztuk: a Dagens Industri cím változatlanul hagyásával üzleti napilappá alakítunk át egy hetenként kétszer megjelenő műszaki jellegű újságot. Ez 1983-ban történt. A példányszám megugrott. Az éves növekedési ráta 6000 és 9000 között mozgott. Ma 73 ezer példányt adunk el a lapból. A Dagens Industri sikerének nyitja – és remélhetőleg majd az Üzleté is – a koncepcióban rejlik. Mivel tudjuk, hogy olvasóink az üzleti életben tevékenykedő elfoglalt emberek, gyors információt szeretünk tálalni. A szalgcímek, a grafika és a megírás módja mind-mind ugyanazt a célt szolgálja: hogy nehéz témákat érthetővé tegyen, s ily módon hatékony legyen az újságolvasás. Azt akarjuk, hogy az olvasó szakmai eszköztára fontos részének tarthassa az újságot.

Leköszönő szöveg

Nincs.

Sőt, az utolsó számban tájékoztat az előfizetési lehetőségekről, és az árakról.

  • egy hónap: 580 FT
  • negyed év: 1740 Ft
  • fél év: 3480 Ft
  • egy év: 6960 Ft

Szerkesztőbizottság

  • Magyar gazdaság: Fehér István, Karácsondi Miklós (főmunkatárs), Lazányi József, Lenkei Gábor, Magos Katalin, Szőke László (vezető szerkesztő)
  • Külgazdaság: Láng Judit (rovatvezető)
  • Szolgáltatások: Nagy János, Németh Erzsébet, Pusztai Éva (rovatvezető)
  • Fotó: Hadas János (szerkesztő)
  • Olvasószerkesztők: Kolossa Katalin (felelős szerkesztő), Sz. Molnár János
  • Művészeti szerkesztők: Mészáros Ákos (vezető szerkesztő), Nagy Zoltán, Sepler Béla
  • Munkatársak: Kamondi Sándorné, Köcse Ágnes, Pápai Andrea, Suba Mária
  • Archívum: Belcsákné Cseke Márta
  • Szerkesztőségi titkár: Maróti Mónika, Szemán Ágnes

 

Hivatkozások

A lap első száma: 1990. szeptember 22. (szombat)

A lap utolsó száma: (III. évf. 176. szám) 1992. november 13. (péntek)

Új Magyarország (1991-1997)

ujmao1

Polgári napilap, az Antall-kormány lapja.

Napilap, nincs vasárnapi száma.

Rovatok: Belföld; Külföld; Gazdaság; Hirdetés; Kultúra; Sport; Riport; Ifjúság; Horizont; Vita.

12–16 oldalas, fekete-fehér, fényképekkel.

1991. március 15 – „első mutatványszám”

1991. márc. 29: második mutatványszám

1991. április 26 – I/1

Az OSZK-ban az utolsó szám 1997. dec. 2. kedd. Ebben nincs utalás a megszűnésre.

Vidéki társa az Új Hírek[i] dunántúli sokmutációs regionális napilap.

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1991 „PUBLICA Rt, a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével” Albert Gábor. Felelős sz.: Kocsis L. Mihálynov 31: Fábián László
1992 „PUBLICA Rt, a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével” „Polgári napilap” Fábián László
1993 „PUBLICA Rt, a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével” Fábián LászlóFsz-h: Kiss Gy. László
1994    
1995 Nemzeti Sajtó Kft. (Blaha) (Kelemen Iván olajvállalkozó irányította Kordax-csoport)  Jan 1-??
1996 Jan: Nemzeti Sajtó KftNemzeti Média Kft. (Üllői út) Jan: Fsz: Kő András. Felelős sz.: Dippold Pál. Később: Mb. Franka Tibor
1997 (dec) Entertypo Kft. jan 20- Alexa Károly. Varga Domokos György1997. dec: Varga Domokos György. Fsz-h: Dippold Pál

[i] Juhász Gábor A jobboldali hetilapok piaca 1989-2003 Médiakutató, 2004 tavasz

Főszerkesztők

  1. Albert Gábor (1991)
  2. Fábián László (1991–1995)
  3. Kő András (1995–1996)
  4. Franka Tibor (1996–1997)
  5. Alexa Károly (1997.január–1997. szeptember)
  6. Szalai Attila – megbízott (1997. október 1.–1997. október 14.)
  7. Varga Domokos György – megbízott (1997. október 15.–1997. október 19.)
  8. Varga Domokos György (1997. október 20.–1997. december 2.)

Története[1]

Az Antall-kormány megalakulása után egy évvel – állami bankok és vállalatok pénzéből – egy saját lapot indított el 1991. március 15-én megjelenő mutatványszámával. A kiadó, a Publica Rt. 250 milliós alaptőkével indult, de úgy számították, hogy három évig nem várható még nyereség. Mégis 120, sőt 300 ezres példányszámról szóltak a hírek. Az Albert Gábor vezetésével induló Új Magyarország azonban csak vitte a pénzt, míg végül a Publica Rt. tönkrement. 1995 elején a Kelemen Iván olajvállalkozó irányította Kordax-csoporthoz tartozó Nemzeti Sajtó Kft. vette át a lapot. Kelemen már a Nemzeti Sportban és a Respublika című napilapban is érdekelt volt, ám az Új Magyarország megmentése érdekében negyedmilliárd forintos fejlesztést ígért, sőt 20 millió forintot át is vállalt az adósságából. Emellett bevette a „szellemiségre felügyelő” Heteket: a konzervatív politikusok, közéleti személyiségek Csóti György által vezetett csoportját, jelezve, hogy nem kíván az irányvonalon változtatni. A főszerkesztői poszton végül – az 1991 végén kinevezett – Fábián Lászlót Kő András váltotta fel. Az olajcsempészet gyanújába került Kordax-csoport anyagi megrendülése miatt a Nemzeti Sajtó Kft. is egyre inkább eladósodott, 1995 végén a Szikra Lapnyomda Rt. a nyomtatás beszüntetésével fenyegetőzött. A következő időszakban a 40 ezer példányban nyomott, 25–30 ezerben eladott Új Magyarország több nyomdaváltás és költözés után végül 1996. február 12-én a Kordax-csoport másik kiadója, aNemzeti Média Kft. kezébe került. Májustól a kiadót vezető Franka Tibor látta el a főszerkesztői feladatokat, ezért több jobboldali közéleti személyiség és munkatárs is elhatárolódott a laptól. Frankát Alexa Károly követte, majd 1997. szeptember 4-i menesztése után Varga Domonkos György vállalta el a posztot. Ebben a zűrzavaros időszakban a (külföldi) befektetőktől várta a vezetőség a megváltást, mely az Entertypo Kft. képében látszott megjelenni. 1997. október 15-én tehát Varga Domonkos György egy „jobban megírt” Új Magyarország képével kecsegtette az Olvasókat. Ám az újság haláltusáját élte már ekkor: a folyamatos elbocsátások, a kifizetetlen újságírók és nyomda időszaka volt ez. 1997. december 3-án állt le végül a lap nyomtatása. A megszűnés oka, hogy Szalai Attila egykori megbízott főszerkesztő a december 16-án indított Napi Magyarország szerkesztőségéhez szegődött, illetve nyomdát sem találtak. Varga úgy gondolta, 20 millió forint összeszedésével újraindíthatná az Új Magyarországot, ám tervének kivitelezésére már nem került sor.

Első szám

  • Első mutatványszám: 1991. március 15. péntek
  • I. évfolyam 1. szám: 1991. április 26. péntek
  • Főszerkesztő: Albert Gábor
  • Kiadó: Publica Rt.

Utolsó szám

  • VII. évfolyam 280. szám: 1997. december 2. kedd
  • Főszerkesztő: Varga Domokos György

Beköszöntők

Az első mutatványszám beköszöntője

A bizalom pajzsa

Március van, március idusa. <Kereken> száznegyvenhárom esztendővel ezelőtt borongós nap virradt az országra. Sőt mikor az előre csak kevesek által sejtett események elkezdődtek, az eső is nekieredt.

Most, mikor ezeket a sorokat írom, napfényben fürdik az ország, egyetlen felhő sincs az égen, a templomtornyok boldogan nyújtózkodnak a tavaszi levegőbe. Most a lelkeket üli meg az aggodalom és a hitevesztettség felhője. Pedig győztünk, valami olyasmit értünk el, amit tíz évvel ezelőtt álomnak hittünk, vad képzelgésnek, aminek az eljövetelében oly sokan reménykedtek, hirtelen megvalósulásában viszont csak igen kevesen hittek. És mégis itt van, mint ahogyan ez a tavasz is ránk köszöntött.

Az 1991-es március tizenötödike kettős ünnep számunkra. Egyrészt Magyarország visszaszerzett nemzeti függetlenségét ünnepeljük, másrészt új napilapunk, az ÚJ MAGYARORSZÁG megszületését. Ebből az alkalomból – telve reménnyel és bizalommal – köszöntjük az Olvasót.

Új lapot tart a kezében, amely csak nemcsak azért új, mert ez az első száma, hanem azért is, mert az egyenként színes magyar sajtóban új hangot kíván megütni: a bizakodás hangját.

Március van, az újrakezdés és remény hónapja. Azt, hogy nekünk nincs sem okunk, sem jogunk reménykedni, csak kétségbeesés mondhatja. Az élet azonban élni akar. Az egykori március tizenötödikén a Nemzeti Múzeum előtt összegyűltek esernyőt nyitottak, s így védekeztek a barátságtalan természet ellen. 1991 márciusán a lelkeket megülő csüggedtség, a nap mint nap ránk záporozó gondok ellen a bizalom pajzsát kínáljuk, új lapunkat, az ÚJ MAGYARORSZÁG-ot.

Országunk és az egyes ember gondját-baját nem eltakarni akarjuk, de azok feltárásával sem lehet az a célunk, hogy kétségbe ejtsük az embereket. Épp a katasztrófákban sem szűkölködő magyar történelem tölt el bennünket bizalommal: a magyar történelem március tizenötödiké.

Ennek a hitnek a szellemében üdvözöljük az Olvasót!

Albert Gábor”

Az I. évfolyam 1. számának beköszöntője

“Új napilap első számát tartja kezében az érdeklődő olvasó. Új, bár ezt a sokatmondó és sokat ígérő címet már eddig is több lap viselte homlokán. Ha valaki nem restelli felkeresni az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárát, megdöbbenéssel fogja tapasztalni, hogy hány és hány heti-, sőt napilap indult már ezzel a címmel. Ezek közül csak egyetlen egyet szeretnék megemlíteni, azt a rövid életű ÚJ MAGYARORSZÁG-ot, amelyet szellemi elődünknek is tekintünk, és amelynek mindössze két száma jelent meg harmincöt évvel ezelőtt. Az első 1956. november 2-án, a második és egyben utolsó 1956. november 3-án. Az 1991-es ÚJ MAGYARORSZÁG tisztelettel adózik az 1956-os ÚJ MAGYARORSZÁG emléke előtt.

Talán nem tekintik tolakodásnak, ha a bemutatkozás során a lapot jegyző főszerkesztő önmagáról is ejt néhány szót.

<Életem nyitott könyv> – mondhatnám, mert akik legutóbb megjelent könyveimet olvasták – s most nem regényeimre és novellásköteteimre, hanem tanulmányaimat egybegyűjtő Szétszóratás után című kötetemre és történelmi esszémre, a Zsákutcák hőseire gondolok, azok pontosan tudják, milyen szellemi áramlat híve vagyok, milyen eszméket képviseltem – képviselek – a távolabbi múltban éppúgy, mint jelenleg.

Elveimet és véleményemet különösen az akkori helyzetről néhány évvel ezelőtt – vállalva természetesen az ezzel járó kockázatot is – világos egyértelműséggel kifejtettem. Igaz, csak kevesen lehettek ennek tanúi; néhány központi bizottsági tagon kívül csak az írók hallhatták. Az Írószövetség emlékezetes 1986-os közgyűlését ugyanis zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg. Beszédemet akkor azzal fejeztem be, hogy <hagyd a bűnbakkeresését, építkezz!>

Most, amikor új napilapunkat útjára bocsátjuk, mintegy annak a programjaként megintcsak ezt tudom mondani. Az ÚJ MAGYARORSZÁG bűnbakkeresés helyett építkezni akar. Nem a múltat fogjuk unos-untalan felhánytorgatni, hanem a romok eltakarítása után a jövő Magyarországát építjük…

Magamról még csak annyit: nem titkolom – és ebben nincs semmi gőg, büszkeség vagy sértődöttség –, hogy a napi sajtóhoz korábban igencsak kevés közöm volt. Könyveim mellett publicisztikát ugyan rendszeresen írtam, napilapot azonban sohasem csináltam. Gondolom, akik főszerkesztői kinevezésemet szorgalmazták, ezzel tökéletesen tisztában voltak. Ugyanakkor azonban azzal is, hogy az esetleges rosszindulat, vagy rosszhiszeműség hiába kutatna át feledésre ítélt újsághalmazokat, onnan egyetlen olyan, nevemmel jelzett írást sem tudna előbányászni, amellyel első lépésként engem kompromittálna, végső soron azonban a tiszta lappal induló ÚJ MAGYARORSZÁG hitelét csorbítaná. – Ez ugyan nem minden, de mégiscsak valami.

Ezek után nézzük: mit akar az ÚJ MAGYARORSZÁG?

Olyan napilap szeretne lenni, amely hatékonyan képes beleszólni az ország, a magyarság sorsának alakulásába. Magyarán szólva: mértéktartó és egy idő után mértékadónak tekintett lap kívánunk lenni, amelyet a főváros éppúgy magáénak érez, mint a vidéki Magyarország. Mert mi is az egész országhoz akarunk szólni. Sőt: mindazokhoz, akik magyarnak tekintik magukat, bárhol éljenek.

Sok szó esik mostanában arról, hogy a magyar nép milyen mértéktelenül pesszimista, hogy a magyar sajtó ezt még csak tovább generálja. Személyes tapasztalom ugyan nincs, de a külföldi irodalomban és sajtóban minduntalan lehet arról olvasni – és itt többek között a The Christian Science Monitor közelmúltban megjelent számaira gondolok –, hogy ez a jelenség Európának ezen a táján általános. Egyik interjújában csupán azt tartja különösnek Shirley Williams asszony, az ismert politológus, hogy Magyarországon sem jobb a közhangulat, holott a politikai, gazdasági helyzetet össze sem lehet hasonlítani a környező államokéval.

Tudom bennünket kevéssé vigasztal, hogy másutt még rosszabb. Azt viszont észre kellene vennünk, hogy nem valami megveszekedett csodabogár az, aki indokolatlannak tartja a pesszimizmust, aki a remény, a kibontakozás útját keresi, és az ebben való hitet igyekszik erősíteni.

Az ÚJ MAGYARORSZÁG a legnehezebbre vállalkozik: az úgynevezett kelet-európai nyomorúság fölé akar emelkedni, hogy ebből a magasságból ítélje meg saját helyzetünket. Ilyen horizontok mellett a kisszerű pártpolitikai csatározások elvesztik jelentőségüket. Épp ezért ezekben nem is kívánunk részt venni. Bár a véleményformálás elől nem térünk ki.

Egyetértünk Ralf Dahrendorffal, aki 1990-ben egy egész könyvet szentelt a kelet-európai változásoknak, és azokat forradalmaknak minősítette. A kiábrándultságot, szerinte, a forradalom lépcsőzetessége okozza. Pontosabban az, hogy a politikai, a gazdasági és a társadalmi átalakulás nincs, és nem is lehet egymással szinkronban.

A politikai rendszerváltás ugyanis végbemehet hat hónap alatt, a gazdasági átrendeződés már legalább hat évet vesz igénybe, a társadalom átszerveződéséhez pedig legalább hatvan évre van szükség. Az átalakulás tehát meglehetősen lassú, és az egyén különösen lassúnak érzi, hisz az ő számára épp a legkésőbb és legvontatottabban beteljesülő változás a leginkább húsbavágó. A civil társadalom intézményrendszerének kellene ugyanis megvédenie őt az elszabadult piacgazdaság túlkapásai ellen, éppúgy, mint a gazdasági nehézségek nyomán lábrakapó politikai demagógiával és annak következményeivel szemben.

Ha túlzásnak tekintjük is a hatvan esztendőt, a civil társadalmi átalakulás fontosságát nem tagadjuk. Sőt ennek az átalakulásnak a szolgálatát, az átalakulás felgyorsítását elsőrendű kötelességünknek érezzük. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy viszonylag – hangsúlyozom, csak viszonylag – kevesebbet foglalkozunk politikával, annál többet szociálpolitikával és a közvetlen politikától egyre inkább függetlenülő gazdasági, piacgazdasági kérdésekkel, és akkor még nem említettem a civil társadalmi szerveződéseket (beleértve az egyházakat), valamint a mostanában elhanyagolt ifjúsági és gyermektársadalmat.

Mindez így talán túlságosan elvontnak látszik. Az ÚJ MAGYARORSZÁG-ban megjelenő riportok, interjúk, gazdasági elemzések azonban, remélem, megtöltik majd tartalommal, mert azok nemcsak hitelesek, adatgazdagok, hanem emberközeliek is lesznek. Ami természtesen nem jelenti azt, hogy logikai, közgazdasági és politikai érvelés helyett emocionális eszközöket vonultatnánk fel, és egyáltalán, hogy érvelés helyett moralizálni akarnánk. Mindezt azért teszem szóvá, mert a hagyományőrzést, a hagyományos értékek tiszteletét – amely lapunkat jellemezni fogja –, mondhatnám, <hagyományosan> ezekkel a vádakkal szokták illetni.

Tisztelt Olvasónk, most talán még egy kicsit idegenkedve forgatja lapunkat, szokatlan a hang, az oldalak tördelése, talán még a papírja is másképp zörög. Mi azonban bízunk abban, hogy holnap, holnapután már ismerősként, sőt barátként üdvözöl bennünket, mert nem titkoljuk, olyan lapot akarunk mindennap az Ön kezébe adni, amely nemcsak tájékoztatja a nagyvilág és a szűkebb haza eseményeiről, hanem élni is segíti.

Albert Gábor”

Külső hivatkozások

2009. december 3.: http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/05_orszagos_minosegi/03.html

Források

Új Magyarország I–VII. évfolyam – ISSN 1215-0185

 

Szubjektív történet

Az Antall-kormányhoz kötődő Magyar Nemzetet kormánylapként „helyettesítő” Új Magyarország első próbaszáma 1991. március 15-én, pontosan egy évvel azután jelent meg, mint a Pesti Hírlap próbaszáma. Az Új Magyarországot is Molnár István tervezte, mint a Pesti Hírlapot.

Az Új Magyarország kb. 2 hónapos rákészülési idő után indult.  Első főszerkesztője Albert Gábor, akit Antall József személyesen ismert.[i] Kocsis Levente Mihály főszerkesztő-helyettes szedte össze a csapatot, melyben azelőtt mindenki hetilapnál dolgozott” [ii] (kritikusai „naponta megjelenő hetilapnak” [iii] is nevezték az Új Magyarországot).  Több szerkesztő a Magyar Nők Lapjától érkezett[1], vagy onnan ismerték egymást (Kocsis L. Mihály, Molnár István), de volt a Dátumtól is munkatárs, a fotós Grnák László pedig a Kurírtól érkezett – az első idők kiváló fotóin látszik is.

„A főszerkesztő Albert Gábor író volt, akinek fogalma sem volt a lapcsinálásról: Csurka István egyszer felhívta és Albert csodálkozva reagált arra, hogy egy lapot csinál – „micsoda meló lehet” – mondta, miközben ő maga egy napilapnál dolgozott.”[iv]

Szerkesztőségi logisztika. „A szerkesztőség összeállása után a gyakorlatban kiderült, hogy senki sem tudta, mit kéne csinálni. A napos szerkesztői szobánál azt se tudták, mi a folyamata, hány embernek kell ott lenni, hogy a rovatvezető kinek adja le az anyagot, ki mellett ki ülön, hol legyenek a korrektorok, hol legyenek az asztalok stb. Mindenki csak állt és nézte hogy mi legyen…” [v]

A tördelés logisztikáját Bíró Éva állította össze, mert ő volt az egyetlen napilapos a munkatársak között. Ő vette föl a tördelésbe a munkatársakat is. „A vonatoktól kellett visszaszámolni a határidőket, és nem értették meg, hogy ez nem hetilap.” [vi]

A szerkesztőségi logisztika végül két hét alatt állt össze.

„Korrektorok voltak, mert sok nyomda megszűnt, akik ólomba dolgoztak, így nyomdai korrektorokat könnyen lehetett beszerezni.  Minden napra kellett egy vezető szerkesztő, egy napos szerkesztő, tördelőszerkesztő, ügyeletes rovatos.” [vii]

A lapnál induláskor tördelőként dolgozott Gremsperger Péter is, akit Molnár István Gremsperger Nándor (G.P. édesapja) révén ismert.

Az Új Magyarország szerkesztősége egy időben / eleinte Kőbányán volt, ahol nem volt fűtés a szerkesztőségben és a gépírónők kesztyűben és kabátban dolgoztak.[viii]

A lap Antall halála után mind nagyobb válságba került. Az Új Magyarországnál a végén már fűtésre sem volt pénz. Antall életében a Népszabadság Székházban laktak, ahonnan a Népszabadság kiköltözött. Innen Kőbányára költöztek, ahol egy raktárt béreltek. A végén már a nyomdát se tudták fizetni.”[ix]

„Harminc napot adunk magunknak, hogy szembeötlően jobban szerkesztett, jobban megírt napilappal rukkoljunk elő. És tíz évet adunk magunknak, hogy a minőséggel idecsalogatott tőke, hirdetések, magas szellemiség jóvoltából az Új Magyarország a két legkedveltebb hazai, politikai napilap egyik elegyen. Akár a legjobb[2]. (Varga Domokos György: Tisztelt Olvasó! 1997. okt. 15. Új Magyarország.)

[1] A Nők Lapja címe 1990-94 között Magyar Nők Lapja

[2] Amire azért nem sok esély volt. Hasonló babérokra tört a Népszava is Fenyő János korszakában: Deák András 1993-as, arculati újratervezéskor megjelent  vezércikkéből: „Ezért lettünk nagyobbak, ezért leszünk szebbek, s ezért próbálunk meg jobbak is lenni. Előbb-utóbb a legjobbak”[2] Népszava, 1994: „Szeretnénk, ha a Népszavának lennének az ország legjobban tájékozott olvasói”

[i]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[ii]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Juhász Gábor

[iv] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

[v]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[vi]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[vii]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[viii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[ix]  Buda Márta, szóbeli közlés, 2009.

Reggeli Pesti Hirlap (1990-1992), Pesti Hirlap (1990-1994), Napi Pesti Hirlap (1992)

kep_10

kep_30

Reggeli Pesti Hírlap

1990. április 14–1992. február 7.

Pesti Hírlap

Országos, közéleti, gazdasági és kulturális napilap

1992. február 8. – 1994. június 4-5.

Napi Pesti Hirlap

1992. márc. 13–30

 

Mutációk

 

Első szám: 151. évfolyam 1. szám 1992. február 8. szombat

Főszerkesztő: Bencsik András

Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY

Kiadás helye: Budapest Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V. okóber 6. utca 8. I.

Ára: 8, 80 Ft

Beköszönő szöveg:

Ez az igazi Pesti Hírlap

-Hihetetlen győzelem-

Küzdöttek már önök az életükért? Mert mi igen… Hosszú és nehéz hét telt el azóta, hogy a kiadónk jelezte: fölfüggeszti a lap megjelentetését. Megpróbáltuk a lehetetlent. Talán még mi sem hisszük el igazán, de győztünk… Annak ellenére, hogy csak meglehetősen későn hirdethette meg sajtótájékoztatóját a 150 ÉV ALAPÍTVÁNY, a fontosabb lapok, sőt a híradók is képviseltették magukat. Bencsik András elmondta, hogy a Pesti Hírlap támogatására született alapítvány milliói nemcsak megmentették, de tulajdonképpen fel is „szabadították” a lapot. Az alapítvány megkapta a Művelődési Minisztériumtól a Pesti Hírlap alapító okiratát, így a kényszerből Reggeli előnevet viselő laptól jogilag is üzletileg is független, ahhoz nincs köze. Mint ahogy az alapítvány sem jogutódja a Pesti Hírlap Kiadó kft.-nek. Az olvasók segíteniakarása, ragaszkodása meglepte a szerkesztőséget, a főszerkesztő nem is sejtette, hogy ezen a nagyonis kemény próbatételen ilyen jól vizsgázik az újság. Ne féljünk a szavaktól: szinte kutyafuttában, mindössze öt nap alatt született meg ez az alapítvány. Az ereje azonban annál nagyobb, hiszen lehetővé teszik hogy minden zökkenő és megszakítás nélkül, ámde 24 oldalasra bővített ünnepi számmal kezdje új életét a Pesti Hírlap. Ahogy erre Bencsik András is fölhívta a figyelmet: a stáb minden munkatársa tisztában van azzal, hogy az újrakezdés esélyét a „150 ÉV” sokszáz alapítójától kapta az újság. És ennek a lap mindennapi munkájában tükröződnie kell majd, az újságnak az ő véleményük lesz a legfontosabb.

Története

1990 tavaszán indult el a Reggeli Pesti Hírlap, amely Kossuthot idézte, és polgári irányvonalúnak szánták. Varga István, vállalkozó hozta létre a Pesti Hírlap Kft.-t, és szárnyai alá vette az újságot. Ennek ellenére hamar nehézségekbe ütköztek, kezdve azzal, hogy a Pesti Hírlap nevet nem is használhatták, kényszerűségből került elé a “Reggeli” szó. A gazdasági nehézségek ellenére a lap mégsem szűnt meg, 1992-ben Bencsik András lett a szerkesztő, 1992. február 6-án pedig létrehozták a 150 ÉV Alapítványt. Az alapítvány támogatása segítségével a lap újjászületett, Pesti Hírlap néven. Az újság terjeszkedni is tudott, vidéken is megjelent Jászkun Krónika és Nógrádi Krónika néven. 1994-ben már 50 ezres példányszámban nyomták naponta, június 4-én azonban a lap megbukott. A bukás gazdasági okokkal indokolható, illetve az MSZP választási győzelmével, hiszen az állami támogatás onnantól kezdve megszűnt. A bukásban valószínűleg szerepet játszott az Antall-kormány által támogatott lap, a Új Magyarország a megjelenése is, hiszen erős konkurenciát jelentett. A Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjai később létrehoztak egy másik lapot, az Új Demokratát.

Utolsó szám

Az újság 1994. június 4-én bukott meg, az Országos Széchenyi Könyvtárban található utolsó szám 1994. június 1-i keltezésű

153. évfolyam 126. szám 1994. június 1. szerda

Ára: 21, 50 Forint (előfizetőknek 11 Ft)

Főszerkesztő, felelős kiadó: Bencsik András

Főszerkesztő-helyettes: Seszták Ágnes

Lapszerkesztő: Csermely Péter, Fekete Zoltán

Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V. okóber 6. utca 8. I.

Terjeszti: a Hirker Rt., NH Rt.

Előfizetési díj: egy hónapra 288 Ft, negyedévre 864 Ft, fél évre 1728, egy évre 3456 Ft

Lapszámot szerkesztette: Csermely Péter
Leköszönő szöveg:

Nem található benne leköszönő szöveg.

Érdekességek

Az első szám címlapján a szerkesztőség tagjai és támogatói láthatóak, a Pesti Hírlap “baráti köre”

Az utolsó szám vezércikke: Mától módosul a KRESZ (szerzője: Dinóczki József)

Keresztury Dezső: Remény c. versével köszöntötte az újrainduló Pesti Hírlapot

Ismert munkatársak: Bencsik András, Riskó Géza, Fodor Lajos, Tettamanti Béla, Iglói Nagy István, Csermely Péter, Fekete Zoltán

Az első, eredeti Pesti Hírlapot Kossuth indította el, az első szám 1841. január 2-án jelent meg. Kossuth szerkesztette, és a korabeli ellenzék legjelentősebb orgánuma volt. Szerkesztő volt még: Csengery Antal és Szalay László is.

Felhasznált irodalom

Reggeli Pesti Hírlap: II. évfolyam 305. szám 1991. december 31. kedd

Pesti Hírlap: 151. évfolyam 1. szám 1992. február 8.szombat

Pesti Hírlap: (153.) évfolyam 126. szám 1994. június 1. szerda

Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990-2002.

 

Példányszám:

  1. 50 000 (induló) [i]
  2. 3000 előfizető [ii], „nem sokkal magasabb utcán eladott”
  3. márc. 20 ezer körül[iii]

1993 15 ezer[iv]

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1990 Pesti Hírlap Kiadói Kft  Riskó Géza1990 aug 10: Szerkeszti a szerk.biz. Eknöke, nemzetközi szervező: Szerdahelyi Csaba. Szerkesztő: Bencsik András, Deáki LÁszló., Kőszegi Ferenc1990 szept felelős sz: Bencsik András
1991 Bencsik AndrásRövid ideig Gazsó L. Ferenc fsz-h.
1992 Márc 30-tól 150 év Alapítvány Bencsik András
1993 150 év Alapítvány Bencsik András
1994 150 év Alapítvány Bencsik András

 

1990: Országos gazdasági, közéleti és kulturális napilap

Védjegyek:[v]

Pesti Hírlap Pesti Hírlap Kft., Bejelentés napja:1990.03.14

Reggeli Pesti Hírlap Pesti Hírlap Kiadó Kft Bejelentés napja:1990.04.24

Pesti Hírlap Ringier Kiadó Kft Bejelentés napja:2004.11.04

 

A lapalapítás. 1989. november 7-én[vi] Varga István vállalkozó (Varihold Befektető Kft. tulajdonosa) megalapította ötmillió Ft-os alaptőkével[vii] a Pesti Hírlap Kiadói Kft-t, hogy létrehozzanak egy Kossuth Lajos szellemiségének megfelelő polgári napilapot. Ügyvezetőnek (a szerkesztő bizottság elnökének[viii]) Fodor Lajos [Esti Hírlapos] zenekritikust tette meg. [ix] A tulajdonos egy sajtószakmában tájékozatlan[x] olajmilliárdos volt, a főszerkesztő [helyesen: kiadó igazgató] pedig zenekritikus. [xi] – a főszerkesztő valójában sportszerkesztő volt, Riskó Géza, aki az Esti Hírlap sportrovatát vezette addig[xii].

A lapalapítás története a Médiakutatóban, Juhász Gábor tanulmányában[xiii] épp ellentétesen hangzik: „Egy akkoriban különösen ismert, tehetős vállalkozó, Varga István, akit két újságíró, Fodor Lajos és Riskó Géza keresett meg az ötlettel, felkarolta a tervet, s létrehozták a Pesti Hírlap Kft.-t.” A Médiakutató cikke azonban ellentmond a kortárs lap és a résztvevők állításainak, így inkább a korábban leírtakat fogadhatjuk el.

Hadd fűzzek ide még egy változatot: „Amikor az ugyancsak tőlünk [Esti Hírlap] a sportrovatból Riskó Géza egy pénzes ismerőse révén lehetőséget kapott a lapalapításra, elment a Pesti Hírlap főszerkesztőjének, és helyettesének magával vitte Bencsik Andrást”[xiv].

A szerkesztőség toborzása 1989 őszén kezdődött, az első számot 1990 tavaszára tervezték, szerkesztőségnek az Athenaeum Nyomda helyiségeit alakították át, melyek februárra készültek el és az akkor legmodernebb számítógépes felszereléssel voltak ellátva[xv].

„A lapkészítés előtt Bécsbe mentek megnézni, hogy működik az egész lapcsinálás. A Die Pressénél és a Der Standardnál voltak, ami akkor új volt: volt már számítógépük is, de egy máshonnan levetett, és a kirándulás legfontosabb konklúziója az volt: „az  ő gépeik se voltak jobbak”. Bár náluk nagy háttértár volt, az első 6 hónapot „elfelejtették archiválni”.”[xvi]

A lapcím. „A Pesti Hírlap név Fodor Lajos és Varga István kiadó-tulajdonosok találmánya.”. [xvii] A Pesti Hírlap névről utolsó pillanatban deürlt ki, hogy egy Szimultán Rt. nevű cég már levédette. [xviii] „A rendszerváltáskor egyes újságírók abból akartak megélni, hogy felvásároltak 200 lapnevet. A Pesti Hirlap is köztük volt, ezért kellett Reggeli Pesti Hírlap néven elindulni”. [xix] [Megj: 2004-ben a Ringier is levédette magának e nevet[xx]]. Mivel nem tudtak megegyezni, Varga István Reggeli Pesti Hírlapra változtatta  a nevet. [xxi]

Szerkesztőség. A laphoz más lapoktól csábítottak át újságírókat.„Az alapító főszerkesztő Riskó Géza sportújságíró lett. Bencsik András főmunkatársnak szerződött a laphoz az Esti Hírlaptól. Az Esti Hírlaptól egyébként is sokan jöttek át[1], az induló csapat nagyobbrészt volt Esti Hírlapos újságírókból állt[xxii]. Néhány hónappal az indulás után Riskó Géza egészségi okok miatt lemondott a főszerkesztésről [Bernáth Lászlónál: „vélhetően politikai okból összekülönbözött a tulajdonosokkal[xxiii]], előbb helyettesnek majd főszerkesztőnek nevezték ki Bencsik Andrást. [xxiv]

Bencsik András így foglalja össze az akkori lapok ideológiai viszonyait: „A lap idejében a Magyar Nemzet liberális-konzervatív semleges balközép volt; Az Új Magyarország óvatosan visszafogott jobboldali. A Pesti Hírlap kicsit dinamikus, szertelen, mások mondják, hogy radikális, de inkább szókimonó. Először vitte az ősmagyarság kérdéseit (pl. a szkítákról, pártusokról), Lovas István írt hozzá cikkeket (pl. a keleti alternatív demokráciákról).”

A lap példányszáma lecsökkent néhány ezerre. A lap megmentésére sokféle elképzelés volt; pl. hogy a hadsereg adjon le rá sokezres megrendelést vagy hogy kormánylap legyen, de az Új Magyarország megjelenése eldöntötte ezt a kérdést. A hirdetők elpártoltak a laptól. [xxv]

1992. február. Amikor végérvényesen kiderült, hogy a lap veszteséges, Varga István tulajdonos a szerkesztőség tudta nélkül lemondja a nyomdai és terjesztési szerződést[xxvi]; majd bejelentette, hogy meg fog szűnni: 3 nap múlva megszűnik a lap, még búcsúzzatok el az olvasóktól. Nem éri meg folytatni, nincs tovább”. Varga ezt egy későbbi MTI-közleményben így fogalmazta: „ A  Pesti Hírlap Kiadó Kft. … főszerkesztője és helyettese közreműködésével eldöntötte a Reggeli Pesti Hírlap megjelenésének felfüggesztését …”[xxvii]

Bencsikék lapot akartak csinálni. „Létrehoztunk egy alapítványt (150 év Alapítvány; utalva Kossuth akkor 151 éve indított Pesti Hírlapjára), hogy folytassuk. Felhívásunkra az olvasók adományokat küldtek, szponzorokat találtunk (energetikai cég), és megteremtettünk egy akkora összeget, ami elegendő lehetett az induláshoz.  [A lapnál hirdetett a MOL Rt, Magyar Villamosművek Rt, Magyar Hitelbank, Matáv, a Postabank[xxviii], azaz ezek a cégek tartották életben a lapot.]

Az volt a terv, hogy Varga Istvántól megvesszük a gépparkot és folytatjuk a munkát. A csődbement cégnek amúgy sincs értéke, de annyink volt, hogy egy lízingelt megoldással törlesztettük volna az adósságokat („goodwill érték”).

A lap címét „vissza”-változtatták  Pesti Hírlapra, azaz jogilag új lapként jelent meg, mert a Szimultán Rt-vel 3 millió Ft-nyi hirdetésért barterként megkapták a névhasználat jogát. [xxix]

„ Amikor a Reggeli Pesti Hírlap kiadója megszűntette a lapot, a 150 Év Alapítványt  hirtelen kellett bejegyezni és másnapra a lapnak meg kellett jelennie. Míg Kft-nél a bejelentés után azonnal érvényes az engedély, az alapítványnál a bíróság jogerőre emeli a bejegyzést és csak ezután érvényes. Erre itt nem volt idő, és fel is jelentettek [Varga István] emiatt. A bíróság minden működést leállított, ezért a lapnál egy ideig Iglói Nagy István lett a lapigazgató és a tulajdonos-kiadó egyben, aki állampolgárként a saját neve alatt jegyeztette be és adta ki a [Napi Pesti Hírlap nevű, tehát jogilag ismét új – HH] lapot, amire országos napilapnál addig nem volt példa.”[xxx]

Varga István az MTI-hez eljuttatott közleményében így ír: „ Az alapítvány nevében eljáró szerkesztőség a Pesti Hírlap Kiadó Kft. tudta és engedélye nélkül állította elő a Pesti Hírlap február 8-i számát, a kft. saját és bérelt eszközeivel, az általa bérelt helyiségben. Az így előállított lap ,,Ez az igazi Pesti Hírlap, hihetetlen győzelem”, címmel közli, hogy az új lap jogilag és üzletileg is független, a Reggeli Pesti Hírlaphoz nincsen köze. (…) A Kiadó Kf. nevében vissza kell utasítanom az olyan felelőtlen magatartást, amely jóhiszemű alpítványtevőket arra buzdít, hogy egy nehéz helyzetbe került lap további megjelenését pénzügyileg támogassák, de már az első, jogszerűtlen körülmények között készülő számban azt a múltat – melyre az alapítványtevők pénzét begyűjtötték – megtagadja.” [xxxi]

Varga István pár nappal később, február 14-15 éjszakáján elfoglalta a szerkesztőséget[xxxii]. „

Varga István azonban túl nagy összeget követelt. Addig alkudoztunk, amíg Varga István megunta, felbérelt egy őrző-védő céget, akik kizárták őket a szerkesztőségből. A következő lap tehát nem volt jogfolytonos.” [xxxiii]

„ A csapat magántulajdonában összesen egy laptop volt és írógépek, így ezen készültek el a következő számok. A lapot ragasztott tükörrel készítettük (Bencsik András tördelő is volt korábban, így tudott tükröt ragasztani), és voltak keletnémet szedő írógépek, amelyeken be lehetett állítani a hasábszélességet. Végül szereztünk régi, használt gépeket egy bérleményben. A tipográfiára érthető módon ezekben az időkben annyira nem tudtunk odafigyelni.” [xxxiv] Február 17–19-én a sajtó történetében egyedülálló módon „összeeszkábált” tipográfiával jelent meg a lap.

„ A lap túléléséhez az járult hozzá, hogy sikerült az Állami Vagyonügynökséggel egy évre elnyerni egy hirdetési szerződét. Az Állami Vagyonügynökség csak néhány nagy lappal kötött ilyen megállapodást állami hirdetések közzétételére. Ebből sikerül hardverfejlesztést létrehozni.” [xxxv]

1992. március 13 -án új arculattal jelent meg a lap, Napi Pesti Hírlap néven. Az új évfolyamszámozásában zárójelben 151. évfolyamként is jegyzik az újságot.

„Néhányunknak tetszett a szecessziós világ és különbözni is akartuk a többi laptól, ekkor született a szecessziós lapfej.” A szecessziós lapfej terve Bencsik András ötlete volt. „A szecesszió ugyan későbbi kort jelképez, de a polgári világot is egyben.”

A lap így fogalmaz első szecessziós számában: „A szecesszió az a csodálatos világ, amely a leggazdagabban a századfordulót követő Budapesten, Prágában és Bécsben virágzott, most egyszerre jelenti számunkra a múltat és a jövőt. … Lapunk a ma már csak szépet sugárzó szecesszió fölidézésével egy lehetséges szépségért, egy lehetséges békéért kíván fáradozni.”[xxxvi]

„ Azonban az derült ki, hogy ez a lapfej túlságosan modoros, ez is túl artisztikus, és napilaphoz letisztultabbra van szükség: nem működik, ezért visszatértünk a hagyományos betűkhöz. Kedves, játékos volt, de ezt nem tűri el a gépezet.” [xxxvii]

„Amint az alapítvány bejegyzése jogerőre emelkedett, a 150 év adta ki a lapot.”

1992. március 30 -tól az Alapítvány kiadásában ismét új arculattal – Pesti Hírlap címen – jelent meg a lap. Ez is Bencsik András ötlete nyomán született. Az első számban így ír róla: „A szecessziós lapfej sokaknak tetszett, de sokakból ellenérzést váltott ki. … .Visszatértünk a Kossuth Lajos főszerkesztő idejében használt lapnévhez és betűtípushoz, illetve annak egy kissé modernizált változatához”[xxxviii] Ez a hagyományos 1841-es egyiptomi helyett az Aachen Bold nevű betűtípus volt.

A lap megszűnése.  „Magyarországon valójában minden napilap veszteséges, az eladásból nem lehet megélni, csak a hirdetésekből. Mivel nekünk nem volt [jelentős hirdetési bevétel], egyre nőtt az adósságunk, végül kb. másfél hónapnyi adósságot görgettünk magunk előtt, pl. a nyomda számláját.” [xxxix]

Az 1994-es, az MDF számára vesztes választás második fordulóját 1994. május 29-én, vasárnap tartották. A Pesti Hírlap utolsó száma 5 nap múlva készült. A 1994. jún. 4–5-i dátumú szám vezető híre. „Horn Gyula az MSZP miniszterelnök-jelöltje”. [2] Mellette a közlemény: „A nehéz anyagi helyzetre tekintettel [a kiadó a lap] megjelenését a mai naptól szünetelteti”.

„Amikor 1994-ben Boross Péter volt kormányon, és a választáson kiderült, hogy megbuktak, az volt az elképzelés, hogy az Új Magyarországot tartsák meg, és lemondanak a Pesti Hírlapról. Ezt én úgy tudtam meg, hogy a szerkesztőségben egyszer csak elsötétültek az MTI monitorjai. Felhívtam Alexa Károly MTI vezérigazgatót, kritikust, hogy mi történt. „Az van, hogy lemondtak rólatok” – mondta.  Akkor beszéltem Csöndes Zoltánnal, a Szikra Nyomdából, hogy elmondjam, ennyi volt. „Tudok róla” – válaszolta. Tartoztunk a nyomdának, de szerettem volna, hogy elbúcsúzhassunk az olvasóktól. Csöndes megtehette volna, hogy nem nyomtat több lapot, de azt mondta, hogy írjak egy hivatalos levelet, amiben kérvényezem az utolsó szám kinyomtatását. Kinyomtatta – és máig hálás vagyok ezért neki, pedig nem voltunk semmilyen ismeretségben vagy barátságban.” [xl]

A szerkesztőség utóélete. „ A lap megszűnte után Földesi József, akié a Ring hetilap volt, ma a Mi Otthonunkat adja ki, hívta a szerkesztőket, de csak 10 embert. Nehéz döntés volt, kit hívjunk. A címhez találtunk egy korábbi szamizdatot, a Demokratát, melyet Nagy Jenő adott ki. Elvittük hozzá a tervünket és elneveztük a lapot Új Demokratának. Egy évig küldtük neki a lapot, hogy egyetért-e a szellemiségével. Ezután vette fel a Demokrata nevet” [xli] Tipográfiai szempontból a folytatás azért érdekes, mert az Új Demokrata (fekete-fehér hetilap) mind a lapfej betűtípusát, mind Gábriel arkangyal rajzát tovább vitte, vizuálisan is egyértelművé téve a két lap összetartozását[3].

Humoros melléklet. „ A Pesti Veréb a lap humoros melléklete volt, ami talán még élt utána is. Sok karikaturista indult innen.” [xlii]

[1]             Máshova is [HH]

[2]             Kísértetiesen emlékeztet engem az efféle utolsó szám azokra a háborús lapokra, melyek utolsó számukban arról számolnak be: az ellenség körülvette a várost.

[3]  Ma Magyar Demokrata címmel, teljesen más tipográfiával jelenik meg, de továbbra is Bencsik András főszerkesztésében

[i] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[ii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[iii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[iv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[v]  Forrás: Magyar Szabadalmi Hivatal , Publikus IParjogvédelmi AdatbázisCSalád http://84.2.39.106

[vi]  Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 Médiakutató, 2003. tavasz

[vii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[viii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[ix]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[x] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xi] Molnár István, szóbeli közlés, 2009.

[xii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xiii] Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 Médiakutató, 2003. tavasz

[xiv] Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Dialóg Campus, 2009. p. 58.

[xv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xvi] Molnár István, szóbeli közlés, 2009.

[xvii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xviii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xix] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

[xx] Ügyszám:M0404439; 2008-ban „Érvénytelen visszavonás miatt”

[xxi] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxii] Népszabadság, 1990. március 16: Pesti Hírlap – fénymásolón.

[xxiii] Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Dialóg Campus, 2009. p. 58.

[xxiv] Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxvi] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxvii]  A Pesti Hírlap Kft. felelős kiadójának közleménye 1992. február 8., MTI

[xxviii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxix] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxx]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxi]  A Pesti Hírlap Kft. felelős kiadójának közleménye 1992. február 8., MTI

[xxxii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxxiii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxiv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxvi]  Napi Pesti Hírlap 1992. márc. 13. Új fejléccel

[xxxvii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxviii]  Pesti Hírlap 1992. márc. 30. Mától Pesti Hírlap!

[xxxix]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xl]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xli]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xlii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

 

 

Pesti Bulvár (1997)

peestiriport1kep_8

1997. jan. 23.-1997. ápr. 30.

Pesti Bulvár 1997. jan. 23. I. évfolyam 1.szám

Született: 01.23-án

Tulajdonképpen most a legegyszerűbb lenne ide azt irni: kedves olvasó, ha Ön olvassa e sorokat, akkor nincs is mit irni. Mert ezek szerint ma megvette a Pesti Bulvár első számát. A kicsi bizony ma délben elhagyta a szülői ház óvó melegét, s kirepülve a családi fészekből, egyből a fagyos januárban találta magát. (S mert hogy bulvárlap a Bulvár, ráadásul még a szó szoros értelmében: az utcára is került…) Most majd’ mindennap új és új rovatokkal, induló szekciókkal , eleddig soha nem volt laprészekkel, különleges reklámfogásokkal találkoznak majd. Kérjük, ismerjék, s ha lehet, szeressék meg valamennyit. És ha valahol melléfogtunk és azt ugyancsak Önöktől szeretnénk megtudni. Egy sor kérdésről pedig még mindig nincs döntés. Vannak, amivel úgy gondoltuk, megvárjuk majd a leendő olvasót. Az egyik például: legyen-e levelezési rovat? S ha igen milyen? És autós? Avagy motoros? Adjunk heti filmprogramot vagy nem, jó-e így a tévéajánló? Vállalnák-e, hogy heti mondjuk a pénteki lapszámba 55 forintért beletegyünk egy utcán 39 forintba kerülő komplett rádió- és tévéújságot? Nem sorolom: a kérdések szinte végtelenek. Engedjék meg, hogy a jövőben rendszeresen a véleményüket kérjük közös gyermekünkről, fejlődésének egy-egy szakaszáról. Hiszem, hogy ezek a „szülői értekezletek” csak hasznosak lehetnek. De most csak annyit: köszönöm, hogy minket választott. És ha lehet, maradjon velünk!

Rovatok: Sport Buli Vár! Bűnügy Kultúra Interjú Belföld Horoszkóp Apróhirdetés Szolgáltatás Külföld Hirdetés Lapzárta

Elköszönés

„Néhány sor talán, ha fennmarad rólunk az annalesekben, ha ugyan egyáltalán van még, aki írja”. … néhány rovat, s vélük kicsit a Pesti Bulvár szelleme is most átköltözik a Kurírba”

Még egy vicces időjárásjelentésre is futja: „Szép volt az eleje, derűs, ám most felhős az ég. Melegünk van, kedélygyengítő fronthatással 20 fokig emelkedik a hőmérséklet. Laza pihenőnapok jőnek, fújjuk ki magunkat!”[i]

[i] Pesti Bulvár, 1997. ápr. 30.

Pester Lloyd (1854-1944/5, 1994-2009)

pesterlloyd5 pesterlloyd4 pesterlloyd3 pesterlloyd2 pesterlloyd pestelloyd3

1888-1922-ig digitálisan elérhető az Osztrák Nemzeti Könyvtár archívumában

Pester Lloyd I. (1854-1944/5)

Pest, 1854. január 1.-1944. december 24.

Első kiadása: 1854. január 1.

Esti kiadása: Abendblatt des Pester

Szerkesztője: Weiskircher Karl (Weiszkircher Károly)

Mellékletei: Eucharistischer Weltkongress: 1938. május 25-30. Spielstunde: 1938. november 13.-1939. augusztus 27. Jugendblatt: 1938. november 13.-december 25. Jugendlloyd: 1939. január 1.-augusztus 27. Reklame Lloyd: 1939-1940.

Beköszöntő

Bränumerations = Einladung Pester Lloyd vertritt nationalökonomische, politische und Kulturinteressen

Zuvörberst werden demnach fämmtliche merkantilen industrillen und landwirtschaftlichen Interessen Ungarns vom „Pester Lloyd” aus führlich besprochen. Die Stellung der Gesellschaft, deren Namen das Blatt trägt, ermöglicht es, aus allen Wichtigeren Ladelsplätzen des Landes und ganz insbesondere vom hiesigen Platze, den strengsen Anforderungen des Kaufmanus entsprechende Gesellschaftberichte, mit den nötbigen Daten über zu und Abfuhren päufe und Bertaufe usw. des Landesprodukte zu liefern. Die Lerbeischaffung der Materialien wird von den bestunterrichteten Geschäftschaufern auf den verschiedenen Plätzen besorgt. – Mit der Redaktion derselben wurde eine fehr geschäftstundige Feder betraut. – Veberdies bietet der „Pester Lloyd” feinen pl. t. Lesern fämmtliche f.f. Registrungserlasse, Beleuchtungen der wichtigeren von den hiesigen und anderen f.f. Landels- und Gewerbefammern in Berhandlung genommenen Fragen, Mittheilungen und Kritiker der Interresantesten literatischen Erscheinungen des In und Auslandes auf dem Gebiete der National-Dekonomite; ferner Kours- und Landelsberichteaus Wien – alle in der Pest-Ofner Zeitung enthaltenen amtlichen Anzeigen, als: Vizitationen, Amortizationen, Konfurise, Konvofationen im Auszuge, je wöchentlich ein vollständiges Bezeichnis der beim hiesigen f.f. Beschelgerichte neu protokollierten Firmen, Tagesneurigkeiten von Pest-Ofen und Wien, schliesslich die genaue Viste der angekommenen Fremden. Dem politischen zheile dieses Blattes wird die Redaktion alle den Zeitumständen entsprechende Ausmerksamteit zuwenden und find namentlich bereits die nöthigen Einleistungen getroffen, damit die wichigerer telegrafischen Depeschen und ebenso briefliche Mittheilungen „von der türkischen Grenze” ihr auf direktem Wege Zufeumen so dass der ungarische Leser von den bedeutenderen Ereignissen auf dem politischen Schauplatze durch den „Pester Lloyd” um 12-24 Stunden früher Stunde erhält, als durch die wiener Blätter-Zahlreiche Korrespondenzen werden ausserdem die hierauf bezüglichen Ansprüche der pl.t. Leser zu befriedigen suchen. Im Feuilleton werden populäre und gleichzeitig unterhaltende Darstellungen verschiedener Natur- und Kunftprodukte, die dem Gedeihen der Bolfswirthschaft dienen Besprechungen der hierortigen Kunstleistungen auf der Bühne, im Atelier und im Musifsaale Leserfrüchte der heimischen Literatur, statistische und geschichtliche Schiederungen der bedeutenderen ungarlichen Städte, zeitweilig auch gelungene Darstellungen einzelner Geschichts epochen unserer Bergangenheit einander abwechseln. Inserate werden mit Rüdsieht auf eine möglichst allgemeine Benüzung des Journals zu diesem zwede ungewöhnlich billig und zwar die erste Insertion mit 3 fr., die folgenden Iusertionen mit 2 fr. für die 5 spaltige Petit zeile berechnet. Die Aufnahme der Inserate gechiet im Erpeditions-Bureau, im 2. Stode der LLoyd-Lotalitäten. Der „Pester LLoyd” erscheint täglich, mit Ausnahme der Montage in Gross-Folio-Format. Man pränumerirt Für Pest-Ofen im Erpeditions-Bureau des „Pester Lloyd” – Ausserhalb Pest-Ofen mittelst franfirter Briefe, denen der Pränumerations-Betrag beigefügt ist, bei allen Postämtern. Pränumerations-Bedingnisse: Für Pest-Ofen ins Haus gefandt: Ganzjährig 12 ft. Halbjährig 6 ft. Vierteljährig 3 ft. Monatlich 1 ft. Mit Postversendung: Ganzjährig 15 ft, Halbjährig 7 ft 30 fr, Vierteljährig 4 ft. Finzelne Blätter kostet 4 fr. Pest den 1. Jänner 1854.

Jellemzői

Német nyelvű budapesti napilap. Első száma 1854 január 1-én jelent meg. Az üzleti alapú, hírekre és erős közgazdasági rovatra építő, hidrdetésből élő független sajtó első megjelenése Magyarországon, mely előbb a hazai német közönséghez szólt, majd a magyar sajtót képviselte a nyugat felé. Az elsők között jelenik meg külön esti kiadása is.

„Ama csöndes lüktetésű korban, midőn a szerkesztő ugy gondolkozott, hogy nem kell kényeztetni a közönséget, mert hiszen holnapután is nap, s hogy nem mulaszt vele az olvasó, ha 24 órával később tudja is meg, milyen gyönyörűen énekelt Turolla k. a., vagy hogy mult este röpítette első bombáját a burkus a körülfogott Parisba… .. míg be nem ütött a Pester Lloyd az ő legujabb híreivel s frissebb mozgáésra serkentette a nyujtózkodó magyar zsurnalistát. Ezen az uton nevelődött követelővé a közönség is: a legujabbat már másnap kereste, sőt ma, mg munkaszünetes vasárnap is, külön kiadások közlik vele a legújabbat.” (Ágai 1908)

“Mindinkább háttérbe szorul a sajtó, különösen a napisajtó nevelő, oktató, vezető szerepe, és előrenyomul a híradás, a tiszta tények minél gyorsabb és minél pontosabb közvetítése.” (Singer Zsigmond, Pester Lloyd főszerk.).

“A hirdetési rovat sokkal nagyobb mérven bocsájtja a sajtónak rendelkezésére a függetlenség eszközeit, mint az a csekély összeg, amelyet a közönség az előfizetés útján szolgáltat, tehát egyenesen a legtisztább kútforrása a sajtó morális konszolidációjának”. (Singer Zsigmond)

Falk Miksa főszerkesztése alatt: Falk Mindenről képes írni – csevegni -, akármeddig. A korabeli nehézkes sajtónyelvvel szemben egyszerű, közvetlen nyelvet használ. Metaforák, külföldi párhuzamok segítségével kritizálja sorok között a hazai állapotokat.

falkmiksa

Magyar Szalon 1893. (28) A Sajtó. 709-712, a napisajtó vezérei képmelléklet

 

1919. márc 21-én a Népszava és Vörös Újság mellett egyedül a Pester Lloyd jelenhetett meg, a külföld tájékoztatására.

1929-es hirdetése: „Naponta kétszer megjelenő tekintélyes és elterjedt politikai újság, sokoldalú és kiváló tartalommal. Kereskedelmi része az összes gazdasági érdekeket kimerítően megvilágítja és a kereskedelem, ipar és forgalomról a legmegbízhatóbb tudósításokat közöl. Kétszer naponta árfolyam.

A Pester Lloyd olvasója, 1944

1944. december 20. Este éppen olvasok egy cikket a “Pester Lloyd”-ban (már nincs más lap csak ez, meg az “Összetartás”, reggel), azt írja, hogy Szálasi nagyobb mint Hunyadi János, mert Hunyadi akkor mentette meg az országot amikor a török a határnál volt, de Szálasi viszont akkor, mikor az ellenség már áttörte a Tisza-vonalat!

Története

Pester Lloyd II. (1994-2009)

Folytatólagos évfolyamszámozást és azonos lapfejet használ. Online 2009 után is megjelenik.

 
PESTER LLOYD
Pest, ab 1873: Budapest
31. Dez. 1853 (Probeblatt) – erschienen bis Nr. 74 1. Apr. 1945 (in Sopron)
Red.: Karl Weisskircher, ab 8. Dez. 1867: Emanuel Blau, ab 20. Dez. 1867: Max Falk,
ab 13. Juli 1877: Leo Weigelsberg, ab 3. Sept. 1877: Max Falk, ab 4. Okt. 1906: Sigmund
Schiller, ab 3. Mai 1916: Ernst Deutsch, ab 28. Sept. 1919: Theodor Friedrich
Täglich, ab 1. Jan. 1908: täglich zweimal / Quart, ab 1. Febr. 1854: Folio
Inhalt/Rubriken: Leitartikel, Tagesneuigkeiten, Wiener Börsencourse, Geschäftsberichte, Amtsblatt,
Theater, Feuilleton; im Abendblatt: Auslandsschau, Inserate
Wir hielten es für notwendig, die von uns in der ÖNB gesehenen letzten Nummern der bedeutendsten
deutschsprachigen Zeitung Ungarns auf diese Weise noch einmal bekanntzugeben, da in der Fachliteratur
immer noch falsche Angaben über den Zeitpunkt und die Umstände des Eingehens des PESTER LLOYD zu
finden sind
Lit.: Busa II 405, Brachfeld, Réz 896
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Népszava (1877-)

nepszava2 nepszava nepszava1914nepszava4 nepszava3 nepszava2kep_7nepszava1

A legrégebbi magyar szociáldemokrata politikai napilap.

A Szocialista Párthoz közelebb áll, de egyik pártnak sincs befolyása a lap fölött. A mai sajtó egyik alapelve és példányszámszervező ereje az objektivitás bizonyítása, a pártoktól való függetlenség hiteles megjelenítése. A rendszerváltás előtti Népszavával kapcsolatos olvasói elvárás azonban éppen az újság szoros kötődése volt a mozgalomhoz. 2007-ben a lap főszerkesztője Németh Péter, tiszteletbeli és örökös főszerkesztője 2005-től Fejtő Ferenc, aki 1938-tól a lap akkreditált párizsi tudósítója volt. (Németh Péter, 2007)

Különlegessége, hogy nem csak nevét, hanem ideológiai beállítódását is végig megőrizte története során.

Főszerkesztők:

  • 1877-től: Külföldi Viktor
  • 1879- 84: Csorba Géza
  • 1897-98: Somogyi Béla
  • 1898-1918. november: Garami Ernő
  • 1918-tól: Weltner Jakab
  • Tanácsköztársaság bukása – 1920. február: Somogyi Béla
  • 1920- 26: Vanczák János
  • Weltner Jakab
  • 1934-39: Mónus Illés
  • 1939-44. március, 1945-től: Szakasits Árpád
  • 1945-49: Horváth Zoltán
  • 1956: Horváth Zoltán
  • 1957-64: Kéthly Anna
  • Siklós János
  • 1984-től: Gedeon Pál
  • 1994-től: Kereszty András
  • Pallagi Ferenc
  • H. Bíró László
  • Németh Péter

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1970-es évek   1979-ig Siklós János
1981   Gedeon Pál
1984   1982. nov-től Fodor László Népszava fsz.
1989 Népszava Kiadó Vállalat Fodor László
1990   Deák András
1991 Népszava Kiadó Vállalat Deák András
1992 Trade Union Kiadó Kft Dr. Deák András
1993 Ápr. Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft.)  /Vico Deák AndrásSzalai Antal??
1994 Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft). Művészeti ig.: Cséve Gábor Jan 3:  Kereszty András. Fsz-h: Pallagi Ferenc
1995    
1996 Népszava Rt Fenyő János Kereszty András
1997    
1998 Vico Press Rt. H Bíró László
1999 VICO. Alapító: Fenyő János Kiadó: EKH Kft„Elektronikus levélcím (e-mail cím): ; Internet URL-cím:” H Bíró László
2000 NSZ 1999 H Bíró László
2001   H Bíró László
2002 NSZ 1999 Kft Németh Péter
2003 Editorial Kft. (a szerk.)„Kiadja a tulajdonos megbízásából a NSZ 1999 Rt. v. a. Vezérig. Vértes János” Németh Péter
2004 Editorial Kft Németh Péter. Ügyvezető ig: Kocsi Ilona. Lapszerk: Hahn Péter, Tóth Jenő. Felelős sz: Horváth István
2005 Editorial Kft Németh Péter
2009 Editorial Kft Németh Péter
 
2016 Horizont AG  
2019 Proton Trade Zrt.  

Történet

Alapítás

Népszava (német kiadásban: Volksstimme) első változata 1877 májusában indult Külföldi Viktor szerkesztésében mint politikai hírlap. A lap sokáig csak hetente egyszer majd háromszor jelent meg. Eközben változatlanul kiadták az 1873-ban megindított Munkás Heti- Krónikát (német kiadásban: Arbeiter Wochen-Chronik), amit a Népszava közvetlen elődjének tekinthetünk. 1880-ban –a két pártfrakció egyesülése után- a Szociáldemokrata Párt magyar nyelvű lapja a Népszava (német nyelvű kiadása az Arbeiter Wochen-Chronik) lett. A Népszavának ez a második változata 1880. február 1-től jelent meg Csorba Géza szerkesztésében, mint „a magyarországi szociáldemokraták központi közlönye”.

1880-ban – magába olvasztva a Munkás Heti Krónikát – a Magyarországi általános Munkáspért, majd 1890-ben a Szociáldemokrata Párt központi lapja lett. (Révész Mihály, 1945)

Szerkesztője egy időben Silberberg Ignác (eredetileg betűszedő).

Az ötféle Népszava

1895-ben válságba kerül (politikai okok miatt és a kaucióját is elvezti). Mivel nem volt pénze új kaucióra, ami a lap kiadásához szükséges volt, egy kiskaput használva ki jelenik meg hetente: Az 1848-as sajtótörvény szerint ugyanis sajtótermék az, ami 1 hónapnál kisebb időközökben jelenik meg. Ezért a Népszava 5 különböző című havilap formájában jelent meg: Népjólét, Népjog, Új Népszava, Népszabadság, és ha volt 5. hét a hónapban, Népakarat címeken 1896 és 1898 között.

1898-ig hetenként, 1899-ig hetenként kétszer, 1905-ig hetenként háromszor megjelenő lap volt, azóta naponta jelenik meg. A dualista kormány sajtóintézkedései megneheztítették kiadását. A feudálkapitalista rendet bíráló cikkei miatt többször elkobozták, megvonták tőle az utcai árusítását.

Napilap

1905. április 1-én került utcára a véglegesen napilappá alakított Népszava első száma a drámaírással is foglalkozó politikus-főszerkesztő Garami Ernő (1898-1918. november) „Előre” c. vezércikkével. A nyomdavásárláshoz szükséges anyagi feltételeket előfizetők toborzásával akarták biztosítani, de csupán nyolcezren tudták kifizetni a szükséges havi két koronát. A nyomda színvonalára jellemző volt a Népszavában 1945 előtt gyakran olvasható felhívás: aki sajtóhibát talál az adott példányban, annak a kiadóhivatal visszatéríti a lap árát. Az 1904. évi pártgyűlés nyolcoldalas napilap megjelentetéséről hozott határozatot, az események és a munkásolvasók igényei azonban lehetővé tették, hogy tíz-húsz oldalon jelenjen meg az újság. Az első rotációs gép mellé hamarosan másodikat hozattak. Szűk lett a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán lévő nyomdahelyiség, így az 1909-ben elkészült Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) új pártházba költözött a szerkesztőség és a nyomda is. A lap 1910-re meghaladta a harminc ezres példányszámot, de a hirdetések szerepe messze elmaradt a többi újságétól. (Révész Mihály, 1945)

I. világháború

„Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”- hirdette ezekben az időkben az újság. 1912 tavaszának feszültséggel teli napjaiban a Népszava is forradalmi hangon írt. Ady Endre A Május:szabad c. lázító verse 1914 május 1-én jelent meg Bíró Mihály rajzával. 1914. július 26-án egész oldalas szalagcím hirdette: „Nem akarunk háborút!”. De ősszel a háború-ellenes baloldali sajtó hangja megváltozott: a lényeget tekintve elfogadta a kormány érveit a hadviselés elkerülhetetlenségéről és az ellenség kizárólagos felelősségéről. 1914-15-ben –a papírínség ellenére- esti kiadás megjelenésére is lehetőséget kapott a lap. A két fillérért árusított „kis Népszava” a hurrá hangulat hónapjaiban helytállásra sarkallta a munkásságot. 1916-17-ben a kormány már sűrűn élt a törvényi felhatalmazással, mely lehetőséget adott „az időszaki lapok és más sajtótermékek előzetes beszolgáltatására, megjelenésének és terjesztésének megtiltására, külföldi időszaki lapok terjesztésére és lefoglalására.” Az ideiglenesen betiltott újság helyett hetente más címmel adták ki a párt hivatalos lapját. (Az ekkor alkalmazott címek között kettő később is használatos lett: a Népakarat címet 1956 októbere után használta rövid ideig a Népszava, a Népszabadság címet pedig a Szabad Nép utódlapja őrzi.) I. Ferenc József halálát hírül adó számból a címsoron kívül mindent törölt a cenzúra. A harmadik oldalon sem maradt más, mint az elhunyt király életrajza.

A lap vezető publicistája 1907-től kezdve a műfordítóként is tevékeny, (1918-19-es) munkaügyi- és népjóléti majd közoktatásügyi miniszter, Kunfi Zsigmond. Cikke,- amely a király csaknem hét évtizedes uralkodásának értékelését és a háború következményeinek kritikáját tartalmazta-, nem jelenhetett meg. Az 1917. februári pétervári eseményeket a békeváró polgári sajtó is üdvözölte. A Szociáldemokrata Párt százezres városligeti béketüntetésének határozata leszögezte: „Mi mindannyian, akik itt összegyűltünk, s az egész dolgozó Magyarország el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmárokat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban támogatni fogjuk…” (Révész Mihály, 1945)

Tanácsköztársaság, Horthy-rendszer

A Népszava a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánummá lett. Leleplező cikkeket közölt a fehérterrorkegyetlenkedéseiről, ezért 1919. december 7-én szétverték a lap szerkesztőségét és nyomdáját, a Világosság-nyomdát.

1920-ban Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát a hírhedt Ostenburg- különítmény meggyilkolta, Horthy gyanús szerepét megvilágító Beniczky Ödön volt belügyminisztert pedig perbe fogták.

Somogyit Vanczák János (1920- 26) követte a posztján. 1921. április 29. és május 5. között betiltották a Népszava megjelenését, november 30-án a belügyminiszter megvonta a laptól a kolportázs-jogot (az utcai árusítás jogát), valamint sajtópereket indítottak a lap ellen izgatás és kormányzósértés vádjával. A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene, 1932-ben pedig a belügyminiszter betiltotta.(Révész Mihály, 1945)

1936: “Egy Naszádi Sándor nevû esztergályos volt a szervezett munkás meg én. Amikor már jobban összemelegedtem a szaktársakkal, igyekeztem csöndben agitálni. Én a Népszavának voltam az elõfizetõje, azt reggel behoztam a zsebemben és tízóraizás közben olvastam. Osztrák érdekeltsége révén, a gyár egyik vezetõ mérnöke osztrák volt, ráadásul a Stahthelm nevû fasiszta beállítottságú félkatonai szervezet tagja. Ennek szemet szúrt a Népszava. Nem sokkal utána jött is a mûvezetõ, és a következõ párbeszéd zajlott le közöttünk: „Kérem, Nagy, maga itt a Népszavát nem olvashatja.” „Nekem senki sem írhatja elõ, hogy a szabadidõmben, a tízóraizás közben mit olvasok.” „Kérem, ha errõl nem mond le, akkor elbocsátjuk.” „Bocsássanak el.” „Kérem, menjen, megkapja a könyvét.” „És a kétheti fizetett szabadságot is kérem” – tettem hozzá nyugodt hangon, merthogy pont akkor jött ki az hallhatatlanul nagy szociális intézkedés, hogy az elbocsátott fizikai munkásoknak két hét fizetett szabadság jár. Errõl még nem is tudtak a gyárban. Szívták a fogukat, de kifizették.” ( Nagy Pál Jenő. Rong Magazin, 2005 november 8, kedd Börtönviseltek / Közülük egy Írta: Földesi József )

II. világháború

Weltner Jakab (1924-től), Mónus Illés (1934-39) és Szakasits Árpád (1939-44) vezetésével a lap megalkuvások közepette harcolt a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért. Ismeretterjesztő, ízlés-, jellem- és tudatformáló tevékenysége gyakran az ellenforradalmi hatalom tilalmaiba ütközött. A népszavások törzshelyén, a Népszínház utca és a Körút sarkán lévő Simplon kávéházban rendszeresen megfordultak a szellemi élet kiválóságai. Faludy György költő 1946 és 1950 között a Népszava irodalmi szerkesztője volt, 1934-ben Óda a magyar nyelvhez c. versét publikálta először az újságba.

Az 1941. karácsonyi szám- a lap szerkesztőségében dolgozó Kállai Gyula szavaival élve – a magyar nemzeti függetlenségi mozgalom fejlődésének határköve volt. Az újság a nemzeti demokratikus erők együttműködésének, a nemzeti függetlenség és a népszabadság gondolatának szentelte hasábjait, melyeken a kommunistákon kívül megszólaltak a különböző antifasiszta irányzatok képviselői, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szakasits Árpád, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Darvas József, szociáldemokrata és kisgazdapárti vezetők, valamint haladó polgári írók és újságírók. Az 1919. nyári alapelvekhez hasonlóan magánszemély nem, csak párt, minisztérium vagy különféle szervezetek kaptak lapalapítási engedélyt és papírkiutalást.

1944. március 19-én jelent meg utoljára a Népszava és csak 1945. február 18-án indult újra a Szociáldemokrata Párt központi lapjaként Szakasits vezetésével, akit Horváth Zoltán követett 1949-ig.(http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm)

1947. JANUÁR MAFIRT KRÓNIKA 53. 75 éves a Népszava

Szakasits Árpád főszerk. 1947. JANUÁR
MAFIRT KRÓNIKA 53.
75 éves a Népszava

Rövid ideig vidéki változata is létezett: az SZDP miskolci lapja a „Felvidéki Népszava”, a pécsi “Dunántúli Népszava stb” (Márkus 1977)

Az ország német megszállása után a Népszavát betiltották.

1948-1989

“A felszabadulás után ismét a Szociáldemokrrata Párt lapjaként jelent meg, majd a két munkáspárt 1948-as egyesülése utána Szakszervezetek Országos Tanácsának lett a lapja.”

Az államosításokat követően 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett. A hierarchia csúcsán a pártlap állt (Pravda- Szabad Nép), aztán a szakszervezetek lapja (Trud-Népszava), végül az értelmiség lapja (Izvesztyija- Magyar Nemzet). A Rákosi- és a Kádár-kor lehetetlenné tette az önálló lapkészítést, a politikai véleményalkotást. A lapok példányszáma nem a szerkesztőség teljesítményétől függött, hanem a legfelsőbb politikai vezetés döntésétől, amit indokolni sem kellett, mert a rotációspapír kiutalása központilag történt.

1956

1956 novembere és 1958 februárja közt Népakarat volt a címe.

Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszűnését. A Kéthly Anna Szociáldemokrata Pártja ekkor visszavette a szakszervezeti lapként működő Népszavát, melyet ismét Horváth szerkesztett novemberi lemondásáig. A lap november 1-én, 77. évf. 1. szám jelzéssel, a “régi Népszava”-ként indul újra). Az addigi Népszava, a Szakszervezetek lapjának szerkesztősége Népakarat néven folytatja a munkát (nov. 1.) a Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének égisze alatt. A Népakarat forradalomra emlékeztető nevét 1958 februárjában változtatták vissza Népszavára, egyben visszautalták a szakszervezet lapjának. 1957-64-ig Kéthly Anna szerkesztette az újságot Londonban.

A kádári szocializmus

“A Szakszervezetek országos tanácsának központi napilapja. (…) Heti irodalmi melléklete a Szép Szó. Eedeti versek,novellák, tárcák mellett kultúrpolitikai publicisztikáival is segíti az olvasók tájékozódását.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)
Főszerkesztő: Garami Ernő 1898-1918 Weltner Jakab Somogyi Béla Mónus Illés Szakasits Árpád 1938- Siklós János dr. (1971)

Tartalom, példányszám. „A napilapok között tartalmában a Népszava volt a leggyengébb. Példányszámban a második volt, de a példányszámnak nem az volt a meghatározója, mint ma: 300 ezer példányban jelent meg, mert a szakszervezeti bizottságoknak elő kellett fizetni rá”.[i] [i] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

Több vizuális műfajt vezettek be, melyek a lappiacon egyediek maradtak. Ilyen az egy-másfél oldalas képriport vagy a képregény. A képregényeket Sebők Imre, Cs. Horváth Tibor, majd Fazekas Attila rajzolták. A képregény szalagok harmincasával készültek. A szerkesztőség  anyagi okok miatt szűntette meg a képregények közlését[i], ami óriási olvasói felháborodást váltott ki (és hatástalan maradt). [i] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

A 1983-84-ben az országos napilapoknál főszerkesztőcseréket hajtottak végre. Siklós János helyett Gedeon Pál került a főszerkesztői székbe.

A rendszerváltás után

A rendszerváltás után zavaros körülmények között privatizálták a Népszavát, majd 1994-ben megvette a Vico vállalatcsoport feje, Fenyő János. Ekkor főszerkesztője Kereszty András. Fenyőt 1998-ban meggyilkolták, birodalma szétesik. (http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm). 2003-ban a lap a szerkesztőség (Editorial Kft.) tulajdonába kerül.

1994. jan. 10-től lekerül a Magyar Szakszervezetek Lapja, helyette „Alapítva 1873-ban”

Fenyő János korszaka. A lap teljesen átalakult, miután a Vico birodalom részeként Fenyő János lett a tulajdonosa.  „Fenyő nagyon jól finanszírozta a lapot. Akkor a Népszava a komoly politikai lapok között a második helyen állt. Fenyő terve az volt, hogy 5 éven belül az elsővé teszi. [Deák András 1993-as, arculati újratervezéskor megjelent vezércikkéből: „Ezért lettünk nagyobbak, ezért leszünk szebbek, s ezért próbálunk meg jobbak is lenni. Előbb-utóbb a legjobbak”[i]]

Az évi 10 milliós veszteséget a vállalata nyereségéből bőven ki tudta termelni. A szerkesztőséghez fűződő viszonyát jól példázza, hogy „Karácsonykor tombolát szervezett, mert nem akart senkit kiválasztani külön karácsonyi jutalomra, hiszen nála mindenki kiváló munkatárs volt. Az elsőt ő húzta ki, pl. 5000 Ft-os utalványt, a második díját a következő húzta, így az igazgatónak és a takarítónak azonos esélye volt. Fenyő az amerikai gondolkodást hozta be. A székház, a recepció, a halastó stb. mind mutatta nagyvonalúságát.” [ii] – mondja Babay Géza.

Fenyőt azonban nem csak gálánssága jellemezte. Fehér Kálmán így látta: „Fenyő János „igazi gengszter volt” – pisztollyal járkált – de baloldali volt. Mint életrajzából kiderül, fotósként dolgozott, de fotós hivatásával kapcsolatban némi kétséget támasztott a munkatársak körében, amikor a Népszavában megszüntette az egyedi fotókidolgozást és egy zárt automata gépsort vásárolt, aminek az előhívási folyamatába a fotósok nem tudtak belenyúlni”. [iii]

Fenyő új nyomdát alapított leselejtezett német nyomdagépekkel, a 13. kerületi CICERO nyomdát, mely halála után meg is szűnt.

[i] Deák András: Mindent az Olvasóért! Népszava, 1993. június 1.

[ii] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

2007-2008

2008-ban „Elsősorban előfizetők veszik a lapot. Idősebbek, nyugdíjasok, a régi munkásosztály megmaradt képviselői. A célközönség lenne a fiatalabbak és az értelmiség is persze, és természetesen mindez baloldaliban.[i]

[i] Hahn István, szóbeli közlés, 2008.

Publicisztika

Annak ellenére, hogy a lap politikai identitása egyértelmű, minden véleményt közöl, amennyiben az megfelel a szakmai követelményeknek, és nem ütközik az

alkotmányba. Nem akar politikát csinálni, de a publicisztikai oldalon ismerteti álláspontját olvasóival, így igazítva őket el a világ történéseiben, felkészítve az

argumentumokban való részvételre, illetve támpontot nyújtva a saját vélemény alkotásában.
(Németh Péter, 2007)

Hír

A publicisztikával szemben a hírszerkesztésben nem játszik, nem is játszhat szerepet az ideológia, hiszen „a hír szent, a vélemény szabad”. A hírek túlnyomó többségét az MTI-től, külföldi hírügynökségektől és online hírforrásoktól gyűjtik, illetve kisszámú saját hírt is megjelentet az újság. Mivel képtelenség felvenni a versenyt a számos hírújsággal, online kiadással, így a lap a hír hátterének bemutatására koncentrál. Az egyik erőssége a Népszavának, hogy a hír kiválasztása után az újságírók körbejárják azt, megvilágítják, hogy miből, miért keletkezik, és hogy mi lesz az utóélete. Másik újításként a 2003-ban történt strukturális váltás említhető, amelynek hatására a szöveg, a kép és az infografika aránya elmozdult a szöveg hátrányára. Erre azért volt szükség, mert a hírfogyasztás felgyorsulásával és az olvasói szokások megváltozásával az emberek a lehető leggyorsabb információ átadásra tartanak igényt. Ennek nem felelt meg a régi típusú magyar újságírás, vagyis a lényegtelentől a lényeges felé haladás, a fordított angolszász gyakorlat viszont igen. Ezért a Népszavában a rövid, könnyen érthető szövegek mellett sok képpel és infografikával is segítik a gyors értelmezést. Habár külföldi példaképe nincs a lapnak, az infotainmentre való áttérést mondhatni a USA Today ihlette. (Németh Péter, 2007)

Lappiacon elfoglalt helye

A piacon lévő hasonló kategóriájú lapoktól természetesen szakmailag nem, kizárólag ideológiailag tér el. Így a Népszava világnézete szöges ellentétben áll a Magyar Nemzetével, a Népszabadsággal viszont ugyanazon oldal, két eltérő pólusát próbálják megszólítani. (Németh Péter, 2007)

Olvasóbázis

A Népszava a rendszerváltás előtt szakszervezeti újság volt, így hosszú ideig zömében szakmunkás emberek olvasták, majd a rendszerváltás után, a  szakszervezetekről kialakított vélemény változásával a lap tulajdonképpen olvasóbázisát vesztette. Viszonyszám alapján a legtöbb olvasót ez a lap vesztette. Az igazi változás azonban főként 1994 után következett be, amikortól az újság erősen liberalizálódott. Az újrafogalmazás után elmondható, hogy az olvasókat ma egy mind jobbra, mind középre zárt, baloldali, érettségizett, egyetemet végzett középréteg alkotja. (Németh Péter, 2007)

Szerkesztőség

A szerkesztőség körülbelül 65 munkatársat foglalkoztat, 5 fotóriporterrel és egy brüsszeli tudósítóval.
(Németh Péter, 2007)

Terjesztés

A Népszava saját bevételeiből tartja fent magát, ami elsősorban a 40 ezer nyomott példány 27-28 ezer darabjának eladási árából származik. Ebből 17-18 ezret az előfizetők vesznek magukhoz, a fennmaradó rész pedig az utcai árusítás során fogy el. Az újságnak hivatalos támogatója nincs. A lap fenntartására vonatkozó minimális program a stabilizálás, hiszen manapság egy politikai napilap nehezebben jut hirdetéshez. A maximális program viszont a fejlesztés, az oldalszám növelése (jelenleg 16-20 oldal terjedelmű a lap). A szűkös körülmények ellenére ez a lap rendelkezik a legkiegyensúlyozottabb külpolitikai rovattal.  (Németh Péter, 2007)

Díjak

A lap külön nem kapott díjakat, habár többször is pályázott Pulitzer-díjra. Munkatársaik közül viszont sokak munkáját elismerték, 2007-ben például Andrassew Iván publicistát Táncsics-díjjal.  (Németh Péter, 2007)

Sajtóperek

Rendszeresen indítanak a lap ellen különböző sajtópereket, ezek között van helyreigazítási; kártérítés megítéléséért folyó polgári; illetve rágalmazás miatt indított büntetőjogi per is. A közelmúltban több kiemelkedő jelentőségű cikk is a bíróság elé került, így például a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításával kapcsolatos keretmegállapodás tervezetének nyilvánosságra kerülése a Népszava hasábjain 1998 márciusában. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatal ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett, a főszerkesztő pedig adatvédelmi biztoshoz fordult, kérve, vizsgálja meg, hogy jogszerűen minősítették-e államtitokká a szóban forgó dokumentumot. Mivel a dokumentum nem felelt meg a minősítési eljárás formai követelményeinek, a Népszavát felmentették a vádak alól.  (Németh Péter, 2007)

 

2017

A Népszava teljes arcularváltással átveszi Népszabadság funkcióját és lényegében tipográfiáját is (2017. ápr. 25). műv. vez. Kis Péter Csaba

Munkatársak, publicisták:

  • Ady Endre
  • Bacsó Béla
  • Bresztovszky Endre
  • Dankovits László (főszerkesztő-helyettes)
  • Faludy György
  • Faragó László
  • Fejtő Ferenc
  • Gellér Andor Endre
  • Illyés Gyula
  • Jemnitz Sándor (1924-50: zenekritikus)
  • József Attila
  • Justus Pál
  • Kaffka Margit
  • Kállai gyula
  • Kassák Lajos
  • Kosztolányi Dezső
  • Kunfi Zsigmond (1907-től főszerkesztő-helyettes))
  • Losonczy Géza
  • Nagy Lajos
  • Radnóti Miklós
  • Révész Mihály
  • Révész Sándor
  • Seres László
  • Szabó Ervin (1900-tól a lap állandó munkatársa, a Népszava Naptár szerkesztője)
  • Száva István (felelős szerkesztő)
  • Vaád Ferenc (1960-tól a kulturális rovat vezetője)
  • Zelk Zoltán

Források

  • Beszélgetés Németh Péter főszerkesztővel, 2007. október 30. (Az interjút készítette: Otubu Oritseetemi Mária és Voloncs Laura)
  • A 130 éves Népszava (Töredékek a 130 éves Népszva históriájából) [1]
  • Révész Mihály: A Népszava története (1945)
  • Tamás Gáspár Miklós: A „Népszava” [2]
  • Dersi Tamás, Szántó Tibor: A magyar sajtó képeskönyve (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
  • Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története (Sajtóház Kiadó, 2000)

Népszabadság (1956-2016?!-)

nepszabadsag nepszabadsag5 nepszabadsag4 nepszabadsag3 nepszabadsag2 nepszabadsag1

kep_21

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
  • 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. máj. 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

  • 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
  • 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

  • Haraszti S.
  • Komócsin Z.
  • Gosztonyi J.
  • Sarlós I.
  • Katona I.
  • Nemes D.
  • Várkonyi P.
  • Berecz J.
  • Borbély G.
  • Eötvös P.
  • Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1957–    
1970-es évek    
1981 Hírlapkiadó Vállalat Várkonyi Péter
1988   Fsz első h.  Rényi Péter
1989 Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990 márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.  Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993   Eötvös Pál elnök, fsz
1994 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
1996 Népszabadság Rt  
1997    
1998    
1999 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
2000   Eötvös Pál elnök, fsz
2001 Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon  
2002 Ringier  
2003 Ringier csoport.   
2004   február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly 
2005 ápr: Ringier 67,7% tulajdon  
2006    
2007    
2008   szept fsz-h Horváth Gábor
2009    

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

  • (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
    1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1958: 580 000
  • 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

  • Kiadó: Népszabadság ZRt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
  • Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

  • Előfizetéses: 125 083
  • Utcai árus (darabonkénti): 35 938
  • Utcai árus (mennyiségi): 1 804
  • Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

  • Igényelt: 86
  • Promóció: 37
  • Összesen terjesztett: 162 949
  • Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

 

Források

  • Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
  • http://www.nol.hu
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
  • Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

 

Balogh Lilla

Nemzeti Sport (1903-), Népsport (1945-1990)

kep_26

Sportnapilap.

Névváltozat: Népsport (1945-1990)

A Nemzeti Sport első száma 1903. márc(z)ius 15-én jelent meg, és kisebb-nagyobb szünetekkel és változásokkal ma is működik.

Első szám

I.évfolyam 1.szám: 1903. március 15.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Nagy Béla

Alapította: Fodor Károly

Megjelenik hetente, minden vasárnap.

“A Magyar Athletikai Szövetség, A Magyar Athletikai Club, A Fővárosi Vívó Club és a Budapesti Post és Távirda Tisztek Sportegyesületének hivatalos lapja”

Szerkesztőség és kiadó hivatal: IV. Koronaherczeg-utcza 3. II. udvar I., Telefon: 996 szám.

Beköszönő szöveg:

“Hazánkban az utolsó évtizedben örvendetes fejlődésnek indult a testedző sport ügye, de még mindig nem vagyunk ott, ahol lehetnénk és tehetségeinkhez képest lennünk kellene. A legnagyobb hiba és legfontosabb hiány sportéletünkben a megfelelő szakirodalom hiánya. Nincs oly lapunk, amely minden testedző sportot egyformán felölelne, egyenlő magas szakszínvonalról tárgyalna, a legkiválóbb sportférfiak eszméit terjesztve, vezére, irányítója lenne a magyar sportéletnek, tanítója, buzdítója a babérért küzdőknek, tolmácsolója a külföldi mozgalmaknak, az érintkezés közvetítője a sportemberek és a közönség között. A Nemzeti Sport e hiány pótlására bontja ki zászlaját, midőn a magyar sajtószabadság ünnepén a nagyközönség elé lép. A kibontott zászlóra a testi nevelés és testedzés eszméit írta fel, ezeket az eszméket, a sport szeretetét akarja általánossá tenni és beleoltani minden magyar ember lelkébe.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Ahogyan az a vezércikkből is kitűnik, a Nemzeti Sport volt az első olyan sportlap, ami minden fontosabb sportágat összefogott, és megjelenési felületet biztosított nekik. A kezdetekben hetente egyszer jelent meg, alacsony példányszámban, kis méretben. A távközlés vívmányaival még nem tudtak élni, a tudósítok papíron, kézírással küldték el tudósításaikat a szerkesztőségbe. Az alapítás után egy évvel, a St.Luisi nyári olimpiai játékokon a mai napig tartó hagyomány kezdődött, megkülönböztetett figyelemmel kísérik az olimpiai eseményeket. (journality.hu)

1913 és 1919 között nem jelent meg, 1923-tól működött napilapként, és nyomták a második világháború alatt is. 1945-től Népsport lett a neve, az is maradt 1990-ig, amikor is visszakapta az eredeti Nemzeti Sport nevet. Mindkét “újraindulásnál” elölről kezdték számozni az évfolyamokat, de mára visszatértek az eredeti kezdéshez. A lap a Ringier kiadó gondozásában működik, online is olvasható, valamint szorosan együttműködik a havonta megjelenő Nemzeti Sport Magazinnal, és a heti Képes Sporttal. (nso.hu)

Egyedi jellemzők

Az első, és sokáig egyetlen sportnapilap, mai viszonyok között mindenképpen a legnagyobb múltú (108 éves), és a legnagyobb példányszámú (2011-ben majdnem 88 ezer példány (matesz.hu)) napilap.

Munkatársak

Annak idején írt a lapba Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula és Komjáti Béla is, ma talán Dénes Tamás, Buzgó József és Sinkovics Gábor a legfontosabb publicistái.

Politikai hovatartozás

Sportnapilapként nem foglalkozott direkt politikával, de az aktuálisan fennálló rendszerek fel tudták használni saját céljaikra. Ilyen példák a Népstadion építésének promotálása, vagy éppen az 1984-es olimpiáról való távolmaradás ideológiailag korrekt megmagyarázása.

Mai körülmények

A lap ma is zavartalanul működik, így megszűnésről a Nemzeti Sport esetében nem lehet beszélni.

A legutóbbi szám adatai: 109.évfolyam 338.szám: 2011. december 4., vasárnap.

Főszerkesztő: Buzgó József

Megjelenik minden nap. Szerkesztőség és kiadó hivatal: 1082 Budapest, Futó utca 35-37.

Hivatkozások

Az oldalt készítette: Szlovik Péter