Budapesti Nap (2002-2004)

Később:  Mai Budapesti Nap

Kiadó: Budapesti Piac Rt., majd Budapesti Nap Kft. Kárpáti Zoltán

Főszerk: Hegedűs István

 

Reklámok

Magyar Hírlap megyei mutációk (2007-2008)

mhirlapmegyei1 mhirlapmegyei5 mhirlapmegyei4 mhirlapmegyei3 mhirlapmegyei2

Fejér megyei: 2007. ápr. 28.–2007. dec. 15. (2008. ápr.)

Csongrád megyei: 2007. júl. 7.–2007. dec. 15 (2008. ?)

Somogyország: 2007. okt. ? – 2008. feb. 16. (feb. 28)

(zárójelben a heti megjelenés utolsó száma)

 

„Szeredi Pál ötlete volt, hogy készítsünk megyei lapokat”. Szeredi csinálta a művészeti vezető feladatát is, anélkül, hogy a művészeti vezető (Salát Zalán) véleményét kikérte volna. A megyei lapok tördelésére a véleményének megkérdezése nélkül egy teljes tördelőbrigádot vettek fel, akik jó része nem volt alkalmas. Aki jó volt, most [2008] külsősként dolgozik.

A lapok címeit Szeredi Pál adta, Török László volt a dizájner, aki teljesen amatőr volt a tipográfiában.[1]

A megyei mutációk a Magyar Hírlap tipográfiáját használták, de a lapfej, a teljes címlap és pár belső oldal eltért.

2007. december 17-én a főlap arculatot váltott, és Molnár István terve szerint folytatódott. Molnár István külön laptervet adott le a megyei lapokhoz is (2007. aug). Az alig pár hónapja létező mutációk megjelenése az új dizájnnal folytatódott, de a Fejér Megyei és a Csongrád Megyei már csak hetente jelent meg ezután, a Somogyország pedig két hónapig bírta a napi megjelenést, majd pár szám erejéig a heti megjelenést (A hetilappá válást mindegyik lap átmeneti változásként jelentette be.). A váltásról a Somogyország annyit írt: „lapunk.. új, nagyobb formátumban jelenik meg…” (2007. dec. 15): vagyis az arculatváltásból a szerkesztőség legfontosabb és egyedüliként a méretváltozást tartotta említésre érdemesnek. A Fejér Megyei Napilap ezt írja: [a lap jövő héttől] „.. új arculattal kerül Önök elé. .. formátuma nagyobb lesz…” (2007. dec. 15). A Somogyország 2008. jan. 5-én kicsit újratervezett lapfejet kap: a főlaphoz hasonlóan a kopfba kerül az impresszuma.

Hogy miért buktak meg ilyen hamar a lap vidéki mutációi, arra a következő visszaemlékezés adhat magyarázatot: „A vidéki kiadásokkal a Magyar Hírlapnál az volt a baj, hogy 500 példányban fogyott, mert pl. az egyiknek Budapesten lakott a főszerkesztője, aki két hetente járt le a laphoz.”

„Amikor a megyei lapok becsődöltek – nem volt marketingjük, senki sem vette – akkor Salát Zalánhoz kerültek a tördelők: nagy részüket kirúgta: „Nem akartam háromszoros munkát”.[2]

 

Csongrád Megyei Napilap

Magyar Hírlap Kiadói Kft.

fel.szerk. Sandi István (Illés Béla?); szerk. Papp Ferenc

Magyar Hírlap Kiadói Kft., 2007

  1. július 7.[3]
  2. dec. 15: „átmenetileg heti megjelenésre állunk át”

2008 márciusában heti megjelenésű[4].

Az újság mögött a Magyar Hírlap áll, ami garancia a színvonalra és az újság anyagi biztonságára. (Vélhetően nem fog a Friss Újság „frissen” megszűnő sorsára jutni).[5]

Fejér Megyei Napilap

2007. ápr. 28.–2007. dec. 15.

„megyei napilap” http://www.fmnapilap.com
főszerk. Gazsó L. Ferenc ; fel. szerk. Köblös Aranka ; lapszerk. Gaál Péter

Magyar Hírlap Kiadói Kft., 2007.

Az OSZK archívumában a lap nem folytatódik a dizájnváltás után, de sajtójelentések szerint[6] még pár hónapig hetilapként megjelent.

 

Somogyország

5. szám: 2007. okt 31. „Megyei konzervatív polgári napilap”.

Dec.  17-től nagyobb méretben

„megyei konzervatív polgári napilap”

Magyar Hírlap Kiadó, 2007

  1. február 16-ig napilap,
  2. február 21-től azonos címen, de „megyei polgári közéleti hetilap” -ként. „csütörtökönként”, heti helyi és országos rádió-tv műsorral, végig helyi tartalommal. 2 számot ért meg, feb. 28. az utolsó.

Felelős sz.: Bekes József.  Nyomda: Ringier. Kiadó: Magyar Hírlap Kiadói Kft.

„Új lappal gyarapszik a Magyar Hírlap-család, mától Somogyban a hét hat napján megjelenik a Somogyország, a megye konzervatív, polgári újságja. Bekes József felelős szerkesztő alapítója volt 1989-ben a Somogyország hetilapnak, utóbb a Somogy Rádiónak, majd a Somogyi Krónika és nemrég a Napi Ász című újságnak is. Most ismét hasonló feladatot vállalt, új csapattal.”[7]

„Volt egyszer… Nem igaz, kétszer volt. Kétszer volt Somogyország, de ilyen nevű napilap csak egyszer. Az első Somogyország az új Magyar Köztársaság első független hetilapja volt, a rendszerváltás lendületében jött világra, és a lendületét vesztett rendszerváltás temette maga alá.

A második 2007 őszén, napilapként indult. Tavasszal-nyáron már javában dolgoztak rajta: a somogyi FIDESZ aktivistái megpróbálták teljesíteni a tőkét biztosító Széles Gábor feltételét: 3000 előfizetőt kellett volna szerezniük az új napilapnak. Alá is írták több mint háromezren az ívet, hogy előfizetnek majd, ha a lap megjelenik. Erre az ígéretre állt föl a szerkesztőség, Bekes Józseffel az élen, aki akkor már az első Somogyország után túl volt a Somogyi Krónika című saját hetilapján, és komoly szerkesztői gyakorlatot szerzett a Blikknél és a Napi Ásznál. Jó csapatot szedett össze, a legerősebbet a Széles-féle vidéki lapok között. Némi kiadói tétovázás után október végén elindult a napilap. A legelső, ami kiderült, hogy az aláírók nem gondolták komolyan: a 3000 előfizetőnek a fele gyűlt össze. A szerkesztőség tette dolgát, novemberben, amikor odakerültem, jó és erős csapat volt együtt, az öregek és fiatalok csodálatos összhangban dolgoztak, és a fotósok olyan képanyagot hoztak, lelkesedésből, szinte ingyen, hogy bármelyik országos lapnak díszére vált volna. Tavasszal már egyedül voltunk: a többi vidéki Széles-lap először hetilap lett, majd megszűnt. A színvonal volt az, ami megtartotta az újságot, és Bekes lendülete. De a kiadó úgy látta, nem érdemes tovább finanszírozni a lapot. Nem jól látta, hiszen egy napilap – mindenki tudja, aki valamit ért a sajtómarketinghez – a harmadik-negyedik évben kezd közelíteni a rentabilitás felé. De az ő dolga. Márciusban hetilap, majd áprilisban megszűnés. Somogyország néven nem valószínű, hogy mostanában bárki is újra lapot mer indítani. Köszönet illeti [a szerkesztőket], amiért lehetetlen körülmények között megpróbálták újjáéleszteni a polgári újságírást Somogyban.”[8]

 

[1] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[2] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[3] Bulvár helyett valóság  http://www.promenad.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=18928

[4] Új megyei napilap Szegeden! SzegedSzeggel 2007.07.25. 10:19 csl http://szegedszeggel.blog.hu/2007/07/25/uj_megyei_napilap_szegeden

[5] Új megyei napilap Szegeden! SzegedSzeggel 2007.07.25. 10:19 csl http://szegedszeggel.blog.hu/2007/07/25/uj_megyei_napilap_szegeden

[6] Széles szűkít Népszabadság, 2008. április 8.  http://www.nol.hu/archivum/archiv-487453

[7] Bekes József szerkesztő: van más út is Somogyország   – http://www.magyarhirlap.hu

[8] http://tizenegyes.blogspot.com/2009/09/volt-egyszer-egy-ujsag.html 2009. szeptember 8.Somogyország – volt egyszer egy napilap Bejegyezte: Földvári György dátum: 13:20

Reggel (2004)

reggel1kep_27

Utód: Vasárnap Reggel országos „vasárnapi napilap” és az Axel Springer megyei napilapok központi anyagait kiadó szerkesztőség.

I. évf. Mutatványszám: 2004. okt. 16. szombat

I/1 2004. okt. 18.

2005. nov. 4: OSZK utolsó. Nincs utalás arra, hogy ne lenne folytatás

Mutáció címváltozat: Budapesti Reggel

Történet

A Reggel szerkesztői hittek benne, hogy a budapestiek lokálpatriotizmusa és egy kutatás és német tapasztalatok alapján felépített, sokféle grafikai elemet tartalmazó tipográfia sikeressé tud tenni egy lapot. „A Reggelnél ki volt mondva, hogy lokálpatriotizmusra építenek, és nem a politikára”. A lapban budapesti híreket akartak, de ez a budapestieket egyáltalán nem érdekli – hogy mi történik a budapesti közgyűlésben, senkit sem érdekel. A budapestiek nem lokálpatrióták, ez a tematika csaka vidéki napilapoknál jöhet be, itt nem”. [i]„A tipográfiának nem volt szerepe a lap sikerességében” – akkoriban a gazdaság lecsúszó pályán volt, nem lehetett új fizetős lapot csinálni; csak az ingyenes lapnak van jövője, ahhoz jönnek a hirdetők is” – mondja Tihanyi Csaba[ii]„Kidobott pénz volt, hiába nézett ki szépen”. [iii]

Az Axel Springernél Bayer József vágya volt egy budapesti napilapok csinálni. A minta az Axel Springer egy lengyelországi napilapja volt, ami ott sikertörténet. [iv] A napilapkiadás másik mozgatórugója volt, hogy az Axel Springer beruházott egy új saját nyomdába (Kecskeméten), aminek nagyon sok szabad kapacitása volt és saját terjesztő cégük is volt.

Meghirdették, hogy újságírókat keresnek „horror fizetéssel”, Tihanyi Csabát felhívták, hogy dolgozna-e ott. A terv nem volt kevesebb, mint: „a kiadó és a szerkesztőség az ezredforduló utáni Magyarország meghatározó lapját kívánja létrehozni[v]

Fél évig készült a terv. Pauska Zsolt, akkori pécsi lapnál főszerkesztőt bízták meg. A laphoz rengeteg embert összeválogattak. Az első értekezletet egy szállodában hívták össze. Egy német tipográfiai céggel terveztették az arculatot. [vi]

„Tudjuk, hogy az olvasó szívesen vesz kézbe egy látványban is lebilincselő lapot. Tudjuk, hogy az elegáns megjelenés önmagában is érték, ezért ilyen érték megteremtésére törekszünk nap mint nap. .. a világ legjobb szakemberei segítették csapatunkat tanácsadással.

Célunk, hogy az olvasók e napilap révén másoknál tájékozottabbak legyenek [1].

Függetlenek vagyunk a politikai pártoktól és minden érdekcsoporttól.

Feladatunknak tekintjük, hogy felkutassuk azokat a témákat, amelyekről az emberek reggeli közben, a metrón, a buszokon és a munkahelyeken beszélnek. .. Budapesten és a környékén 3 millió ember él. .. Naponta 3 millió történetet mesélhetünk el. Ezek közül fogjuk kiválasztani a legfontosabbakat.[2][vii]

[1] Lásd: Szeretnénk, ha a Népszavának lennének az ország legjobban tájékozott olvasói” „A Népszava új ruhája: a hagyományokat őrizve változtattunk. 1994. jan. 10. Népszava

[2] Lásd: „A bulvár azt mondja: én készítek egy pillanatfelvételt az országról és a világról, de ez az én felvételem lesz. Nincs benne más, csak az, amit én akarok megmutatni neked”. Szücs Gábor: Dübörög a Pesti Bulvár. 1997 jan. 3. Pesti Riport.

 

[i]  Tihanyi Csaba, szóbeli közlés, 2008

[ii]  Tihanyi Csaba, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Tihanyi Csaba, szóbeli közlés, 2008

[iv]  Tihanyi Csaba, szóbeli közlés, 2008

[v]  Pauska Zsolt: Tájékoztat, szolgáltat, szórakoztat. A Reggel, 2004. okt. 16.

[vi]  Tihanyi Csaba, szóbeli közlés, 2008

[vii]  Pauska Zsolt: Tájékoztat, szolgáltat, szórakoztat. A Reggel, 2004. okt. 16.

Világgazdaság (1969-)

napigazdasag4 OLYMPUS DIGITAL CAMERA

kep_12

Címváltozat: VG

“Magyarország első gazdasági napilapja” (a háború után)

Előzmények

1969. január 3-án, pénteken vehette először kezébe az – akkor még csak igen szűk körű – olvasóközönség a Világgazdaságot, Magyarország első gazdasági napilapját. Korábban nem is volt ilyen szaklapra szükség, mert minden központi utasítások alapján zajlott, a vállaltok egyáltalán nem, vagy csak csekély önállóságal rendelkeztek. Így a mindennapi, friss információk nem voltak szükségesek a boldoguláshoz. A hatvanas évek végére azonban enyhült a szigor, a hazai vállalatok egyre önállóbbá váltak, s piaci szereplőkként valahogy tájékozódniuk kellett egyrészt a hazai eseményekről, másrészt pedig a külgazdasági történésekről, hiszen nyitottunk Európa felé. Ennek a kettős igénynek a kielégítésére alapították a Világgazdaságot.

Kezdetek

A lapkészítés ötlete és a Világgazdaság elnevezés is Tardos Márton nevéhez kapcsolódik. A néhány éve elhunyt közgazdász – többek között az SZDSZ alapító tagja – ebben az időben a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal behatóan foglalkozott, így tisztában volt azzal, hogy mennyire szükség van erre a lapra. Azonban a Kádár-korszakban a lapalapítás sem egyszerű, pártengedély feltétlen szükséges. Ennek megszerzése egy hosszadalmas folyamat eredménye: a kezdeményezést a párt agitprop illetékesei megtárgyalják, ha pozitív a megítélés, átadják az ügyet a Tájékoztatási Hivatalnak, amely kijelöli, hogy mennyi papírt kaphat az adott lap, illetve a nyomdát, mely szintén az ő hatáskörük alá tartozik. Ezt a hivatalos procedúrát azonban a VG megúszta, mivel szükségességét a Tájékoztatási Hivatal is elismerte. Így nagyjából 3-4 ezer példány kinyomására elegendő papírt biztosítottak és kijelölték a Zrínyi Nyomdát. A tulajdonos a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet (Kopit) volt közösen, a kiadással pedig megbízta a Hírlapkiadó Vállalatot. Tehát más volt a tulaj és a kiadó is, így még ez által is kontrollálni tudták a tartalmat. Ennek ellenére a VG-nek elég nagy szabadsága volt, lazíthatott a tájékoztatási monopóliumon, s olyan – az akkori sajtóorgánumoknak elérhetetlen – forrásokkal rendelkezett, mint a Reuters, Globe Reuters, AP-DJ, UPI. Nem csak a Magyar Távirati Irodából (MTI) szerzett információkat tudta leközölni. Szabadságához hozzájárult az is, hogy nem az utca népének szólt, többek között magas ára miatt. Éves díja 3000 Ft volt, ami ma nagyjából 120.000 Ft-ot jelent. Ekkora kiadást csak a vállalatok engedhettek meg maguknak. A lap viszonylag kis terjedelmű és mai szemmel unalmas volt: háromszor nyolc és kétszer négy oldal.

1979-es válságok

Az újság történetében számos krízishelyzet adódott a 80-as évek végén…: A Kopit kiesett a tulajdonosok közül és egyedül maradt a Magyar Kereskedelmi Kamara, majd a Gazdasági Kamara kezébe került a VG. De a kiadás joga is átkerült az MTI-hez. Ami ezeknél is jelentősebb volt, az az, hogy a VG zártkörűvé vált, s létrejött a HVG, ennek az első krízisnek a terméke.

„Belső használatra”: 1979-volt egy nagyon komoly év: ekkor be akarták tiltani a lapot. Ez csak Kallós Ödön és Rédei Jenő közbenjárása miatt nem történt meg, akik a helsinki szellemiségre hivatkoztak. De belső használatúvá tették azt, s ezt egy felirat is jelezte a fejlécen: „BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK”. Igazából minden cég a kereskedelmi kamara tagvállalata volt, így ennek csak az volt a jelentősége, hogy a külföldi követségek ne hivatkozhassanak a VG adataira, hiszen azokhoz hivatalosan nem is férhettek hozzá. Az előfizetők közül az összes követséget ki kellett húzni. Kísérletet azonban mégis tettek, hogy megszerezzék: egyszer a szovjet nagykövet meghívta a főszerkesztőt egy koktélra, s megkérte, hogy juttasson el neki titokban egy példányt… De nem lehetett, hiszen pont emiatt korlátozták a hozzáférhetőséget, mivel konfliktusok adódtak már korábban is. Ilyen volt, amikor az egyik számban megjelent egy ártatlannak tűnő cikk azzal a címmel, hogy a Hungarocamion útnak indította Svédországba az év első almaszállítmányát. Ezzel az volt a probléma, hogy a szovjeteknek azt mondtuk, hogy nincs elég alma, ezért nem tudunk adni az olajért és yersanyagokért cserébe… Erre előszedték a VG-t, s mutatták, hogy hogy’ ne lenne, ha már Svédországba is exportáljuk…

HVG: A napilap belső használatúvá tétele következtében született meg a Heti Világgazdaság, a HVG, azért, mert 80-as évek végén nem lehetett már csak úgy felszámolni egy lapot. Magyarországnak számított, hogy külföldön ne mondjanak rosszat róla, s egy ilyen esemény, ellenkezett volna a helsinki szellemiséggel. Így hivatalosan a VG átalakult a HVG-vé. Ez az akkor még csak 32 oldalas újság mindenki számára hozzáférhető volt, szemben a cenzurális okok miatt zárt terjesztésűvé tett VG-vel. Alapvetően a szerkesztőgárda ugyanaz volt, a főszerkesztőnek pedig a VG akkori főszerkesztője, Gyulai István Vincze Mátyást javasolta. Sokáig egyfajta szimbiózis is volt, de ez fokozatosan megszűnt. A HVG-nél a fő szempont az lett, hogy a tájékoztatás ne ártson a kereskedelempolitikai érdekeknek.

Rendszervált(oz)ás

A 80-as évek végéig nem történtek jelentősebb változások, azonban a rendszervált(oz)ással privatizálták a lapokat, megjelent az új sajtótörvény. A VG tulajdonosa még a Magyar Gazdasági Kamara maradt, de a kiadást 1989. július 1-jétől a Computerworld Informatika végezte. Tehát egy állami cégtől egy magáncéghez került ez a jog. Majd külső behatások következtében a szerkesztőség is fellázadt s alapított egy vállalkozást, a Világgazdaság Szerkesztősége Kft.-t, mely ezután nemcsak a kiadás, hanem a szerkesztést is magához ragadta. A VG fejlécet levédették, így a társaságban a kamara az apport fejében 50%-os tulajdonrészt szerzett. Azonban nagy hibát követtek el: nem határozták meg, hogy ki miről dönthet, így még egy gépírónő elbocsátásáról szóló kérdés eldöntéséhez is közgyűlést kellett tartani.

Újabb válságok

A 90-es évek elején újabb válsághelyzet alakult ki, mely eredménye ismét egy lap, a mai Napi Gazdaság.

NG: 1991-ben újabb problémákat okozott, hogy a VG licence az alapító kamaránál volt, a kiadást az újságírók által alapított kft. intézte. Felmerült az a gondolat, hogy össze kéne vonni a két dolgot, s hozzanak létre egy részvénytársaságot, ahova a tulajdonos Gazdasági Kamara apportként hozza be a lap licencét és a Világgazdaság Szerkesztősége Kft. olvadjon bele. Erre a szerkesztőség két részre szakadt, s megpályázták a kiadásban való részvételt. Az egyik megnyerte, erre a másik fellázadt, s körülbelül két hétig két lapot adtak ki, más néven, de ugyanazzal a tartalommal. Ez a másig lap volt a – ma is működő – Napi Gazdaság (NG).

Zöld Újság Rt.: Az ekkori viszályok idején alakult a Zöld Újság Rt., melynek a kezdő tőkéjét 25%-kal a Postabank biztosította, 30%-a a fő tulajdonos kamarának volt, 12,5%-kal rendelkezett a Business Press Kft. és a Forka Kft. illetve 20%-a volt még a szakmai szövetségeknek. A kiadás jogát megkapta ez az új társaság.

Új élet

A legutolsó változások az ezredforduló után, 2003-ban történtek: a VG az Axel Springer-Budapest Kft. 100%-os tulajdonába került, illetve a nyomtatott sajtó területén is teret hódított a modern technika, az Internet.

AS Verlag: Európa egyik legnagyobb lapkiadója, a német Axel Springer (AS Verlag) birodalmába került a VG. Az AS-nek két fő része van hazánkban: az Axel Springer-Magyarország Kft. és az Axel Springer-Budapest Kft. Az előbbi fő profilja a megyei lapok kiadása, míg utóbbi elsősorban a magazinokkal foglalkozik. 12.455 példány jelenik meg nap mint nap, s olvasói 67%-a üzleti döntéshozó. A VG-hoz még két gazdasági, havonta megjelenő magazin tartozik: a Manager Magazin és a Harvard Business Review. A gazdaságos üzemeltetéshez azonban fájóan hiányzik a hetilap. Hiszen a ritkábban megjelenő havilapnak általában előfizetői vannak, s ez egy biztos bázist jelent. A napilap pedig általában változó példányszámban kel el, így gyakran lehet veszteséges az előállítása.

Internet: Az Internet világjelenség, mely az újságírásra is hat: a printelt változatok mellett megjelent az on-line újság is. Így most virtuálisan és „hagyományos módon” is lehet újságot olvasni. De nyílvánvaló, hogy a lap nem fog örökké ilyen nyomtatott formában létezni. A VG-ban néhány hónappal ezelőtt már történt egy fontos változás: az on-és az offline szerkesztőség összeolvadt. Ez azt jelenti, hogy minden újságírónak dolgoznia kell mindkettőre. Az internetes változat sokszor plusz információt ad, hiszen ott nincsen annyira kötött terjedelem, mint a nyomtatott változat esetén. Hiszen ott van pár tervezett arculat, kötött karakterszámokkal, így nem igazán lehet vita tárgya, hogy mennyit írjanak. Futurisztikus látomásként tűnhet fel előttünk egy összehajtható, monitoros képolvasó, mint a jövő újsága. Sok előnnyel (kevesebb hulladék, könnyű elérhetőség…), de ugyanakkor sok hátránnyal is. A szakavatottak számára ilyen negatívum az, hogy nem lehet levédeni a cikkeket. Mindegyik újságíró fél attól, hogy lelövik a hírét. Mert ha még az első tolvaj fel is tűnteti a forrást, a sokadik – még ha jelez is valamit – akkor sem a megfelelő hivatkozási pontot. S ez ellen jelenleg nem igazán lehet mit tenni, komolyabb szankciókkal súlytó törvények nincsenek.

Jelen

Egy nap és egy lap: Kivételes helyzetektől eltekintve minden szerkesztőségnek van egy lüktetése, egy napi ritmusa. Így van ez a VG-nál is. A legtöbb laphoz hasonlóan a VG is rovatokra tagolódik: belfüld, külföld, vállalat és pénzügy. Ezek egy-egy szerkesztői részt alkotnak, s egymás közözz osztják meg az információkat. Ezeket több forrásból szerzik: egyrészt a hírügynökségektől, az internetről és a különféle vállalati adatbázisokból, másrészt pedig az – értékesebb – saját forrásból. Ilyen egy-egy telefon, sajtóttájékoztatón való részvétel, kapcsolatok… A VG két hírügynökségre fizetett elő: az egyik a Bloomberg, a másik pedig a Reuters. Ezek olyan adatbázisokkal rendelkeznek, melyekkel téma szerint lehet a híreket keresni és nagy illusztrációs anyaguk is van. Tehát minden reggel az újságírók leteszik a javaslataikat, hogy aznap mivel szeretnének foglalkozni. Ezt megvitatja a rovatvezetővel, s ennek megfelelően dolgozik. A karakterszám adott, annyit írhat, nem többet, hiszen az arculat meg van határozva nagyjából öt ún. tükörrel. A mostani számokat és a korábbiakat összevetve jelentős különbség, hogy ma szinte mindenhol kép van. Úgymond a szöveg az csak a képeket magyarázza. A rovatokon dolgozó szerkesztőket a rovatvezetők irányítják, s őket fogja egybe a felelős szerkesztő, akit a VG-nál hetente váltanak. Öten vannak, s egymás között osztják be, hogy mikor ki tölti be éppen ezt a titulust: a négy rovatvezető és a főszerkesztő, Boronkay Tamás. A heti felelős szerkesztő minden reggel e-mailben megkapja a javaslatokat a rovatvezetőktől. Az alapján összeállítja, hogy mi lesz a vezetőanyag, nagy hangsúlyt fektetve az eslő oldalra. Majd ezt megvitatják a napi reggeli értekezleten. Ezen ott van a főszerkesztő, a heti felelős szerkesztő és a rovatvezetők. Az egyeztetés után kiadják a munkát, s nagyjábó fél négykor tartanak még egy gyűlést, s konkretizálják, hogy mi lesz pontosan az első oldalon. Ekkorra ugyanis már körvonalazódik a lap. Nagyon szigorúan és pontosan be kell tartani a leadási rendet, mivel este hétig el kell jutattni elektronikus úton a kecskeméti nyomdába. De míg erre kerül a sor, átmegy a szerkesztő, a korrektor és a tördelő kezén is. Ott bevilágítják, kinyomtatják és terjesztik. Így készül egy szám általában. Még van egy heti értekezlet, mely igazából egy mapilap esetén csak szamárvezető, mely azért jó, mert megmozgatja az agyat, hiszen a következő hétre tervezett dolgokat kell megbeszélni. Persze ezt a napi események felrugják, de mégis ad egy biztonságot. Persze vannak rendkívüli helyzetek, ilyen volt például az amerikai elnökválasztás is, amikor számítottak arra, hogy módosítani kell a tartalmon, hogy az aktualitása meg legyen a reggel megjelenő újságnak, így tovább bentmaradtak a szerksztőségben illetve „ügyeltek”, hogy az online változatot is folyamatosan frissíteni tudják.

A Világgazdaság Magyarország üzleti életének mindennapjaiban jelentős szerepet játszik már évtizedek óta. Mint mindenkinek az életében, vannak mélypontok, nehéz időszakok. Így volt ez a VG-gal is, melyek eredményeképpen nemhogy megszűnt volna a lap, hanem válságtermékként megalakult a HVG és a NG. S a hetekben a szerkesztőség kettő tortát is felvághatott: december 9 –én nyomták ki a 10.000 számot, január 3-án pedig 40 éves lesz az újság.
Forrás: Személyes beszélgetés Boronkay Tamással, a Világgazdaság szenior szerkesztőjével.

Készítette Mikola Orsolya

Pester Lloyd (1854-1944/5, 1994-2009)

pesterlloyd5 pesterlloyd4 pesterlloyd3 pesterlloyd2 pesterlloyd pestelloyd3

1888-1922-ig digitálisan elérhető az Osztrák Nemzeti Könyvtár archívumában

Pester Lloyd I. (1854-1944/5)

Pest, 1854. január 1.-1944. december 24.

Első kiadása: 1854. január 1.

Esti kiadása: Abendblatt des Pester

Szerkesztője: Weiskircher Karl (Weiszkircher Károly)

Mellékletei: Eucharistischer Weltkongress: 1938. május 25-30. Spielstunde: 1938. november 13.-1939. augusztus 27. Jugendblatt: 1938. november 13.-december 25. Jugendlloyd: 1939. január 1.-augusztus 27. Reklame Lloyd: 1939-1940.

Beköszöntő

Bränumerations = Einladung Pester Lloyd vertritt nationalökonomische, politische und Kulturinteressen

Zuvörberst werden demnach fämmtliche merkantilen industrillen und landwirtschaftlichen Interessen Ungarns vom „Pester Lloyd” aus führlich besprochen. Die Stellung der Gesellschaft, deren Namen das Blatt trägt, ermöglicht es, aus allen Wichtigeren Ladelsplätzen des Landes und ganz insbesondere vom hiesigen Platze, den strengsen Anforderungen des Kaufmanus entsprechende Gesellschaftberichte, mit den nötbigen Daten über zu und Abfuhren päufe und Bertaufe usw. des Landesprodukte zu liefern. Die Lerbeischaffung der Materialien wird von den bestunterrichteten Geschäftschaufern auf den verschiedenen Plätzen besorgt. – Mit der Redaktion derselben wurde eine fehr geschäftstundige Feder betraut. – Veberdies bietet der „Pester Lloyd” feinen pl. t. Lesern fämmtliche f.f. Registrungserlasse, Beleuchtungen der wichtigeren von den hiesigen und anderen f.f. Landels- und Gewerbefammern in Berhandlung genommenen Fragen, Mittheilungen und Kritiker der Interresantesten literatischen Erscheinungen des In und Auslandes auf dem Gebiete der National-Dekonomite; ferner Kours- und Landelsberichteaus Wien – alle in der Pest-Ofner Zeitung enthaltenen amtlichen Anzeigen, als: Vizitationen, Amortizationen, Konfurise, Konvofationen im Auszuge, je wöchentlich ein vollständiges Bezeichnis der beim hiesigen f.f. Beschelgerichte neu protokollierten Firmen, Tagesneurigkeiten von Pest-Ofen und Wien, schliesslich die genaue Viste der angekommenen Fremden. Dem politischen zheile dieses Blattes wird die Redaktion alle den Zeitumständen entsprechende Ausmerksamteit zuwenden und find namentlich bereits die nöthigen Einleistungen getroffen, damit die wichigerer telegrafischen Depeschen und ebenso briefliche Mittheilungen „von der türkischen Grenze” ihr auf direktem Wege Zufeumen so dass der ungarische Leser von den bedeutenderen Ereignissen auf dem politischen Schauplatze durch den „Pester Lloyd” um 12-24 Stunden früher Stunde erhält, als durch die wiener Blätter-Zahlreiche Korrespondenzen werden ausserdem die hierauf bezüglichen Ansprüche der pl.t. Leser zu befriedigen suchen. Im Feuilleton werden populäre und gleichzeitig unterhaltende Darstellungen verschiedener Natur- und Kunftprodukte, die dem Gedeihen der Bolfswirthschaft dienen Besprechungen der hierortigen Kunstleistungen auf der Bühne, im Atelier und im Musifsaale Leserfrüchte der heimischen Literatur, statistische und geschichtliche Schiederungen der bedeutenderen ungarlichen Städte, zeitweilig auch gelungene Darstellungen einzelner Geschichts epochen unserer Bergangenheit einander abwechseln. Inserate werden mit Rüdsieht auf eine möglichst allgemeine Benüzung des Journals zu diesem zwede ungewöhnlich billig und zwar die erste Insertion mit 3 fr., die folgenden Iusertionen mit 2 fr. für die 5 spaltige Petit zeile berechnet. Die Aufnahme der Inserate gechiet im Erpeditions-Bureau, im 2. Stode der LLoyd-Lotalitäten. Der „Pester LLoyd” erscheint täglich, mit Ausnahme der Montage in Gross-Folio-Format. Man pränumerirt Für Pest-Ofen im Erpeditions-Bureau des „Pester Lloyd” – Ausserhalb Pest-Ofen mittelst franfirter Briefe, denen der Pränumerations-Betrag beigefügt ist, bei allen Postämtern. Pränumerations-Bedingnisse: Für Pest-Ofen ins Haus gefandt: Ganzjährig 12 ft. Halbjährig 6 ft. Vierteljährig 3 ft. Monatlich 1 ft. Mit Postversendung: Ganzjährig 15 ft, Halbjährig 7 ft 30 fr, Vierteljährig 4 ft. Finzelne Blätter kostet 4 fr. Pest den 1. Jänner 1854.

Jellemzői

Német nyelvű budapesti napilap. Első száma 1854 január 1-én jelent meg. Az üzleti alapú, hírekre és erős közgazdasági rovatra építő, hidrdetésből élő független sajtó első megjelenése Magyarországon, mely előbb a hazai német közönséghez szólt, majd a magyar sajtót képviselte a nyugat felé. Az elsők között jelenik meg külön esti kiadása is.

„Ama csöndes lüktetésű korban, midőn a szerkesztő ugy gondolkozott, hogy nem kell kényeztetni a közönséget, mert hiszen holnapután is nap, s hogy nem mulaszt vele az olvasó, ha 24 órával később tudja is meg, milyen gyönyörűen énekelt Turolla k. a., vagy hogy mult este röpítette első bombáját a burkus a körülfogott Parisba… .. míg be nem ütött a Pester Lloyd az ő legujabb híreivel s frissebb mozgáésra serkentette a nyujtózkodó magyar zsurnalistát. Ezen az uton nevelődött követelővé a közönség is: a legujabbat már másnap kereste, sőt ma, mg munkaszünetes vasárnap is, külön kiadások közlik vele a legújabbat.” (Ágai 1908)

“Mindinkább háttérbe szorul a sajtó, különösen a napisajtó nevelő, oktató, vezető szerepe, és előrenyomul a híradás, a tiszta tények minél gyorsabb és minél pontosabb közvetítése.” (Singer Zsigmond, Pester Lloyd főszerk.).

“A hirdetési rovat sokkal nagyobb mérven bocsájtja a sajtónak rendelkezésére a függetlenség eszközeit, mint az a csekély összeg, amelyet a közönség az előfizetés útján szolgáltat, tehát egyenesen a legtisztább kútforrása a sajtó morális konszolidációjának”. (Singer Zsigmond)

Falk Miksa főszerkesztése alatt: Falk Mindenről képes írni – csevegni -, akármeddig. A korabeli nehézkes sajtónyelvvel szemben egyszerű, közvetlen nyelvet használ. Metaforák, külföldi párhuzamok segítségével kritizálja sorok között a hazai állapotokat.

falkmiksa

Magyar Szalon 1893. (28) A Sajtó. 709-712, a napisajtó vezérei képmelléklet

 

1919. márc 21-én a Népszava és Vörös Újság mellett egyedül a Pester Lloyd jelenhetett meg, a külföld tájékoztatására.

1929-es hirdetése: „Naponta kétszer megjelenő tekintélyes és elterjedt politikai újság, sokoldalú és kiváló tartalommal. Kereskedelmi része az összes gazdasági érdekeket kimerítően megvilágítja és a kereskedelem, ipar és forgalomról a legmegbízhatóbb tudósításokat közöl. Kétszer naponta árfolyam.

A Pester Lloyd olvasója, 1944

1944. december 20. Este éppen olvasok egy cikket a “Pester Lloyd”-ban (már nincs más lap csak ez, meg az “Összetartás”, reggel), azt írja, hogy Szálasi nagyobb mint Hunyadi János, mert Hunyadi akkor mentette meg az országot amikor a török a határnál volt, de Szálasi viszont akkor, mikor az ellenség már áttörte a Tisza-vonalat!

Története

Pester Lloyd II. (1994-2009)

Folytatólagos évfolyamszámozást és azonos lapfejet használ. Online 2009 után is megjelenik.

 
PESTER LLOYD
Pest, ab 1873: Budapest
31. Dez. 1853 (Probeblatt) – erschienen bis Nr. 74 1. Apr. 1945 (in Sopron)
Red.: Karl Weisskircher, ab 8. Dez. 1867: Emanuel Blau, ab 20. Dez. 1867: Max Falk,
ab 13. Juli 1877: Leo Weigelsberg, ab 3. Sept. 1877: Max Falk, ab 4. Okt. 1906: Sigmund
Schiller, ab 3. Mai 1916: Ernst Deutsch, ab 28. Sept. 1919: Theodor Friedrich
Täglich, ab 1. Jan. 1908: täglich zweimal / Quart, ab 1. Febr. 1854: Folio
Inhalt/Rubriken: Leitartikel, Tagesneuigkeiten, Wiener Börsencourse, Geschäftsberichte, Amtsblatt,
Theater, Feuilleton; im Abendblatt: Auslandsschau, Inserate
Wir hielten es für notwendig, die von uns in der ÖNB gesehenen letzten Nummern der bedeutendsten
deutschsprachigen Zeitung Ungarns auf diese Weise noch einmal bekanntzugeben, da in der Fachliteratur
immer noch falsche Angaben über den Zeitpunkt und die Umstände des Eingehens des PESTER LLOYD zu
finden sind
Lit.: Busa II 405, Brachfeld, Réz 896
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.