Pest-Ofner Local-blatt (1870-1871)

PEST-OFNER LOCAL-BLATT. Organ für kommunale Interessen, Volkswirthschaft,
Kommunikation, Kunst, Literatur, Wissenschaft und Unterrichtswesen
Pest-Ofen
Nr. 1 23. Okt. 1870 Jg. 1; Nr. 2 8. Jan. 1871 Jg. 2
Red.: Ferdinand von Pfisterer
Quart
Nur diese zwei Nummern vorhanden
Inhalt/Rubriken: Kommunal-Nachrichten, Wochenchronik, National-Oekonomie
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Pesther Sonntagsblatt (1851)

Pest
Nr. 1 1. Sept. 1850 – Nr. 300 31. Dez. 1851
Red.: Gustav Birnbaum
Täglich / Quart
Inhalt/Rubriken: Theaterprogramme mit Spielplänen im Jahr 1851
Lit.: Busa II 418
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Kleiner Lloyd (1870)

KLEINER LLOYD. Tages-Journal über Alles, für Alle. Ab 4. Mai 1870: Pester Tagblatt,
ab 29. Mai 1870: Belletristisch-volkswirthschaftliches Beiblatt der FACKEL
Pest
Nr. 1 3. Apr. 1870 Jg. 1 – Nr. 39 18. Mai 1870 Jg. 1
Red.: Robert Boldini
Täglich, ab 29. Mai 1870: wöchentlich, ab 1871: unregelmäßig
Inhalt/Rubriken: Tages-Chronik, Feuilleton, Theater- und Kunstberichte, Inserate
Lit.: Réz 661
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Constitutionelles Pester Journal (1872)

CONSTITUTIONELLES PESTER JOURNAL. Politisches Tageblatt
Pest
Nr. 1 11. Juli 1872 Jg. 1 – Nr. 52 11. Nov. 1872 Jg. 1
Red.: Ignatz Schnitzer
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Politisches vom Tage, Tagesnachrichten, städtische Neuigkeiten, Lokal-Anzeiger, Theater
und Kunst, Inserate
Laut Tafferner bestand das Blatt bis 1897
Fortsetzung: NEUES PESTER JOURNAL
Lit.: Tafferner, Réz 204
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

 

A Polgár (1905)

Első szám megjelenése: 1905. május 16.

Megjelenik: naponta

Felelős szerkesztő: Dr. Vazsonyi Vilmos
Beköszönő:

Akárhogy kerüljük is az ünnepiséget, nekünk mégis csak ünnep, hogy először jelenünk meg a közönség előtt és az ilyesmi nem mulhatik el holmi beköszöntő nélkül. De amint belekezdünk, nyomban elfog a tétovázás. Talán a publikumot köszöntsük? De hisz ezt a publikumot még csak ezután fogjuk meghódítani és rosszul indul az neki a diadalnak, aki a medve bőrére iszik legelébb. Vagy talán magunkat köszöntsük? Mi még a kezdetek kezdetén állunk és nincs még jussunk a köszöntéshez, még akkor sem, ha – magunktól kapjuk. Vagy talán programmot adjunk? Fogadalmat tegyünk, hogy milyenek leszünk? Ez látszik még a legkönnyebbnek. Ahány újság még megindult, mind kész sablonnal szolgált hozzá. Minden újságprogramm egyforma volt eddig, szóról- szóra megegyezett, csak le kellene másolnunk. De épen ez a baj. Attól tartunk (és joggal), hogy az olvasó se tulajdonitana az ilyen programmnak több értékét, mint mi magunk. Igérjük meg, hogy „pártoktól függetlenek” leszünk? A kormány félhivatalos lapja is ezt irta és igaza is volt részben, mert az összes pártoktól független volt, ¬¬¬¬¬ a kormánypártot kivéve. Fogadjuk meg, hogy az „emberiség fölvilágosodásáért” fogunk küzdeni? A klerikális ujság is ezt fogadta meg és fölvilágositja olvasóit, hogy melyik cégnél lehet beszerezni a leghathatósabb és legbefolyásosabb szent Antalokat. Esküt tegyünk, hogy soviniszták és a magyarság bajnokai leszünk? Ezt a „Pester Lloyd” is megfogadja – német nyelven. Jelentsük ki talán, hogy magánérdekektől, pénz csoportoktól függetlenül fogunk irni? Ennek a kijelentésnek sok értéke volna, ha lett volna valaha valahol egy ujság, amely kijelentette volna, hogy ő nem így fog irni. … Eh, félre a köszöntővel! Ünnepi cifraságot nem öltöttünk magunkra, hétköznapi ruhánkban vagyunk. Nem akarunk még ez ünnepünkben sem többen látszani, mint amik vagyunk, de viszont mindig lesz bátorságunk hozzá, hogy annak látszodjunk, amik vagyunk. Ez a mi foadalmunk. Üdv az olvasónak!

Leköszönő: nincs

Az oldalt készítette: Korsós Marietta

Vezér (1862-1863)

vezer

Első megjelenés: 1862. oktober 1.

Főszerkesztő: Gróf Majláth Kálmán

Megszünt: 1863 április 8.

Megszünés oka: ismeretlen

Beköszöntő

Programm.

Hazánk jelen zilált s minden irányban feldult viszonyai között nem ismerek nehezebb s felelősséggel terheltebb feladatot, mint – uj politikai lapot szerkeszteni.

De épen helyzetünk nyomasztó sulya és felbomlott létele az alkotmány sánczaira hóditó erővel hivja fel a honfit, hogy tehetségének minden fegyverével ótalmazza nemzeti önállásunkat és hordja össze a haza oltárára ama porszemeket, vagy kőszirt darabokat, melyekből, ha majdan a kellő pillanat bekövetkezik: – a trón árnyékában emelkedjék egy épitmény – az idők viharaival szintén ugy daczolandó, valamint első szent királyunk áldott alkotmánya kilencz évszázad rohamainak rendületlenül ellenállott.

[…] és vészkörnyezete helyzetünkben – egy dicsőbb jövő küszöbén – hogy el ne tévesszük a helyes és czélravezető irányt: szüksége van a higgadt és nemes gondolkozásu magyar nemzetnek egy oly delejtűre, mely őt biztosan vezérelje; szüksége van egy kristálytükörre, melyben meglássa önmagát, meglássa az utat, melyet követnie kell, hogy boldogság és üdv virágozzon fel léptei nyomán.

Ily elvekből indulva ki bátorkodom én is a journalistikai térre lépni, hogy gondok, búbánat és folytonos tanulmányozások között fogamzott észleteim eredményét előterjeszszem imádott hazámnak, fájdalommal szeretett én édes nemzetemnek.

A „Vezér” nem pártorganum. Valamint politikai függetlenségemet a legsulyosabb körülmények között fenntartottam: ugy azt szerkesztői rögös pályámon is fentartandom.

Cecil lord – nagy Erzsébet, Angolhon királynéjának hirneves minisztere mondá: „A fejedelmek és jobbágyaik jólléte mindig egy és ugyanaz. Ezen bölcs tétel erejénél fogva a „Vezér” azon elveket vallja sajátjának, melyek törvényes téren és jogalapon a kiengesztelés és kibékülés politikáját lehetővé teszik.

Az emberi nem eredetileg boldogságra van teremtve; de elvesztvén azt, ismét csak ugy érheti el azt, ha állami életében a kölcsönös méltányosság és igazság elveit akként alkalmazza, hogy míg egyfelől az enyim kérdéseiért küzd, – más részről nem feledkezik meg a tiéd kérdéséről sem.

Mivel pedig közerkölcsiség és vallásosság nélkül az állam, valamit a családi élet kötelékei is megszakadnak; – és minthogy egy atheismuson épülő polgárosodás már önméhében hordja az enyészetet: – azért a „Vezér” minden erejével ama fekélyes ragály kiirtására fog törekedni, melynek mérge átszivárgásai következtében az emberek istentagadásban, vallástalanságban és erkölcstelenségben vélik föllelni a – bölcseséget.

Szegénység, inség, nyomor: az emberiség örökös átka. Ezeknek enyhitését, orvoslását szent feladatunkul tűztük ki.

Az államok belszervezésileg kétféle rendszerből indulhatnak ki: a centralisatioból, vagy a municipális rendszerből.

Mindkettőnek vannak ellenei, vannak védői.

A történelem számtalan példával bizonyitja azt, miszerint az öszpontositó eszme fölemészti a politikai szabadságot.

Ezen legmélyebb meggyőződésemnél fogva, a „Vezér” zászlóját a municipális rendszer mellett tüzendi ki, s egyszersmind paizsul szolgáland a centralisátio ellen, legyen az bár külföldi egybeforrasztás, vagy belhoni öszpontositás.

Az államoknak, nemzeteknek és társadalmaknak két őseleme van: az aristokratiai és demokratiai.

E két táborban külön csoportosulnak az egyének, – holott boldogító viszony csak ott létezhet, hol ezen elemek olya egyensulyba hozatnak, hogy azok – valamint a ketté szelt gyűrűnek felei, bármily becsesek legyenek is az […] részek, mégis csak akkor képeznek haszonvehető ékszert, midőn a váló pontokban összeforrnak – egygyé olvadnak.

Fájdalom! nálunk hiányzik a józan democratiának alapköve, s az: egy nemzeti középosztály.

De ezt nem is lehet egy varázsvessző legyintésével előteremteni. Évek kellenek arra, meg évek, hogy kölcsönösen tanuljunk lemondani, áldozni, előitéleteinkből kivetkőzni, magunkat megismerni, sziveinkbe vésvén a nagy görög imáját: „Ösmerek egy jeligét: egyedül megmenteni a hont!”

Honunk nem él! Az csak teng és tesped: szellemileg és anyagilag.

A szellemi és anyagi elannyira szoros, delejes viszonyban áll, hogy egymástól el nem választható. A mindennapi tapasztalás kézzelfoghatólag igazolja, hogy a hol a lélek szenved, ott sinlődik az anyag is: mert csak éber lélek lehel éltet a tompa anyagba. E kettős egység megmentéséért küzdend a „Vezér.”

A törvényhozásnak legfontosabb tárgyai közé tartozik: a polgári törvényhozás.

Szomorú tapasztalások bizonyitják azt, hogy hol a polgári törvényhozás összeütközik a hazai viszonyokkal és sérti a nemzeti jogérzelmeket: ott áldás helyett beláthatatlan baj következik: minélfogva a „Vezér” oda törekszik, hogy polgári törvényhozás tisztán hazai jogelvekre és nemzeti jogérzelmekre fektessék.

A testvér Koronaországokkal leendő őszinte és tökéletes kibékülést, a nemzetiségi jogegyenlőséget, s a magyar apostoli szent korona területi épségének védelmezését – szoros kötelességünknek ismerjük.

Ki nem ismerné a nép oktatásának és nevelésének eldöntő hatását a nemzeti életben? És létezik-e nemesebb törekvés, mint annak előmozdítása? Egy nemzet csak ugy és akkor foglalhat helyet a tekintélyes népcsaládok sorozatában, ha a népnevelést magasztos feladatául tűzte ki: miért is legszentebb kötelmünknek tartandjuk minden jóra és nemesre fogékony népünket a vallás és az anyaszentegyház iránti tiszteletben, a trón és fejedelem iránti hűségben, az alkotmányos szabadság és önállásunk őszinte szeretetében nevelni.

Időt élünk, melynek társadalmi viszonyai szintén oly korosak, valamint nyavalyás a politikai helyzet, minélfogva jelen lap verzérczikkei két különvált osztályba fognak soroltatni, melyek egyike a socialis kérdéseket, másikba pedig a politikai ügyeket leszen tárgyalandó.

Sarjadéka levén egy történetírónak, az irodalom fiának vallom magamat. De fájdalom! hazai irodalmunk egy átok sulya alatt sorvadoz.

Családi életemben oly megrázó események fordultak elő, melyektől az érző sziv borzalommal retten vissza…Ama válságos órában szent esküt tevék, hogy egész erőmből azon leendek, miszerint hazai irodalmunk anyagilag méltóságához illő polczra emeltessék, hogy iróink sorsa és függetlensége biztosittassék. Vajha siker koronázná ebbeli működésemet! Vajha birnám kivivni ebbeli terveimet! A magyar nemzet egész történeti multja nagyságról tanuskodik, jövője van, nagy és boldog jövője, kell tehát, hogy irodalma is tisztelt és nagy legyen – a világ előtt.

Sokkal magasztosabb a napisajtónak a hivatása, mint azt az emberek általában hiszik. Hatalmas, erős, megrázó az árviz, a menykő, a tűz;- még hatalmasabb, erősebb, megrázóbb a napi sajtó. Valamint dúlók, vagy termékenyitők amazok, ugy dúló vagy termékenyitő emez is.

Nem ismerek országot, hol hasonló területen annyi kitűnő capacitás legyen öszpontosulva, mint nálunk; – s azért a „Vezér” örömmel nyitja meg hasábjait mindazoknak, kik vele együtt készek résre állni az alkotmányos szabadságért, önállásunkért, szellemi és anyagi jóllétünkért; hogy a kibékülés nagy munkájában velem közreműködvén, – lássuk elvégre fölkelni hazánk elévülhetelen dicsőségének napját, nemzetünk boldogságának ragyogó hajnalát

Nem idegenek, nem a külföldi számára irunk. Magyar sziv szól majdan lapunkból, a magyar nemzet szivéhez.

És most! – minekutána megismertettem a nemzettel politikai hitvallásomat, hogy a „Vezér” hasson és alkosson: a nagyérdemű közönség lelkes pártfogásától függ.

Gróf Majláth Kálmán.

 

Az oldalt készítette Lévai Tamás

Új Magyarország (1956)

ujmagyarorszag22

Előzménye: Szabad Szó

Első megjelenés: 1. évf. 1. sz. (1956. november 2.)

Szerkesztő: Féja Géza

Beköszöntő szöveg: nincs

Utolsó megjelenés: 1. évf. 2. sz. (1956. november 3.)

Szerkesztő: Féja Géza

Elköszönő szöveg: nincs

Megszűnés oka: címváltozás – Szabad Szó. A Magyar Néppárt családi, társadalmi, politikai hetilapja

 

Vásári Ildikó

Uj Fővárosi Lapok (1897)

ujfovarosilapok

Megjelenés: 1897. június 20. (I. évf. 1. szám)

Előzménye: Fővárosi Lapok irodalmi napi közlöny

Főszerkesztő: J. Virág Béla

Beköszöntő:

A merénylet

Mert merényletet követtek el az ellen a közönség ellen, mely három évtizeden tul nélkülözhetetlen szükségét érezte egy szépirodalmi napilapnak, mely ápolja a művészetet, irodalmat és közli az eseményeket olya alakban, hogy mindenkinek kedves olvasmány legyen. Merényletet követtek el azzal, hogy nem engedték a Fővárosi Lapokat visszavezérelni régi nemes nagy hivatásához, melyet mint az intelligens magyar családok lapja évtizedeken át híven töltötte be, és politikai okokból beakarták olvasztani egy másik politikai hírlapba, hogy így az én volt előfizetőimre is ráerőszakolják a másik napilap által szolgált politikai nézeteket, felfogásokat és elveket. Kalmár szellemmel áruba bocsátották az előfizetőket és politikai okokból megakarták ölni Magyarország egyetlen szépirodalmi napilapját. Ebben az alkuvásban, ebben a merényletben nekem nem volt részem. Húsvét óta vezettem a Fővárosi Lapok irányát. Emlékezetes napon vettem át a szerkesztést, mert akkor temették édesanyámat. Azzal az erős szándékkal, mely anyám ravatala mellől ide parancsolt e lap élére, azzal igyekeztem e régebben végtelenül szeretett ujságot vissza vezérelni abba az irányba, melylyel a közönség becsületét kivívta. Ezt akarták megakadályozni. Akkor tervezték ezt ellenem, a mikor lapom olvasóköre rohamosan megnövekedett. Akkor, a mikor örömmel tért vissza a régi lobogóhoz Magyarszág minden komoly irodalmi munkása és ezer oldalról jövő elismeréssel jutalmazta törekvésemet a magyar intelligenczia. A megingatott társadalmi rend vértanui, a magyar nők, buzgó lelkesedéssel fogadták ujból lapomat és országos mozgalom készült megindulni, hogy az erkölcsmételyező szemérem rontó hírlapok helyett a család asztalán ismét a Fővárosi Lapok foglalják el régi helyüket. Ezt a törekvésemet akarták meghiusitani. De nem sikerült nekik. Nem is fog sikerülni soha! Akadtak magyar főurak, a kikből – ezer ráfogás daczára – sem veszett ki az a nemes öntudat, hogy nekik kötelezettségeik vannak a multból is, a jövőben is a magyar irodalommal szemben és első szavamra oly tekintélyes összeg gyűlt össze néhány főurnak kezdeményezésére e magasztosabb czélra, hogy az uj Fővárosi Lapok megjelenése minden eshetőséggel szemben – továbbra is biztositva van. Munkatársaim lelkes csapata lehetővé teszi, mindnyájunk egész tehetségének latbavetésével, oly kiváloan szerkesztett ujság megjelenését, mely kifogja elégíteni olvasóink legkényesebb igényeit. Az uj Fővárosi Lapoknak született munkatársa minden magyar író. Mélyen tisztelt olvasóinkon van a sor, hogy döntsenek sorsunk felett. A ki igaz híve, pártfogója az irodalomnak, nyujtsa felénk segitő kezét. Segitsen visszaállitani az ideált, melynek talapzatát megrugdosták a kalmárok, s hófehér köntösét besározta a kufár szellem. A feltámadás ünnepén bontottam ki először zászlómat, s azt ma Urnapján még magasabbra emelem még fenebben logogtatom: Tisztességet az irodalomban, Becsületet a politikában, Kölcsönös tiszteletet a közéletben! Lehetetlen, hogy a becsületes törekvést el lehessen buktatni, hogy elbukni engedje az a közönség, mely mindig hü támogatója volt minden jobb ügynek Lehetetlen, hogy cserben hagyjon az a közönség, mely oly nemes vágygyal várta a jobbat és oly buzditóan támogatott a jobbért való küzdelemben. Lehetetlen, hogy tőlem forduljon el a közönség, csak azért, hogy azokat támogassa, a kik első tettükkel megfosztják egy illuziójától, kitépik a mult nagy idők egy előemlékét és megölik a mestert, a ki irányt, nemes fölfogást, szépért való lelkesedést, nemzetért való rajongó szeretetet nevelt sziveinkben. Apáink hagyták ránk örökbe Tóth Kálmán örökségét, anyáink nevelték bennünk iránta a kegyeletet, ifju korunk minden poézisa hozzáfüzödik. Mindezt megtagadnuunk nem lehet. Hiszem és vallom, hogy a közönség mellém áll, bizom benne, hogy öügyem diadalra jut és a 34 esztendős történelmi nagy mult után az uj Fővárosi Lapok Tóth Kálmán és Vadnay Károly szellemben ujult erővel küzd majd mindama nemes czélokért, melynek zászlóvivője volt a multban. Ha akadtak nemes férfiak, a kik nagy áldozatok révén megtudtak menteni, föltudták eleveniteni ezt a lapot, nem hagyhatják el azok, a kiknek szivéhez nőtt, a kiknek mindennapi barátja volt ez előt, oly hosszu évek óta. Rosszul számitott az, a ki pénzen akarta megvásárolni, alattomban megejteni a magyar intelligenczia szine-javát és saját hiveinek megfogyot táborát ilyen közönséges módon akarta megnövelni, mert engem e támadásnál legyürhettek, de a zászló ujból magasan lobog s a ki hive volt eddig, visszatér hozzá. Mélyen tisztelt előfizetőim! Holnap kerül kezeik közé az uj Fővárosi Lapok-nak általam kiadott és szerkesztett legájabb száma. Fogadják szeretettél s nem mutassanak ajtót annak, a ki tán divatosabb mezben éveken át szivesen látott vendég volt a háznál. Nem a forma teszi a lapot, hanem a tartalom. Új Fővárosi Lapok czimen nagy gonddal összeállitott, a család benső meleg hangjához méltó hangon irott, müvészi és irodalmi igényeit teljesen kielégitő, a régebben oly szeretettel dédelgetett mintára szerkesztett ujdonság pártolását kérem, most a változó félév küszöbén A ki megtagadja mindazt, a mit mondtam, – forduljon el tőlem. Én nem vetek rá követ, de épen ezért bizalommal és reménnyel néz a jövö elé mindig szolgálatkész igaz hivük.

J. Virág Béla

Utolsó szám: 1897. július 31. (I. évf. 35. szám)

Főszerkesztő: J. Virág Béla

Elköszönő: nem található

Megszűnés oka: Megváltozott az újság címe: Fővárosi lapok és Uj fővárosi lapok: szépirodalmi napilap
Készítette: Sándor Emese