Új Magyarország (1991-1997)

ujmao1

Polgári napilap, az Antall-kormány lapja.

Napilap, nincs vasárnapi száma.

Rovatok: Belföld; Külföld; Gazdaság; Hirdetés; Kultúra; Sport; Riport; Ifjúság; Horizont; Vita.

12–16 oldalas, fekete-fehér, fényképekkel.

1991. március 15 – „első mutatványszám”

1991. márc. 29: második mutatványszám

1991. április 26 – I/1

Az OSZK-ban az utolsó szám 1997. dec. 2. kedd. Ebben nincs utalás a megszűnésre.

Vidéki társa az Új Hírek[i] dunántúli sokmutációs regionális napilap.

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1991 „PUBLICA Rt, a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével” Albert Gábor. Felelős sz.: Kocsis L. Mihálynov 31: Fábián László
1992 „PUBLICA Rt, a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével” „Polgári napilap” Fábián László
1993 „PUBLICA Rt, a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével” Fábián LászlóFsz-h: Kiss Gy. László
1994    
1995 Nemzeti Sajtó Kft. (Blaha) (Kelemen Iván olajvállalkozó irányította Kordax-csoport)  Jan 1-??
1996 Jan: Nemzeti Sajtó KftNemzeti Média Kft. (Üllői út) Jan: Fsz: Kő András. Felelős sz.: Dippold Pál. Később: Mb. Franka Tibor
1997 (dec) Entertypo Kft. jan 20- Alexa Károly. Varga Domokos György1997. dec: Varga Domokos György. Fsz-h: Dippold Pál

[i] Juhász Gábor A jobboldali hetilapok piaca 1989-2003 Médiakutató, 2004 tavasz

Főszerkesztők

  1. Albert Gábor (1991)
  2. Fábián László (1991–1995)
  3. Kő András (1995–1996)
  4. Franka Tibor (1996–1997)
  5. Alexa Károly (1997.január–1997. szeptember)
  6. Szalai Attila – megbízott (1997. október 1.–1997. október 14.)
  7. Varga Domokos György – megbízott (1997. október 15.–1997. október 19.)
  8. Varga Domokos György (1997. október 20.–1997. december 2.)

Története[1]

Az Antall-kormány megalakulása után egy évvel – állami bankok és vállalatok pénzéből – egy saját lapot indított el 1991. március 15-én megjelenő mutatványszámával. A kiadó, a Publica Rt. 250 milliós alaptőkével indult, de úgy számították, hogy három évig nem várható még nyereség. Mégis 120, sőt 300 ezres példányszámról szóltak a hírek. Az Albert Gábor vezetésével induló Új Magyarország azonban csak vitte a pénzt, míg végül a Publica Rt. tönkrement. 1995 elején a Kelemen Iván olajvállalkozó irányította Kordax-csoporthoz tartozó Nemzeti Sajtó Kft. vette át a lapot. Kelemen már a Nemzeti Sportban és a Respublika című napilapban is érdekelt volt, ám az Új Magyarország megmentése érdekében negyedmilliárd forintos fejlesztést ígért, sőt 20 millió forintot át is vállalt az adósságából. Emellett bevette a „szellemiségre felügyelő” Heteket: a konzervatív politikusok, közéleti személyiségek Csóti György által vezetett csoportját, jelezve, hogy nem kíván az irányvonalon változtatni. A főszerkesztői poszton végül – az 1991 végén kinevezett – Fábián Lászlót Kő András váltotta fel. Az olajcsempészet gyanújába került Kordax-csoport anyagi megrendülése miatt a Nemzeti Sajtó Kft. is egyre inkább eladósodott, 1995 végén a Szikra Lapnyomda Rt. a nyomtatás beszüntetésével fenyegetőzött. A következő időszakban a 40 ezer példányban nyomott, 25–30 ezerben eladott Új Magyarország több nyomdaváltás és költözés után végül 1996. február 12-én a Kordax-csoport másik kiadója, aNemzeti Média Kft. kezébe került. Májustól a kiadót vezető Franka Tibor látta el a főszerkesztői feladatokat, ezért több jobboldali közéleti személyiség és munkatárs is elhatárolódott a laptól. Frankát Alexa Károly követte, majd 1997. szeptember 4-i menesztése után Varga Domonkos György vállalta el a posztot. Ebben a zűrzavaros időszakban a (külföldi) befektetőktől várta a vezetőség a megváltást, mely az Entertypo Kft. képében látszott megjelenni. 1997. október 15-én tehát Varga Domonkos György egy „jobban megírt” Új Magyarország képével kecsegtette az Olvasókat. Ám az újság haláltusáját élte már ekkor: a folyamatos elbocsátások, a kifizetetlen újságírók és nyomda időszaka volt ez. 1997. december 3-án állt le végül a lap nyomtatása. A megszűnés oka, hogy Szalai Attila egykori megbízott főszerkesztő a december 16-án indított Napi Magyarország szerkesztőségéhez szegődött, illetve nyomdát sem találtak. Varga úgy gondolta, 20 millió forint összeszedésével újraindíthatná az Új Magyarországot, ám tervének kivitelezésére már nem került sor.

Első szám

  • Első mutatványszám: 1991. március 15. péntek
  • I. évfolyam 1. szám: 1991. április 26. péntek
  • Főszerkesztő: Albert Gábor
  • Kiadó: Publica Rt.

Utolsó szám

  • VII. évfolyam 280. szám: 1997. december 2. kedd
  • Főszerkesztő: Varga Domokos György

Beköszöntők

Az első mutatványszám beköszöntője

A bizalom pajzsa

Március van, március idusa. <Kereken> száznegyvenhárom esztendővel ezelőtt borongós nap virradt az országra. Sőt mikor az előre csak kevesek által sejtett események elkezdődtek, az eső is nekieredt.

Most, mikor ezeket a sorokat írom, napfényben fürdik az ország, egyetlen felhő sincs az égen, a templomtornyok boldogan nyújtózkodnak a tavaszi levegőbe. Most a lelkeket üli meg az aggodalom és a hitevesztettség felhője. Pedig győztünk, valami olyasmit értünk el, amit tíz évvel ezelőtt álomnak hittünk, vad képzelgésnek, aminek az eljövetelében oly sokan reménykedtek, hirtelen megvalósulásában viszont csak igen kevesen hittek. És mégis itt van, mint ahogyan ez a tavasz is ránk köszöntött.

Az 1991-es március tizenötödike kettős ünnep számunkra. Egyrészt Magyarország visszaszerzett nemzeti függetlenségét ünnepeljük, másrészt új napilapunk, az ÚJ MAGYARORSZÁG megszületését. Ebből az alkalomból – telve reménnyel és bizalommal – köszöntjük az Olvasót.

Új lapot tart a kezében, amely csak nemcsak azért új, mert ez az első száma, hanem azért is, mert az egyenként színes magyar sajtóban új hangot kíván megütni: a bizakodás hangját.

Március van, az újrakezdés és remény hónapja. Azt, hogy nekünk nincs sem okunk, sem jogunk reménykedni, csak kétségbeesés mondhatja. Az élet azonban élni akar. Az egykori március tizenötödikén a Nemzeti Múzeum előtt összegyűltek esernyőt nyitottak, s így védekeztek a barátságtalan természet ellen. 1991 márciusán a lelkeket megülő csüggedtség, a nap mint nap ránk záporozó gondok ellen a bizalom pajzsát kínáljuk, új lapunkat, az ÚJ MAGYARORSZÁG-ot.

Országunk és az egyes ember gondját-baját nem eltakarni akarjuk, de azok feltárásával sem lehet az a célunk, hogy kétségbe ejtsük az embereket. Épp a katasztrófákban sem szűkölködő magyar történelem tölt el bennünket bizalommal: a magyar történelem március tizenötödiké.

Ennek a hitnek a szellemében üdvözöljük az Olvasót!

Albert Gábor”

Az I. évfolyam 1. számának beköszöntője

“Új napilap első számát tartja kezében az érdeklődő olvasó. Új, bár ezt a sokatmondó és sokat ígérő címet már eddig is több lap viselte homlokán. Ha valaki nem restelli felkeresni az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárát, megdöbbenéssel fogja tapasztalni, hogy hány és hány heti-, sőt napilap indult már ezzel a címmel. Ezek közül csak egyetlen egyet szeretnék megemlíteni, azt a rövid életű ÚJ MAGYARORSZÁG-ot, amelyet szellemi elődünknek is tekintünk, és amelynek mindössze két száma jelent meg harmincöt évvel ezelőtt. Az első 1956. november 2-án, a második és egyben utolsó 1956. november 3-án. Az 1991-es ÚJ MAGYARORSZÁG tisztelettel adózik az 1956-os ÚJ MAGYARORSZÁG emléke előtt.

Talán nem tekintik tolakodásnak, ha a bemutatkozás során a lapot jegyző főszerkesztő önmagáról is ejt néhány szót.

<Életem nyitott könyv> – mondhatnám, mert akik legutóbb megjelent könyveimet olvasták – s most nem regényeimre és novellásköteteimre, hanem tanulmányaimat egybegyűjtő Szétszóratás után című kötetemre és történelmi esszémre, a Zsákutcák hőseire gondolok, azok pontosan tudják, milyen szellemi áramlat híve vagyok, milyen eszméket képviseltem – képviselek – a távolabbi múltban éppúgy, mint jelenleg.

Elveimet és véleményemet különösen az akkori helyzetről néhány évvel ezelőtt – vállalva természetesen az ezzel járó kockázatot is – világos egyértelműséggel kifejtettem. Igaz, csak kevesen lehettek ennek tanúi; néhány központi bizottsági tagon kívül csak az írók hallhatták. Az Írószövetség emlékezetes 1986-os közgyűlését ugyanis zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg. Beszédemet akkor azzal fejeztem be, hogy <hagyd a bűnbakkeresését, építkezz!>

Most, amikor új napilapunkat útjára bocsátjuk, mintegy annak a programjaként megintcsak ezt tudom mondani. Az ÚJ MAGYARORSZÁG bűnbakkeresés helyett építkezni akar. Nem a múltat fogjuk unos-untalan felhánytorgatni, hanem a romok eltakarítása után a jövő Magyarországát építjük…

Magamról még csak annyit: nem titkolom – és ebben nincs semmi gőg, büszkeség vagy sértődöttség –, hogy a napi sajtóhoz korábban igencsak kevés közöm volt. Könyveim mellett publicisztikát ugyan rendszeresen írtam, napilapot azonban sohasem csináltam. Gondolom, akik főszerkesztői kinevezésemet szorgalmazták, ezzel tökéletesen tisztában voltak. Ugyanakkor azonban azzal is, hogy az esetleges rosszindulat, vagy rosszhiszeműség hiába kutatna át feledésre ítélt újsághalmazokat, onnan egyetlen olyan, nevemmel jelzett írást sem tudna előbányászni, amellyel első lépésként engem kompromittálna, végső soron azonban a tiszta lappal induló ÚJ MAGYARORSZÁG hitelét csorbítaná. – Ez ugyan nem minden, de mégiscsak valami.

Ezek után nézzük: mit akar az ÚJ MAGYARORSZÁG?

Olyan napilap szeretne lenni, amely hatékonyan képes beleszólni az ország, a magyarság sorsának alakulásába. Magyarán szólva: mértéktartó és egy idő után mértékadónak tekintett lap kívánunk lenni, amelyet a főváros éppúgy magáénak érez, mint a vidéki Magyarország. Mert mi is az egész országhoz akarunk szólni. Sőt: mindazokhoz, akik magyarnak tekintik magukat, bárhol éljenek.

Sok szó esik mostanában arról, hogy a magyar nép milyen mértéktelenül pesszimista, hogy a magyar sajtó ezt még csak tovább generálja. Személyes tapasztalom ugyan nincs, de a külföldi irodalomban és sajtóban minduntalan lehet arról olvasni – és itt többek között a The Christian Science Monitor közelmúltban megjelent számaira gondolok –, hogy ez a jelenség Európának ezen a táján általános. Egyik interjújában csupán azt tartja különösnek Shirley Williams asszony, az ismert politológus, hogy Magyarországon sem jobb a közhangulat, holott a politikai, gazdasági helyzetet össze sem lehet hasonlítani a környező államokéval.

Tudom bennünket kevéssé vigasztal, hogy másutt még rosszabb. Azt viszont észre kellene vennünk, hogy nem valami megveszekedett csodabogár az, aki indokolatlannak tartja a pesszimizmust, aki a remény, a kibontakozás útját keresi, és az ebben való hitet igyekszik erősíteni.

Az ÚJ MAGYARORSZÁG a legnehezebbre vállalkozik: az úgynevezett kelet-európai nyomorúság fölé akar emelkedni, hogy ebből a magasságból ítélje meg saját helyzetünket. Ilyen horizontok mellett a kisszerű pártpolitikai csatározások elvesztik jelentőségüket. Épp ezért ezekben nem is kívánunk részt venni. Bár a véleményformálás elől nem térünk ki.

Egyetértünk Ralf Dahrendorffal, aki 1990-ben egy egész könyvet szentelt a kelet-európai változásoknak, és azokat forradalmaknak minősítette. A kiábrándultságot, szerinte, a forradalom lépcsőzetessége okozza. Pontosabban az, hogy a politikai, a gazdasági és a társadalmi átalakulás nincs, és nem is lehet egymással szinkronban.

A politikai rendszerváltás ugyanis végbemehet hat hónap alatt, a gazdasági átrendeződés már legalább hat évet vesz igénybe, a társadalom átszerveződéséhez pedig legalább hatvan évre van szükség. Az átalakulás tehát meglehetősen lassú, és az egyén különösen lassúnak érzi, hisz az ő számára épp a legkésőbb és legvontatottabban beteljesülő változás a leginkább húsbavágó. A civil társadalom intézményrendszerének kellene ugyanis megvédenie őt az elszabadult piacgazdaság túlkapásai ellen, éppúgy, mint a gazdasági nehézségek nyomán lábrakapó politikai demagógiával és annak következményeivel szemben.

Ha túlzásnak tekintjük is a hatvan esztendőt, a civil társadalmi átalakulás fontosságát nem tagadjuk. Sőt ennek az átalakulásnak a szolgálatát, az átalakulás felgyorsítását elsőrendű kötelességünknek érezzük. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy viszonylag – hangsúlyozom, csak viszonylag – kevesebbet foglalkozunk politikával, annál többet szociálpolitikával és a közvetlen politikától egyre inkább függetlenülő gazdasági, piacgazdasági kérdésekkel, és akkor még nem említettem a civil társadalmi szerveződéseket (beleértve az egyházakat), valamint a mostanában elhanyagolt ifjúsági és gyermektársadalmat.

Mindez így talán túlságosan elvontnak látszik. Az ÚJ MAGYARORSZÁG-ban megjelenő riportok, interjúk, gazdasági elemzések azonban, remélem, megtöltik majd tartalommal, mert azok nemcsak hitelesek, adatgazdagok, hanem emberközeliek is lesznek. Ami természtesen nem jelenti azt, hogy logikai, közgazdasági és politikai érvelés helyett emocionális eszközöket vonultatnánk fel, és egyáltalán, hogy érvelés helyett moralizálni akarnánk. Mindezt azért teszem szóvá, mert a hagyományőrzést, a hagyományos értékek tiszteletét – amely lapunkat jellemezni fogja –, mondhatnám, <hagyományosan> ezekkel a vádakkal szokták illetni.

Tisztelt Olvasónk, most talán még egy kicsit idegenkedve forgatja lapunkat, szokatlan a hang, az oldalak tördelése, talán még a papírja is másképp zörög. Mi azonban bízunk abban, hogy holnap, holnapután már ismerősként, sőt barátként üdvözöl bennünket, mert nem titkoljuk, olyan lapot akarunk mindennap az Ön kezébe adni, amely nemcsak tájékoztatja a nagyvilág és a szűkebb haza eseményeiről, hanem élni is segíti.

Albert Gábor”

Külső hivatkozások

2009. december 3.: http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/05_orszagos_minosegi/03.html

Források

Új Magyarország I–VII. évfolyam – ISSN 1215-0185

 

Szubjektív történet

Az Antall-kormányhoz kötődő Magyar Nemzetet kormánylapként „helyettesítő” Új Magyarország első próbaszáma 1991. március 15-én, pontosan egy évvel azután jelent meg, mint a Pesti Hírlap próbaszáma. Az Új Magyarországot is Molnár István tervezte, mint a Pesti Hírlapot.

Az Új Magyarország kb. 2 hónapos rákészülési idő után indult.  Első főszerkesztője Albert Gábor, akit Antall József személyesen ismert.[i] Kocsis Levente Mihály főszerkesztő-helyettes szedte össze a csapatot, melyben azelőtt mindenki hetilapnál dolgozott” [ii] (kritikusai „naponta megjelenő hetilapnak” [iii] is nevezték az Új Magyarországot).  Több szerkesztő a Magyar Nők Lapjától érkezett[1], vagy onnan ismerték egymást (Kocsis L. Mihály, Molnár István), de volt a Dátumtól is munkatárs, a fotós Grnák László pedig a Kurírtól érkezett – az első idők kiváló fotóin látszik is.

„A főszerkesztő Albert Gábor író volt, akinek fogalma sem volt a lapcsinálásról: Csurka István egyszer felhívta és Albert csodálkozva reagált arra, hogy egy lapot csinál – „micsoda meló lehet” – mondta, miközben ő maga egy napilapnál dolgozott.”[iv]

Szerkesztőségi logisztika. „A szerkesztőség összeállása után a gyakorlatban kiderült, hogy senki sem tudta, mit kéne csinálni. A napos szerkesztői szobánál azt se tudták, mi a folyamata, hány embernek kell ott lenni, hogy a rovatvezető kinek adja le az anyagot, ki mellett ki ülön, hol legyenek a korrektorok, hol legyenek az asztalok stb. Mindenki csak állt és nézte hogy mi legyen…” [v]

A tördelés logisztikáját Bíró Éva állította össze, mert ő volt az egyetlen napilapos a munkatársak között. Ő vette föl a tördelésbe a munkatársakat is. „A vonatoktól kellett visszaszámolni a határidőket, és nem értették meg, hogy ez nem hetilap.” [vi]

A szerkesztőségi logisztika végül két hét alatt állt össze.

„Korrektorok voltak, mert sok nyomda megszűnt, akik ólomba dolgoztak, így nyomdai korrektorokat könnyen lehetett beszerezni.  Minden napra kellett egy vezető szerkesztő, egy napos szerkesztő, tördelőszerkesztő, ügyeletes rovatos.” [vii]

A lapnál induláskor tördelőként dolgozott Gremsperger Péter is, akit Molnár István Gremsperger Nándor (G.P. édesapja) révén ismert.

Az Új Magyarország szerkesztősége egy időben / eleinte Kőbányán volt, ahol nem volt fűtés a szerkesztőségben és a gépírónők kesztyűben és kabátban dolgoztak.[viii]

A lap Antall halála után mind nagyobb válságba került. Az Új Magyarországnál a végén már fűtésre sem volt pénz. Antall életében a Népszabadság Székházban laktak, ahonnan a Népszabadság kiköltözött. Innen Kőbányára költöztek, ahol egy raktárt béreltek. A végén már a nyomdát se tudták fizetni.”[ix]

„Harminc napot adunk magunknak, hogy szembeötlően jobban szerkesztett, jobban megírt napilappal rukkoljunk elő. És tíz évet adunk magunknak, hogy a minőséggel idecsalogatott tőke, hirdetések, magas szellemiség jóvoltából az Új Magyarország a két legkedveltebb hazai, politikai napilap egyik elegyen. Akár a legjobb[2]. (Varga Domokos György: Tisztelt Olvasó! 1997. okt. 15. Új Magyarország.)

[1] A Nők Lapja címe 1990-94 között Magyar Nők Lapja

[2] Amire azért nem sok esély volt. Hasonló babérokra tört a Népszava is Fenyő János korszakában: Deák András 1993-as, arculati újratervezéskor megjelent  vezércikkéből: „Ezért lettünk nagyobbak, ezért leszünk szebbek, s ezért próbálunk meg jobbak is lenni. Előbb-utóbb a legjobbak”[2] Népszava, 1994: „Szeretnénk, ha a Népszavának lennének az ország legjobban tájékozott olvasói”

[i]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[ii]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Juhász Gábor

[iv] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

[v]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[vi]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[vii]  Bíró Éva, szóbeli közlés, 2008

[viii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[ix]  Buda Márta, szóbeli közlés, 2009.

Reklámok

Reggeli Pesti Hirlap (1990-1992), Pesti Hirlap (1990-1994), Napi Pesti Hirlap (1992)

kep_10

kep_30

Reggeli Pesti Hírlap

1990. április 14–1992. február 7.

Pesti Hírlap

Országos, közéleti, gazdasági és kulturális napilap

1992. február 8. – 1994. június 4-5.

Napi Pesti Hirlap

1992. márc. 13–30

 

Mutációk

 

Első szám: 151. évfolyam 1. szám 1992. február 8. szombat

Főszerkesztő: Bencsik András

Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY

Kiadás helye: Budapest Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V. okóber 6. utca 8. I.

Ára: 8, 80 Ft

Beköszönő szöveg:

Ez az igazi Pesti Hírlap

-Hihetetlen győzelem-

Küzdöttek már önök az életükért? Mert mi igen… Hosszú és nehéz hét telt el azóta, hogy a kiadónk jelezte: fölfüggeszti a lap megjelentetését. Megpróbáltuk a lehetetlent. Talán még mi sem hisszük el igazán, de győztünk… Annak ellenére, hogy csak meglehetősen későn hirdethette meg sajtótájékoztatóját a 150 ÉV ALAPÍTVÁNY, a fontosabb lapok, sőt a híradók is képviseltették magukat. Bencsik András elmondta, hogy a Pesti Hírlap támogatására született alapítvány milliói nemcsak megmentették, de tulajdonképpen fel is „szabadították” a lapot. Az alapítvány megkapta a Művelődési Minisztériumtól a Pesti Hírlap alapító okiratát, így a kényszerből Reggeli előnevet viselő laptól jogilag is üzletileg is független, ahhoz nincs köze. Mint ahogy az alapítvány sem jogutódja a Pesti Hírlap Kiadó kft.-nek. Az olvasók segíteniakarása, ragaszkodása meglepte a szerkesztőséget, a főszerkesztő nem is sejtette, hogy ezen a nagyonis kemény próbatételen ilyen jól vizsgázik az újság. Ne féljünk a szavaktól: szinte kutyafuttában, mindössze öt nap alatt született meg ez az alapítvány. Az ereje azonban annál nagyobb, hiszen lehetővé teszik hogy minden zökkenő és megszakítás nélkül, ámde 24 oldalasra bővített ünnepi számmal kezdje új életét a Pesti Hírlap. Ahogy erre Bencsik András is fölhívta a figyelmet: a stáb minden munkatársa tisztában van azzal, hogy az újrakezdés esélyét a „150 ÉV” sokszáz alapítójától kapta az újság. És ennek a lap mindennapi munkájában tükröződnie kell majd, az újságnak az ő véleményük lesz a legfontosabb.

Története

1990 tavaszán indult el a Reggeli Pesti Hírlap, amely Kossuthot idézte, és polgári irányvonalúnak szánták. Varga István, vállalkozó hozta létre a Pesti Hírlap Kft.-t, és szárnyai alá vette az újságot. Ennek ellenére hamar nehézségekbe ütköztek, kezdve azzal, hogy a Pesti Hírlap nevet nem is használhatták, kényszerűségből került elé a “Reggeli” szó. A gazdasági nehézségek ellenére a lap mégsem szűnt meg, 1992-ben Bencsik András lett a szerkesztő, 1992. február 6-án pedig létrehozták a 150 ÉV Alapítványt. Az alapítvány támogatása segítségével a lap újjászületett, Pesti Hírlap néven. Az újság terjeszkedni is tudott, vidéken is megjelent Jászkun Krónika és Nógrádi Krónika néven. 1994-ben már 50 ezres példányszámban nyomták naponta, június 4-én azonban a lap megbukott. A bukás gazdasági okokkal indokolható, illetve az MSZP választási győzelmével, hiszen az állami támogatás onnantól kezdve megszűnt. A bukásban valószínűleg szerepet játszott az Antall-kormány által támogatott lap, a Új Magyarország a megjelenése is, hiszen erős konkurenciát jelentett. A Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjai később létrehoztak egy másik lapot, az Új Demokratát.

Utolsó szám

Az újság 1994. június 4-én bukott meg, az Országos Széchenyi Könyvtárban található utolsó szám 1994. június 1-i keltezésű

153. évfolyam 126. szám 1994. június 1. szerda

Ára: 21, 50 Forint (előfizetőknek 11 Ft)

Főszerkesztő, felelős kiadó: Bencsik András

Főszerkesztő-helyettes: Seszták Ágnes

Lapszerkesztő: Csermely Péter, Fekete Zoltán

Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V. okóber 6. utca 8. I.

Terjeszti: a Hirker Rt., NH Rt.

Előfizetési díj: egy hónapra 288 Ft, negyedévre 864 Ft, fél évre 1728, egy évre 3456 Ft

Lapszámot szerkesztette: Csermely Péter
Leköszönő szöveg:

Nem található benne leköszönő szöveg.

Érdekességek

Az első szám címlapján a szerkesztőség tagjai és támogatói láthatóak, a Pesti Hírlap “baráti köre”

Az utolsó szám vezércikke: Mától módosul a KRESZ (szerzője: Dinóczki József)

Keresztury Dezső: Remény c. versével köszöntötte az újrainduló Pesti Hírlapot

Ismert munkatársak: Bencsik András, Riskó Géza, Fodor Lajos, Tettamanti Béla, Iglói Nagy István, Csermely Péter, Fekete Zoltán

Az első, eredeti Pesti Hírlapot Kossuth indította el, az első szám 1841. január 2-án jelent meg. Kossuth szerkesztette, és a korabeli ellenzék legjelentősebb orgánuma volt. Szerkesztő volt még: Csengery Antal és Szalay László is.

Felhasznált irodalom

Reggeli Pesti Hírlap: II. évfolyam 305. szám 1991. december 31. kedd

Pesti Hírlap: 151. évfolyam 1. szám 1992. február 8.szombat

Pesti Hírlap: (153.) évfolyam 126. szám 1994. június 1. szerda

Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990-2002.

 

Példányszám:

  1. 50 000 (induló) [i]
  2. 3000 előfizető [ii], „nem sokkal magasabb utcán eladott”
  3. márc. 20 ezer körül[iii]

1993 15 ezer[iv]

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1990 Pesti Hírlap Kiadói Kft  Riskó Géza1990 aug 10: Szerkeszti a szerk.biz. Eknöke, nemzetközi szervező: Szerdahelyi Csaba. Szerkesztő: Bencsik András, Deáki LÁszló., Kőszegi Ferenc1990 szept felelős sz: Bencsik András
1991 Bencsik AndrásRövid ideig Gazsó L. Ferenc fsz-h.
1992 Márc 30-tól 150 év Alapítvány Bencsik András
1993 150 év Alapítvány Bencsik András
1994 150 év Alapítvány Bencsik András

 

1990: Országos gazdasági, közéleti és kulturális napilap

Védjegyek:[v]

Pesti Hírlap Pesti Hírlap Kft., Bejelentés napja:1990.03.14

Reggeli Pesti Hírlap Pesti Hírlap Kiadó Kft Bejelentés napja:1990.04.24

Pesti Hírlap Ringier Kiadó Kft Bejelentés napja:2004.11.04

 

A lapalapítás. 1989. november 7-én[vi] Varga István vállalkozó (Varihold Befektető Kft. tulajdonosa) megalapította ötmillió Ft-os alaptőkével[vii] a Pesti Hírlap Kiadói Kft-t, hogy létrehozzanak egy Kossuth Lajos szellemiségének megfelelő polgári napilapot. Ügyvezetőnek (a szerkesztő bizottság elnökének[viii]) Fodor Lajos [Esti Hírlapos] zenekritikust tette meg. [ix] A tulajdonos egy sajtószakmában tájékozatlan[x] olajmilliárdos volt, a főszerkesztő [helyesen: kiadó igazgató] pedig zenekritikus. [xi] – a főszerkesztő valójában sportszerkesztő volt, Riskó Géza, aki az Esti Hírlap sportrovatát vezette addig[xii].

A lapalapítás története a Médiakutatóban, Juhász Gábor tanulmányában[xiii] épp ellentétesen hangzik: „Egy akkoriban különösen ismert, tehetős vállalkozó, Varga István, akit két újságíró, Fodor Lajos és Riskó Géza keresett meg az ötlettel, felkarolta a tervet, s létrehozták a Pesti Hírlap Kft.-t.” A Médiakutató cikke azonban ellentmond a kortárs lap és a résztvevők állításainak, így inkább a korábban leírtakat fogadhatjuk el.

Hadd fűzzek ide még egy változatot: „Amikor az ugyancsak tőlünk [Esti Hírlap] a sportrovatból Riskó Géza egy pénzes ismerőse révén lehetőséget kapott a lapalapításra, elment a Pesti Hírlap főszerkesztőjének, és helyettesének magával vitte Bencsik Andrást”[xiv].

A szerkesztőség toborzása 1989 őszén kezdődött, az első számot 1990 tavaszára tervezték, szerkesztőségnek az Athenaeum Nyomda helyiségeit alakították át, melyek februárra készültek el és az akkor legmodernebb számítógépes felszereléssel voltak ellátva[xv].

„A lapkészítés előtt Bécsbe mentek megnézni, hogy működik az egész lapcsinálás. A Die Pressénél és a Der Standardnál voltak, ami akkor új volt: volt már számítógépük is, de egy máshonnan levetett, és a kirándulás legfontosabb konklúziója az volt: „az  ő gépeik se voltak jobbak”. Bár náluk nagy háttértár volt, az első 6 hónapot „elfelejtették archiválni”.”[xvi]

A lapcím. „A Pesti Hírlap név Fodor Lajos és Varga István kiadó-tulajdonosok találmánya.”. [xvii] A Pesti Hírlap névről utolsó pillanatban deürlt ki, hogy egy Szimultán Rt. nevű cég már levédette. [xviii] „A rendszerváltáskor egyes újságírók abból akartak megélni, hogy felvásároltak 200 lapnevet. A Pesti Hirlap is köztük volt, ezért kellett Reggeli Pesti Hírlap néven elindulni”. [xix] [Megj: 2004-ben a Ringier is levédette magának e nevet[xx]]. Mivel nem tudtak megegyezni, Varga István Reggeli Pesti Hírlapra változtatta  a nevet. [xxi]

Szerkesztőség. A laphoz más lapoktól csábítottak át újságírókat.„Az alapító főszerkesztő Riskó Géza sportújságíró lett. Bencsik András főmunkatársnak szerződött a laphoz az Esti Hírlaptól. Az Esti Hírlaptól egyébként is sokan jöttek át[1], az induló csapat nagyobbrészt volt Esti Hírlapos újságírókból állt[xxii]. Néhány hónappal az indulás után Riskó Géza egészségi okok miatt lemondott a főszerkesztésről [Bernáth Lászlónál: „vélhetően politikai okból összekülönbözött a tulajdonosokkal[xxiii]], előbb helyettesnek majd főszerkesztőnek nevezték ki Bencsik Andrást. [xxiv]

Bencsik András így foglalja össze az akkori lapok ideológiai viszonyait: „A lap idejében a Magyar Nemzet liberális-konzervatív semleges balközép volt; Az Új Magyarország óvatosan visszafogott jobboldali. A Pesti Hírlap kicsit dinamikus, szertelen, mások mondják, hogy radikális, de inkább szókimonó. Először vitte az ősmagyarság kérdéseit (pl. a szkítákról, pártusokról), Lovas István írt hozzá cikkeket (pl. a keleti alternatív demokráciákról).”

A lap példányszáma lecsökkent néhány ezerre. A lap megmentésére sokféle elképzelés volt; pl. hogy a hadsereg adjon le rá sokezres megrendelést vagy hogy kormánylap legyen, de az Új Magyarország megjelenése eldöntötte ezt a kérdést. A hirdetők elpártoltak a laptól. [xxv]

1992. február. Amikor végérvényesen kiderült, hogy a lap veszteséges, Varga István tulajdonos a szerkesztőség tudta nélkül lemondja a nyomdai és terjesztési szerződést[xxvi]; majd bejelentette, hogy meg fog szűnni: 3 nap múlva megszűnik a lap, még búcsúzzatok el az olvasóktól. Nem éri meg folytatni, nincs tovább”. Varga ezt egy későbbi MTI-közleményben így fogalmazta: „ A  Pesti Hírlap Kiadó Kft. … főszerkesztője és helyettese közreműködésével eldöntötte a Reggeli Pesti Hírlap megjelenésének felfüggesztését …”[xxvii]

Bencsikék lapot akartak csinálni. „Létrehoztunk egy alapítványt (150 év Alapítvány; utalva Kossuth akkor 151 éve indított Pesti Hírlapjára), hogy folytassuk. Felhívásunkra az olvasók adományokat küldtek, szponzorokat találtunk (energetikai cég), és megteremtettünk egy akkora összeget, ami elegendő lehetett az induláshoz.  [A lapnál hirdetett a MOL Rt, Magyar Villamosművek Rt, Magyar Hitelbank, Matáv, a Postabank[xxviii], azaz ezek a cégek tartották életben a lapot.]

Az volt a terv, hogy Varga Istvántól megvesszük a gépparkot és folytatjuk a munkát. A csődbement cégnek amúgy sincs értéke, de annyink volt, hogy egy lízingelt megoldással törlesztettük volna az adósságokat („goodwill érték”).

A lap címét „vissza”-változtatták  Pesti Hírlapra, azaz jogilag új lapként jelent meg, mert a Szimultán Rt-vel 3 millió Ft-nyi hirdetésért barterként megkapták a névhasználat jogát. [xxix]

„ Amikor a Reggeli Pesti Hírlap kiadója megszűntette a lapot, a 150 Év Alapítványt  hirtelen kellett bejegyezni és másnapra a lapnak meg kellett jelennie. Míg Kft-nél a bejelentés után azonnal érvényes az engedély, az alapítványnál a bíróság jogerőre emeli a bejegyzést és csak ezután érvényes. Erre itt nem volt idő, és fel is jelentettek [Varga István] emiatt. A bíróság minden működést leállított, ezért a lapnál egy ideig Iglói Nagy István lett a lapigazgató és a tulajdonos-kiadó egyben, aki állampolgárként a saját neve alatt jegyeztette be és adta ki a [Napi Pesti Hírlap nevű, tehát jogilag ismét új – HH] lapot, amire országos napilapnál addig nem volt példa.”[xxx]

Varga István az MTI-hez eljuttatott közleményében így ír: „ Az alapítvány nevében eljáró szerkesztőség a Pesti Hírlap Kiadó Kft. tudta és engedélye nélkül állította elő a Pesti Hírlap február 8-i számát, a kft. saját és bérelt eszközeivel, az általa bérelt helyiségben. Az így előállított lap ,,Ez az igazi Pesti Hírlap, hihetetlen győzelem”, címmel közli, hogy az új lap jogilag és üzletileg is független, a Reggeli Pesti Hírlaphoz nincsen köze. (…) A Kiadó Kf. nevében vissza kell utasítanom az olyan felelőtlen magatartást, amely jóhiszemű alpítványtevőket arra buzdít, hogy egy nehéz helyzetbe került lap további megjelenését pénzügyileg támogassák, de már az első, jogszerűtlen körülmények között készülő számban azt a múltat – melyre az alapítványtevők pénzét begyűjtötték – megtagadja.” [xxxi]

Varga István pár nappal később, február 14-15 éjszakáján elfoglalta a szerkesztőséget[xxxii]. „

Varga István azonban túl nagy összeget követelt. Addig alkudoztunk, amíg Varga István megunta, felbérelt egy őrző-védő céget, akik kizárták őket a szerkesztőségből. A következő lap tehát nem volt jogfolytonos.” [xxxiii]

„ A csapat magántulajdonában összesen egy laptop volt és írógépek, így ezen készültek el a következő számok. A lapot ragasztott tükörrel készítettük (Bencsik András tördelő is volt korábban, így tudott tükröt ragasztani), és voltak keletnémet szedő írógépek, amelyeken be lehetett állítani a hasábszélességet. Végül szereztünk régi, használt gépeket egy bérleményben. A tipográfiára érthető módon ezekben az időkben annyira nem tudtunk odafigyelni.” [xxxiv] Február 17–19-én a sajtó történetében egyedülálló módon „összeeszkábált” tipográfiával jelent meg a lap.

„ A lap túléléséhez az járult hozzá, hogy sikerült az Állami Vagyonügynökséggel egy évre elnyerni egy hirdetési szerződét. Az Állami Vagyonügynökség csak néhány nagy lappal kötött ilyen megállapodást állami hirdetések közzétételére. Ebből sikerül hardverfejlesztést létrehozni.” [xxxv]

1992. március 13 -án új arculattal jelent meg a lap, Napi Pesti Hírlap néven. Az új évfolyamszámozásában zárójelben 151. évfolyamként is jegyzik az újságot.

„Néhányunknak tetszett a szecessziós világ és különbözni is akartuk a többi laptól, ekkor született a szecessziós lapfej.” A szecessziós lapfej terve Bencsik András ötlete volt. „A szecesszió ugyan későbbi kort jelképez, de a polgári világot is egyben.”

A lap így fogalmaz első szecessziós számában: „A szecesszió az a csodálatos világ, amely a leggazdagabban a századfordulót követő Budapesten, Prágában és Bécsben virágzott, most egyszerre jelenti számunkra a múltat és a jövőt. … Lapunk a ma már csak szépet sugárzó szecesszió fölidézésével egy lehetséges szépségért, egy lehetséges békéért kíván fáradozni.”[xxxvi]

„ Azonban az derült ki, hogy ez a lapfej túlságosan modoros, ez is túl artisztikus, és napilaphoz letisztultabbra van szükség: nem működik, ezért visszatértünk a hagyományos betűkhöz. Kedves, játékos volt, de ezt nem tűri el a gépezet.” [xxxvii]

„Amint az alapítvány bejegyzése jogerőre emelkedett, a 150 év adta ki a lapot.”

1992. március 30 -tól az Alapítvány kiadásában ismét új arculattal – Pesti Hírlap címen – jelent meg a lap. Ez is Bencsik András ötlete nyomán született. Az első számban így ír róla: „A szecessziós lapfej sokaknak tetszett, de sokakból ellenérzést váltott ki. … .Visszatértünk a Kossuth Lajos főszerkesztő idejében használt lapnévhez és betűtípushoz, illetve annak egy kissé modernizált változatához”[xxxviii] Ez a hagyományos 1841-es egyiptomi helyett az Aachen Bold nevű betűtípus volt.

A lap megszűnése.  „Magyarországon valójában minden napilap veszteséges, az eladásból nem lehet megélni, csak a hirdetésekből. Mivel nekünk nem volt [jelentős hirdetési bevétel], egyre nőtt az adósságunk, végül kb. másfél hónapnyi adósságot görgettünk magunk előtt, pl. a nyomda számláját.” [xxxix]

Az 1994-es, az MDF számára vesztes választás második fordulóját 1994. május 29-én, vasárnap tartották. A Pesti Hírlap utolsó száma 5 nap múlva készült. A 1994. jún. 4–5-i dátumú szám vezető híre. „Horn Gyula az MSZP miniszterelnök-jelöltje”. [2] Mellette a közlemény: „A nehéz anyagi helyzetre tekintettel [a kiadó a lap] megjelenését a mai naptól szünetelteti”.

„Amikor 1994-ben Boross Péter volt kormányon, és a választáson kiderült, hogy megbuktak, az volt az elképzelés, hogy az Új Magyarországot tartsák meg, és lemondanak a Pesti Hírlapról. Ezt én úgy tudtam meg, hogy a szerkesztőségben egyszer csak elsötétültek az MTI monitorjai. Felhívtam Alexa Károly MTI vezérigazgatót, kritikust, hogy mi történt. „Az van, hogy lemondtak rólatok” – mondta.  Akkor beszéltem Csöndes Zoltánnal, a Szikra Nyomdából, hogy elmondjam, ennyi volt. „Tudok róla” – válaszolta. Tartoztunk a nyomdának, de szerettem volna, hogy elbúcsúzhassunk az olvasóktól. Csöndes megtehette volna, hogy nem nyomtat több lapot, de azt mondta, hogy írjak egy hivatalos levelet, amiben kérvényezem az utolsó szám kinyomtatását. Kinyomtatta – és máig hálás vagyok ezért neki, pedig nem voltunk semmilyen ismeretségben vagy barátságban.” [xl]

A szerkesztőség utóélete. „ A lap megszűnte után Földesi József, akié a Ring hetilap volt, ma a Mi Otthonunkat adja ki, hívta a szerkesztőket, de csak 10 embert. Nehéz döntés volt, kit hívjunk. A címhez találtunk egy korábbi szamizdatot, a Demokratát, melyet Nagy Jenő adott ki. Elvittük hozzá a tervünket és elneveztük a lapot Új Demokratának. Egy évig küldtük neki a lapot, hogy egyetért-e a szellemiségével. Ezután vette fel a Demokrata nevet” [xli] Tipográfiai szempontból a folytatás azért érdekes, mert az Új Demokrata (fekete-fehér hetilap) mind a lapfej betűtípusát, mind Gábriel arkangyal rajzát tovább vitte, vizuálisan is egyértelművé téve a két lap összetartozását[3].

Humoros melléklet. „ A Pesti Veréb a lap humoros melléklete volt, ami talán még élt utána is. Sok karikaturista indult innen.” [xlii]

[1]             Máshova is [HH]

[2]             Kísértetiesen emlékeztet engem az efféle utolsó szám azokra a háborús lapokra, melyek utolsó számukban arról számolnak be: az ellenség körülvette a várost.

[3]  Ma Magyar Demokrata címmel, teljesen más tipográfiával jelenik meg, de továbbra is Bencsik András főszerkesztésében

[i] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[ii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[iii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[iv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[v]  Forrás: Magyar Szabadalmi Hivatal , Publikus IParjogvédelmi AdatbázisCSalád http://84.2.39.106

[vi]  Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 Médiakutató, 2003. tavasz

[vii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[viii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[ix]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[x] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xi] Molnár István, szóbeli közlés, 2009.

[xii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xiii] Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 Médiakutató, 2003. tavasz

[xiv] Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Dialóg Campus, 2009. p. 58.

[xv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xvi] Molnár István, szóbeli közlés, 2009.

[xvii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xviii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xix] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

[xx] Ügyszám:M0404439; 2008-ban „Érvénytelen visszavonás miatt”

[xxi] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxii] Népszabadság, 1990. március 16: Pesti Hírlap – fénymásolón.

[xxiii] Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Dialóg Campus, 2009. p. 58.

[xxiv] Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxvi] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxvii]  A Pesti Hírlap Kft. felelős kiadójának közleménye 1992. február 8., MTI

[xxviii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxix] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxx]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxi]  A Pesti Hírlap Kft. felelős kiadójának közleménye 1992. február 8., MTI

[xxxii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxxiii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxiv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxvi]  Napi Pesti Hírlap 1992. márc. 13. Új fejléccel

[xxxvii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxviii]  Pesti Hírlap 1992. márc. 30. Mától Pesti Hírlap!

[xxxix]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xl]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xli]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xlii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

 

 

Nemzeti Ujság (1919-1944)

nemzetiujsag_c

Első megjelenés: 1919. szeptember 28. I. évf. 1.szám

Utolsó megjelenés: 1920 január 15. II. évf. 13. szám

Főszerkesztő: Túri Béla

Szünetelt: 1920. január 15. II. évf. 13. szám – 1944. június 11. vas XXVI. évf. 130. szám

Felelős szerkesztő: Dr. Tóth László

Megszünt: 1944 okt. 25. szerda XXVI. évf. 242.

Szerkesztő: K. Török Miklós

Megszünés oka: 1944 okt. 26 csüt. egyesül az Uj Nemzedékkel

Konzervatív keresztény-nemzeti lap.
Programmunk: 

A Nemzeti Ujsag a magyar nemzetnek kíván lapja lenni. A magyar nemzeté mely ezer év előtt a Duna-Tisza mentén hazát szervezve keresztény államot alapított s magyar fajiságba beoltva a kereszténység szellemét, tagjává lőn a kétezeréves keresztény kulturközösségnek.  Idegen népek tengerében ezeréves fenmaradásunknak titka is az volt, hogy a magyar nép politikailag megszervezett nemzetté tudott válni és hogy államiságának keresztény mivoltában létének mély erkölcsi alapot is vetett.

Most a magyar nemzetre tragédiával végződő világháború után nemzeti létünk e megtörhetetlennek hitt fundamentumai hasadtak meg.

Keresztény mivoltunkat pedig amúgyis megtámadta a magyarságunkból kiforgató és a keresztény kultúrából kiszakító idegen szellem mely úrrá lett irodalmunkon, sajtónkban – és végül egy vakmerő kísérlettel a kommün alatt a hazán is.

Ez a döbbenetes feleszmélés felrázta a magyar faj elszunnyadt lelkét. Nagy nemzeti szerencsétlenségünk pörölycsapásai alatt napról-napra keményedik a nemzet elhatározása, hogy lelkében és államiságában újra keresztény nemzet akar lenni.

Ez a nemzeti programm a Nemzeti Ujság programmja. Mi nem ez új névvel vettük fel e programmot. Régóta hirdetjük a keresztény állampolitika és a keresztény kultura szükségességét.  A mostani nagy ráeszmélésben azonban a keresztény politika hitvallóinak tábora. Az írói és politikai gárda hatalmasan megnövekedett. Valóban a nemzetnek programmjává lett: hogy keresztény kulturállamban akarja ezeréves létét folytatni. A faji ösztön csodálatosságával s nemzeti élet vitalitásával nyilvánul meg az akarat: kivetni mindent a nemzeti életből, ami keresztény nemzeti létünket veszélyezteti és megalkotni mindazt, ami egy új nemzeti élet feltételeit adja.

A magyar nemzetnek sorsa sokszor kockára került évezredes történelme folyamán, de a nemzet mindig rátalált önmagára.  Most nemzeti öntudata szerencsétlenségének nagyságának arányában jelentkezik. Soha világosabban rá nem eszmélt keresztény magyarsága megmentésének és megőrzésének szükségességére. A magyar etnikum hordozója: a falu ez a Tisza-Duna mentét átfogó óriás soha jobban talpra nem állott, hogy lerázzon magáról mindent és mindenkit, aki magyar és keresztény mivoltát le akarja törni, aki, vagy ami keresztény magyarságának, faji uralmának feltételeit veszélyezteti. A nagy feleszmélés megtörtént a nemzet szellemi vezetőiben is. A keresztény politika mint állami hitvallás hangzik el. Nemzeti öncéluságunknak ujra tudatára ébredtünk. tudjuk hogy a Tisza-Duna mentén történeti léthez is csak addig van jogunk míg magyarok és keresztények vagyunk.

Lejárt liberális jelszavakkal tehát nem szabad többé félrevezetni a nemzetet. De nem is lehet. A magyar végzetes önsorsán keservesen tapasztalta, meg hogy a liberalizmus nem a szabadság és a jólét, hanem nemzeti felbomlás és dekadencia útjára vezet. A liberalizmus, mint gazdasági elv is megbukott. Az egyenlőtlen verseny épp az egyenlőséget tette csúffá. Kitünt hogy a társadalmi fejlődést nem biztosítják a szabadság jelszavak. Nem elég az állam politikai és jogi megszervezése. Magát a társadalmat kell újjászervezni. Ez a szocializmus történeti feladata.

A szociális világfelfogás felismerte, hogy nem elég az egyén szabadságát szervezni az állammal szemben, ha szabályozatlan marad az egyénnek viszonya a társadalomhoz a munkához és a termelt javak felosztásához. E rendezés nélkül folyton társadalmi forradalmak fogják megrázkódtatni a nemzetek életét a fokozatos fejlődés helyett osztályharcok és revoluciók martaléka lesz a társadalom maga az európai kultúra is. A magyar- és oroszországi romok már történeti bizonyságul is szolgálnak erre. A keresztény szocializmus a társadalmibb felfogás a szociális gondolkozás igazságait szem elől tartva nem rombolni, de újjáépíteni akar. Nem az osztálygyülölet tüzével gyujtogat hanem az életfeltételek harmonikusabb megteremtésével akarja megszüntetni a rikító osztályellentéteket. Igazi demokráciát akar, mely mellett a keresztény népakarat érvényesül, s a népjólét fokozódik.

A keresztény szociális politika vállalja a XX. századra háruló nagy kulturfeladatot: emelni az emberi méltóságot, biztosítani az egyénnek az élet javaihoz való jogát. A munka jogán és kötelességén felépülő társadalom a mi ideálunk is mert szociális gondolkodás voltaképen nem egyéb mint a társadalmak életére alkalmazott kereszténység .

Ebben a keresztény-szociális építő munkában kell hogy résztvegyen mindenki aki keresztény világnézet magaslatán és az evangéliumi erkölcs alapján áll e hazában. Keresztény magyarságunk veszélyeztetésének felismerése közös védelmi harcra és közös alkotó munkára kötelez mindenkit, aki keresztény és magyar. A keresztény magyarságnak ebben az új honfoglaló munkájában a kereszt most a honszerző kard is a kezünkban. Nem keresztes háborút hirdetünk ezzel, de ráeszméltünk, hogy csak az marad meg magyarnak, ami keresztény kézben is marad. Ezért kell, hogy földünk a kulturánk a sajtónk a vagyonunk az iparunk a gazdasági életünk egyaránt keresztény kezekben legyen. Az életrekelt nemzeti Géniusz megkereszteléséről van itt szó, hogy egész közéletünk keresztény arculatot mutasson, keresztény szellemet tükrözzön. Újra keresztény országot akarunk a Duna-tisza mentén melyben mindenki boldogulást, hazát találjon.

Ez a Nemzeti Ujság keresztény-szociális nemzeti programja.

Napi Magyarország (1997-2000)

napimao4 napimao3 napimao2 napimao1kep_6

Előzmény: Új Magyarország

Folytatás: Magyar Nemzet

Első száma tévesen + hibásan „1998. December 16.” dátumú

Alcím: polgári napilap

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1997 Mahir Kiadói Kft (Simicska K. közvetett tulajd,Fidesz-közeli[i]) Szalai Attila
1998 Mahir Kiadói Kft Szalai AttilaJan 30- D. Horváth Gábor
1999 MAHIR Lapkiadó Kft D. Horváth Gáborfsz-h. O Kovács Attila† gyászkeretben, Tarr Péter
2000 Mahir Lapkiadó Kft D. Horváth Gábor, fsz-h. O Kovács Attila†, Tarr Péter

Kezdetek

Az Új Magyarország 1997. decemberében szűnt meg (utolsó száma az OSZK archívumban december 2-i dátumú); a Napi Magyarország 1997. dec. 16-án indult.

„A választások előtt a Fidesz újraindította az Új Magyarországot, hogy a választások idejére már jól menjen a lap.”[ii] 1998 májusában a választásokon a Fidesz nyert. Mivel a Napi Magyarország a Mahir lapja volt, azaz a Fideszé, „hirtelen rengeteg pénz lett ekkor a lapnál” [iii][NB: 1998. szeptember 30-án, feltehetően a Fidesz  nyomására[iv], a Postabank-botrány után megszűntették a Kurirt].

Szalay Attila főszerkesztő kérte föl Buda Mártát, hogy „rakják össze a lapot a semmiből”.

Felállt a szerkesztőség, az asztalokat is mi szereltük össze. Az Iparművészeti Múzeummal szembeni Kilián Laktanyában béreltünk irodát. Tábori körülmények között dolgoztunk. Volt, hogy nem volt áram. A beírt anyagot nem tudtuk áttenni, ugyan volt hálózat, de nem működött. A lap december elején jelent meg.

[i] Juhász Gábor Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 . Médiakutató 2003. http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/05_orszagos_minosegi/04.html

[ii] Buda Márta, szóbeli közlés, 2009.

[iii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[iv] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2009.

  • Első lapszám: 1997. december 16., kedd
  • Szerkesztője: Szalai Attila (az Új Magyarország egykori megbízott főszerkesztője)
  • A lapot kiadja: Mahir Lapkiadó Kft. (1997-2000)
  • Simicska Lajos közvetett tulajdonában álló Mahir Magyar Hirdető Rt. egyik kft-je alapította, azzal, hogy átmentsék az Új Magyarországot.

A lap első számának rovatai

  • Belpolitkia — rovat szerkesztője: Császár Attila
  • Gazdaság — rovat szerkesztője: Horváth K. József
  • Vélemény
  • Külpolitika — rovat szerkesztője: Pataky István
  • Hitélet — rovat szerkesztője: Magyar Bertalan
  • Kultúra — rovat szerkesztője: Tallai Gábor
  • Hirdetés
  • Média
  • Sport — rovat szerkesztője: Salánki Miklós

A beköszöntő szerkesztőségi szöveg

A kötelesség rabszolgái

“Mindaz, amit a mai emberek, a legkitűnőbb írók és szociológusok a jövőre nézve ajánlanak és követelnek, elsősorban is azért haszontalan, sőt hasznavehetetlen, mert mindegyikük mást ajánl, sőt ebben a tekintetben olyan végzetes ellentétek vannak közöttük, hogy amit az egyik biztos gógyszernek mond, a másik ugyanolyan fanatizmussal és meggyőződéssel halálos méregnek mondja. Valamennyi reformátor a társadalom bajáról és betegségéről beszél, de diagnózisaik homlokegyenest ellenkeznek” — írja Hevesi Sándor, a fordító és szerkesztő a harmincas években, Gilbert Keith Chesterton Hagyományok és hazugságok című könyvéhez fűzött előszavában. Nem véletlen, hogy Bernard Shaw kortársának művéből idézünk induló lapunk vélemény oldalán: a demokrácia és a hagoymánytisztelet, a polgári értékrend olyan visszatükröződésit véljük felfedezni Chestertonnak e század elején papírra vetett gondolataiban, amelyek az elmúlt évtizedek során mit sem veszítettek érvényességükből, frissességükből. S melyeket szívvel-lélekkel ma is vállalni tudunk munkánkban, elkötelezettségünkben. Mondhatni: közhelyeket emlegetünk, amikor szerzőnktől az emeljük ki, amit ideális állapotnak tart, ami, ha megvalósulna, tündérországban élhetne az emberiség. Ám legyünk realisták, vagyis akarjuk a lehetetlent. Legalábbis megközelíteni, amennyire lehet. Mi, újságírók a tényszerű tájékoztatás, a tisztesség, a megbízhatóság, a fair play jegyében; szókimondással, kemény, de megalapozott kritikával, rávilágítva az okra, és az okozatra. Elsőrendű feladatunknak tekintve azt, hogy olvasóinkat olyan információkkal és mértékadó véleményekkel lássuk el, amelyek megkönnyítik számukra a döntést saját sorsukról. Lapunk kiadója és munkatársai már döntöttek erről, amikor olyan szerkesztési elv mellett sorakoztak fel, amely a klasszikus polgári értékrend követelményeit kívánja szolgálni. Ehhez az eszmerendszerhez napjainkban több politikai párt is közelállónak vallja magát, s ha így van, akkor sok tekintetben találunk egymással közös nevezőt, ami ugyanakkor nem jelenthet közvetlen kötődést e pártok egyedi programjához, pártpolitikai tevékenységéhez. A Napi Magyarország azok számára készül, akik a tényeken keresztül szeretnék megtudni a hazánkban és a határain kívül történteket, azoknak, akik ma több lapot is kénytelenek megvásárolni az igazság kiderítése és a kiegyensúlyozott tájékozódás érdekében. Közben jó, ha tudjuk: lesznek sokan, akik frissen kialkudott, vagy éppen régről visszaszivárgó hatalmuk tudatában azt hiszik, hogy jó lesz nekünk a cukor és a korbács. Jó, ha tudják: nem ugrunk se jutalomra, se fenyegetésre. Nem kérünk az önmutogató cukrosbácsikból, a szellemi erőszakot adjunktusi szinten művelő pártkápókból. A mi jutalmunk — és hatalmunk — olvasóink, szurkolóink remélt szeretete lehet, ami hosszabban tartó jó érzést okoz, mint a gyorsan évülő és fogyasztható javak, melyekre a pragmatikusok szerkesztette világban hol szükség van, hol meg nincsen. Európainak gondoljuk magunkat, annak ellenére, hogy századokon át rossz gyámunk volt ez a földrész, s csak világnyi bajában tekintett édes gyermekének. Magyarul gondoljuk el magunkat, és a De Gaulle által felvázolt “nemzetek Európájában” képzeljük el a jövőnket. Nem toborzunk magunknak ellenségeket. S noha vannak testvéreink, eszmét nem cserélünk, és elvtársaink sincsenek. Testvéreink a létben szegények és a szellemben gazdagodók, azok, akik építeni jöttek, akik hiszik: nem az évezred apokaliptikus vége jön, hanem gyremekeink, unokáink új, zsendülő évezrede. A főszerkesztői szobában elhelyezett tárgyalóasztal, ahol a lapindító értekezletek is folynak, kerek. Jelképes jelentőséget tulajdonítunk ennek: szerkesztőségünkben bárki legfeljebb csak első lehet az egyenlők között. A csapatmunka hívei vagyunk, számunkra minden munkatársunk tevékenysége egyaránt fontos, mint ahogyan az is, miként értékelik majd azt az olvasók és a közvélemény. Jót s jól szeretnénk szolgálni. Nyilván akadnak, akik azt gondolják, tündérmesék érlelődnek bennünk. Ám ne feledjék: a puszta tények, gyakran szerényen bár, de idővel egyre-másra igazolják Tündérország törvényeinek közös szellemét. Chesterton szerint egyébként kissé alaposabb tanulmányozással könnyen rájövünk, hogy a tündérek és az újságírók egyaránt a kötelesség rabszolgái. Ebben a hitben igyekszünk végezni a munkánkat.

A szerkesztőség

Történet

A Napi Magyarország 1997. decemberétől a napilap-paletta konzervatív-jobboldali szegmensén osztozott a Magyar Nemzettel — a két lap bár markánsan különböző hangot ütött meg, de ugyanazt a konzervatív napilapot igénylő közönséget célozták meg. A Napi Magyarország küldetésének megfogalmazásában meghatározó elem volt a nyugati sajtóból ismert “demokrácia őrkutyája” (watchdog) funkció. Az 1998-as választási kampánya előtt a Mahir-csoport aktivizálódott: a régi cég Mahir Lapkiadó Kft.-re átnevezve elindította a Napi Magyarországot, melynek élére 1998 elején D. Horváth Gábor került. (Mahir-es időkben az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese volt.) “Az 1998-as kormányváltást követően egyre inkább ez a lap kezdte betölteni a harcos jobboldali politikai napilap szerepét, mígnem 2000 áprilisában “bekebelezte” a Magyar Nemzetet” (Juhász 2003) A lap önnálló formájában megszűnt, de szellemisége tovább él a piaci szempontból szerencsésebb című “új” Magyar Nemzetben. Az összevonás előzménye, hogy a “polgári napilap” címre, és így a konzervatív olvasótáborra két napilap vágyott, a Napi Magyarország és az akkor az állami Postabank-csoporthoz tartozó Magyar Nemzet. Ez nagyban rontotta piaci helyzetüket, a megcélzott olvasótáboruk felosztásával járt. A sok tetkintetben hasonló szellemiségű — 30-40 ezres napilap nyereségessé tétele még úgy is igencsak nehezen lett volna elképzelhető, ha az akkor az országot vezető Orbán-kormány médiakiegyenlítési törekvéseinek megfelelően irányított állam hirdetésekkel segítette volna a lapot. A hirdetők esetleges politika fenttartásai mellett az tette szinte lehetetlennné a hirdetési felületek értékesítését, hogy a lap nagyon alacsony példányszámban jelent meg, és túl rövid ideig létezett ahhoz, hogy az ügynökségek megszokják és számojanak jelenlétével. Az általános bizonytalanságban, hogy egyáltalán megmarad-e az erősen veszteséges lap, hírdetői szemmel kivitelezhetetlennek bizonyult egy-egy hosszabb távra tervezett kampány.

A később magába foglaló Magyar Nemzet újságírói szerint: “csapnivaló gazdasági és kulturális rovata ellenére — figyelemfelkeltő, informatív, húzós belpolitikai rovatot hozott létre” (Kaposi 2001). A Napi Magyarország mind témaválasztásában, mint jegyzeteiben más megközelítéssel dolgozott, szókimondóbb, radikálisabb volt a “lagymatag” Magyar Nemezthez képest. “A Napi Magyarország azért is tudott markánsabb és keményebb lenni, mert olyanokkal dolgozott, akik nemcsak ottragadtak, hanem pontosan azt akarták csinálni, amit a szerkesztőség a zászlajára tűzött.” (Kaposi 2001) A lapot egy “jól összekovácsolódott, lelkes szabadcsapat” csinálta, így néhány területen képes volt gyorsan, ügyesen dolgozni, és politikailag is keményebb hangot megütni. Ugyanakkor viszont a Napi Magyarország publicisztikája kevésbé volt “stilárisan megalapozott.” Ez volt az oka annak, hogy a Magyar Nemzet lenézte a lapot annak stílusa miatt, melynek mibenléte szerintük a “szenzációhajhász címekben” mutatkozott meg.

A két lap egymás konkurenciájaként működött 2000. áprilisáig, amikor is a kisszámú előfizetői kör, és a kevés hírdetés ellehetenítette a két lap párhuzamos működését. A Napi Magyarország újságíróinak jó része a Magyar Nemzetben dolgozott tovább – szándékuk szerint az “új” Magyar Nemzetben megjelenítve mindazt, ami a Napi Magyarországot egyedivé tette. Azóta a magyar sajtópiacon egyetlen konzervatív napilapként van jelen a Magyar Nemzet.

Összeolvadás a Magyar Nemzet-tel

  • Utolsó lapszám: 2000. április 15., szombat (IV. évfolyam, 89. szám)
  • szerkesztője: D. Horváth Gábor
  • A lapot kiadja: Mahir Lapkiadó Kft. (1997-2000)
  • A Napi Magyarország 2000. áprilisában megszűnt, és egyesült a Magyar Nemzettel. Az összevonással a sajtópiacon egyedüli konzervatív napilapként a Magyar Nemzet marad fent.

 

Az elköszöntő szerkesztőségi szöveg

Hétfőn találkozunk! D. Horváth Gábor

A nulláról kezdtük és talán szerénytelenség nélkül állítható: mára a hírpiacon megkerülhetetlenek lettünk. Pedig az MDF alapította Új Magyarország sírján született Napi Magyarország lehetetlen feltételekkel indult. A többszöri tulajdonosváltást követően a szocialisták (KORDAX) a választások előestéjére tudatosan és fokozatosan lezüllesztették a sokak által elődünknek tekintett Új Magyarországot. A két lap közötti folytonosságból azonban csak annyi igaz, hogy az onnan elcsigázva és kiszipolyozva ide érkezett újságírók bizalma végletesen meggyengült az előző kiadóban, s az elmaradt bérfizetések ellenére hittek abban, hogy mégiscsak van értelme tovább dolgozni, a hasonló nevű napilap új kiadója talán fizet a munkáért. Ismerjük el, egy lapindításhoz ez nem igazán optimizmusra okot adó helyzet. Most végiglapozgatva az első számok közül párat, csodálatos, hogy a napi munka és a többi lap újságíróinak, publicistáinak állandó pocskondiázása mellett miként lehetett visszaszorítani a folyamatosan megfogalmazódó és aggódó szorongást, az egzisztenciális félelmet, s hinni abban, hogy a Napi Magyarországból valaha olvasható újság lesz.

Ezt ma már nem lehet elvitatni tőlünk, és ezzel nem csak a baloldali médiaszociológus által jellemzett “gyűlöleten szocializálódott olvasóközönségünk” van így. Tudom, hogy olvasnak miket. Önök.

Egy, a Világgazdaságtól hozzánk érkezett újságíró nemrég úgy jellemezte mindennapos “gyűrődéseinket”, hogy a Napi Magyarország a saját hajánál fogva rángatta ki magát, s ezért van kedve nálunk dolgozni. És ezzel mások is egyre többen vannak így. Hiszen folyamatosan elsőként hoztuk és hozzuk az “ügyeket”. Egy pár ezek közül címszavakban: Nádor Rt.—, olajgate—, nyírja—, Paszternák—, ETL Rt.—, békéscsabai olajszőkítők, CW Bank—, Korda-villa—, Hengermalom—, Berkowitz—, Helmeczy—, VIP-hitel-ügy, fegyverkereskedelem és sorolhatnám. “Feltűrt ingujjal”, “zabigyerekként”. A barikádokat emelő újságírószakma kezdetben utálkozó magatartása is lassan hűvös távolságtartássá enyhült, amikor a Napi Magyarország újságírói feltűntek a TV1 Nap-keltéjének Kereszttüzében. Lehet persze, hogy ezt igazából csak a producer Gyárfás Tamás érdekei kívánták így. De az is lehet, hogy nem. Mindegy.

A Napi Magyarország eladott példányszáma — a konkurens napilapok eladási adaival ellentétben — ma több, mint harmincezer. Ami pedig a papban megjelenő hirdetéseket illeti, édeskevés. Úgyhogy lenne bőven teendőnk a statisztika javítása területén. Az viszont több mint védhetetlen, amikor egy közvélemény-kutató cég, nevezetesen a Szonda Ipsos azt állapította meg, hogy olvasóink száma 57 ezer, amire tapasztalati úton jött rá. A Szonda szerint rajtunk kívül bármelyik országos politikai napilapról legyen szó, egy példányát körülbelül négy ember olvassa el. A Napi Magyarországot másfél. Pedig Lenvendel úrral és a Népszabadsággal együtt mérés nélkül is tudom, hogy közvéllemény-kutató cég spekulatív eredményre jutott. Majd meglátjuk, hány Magyar Nemzet-olvasót számolnak a lapegyesítés után. Nem kívánom borítékolni a lépést, mert alapvetően optimista ember vagyok.

Önök persze mondhatnák a leírtakra, hogy paranoiások vagyunk, amely megállapítás egy ennyire deformált sajtópiacon való létezés miatt nem lenne teljesen indokolatlan, de azért ez túlzás. Mindenesetre nem vagyunk elkényeztetve. A Magyar Nemzettel hétfőtől történő egyesülés miatt meglehetősen felerősödtek a minket érő támadások. A HVG emlékezete például hirtelen felélénkült, és eszébe jutott egy 1936-os, a Gömbös-kormány alatti lapfúzió. A németbarát, szélsőjobboldali Új Magyarságé és a konzervatív jobboldali Budapesti Hírlapé. A hasonlat mind az elemek, mind a folyamat tekintetében garantáltan mentes a politikától, csupán szakmai egybeesés miatt áldozott rá a HVG oldalakat, mondta a főszerkesztő-helyettes. Tudom, mindenki hazudik. Főnöke is válaszolt aznap kérdésünkre a “véletlenszerű” analógiáról, azután letiltotta a nyilatkozatát a lapunkban. Egy másik kiadvány, a Magyar Narancs a nálunk dolgozókat “álújságíróknak” minősítette, miközben egyik tehetséges munkatársunk korábban ott publikált. Az Élet és Irodalom sárdobálásairól már nem is beszélek, Kovács Zoltán főszerkesztőt, szerintem, valaki vagy valami üldözi. Az újságírószakma egyik szövetségének, a MÚOSZ-nak vezetője szerint pedig “küszöbön áll a Magyar Nemzet feletti teljes ellenőrzés megvalósítása”. De legyen példa máshonnan is! Csapody Miklós az egyesítés kapcsán a nemzeti erők szétforgácsolásáról, öncsonkításról beszélt, az őszintén aggódókkal szemben muníciót adva a cinikus álfelháborodásnak, majd felelősségre vonta a kormányt, a Postabankot, a Mahirt, a nemzeti oldalt, mindent és mindenkit, csak az MDF-et nem, amelyik — szerinte — nem jutott sajtóhoz (!) eleddig. Csapody talán észre sem vette, írása mennyire kapóra jött annak a Magyar Hírlapnak, amely suttyomban összehangolt támadást indított a Magyar Nemzet előfizetőinek megnyeréséért. Arra gondolni sem merek, hogyan jutottak a nevekhez, címekhez. Az Új Ember cikkírója sem volt rest, nemzeti sorstragédiaként írt lapja első oldalán, merthogy “egy meglehetősen gyengécskére összetákolt újságba beolvasztanak egy olyan patinás polgári lapot, mint a Magyar Nemzet…”

Tisztelt Olvasóink! Önöket most ehelyütt szeretném megnyugtatni. Fiatalok vagyunk, sokat bírunk, érezzük, hogy szükség van ránk. A hétfőtől megjelenő és minden szempontból új minőséget jelentő Magyar Nemzet készítői között mi is ott leszünk. Ebből az újságból sem fognak hiányozni a Napi Magyarországtól megszokott hírek, információk. Találkozunk hétfőn, a megújuló Magyar Nemzetben.

Hivatkozások

Magyarság (1920-1944)

magyarsag1920

Politikai napilap.

Budapest.

Megjelent: naponta.

Szünetelt: 1938. dec. 12. – dec. 31. 1939. jan. 1. – jan. 9. Febr. 5. – ápr. 4. Ápr. 10. – ápr. 11. Jún. 13. – júl. 12. 1941. jan. 1. – jan. 14.

Melléklete: Képes Melléklet 1925 – 1939 (Az Országos Széchenyi Könyvtár a H.1315 ls az Országgyűlési Könyvtár A4.8093 anyagáról készítette.) (1938 – 1944. zárolt anyag) (OSZK: HC 3835 FM 3/763)

A „magyar keresztény értelmiség” egyik vezető orgánuma, a szélsőséges magyar nacionalizmus egyik fóruma volt.

Milotay István és Pethő Sándor alapította.

Magyarság I.

Felelős szerkesztője 1920-34 között Milotay István, s ekkor a lap kettévált és Milotay Új Magyarság címmel még jobboldalibb lapot adott ki.

A Magyarság szellemi irányítását néhány évig még Pethő Sándor végezte,

Magyarság II.

1939-től, mikor a lapot Rupprecht Olivér vette át, a nyilasok propagandáját szolgálta.

1944-ben szűnt meg.

 

Első szám

I. évf. 1. szám 1920. december 15. Szerda == Magyarság Felelős szerkesztő: Milotay István Cikkek: Magyarság Mayr osztrák kancellár a magyar-osztrák gazdasági tanácskozásról Lovászy Márton hazaáruláas A cseh kormány harca a bolsevistákkal Lenin Románia kapui előtt A budapesti szénválság Hírek Cormic szenátor Budapestre utazozz Színház, művészet: „A vihar” felújítása Közgazdaság: A tőzsdék, Az értékpiac, A külföldi tőzsdék Apróhirdetések

Beköszöntő cikk: Magyarság (részletek) Írta: Milotay István

Szegény Teleki Pál gróf idestova két hete birkózik reménytelen feladatával, hogy új kormányt kompromitáljon össze, amely a nagy kormányzópártban mindenkit kielégítsen s amelyben mindenki együtt legyen… s amelyről mindegyik áramlat… azt higgye, hogy ez az ő kormánya, amelyre a maga és hite szerint úgy mellékesen az ország érdekeit is rábízhatja… De még mindig nem tudjuk, mi lesz, s az ország most itt áll kormány nélkül, tenger baja, problémája és nyomorúsága közepette… Mi, aki a Magyarság-ot a mai nappal útjára bocsátjuk, sok lelki gyötrelem, éjt-napot egymásbaszakasztó vívódás után fölkelünk ez ellen a politika ellen s hadat üzenünk a közös, nagy nemzeti kincsek további elherdálásának. Úgy érezzük, jogunk van ehhez… A Magyarság ennek a tovább hallgatni nem tudó lelkiismeretnek a megszólalása akar lenni s egyben úttörő harcosa annak a munkának, mely a nemzeti és keresztény gondolatot Magyarország mai helyzetében történelmi rendeltetésének visszaadhatja. A Magyarság nemzeti és keresztény politikát akar, de olyat, melynek sem céljai, sem eszközei nem lehetnek ellentétben a nemzet egyetemes érdekeivel s amely sem a pártcélokat, sem a személyi és hatalmi érvényesülés céljait nem helyezi elébe egy mindenekfölött álló nagy feladatnak: az integrális Magyarország visszahódításának…

 

XXV. évfolyam 267. (6868.) szám 1944. november 12. Vasárnap

25 év Magyarság – A magyar néppel a magyar népért: az új Európa útján – A magyar nemzetszocialista mozgalom napilapja Szerkesztőség igazgatója: Hubay Kálmán Felelős szerkesztő: Ráttkay R. Kálmán Dr. Szerkesztő: Meszleny Mihány Pál 20 fillér Cikkek (A teljesség igénye nélkül): Csapataink a budapesti hídfőt támadó szovjet erőket súlyos veszteségekkel mindenütt visszaverték Az Okos János és az Ostoba Jankó A 43. számú hadijelentés A hadijelentés kiegészítése Német hadijelentés a nyugati, déli és keleti arcvonal harcairól Az árulók vagyonára elrendelték a bűnügyi zárlatot Hírek Pesti esték (programajánló)

Utolsó szám:

XXV. évfolyam 347. (6878.) szám 1944. november 24. Péntek ==

Cikkek (a teljesség igénye nélkül): Budapestről keletre győzelmesen visszavertünk minden bolsevista támadást Örömteli percek – végveszélyes órákban Budapesttől keletre szerdán teljes elhárító sikert aratott a védelem Német hadijelnetés a hadszínterekről Olberg beszámolója a keleti harcvonalakról Hivatalos jelentés a szerdai berepülésről Aachen körül visszaverték az amerikaiak minden támadását Hírek Báró kemény Gábor külügyminiszter nyilatkozata az új magyar külpolitikáról a német rádióban Bolsevizmus és judeokrácia – Miért bolsevisták a zsidók? A hercegprímás intézkedése az eskü letételére vonatkozólag Magyar nők a háború vonalaiban A pénzügyminiszter megengedte, hogy az egyházi adókat együttesen kezeljék az állami adókkal

Elköszönő szöveg:

Örömteli percek – végveszélyes órákban (Részletek) Írta: Ruszkay Jenő

…mert mindaz, aminek felidézésével mi, a harc és a győzelem emberei fel akartuk rázni a tespedt és gyalázatosan elpuhított magyar milliókat, mindaz a veszély, pusztulás, romhalmaz és még a halálnál is rosszabb szégyensors áll itt közvetlenül előttünk és az ország felét már el is érte. A végveszéllyel állunk szemben… Élezhetjük bízvást az örömteli perceket, melyeket a jelen végveszélyes órák nyújtanak, de el ne bízzuk magunkat, s akkor bizonyos csak a végső siker.”

Készítette: Mikola Orsolya

Magyar Nemzet (1938-2018)

Alcímek:

1956, 1989: Alapította Pethő Sándor

2000: polgári napilap

 

Példányszám

1980-as évek: hétköznap 100, vasárnap 110 ezer

1990. jún: 150 ezer

1994 50 ezer[iii]

(-j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1960-as évek   1938. aug. 25 – 1940 jún. Pethő Sándor1940.jún. -1943. máj. 19. Hegedűs Gyula1943. máj. 20 -1944. márc. 22. Barankovics István

1945 máj 1.- 1947 Hegedűs Gyula (felelős szerkesztő)

1949. szept. 4 -1951. jan. Mihályfi Ernő

1951. febr. 4. Boldizsár Iván

1954. november (?) –  Szerkesztőbizottság, vezetője: Boldizsár Iván

1955. máj.- 1956. október 23.Szerkesztőbizottság: Parragi György (főszerkesztő),

1956. okt. 30. Losonczy Géza (felelős szerkesztő)

1956. nov. 1. – 1956. nov. 4. Szerkesztőbizottság

1957. szept. 8. – 1972. nov. 21. Mihályfi Ernő

1970-es évek   1972. nov. 26. – 1973. febr. 28. Szerkesztőbizottság1973. márc. 1.- 1982. nov.13. Pethő Tibor
1977, 81    
1970-80-as évek   1982. nov. 14.- 1982. nov.22. Szerkesztőbizottság1982. nov.23.- 1989 dec. 31. Soltész István
1985    
1986 Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat  
1989 „A hazafias Népfront lapja” Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat  
1990 „1990. szept. 1 / 1990. nov. 30: a francia Robert Hersant kezébe kerül a lap, mely döntésben az Antall kormány is szerepet játszott.Dec 20: Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft 1990. jan. 2.- 1990. jan. 12. Szerkesztőbizottság1990. jan. 13. – 1990. aug. 7. Martin József (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)1990. aug. 17.- 1991. jan.8. Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)
1991 Jan 9: Magyar Nemzet Kiadó Rt., majd Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt.Tulajdonos: az Hersant csoporthoz tartozó Socpresse Rt.

Kiadó-vezérig.: Sebestyén Tamás

1991. jan. 9- 1992. márc. 15. Pethő Tibor (szerk.biz. elnöke is)Fsz-h Kristóf Attila, Szényi Gábor, Zsolt Róbert. Ügyvezető szerk. Marafkó Lászlószept 10: fsz/elnök: Pethő Tibor, fsz-h: Krasznai Z, Kristóf A, Szényi G, Zsolt R. Vezető szerk: Bognár Nándor
1992 Magyar Nemzet Kiadói RtŐsszel kiadó-vezérig.: Grúber László  1992. márc. 16.- 1993. szept. 30. Krasznai Zoltán (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)
1993   1993. okt. 2. -1993. okt.30.Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)1993. nov. 1. – Tóth Gábor (A szerkesztőbizottság elnöke)  fsz-h: Szényi Gábor. Kiadó: Gruber László
1994 (ápr): Magyar Nemzet Kiadói Rt Mahir Magyar Hirdető Rt.„Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.” Elnök: Pethő TiborFsz: Tóth Gábor
1995 Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. Fsz. Tóth Gábor
1996 P and B Média Portfoliókezelő Rt.[=Postabank] , majdNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. 1996. december 9-ig: Szerk.Biz:elnöke:  Pethő Tibor,  Fsz. Tóth Gábor
1997   1997. február 5-től: elnök: Kristóf Attila
1998   elnök: Kristóf Attila fsz: Tóth G
1999 aug: P&B Média Portfoliókezelő RtNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. elnök: Kristóf Attila. Fsz: Kormos Valéria.
2000 P and B Média Portfoliókezelő Rt.ápr 17.: Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Szerk. biz elnöke: Kristóf Attila. Fősz.: Kormos Valériaápr 17.: Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor. Fősz-h.: D. Horváth Gábor, Szényi Gábor, Tarr Péter
2001    
2002    
2003   Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
2004    
2005    
2006    
2007  
2008  
2009 Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor

Főszerkesztők

  • Pethő Sándor 1938-1940
  • Hegedüs Gyula 1940-44; 1945-1954
  • Parragi György 1954-57
  • Mihályfi Ernő (1957-1972)
  • Rajcsányi Károly
  • Pethő Tibor (1972-1996)
  • id. Soltész István
  • Kristóf Attila

Kiadók

  • Lapkiadó Vállalat (1945-től) majd 1986-tól új néven:
  • Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat (1990-ig)
  • Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (1990)
  • Magyar Nemzet Kiadó Rt. (1991–1994)
  • Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1994)
  • Mahir Magyar Hirdető Rt. (1994–1995)
  • Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1995–1996)
  • P and B Média Portfoliókezelő Rt. (1996–2000)
  • Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (2000-től)

Politikai elkötelezettség

Indulásakor a lap mérsékelt konzervatív beállítottsággal rendelkezett, de konkrét párthoz való kötődése nem volt. (Pethő Sándor Gróf Andrássy Gyula eszméi iránti feltétlen elkötelezettségét leszámítva.) Az egypártrendszeri időkben egy pártszervezet lapjaként működött, tehát nyilvánvaló kötődése volt a kommunista párthoz, ugyanakkor rá volt kényszerítve e kommunista propaganda hirdetésére, s ez nyilván abszolút nem volt a lap hagyományaihoz tartozó értékrendbe szervesen beillő. A rendszerváltást követő belső nézeteltérések különböző ideológiai kötődések miatt alakultak ki, így a lap nyilván nem lehetett teljesen elkötelezett semmilyen párt irányába, hisz nem volt egységes álláspontja sem. 1996-os felvásárlását követően felvethető a tulajdonos Postabank állami jellegénél fogva, hogy az aktuális vezető pártok (1998-ig az MSZP-SZDSZ, 1998-tól a FIDESZ) ezen keresztül esetleg valamilyen hatással voltak a lapra. Annyi bizonyos, hogy a mai Magyar Nemzet, különösen a 2000-es egyesülést követően, nyíltan és bevallottan támogatja a FIDESZ Magyar Polgári Szövetséget, ugyanakkor támogatása ellenére nincs közvetlen (például anyagi) kötődése a FIDESZ-hez, tehát relatíve független, nem pártlap.

Magyar Nemzet I.

Alapítás és kezdeti idők

A náci- és szovjetellenes, Pethő Sándor szerkesztette Magyarságot tulajdonosa, Rupprecht Olivér 1938-ban „eladja a nyilasoknak” (Murányi). Ekkor Pethő Sándor több munkatársával kilép a nemzetiszocialistává vált laptól és „újság nélkül marad”. Bethlen azonban segítségére siet és így 1938 augusztus 25-én a Bethlen köréből szerzett tőkével megindítja a Magyar Nemzetet. (címadásánál szempont lehetett, hogy előző évben fejezte be A magyar nemzet története c. könyvét). Az új lap felelős szerkesztője Hegedűs Gyula.

Szellemisége

Ahogy addig a Magyarság, úgy a Magyar Nemzet is jobboldali, mégis legfőképpen náciellenes lap volt, ennél fogva sokszínű szellemiséget képviselt és legfontosabb fóruma lett a náci befolyást ellenzőknek.

Egyik legismertebb rovata a Szellemi honvédelem. Német- és nyilasellenes. Támogatja a Bethlen által támogatott Teleki Pál politikáját.

Jeligéje a következő volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon”. Sokszínű szellemiséget képviselt. Hamarosan igen népszerű lett, 1943-ban 60 ezer példányban jelent meg, nyereséges lapként. Munkatársai Szekfü Gyula, Barankovics István, Márai Sándor. Többször felüggesztették, 1940. júniusában 2 hétre betiltják.

“A lapot a német terjeszkedéssel és a hazai fasizmus előretörésével szemben álló antifasiszta értelmiség orgánumává tette, de helyet adott benne a népi írók és kommunisták cikkeinek is. Pethő és munkatársai bátor írásokban bírálták a második világháborút kirobbantó fasiszta politikát, nemzeti egységet akartak létrehozni a hazai német befolyás erősödésének akadályozására, kíméletlenül bírálták a nyilaskeresztes mozgalmat, de felemelték szavukat a földosztás szükségessége mellett is.”(Gallyas-Fülöp 1972)

Náci vélemény a Magyar Nemzetről

A Turul Szövetség szerint (1940. júl) „zsidó sajtó romjain feltámadt rafinált sajtókolosszus, a zsidó nagytőke és a feudalizmus szellemi fellegvára. „Követeljük a MN betiltását, mert e lap szolgálója minden irányzatnak, mely az új népi fajvédő Magyarország kibontakozását akadályozhatha: a lakájlegitimizmustól a Conti-utca zsidó szocializmusáig””. „Egy árnyalattal sem tisztább mint 1918-ban a Pesti Napló, Az Est, Népszava szerepe volt” [a Conti utca négy szám alatt volt a Népszava szerkesztõsége és kiadója]

1940 után

A háborús cenzúra miatt gyakran üres ablakokkal jelent meg, munkatársait a nyilasok inzultálták, végül 1940-ben a főszerkesztőt, aki hamarosan autószerencsétlenség áldozata lett, lemondásra kényszerítették. (Gallyas-Fülöp 1972) Ekkortól főszerkesztője Hegedűs Gyula, akié volt 1941-től A Mai Nap c. bulvár. Hegedűs és Szekfű között a viszony nem volt felhőtlen. Hegedűs Gyula 1942-es kilépése után a Magyar Nemzetet Szekfű Gyula irányítja, aki 1939 óta már a lap vezető publicistája volt (egyébként 1927-44 között a Bethlen által alapított Magyar Szemle c. folyóiratnak szerkesztője).

1944. március 22-én a német megszállást követően (a többi ellenzéki lappal együtt) betiltották, szerkesztősgégét a Gestapo feldúlta.

Magyar Nemzet II.

1945 után

magyarnemzet5

A háború után Hegedűs visszaszerezte a lapot, majd a kisgazda dominanciájú kormány „félhivatalosává” tette.

1945. május 1-én indul újra. A lapért – akárcsak 56-ban – két tábor is harcba indult: Szekfű Gyula (a korábbi szellemi irányító) és Hegedűs Gyula (korábbi felelős szerk., aki Szekfűvel való ellentétei miatt távozott a laptól). Mivel Hegedűs barátja volt a kisgazdapárti Balogh István államtitkárnak, neki sikerült megindítani a lapot mint a kormánykoalíció kisgazda pártjához közeli lapot.

Hogy jelezzék, ez nem a Szekfű-féle lap, az évfolyamszámozást újrakezdték, a címlapról lekerült az alapító neve, ugyanakkor kifelé azt kommunikálták, hogy az új lap a régi folytatása. A papírhiány miatt azonban hétköznap 4 oldalon jelent meg, s mivel a lap hirdetésekből élt, cikkekre csak 2-3 oldal jutott – a színvonal tartása napi 2-3 oldalon nehéznek bizonyult. Hegedűs már akkor is rájött, hogy anyagilag a leginkább kifizetődő, ha egy lapcsaládot ad ki: így született a délutáni bulvár jellegű A Mai Nap, és a Szabad Száj, mely a kommunista Ludas Matyit ellensúlyozta. A Magyar Vasárnap családi hetilap tette teljessé a palettát.

A kisgazdapárt felszeletelése után Balogh István megalapította a Független Magyar Demokrata Pártot, és a Magyar Nemzet is az ő lapjuk lett, így kikerül a korábbi kisgazda kézből.

Az államosítás után sorra megszűntek a lapok, de a Magyar Nemzet maradt: Hegedűst eltávolították, helyébe Mihályfi Ernő került (ő 1956-72 köztött ismét főszerkesztő), majd 51-ben Boldizsár István. Boldizsár „bátran szerkeszti” a lapot: idéz a nyugati lapokból is (Neue Zürcher Zeitung, FAZ), megfelelő kommentárral „legalizálva”: a MN-nek volt a legerősebb külpolitikai rovata. A lapot kedvelték a hirdetők is. 70 ezer példánynál többet azonban nem nyomhattak belőle: a papírkontingenskéréseit elutasították. Így bár nem szüntették meg, igyekeztek népszerűségét kordában tartani. 1954-ben Nagy Imre létrehozza a Hazafias Népfrontot, melynek hivatalos lapja lesz. Rákosi visszatérésekor Boldizsárt eltávolítják, helyébe Parragi György kerül, azonban a lapot a Szabad Néptől érkező Komor Imre irányítja, aki a régi szerkesztőség nagy részét lecseréli, s a lap így is maradt 1956-ig. (Pethő Tibor: Polgári csökevény. Magyar Nemzet, 2008. júl. 19)

Magyar Nemzet III.

A pártállami idők

Bár a lapot be nem tiltották, önálló, pontosabban a rendszert bíráló politikai álláspontot nyilvánvalóan nem közölhetett le, a kormány hivatalos politikai álláspontját volt köteles megírni. Sokan emigráltak, a Magyarországon maradtak pedig a létrejött körülményekhez mérten igyekeztek legalább részleges függetlenséget elérni, az elnyomás azonban nem engedett ilyen jellegű törekvéseknek. 1953-tól a lap Nagy Imrét és kormányát támogatta Rákosi Mátyással szemben. 1954-ben a Hazafias Népfront lapjának nevezték ki, s ilyen minőségében volt jelen hivatalosan egészen a rendszerváltásig.

1956

1956-ban felvállalta a Petőfi-kör népszerűsítését.

A forradalomban a Magyar Nemzetben belső harc kezdődott, mert megjelentek a régi kisgazda újságírók (Pártay Tivadar vezetésével) – akiké 1948 előtt volt a lap. Az akkori főszekesztő Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelenjen meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle. (Murányi p 224).

Magyar Nemzet IV.

1956 után

November 4.-étől azonban nem jelenhetett meg a lap egészen 1957 szeptemberéig.

Az MSZMP IIB (Ideiglenes Intéző Bizottság) 1956. nov 21-i ülésén hozott határozata: “Semmiféle lapot addig nem engedélyezünk, amíg az IIB nem dönt az egész sajtó kérdésében, milyen újságok és mennyi lesz”. “Szirmai elvtárs a Magyar Nemzetet megindítani nem tudja, mert az szorosan összefügg a kormány-.rekonstrukcióval és egyebekkel (a szerkesztőség nem volt hajlandó Kádár mellé állni).

Ezt követően, a kádári szocializmus alatt nyílt fokozatosan több lehetősége a Magyar Nemzetnek a hatalom által megszabott keretek lassú, óvatos tágítására, így –bár nyíltan ellenzéki nyilván senki nem lehetett– óvatos, riportok, publicisztikák sorai közt megbúvó véleménynyilvánításra is. Az újság egyébként ez idő tájt is leginkább az értelmiség lapjának számított, s külpolitikai hírek közlésében számított elsősorban jelentősnek. (A belpolitikai híreknek változatlanul a kormány álláspontját kellett közvetíteniük.) Szellemiségbeli folytonosságot mutat a lap történetében, hogy 1973-tól az alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor lesz a lap főszerkesztője több, mint tíz éven át. (1991-től egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig szintén vezetője volt a lapnak.) Jelentős sajtótörténeti esemény volt Illyés Gyula 1977-es karácsonyi cikke az addig tabutémának számító erdélyi magyarság ügyéről. 1987-ben aMagyar Nemzet elsőként és egyedüliként készített interjút (az egyébként akkoriban épp a Hazafias Népfront főtitkáraként is ismert) Pozsgay Imrével a Lakiteleki találkozóval és a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával kapcsolatban. A Magyar Nemzet vezető szerepet vállalt 1988-89-ben arendszerváltás ügyében is. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa

1960-es évek

„Az 1960-as években a Magyar Nemzet az enyhülést, a polgári világot jelentette, ezért a hátoldala az apróhirdetésnek volt fenntartva: mindenki úgy gondolta, hogy a nagypolgári módosabb családok olvassák. [1947-ben a lap jelmondata: „Az értelmiség napilapja”] A lapkiadó vezérigazgatója Siklós Norbert is kiharcolta, hogy itt lehessen a legtöbb apróhirdetés. Ez komoly bevétel volt a lapnál. Az Expresszig itt volt a legtöbb apró, a New York palotában külön hirdetésfelvevő osztály volt rá.[i]

[i]Szász István, szóbeli közlés, 2009.

 

1970-es évek

“Elsősorban a haladó értelmiség lapja, a Hazafias Népfront politikai támogatása mellett fő erőssége a külpolitikai tájékoztatás és a kulturális, művészeti élet figyelemmel kísérése, a párt kultúrpolitikájából adódó feladatok népszerűsítése.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

A 80-as évek

A 80-as években a legszabadabban írt a lapok között. Illyés Gyula itt publikálta Válasz Herdernek és Adynak c. írását, mellyel megtörte az Erdély-kérdés tabu jellegét anélkül, hogy Erdélyt megemlítette volna (a magyarok elnyomásáról írva). (1977 karácsony, sorban a negyedik karácsonyi cikke). A cikket nem tudni, hogy egyeztette-e Aczél Györggyel, mint korábban, de Pethő Tibor főszerkesztővel bizonyosan. A cikkre reagálni kellett, amit az ÉS-ben Pach Zsigmond Pál, a Történettudományi Intézet igazgatója tett meg . Az eset után még erősebb tabu lett az erdélyi magyarok helyzete, Illyés pedig már alig publikált a lapban.
1987. szeptemberében itt jelent meg Pozsgay Imre nevezetes, az MDF lakiteleki alapítását is publikáló nyilatkozata. 1988-89-ben mindenféle politikai erő publicitást kaphatott: a lap igazi európai lappá vált. (200 e pld).

Az időből kiesett arculat. „A Magyar Nemzet 1988–89-ig úgy jelent meg, mint a 19. századi német kisvárosi lapok. A Magyar Nemzetnél a bal hasábban volt a vezércikk, a jobb oldalon a napi hírek összefoglalója; ezek klasszikus német hírújság-elemek[i].” – mondja Pallagi Ferenc. „1989-ben amikor Murdoch itt járt, összeszedtem három magyar napilapot, hogy megnézze és megkérdeztem, mi a véleménye. Amikor a Magyar Nemzethez ért, megállt, az ujja hegyével lapozott kettőt és azt mondta: „ezt nagyon nehéz lehet eladni.” [ii]

„A Magyar Nemzetre a szocializmusban is polgári lapként gondoltak, bár tartalmilag nem az volt. A tördelés jelezte leginkább, hogy a lap megmarad a konzervatív értékrendnél, azaz jelzésértékű volt, hogy ragaszkodik a hagyományokhoz, amit elődei alakítottak ki. Ez egészen az 1991-es váltásig így is maradt. Többször felmerült, hogy kellenének képek is, de a hagyományra hivatkozva a szerkesztőség elvetette: „A Magyar Nemzetnek a szöveg a hagyománya” Egy olyan korban, amikor minden változik, tüntető szerep volt, hogy mi nem változunk, ahogy elődeink csinálták, ahogy Pethő Sándor kitalálta, úgy csináljuk mi is”[iii]

Ez azonban részben legenda. A Magyar Nemzet 1938-ban közölt fotókat, igaz, nem címoldalán; de voltak politikai hírfotók, divatrajzok; és a kor lappiacához képest egy vizuálisan is modern lapnak számított (pl. külön reklámtanács-mellékletet adott ki, képes divatrovata volt, egész oldalas rejtvényrovata, gyerekoldala stb stb.). A kor többi lapja is általában szövegközpontú volt, bár voltak képes napilapok is (pl. Nemzeti Ujság és a bulvárok). A háború után is legfeljebb a bulvár Friss Ujság volt képes, azaz a Magyar Nemzet csak fokozatosan tűnt ki a többi közül szövegközpontúságával; azzal viszont valóban kitűnt, hogy míg a többi lap folyamatosan változott, a Magyar Nemzet őrizte szerkezetét és Bodonira épülő arculatát, azaz egy 1945-ös lapszám ugyanolyan időtlennek hat, mint az 1980-as évekbeli. Ezáltal a Magyar Nemzet talán a legkarakteresebb napilap lett a magyar lapok között.

„Nem lesz más a Magyar Nemzet! … az immár ötvenesztendős lap, amely oly gyorsan és oly tartósan szerzett magának népszerűséget és oly következetesen őrzi a haladás hagyományait, megjelenésének első percétől hisz az írás, a magyar szó erejében. Ez nem lehet konzervatizmus! A lapot alakító hazafias társulat progresszív elhatározással választotta 1938 nyarán az újság névbetűjéül ugyanazt a fajtát, amellyel 1848 márciusában a Nemzeti dal címét nyomták. … akár naponta közölhetnénk tucatnyi képet is. Mi a jó szövegolvasás miatt leszünk boldogok, de az arcrajzolat hagyományát nem akarjuk feladni.

A Magyar Nemzet nem lesz más, mint eddig volt. … A lap belső tartalma és az ehhez illő tipográfiai kép hagyományos marad. Így maradhat a Magyar Nemzet Magyar Nemzet.

… A 16 oldalas szombati számunkban [továbbra is] kétoldalnyi különleges hírképet adunk az ország és a világ különböző eseményeiről.”[iv]

A rendszerváltás után

Közvetlenül a rendszerváltás utáni időkben a Magyar Nemzet számított talán a leghitelesebb lapnak, ám nem sokkal később két jelentős problémával kellett szembesülnie. Egyrészt gondot okozott, hogy az eddig viszonylag egységes álláspontot képviselő és látszólag csupán árnyalataikban eltérő nézőpontok a lapon belül immár szembekerültek egymással, olyannyira, hogy kibékíthetetlen belső viták alakultak ki. Másrészt a lapprivatizáció problémája is jelen volt, vagyis hogy az addig állami tulajdonban lévő lapokat ki vásárolja fel. A Magyar Nemzettel kapcsolatban, ez ügyben is rengeteg vita folyt, s ez az érezhető külső-belső konfliktus nem tett jót a lap népszerűségének, így nem tudott a korszak vezető lapja lenni, pedig a korábbiak alapján ekkor lehetett volna csak igazán.

A befolyásos lapot sokan akarták megszerezni. A szerkesztőség egy semlegesnek vélt svéd céggel kötött volna privatizációs szerződést, Antall támogatásával viszont a francia Hersant cégé lett a lap (1990. nov. 30). A lap belső csatározásai miatt is Antallék végül megalapították az Új Magyarországot.

1991-1992

1991-ben megvette a lapot a francia Groupe de Communication Robert Hersant cég. A Magyar Nemzet Kft a szerkesztőség döntése ellenére dönt arról hogy a lap francia – és nem a lapra másik pályázó svéd – céghez kerülhet. A döntést 1990. aug 3-án hozzák,

Pethő Tibort a 1991. május 24-én tervezik kinevezni főszerkesztővé. Ebben a tervezetben szerepel: a lap 2 hónapon belül új technikai előállításra tér át és még abban az évben új nyomdában nyomják[v]. A döntés feltehetően azért is sürgető volt, mert a lap példányszáma először esett az 1968-as szint alá (100 ezer alatt hétfőn).

1992. folyamán újabb arculatváltással megjelennek a vékony Bodoni címbetűk, majd a lapfej is változik. 1992 végén a lapot Gruber László irányítja (neve a kiadó vezérigazgatójaként a december 5-i impresszumban jelenik meg először); 1993. januárjától pedig Tóth Gábor. A főszerkesztő 1992. márciusától 1993 októbréig (amikor magas végkielégítéssel távozik) Krasznai Zoltán [vi], akiről Murányi Gábor ezt tartja: „A franciák által hozott főszerkesztő … nagyon is ott volt [a lapnál] (hogy mérhetetlen kárt okozzon…)”[vii]

Sebestyén Tamás is radikális újításokat hozott, de csak lassan adagolva; 1992. őszén a Külpolitikai helyzet lekerült a címlapról és megjelentek a címlapfotók, de alatta még tartja magát a szövegközpontú tipográfia. Ez azonban később eltűnik, felbomlik a francia lapterv. 1

Robert Hersant első embere Magyarországon Gruber László, „möszjő Grüber” volt.[viii]  A lap műszaki igazgatói, vagyis a tipográfia műszaki vezetői posztjára Tardos János érkezett, aki a 80-as években Franciaországban az Irodalmi Újság egyik könyvét tipografálta és hirdetési ügynökségeknél dolgozott, de ekkor már a Magyar Hírlapnál segítette az elektronikus átállást, mert azon kevesek közé tartozott, akiknek az ekkor bevezetett Macintoshos elektronikus tördelésben már voltak tapasztalatai.

„Az új főszerkesztő [Krasznai Zoltán] sohasem [dolgozott] lapnál [annak előtte], de tudott franciául és ez volt a fő szempont.”  „A váltást Gruber vezényelte le a Le Monde [Le Figaro?] alapján. A lapot vidékinek, elmaradottnak tartotta, és azt mondta, hogy ma ilyet nem lehet csinálni. Az egyik ellenérv a váltásra az volt, hogy a többi laphoz fog hasonlóvá válni, akár a fotók bevezetésével is, és elveszik a jellegzetes karaktere. A grafikák is visszaszorultak, a fotókat más szerkesztette.”[ix]

Érdekes, hogy pontosan ezek az érvek hangzottak el a FAZ képeinek bevezetésekor: hogy a lap egyediségét a képnélkülisége jelentette, és egyéniségét veszti el ezáltal. Itt is, ott is megtörtént a váltás. Az akkori Magyar Nemzet valóban eltűnt.

Változtak a szerkesztési elvek: „Nálunk addig az határozta meg egy cikk terjedelmét, hogy mi a mondandója, lehetett 14 vagy 60 sor is. Náluk sor szerint határozták meg a publicisztika méretét. Nálunk az anyag tartalma határozta meg a terjedelmet, náluk a lapterv határozta meg a terjedelmet, ami őrület.” [x]

H Barta Lajos így emlékszik vissza: „Hónapokon keresztül ment az ordítás és végül el is hagytam a lapot 57 évesen, 1991-ben – pár hónapig bírtam ezt a rettenetet. A lap elment jobboldalra. A franciák idején váltás volt tartalomban, szellemileg és formátumban is.” [xi]

[i] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[ii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[iii] Murányi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[iv] A Magyar Nemzet Szerkesztősége: Nem lesz más a Magyar Nemzet! 1985. szept. 14.

[v]  Murányi Gábor: Volt egyszer egy Magyar Nemzet? 1989-1991. Héttorony Könyvkiadó 1992

[vi] -j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május

[vii] Murányi Gábor, email közlés, 2009

[viii] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[x]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[xi]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

1994-ben Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.

 

1996-ban, a Horn-kormány ideje alatt a Postabank lett a lap tulajdonosa. Ez idő tájt a lap egy mérsékelt, független jobboldali lapként működött, szerkesztői bizottsága is újjáalakult. (Ez szintén Pethő Tibor nevéhez fűződik.) A Postabank időszakában a lap veszteséges.

Magyar Nemzet V.

Beolvadása a Napi Magyarországba

magyarnemzet3magyarnemzet2

 

2000. április: „Egyesülés”. 2000 áprilisától Magyar Nemzet néven ment tovább a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet összevonásával keletkezett lap. “Kérdés volt, hogy melyik tördelési hagyományt viszi tovább a lap a nagyobb múltú név megtartása mellett. A fejlécben a lap nem akart eltérni a Magyar Nemzet hagyományos betűtípusától, mely „kincs” volt; maradt a név és főcím is. Az egyesült „új” újság a Magyar Nemzet-i hagyományokat vitte tovább” [i] – mondják a lap mai szerkesztői. Egykori tervező-tördelője kicsit sarkosabban fogalmaz: „Az elején egy komoly változás volt: a kopfban más cím szerepelt. A Napi Magyarország technikai csapata csinálta, lényegében Napi Magyarország tipóval. A két szerkesztőség egybeolvadt, de ezt a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nemzetesek egy tizedét vették át (a vezető publicistákat).” [ii]

„A lap irányítói az újságírók és ők főleg a tartalomra koncentráltak. Az arculatváltásnál külsősök készítették a Napi Magyarország lapterveit: Gremsperger Péter és a lapvezetés[iii]. Gremsperger Péter akkor már készített terveket a Napi Magyarország számára.  (Gresperger Péter az egyesüléskor a Napi Magyarország művészeti vezetője.)

2000 ápr 17: a Napi Magyarország arculatát változtatás nélkül veszi át a lap.

„A lap előbb alázatos kormánypárti szócsővé, majd az újabb hatalomváltás után fröcsögő hecclappá silányult” (Murányi p. 227)

A beolvadás üzletileg sikeres volt, mert míg korábban a két lap együtt 50 ezres, a Magyar Nemzet – Orbán Viktor “támogatásával” – 70-80 ezres példányszámban jelent meg.

A konzervativizmus színe. A Magyar Nemzet a többi lap színesre állása után is tartja magát a fekete-fehér színhez.

„A Magyar Nemzet tartja a konzervatív (=„rendezettség”) vonalat, igyekszik kerülni az elbulvárosodást, ami trend manapság[vi]. A rendezettség része a sorregiszter tartása a folyószövegben, a címekben és alcímekben is.

Hasonlóan elvi kérdés, hogy a lap a 7. oldalig (címlap, politika) nem közöl hirdetést.

A váltáskor „a cél az volt, hogy a hajtás feletti rész minél informatívabb legyen, azaz minél több elem szerepeljen.” [vii]

A Magyar Nemzet azonban az elmúlt 9 évben nem változtatott az arculaton. Konzervatív elv vagy más ennek az oka? Gremsperger Péter szerint: „a mostani Magyar Nemzet-tipó mesterien kidolgozott: nem trendkövető; olyan mint a New York Times vagy a FAZ: nem ez adja el a lapot.” „Nincs szüksége új olvasókra, megvan az olvasói bázisa, ezért a tipóval sem foglalkoznak. Ettől függetlenül már kellet volna új tipó neki, de nincs rá pénzük.”[viii] Vagyis a tipográfiának akkor is igényesnek és – a maga stílusában – a tipográfiai trendeket követőnek kellene lennie, ha az olvasói hűség viszi a lapot.

[1]  Igazgató-főszerkesztő

[i]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[ii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[iv]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[v]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[vi]  Bors Richárd, Szerető Szabolcs, D. Horváth Gábor; személyes közlés, 2005

[vii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[viii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

Politikai beállítottság – Alapvető értékrend

Az újság első sorban a címlapon is Pethő Sándorra hivatkozik, akinek konzervatív, polgári hozzáállását követendő mintának tartja. A lap hozzáállása mindig a jelenkori politikai lehetőségeknek, helyzetnek megfelelően alakult. Pethő Sándor például maga legitimistameggyőződésű volt, ami manapság nyilván nem lenne egy észszerű, korhű hozzáállás. A Magyar Nemzet a hagyományos konzervatív értékrend alapvető fogalmait tekinti alapelvének, és ennek megfelelően igazodik a jelenhez.

Olvasótábor

Többnyire idősebb, vagy középkorú, polgári állásban dolgozó, konzervatív beállítottságú olvasókat céloz meg a lap jelenleg. Ez abból is fakad, hogy a pártállami időkben egyetlen –amennyire lehetett– ellenzékibb értelmiségi lapként ebben a társadalmi rétegben széles körben elterjedt és népszerű volt, s ez az olvasóbázis azóta is hűséges a laphoz. A lap manapság azonban már tesz kísérleteket más generációk megszólítására is, például a szombati magazinnal, vagy a vasárnapi Képes Lappal. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa, 2007 novembere

Jelleg, szerep

A lap vállaltan nem a semleges hírközlést célozza meg, hanem fontosnak tartja a hírek leírása mellett a véleménynyilvánítást is azokkal kapcsolatban. Jobboldali elkötelezettsége minden véleményműfajú írás esetében világos, azonban nem zárkózik el esetlegesen a laptól eltérő vélekedésű véleménynyilvánítás, vitaindítónak tekinthető cikkek leközlésétől sem. Kifejezett ideológiai célzata nincs, a cikkekben elhangzó véleményekből azonban egyértelműen kiolvasható a háttér. Szerepét tekintve a 2000-es egyesülést követően változott. Jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek tényfeltáró, leleplező riportokra, cikkekre, mint annak előtte, valamint olyan témákra, melyről máshol, mások nem írnak. Ezt az újság a Napi Magyarország részéréről örökölte meg. Bár bulvár téma is felmerülhet a lapban, ha arra érdemes, ám bulvárosodást a Magyar Nemzet határozottan elutasítja. Forrás: Magyar Nemzetegy neve elhallgatását kérő munkatársa

Jellegzetességek

Bár a lap formáját tekintve az idők során változott, a logó a kezdetektől változatlan. Ugyanaz a betűtípus (bodoni antiqua), mellyel egyébként a Tizenkét pont főcímét nyomtatták az 1848-as forradalomban. Sok napilappal ellentétben máig nem színes. Külföldi lapok közt konkrét megfelelője nincs, szemléletében a Neue Zürcher Zeitung, hírkezelésében talán a Guardian említhető hasonlóként.

Megjelenés, mellékletek

A Magyar Nemzet a hét minden napján megjelenik, kiegészülve a keddi műsorújsággal, a szombati közéleti, kulturális magazinnal és a vasárnap megjelenő Képes Lappal. Ezeken kívül néha alkalmi mellékletek is megjelennek. Mint a legtöbb országos napilapnak, a Magyar Nemzetnek is elsősorban fővárosi vagy főváros közeli az olvasóbázisa. Bár jelenleg a magyar médiában eluralkodó bulvár, a kereskedelmi televíziók és az Internet megnehezítik a lap helyzetét, még mindig több tízezren olvassák naponta. Jó ideig az újság honlapján egy az egyben olvasható volt a nyomtatott lap tartalma, ám ezt mára megszüntették és csak a legfontosabb cikkek kerülnek fel az újságból az internetre, egyszerűen anyagi okokból is. A [Magyar Nemzet Online]-t a lap alá tartozó, de önálló szerkesztőgárda készíti.

Adatok

  • Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
  • Főszerkesztő-helyettesek: D. Horváth Gábor, Csermely Péter, Szerető Szabolcs
  • Lapszerkesztők: Ludwig Emil, Villányi Károly, Farkas Attila

Online kiadás (MNO)

  • Megbízott főszerkesztő: Néző László (2007)
  • Megbízott vezető szerkesztők: Udvardy Zoltán
  • Hírszerkesztő-újságírók: Czirják Imre, Epress József, Fürst Ádám, Pálffy Lajos, Lippai Roland
  • Vizuális szerkesztő: Szekeres Zoltán

Rovatvezetők (2007)

  • Huth Gergely – Belpolitika
  • Stier Gábor – Külpolitika
  • Nánási Tamás – Gazdaság
  • Vitézy Zsófia – Kultúra
  • Ballai Attila – Sport
  • Berszán György – Levelezés
  • Havas Iván – Krónika
  • Tóth Tibor – Fotó

Mellékletek 2007-ben

  • Magazin
    • Szerkesztő: Tóth Szabolcs Töhötöm,
    • Társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor
  • Műsorújság
    • Felelős szerkesztő: Lőcsei Gabriella

Kiadja a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű TársaságFelelős kiadó: a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezető igazgatója Lapigazgató: dr. Kövesdi László

Néhány korábbi neves munkatárs

  • Antal Gábor
  • Antoniewicz Roland
  • Avar János
  • Baranyai Judit
  • Baróti Géza
  • Beke Miklós
  • Berkes Erzsébet
  • Berta András
  • Bogácsi Erzsébet
  • Bogárdi Iván
  • Boros István
  • H. Barta Lajos
  • Csatár Imre
  • Csákvári Margit
  • Császár N.László
  • Csillag István
  • Egerszegi Csaba
  • Ember Mária
  • Fedor Ágnes
  • Fehér Béla
  • Fekete Judit
  • Futász Dezső
  • Gaál Piroska
  • Gábor István
  • Gál Zoltán
  • Gárdonyi Jenő
  • Gyulai Zoltán
  • Hajdu Éva
  • Herczeg György
  • Horváth György
  • Illés Sándor
  • Javorniczky István
  • Kartal Zsuzsa
  • Kelemen Gábor
  • Keserű Ernő
  • Komor Vilma
  • Köves Rózsa
  • Láng Tamás
  • László Ágnes
  • Lázár Ervin
  • Lovas Gyula
  • Dr. Lökös Zoltán
  • Malonyai Péter
  • Martin József
  • Dr. Matolcsi Károly
  • Mátrai-Betegh Béla
  • Murányi Gábor
  • Nagy Károly
  • ifj. Nánási László
  • id. Nánási László
  • Puskás L.Tamás
  • Rácz Judit
  • Ránkiné Farkas Klára
  • Ruffy Péter
  • Sárvári Márta
  • Somorjai József
  • Szabó József
  • Szényi Gábor
  • Szilágyi János
  • Szakonyi Károly
  • Tabi László
  • Dr. Tatár Imre
  • Tóth Erzsébet
  • Vass Éva
  • Vámos Imre
  • Várkonyi Tibor
  • Vértessy Péter
  • Víg István
  • Zala Tamás
  • Zay László
  • Zsigovits Edit
  • Zsolt Róbert

 

RÉGI NEMZET

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Régi Nemzet

Évente egyszer, Régi Nemzet címmel, a Vasárnapi Hírek karácsonyi számába behúzva jelent meg.

A lapot író, eredeti nevén„régi Magyar Nemzetesek” társaságát a Magyar Nemzet 10 újságírója alapította, köztük volt H Barta Lajos is. „Mikor az Új Magyarország megvette, mi átmentettük ezt az alapítványt, mert a többség nem ment át. De mégis voltak, akik átmentek jobbra, és nem szerettük volna ezeket az embereket cipelni tovább, ezért összehívtam egy közgyűlést és újjáalakultunk Régi Magyar Nemzetesek Társasága Egyesületté. A Magyar Nemzet főszerkesztője ezt bíróság elé vitte, végül le kellett vegyük, hogy Magyar és így lett Régi Nemzetesek Társasága. Összejöttünk, klubnapot tartottunk, ott Bodor Pál felvetette, hogy csináljunk egy új lapot, de ez álom volt. Végül Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője [1970–75-ig a Magyar Nemzet washingtoni tudósítója] felvállalta, hogy a karácsonyi számban írhatunk egy lapot: ezt a Vasárnapi Hírekben tördelik, a „nyugodt stílust” követve.” [i]  A tördelést Murányi Gábor végezte[ii].

[i]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[ii] Murányi Gábor, írásbeli közlés 2010. május 3.

 

Megszűnés

A lapot tulajdonosa, a Simicska Lajos kiadója 2018. április 11-én, “finanszirozási problémákra” hivatkozva szüntette meg, az általuk elvesztett országgyűlési választás utáni héten.

Források

  • Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársával készült interjú alapján (az interjút készítette Szánthó Péter és Gerdelics Miklós 2007 novemberében)
  • ELTE BTK Kommunikáció és Médiatudomány szak hallgatóinak felmérései alapján (készült 2007 november-december)
  • Hargitai Henrik-Hirsch Tibor: Médiatörténet ([1])
  • Schöpflin Aladár: Pethő Sándor ([2])en:Magyar Nemzet

Kelet Népe (1875-1878)

keletnepe

I. évfolyam 1. szám: 1875. június 15., kedd, Budapest

Lapvezér: Kállay Béni

Kiadóhivatal: Franklin-társulat, Egyetem utcza 4.szám

 

Beköszönő:

Olvasóinkhoz

A jobboldali ellenzék megalakulása folytán szükségessé vált, hogy e párt elvei a napi sajtó terén is határozott kifejezést nyerjenek. E szükségnek kíván megfelelni a KELET NÉPE. A talaj, melyen ma a discussió mozog, tagadhatatlanul kedvezőbb az elfogulatlan eszmecserére, mint az a védelmi állás volt, melybe a kiegyezést elfogadó politikai elemek mind a parlamenti, mind a hírlapi viták terén belekényszerítettek. De épen mind szabadabb s kedvezőbb pálya nyílt az alkotó és szervező eszmék loyalis és hazafias küzdelme számára, kell, hogy lépjenek e pályára a gyakorlati politika emberei, kik a magyar állam megszilárdítását s a magyar társadalom regenerációját nem üres jelszavak vagy összefogás nélküli ötletek, hanem egy jól átgondolt s a maradandóság garanciáit nyújtó terv szerint tartják csak … Súlyos bajok nehezednek a magyar államra, s aggasztó jelenségek mutatkoznak a magyar társadalomban. Ha e bajoknak gátat vetni idejekorán nem sikerül: a nemzet poltikai és társadalmi összeomlásának veszélye napról napra fenyegetőbb utakban fog mutatkozni. Azon politika, mely alkotmányosságunk legújabb korszakában peremre jutott, nélkülözte czélpontjaiban a nemzet jövőjét átkaroló vezéreszméket, eszközeiben a rendelkezésre álló előrelátást, a minden életképes alkotásnál szem elől nem téveszthető sorrendet. Itt rejlik bajaink fő kútforrása. Az üres jelszavak, felületes elméletek, és gépies utánzási ösztön által vezérelt, vagy a rögtöni siker nyughatatlan vágya, s talán néha népszerűségi tekintetek által is sugallt alkotási kísérletek a gyakorlatban természetszerűleg sokszor rombolást és zűrzavart eredményeznek. A jelenleg felülkerekedett pártalakulás mindezen veszélyes jellemvonásokat feltünteti. A kormánynak nincsenek a siker biztosítékait nyújtó vezéreszméi, nincs egy valódi programja, s ennélfogva jövőre sem várhatunk tőle tervszerű alkotásokat. A KELET NÉPE ennélfogva a legujabban érvényre jutott áramlatban nem bírja felfedezni egy jobb fordulat kezdetét, nem lát egyáltalán egy új, egészségesebb irányt, hanem pusztán a hatalomban való megosztozkodást. A KELET NÉPE egész határozottsággal rálép a jobboldali ellenzék által képviselt elvek alapjára, s ez elvek érvényrejuttatását reméli az ország pénzügyi, politikai és társadalmi bajainak orvoslását. A legközvetlenebb veszély államháztartásunk zilált helyzetében rejlik. A KELET NÉPE nem vár sikert a kormány politikájától, mely az államháztartást rendezhetni véli gyökeres közigazgatási reform nélkül, mely a chimaerákkal szakítani nem mer, s a nemzet illusióiból akarja meríteni a honmentő alkotásokra szükséges erőt. A KELET NÉPE az államháztartás rendezését csak pénzügyi, nemzetgazdasági, közigazgatási, a társadalmi reformok combinált alkalmazásával tartja elérhetőnek. A pénzügyek terén a takarékosság, a közigazgatás terén a rend és fegyelem, a társadalmi téren a társadalmi morál helyreállítása, ezek a mi politikai hitvallásunk alapczikkejei. Ezeket írjuk a zászlóra, melyet a törekvéseink diadalába vetett erős bizalommal lobogtatunk. Mi nem a tespedésnek, de nem is a hiú ábrándoknak, hanem az öntudatos haladásnak, a szilárd alapokon való alkotásnak, a munkának, a tetteknek emberei vagyunk. Egész határozottsággal fenn akarjuk tartani a parlamentáris rendszert. De épen az egészséges parlamentarizmus érdekében akarjuk a parlamenti reformot is, és pedig nemcsak ez intézmény külső szervezetében, de a nemzet összes politikai életét felkaroló működésében is, hogy a törvényhozás egyfelől a kellő tevékenységet fejthesse ki, másfelől pedig a valódi alkotmányosság követelményeinek megfelelhessen. Akarjuk továbbá a kormánygépezet, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás egyszerűsítését, hogy a kormányzás olcsóbb, akarunk erős központi hatalmat, hogy az ország államiságának méltó képviselője legyen; akarjuk a központi hatalommal szerves összefüggésben a közigazgatási funkciók czélszerű localizálását, a megyei intézménynek a parlamentarismus és felelős kormányzat igényeihez való idomítását. Tiszteljük a történelmi fejleményeket, nem sértjük, sőt ápoljuk a jogos és méltányos érdekeket. Nem toborzunk híveket a nemzet hibáinak való hízelgéssel. Táborunk a jognak, a rendnek a fegyelemnek tábora. Fegyverünk nem az előítélet, nem a vak szenvedély, hanem a józan értelem. Politikai taktikánk nyílt, őszinte és loyalis. Célunk nem a pártviszály, hanem az állami lét alapfeltételeire nézve egyetértés és összetartás a nemzetben; de azért óhajtjuk az egészséges pártalakulást, mely tért nyit az eszmék szabad nyilvánítására, melyet midőn a magunk részére követelünk, megadjuk ellenf eleinknek is. Ellenezni fogunk minden törekvést, mely az országban létező egyházak, vallásfelekezetek vagy nemzetiségek között viszályt idézhetne elő. Reméljük, hogy a közönség megérti s méltányolja törekvéseinket s bizalommal csoportosul lapunk körül. A KELET NÉPE június hó 15-kén indul meg, s hetenkint hatszor a legnagyobb egész íven, a szükséghez képest rendkívüli mellékletekkel, hétfőn, s ünnep utáni napokon, mint esti lap, a legnagyobb félíven, tehát minden nap meg fog jelenni. Vezérczikkeiben a politikai, nemzetgazdasági, pénzügyi és társadalmi kérdésekkel elsőrangú publicisztikai erők fogják tárgyalni. Az országgyűlés, az osztályok bizottságok és párt-klubbok tárgyalásairól hű értesítésekkel szolgálunk. Kíváló figyelmet fognak szentelni a külügyi politikának, s gondolkodtunk róla, hogy olvasóinknak a külföldi eseményekről hű és gyors tudósításokkal szolgálhassunk. Ausztria ügyei,mint hazánkra nézve is kizárólag fontosak, lapunkban nagy gonddal lesznek tárgyalva. A vidék politikai mozgalmait tárgyilagos hűséggel fogják ismertetni számos vidéki levelezőink. A főváros ügyeit, a tudományos, művészeti és közhasznú intézetek tevékenységét ismertetni és lelkiismeretesen ellenőrizni fogjuk. Kiváló gond fordíttatik nemzetgazdasági rovatunkra, mely a mezőgazdára, s az üzletemberre nézve gyakorlatilag hasznos tudnivalók tárháza leend. Tárczánk az irodalmi, művészeti és társaséleti jelenségek hű és érdekes tükre leend. E rovatunk számára sikerült megnyerni kitűnő tárczaírónk, Hevesi Lajos úr állandó közreműködését. Lapunk körül oly számos és oly jelentékeny erőket sikerült csoportosítanunk, hogy a művelt közönség fokozott igényeinek is teljes mércben megfelelhetni reménytünk. Budapest, 1875. junius hóban

Kállay Béni (lapvezér), Komócsy Lajos (felelős szerkesztő)

Utolsó szám: IV. évfolyam 358. szám, 1878. december 30., Budapest

Főszerkesztő: Halász Imre

Kiadóhivatal: Franklin-társulat, Egyetem utcza 4.szám

Megszűnés oka: új lap indítása (utód: Magyarország)
Leköszönő:

A KELET NÉPE a jelen esti kiadással megszűnik, minthogy a kiadóhivatal elhatározta holnap már a >Magyarországot< küldeni a t. előfizetőnek. Midőn alulírt a t. olvasóktól bucsut vesz, el nem mulaszthatja meleg köszönetét nyilvánítni mindazoknak, kiknek azon negyedfélév alatt, míg e lapokat szerkesztette, barátságát és rokonszenvét tapasztalni alkalma volt. E gyakran tapasztalt barátság és rokonszenv mindenkor kellemessé fogja tenni alulírtra nézve a visszaemlékezést a tövises szerkesztői pályára.

Halász Imre A >KELET NÉPE< szerkesztője
Készítette: Fazekas Gyöngyi