Múlt és Jelen (1841-1848) Kolozsvár

multesjelenhetilap410209p2 multesjelenhetilap410209 multesjelen480602 multesjelen480509 multesjelen480328p2 multesjelen480328 multesjelen480324 multesjelen480321 multesjelen480102 multesjelen450708 multesjelen450620 multesjelen450117 multesjelen430103 multesjelen410402 multesjelen410105 multesjelen4709 multesjelen41fedolap multesjelen410105p1 multesjelen41eloszop2 multesjelen41eloszo

Folytatás: Jelen (1848)

Melléklap: Hon és Külföld

Sz: Szilágyi Ferenc
Szilágyiról írja Méhes Ferenc Várady-Szabó Jánosnak: „Prof. Szilágyi is akar kiadni itt politikai ujságot. Ez a Hírnök fija akar lenni. Az én újságom megbuktatására törekszik – ez nagyon veszedelmes ember – énnekem elejétúl fogva sok bosszúságot okozott”
Késõbb: „Az elõfizetési idõ beálltával a Múlt és Jelen 48-49. szá,ai (1844. júl.)hasábjain velem bibelõdik s amint személyemet gúnyolja, így lapomat a revolutio pártolójának s a kormány ellenségének kiáltja” – írja Méhes. Szilágyi egy ízben a kancelláriát is kérte, hogy tiltsák meg az Erdélyi Híradó bõvítését, melyben történelmi, fölédrajzi, bibliográfiai adatokat akart közölni, mert a konkurenciától félt.
1848-ban forradalomellenessége miatt megfosztják tanszékétõl. Pesten 1849-52 a Magyar Hirlap, utána a BP. Hírlap szerk-e.

Ny: Ev. Ref. Fõiskola

Konzervatív lap

Hirnök (1837-1845) (Pozsony)

hirnok44jun14p202 hirnok44jun14p201 hirnok44jun14p1 hirnok44jan4p4 hirnok44jan4p1 hirnok43maj8 hirnok41jan4 hirnok40sept3 hirnok39feb25 hirnok38marc23p2 hirnok38marc23 hirnok38marc2 hirnok38apr2 hirnok37jul4p2 hirnok37jul4p1 hirnok1B hirnok1A hirnok1837jul4 hirnok37aug15

Melléklap: Századunk

Politicai, tudományos, művészeti s szépirodalmi hírlap (1837)

Sz: Balásfalvy Orosz József (1837-45) (A 30-40-es években több lapot szerkeszt Pozsonyban (Fillértár, Hírnök, országgyűlési Tudósítások, Századunk, Pressburger Zeitung) A Hírnökben támadja a Bajza-Vörösmart-Toldy triászt.) „Nagyobb kényelemmel nem lehetett sem alapítani sem szerkeszteni lapot, mint azt Balásfalvy Orosz József tevé és teszi. Ő nagy akadémikusokkal tanulta a pénzt beszedni, s mások által dolgoztatni. Minden pártnak szeretne eleget tenni.” (Kovacsóczy: Magyarkák. Lipcse, 1845.)

Csató Pál (Hírnök szerk. ) Csató Pál Hírnökbéli hírlapi szemléit Bajza J. bírálja élesen, mert szerinte Csatónak vannak pajtáslapjai (Rajzolatok), neutrálisok (E.H.) és ellenségei (Athenaeum, Jelenkor). Ilyeneket ír pl: „Az Athenaeum e heti számaiban említésre méltó tudományos cikkelyt nem találtunk.

Ny: Wigand Fridrik (1837-38)
Schmid Antal Pozsony (1838-45)

1834-ben a bécsi Magyar Kurir megszűnésekor Bajza József és Csató Pál is ajánlkoznak szerkesztőnek, de végül Balásfalvy Orosz József kapja meg az engedélyt a pozsonyi konzervatív Hírnök kiadására.

„A Hírnök a Nova Possoniensia beosztása szerint készült. “ „Minden párton kívül áll”.

Történet:

1837-ben Kossuth Lajos ellen a Törvényhatósági Tudósítások c. engedély nélküli “levezelése” miatt hűtlenségi pert indítottak és márciusban letartóztatták. Alig 2 hónap múlva, 1837. július 4-én Metternich Balásfaly Orosz Józsefnek adta az akkor épp üres, magyar lap kiadására vonatkozó engedélyt, aki pozsonyi Hírnök (melléklapja a Századunk) címen indította meg kormányhű lapját. Ez töltötte be először a hatalomhoz hű magyar lap szerepét, mint amilyen a bécsi Wiener Zeitungé volt.

Szerkesztője Balázsfalvi Orosz József, aki annak idején még Kossuthtal együtt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat; majd Pozsonyban a Fillértár c. kőnyomatos képes ismeretterjesztő lap szerkesztője volt. A Hírnök támadja Széchenyit, közel áll a később a Világot átvevő konzervatív “fontolva haladó” Desewffy családhoz.

A Hírnök korszerű tipográfiával, a francia sajtó vizuális elemeit átvéve jelent meg. Kb. 2000 példányban jelent meg.

Orosz József franciaországi emigrációban, öregen, szegényen, öngyilkossággal végezte életét 1851-ben.

Világ (1841-44)

vilagp280 vilagp41jan2 vilag44jun5p412 vilag44jun5p411 vilag44jan6p11 vilag44jan6p10 vilag44jan6 vilag43marc29 vilag43jan25hirdetes vilag43jan25 vilag42mutato vilag42jul2 vilag42janp38 vilag42jan1 vilag42aug13 vilag41okt2 vilag41jul3 vilag41janp10 vilag41jan132B vilag41jan131 vilag41jan13p16ab vilag41jan13p15ab vilag41jan13p14ab vilag41jan9 vilag44jun5 vilag41jan1312

1844. jún. 5: A Világ utolsó száma alján ez olvasható: “A jelen számmal vége a “Világ”nak”.

Világ I: A liberális Világ (1841)

A Pesti Hirlappal egy napon, 1841. január 2-án jelent meg. A Világ első korszakában plebejus liberálisn, egyenjogúságpárti. Vajda Péter alatt célja: “a leggondosabb figyelemmel” óhajt lenni “az egész világ állására”, másrészt “világot akar terjeszteni szeretett hazánk ügyeire”. (a “világ” szó régen kétértelmű volt: lásd: “ég a világ a boltba”) Vezércikk van a Világban is, a belföld rovat élén. Bécsben – a Pesti Hirlaphoz hasonlóan – a lap nem terjeszthető. Nem áll mögötte politikai erő; talán ez az oka, hogy négy hónap után szerkesztője indoklás nélkül távozik.

Világ II: A konzervatív Világ (1841-44)

Az új Világ a Dessewffy Aurél féle “fontolva haladó” konzervatív irányzat lapja. Desewffy Aurél is ír vezércikkeket és bírálja a Pesti Hirlapot. A lapot Dessewffy Aurél 1842-es halála után Dessewffy Emil irányítja, aki 1844-től a megszűnő Világ helyett a Budapesti Hiradó egyik szellemi vezére.

Nemzeti Ujság (1919-1944)

nemzetiujsag_c

Első megjelenés: 1919. szeptember 28. I. évf. 1.szám

Utolsó megjelenés: 1920 január 15. II. évf. 13. szám

Főszerkesztő: Túri Béla

Szünetelt: 1920. január 15. II. évf. 13. szám – 1944. június 11. vas XXVI. évf. 130. szám

Felelős szerkesztő: Dr. Tóth László

Megszünt: 1944 okt. 25. szerda XXVI. évf. 242.

Szerkesztő: K. Török Miklós

Megszünés oka: 1944 okt. 26 csüt. egyesül az Uj Nemzedékkel

Konzervatív keresztény-nemzeti lap.
Programmunk: 

A Nemzeti Ujsag a magyar nemzetnek kíván lapja lenni. A magyar nemzeté mely ezer év előtt a Duna-Tisza mentén hazát szervezve keresztény államot alapított s magyar fajiságba beoltva a kereszténység szellemét, tagjává lőn a kétezeréves keresztény kulturközösségnek.  Idegen népek tengerében ezeréves fenmaradásunknak titka is az volt, hogy a magyar nép politikailag megszervezett nemzetté tudott válni és hogy államiságának keresztény mivoltában létének mély erkölcsi alapot is vetett.

Most a magyar nemzetre tragédiával végződő világháború után nemzeti létünk e megtörhetetlennek hitt fundamentumai hasadtak meg.

Keresztény mivoltunkat pedig amúgyis megtámadta a magyarságunkból kiforgató és a keresztény kultúrából kiszakító idegen szellem mely úrrá lett irodalmunkon, sajtónkban – és végül egy vakmerő kísérlettel a kommün alatt a hazán is.

Ez a döbbenetes feleszmélés felrázta a magyar faj elszunnyadt lelkét. Nagy nemzeti szerencsétlenségünk pörölycsapásai alatt napról-napra keményedik a nemzet elhatározása, hogy lelkében és államiságában újra keresztény nemzet akar lenni.

Ez a nemzeti programm a Nemzeti Ujság programmja. Mi nem ez új névvel vettük fel e programmot. Régóta hirdetjük a keresztény állampolitika és a keresztény kultura szükségességét.  A mostani nagy ráeszmélésben azonban a keresztény politika hitvallóinak tábora. Az írói és politikai gárda hatalmasan megnövekedett. Valóban a nemzetnek programmjává lett: hogy keresztény kulturállamban akarja ezeréves létét folytatni. A faji ösztön csodálatosságával s nemzeti élet vitalitásával nyilvánul meg az akarat: kivetni mindent a nemzeti életből, ami keresztény nemzeti létünket veszélyezteti és megalkotni mindazt, ami egy új nemzeti élet feltételeit adja.

A magyar nemzetnek sorsa sokszor kockára került évezredes történelme folyamán, de a nemzet mindig rátalált önmagára.  Most nemzeti öntudata szerencsétlenségének nagyságának arányában jelentkezik. Soha világosabban rá nem eszmélt keresztény magyarsága megmentésének és megőrzésének szükségességére. A magyar etnikum hordozója: a falu ez a Tisza-Duna mentét átfogó óriás soha jobban talpra nem állott, hogy lerázzon magáról mindent és mindenkit, aki magyar és keresztény mivoltát le akarja törni, aki, vagy ami keresztény magyarságának, faji uralmának feltételeit veszélyezteti. A nagy feleszmélés megtörtént a nemzet szellemi vezetőiben is. A keresztény politika mint állami hitvallás hangzik el. Nemzeti öncéluságunknak ujra tudatára ébredtünk. tudjuk hogy a Tisza-Duna mentén történeti léthez is csak addig van jogunk míg magyarok és keresztények vagyunk.

Lejárt liberális jelszavakkal tehát nem szabad többé félrevezetni a nemzetet. De nem is lehet. A magyar végzetes önsorsán keservesen tapasztalta, meg hogy a liberalizmus nem a szabadság és a jólét, hanem nemzeti felbomlás és dekadencia útjára vezet. A liberalizmus, mint gazdasági elv is megbukott. Az egyenlőtlen verseny épp az egyenlőséget tette csúffá. Kitünt hogy a társadalmi fejlődést nem biztosítják a szabadság jelszavak. Nem elég az állam politikai és jogi megszervezése. Magát a társadalmat kell újjászervezni. Ez a szocializmus történeti feladata.

A szociális világfelfogás felismerte, hogy nem elég az egyén szabadságát szervezni az állammal szemben, ha szabályozatlan marad az egyénnek viszonya a társadalomhoz a munkához és a termelt javak felosztásához. E rendezés nélkül folyton társadalmi forradalmak fogják megrázkódtatni a nemzetek életét a fokozatos fejlődés helyett osztályharcok és revoluciók martaléka lesz a társadalom maga az európai kultúra is. A magyar- és oroszországi romok már történeti bizonyságul is szolgálnak erre. A keresztény szocializmus a társadalmibb felfogás a szociális gondolkozás igazságait szem elől tartva nem rombolni, de újjáépíteni akar. Nem az osztálygyülölet tüzével gyujtogat hanem az életfeltételek harmonikusabb megteremtésével akarja megszüntetni a rikító osztályellentéteket. Igazi demokráciát akar, mely mellett a keresztény népakarat érvényesül, s a népjólét fokozódik.

A keresztény szociális politika vállalja a XX. századra háruló nagy kulturfeladatot: emelni az emberi méltóságot, biztosítani az egyénnek az élet javaihoz való jogát. A munka jogán és kötelességén felépülő társadalom a mi ideálunk is mert szociális gondolkodás voltaképen nem egyéb mint a társadalmak életére alkalmazott kereszténység .

Ebben a keresztény-szociális építő munkában kell hogy résztvegyen mindenki aki keresztény világnézet magaslatán és az evangéliumi erkölcs alapján áll e hazában. Keresztény magyarságunk veszélyeztetésének felismerése közös védelmi harcra és közös alkotó munkára kötelez mindenkit, aki keresztény és magyar. A keresztény magyarságnak ebben az új honfoglaló munkájában a kereszt most a honszerző kard is a kezünkban. Nem keresztes háborút hirdetünk ezzel, de ráeszméltünk, hogy csak az marad meg magyarnak, ami keresztény kézben is marad. Ezért kell, hogy földünk a kulturánk a sajtónk a vagyonunk az iparunk a gazdasági életünk egyaránt keresztény kezekben legyen. Az életrekelt nemzeti Géniusz megkereszteléséről van itt szó, hogy egész közéletünk keresztény arculatot mutasson, keresztény szellemet tükrözzön. Újra keresztény országot akarunk a Duna-tisza mentén melyben mindenki boldogulást, hazát találjon.

Ez a Nemzeti Ujság keresztény-szociális nemzeti programja.

Magyarország (1878-1881)

magyarorszag7

A lap megjelent 1878. dec. 31.-1881. dec. 15. között.

Előzmény: Kelet Népe

Első szám

I. évf. 1. szám: 1878 dec.31, Budapest

Felelős szerkesztő : ifj. Ábrányi Kornél[1]

Megjelenik: naponként

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: IV.kerület, Barátok-tere 4, Athenaeum épület

Beköszönő szöveg

” Lapunk nem üzleti vállalat. Magyar lap van elég. Több, mint némelyiknek az előfizetője. Lapunk feladatából meríti létjogát, feladata pedig az, hogy az országgyűlési kormányképes ellenzék és a hazai közvélemény közt megteremtse azt a szoros, közvetlen és mindennapi érintkezést, mely kölcsönösen biztat, bátorit, az összetartás és az összeműködés hatalma által győzelemre vezet. A magyar nemzeti érdekek annyi csatát veszítettek a mai nappal befejezett évtized alatt, hogy több csatát veszíteniök nem szabad.Tömörüljünk, hogy erősek legyünk. F-o-g-j-u-n-k kezet szorosan! – mondja lapunk programmja. Müködéséről akar lapunkban számot adni az egyesült ellenzék a hazai közönségnek mindennap, és magába akarja szívni a magyar közvélemény panaszát óhaját, reményét, mert a közvéleménytől elszigetelve tehetetlen az államférfiak bölcsessége. Egy nagy eszme hirdetése feladatunk. Az eszme az, mely az egyesült ellenzéket megteremtette. Az eszme az, hogy előszeretetekből és hajlamokból eredő különbségeknek, a másodrendü kérdésekben létezhető eltéréseknek, mindenekfelett pedig az egyéni versengéseknek és féltékenykedéseknek, a kicsinyes személyes czéloknak ma el kell esniök, nehogy tehetetlen maradjon továbbra is mint eddig volt, a nemzeti közakarat, nehogy összeroskadjon fejünk fölött a ház, míg lakói a berendezés és a fölött versengnek, hogy ki melyik helyen üljön.

Mert ma meg vannak támadva a haza épületének létalapjai. A magyar nemzet lábai alatt : ingadozik a talaj. És ezekkel együtt meg vannak támadva azok a létalapok is, melyeken a monarchia nyugszik. Mig gr. Andrássy magyar miniszterelnök volt, a magyar államot vezette a zürzavarnak, a ziláltságnak, a kimerülésnek. Mióta külügyminiszter, azóta az egész monarchiát vezeti ezen az úton. Drágán, életérdekeink kockáztatásán megvásárolt külsikerek, anyagi érdekeink pusztulása, az alkotmányos kormányzás meghamisítása a kortes-kormányzás által, a lelkiismeretek megzavarása és megrontása, a belbéke felbontása, a fajok egymásra uszítása, végre egy mindenekfölött végzetes conflictusnak felídézése, Magyarország és Ausztria érdekeinek mesterséges egymásra robbantása, és evvel a monarchiának és dynastiának veszélyeztetése, ez az ő politikája, melyhez első segédül állott be kitanult furfangjával és megbicsaklott makacsságával Tisza Kálmán, hogy megfordított uton folytassa egykori ellenzéki müködését, és ez azon politika, mely ellen mi a harczi riadót akarjuk hangoztatni napról napra, legyen akármilyen sürü a bántott érdekek, a hatalomszomj, az uralomvágy, a híúság és a pártszenvedély gyülölségének és rágalmainak golyózápora. Mert ha a nemzet legdrágább érdekei vannak vakmerően és könnyelmüen megtámadva, és ha a nyugodt discussió végkép ki van merítve, és ha az érvekkel szemben a hatalom birtokának brutalitására támaszkodnak a támadók, akkor be van bizonyítva, hogy a nyugodt discussió elégtelen, akkor a forró harcznak elkeseredettsége kezdődik. Jajj azoknak, a kik okozták.

Mi ma nem először találjuk magunkat szemben az Andrássy-politikával. Mi ebben a harczban nem vagyunk ujonczok. A hazafi aggodalom nem először mondatja velünk, hogy a politikai egyéniségnek kormányzása annál veszélyesebb, minél ragyogóbbak és rendkívüliebbek egyéni adományai.Hanem ma az aggodalom félelemmé emelkedett. És ma először érezzük, hogy egy nagy nemzeti párt osztozkodik érzelmeinkben és hogy a párt mögött a nemzet zöme áll. Ma először hivatkozhatunk arra, hogy e politika ellen fordult,már csaknem minden. A mi ebben az országban már államférfiúi belátást, független hazafi szellemet képvisel. Elégtétel a oknak, a kik e harczot évek előtt kezdték. De melyikük nem mondana le örömest az elégtételről, ha szemlét tart e politikának azon eredményei fölött, melyekre szükség volt, hogy idáig jussunk? Nem volt elég a magyar állam eladósítása, nem a chronicus deficit megdöbbentő növekedése, nem az állam consistentiájának megbomlása, tekintélyének lerontása, lakóinak elszegényedése. Kellett egy kiegyezés, mely Magyarországot gyarmattá törpitette, és kellett egy külpolitika, melynek eltagadhatatlan eredménye, akárhogyan csürjék és csavarják, a nagy tény, hogy Európa délkeletén, azon a téren, a hová politikai és kereskedelmi befolyásunkkal utalva vagyunk, ha ugyan nem akarunk bocsánatot kérni, hogy még létezni merészkedünk, a legnagyobb változást szenvedték a hatalmi arányok éjszakkeleti szomszédunk előnyére, azaz ugyanabban, vagy inkább kétszeres mértékben a mi hátrányunkra. – Mert a hatalmi arányokban a mit az egyik nyer, azt kétszeresen veszíti a másik. És hogy a megdöbbentő veszteség némileg maszkirozva legyen, bele kellett mennünk egy véres és dicstelen hódításba, melyből hasznunk semmi, csak ujabb bonyodalmaink keletkezhetnek, a melynek anyagi terhei a pénzügyi zavarokba beláthatatlan időkre löknek bennünket vissza, és mely máris ujabb alkotmányválsággal fenyegeti a monarchiát, holottan ma inkább, mint valaha kellene belrend és belbéke által is erősnek lennie.

Valóban az ilyen politika nem hasonlítható semmihez sem, hanem ha ahoz az életpályához, mely kezdődik brillirozáson és végződik tőbelövésen.

Évről évre felküldi az ország ifjuságának virágát a fővárosba. Mennyi nemesszivü ambitió, mennyi büszke remény az atyai szívben, az örömnek és a félelemnek mi láza az anyai kebelben és mi hő imádsága.

Jőnek tanúlni, jőnek világot látni, jőnek életpályát alapitani. És tanúlnak, látnak világot, keresnek álatpályát. Élnek a fővárosban és életet adnak neki. De némelyik egyszerre csak elkezd ragyogni. Szembetűnő mindenütt. Pénzen vásárol barátot, hizelgő szót, szerelmet. Így akar uj fényt adni ősi névnek vagy így akarja pótolni az ősi nevet. Igy akar consideratióhoz jutni. Az egyiknél mindenki tudja, hogy rámegy az ősi birtok. A másiknál, hogy életprogrammja a kártyalap. Harmadiknál, hogy minden sportok közt legnagyobb sportja a váltónyargalás. Másoknál senki nem tudja, honnan és miből. Milyen kár értük!– Mert mindent nem lehet tenni ügyesség, szellem, gráczia ás bátorság nélkül. Mennyi szerencsétlenül aplicált jó tulajdon! A vége pedig az, hogy amelyiknek nem sikerül harmincz éves koráig jó parthiet csinálni, az rövid ragyogás után kezd homályosodni, hogy egy egész emberéletre szánalmas alak legyen. Szülőföldjén, vagy még szánalmasabb a fővárosban. A büszkébb és bátrabb pedig, a milyen elegánsan élt, olyan elegánsan főbe lövi magát. És van a ki még szomorúbban végzi. Van erre egészen uj, rettentő példa. – Csak kevés van arra hivatva, hogy Tiszának segédkezzék Magyarországot kormányozni.

Ha van egyfajta ember, a melyik még ma is tiszta meggyőződésből helyeselheti a kormánypolitikát, akkor ez a fajta az. A lélektan örök törvényeinél fogva kormánypártiaknak kell lenniök. Mert az ő életprogrammjuk a kormány politikai életprogrammja. A kártyaház. A va banque. Az uzsoraadósság. A megvásárolt vonzalom, a fizetett dicséret. A jövőnek compromittálása múló vagy üres sikerért. A svihák-politika. A firtli-országlászat.

Tíz évvel ezelőtt alig kötöttük meg a kiegyezést és azon voltunk, hogy Magyarországot és a monarchiát consolidáljuk. Hova consolidáltuk gróf Andrássy ragyogó politikájával?

Fenyegetve vannak a nemzeti érdekek és köztük a legnagyobb, az alkotmány. Egymás kezére játszik a túlzás és a reakció és mit együtt érlelnek, az oly összeütközés, mely nem alkotmányos küzdelem többé, hanem idegen törekvések útját egyengető, a nemzeti erőket forró lázban elsorvasztó belviszály, veszedelme a nemzetnek és a királyi koronának.

A kiegyezés, a mint kormányaink megkötötték, a helyett hogy egymáshoz közelebb hozta volna, egymás ellen ingerelte az egymásra utalt két államot. A boszniai hódítás a két államnak és kapcsolatának közjogi alapjait fenyegeti. Ausztriában pedig a Németországhoz csatlakozásról beszélnek és németek és csehek a fölött pactálnak, hogy szövetkezzenek a magyarok ellen, oly politika miatt, mely legkevésbé a magyarnak kell, melyet azonban magyar államférfiú a magyar kormány és országgyűlés többségével kényszerít a monarchiára. Itten nálunk persze ezt megint arra használja a kormány politika, hogy csehek és németek ellen ingereljen bennünket, holott a magyar nemzet csak tapsolhatna szövetkezésüknek, ha az által megtudnának buktatni egy politikát, melyet csak az tulajdoníthat magyar hegemóniának, a ki nem tudja, hogy épen e politika által a magyar nemzeti közakarat erőszakolva, kijátszva van. Mi Szent-István-rendet nem szerezhetünk. Excellentiás czímet, melytől nagy uraink elbódulnak, mint a tánczosné a karperecztől, ki nem eszközölhetünk. Püspökségekről nem rendelkezünk. Hivatalt sem oszthatunk, szolgabirót és főispánt kortesnek ki nem rendelhetünk. Nem nyulhatunk országos alapokba ingadozo barátok támogatására. Még a catasterhez és az államjavakhoz sem nevezhetünk ki senkit sem. A képviselő-ügyvédeknek semmi kedvezményt nem nyujthatunk. Udvari kegyet nem igérhetünk. Az üres hiúságot szerepeltetni nincs módunkban.

A kinek ez kell, az menjen a kormány párthoz. De nem, ne menjen; hanem maradjon; mert hiszen bizonyosan már régen ott van. A mit mi igérhetünk, az a teljesített kötelesség tudatának férfias érzete; a lelkiismeret nyugalma, a tudat, hogy a haza romlása bennünket nem vádol; végre pedig az az érzet, melyről tudja mindenki, a ki érezte valaha, hogy nem lehet a világon semmi, sem kincs, sem élv, sem hiuság, a mi az emberi keblet annyira megnyugtatni, kielégiteni, felemelni, boldogitani képes volna: azt a magasztos érzetet, melyet annak büszke tudata ád, hogy meggyőződésünket érdekeinknek alá nem rendeljük, hogy elég nemesek vagyunk egyéni érdekeink feláldozásával is kiállani magasabb, szentebb érdekek védelmére.

Fogadhatja ezt kétkedő mosollyal a kiszáradt cynizmus. Elbizhatja magát abban, hogy a magyar nemzetből sikerült egy szomorú évtizednek kiölni a lelkesedést, és hogy sokkal lesujtobbak az anyagi gondok, semhogy ma felemelkedhetnének a lelkek a porból. De arról tesznek bizonyságot a történelem nagy tanuságai, hogy épen olyankor, mikor az eltemetett erkölcsi erők sirja fölött ülik orgiáikat a demoralisátió, a rideg önzés, az alacsony számítás, és mikor kiholtnak látszik minden nemesebb törekvés: akkor egy leírhatatlan undor fogja el a sziveket, eruptióként tör ki a visszahatás, megemlékezik az ember, hogy nem csupán állat, hanem van kebelében valami, a mi égi eredetü, és a mit kiölni belőle nem lehet soha. Sirjából kitörve löki félre a reá gördített sziklát, és jajj azoknak a kik reá gördítették. (Asbóth János)

Története

Indulása

A sajtó korábbi nevelő, oktató jellegét felváltotta a tájékoztató, valós tényekre szorítkozó írásmód. A korábbi költőszerű publicistákat pedig fokozatosan felváltották a tényfeltáró riporterek (KÓKAI-BUZINKAY-MURÁNYI). Ezt a folyamatot igen jól szemlélteti az 1879-ban megjelent Magyarország című napilap három éves pályafutása. Ugyanis e folyóirat ugyan politikai közleményként maradt fenn a köztudatban, azonban már erősen látszik rajta a későbbi újságírás objektivitása, ellenőrző funkciója is. A Magyarország a korábbi Kelet Népe című konzervatív lap utódjaként jelent meg 1878 dec. 31-én. A Kelet Népe (nevét gr. Széchenyi István[2] 1841-es híres vitairatának címéről kapta) a Konzervatív Párt hivatalos lapja lett, hirdetve a konzervatív eszméket pusztán a tényekre szorítkozva, lényegében folytatva elődjének, a Közérdeknek koncepcióját. A Kelet Népe többek közt rávilágított a magyar társadalmi rendszer konzervatív jellemzőire illetve küzdött a liberalizmus téves megítélése ellen. Cikkeiben erősen bírálta Andrássy Gyula[3] külügyminiszter és Tisza Kálmán[4] miniszterelnök politikáját, bebizonyítva, hogy a Birodalom számára a legjobb megoldás lenne, ha konzervatív politikát folytatna. A folyóirat egészen az 1878-as megszűnéséig változatlanul kitartott nézetei mellett. Ugyanebben az évben a Konzervatív Párt beolvadt az újonnan alakult Mérsékelt Pártba, és a Kelet Népe immáron Magyarország néven a mérsékelt ellenzék közlönyévé vált. Szerkesztői közt olyan tehetséges és elismert párttagok voltak, mint Chorin Ferenc, Simonyi Lajos, Apponyi Albert, Lukács Béla és Szilágyi Dezső. Felelős szerkesztője ifj, Ábrányi Kornél volt, aki a Kelet Népét is igazgatta 1876-tól. A Magyarország lapnak kiemelkedő alakja volt Asbóth János is, aki kiváló cikkeiben tényfeltáró, elemző munkát végzett, gyakran visszatekintve korábbi történelmi eseményekre. (BUZINKAY2008)

Egyedi jellemzők

Jelentős újdonságnak számított a Magyarország stílusának és vezércikkeinek megreformálása. A korban ugyanis a politikai hírlapstílus nagyrészt azonos volt. Kossuth Lajos[5] az 1840-es években kialakított egy jellemző vezércikk stílust, mely közel három évtizedig mértékadóvá vált. A merész, indulatos szavak, az érzékletes, hatáskeltő megfogalmazás, az erős érzelmi és hangulati elemek használata jellemezte a Kossuth-féle megfogalmazást, melynek legfőbb célja volt az olvasók figyelmének felkeltése. A cikkek bonyolult mondatfűzései és fellengzős nyelvhasználata sokkal inkább a politikai szónoklathoz hasonlítottak. (DEZSÉNYI-NEMES 1954.) Asbóth és Ábrányi szakított e jól bevált hagyománnyal és egy olyan stílust vezettek be, mely már az élőbeszéd egyszerűségéhez és hangneméhez állt közelebb. Franciás, csevegő módban fejtették ki gondolataikat, a cikkek felépítése pedig sokkal fokozatosabb és érthetőbb volt, így ez a stílus hamar népszerűvé vált. 1881-ben az Athenaeum Rt.-től a Franklin Társulat vette át a kiadás jogát, ekkor rovatcikkei is megújultak, olvashatóbb, nagybetűs szedésben jelentek meg, modern betűformákkal és gazdag tipográfiával.(KOSÁRY-NÉMETH G.1985.)

Olvasói

A folyóirat célközönsége legfőképpen mindazok voltak, akik a Mérsékelt Párthoz hasonlóan ellenezték a Tisza-kormány ideológiáját, tevékenységeit. Akik kiálltak a konzervatív eszmék mellett, és támogatták a bátor, alapos, elemző-tényfeltáró újságírást, amely így megakadályozta a politikai erkölcstelenséget és biztosítta a közvélemény ellenőrző hatalmát. A lap előfizetőinek száma körülbelül 1500 fő volt.

Munkatársak

A Lapbizottmány tagjai közt olyan elismert és kiváló emberek dolgoztak, mint Apponyi Albert gróf[6], Chorin Ferenc[7], Lukács Béla[8], Simonyi Lajos[9], Szilágyi Dezső[10] A lap belső munkatársa Asbóth János[11] volt.

Politikai hovatartozás

A lap az 1878-ban megalakult Mérsékelt Ellenzék Párt[12]( eredeti nevén: Egyesült Ellenzék)hivatalos napilapja volt.

Utolsó évei

Három évnyi pályafutás után 1881 decemberében a Magyarország megszűnt. Habár a lap határozott konzervatív szemléletet követett, a kialalkult belső tartalmi ellentmondások miatt társadalmi támogatottság nélkül maradt.

Utolsó szám

III.évfolyam 344.szám : 1881. december 15, Budapest

Felelső szerkesztő : Ifj. Ábrányi Kornél

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: IV. kerület, Egyetem-utca 4, Franklin Társulat épülete

Leköszönő szöveg

A „ Magyarország” Tisztelt Olvasóihoz!

A « Magyarország » a mai nappal megszünik. Midőn ezt olvasó közönségünkkel tudatjuk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a politikai irány, melyet a « Magyarország» képviselt, ma már független politikai sajtónak annyi más orgánuma által képviseltetik, hogy ily körülmények közt a « Magyarország» -nak mint külön orgánumnak fentartása nem képezhet továbbra is politikai szükséget. Hogy a « Magyarország» már ma, a hónap közepén szűnik meg, ennek oka szerkesztőségi viszonyokban rejlik. De hogy előfizetőink, kiknek a lap iránti igényeik az év végéig terjednek, minden tekintetben kárpótolva legyenek, gondoskodtunk arról, hogy a «Magyarország» helyett a mai naptól kezdve ez év végéig, minden felülfizetés nélkül a « Pesti Naplót » kapják : megjegyezvén azonban, hogy ha valamelyik előfizetőnk a félhónapi előfizetési pénzt visszakövetelné, azt a « Magyarország » kiadóhivatala utján megkaphatja.”‘

Hivatkozások

BUZINKAY Géza: Magyar hírlaptörténet (1848-1918) Corvina Kiadó. Bp,2008.

DEZSÉNYI Béla – NEMES György : A magyar sajtó 250 éve I. Művelt Nép Könyvkiadó. Bp, 1954.

KOSÁRY Domokos – Németh G. Béla (szerk.) : A magyar sajtó története II. 1867-1892 Akadémiai Kiadó, Bp, 1985.

KÓKAI György – BUZINKAY Géza – MURÁNYI Gábor : A magyar sajtó története II. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége – a Bálint György Újságíró-iskola kiadása.

Magyar Világ (1902-1903)

magyarvilag2

A Magyar Világ (1902. december 21. – 1903. április 29.) Benedek Elek és Földes Béla pártpolitikától független, nemzeti keresztény-konzervatív értékrenddel szimpatizáló napilapja.

A lap programadó cikke

Hitvallás.

Budapest, dec. 20.

Indítván első útjára a Magyar Világ-ot: Isten nevével kezdjük a mi munkánkat. Övé a dicsöség, hogy heverő tollunkat ujra fölvehetjük; Őt illeti a hála, hogy a nehéz órákban elcsüggedni nem engedett; Ő adta nekünk az erőt, a lelkességet, hogy munkáljunk a mi nemzetünk üdvén, javán, Ő tett szózatossá ajkát a szegény embereknek, kik elhivtak minket a nagy munkára: jertek közénk s tanitsatok minden népeket, lelketek kincsét oszszátok meg velünk!

Indulván első útjára a Magyar Világ: Isten nevével szivünkben teszünk vallást a mi hitünkről. Hisszük és valljuk, hogy ez a mi világunk nem szivünk szerint való magyar s hogy ennek az országnak minden szegletében felcsendüljön a magyar szó, otthon érezze magát a magyar lélek: ezen munkálni utolsó lehelletig, elsőrendű kötelesség. Hisszük és valljuk, hogy a magyar sajtó csak akkor teljesit tökéletes nemzeti hivatást, ha sem politikai pártoknak, sem váltakozó kormányoknak, sem felekezeteknek, sem semmi nevén nevezendő társadalmi osztálynak szolgálatába nem szegődik, hanem pártokon, kormányokon, felekezeteken, társadalmi osztályokon felül emelkedve, igaz lélekkel keresi a magyar nemzet boldogságához vezető egyenes utat s megtalálván, sem jobbra, sem balra nem tántorodik.

Hisszük és valljuk, hogy Magyarország mindaddig nem lesz magyar, valameddig lesz ez országban egy iskola, melyben nem magyarnak nevelik a jövendő nemzedéket s valameddig a magyar nyelvű s magyar lelkű iskolai oktatást ki nem egészíti a hadseregnek nyelvben és szellemben tökéletes magyarsága. Magyar iskola, magyar hadsereg: minden magyarnak, egyező óhajlása. Ennek az óhajlásnak követeléssé kell válnia s ha azzá vált, hol a földi hatalom, mely e követelésnek ellenszegülni merjen? Hisszük és valljuk, hogy a magyar nemzeti és faji politika elsőrendű feladata a határszéleken lakó nevezetesen az erdélyi magyarság és a székelység gazdasági és kulturális megerösitése. Ezeknek pusztulását kérlelhetetlenül követeli az egész ország pusztulása. Hisszük és valljuk, hogy irodalomnak, tudománynak, müvészetnek, munkáljon azokban bár a legerősebb magyar lélek, csak ugy lehet tökéletes hatása, nemzeti erőt, nemzeti öntudatot ébresztő, tápláló ereje, ha minden intézményünk alulról fölfelé: magyar; ha nemcsak hirdetjük tollal, szóval, de meg is valósítottuk a magyar világot.

Hisszük és valljuk, hogy mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk mindaddig nem jut a mindnyájunk által óhajtott megerősödésre, valameddig a magunk dolgában való független rendelkezés jogával nem élünk. Ezzel a joggal pedig élnünk kell, ha – élni, fejlődni, boldogulni akarunk.

Hisszük és valljuk, fájdalmas érzéssel valljuk, hogy a tisztes szokások, a régi jó magyar erkölcsök meglazultak s a jók legjobbjainak kell egyesülniök, hogy a becsületesség, a tisztesség, a szemérmetesség ne bolyongjon csüggedten, számkivetetten ebben az országban, mely egykoron a családi élet tisztaságának, az adott szó szentségének, egymás megbecsülésének, az egyszerű, cicomátlan életmódnak törvényeiben minden országoknak s népeknek példaképe volt.

Hisszük és valljuk, hogy minden ház, hová az irónak könyve, az ujságirónak ujságja bebocsáttatást kér: templom, hová szentségtörő szándékkal belépni nem szabad. S mert ezt hisszük és valljuk, becsületes szívvel fogadjuk is, hogy a Magyar Világ csak komoly, közérdekü dolgokkal foglalkozik; nem kerüli a vidámságot, de annál inkább kerüli a léhaságot, llket fertőztető, jellemet rontó alacsonyságokat; s bár nem leényok, nem serdülő fiuk számára csinálunk ujságot: minden szülő nyugodtan hagyhatja asztalán a Magyar Világ-ot, gyermeke lelkének megmételyezése miatt nem kell aggódnia.

Hisszük és valljuk, hogy a Magyar Világ nem szükségtelen s fogadjuk, hogy csak addig él ez az ujság, mig a nagy nemzeti feladatokat becsülettel, hivem szolgálhatja, mig a tisztesség, a becsületesség útján halad. Ha a Magyar Világ-nak a mi kezünkben be kell fejeznie pályafutását, ez azt jelenti majd: nemes igyekezetünket nem értették meg annyian, hogy tisztességgel élessünk. Mi pedig a nélkül élni nem akarunk.

Isten minket ugy segéljen.

Benedek Elek

Benedek Elek: Hitvallás, in Magyar Világ (1.évf. 1.sz., 1903. dec. 21.), Budapest: Európa

A lap zárócikke

Magyar világ.

Budapest, április 28.

Hitvallást tettem a Magyar Világ első számában, ennek a hitvallásnak minden pontját megtartottam. E hitvallás utolsó pontja így szólt:

“Hiszszük és valljuk, hogy a Magyar Világ nem szükségtelen, s fogadjuk, hogy csak addig él ez az ujság, mig a nagy nemzeti feladatokat becsülettel, hiven szolgálhatja, mig a tisztesség, a becsületesség utján haladhat. Ha a Magyar Világ-nak a mi kezünkben be kell fejeznie pályafutását, ez azt jelenti majd: nemes igyekezetünket nem értették meg annyian, hogy tisztességgel élessünk. Mi pedig a nélkül élni nem akarunk. Isten minket ugy segéljen!”

A mi nemes igyekezetünket sokan értették meg, de nem elegen arra, hogy tisztességgel, becsülettel élhessünk tovább, mi pedig e nélkül élni nem akarunk.

Kétségtelen bizonyossággal gyözödtem meg arról, hogy ujságalapításhoz nem elég néhányezer szegény ember lelkessége, ha ehhez nem járul az a hatalmas valami, amit üzleti nyelven forgótökének neveznek. Kétségtelen bizonyossággal meggyözödtem arról, hogy a Magyar Világ élhet vala az emberi kor legvégső határáig, ha politikai, társadalmi és üzleti tisztesség dolgában némi megalkuvásra képes a lelkem. Erre az én lelkem nem képes, tehát a Magyar Világ-nak meg kellett halnia.

Ami gyenge erőmtől kitellett s ami a barátaim erejéből kitellett, minden emberileg lehetőt megtettünk, hogy ez az ujság éljen s teljesítse azt a szent missziót, melyre vállalkozott, melyre hitet tett. Leroskadtunk, tovább a küzdelmet nem bírtuk.

E szomoru állapotunkban több rendbéli ajánlatot kaptunk, melyek elfogadása biztosította volna a Magyar Világ életét, de nem annak a Magyar Világ-nak, melynek szelleméről, irányáról, függetlenségéről hitet tettünk. Az anyagi romlást ki lehet heverni, az erkölcsit nem. Gonosz ember, ostoba ember akadhat ezután is, ki becsületembe gázol, de valameddig ezt megtorolhatom joggal torolatom meg: a becsület épségében hiba nincs.

Tiszta, nyugodt lelkiismerettel mondok bucsut az én kedves olvasóimnak, kik rajongó szeretettel kisérték tollam munkáját. Nem bucsuzom örökre, mert ha egyebütt nem, könyvem utján találkozunk. De mint szerkesztő örök bucsut veszek. Ez a világ nem az én világom.

A Magyar Világ tahát meghalt.

Holnaptól kezdve helyette a Pesti Napló-t fogják kapni az előfizetők. Ezt a lapot találom olyannak, mely pártokon felülemelkedve szolgálja a nemzetet; Magyarországnak e legöregebb lapja az, melynek szelleme, iránya leginkább megegyezik a mostan meghalt ujság szellemével és irányával. Ehhez a laphoz s kizárólag csak ehhez fordultam, hogy az előfizetőket elégitse ki, mert ebben a lapban látom a legerősebb biztositékot arra, hogy a Magyar Világ-ban hirdetett eszméket tovább hirdethetem, amennyiben ez nekem a Pesti Napló részéről felajánltatott.

A nemzeti kultura apostolai tehát, kik elsősorban voltak alapitói a Magyar Világ-nak, hü barátra lelnek a Pesti Napló-ban mely igaz lélekkel vállalkozik az apostolok szent érdekeinek védelmére, amiben én s barátaim támogatni fogjuk a régi lelkesedéssel. A hit, hogy néha-néha még beszéletek “az én népemhez”, hogy tehetek még némi szolgálatot a napi sajtó útján is a nemzeti kulturának, a nemzeti kultura apostolainak; hogy társalkodhatik a lelkem azokkal, akik szeretettel hallgatták szavaimat: enyhiti e pillanap szomorúságát.

A könnyet nem tudom visszafojtani.

Ti se szégyeljétek a könnyet. Bizony mondom: temetés ez.

Benedek Elek

Benedek Elek: Magyar Világ, in Magyar Világ (2.évf. 99.sz., 1903. ápr. 29.), Budapest: Európa

Története

A Magyar Világ sok tekintetben hasonló missziós szerepet húz magára, mint Benedek Elek többi, századforduló előtt szerkesztett lapja, így a Nemzeti Iskola (1883), a Magyar Kritika (1887), vagy Magyarság (1901). Célja, hogy egységesen keresztény értékelvű, magyar nyelvű, magyar kultúrát közvetítő közoktatás, néperkölcs és morál jöjjön létre. Az újság ugyanúgy elutasítja a Szabadelvű párt, illetve az ellenzék közművelési programját – Benedek Elek szerint a közoktatás és a kultúra ügye össznemzeti kérdés, a pedagógusok érdekei a nemzet érdekei. A lap alig több mint 4 hónapot élt meg, 1903 áprilisában anyagi problémák miatt szűnt meg. Ez idő alatt a Nemzeti Iskola (1883) mint heti „tanügyi melléklet” jelent meg – pedagógiai szakkérdésekkel foglalkozott. A Magyar Világ az Európa irodalmi és nyomdai részvénytársaság nyomásában jelent meg.

Hangnem, szerkesztés

Vezércikkeit szépírói igényű, rendkívül finom, modoros nyelv jellemzi. Ma már patetikusnak tűnő hasonlatokban és költői sóhajokban túlzsúfolt, a szerkesztők szeretnek irodalmi alakzatokkal élni. Pontosan ez az igényesség az, ami a lap kulturális misszióját hitelessé teszi. A hosszabb vezércikkeket leszámítva a lap zömét belpolitikai tudósítások, illetve különféle kulturális és közérdekű hírek (Törvényszék, Közgazdaság rovatok, etc.) adják. Több mozgórovat (Irodalom és Művészet, Színház, Közigazgatás rovatok, etc.), illetve alkalmi írás jelenik meg benne, így felépítésében rendkívül laza. Ezek a rövidebb szövegek hangnemüket tekintve a tényközlések tárgyilagosságát öltik magukra.

Hivatkozások

Benedek Elek (1.évf. 1.sz., 1902. dec. 21. – 2.évf. 99.sz., 1903. ápr. 29.) Magyar Világ, Budapest: Európa

Szőts Papp Zsuzsa (2010) Benedek Elek emlékoldal Honlap lekérve: 2010. febr. 03, URL: [1]

Jáki László (2009) Benedek Elek, a Nemzeti Közoktatás és a Néptanítók Lapja szerkesztője, in: Könyv és nevelés, 9. évf., 2009/1 URL: [2]

Magyar Közérdek (1899)

magyarkozerdek

Konzervatív polgári, politikai napilap (1899. március 15. – 1899. március 29.).

Folytatás: Pesti Ujság

Története

A Magyar Közérdek 1899. március 15.-én, a szabadságharc leverésének 50. évfordulója alkalmából született meg. Felelős szerkesztője Beksics Gusztáv, kiadója a Magyar Közérdek kiadótársaság. A kiadás célja egy olcsó (ára 1 krajcár), de megbízható, informatív napilap létrehozása volt. A lap összesen 14 számot élt meg, utána új néven folytatta misszióját. Ez volt a Pesti Újság (1899), amely 1899. március 30.-án kezdte meg munkáját.

A lap beköszöntő cikkei

Márczius Tizenötödike.

“Dicső és szent emlékű nap!

Félszázad előtt láttad lehullani a sajtó bilincseit. Láttad a modern Magyarország és parlamentárizmus megszületését. Tanuuja voltál a nagy társadalmi átalakulánunknak is, megy azonban csak féleredményre vezetett.

Kicsinyben mult, hogy félszázad multán nem láttad mind annak ellenkezőjét, a mi öt évtized előtt a magyar nemzet s az emberiség dicsőségére végbement. Végső veszélylyel küzdött parlamentárizmusunk. Fenyegető, torz arczát memutatta az abszolutizmus. Ujra hangzottak a kalapácsütések, melyek készitették a békót a szabadság számára.

Kik voltak mind ennek okai, nem kell vizsgálni a béke örömteljes napjaiban.

A nemzet örök Háláját érdemli meg az alkotmányos király. De egyszersmind azon államférfiu: Széll Kálmán, a ki a korával egyetértve megmentette Magyarország parlamentáris és alkotmányos rendjét. Igy történt, hogy márczius 15-ke ismét a magyar szabadság napja !

Uj korszak reményteljes mesgyéjén állunk. Azon korszak hajnala virrad föl, melyben tán egészen befejezhetjük a mit márczius 15-kén, félszázad előtt kezdettünk.

Atalakulásunknak csak közjogi része sikerült. De nem egyszersmind társadalmi és gazdasági része.

Itt csak félmunkát végeztünk. Demokratikus átalakulásunk csak a kezdet-kezdetén van. Gazdasági átalakulásunk pedig megakadt.

Sőt félszázad után is bilincsek maradtak meg: a földbirtok bilincsei.

A szabad magyar nemzetet megteremtettük. De a földbirtok korlátait otthagytuk terjeszkedése előtt. Megvannak a hitbizományok és a latifundiumok. Megvannak oly méretekben, a minőkben nem léteznek azok még az elnyomott népeknél sem.

Nevetséges ábránd addig beszélünk a magyar nemzeti államrol, a míg a magyarság tért nem kap a terjeszkedésre. A míg meg nem hódithatja ez a haza földjét. Csak a magyarság lehet biztos pillére a magyar nemzeti államnak. És azon fajak, a megyek szorosan a magyarságba olvadtak.

Az uj korszak legnagyobb kérdése tehát a földbirtok problémája. Békés uton kell azt megoldani, mert nem akarhatunk osztályharczot annyi egyéb harczunk idején.

Bíztunk az igazság és a hazafiság erejében, hogy békés eszközökkel létesithetjük nemzeti consolidácziónk valódi alapját.

A parczellázás és telepités munkája megkezdődött. Az uj kormány nagy mértéket akar adni e munkának. Ime a békés megoldás biztos módszere.

A földbirtok bilincseinek letörésével együtt természetesen töredezni fognak a demokráczia bilincsei. Az agrár programm azonban a demokráczia egész problémáját ne oldhatja meg.

A demokráczia főeleme a városokvan lakik. A polgárság eszméje azon üde forrás, melyben gőgtöl puffadó arisztokratikus társadalmunknak meg kell fürödnie, hogy városaink kulturailag és gazdaságilag fejlődjenek.

De arra is, hogy azon politikai és erkölcsi sülyedetségből föleelkedjenek, a hová a nemtörődés, s a szük látkör lökte le őket.

A jó példával legelőbb Budapest fő és székvárosnak kell járnia. Hogy a demokráczia Phönixként saját hamvaiból föltámadhasson, a polgárságnak saját testéből kell kiégetni a kóros anyagokat.

Becsületes tiszta kezü s emelkedett szellemü kormányzatot adjunk a városoknak. Akkor hatalmas és tisztelt lesz a demokráczia iránya Magyarországon is.

De ismételjük legelöl járjon Budapest szék- és főváros. És hogy ott járjon, a sajtó kötelessége ezt tőle minden alkalommal megkövetelni.

Igy nemzeti átalakulásunk és megszilárdulásunk két pólus körül fog történni. Egyik a földbirtok, másik a város. E két pólus körül biztos jövő felé fog forogni a magyar világ.”
Beksics Gusztáv: Márczius Tizenötödike. in Magyar Közérdek (1.évf. 1.sz., 1889. márc. 15.), Budapest: Magyar Közérdek kiadótársaság

Programmunk.

“Márczius 15.

A világosság napja. E napon született meg a magyar sajtószabadság és ötvenegy évvel később, ma, e sajtószabadság szülte meg szerény ujságunkat.

Igéretek helyett beszéljen a tett. Becsületesen akarjuk használni azt a szabadságot, melyet a márcziusi napok nagyjai biztositottak nekünk, önzetlenül, soha sem lankadó buzgósággal szolgálni szeretett hazánkat, hüek maradni nagyjaink magasztos emlékéhez.

Márczius tizenötödikének szent igéje alatt adjuk át lapunkat a magyar olvasó közönségnek, e nap emléke adja meg nekünk az irányt, melyet követni fogunk, adja meg a világosságot, mely működésünket megvilágitja.

Czélunk, hogy e világosságot a magunk szerény erőnkből is fokozzuk, terjeszszük.

„Olcsó és jó lapot adni az olvasóknak!”

Ezen erős elhatározással üdvözöljük az ország olvasó közönségét.

Igaszság, őszinteség, függetlenség lesznek vezetőink czikkeinkben.

Politikai irányzatunkban mentesutjük tollunkat a vélemény őszinte megnyilvánulását feszélyező párthoz tartozástól, szabad teret biztositva ezzel azon joghoz, hogy elismerjük a jót, helyest és ostorozzuk az országra ártalmast, bármely politikai párt mozgalmaként nyilatkozott meg.

Hirszolgálatunk gyors és megbizható lesz. Társadalmi, közgazdasági, kereskedelmi, ipar, sport, művészeti stb. rovatainkban a szigoruan vett szakszerüség mellett méltányosság fogják rovatvezetőink tollait vezetni.”

Beksics Gusztáv: Programmunk. in Magyar Közérdek (1.évf. 1.sz., 1889. márc. 15.), Budapest: Magyar Közérdek kiadótársaság

Ideológiai háttér

A lap inkább a nemzeti konzervatív, mérsékelt ellenzéki politika pártján teszi le voksát. Nem veti el a 48’-as alapú politizálást, de már a beköszöntő cikkében is belátja, hogy a 1867-es kiegyezés társadalmi-gazdasági változásai mindenképp kedveztek a nemzeti önállóság ideája szempontjából. Kétkedve nézi a Nemzeti Párt fúzióját, több cikkében pedig erélyesen kritika alá veti ténykedését, hiszen ellenzéki, ellenőrző szerepét a párt lényegében nem gyakorol azzal, hogy elfogadja a Szabadelvű Párt 67’-es alapú politikáját. Ugyan „békés úton kell megoldani 1848 álmát”, a Magyar Közérdek úgy tartja, a kiegyezés csak félmegoldás, „fél évszázad után is bilincsek maradtak meg: a földbirtok bilincsei.” A lap a kulturális nemzet nemzetállami megmerevedését követeli, gazdasági, társadalmi ÉS politikai értelemben is.

„A demokrácia főeleme a városokban lakik” – a polgárság, a budapesti hazafias polgári értékrend a lap meghatározó mércéje, „igy nemzeti átalakulásunk és megszilárdulásunk két pólus körül fog történni. Egyik a földbirtok, másik a város. E két pólus körül biztos jövő felé fog forogni a magyar világ.”

Hangnem, szerkesztés

Modoros, kifinomult, a radikalizmustól elforduló, de az ideológiához hűen megfelelően patetikus, emelkedett nyelvezete van. Erre vonatkozóan közöl az újság az 1899. március 19.-ei számában „Tíz parancsolat a jó modorra nézve” címmel egy listát, ahol a szerző leírja, milyen alapvető illedelmességi gesztusokról ismerszik meg a kultúrember. A cikkírók néhol bonyolult allegóriákkal élnek, de a lap a mondatszerkezeteket tekintve tisztaságra törekszik.

A Magyar Közérdekben apró írások jelentek meg, az újság terjedelme ritkán haladta meg a 2-4 oldalt. Sok cikk inkább informatív célokat lát el, gyűléseket, eseményeket jelent be, parlamenti eseményeket mesél el tömören. Ez csak a vezércikkre nem érvényes, ahol általában a szerkesztő ad komolyabb belpolitikai elemzést. Az apró rovatok címei nem egységesek, egy cím hol eltűnik, hol újra megjelenik, a kategóriák pusztán a napi történések egybecsomagolását segítik:

Rovatok:

  • Tárcza: Irodalmi, kulturális munkák rovata
  • Belpolitika / Országgyűlés / Főváros: Aktuálpolitikai események rovata
  • Táviratok: A fontosabb külpolitikai történések rovata
  • Hírek: A fontosabb közéleti eseményeket szemlézi, itt jelenik meg az Osztálysorsjáték
  • Tőzsde / Közgazdaság: Apró gazdasági rovat, tőzsdei hírekkel, számadatokkal
  • Törvényszék: Bulvárosabb jellegű, bűnesetekről beszámoló rovat
  • Sport / Irodalom és Művészet / Színház: Kulturális események ajánlóinak fenntartott rovatok
  • Apró hirdetések: Itt egy „beraktározási vállalaton” keresztül bárki hirdetheti az eladnivalóit, ill. állást és ingatlant

Hivatkozások

Beksics Gusztáv (1.évf.1.sz., 1899. márc. 15. – 1.évf. 14.sz., 1899. márc. 29.) Magyar Közérdek, Budapest: Magyar Közérdek kiadótársaság

Magyar Hírlap (1968-)

1968. ápr. 6. I/1. próbaszám „megjelenik a hét minden napján, hétfőn is” (Még zászló s tördeléssel)

1968. április 28. mutatványszám 2 oldal irodalom-művészet (novellák, kritikák, versek)

1968. május 14. kedd: „0-széria 1-es szám”

1968. május 15. szerda „0-széruia 2-es szám”

Első szám: 1968. május 16.

Főszerkesztője indulásakor Darvasi István

Címváltozatok: A Pont (2004), Magyar Hirlap kompakt (2004)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1968   Darvasi István
1970-es évek    
1980-as évek eleje    
1989 „A minisztertanács lapja”1986-ban még politikai napilap, de már nagy méretű Bajnok Zsolt
1990 Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat Bajnok Zsolt
1991 Robert Maxwell Németh Péter
1992 Magyar Hírlap Könyv – és Lapkiadó Rt. Németh Péter, -h: Bánki András, Kocsi Ilona
1993 Jürg Marquard  
1994   Németh Péter?Vince Mátyás
1995   Vince Mátyás
1996   Vince Mátyás1996. márc: mb. fsz. Ács György1996. aug? Gazsó L. Ferenc
1997    
1998   1998. márc: Kocsi Ilona
1999 Marquard Medien. Jürg Marquard. Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Kocsi Ilona. -h: Frank Róbert, Kis Zoltán
2000 Marquard Medien. Jürg Marquard. Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Év végétől: Ringier  Kocsi Ilona. -h: Frank Róbert, Kis Zoltán
2001 Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt2001. márc. 8: Ringier logó bekerül az impresszumba Kocsi Ilona 
2002 Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. = Ringier.   Kocsi Ilona 
2003 MH Könyv- és Lapkiadó Rt Kocsi Ilonaáprilis 4: Szombathy Pál főszerk.
2004 Január 6: Ringier Kiadói KftA PONT: Zsurnaliszták Kiadói Bt. Nov. 24: A PONT Kiadói Kft. Tulajdonos: „Doktor Ferencé volt, az ADOC-Interprint nyomda tulajdonosa”

 

Szombathy Pál 
2005 Szept 17: „Széles Gáboré lapunk. Dec. 5 Magyar Hírlap Kiadói Kft”  
2006   nov. 8: mb főszerk: Farkas György. Fősz-h: Popovics Gizella, Dippold Pálnov 16: Fősz: Gazsó L. Ferenc, fsz-h: Farkas Gy, Dippold Pálnov. 17: sz-h: Dipplod Pál

Nov 24: fsz

-h: Dippold Pál, Zelei Miklós

2007   „A megyei lapok főpszerkesztője Stefka István”
2008   jan. 3: fsz-h: Kocsis L Mihály isJan 8: Főszerk: Kocsis L. Mihály fsz-h: Dippold Pál, Torkos MatildStefka István

Június vége: Stefka István

2009    

Magyar Hírlap I. A szocialista félhivatalos kormánylap

image003image001image005

1968-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának napilapjaként (kormánylapként) alapították (szemben az MSZMP Népszabadság, a Hazafias Népfront Magyar Nemzet és a SZOT Népszava című napilapjaival).

Az új lap: piaci rések megtalálása: tartalom. A napilapok, a rádió, a televízió 1968. április 4-én jelentette be, hogy májusban új országos napilap indul, Magyar Hírlap címmel. [i] Ez volt az egyetlen Kádár-rendszer alatt indított napilap. Ekkoriban a polgári réteg Magyar Nemzetet vett, de csak azért, hogy ne a Népszabadságot vegye, amire azonban mindenhol kötelező volt előfizetni: a közintézményekben a pártirodában, a szakszervezeti irodában (ahol a Népszava is járt), a különféle osztályokon: minden munkahely minden osztályára járt egy Népszabadság. Ilyen környezetbe kellett betörnie a Magyar Hírlapnak. Létrehozatalát hivatalosan két fő okkal indokolták: az egyik Magyarország erősödő külpolitikai helyzete (amit hamarosan be is bizonyíthat), a másik a 68-as népgazdasági reform keltette erősödő érdeklődés gazdasági kérdések (és magyarázatok) iránt.

A klasszikus indoklás szerint szükség volt egy kormánylapra, mely nem a párthoz, hanem a kormányhoz kötődik és ezzel leginkább a külföld számára egyfajta pluralitás látszatát kelti és a kormány hivatalos álláspontját képviseli. „A lap a gyakorlatban megjelenésekor azzal tűnt fel, hogy a gazdaságra koncentrált, és az emberek azt hitték, hogy talán politizálni sem úgy fog, mint a többi lap.”[ii] Erre azonban nyilvánosan sehol nem utal a lap tartalmában, mintegy védve magát, ha mégsem a kormányvéleményt közölné egy külpolitikai cikkben. Lőkös Zoltán főszerkesztő-helyettes azonban a Magyar Sajtó nyilvánossága előtt nyílt kártyákkal ír az újságíró kollégáknak: „Az ilyen jellegű lapok ismeretesek kormánylapként vagy másként a kormány félhivatalos orgánumaként. A köztudatban máris úgy él, de nyilvánosságot még ebben a megfogalmazásban sehol sem kapott. A nyilvánosság számára az a válasz a leghelytállóbb, amelyet áprilisi rádióinterjújában a lap főszerkesztője, Darvasi István országgyűlési képviselő adott: „a kormánylap jelleget a lapok impresszumán föl szokták tüntetni, a MH-on azonban ilyesmi nem szerepel”. A következő kérdésre adott válaszában azonban a főszerkesztő határozottan kijelentette, hogy a lap a Magyar Népköztársaság kormánya politikájának szolgálatában áll. A diplomácia nyelvén szólva: ez teljesen világos fogalmazás, amelyből nyomban érthető, hogy a MH valóban a kormány félhivatalosának tekinthető, ha ezt más oknál fogva nem is kívánja megjelölni. Egyetlen lap sincs, amely magát félhivatalosnak nyilvánítaná, de a többi lapok enélkül is általában tudják, adott esetben pedig úgy hivatkoznak állásfoglalásaikra, mint a kormányhoz közelálló orgánuméra.

A mendemondák szerint a lap rendeleteket közlő közlöny avagy a többi lapokat mentesítve csak protokollt fog közölni. Erről szó sincs. Az alapkoncepció, hogy úgy legyen kormánylap, ahogyan az csak szocialista országban képzelhető el.” [iii]

A fentiek világosak, hiszen a párt és a kormány összefonódott, tehát a pártszervezetek és tömegmozgalmak lapjai ugyanúgy a kormány félhivatalosai voltak, mint a Magyar Hírlap,

A címválasztás forrása nem ismert. Darvasi a korábbi Magyar Hírlapok közül az utolsót tartotta politikai elődjének, mely 1926-ban beleolvadt-megvásárolta a „szabadkőműves”, magát „európai magyar lapnak” nevező Világ; 1938-ban betiltották. A Világ 1945-ben a  Polgári Demokrata Párt lapjaként újjáindult, egy ideig a későbbi Magyar Nemzet-főszerkesztő Mihályfi Ernő felelős szerkesztője; ez a lap 1949-ig él. Talán e Világra utal rejtve a Magyar Hírlap címe is?

A Magyar Hírlap nem egy egyedi vonásával igyekezett az 1970-es években 50–60 ezer példányszámát emelni. A lap nemcsak a minisztertanács hanem a fővárosi tanács lapja is volt, innen jöhetett, hogy fogja át a vidéki tanácsokhoz kötődő híranyagot is. Péntekenként „tanácsi számokat” kezdtek közölni plusz két kolumnán. Ezek a helyi (vidéki) tanácsi hírek voltak összeszedve; amúgy elszórt kitöltő anyagok lettek volna. A pénteki szám ezzel 10–15 ezer pluszpéldányt hozott.[iv] Tudósítóik voltak a megyei lapoknál is és sok „amatőr” helyi tudósító levelezője volt, amivel a 19. századi hírlapírás hagyományait folytatta. Soltész István egyenesen így jellemzi a lapot: „A Magyar Hírlap szerkesztősége […] akkor alakult, mint a tanácsok lapja.”[v]

A kormánylap melletti tanácsi vonal 1985-re a lap egyik identitásjelzője lett: „Rangos hivatásunknak tekintjük, hogy a tanácsok orgánumaként híven kövessük és tükrözzük mindazt, ami a választott testületeket, a tanácstagokat, a szakapparátusokat, a közalkalmazottakat, egyáltalán az ügyfelek és ügyintézők szűkebb vagy tágabb közösségét érinti és érdekli.” [vi]

1987-ben Grósz Károly miniszterelnökként már „mellszélességgel vállalta a lapot, és ekkor már a fejlécen is jelezték, hogy a Minisztertanács lapja.”[vii]

A legtöbb pluszpéldányt a vasárnapi szám adta. Induláskor az volt a lap reklámja, hogy „mind a 7 nap Magyar Hirlap”, hiszen Hétfői Magyar Hírlap címen hétfőn is megjelent. A csúcskorszakban, a 70-es évek elején, Farkas György szerkesztésében egy hétfői példány 100 ezren felüli példányszámban jelent meg (aznap csak a Hétfői Hírek jelent még meg). Ebben az anyagok többsége előre anyag volt, vasárnap készítette 8–10 fős stáb. A vasárnapi túlórapénz miatt a nyomdászok is szerették a hétfői megjelentést.[viii]

A Kádár-beszédeket két lap kapta meg teljes terjedelemben: a Népszabadság és a Magyar Hírlap. Az MTI-től külön hozták le a hivatalost, nem várták meg az MTI telexet. A beszédeket természetesen többször átolvasták, szedés után még külön össze kellett olvasni, hogy a szedő nem csinált-e hibát.[ix] A nyolcvanas években már lazultak ezek a félelmek.

Az újságírók. „A lap indulásakor a szerkesztőséget úgy kellett összelapátolni, közülük egy része értett ahhoz, amit csinált, más része kevésbé. Az első hetek után éles változás volt a szerkesztőség összetételében. „Most már itt az ideje újságot csinálni” felkiáltással Darvasi István főszerkesztő hozott embereket, tényleges szakmai gyakorlattal és szakmai presztízzsel, többek „pettyes emberek”. Papp Antal (kultúra rovat) a Pethő-féle Magyar Nemzetnél dolgozott, Fazekas György a Nagy Imre perben halálra ítélt újságíró volt, Tábori András a Magyar Ifjúságtól érkezett, Péteri István vidékről. Hogy egyáltalán létrejöhetett a lap, az személyesen Darvasi István érdeme: MÚOSZ vezető, AgitPropos, pártszempontból kifogástalan, viszont az apparátusból kivált.”[x]

[i] Lőkös Zoltán: A Magyar Sajtó bemutatja: Magyar Hírlap. Magyar Sajtó, 1968. május

[ii] Nádai Ferenc, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Lőkös Zoltán: A Magyar Sajtó bemutatja: Magyar Hírlap. Magyar Sajtó, 1968. május

[iv] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[v] Ladányi András: Váci Mihály “Élj tiszta tüzeidben.” Interjúk. Soltész István. Bp. 2000. http://www.vacimihalykor.hu/elnokseg/soltesz.htm

[vi] Bajnok Zsolt: folytatva és megújulva. Magyar Hírlap, 1985. szept. 30.

[vii] N. Sándor László: Elődök, hagyományok, remények. Magyar  Hírlap próbanyomat, 1991. feb. 22.

[viii] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[x] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

Indulása

Orbán László az MSZMP KB APO javaslata a sajtó fejlesztésére 1967. jan. 25. ZBSZ II. p. 386 „A kormány félhivatalos lapjaként Magyar Hírlap címmel még ebben az évben jelenjék meg egy kb. 30-60 000 példányszámú reggeli lap. A jelenlegi sajtónkból hiányzik egy olyan napilap, amely cikkeivel és kommentárjaival hivatalos álláspontot tükrözne úgy, hogy azt a külföld is annak tekinthetné. Ma a párt és a tömegszervezetek lapjait tekintik hivatalosnak, ami bizonyos esetekben korlátozza e lapok munkáját mert túlzottan figyelembe kell venniük külpolitikai és diplomáciai szempontokat. Ezért javasoljuk a félhivatalos kormánylap megjelentetését. Minthogy elsősorban külpolitikai kérdésekben mindig hivatalos álláspontot tükrözne, alehetővé válnék, hogy a párt és a tömegszervezetetk lapjai ezekben a kérdésekben szabadabb állásfoglalási lehetőséget kapjanak.”

“A Magyar Népköztársaság kormányának lapja, de a kormány mint tulajdonos nem szerepel az impresszumban, ezért a Magyar Hírlap félhivatalos lap. 1968 óta jelenik meg. (…) Kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint száz éven át jelent meg Magyarországon napi vagy hetilap Magyar Hírlap címen. Az első a Bach-korszakban, mint aulikus lap, s az utolsó – egy polgári baloldali, ellenzéki napilap – 1938 augusztusában szűnt meg.

A szerkesztőség úgy fogalmazta meg ars poeticáját, hogy a magyar kormány kül- és belpolitikáját, gazdaság- és művelődéspolitikáját, vagyis egész tevékenységét kívánja szolgálni, segíteni. Szlogenje azt hirdette: “Magyar Hírlap mind a hét nap”, azaz az akkor napilap nélküli hétfőkön is megjelent, a más napokon megszokottnál könnyedebb, színesebb stílusban.
Fejlécén sokáig annyi állt: politikai napilap, de sokan csak a kormány félhivatalos lapjaként emlegették, míg 1987 telétől hivatalosan is a Minisztertanács lapjaként jelent meg. 1989 novemberétől a kormánytól független napilapként, a legutóbbi időszakban pedig közéleti napilapként adták ki.

A 70-es évek

A hét minden napján megjelenik, hetenként ötször 12, kétszer pedig 16 oldalon. E pillanatban az egyetlen szakadatlanulmegjelenő napilap. Szombatiszáma Hét vége címmel 4 oldalas melékletet tartalmaz. A szerkesztőségben belpolitikai, gazdaságpolitikai, külpolitikai, kulturális, sport rovat és levelezési csoport működik. (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

magyarhirlap8

 

Magyar Hírlap II. A liberális korszak

1989. Bánki András így emlékszik vissza: „A Magyar Hírlap a Minisztertanács lapja volt. A rendszerváltáskor a főszerkesztő egyben a kormányszóvivő volt [Bajnok Zsolt]. Ez nekünk nem tetszett. 1989 nyarán Németh Miklóstól szóbeli hozzájárulást kaptunk a privatizálásra. Beck Tamás kereskedelmi miniszter közvetítette a tárgyalásokat Robert Maxwellel. Úgy éreztem, hogy a főszerkesztő inkább akadályozza a privatizációt. 1989 őszén egy delegáció ment Raft Miklóshoz, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal vezetője volt, hogy gyorsítsák fel a privatizációt. 1989 őszén aláírták a szerződést Maxwellékkel. Csurkáék (MDF) ezt nem akarták, azaz ők kormánylapot akartak. [i]

1990-re Maxwellnél 60% tulajdonrész volt, plusz három kereskedelmi banknak (MKB, OTP, OKHB) és a Lapkiadó Vállalatnak 31%, valamint 9% szerkesztőségé volt.

1990 januárjában főszerkesztőt választott a szerkesztőség, mindenféle külső nyomás nélkül. Németh Péter lett a főszerkesztő és engem kért fel helyettesének.”–mondja Bánki András. [ii]

image007

1990 Maxwell. „Készültünk a nagy váltásra. Az angolok új nyomdagépet hoztak (20 éves német (?) berendezést), mely az angolszász broadsheet méretben tudott nyomtatni; kijelölték a szerkesztőség új helyét Kerepesi úton és oda telepítették az új nyomdát is; és az egész szerkesztőséget elektronizálták használt számítógépekkel.” A tartalmi-arculati kérdésekbe „az angolok egyáltalán nem szóltak bele”. „A szerkesztőség feladata volt az új dizájn és struktúra meghatározása; megtanulni és betanítani az elektronikus előállítást; és megszervezni a költözést a Pallas épületből (azaz a Lenin krt-i New York palotából).

Maxwell helyi képviselője – „Maxwell magyarországi helytartója” – a magyar származású Tomi (Tomy) Lapid[1] volt, aki felügyelte a változást. „Amit újságírásból tudok, két helyről szedtem össze, az egyik ő volt.” – mondja róla Bánki András. Tanácsai inkább a tartalomra vonatkoztak. Maxwell is tudott magyarul. [iii]

A tartalom, ideológia nem változott. Mint azt az egyik próbaszám próbavezércikke írja: „A szerkesztőség nem lát okot, hogy változtasson a lap poltikai ideológiáján: továbbra is liberális értékeket közvetítve, minden politikai és gazdasági tényezőtől függetlenül, objektív és tárgyilagos tájékoztatásra törekszik.”[iv]

„Van végre magyar Times. … Megjegyzésem nem kritika, csak egy pirinyó javaslat:. Engem még gyermekkoromban tanítottak meg arra, hogyan kell angol újságot olvasni, akár a földalattin is. A brit lapok egy részét tudatosan úgy tördelik, hogy egy nagy lepedő négy részre hajtható össze. Magyarán például 3-3 hasábos tördelési technika s akkor a harmadik hasáb után hosszában összehajtod az újságot, s így vidáman olvashatod, féloldalanként hajtogathatod, a legnagyobb közlekedési rumliban is. (Kocsis Tamás). „Hogy ez a méret pozitív, vagy éppen ellenkezőleg, negatív hatással lesz a „fogyasztási szokásokra”, azt nem tudom. Mindenesetre rendkívül tetszetős forma … (Szücs Gábor). „Nagyon szép és elegáns újság.  Őszinte irigységet érzek, amikor ilyen európai kinézetű, látványosan tipografált újságot tartok a kezemben. (Bencsik András). „A külseje sikerült szépnek találom. (Zsolt Róbert). „Gondolom, még ti sem tudjátok, hogy a közép-kelet-európai hagyományokhoz szokott olvasók hogyan reagálnak az eltérő méretre és formátumra, de azt gondolom az attraktív megfelel az olbvasói igényeknek. Az európai esztétikai és szakmai igények felé közelít lapotok (Szalay Antal)”[v]

2001. feb. 19.: kisebb méret [ugyanezen a napon jelenik meg a Mai Blikk]. Kiadó: MH Könyv- és Lapkiadó Rt.

„A mai nappal nemcsak formátumunk változott meg, de a Magyar Hírlap önmeghatározása is: politikai napilapból közéleti napilappá váltunk. Amíg a hatalom túlsúlyos pozíciójából az őt megillető helyre kerül, nincs más választásunk, mint a fokozott ellenőrzés. … Egy közéleti napilap a köz érdekéből nézve közelíti meg az eseményeket  (MH álláspont: a közélet lapja) ”

 

[1]             Egy időben az Izraeli RTV elnöke is volt, 2008-ban hunyt el.

[i]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[ii]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[iv]  Lectori Salutem. Magyar Hírlap, 1991. feb. 22.

[v] Magyar Hírlap, 1991. márc. 15.

A 90-es évek

1990 februárjában a brit Robert Maxwell sajtómágnás tulajdonában lévő Mirror Holding 40 százalékos részvételével megalapították a Magyar Hírlap Kiadói Részvénytársaságot. A külföldi befektetés lehetővé tette, hogy a Magyar Hírlap korszerű technikával, új szerkesztőségi épületben, új nyomdában készüljön.

A brit sajtómágnás halála után a csőddel fenyegetett Maxwell-magánvállalatok felszámoló adminisztrátorává a londoni Arthur Andersen könyvvizsgáló céget nevezték ki, amely 1992 áprilisában eladta a Magyar Hírlap többségi tulajdonát Jürg Marquard svájci médiavállalkozónak.

2000 decemberében jelentették be, hogy az év október 1-jétől a svájci Ringier Verlag tulajdonába került a Magyar Hírlap (és a Mai Nap című lap is). Az új tulajdonos szándéka eredetileg az volt, hogy a legnagyobb magyarországi napilappá fejleszti a Magyar Hírlapot.

Fontosabb dátumok

  • 1989 előtt félhivatalos kormánylap
  • Főszerkesztők: Németh Péter, Vince Mátyás, Gazsó L. Ferenc, Kocsi Ilona
  • Jürg Marquard (Svájc) tulajdonosa. Egy terv szerint Orbán megvenné és Magyar Nemzetbe vagy az Új Magyarországba olvasztaná, de Maquard nem adja.
  • 2000: eladja a Ringiernek – liberális lap, SZDSZ közeli
  • 2002: terv: gazdasági bulvárlappá alakítanák
  • 2003. április 3: Szombathy Pál főszerk.
  • 2004: A Ringier megszüntetné, a szerkesztőség utcára kerülve “A Pont – Európai Hírlap” címen készít lapot Szombathy Pál vezetésével. Később az új szerkesztőség visszavásárolja a lap nevét.
  • 2005 Széles Gábor megveszi
  • 2006 nov: Széles Gábor új főszerkesztővé Farkas Györgyöt teszi. Elkezdődik a lap jobbratolódása

(Krecz Tibor: Széles-sajtóbirod. vezetője; Széles Gábor Videoton Holding Rt. veztérig., Első Magyar Média Holding; körébe tartozik az Echo TV is)

2003-2006

image013image001

A 2003. április és 2006. november közti időszak mozgalmas volt a Magyar Hírlap történetében. Mind gazdaságilag, mind az ideológiát, szellemiséget illetően meghatározó változások mentek végbe az újságnál, így ha megvizsgálunk egy régebbi és egy a közelmúltban megjelent lapszámot, arra lehetünk figyelmesek, hogy a címtől, a szerkezet és a formátum egyes alapvető elemeitől eltekintve mintha két teljesen különböző újságot tartanánk a kezünkben. Nem példátlan a sajtótörténetben, hogy egy orgánum hovatartozása, hírlappiacon betöltött helye és ezzel együtt célközönsége megváltozik. A Magyar Hírlap esetében annyira szembeszökő változások mentek végbe rövid idő alatt, hogy mindenképpen külön kell választanunk a Szombathy Pál főszerkesztősége alatti Hírlapot a maitól. A rendszerváltás után a napilapok nagy része külföldi tulajdonba került. A Magyar Hírlap az angol Maxwell, majd Marquard, ezután 2003. áprilisától a svájci Ringier kiadóvállalat tulajdonát képezte. Ez az állapot 2004. októberéig tartott, amikor a vállalat megvásárolta a Népszabadságot is. Ekkor lépett fel az a jogi probléma, miszerint egy vállalat tulajdonában nem lehet egynél több napilap egy időben, így a cég kénytelen volt feláldozni a Hírlapot, és túladni rajta. Így 2004 októberében a lap szerkesztőségét bezárták. Azonban alig pár nap kényszerszünet után a szerkesztők és munkatársak újjáélesztették az újságot, bár annak kiadási jogai még mindig a Ringier tulajdonában voltak, így nem használhatták az eredeti címet. Így született a tiszavirág életű, alig két hétig megjelenő ”A Pont”. Ez után a szerkesztőség tagjai vásárolták meg a Magyar Hírlapot, és egészen 2005-ig az ő tulajdonukban is maradt. Ebben az időszakban a munkatársak saját erejükből, anyagi támogatás nélkül tartották fenn a lapot. 2005 szeptemberében azonban színre lépett Széles Gábor magyar üzletember, és megvásárolta az újságot. Az ebben az időszakban végbemenő ideológiai illetve politikai szempontból meghatározó váltások főleg ez után az esemény után 2006-ban mentek végbe. (Szombathy 2007)

2003: Szombathy Pál főszerkesztő.

2004. A lapot a Ringier kiadó november 5-én megszüntette.

A Magyar Hírlap Szombathy Pál főszerkesztősége alatt

Szombathy főszerkesztősége alatt többek közt az újság szerkezete és formátuma is megváltozott. A svájci kiadóvállalat a nagy alakú, ún. broad-sheet formátumot tartotta a legmegfelelőbbnek a Magyar Hírlap számára. Ez a konzervativitás, hagyományőrzés jele. Szombathy idejében a lap kis alakúvá,compact formátumúvá vált, amely liberális felfogást tükröz. Ennek oka többek közt a fiatalokért folyó verseny a sajtópiacon, amelyben nagy szerepet kap a kényelmes, praktikus olvashatóság. (Jó példa erre a brit hírlappiac ilyen típusú felosztása: míg a köztudatban hagyományőrző, konzervatív újságként jelen lévő Daily Telegraph megmaradt eredeti broad sheet formátumában, a magukat haladóbbnak, liberálisabbnak tartó sajtótermékek, így például a Times, Guardian és az Independent compact-ra váltottak.) Még a svájci tulajdonosok ideje alatt, külföldi mintára két változtatás történt: bekerült a lapba egy rövid, érdekes híreket, szemelvényeket tartalmazó, “A Nap Témája” címet viselő rovat (főszerkesztői kinevezését megelőzően Szombathy Pál szerkesztésében), illetve megcserélődött két fejezet: a Belföld rovat a Külföld elé került, érzékeltetve a fontossági sorrendet. Ugyanakkor a külföldi trendek, megoldások mintaértékűek: az akkori Hírlap külföldi mintájának az Independent tekinthető. (Szombathy 2007)

A Pont

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2004. November 5.  A Ringier után egy hetet kaptak: „pénteken lejött négykor a tulajdonos s azt mondta: „Mindenki hatig hagyja el az épületet”. 15 fogdmeg állt a portán és mindent otthagytak. A főszerkesztő azt mondta: „hétfőn lesz lap”. „Találjuk ki, mi legyen a neve”. Minden rovatvezető a saját csapata élére állt. Salát Zalánnak 24 óra alatt kellett megterveznie a lapot. A Pont első számát egy éjszaka alatt kellett összedobni. A korábbi művészeti vezető kiszállt, így SZ egyedül végezte el a munkát „iskolaújság szinten”. A lap címlapján a Liberationhoz hasonlóan nagy kép állt, és használtak átmenő képeket is. [i]

A Pontnál nem volt kidolgozott terv, csak a folytonosságot kellett biztosítani; magazinos jellegű volt.

A Ringier a régi előfizetőknek szombaton már a Népszabadságot postázta[1]. Az olvasókat nehéz volt visszaszerezni. A Magyar Hírlap nevet végül 2 hét után a Ringier eladta, de a régi gépeket nem. Két hét után kölcsöngépekből és saját gépekből állt össze ismét az új Magyar Hírlap. SZ tervezte, hogy idővel „rendes dizájnt” is csinál a lapnak. Erre 3 hónapot kapott. (Összehasonlításul: A Reggelt 9 hónapig tervezték.) Továbbvitték az átmenő képek módszerét. Megvették a Miller betűtípust a lapnak. [ii]

A Ringier utáni társaságban nagyon jó volt dolgozni, összetartó csapat volt, mindenki szeretett mindenkit, elismerte a másik munkáját – sose lesz már ilyen lap ilyen csapattal. Az utcára kerülés után mint a hangyák, mindenki tudta, hogy mi a dolga. Ma ez teljesen lehetetlen elképzelni is, hogy a mai csapat ugyanezt megcsinálná a lapért. [iii]

Magyar Hirlap kompakt

magyarhirlap5

Az új, „egynapos” arculat

A kompakt jellegű lap: „a méret határozza meg a mostani (2005) arculatot.” [iv] Az új lapot pozitív üzenetként „kompakt méretével” reklámozták, ám a méret valódi oka az volt, hogy a nyomda csak ebben a méretben tudta nyomni a lapot. „Csak akkor van értelme felírni hogy „kompakt”, ha van nem kompakt is – ezeket az öncélú másolásokat akarom kiirtani” (SZ). A lap tűzött volt: „imádják az olvasók”, mert nem esik szét a lap. Mikor egy alkalommal lemaradt a tűzés, felhívták: „ma nem volt tűzve, mi történt?!”[v]

A művészetivezető-váltásra Salát Zalán így emlékszik: „Amikor Lovasi Eszter elment, kezembe nyomott egy betű-CD-t, hogy „csináld te”. [vi]

2004. „november 4-én tettek ki minket az utcára, azóta „minuszokban volt, most vagyunk ismét nullán”. A tervek szerint „egy-másfél év múlva eljutunk a Guardian szintjére, 24 oldalas verzióban persze”. – mondta 2005-ben Salát Zalán.

A lap története azonban más irányt vett.

[1]    A harmincas években majd’ ugyanezt a módszert alkalmazta a Gömbös Gyula vezette sajtóbirodalom is az ellenzéki lapok elhallgattatására.

[i] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[ii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[iii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[iv] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[v] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[vi] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

Magyar Hírlap III. A konzervatív keresztény lap

magyarhirlap3

A Széles Gábor-féle Magyar Hírlap. A poltikai váltás után a lap jó ideig nem váltott arculatot. Ez „csalfaság”- mondja Gremsperger Péter[i]  „Eredetileg azt hittük, hogy jó ötlet volt eladni a lapot Széles Gábornak (2008–2010-ben a leggazdagabb magyarok listájának 3–5. helyein állt[ii]). Mondták róla, hogy „nem jobbos ez a fickó?”, de ő azt mondta, hogy „tetszik, hogy középen áll az újság”.

„A Magyar Hirlapnál volt először lapombudsman; az ő egyik kritikájuk után Széles Gábor kivágta őket – átkerültek a Népszabadságba”

Az eltolódó Magyar Hírlap. A szerkesztőség összetétele lassan megváltozott, a cikkek jobbra tolódtak. 2006. novemberben új főszerkesztő: Gazsó L. Ferenc. A tipográfia apró lépésekben egyre visszafogottabb lesz, míg a valódi visszafogottságot majd Molnár István laptervével éri el.

„A jobbra állítást nem is kommunikálták az olvasó felé. Rengeteg felháborodott levél érkezett, de az olvasói levelekben nem lehetett kritikát megjelentetni. Volt rá próbálkozás, de azonnal letiltották. [iii]

„Gazsó idejében voltak a „liberális régiek” és a „rendes jobbos újak”. A régieket emberszámba se vették. Gazsó a dizájnt is fúrta. Azzal kezdte, hogy a kék csíkot szedjük le (Anisette betűtípus) „Ez nem is baj, mert a betűt a Nemzetközi Tipográfusok Szövetségének az elnöke készítette, akivel kapcsolatban vagyok – a mostani laphoz nem is illik, örülök, hogy most nincs benne.” [iv]„Elkezdték szétvertni; megszüntettek olyan rovatokat, amik a lap karakterét adták, de új ötlet nem volt”.

„Gazsó alatt háttérbe állítottak, nem kértem, hogy szedjenek le az impresszumból „megvárom, míg kirúgnak” – gondoltam. A nevem ott maradt, de nem csináltam semmit”. [v]

magyarhirlap2 magyarhirlap1

Új arculat. Molnár Istvánt kérték fel új arculat készítésére, ami kb. egy évig élt; ezalatt ebben az arculatban jelentek meg a lap rövid életű vidéki mutációi is.

[i] Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[ii] Napi Online: A 100leggazdagabb. 2010. május 6. http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=article&nID=444444

[iii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[iv] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[v] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

A Magyar Hírlap politikai hovatartozásának megváltozása

Az 1968-ban alapított Magyar Hírlap kezdetben a kormány félhivatalos lapja volt, azaz a Népszabadsággal ellentétben nem kifejezetten pártlap. A rendszerváltás után is megmaradt ez az öröksége, baloldali, bal-liberális lapként tartották számon. Szombathy Pál úgy jellemezte a lap haladási irányát a főszerkesztősége alatti három és fél évben, hogy egy klasszikusan liberális lapot szerettek volna létre hozni, amely középre húzódik a mai, táborokra szakadó, szélsőségesen állást foglaló magyar lappiacon. Elmondása szerint igényt láttak Magyarországon a független gondolkodásmódra és kritikára a sok elfogult újság mellett. Mikor 2005-ben Széles Gábor megvásárolta a Magyar Hírlapot, hamar kiderült, hogy a tulajdonos és a főszerkesztő sok tekintetben máshogy képzelte el az újság jövőbeli szellemiségét. Széles Gábor egyre inkább a politikai jobboldal felé irányította az akkoriban – Szombathy szándéka szerint – baloldali kötöttség nélküli, de liberális lapot. Többször is említésre került már Szombathy távozása, mire végül 2006 novemberében leváltották. Elmondása szerint a folyamatos viták következtében végül mennie kellett. Utódjául végül Gazsó L. Ferencet nevezték ki, aki korábban (1996-ban) már volt az újság főszerkesztője. (Szombathy 2007)

Az új Magyar Hírlap 2006 novemberében indult azt követően, hogy új tulajdonosa lett Széles Gábor személyében a napilapnak, aki megváltoztatta a lap addigi liberális profilját és konzervatívvá alakította. A főszerkesztő Gazsó L. Ferenc lett és a korábbi munkatársak többsége 2007. január-február folyamán otthagyta szerkesztőséget, mely 2007 novemberére négy-öt embertől eltekintve teljesen lecserélődött. A lap célja elsősorban a jelenlegi olvasóközönség megtartása, és egyéb tartalmak kiadásával az olvasóközönség növelése. 2007 őszén három megyei (Csongrád Megyei Napilap, Fejér Megyei Napilap, Somogyország) napilapot is indítottak. Ezek példányszáma 3000 körüli és szerkesztőségük összesen 30 fő volt. Ezek az újságok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, s hetilapként működtek tovább, majd megszűntek. Bebizonyosodott, hogy a nyomtatott sajtó piaca telített, sőt hanyatló Magyarországon. Kétséges az anyalap nyereséges működtetése is, csak a tulajdonos direkt támogatása tudja életben tartani a lapot. Fejlesztés alatt áll, és 2008-ra tervezik a Hírlap Online internetes napilap indítását, melynek saját szerkesztősége lesz. Az internetes tartalom jelenleg megegyezik a lap tartalmával, mert még nem állt össze az online szerkesztőség. A két termék felépítését úgy képzelik el, hogy a tájékoztató, friss rövid hírek az online felületen, a nagyobb hangvételű, hosszabb magyarázatok és háttércikkek az újságban jelennének majd meg. A lap profilváltásakor felismerték, hogy a televízió és az internet átalakította a nyomtatott sajtót és nekik is közelebb kell hozniuk a képi világot az olvasóknak, ezért a Hírlapnál kiemelten fontos szerepet kapnak a fényképek. Az újság szöveg és kép szimbiózisa. Sokszor a kép alakítja a szöveget, vagy akár az egész újság felépítését (pl.: a jobb képpel rendelkező hír kerül felülre), mert egy jó képpel eladhatóbb a lap. A belső oldalakon gyakran van kétoldalas kép, hogy ne legyen nagy szövegtenger és ne ijedjen meg az olvasó. Minden oldalon fontos a vezető anyag (ehhez jó kép vagy grafikon kell), kép nélküli oldal nincs is. (Szalontay 2007)

Változások a Magyar Hírlap szerkesztőségében

Már a lap eladása és a szerkesztőség által való felvásárlása módosította a munkatársak létszámát (a 85 emberből hozzávetőleg 40-et volt képes továbbra is foglalkoztatni az újság). Ez után Széles Gábor is határozott változásokat eszközölt a létszám összetételében (a dolgozók nagy része fokozatosan kicserélődött – ki önként távozott, kit elbocsátottak) Természetesen ez sok szempontból hatással volt a napilapra. A létszám csökkentése kényszerű gazdasági, míg a leváltások inkább politikai okokkal magyarázhatóak. (Szombathy 2007)

A profilváltás következményei

A hirtelen változtatás, a Magyar Hírlap teljes megreformálása üzleti szempontból nem volt túlságosan előnyös lépés. Az ún. politikai vagy serieuse napilapoknál ugyanis a stabil olvasóközönséget főleg az előfizetők teszik ki, mivel az olvasó úgymond bizalmat szavaz egy újságnak, amelynek álláspontját legközelebb érzi a sajátjához. Tehát a megújulás akkor hoz fellendülést, ha lassan történik, hogy az olvasóknak legyen idejük hozzászokni, alkalmazkodni. Mint a legtöbb mai napilap, a Hírlap példányszáma is egyre csökken. A ’80-as években hozzávetőleg 80 ezer példányban megjelenő lap a rendszerváltás után, a ’90-es évek elején érte el a csúcspontot, 100 ezer körül. Ez után már folyamatos visszaesés tapasztalható, először 60, majd 40 ezerre csökkent a példányszám, napjainkban innen esik tovább. Magyarországon a politika oly mértékű befolyást gyakorol a sajtóra, hogy egyesek egyenesen lehetetlennek tartják egy középen álló, pártatlan lap megvalósítását. Mások azt a nézetet vallják, hogy egyszerűen nincs erre igény hazánkban. Talán nem is léteznek adott igények. Igényt kelteni lehet, mivel a közönség abból válogat, amit kínálnak neki. Szombathy Pál szerint 2006-os távozása, illetve a Magyar Hírlap megújítása óta nincs olyan napilap a magyar sajtópiacon, ami középen állna. (Szombathy 2007)

2006-

Jobbközép, konzervatív, 2007-ben ellenzéki országos napilap. Célja az országos napilapok piacán a Népszabadság és a Magyar Nemzet között található űr betöltése és a konzervatív világszemléletű, szélsőségektől mentes, objektív tájékoztatás. Más jobboldali napilapokkal ellentétben feladatuknak tartják, hogy a jobboldali hangvétel ne jelentsen markáns pártkötődést (nem kötik magukat sem az MDF-hez, sem a Fideszhez). Célközönsége jellegéből fakadólag nem kor, hanem értékrend alapú: a polgári értékrendű, jobbközép konzervatívok – részben abból az okból is, hogy a világ legnagyobb, legeladhatóbb lapjai ilyenek. Nincs egy idealizált átlagolvasó, akihez szólni kívánnának, hanem egy olyan új hangot próbálnak képviselni, ami mindenkihez szól, közérthető, hogy az átlagos műveltségű olvasó megértse, hogyan kötődik ő és Magyarország a témákhoz. Bár nem réteglap (hiszen országos napilapról van szó), de elsősorban ahhoz a fejlődő középréteghez kívánnak szólni, akinek eddig nem volt lapja. A lap erősségének is ezt tartja a szerkesztőség, hogy egy szélsőségektől mentes új hangon kívánnak szólni azokhoz, akik eddig nem találták meg a maguk lapját a polarizált sajtópiacon. Az új Magyar Hírlapnak se Magyarországon, se külföldön nincs elő- vagy példaképe, más lapokat nem tekint a szerkesztőség követendő példának. (Szalontay 2007)

A szerkesztőség munkája (2007)

A Magyar Hírlapot körülbelül hetvenen készítik, ezek többsége állományban lévő munkatárs, de sok a szerződött külsős is. Bár egy csoport tagja a szintén gazdasági-hír profilú ECHO TV-vel a szerkesztőségek külön dolgoznak, hiszen más megfogalmazásra van szükség a televíziós, és másra nyomtatott sajtóban. Hírügynökségek közül belföldi híreknél az MTI-t, külföldiek esetén többnyire a Reuters, de az AP-t is használják. Hat állandó külföldi tudósítója van a lapnak: Vajdaságban, Felvidéken, kettő Romániában (egy székelyföldi és egy bukaresti), Brüsszelben és Washingtonban. Lapzárta 23 órakor van, ami nem igen kitolható, hiszen a lapot ki kell nyomni a postavonat indulása előtt. Példányszáma 15000 körüli, ami a profilváltás előtt is ennyi volt, azonban azt hangsúlyozzák, hogy ez a 15000 ember nem ugyanaz a 15000, mint előtte. Rendkívüli események hatására az eladások a 20000-t is meg közelíthetik. Eladásainak 75%-a Budapestről származik. A lap tördelésében is próbáltak figyelmet fordítani az olvasóközönség megváltozott igényeire, épp ezért a lapban sok rövid hírt közölnek, a nagyobb cikkek esetében, 1500 karakter felett pedig kötelező a lead. 3000 karakternél hosszabb cikkek nem igen vannak, mert azokat már nem olvassa el az emberek többsége. Egy-egy interjú vagy elemzés hosszabb lehet ennél, de ezek ritkák. A vélemény fontos, ezért a szerkesztőségben a publicisztikai rovatot különösen fontosnak és a lap erősségének tartják. Van vélemény-/vitarovata az újságnak, a nap legfontosabb közéleti eseményéről rövid tárcát írnak, illetve rendszeresen szokták közölni egy tudós/szakértő véleményét közéleti témákról. A vélemény rovat egyik legfontosabb eleme a szerkesztőségi álláspont az elmúlt nap valamilyen eseményéről, amiről közösen döntenek, hogy mi legyen és ki írja meg. A lapnak van levelezése is, ez naponta pár szár levelet jelent, amiből egyre több az e-mail. A levélírók általában egy általános érdeklődést kiváltó témáról írnak. A vélemény rovatban válogatják az írásokat minőségtől és témától függően, ideológiai szelekció nincs. A Magyar Hírlap induló napilapként jelenleg nem nyereséges. Bevételének kétharmada a hirdetésekből, egyharmada az eladásokból származik. Reklámcenzúra nincs, azokkal semmilyen kapcsolatban nem áll a szerkesztőség, ez ugyanis a hirdetési igazgatósághoz tartozik. A lap árát a kiadó határozza meg. (Szalontay 2007)

A Magyar Hirlap példányszámai

Mint a legtöbb mai napilap, a Magyar Hírlap példányszáma is egyre csökken. A ’80-as években hozzávetőleg 80 ezer példányban megjelenő lap a rendszerváltás után, a ’90-es évek elején érte el a csúcspontot, 100 ezer körül. Ez után már folyamatos visszaesés tapasztalható, először 60, majd 40 ezerre csökkent a példányszám.

image015

Források

  • A napilap régi számai
  • Szombathy Pál (2007) (Magyar Hírlap egykori főszerkesztője). Az interjút készítette: Molnár Kata és Száraz Zsuzsanna (okt. 23.).
  • Szále László (2007) (Magyar Hírlap egykori újságírója és főmunkatársa), szóbeli közlés. Az interjút készítette: Molnár Kata és Száraz Zsuzsanna (nov. 6.).
  • Szalontay Mihály (2007) (gazdasági szerkesztő), szóbeli közlés. Az interjút készítette: Silhavy Máté, Szabó Péter és Szloboda László (okt. 17.).

 

Korunk (1872)

korunk

Első szám: 1872. március 17.

Utolsó szám: 1872. december 5.

Felelős szerkesztő Kemény Gábor.

Szerkesztőség: Papnövelde utca, 7. szám, 1. emelet

Beköszöntő szöveg

A korunk az 1867-es kiegyezés által nyert alapon foglal állást Ragaszkodik az alaphoz határozottan és őszintén, és ragaszkodni fog annál határozottabban, és őszintébben, mennyivel komolyabbá és ravaszabbá lesz a támadás, melyet ez alap ellen intéznek Ez alapon forrnak és forrtak össze Szent István koronájának szétesett országai ismét egy birodalommá. Ez alap adta meg hazánknak az önállást, független és felelőst kormányt, az önálló pénzügyet Ez alapon támadt a birodalom, mely a nemzetnek ismét fegyvert adott a kezébe a honvédség intézményében. Ez alapon lett szövetségesünkké a birodalom azon része, melyet mindig ellenségünknek tartottuk, mert békében kizsákmányolt, harczainkban mindig szemben állt velünk. Amit ez alapon nyertünk az egészen sajátunk, az valóság. Mióta ez alapon állunk, a nemzet életének az a korszaka, melyben joga van elég, de nem élvezhette, szabadsága is volt, de munkája a Sisiphus kövének sorsára volt kárhoztatva – egészen a történelemé lett. Megnyertük a cselekvés szabadságát, hazánk az lesz, mivé fiaink akarata és képessége fogja tenni. A pálya megnyilt, mindenki versenyezhet a haza szolgálatában. A “Korunk” feladatának tekinti buzdítani és támogatni minden jó akarót és képességet e versenyben. De lesz bátorsága szembenézni azokkal, akiknek hiúsága és tehetségtelensége zavarja a becsületes szándék és képesség versenyét. A “Korunk” mindig együtt lesz azokkal, akik nem riadnak vissza az áldozatoktól., hogy megszerezzék hazánknak azt a jóllétet, melynek forrása a nép műveltsége. A “Korunk” követni fogja mindazon politikai é s társadalmi intézményeket, melyek a népnek munkát és jóllétet, az országnak anyagi, értelmi és erkölcsi súlyt biztosítanak. Szavunkra számíthat minden érdek, melynek hivatása Szent István koronájának országai közt a kapcsolatot szaporítani, ez együvé tartozás érzését kifejteni. Ím ezekben meg van jelölve az irány, melyben a “Korunk” ezennel a siker reményében megkezdi pályáját.

Fentiekhez még a következő mondanivalónk van a tisztelt közönségnek: a Korunkat nem egy ember, vagy egy-két ember, hanem egy egész írói társaság szerkeszti, kik a főkérdésekben szorosan egyeznek ás állandóan összetartanak. Ennek természetes eredménye hogy a lap nem akar egy szűkre szorított kör közlönye lenni, hanem a közönségéé, a széles, minden oldalt magába foglaló, általános nemzeti érdek közlönye. E czélra minden oldalú összeköttetéseink lesznek Hazánk külön vidékeiről és a külföldről. Gyorsan pontosan és hitelesen igyekszünk közleni mindent, ami bent és kint hazánk viszonyait érdekli. A közelebb bekövetkező választások idejére a legkiterjedtebb összeköttetéseink vannak úgy, hogy olvasóink tájékoztatására mindent megtehetünk, amit közlekedési viszonyaink szerint napilaptól várni lehet. Kiterjesztjük figyelmünket a politikai, és közgazdasági ügyeken kívül, az irodalom és művészet ügyeire is, a politikai és irodalmi Figarók kificamodott észjárását, a hirlapírói erkölcsöket megfertőztető modorát, hangját, és idegenségénél fogva még rontóbb ízléstelenségét sem nem követjük, sem nem kíméljük. Ugyanez lesz irányelvünk minden közművelődési és társadalmi kérdésben is, a melyek lapunk keretébe szintén bele tartoznak. Lapunk nem akar minden elevenséget kizárva komoly lenni, de semmi esetben sem lesz frivol, nem akar minden szigorú ítélettől félve, körültekintő lenni, de soha nem lesz párt és iránybéli egyoldalúságból igazságtalan. Névtelenül dolgozunk, mert az eszmék értéke, és nem a nevek és társadalmi nyomatéka által igyekszünk közművelődésnek lelkiismeretes munkásai lenni. Ezek után büszkén lépünk a magyar közönség elé, hitében annak, hogy programunk betöltését, keresztülvitelét, értelme s jóakarata által, ön java és nemzetünk emelkedése érdekében elő fogja segíteni.

Leköszöntő szöveg

Nincs

Története

Alkotmányos politika válsága hozta létre az 1872-es választások előtt a Korunk című napilapot, a Delejtűvel egyidőben. A lapot Lónyay miniszterelnök körül csoportosuló “vacsorapárt patronálta”. A Korunk mutatványszámát 1872. március 17-én adták ki, felelős szerkesztőként Kemény Gábor írta alá. A lap igyekezett titkolni támogatói kilétét. Annak ellenére, hogy tagadta, hogy a miniszterelnök érdekköréhez tartozik,a sajtóban és a képviselőházban is nyíltan szóvá tették, hogy a lap kormányszubvenciót kap. Irányvonala sem hagyott semmi kétséget elkötelezettsége felől: a képviselőválasztás és a Lónyay kezdeményezte új választási törvény hírlapi előkészítésére vállalkozott. De a Korunk nemcsak a baloldallal, illetve az azt támogató társadalmi rétegekkel hadakozott, hanem a Deák-párton belül támadt ellenzékkel is. A választások előtt valóban nagy munka várt rá: „mert – mint kijelentette – nemcsak többséget kell szereznie…, hanem minden perczben szembe szállani a többség kebeléből kelt, kormány tekintélyét aláaknázó gonoszsággal”. (Korunk. 1872. május 25.) Az év közepétől egyre nyíltabban kényszerült védelmezni a nehéz helyzetbe sodródott Lónyayt az ellenzék és a Deák-párt támadásaival szemben. Még szélesebb tárgykörben is publikált cikkeket –a már megszokott konzervatív szellemben – például arról, hogy az esküdtszék intézményének általános bevezetése esetén „a tagságot igen magas qualificatióhoz kell kötni”, de egyre több alkalommal keveredett személyes intrikákba;

Megszűnés oka

Lónyay Menyhért miniszterelnök bukását követően (1872 december 5.) pedig – ezzel is bizonyítván keletkezésének valódi okát – nem jelent meg többé az újság

források

A magyar sajtó története 1705-1892

Hazai s Külföldi Tudósítások (1808-1840)

hazaiskulfoldi1839jul3 hazaiskulfoldi1839jan20 hazaiskulfoldi1839dec-hirdetesek hazaiskulfoldi1838dec31full6 hazaiskulfoldi1838dec31full5 hazaiskulfoldi1838dec31full4 hazaiskulfoldi1838dec31full3 hazaiskulfoldi1838dec31full2 hazaiskulfoldi1838dec31full1 hazaiskulfoldi1830boldogasszony2 hazaiskulfoldi1828borito hazaiskulfoldi1828boldogasszonz5 hazaiskulfoldi1818boldog21hirdetes hazaiskulfoldi1818boldog21 hazaiskulfoldi1811janu5 hazaiskulfoldi1811janu3dikszam hazaiskulfoldi1810-50dikszam hazaiskulfoldi1809jakab1 hazaiskulfoldi1808jelentes2 hazaiskulfoldi1808jelentes1 hazaiskulfoldi1808jantoldalek hazaiskulfoldi1808jakab16 hazaiskulfoldi1808jakab2b   hazaiskulfoldi18011boldoga2

Előzmény: Hazai Tudósítások (1806)

Folytatás: Nemzeti Újság (1840)

Címváltozatok: Hazai Tudósítások 1806, Hazai s külföldi Tudósítások 1808, Nemzeti Újság 1840-, Nemzeti 1848. + Hasznos Mulatságok

Ny: Trattner Mátyás (1808-1814, 1824-28)
Petrózai Trattner J. T. (1814-1824)
Trattner-Károlyi István – Uri utca 453 (1828-48, 1848)
Lukács László – Országút, Kunewalder-ház (1848)

Sz: Kultsár István (1806-1828)
Kovács Tamás (1828-1830)
Horváth István (1828-) (Főmunk.)
Somogyi Csizmadia Sándor (1830-1838)
Apostol József (1838-1839)
Nagy Pál (1839-1840) (Később a Magyar Őr sz.)
Hidy István (1840-1842)
Kovacsóczy M. (1842-1845)(Korábban: Szemlélő 1833-36?; Közlemények 1841)
Majláth János (1844-1845)
Illutz Oláh János (1845-1848)
Liptay Sándor (1845-1848)

Az 1700-as évek közepéig Magyarországon a híreket kereskedők, fuvarosok, ‘gyorsparasztok” hozzák-viszik. Újság csak német van még és az is csak pár példányban jár az ország legtöbb vidékére. A közönség ekkor a hadi és más eseményekről úgy értesült, hogy a kormányszékek Te Deumot rendeltek el, ha a királyi családnak gyereke születettvagy az házasságra lépett, vagy ha valamelyi vezér csatát nyert. (Alapi Gyula: Kultsár István – Spitzer Sándor Könyvnyomdája komárom, 1911.) Ezért fontos Kultsár pesti lapjának megindulása. 1805-ben folyamodott lapengedélyért. Ellenfelei voltak Décsy Sámuel és Pánczél Dánie, és elérték, hogy csak magyarországi hírek közlésére kapjon engedélyt. (Markos János: Kultsár István. Pannonhalma, 1940. ) Még Pest vármegye levelét is visszautasítottáka külföld rovatra azzal, hogy a magyarok bécsi újságjai már úgyis kölölnek külföldi híreket. (külföldi lapokat pedig alig lehetett járatni az index és a cenzúra miatt.) 1806. júl-ban jelenik meg a lap Pesten – és nem Pozsonyban vagy Bécsben, ahol addig megjelentek a lapok. Érdekessége az 1810-es évfolyamban toldaléka, melyben a Frankfurt A.M.-i Neuvidi ujság fordítását adja. Ezt a lapot külföldi útján ismerte meg, és annyira megtetszett neki, hogy (kb. 1 évig) a maga lapja mellé adta. (vajon voltak szerzői jogi problémái?)

A lap „nélkülözi az elevenséget, stílusa a változatosságot. Kultsár egész pályáján bizonyos nyugodtság vonul végig. Ezt a klastrom csendjéből hozta az életbe. A szerzetesek csendes, kényelmes, nyugodt életmódja, mellyel munkájukon dolgoznak, és ráérnek az apró részletekkel is foglalkozni, Kultsár működésben is visszatükröződik.” (Alapi Gyula: Kultsár István – Spitzer Sándor Könyvnyomdája komárom, 1911.)

A lap segédszerkesztőjére pályázatot hirdet. Feltétele, hogy a jelölt tudjon németül, franciuául, ismerje Európa politikai életét. 400 ft-os évi dfizetést ajánl és egyetemi tanulmányok munka közbeni folytatását is engedi az ifjú jelölteknek. (Markos János: Kultsár István. Pannonhalma, 1940. )

A lapnál főmunkatársa Horváth István. 1823-tól betegeskedik, majd meglepi ismerőseit azzal, hogy 63 évesen megházasodik. Perger Anna Mária társa, majd Kultsár 1828-as halála után újságjának továbbvivője lesz, Horváth István segítségével. (Magyar Igazmondó sorozat: Hazai Tudósítások Magvető, Bp. 1985. Előszó: S. Varga Katalin. )

A Nemzeti Ujság: Katolikus beállítottságú lap volt. 40-ben a Hazai s Külföldi Tudósitások folytatásaként indul heti 4 másodrét ívben. „Sem elve, sem meggyőződése” (Ferenczy J: A magyar hírlapirodalom története. Lauffer Vilmons kiadása, Bp, 1887.) 1841-ben „már léthjoggal sem bírt egy ilyen színtelen közlöny”. 1842-ben Kovacsóczy hatására hamar clerikális színt ölt és konzervatív lett. A PH modorában de szelleme nélkül tárgyalja „korunk ügyeit”t. „’ultramontán “Majláth még klerikálisabb és konzervatívabb. (uo.) 48 márc 15 után konzervatívból liberálisr avált, a PH-t próbálja utánozni.

1848 május 2-án: NEMZETI Politikai Hirlap címen újjáalakul:
„A Nemzeti Ujság megholt, éljen a Nemzeti! Ezt vagy ilyesmit kiállta a szerkesztőség, s boldog azon hitben, hogy ő sohasem volt Pecsovics, s március előtt csak tetteté magát, mintha az lett volna” (Pesti Hírlap, 1848. jún. 3.) 1848 jún 1-től napilap.

Kiemelt számok: NU 1842. jún. 8. szerk.üz.
programm: 1846,1,1,

Főszerkesztő: Kultsár István

Toldy Ferenc tömören így jellemezte: „Nem lázította fel vérünket, de lassanként előkészítette átváltozásunkat.”

A reformkorban konzervatív, klerikális lap. Felháborodást vált ki, hogy még Kölcseyt is kritizálja (méltatlan arra, hogy szobrot állítsanak neki – írja). A szerkesztőt kirúgják, helyébe Kovacsóczy Mihály kerül.

 

„Az elmúlt postanap a velejtei postaexpeditor egy nyomtatványba takarta érkezett leveleimet, s úgy küldötte hozzám. Hátulja el volt szakasztva. A titulus ez vala: hazai Tudósítások. Azonnal visszament a cseléd, kértem,hogy küldene egyet.Azt felete, hogy nincs. nem nyughattam. Őjhelybe küldötem érte. Onnan megkaptam.. … Azonnal beküldém a kívánt félesztendei bért, s Kultsárnak, kit igen jól ismerek, .. különösen is írtam, hogy levelit hozzám járassa. Íme, amit mindég óhajtottam, megvagyon! Van tehát oly folyóímunkénk, amelyben a hazai literaqtúra produktumai a publikumnak tudtára adatnak és talán recensáltatnak is. Jól, rosszul, az csaknem egyenlő: mert ezéltal az írók felriasztatnak álmosságokból, s inkáb fognak igyekezni a publikum javallásának megnyerésén.
KazLev IV. 185-187
Kazinczy Ferenc levele Cserey Farkasnak, Széphalom, 1806. jún. 10.

 

Pest, Hetedhó 15. 1821.
… Ide foglalom a Haszons mulatságok utolsó számát, olvasd Horváth András, Zirc írója versét; s kérlek egyszersmind, küldd ismét vissza, hogy ne hibázzon a bekötésbe.
Ugyanebben a levélben a Hazai Tudósításokra „pesti nemzeti ujság”-ként hivatkozik.

Toldy Ferenc levele Bajza Józsefnek

Oltványi 20-22 Bajza József és Toldy Ferenc levelezése Oltványi Ambruis kiad. Bp 1969