Múlt és Jelen (1841-1848) Kolozsvár

multesjelenhetilap410209p2 multesjelenhetilap410209 multesjelen480602 multesjelen480509 multesjelen480328p2 multesjelen480328 multesjelen480324 multesjelen480321 multesjelen480102 multesjelen450708 multesjelen450620 multesjelen450117 multesjelen430103 multesjelen410402 multesjelen410105 multesjelen4709 multesjelen41fedolap multesjelen410105p1 multesjelen41eloszop2 multesjelen41eloszo

Folytatás: Jelen (1848)

Melléklap: Hon és Külföld

Sz: Szilágyi Ferenc
Szilágyiról írja Méhes Ferenc Várady-Szabó Jánosnak: „Prof. Szilágyi is akar kiadni itt politikai ujságot. Ez a Hírnök fija akar lenni. Az én újságom megbuktatására törekszik – ez nagyon veszedelmes ember – énnekem elejétúl fogva sok bosszúságot okozott”
Késõbb: „Az elõfizetési idõ beálltával a Múlt és Jelen 48-49. szá,ai (1844. júl.)hasábjain velem bibelõdik s amint személyemet gúnyolja, így lapomat a revolutio pártolójának s a kormány ellenségének kiáltja” – írja Méhes. Szilágyi egy ízben a kancelláriát is kérte, hogy tiltsák meg az Erdélyi Híradó bõvítését, melyben történelmi, fölédrajzi, bibliográfiai adatokat akart közölni, mert a konkurenciától félt.
1848-ban forradalomellenessége miatt megfosztják tanszékétõl. Pesten 1849-52 a Magyar Hirlap, utána a BP. Hírlap szerk-e.

Ny: Ev. Ref. Fõiskola

Konzervatív lap

Reklámok

Hirnök (1837-1845) (Pozsony)

hirnok44jun14p202 hirnok44jun14p201 hirnok44jun14p1 hirnok44jan4p4 hirnok44jan4p1 hirnok43maj8 hirnok41jan4 hirnok40sept3 hirnok39feb25 hirnok38marc23p2 hirnok38marc23 hirnok38marc2 hirnok38apr2 hirnok37jul4p2 hirnok37jul4p1 hirnok1B hirnok1A hirnok1837jul4 hirnok37aug15

Melléklap: Századunk

Politicai, tudományos, művészeti s szépirodalmi hírlap (1837)

Sz: Balásfalvy Orosz József (1837-45) (A 30-40-es években több lapot szerkeszt Pozsonyban (Fillértár, Hírnök, országgyűlési Tudósítások, Századunk, Pressburger Zeitung) A Hírnökben támadja a Bajza-Vörösmart-Toldy triászt.) „Nagyobb kényelemmel nem lehetett sem alapítani sem szerkeszteni lapot, mint azt Balásfalvy Orosz József tevé és teszi. Ő nagy akadémikusokkal tanulta a pénzt beszedni, s mások által dolgoztatni. Minden pártnak szeretne eleget tenni.” (Kovacsóczy: Magyarkák. Lipcse, 1845.)

Csató Pál (Hírnök szerk. ) Csató Pál Hírnökbéli hírlapi szemléit Bajza J. bírálja élesen, mert szerinte Csatónak vannak pajtáslapjai (Rajzolatok), neutrálisok (E.H.) és ellenségei (Athenaeum, Jelenkor). Ilyeneket ír pl: „Az Athenaeum e heti számaiban említésre méltó tudományos cikkelyt nem találtunk.

Ny: Wigand Fridrik (1837-38)
Schmid Antal Pozsony (1838-45)

1834-ben a bécsi Magyar Kurir megszűnésekor Bajza József és Csató Pál is ajánlkoznak szerkesztőnek, de végül Balásfalvy Orosz József kapja meg az engedélyt a pozsonyi konzervatív Hírnök kiadására.

„A Hírnök a Nova Possoniensia beosztása szerint készült. “ „Minden párton kívül áll”.

Történet:

1837-ben Kossuth Lajos ellen a Törvényhatósági Tudósítások c. engedély nélküli “levezelése” miatt hűtlenségi pert indítottak és márciusban letartóztatták. Alig 2 hónap múlva, 1837. július 4-én Metternich Balásfaly Orosz Józsefnek adta az akkor épp üres, magyar lap kiadására vonatkozó engedélyt, aki pozsonyi Hírnök (melléklapja a Századunk) címen indította meg kormányhű lapját. Ez töltötte be először a hatalomhoz hű magyar lap szerepét, mint amilyen a bécsi Wiener Zeitungé volt.

Szerkesztője Balázsfalvi Orosz József, aki annak idején még Kossuthtal együtt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat; majd Pozsonyban a Fillértár c. kőnyomatos képes ismeretterjesztő lap szerkesztője volt. A Hírnök támadja Széchenyit, közel áll a később a Világot átvevő konzervatív “fontolva haladó” Desewffy családhoz.

A Hírnök korszerű tipográfiával, a francia sajtó vizuális elemeit átvéve jelent meg. Kb. 2000 példányban jelent meg.

Orosz József franciaországi emigrációban, öregen, szegényen, öngyilkossággal végezte életét 1851-ben.

Világ (1841-44)

vilagp280 vilagp41jan2 vilag44jun5p412 vilag44jun5p411 vilag44jan6p11 vilag44jan6p10 vilag44jan6 vilag43marc29 vilag43jan25hirdetes vilag43jan25 vilag42mutato vilag42jul2 vilag42janp38 vilag42jan1 vilag42aug13 vilag41okt2 vilag41jul3 vilag41janp10 vilag41jan132B vilag41jan131 vilag41jan13p16ab vilag41jan13p15ab vilag41jan13p14ab vilag41jan9 vilag44jun5 vilag41jan1312

1844. jún. 5: A Világ utolsó száma alján ez olvasható: “A jelen számmal vége a “Világ”nak”.

Világ I: A liberális Világ (1841)

A Pesti Hirlappal egy napon, 1841. január 2-án jelent meg. A Világ első korszakában plebejus liberálisn, egyenjogúságpárti. Vajda Péter alatt célja: “a leggondosabb figyelemmel” óhajt lenni “az egész világ állására”, másrészt “világot akar terjeszteni szeretett hazánk ügyeire”. (a “világ” szó régen kétértelmű volt: lásd: “ég a világ a boltba”) Vezércikk van a Világban is, a belföld rovat élén. Bécsben – a Pesti Hirlaphoz hasonlóan – a lap nem terjeszthető. Nem áll mögötte politikai erő; talán ez az oka, hogy négy hónap után szerkesztője indoklás nélkül távozik.

Világ II: A konzervatív Világ (1841-44)

Az új Világ a Dessewffy Aurél féle “fontolva haladó” konzervatív irányzat lapja. Desewffy Aurél is ír vezércikkeket és bírálja a Pesti Hirlapot. A lapot Dessewffy Aurél 1842-es halála után Dessewffy Emil irányítja, aki 1844-től a megszűnő Világ helyett a Budapesti Hiradó egyik szellemi vezére.

Nemzeti Ujság (1919-1944)

nemzetiujsag_c

Első megjelenés: 1919. szeptember 28. I. évf. 1.szám

Utolsó megjelenés: 1920 január 15. II. évf. 13. szám

Főszerkesztő: Túri Béla

Szünetelt: 1920. január 15. II. évf. 13. szám – 1944. június 11. vas XXVI. évf. 130. szám

Felelős szerkesztő: Dr. Tóth László

Megszünt: 1944 okt. 25. szerda XXVI. évf. 242.

Szerkesztő: K. Török Miklós

Megszünés oka: 1944 okt. 26 csüt. egyesül az Uj Nemzedékkel

Konzervatív keresztény-nemzeti lap.
Programmunk: 

A Nemzeti Ujsag a magyar nemzetnek kíván lapja lenni. A magyar nemzeté mely ezer év előtt a Duna-Tisza mentén hazát szervezve keresztény államot alapított s magyar fajiságba beoltva a kereszténység szellemét, tagjává lőn a kétezeréves keresztény kulturközösségnek.  Idegen népek tengerében ezeréves fenmaradásunknak titka is az volt, hogy a magyar nép politikailag megszervezett nemzetté tudott válni és hogy államiságának keresztény mivoltában létének mély erkölcsi alapot is vetett.

Most a magyar nemzetre tragédiával végződő világháború után nemzeti létünk e megtörhetetlennek hitt fundamentumai hasadtak meg.

Keresztény mivoltunkat pedig amúgyis megtámadta a magyarságunkból kiforgató és a keresztény kultúrából kiszakító idegen szellem mely úrrá lett irodalmunkon, sajtónkban – és végül egy vakmerő kísérlettel a kommün alatt a hazán is.

Ez a döbbenetes feleszmélés felrázta a magyar faj elszunnyadt lelkét. Nagy nemzeti szerencsétlenségünk pörölycsapásai alatt napról-napra keményedik a nemzet elhatározása, hogy lelkében és államiságában újra keresztény nemzet akar lenni.

Ez a nemzeti programm a Nemzeti Ujság programmja. Mi nem ez új névvel vettük fel e programmot. Régóta hirdetjük a keresztény állampolitika és a keresztény kultura szükségességét.  A mostani nagy ráeszmélésben azonban a keresztény politika hitvallóinak tábora. Az írói és politikai gárda hatalmasan megnövekedett. Valóban a nemzetnek programmjává lett: hogy keresztény kulturállamban akarja ezeréves létét folytatni. A faji ösztön csodálatosságával s nemzeti élet vitalitásával nyilvánul meg az akarat: kivetni mindent a nemzeti életből, ami keresztény nemzeti létünket veszélyezteti és megalkotni mindazt, ami egy új nemzeti élet feltételeit adja.

A magyar nemzetnek sorsa sokszor kockára került évezredes történelme folyamán, de a nemzet mindig rátalált önmagára.  Most nemzeti öntudata szerencsétlenségének nagyságának arányában jelentkezik. Soha világosabban rá nem eszmélt keresztény magyarsága megmentésének és megőrzésének szükségességére. A magyar etnikum hordozója: a falu ez a Tisza-Duna mentét átfogó óriás soha jobban talpra nem állott, hogy lerázzon magáról mindent és mindenkit, aki magyar és keresztény mivoltát le akarja törni, aki, vagy ami keresztény magyarságának, faji uralmának feltételeit veszélyezteti. A nagy feleszmélés megtörtént a nemzet szellemi vezetőiben is. A keresztény politika mint állami hitvallás hangzik el. Nemzeti öncéluságunknak ujra tudatára ébredtünk. tudjuk hogy a Tisza-Duna mentén történeti léthez is csak addig van jogunk míg magyarok és keresztények vagyunk.

Lejárt liberális jelszavakkal tehát nem szabad többé félrevezetni a nemzetet. De nem is lehet. A magyar végzetes önsorsán keservesen tapasztalta, meg hogy a liberalizmus nem a szabadság és a jólét, hanem nemzeti felbomlás és dekadencia útjára vezet. A liberalizmus, mint gazdasági elv is megbukott. Az egyenlőtlen verseny épp az egyenlőséget tette csúffá. Kitünt hogy a társadalmi fejlődést nem biztosítják a szabadság jelszavak. Nem elég az állam politikai és jogi megszervezése. Magát a társadalmat kell újjászervezni. Ez a szocializmus történeti feladata.

A szociális világfelfogás felismerte, hogy nem elég az egyén szabadságát szervezni az állammal szemben, ha szabályozatlan marad az egyénnek viszonya a társadalomhoz a munkához és a termelt javak felosztásához. E rendezés nélkül folyton társadalmi forradalmak fogják megrázkódtatni a nemzetek életét a fokozatos fejlődés helyett osztályharcok és revoluciók martaléka lesz a társadalom maga az európai kultúra is. A magyar- és oroszországi romok már történeti bizonyságul is szolgálnak erre. A keresztény szocializmus a társadalmibb felfogás a szociális gondolkozás igazságait szem elől tartva nem rombolni, de újjáépíteni akar. Nem az osztálygyülölet tüzével gyujtogat hanem az életfeltételek harmonikusabb megteremtésével akarja megszüntetni a rikító osztályellentéteket. Igazi demokráciát akar, mely mellett a keresztény népakarat érvényesül, s a népjólét fokozódik.

A keresztény szociális politika vállalja a XX. századra háruló nagy kulturfeladatot: emelni az emberi méltóságot, biztosítani az egyénnek az élet javaihoz való jogát. A munka jogán és kötelességén felépülő társadalom a mi ideálunk is mert szociális gondolkodás voltaképen nem egyéb mint a társadalmak életére alkalmazott kereszténység .

Ebben a keresztény-szociális építő munkában kell hogy résztvegyen mindenki aki keresztény világnézet magaslatán és az evangéliumi erkölcs alapján áll e hazában. Keresztény magyarságunk veszélyeztetésének felismerése közös védelmi harcra és közös alkotó munkára kötelez mindenkit, aki keresztény és magyar. A keresztény magyarságnak ebben az új honfoglaló munkájában a kereszt most a honszerző kard is a kezünkban. Nem keresztes háborút hirdetünk ezzel, de ráeszméltünk, hogy csak az marad meg magyarnak, ami keresztény kézben is marad. Ezért kell, hogy földünk a kulturánk a sajtónk a vagyonunk az iparunk a gazdasági életünk egyaránt keresztény kezekben legyen. Az életrekelt nemzeti Géniusz megkereszteléséről van itt szó, hogy egész közéletünk keresztény arculatot mutasson, keresztény szellemet tükrözzön. Újra keresztény országot akarunk a Duna-tisza mentén melyben mindenki boldogulást, hazát találjon.

Ez a Nemzeti Ujság keresztény-szociális nemzeti programja.

Magyarország (1878-1881)

magyarorszag7

A lap megjelent 1878. dec. 31.-1881. dec. 15. között.

Előzmény: Kelet Népe

Első szám

I. évf. 1. szám: 1878 dec.31, Budapest

Felelős szerkesztő : ifj. Ábrányi Kornél[1]

Megjelenik: naponként

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: IV.kerület, Barátok-tere 4, Athenaeum épület

Beköszönő szöveg

” Lapunk nem üzleti vállalat. Magyar lap van elég. Több, mint némelyiknek az előfizetője. Lapunk feladatából meríti létjogát, feladata pedig az, hogy az országgyűlési kormányképes ellenzék és a hazai közvélemény közt megteremtse azt a szoros, közvetlen és mindennapi érintkezést, mely kölcsönösen biztat, bátorit, az összetartás és az összeműködés hatalma által győzelemre vezet. A magyar nemzeti érdekek annyi csatát veszítettek a mai nappal befejezett évtized alatt, hogy több csatát veszíteniök nem szabad.Tömörüljünk, hogy erősek legyünk. F-o-g-j-u-n-k kezet szorosan! – mondja lapunk programmja. Müködéséről akar lapunkban számot adni az egyesült ellenzék a hazai közönségnek mindennap, és magába akarja szívni a magyar közvélemény panaszát óhaját, reményét, mert a közvéleménytől elszigetelve tehetetlen az államférfiak bölcsessége. Egy nagy eszme hirdetése feladatunk. Az eszme az, mely az egyesült ellenzéket megteremtette. Az eszme az, hogy előszeretetekből és hajlamokból eredő különbségeknek, a másodrendü kérdésekben létezhető eltéréseknek, mindenekfelett pedig az egyéni versengéseknek és féltékenykedéseknek, a kicsinyes személyes czéloknak ma el kell esniök, nehogy tehetetlen maradjon továbbra is mint eddig volt, a nemzeti közakarat, nehogy összeroskadjon fejünk fölött a ház, míg lakói a berendezés és a fölött versengnek, hogy ki melyik helyen üljön.

Mert ma meg vannak támadva a haza épületének létalapjai. A magyar nemzet lábai alatt : ingadozik a talaj. És ezekkel együtt meg vannak támadva azok a létalapok is, melyeken a monarchia nyugszik. Mig gr. Andrássy magyar miniszterelnök volt, a magyar államot vezette a zürzavarnak, a ziláltságnak, a kimerülésnek. Mióta külügyminiszter, azóta az egész monarchiát vezeti ezen az úton. Drágán, életérdekeink kockáztatásán megvásárolt külsikerek, anyagi érdekeink pusztulása, az alkotmányos kormányzás meghamisítása a kortes-kormányzás által, a lelkiismeretek megzavarása és megrontása, a belbéke felbontása, a fajok egymásra uszítása, végre egy mindenekfölött végzetes conflictusnak felídézése, Magyarország és Ausztria érdekeinek mesterséges egymásra robbantása, és evvel a monarchiának és dynastiának veszélyeztetése, ez az ő politikája, melyhez első segédül állott be kitanult furfangjával és megbicsaklott makacsságával Tisza Kálmán, hogy megfordított uton folytassa egykori ellenzéki müködését, és ez azon politika, mely ellen mi a harczi riadót akarjuk hangoztatni napról napra, legyen akármilyen sürü a bántott érdekek, a hatalomszomj, az uralomvágy, a híúság és a pártszenvedély gyülölségének és rágalmainak golyózápora. Mert ha a nemzet legdrágább érdekei vannak vakmerően és könnyelmüen megtámadva, és ha a nyugodt discussió végkép ki van merítve, és ha az érvekkel szemben a hatalom birtokának brutalitására támaszkodnak a támadók, akkor be van bizonyítva, hogy a nyugodt discussió elégtelen, akkor a forró harcznak elkeseredettsége kezdődik. Jajj azoknak, a kik okozták.

Mi ma nem először találjuk magunkat szemben az Andrássy-politikával. Mi ebben a harczban nem vagyunk ujonczok. A hazafi aggodalom nem először mondatja velünk, hogy a politikai egyéniségnek kormányzása annál veszélyesebb, minél ragyogóbbak és rendkívüliebbek egyéni adományai.Hanem ma az aggodalom félelemmé emelkedett. És ma először érezzük, hogy egy nagy nemzeti párt osztozkodik érzelmeinkben és hogy a párt mögött a nemzet zöme áll. Ma először hivatkozhatunk arra, hogy e politika ellen fordult,már csaknem minden. A mi ebben az országban már államférfiúi belátást, független hazafi szellemet képvisel. Elégtétel a oknak, a kik e harczot évek előtt kezdték. De melyikük nem mondana le örömest az elégtételről, ha szemlét tart e politikának azon eredményei fölött, melyekre szükség volt, hogy idáig jussunk? Nem volt elég a magyar állam eladósítása, nem a chronicus deficit megdöbbentő növekedése, nem az állam consistentiájának megbomlása, tekintélyének lerontása, lakóinak elszegényedése. Kellett egy kiegyezés, mely Magyarországot gyarmattá törpitette, és kellett egy külpolitika, melynek eltagadhatatlan eredménye, akárhogyan csürjék és csavarják, a nagy tény, hogy Európa délkeletén, azon a téren, a hová politikai és kereskedelmi befolyásunkkal utalva vagyunk, ha ugyan nem akarunk bocsánatot kérni, hogy még létezni merészkedünk, a legnagyobb változást szenvedték a hatalmi arányok éjszakkeleti szomszédunk előnyére, azaz ugyanabban, vagy inkább kétszeres mértékben a mi hátrányunkra. – Mert a hatalmi arányokban a mit az egyik nyer, azt kétszeresen veszíti a másik. És hogy a megdöbbentő veszteség némileg maszkirozva legyen, bele kellett mennünk egy véres és dicstelen hódításba, melyből hasznunk semmi, csak ujabb bonyodalmaink keletkezhetnek, a melynek anyagi terhei a pénzügyi zavarokba beláthatatlan időkre löknek bennünket vissza, és mely máris ujabb alkotmányválsággal fenyegeti a monarchiát, holottan ma inkább, mint valaha kellene belrend és belbéke által is erősnek lennie.

Valóban az ilyen politika nem hasonlítható semmihez sem, hanem ha ahoz az életpályához, mely kezdődik brillirozáson és végződik tőbelövésen.

Évről évre felküldi az ország ifjuságának virágát a fővárosba. Mennyi nemesszivü ambitió, mennyi büszke remény az atyai szívben, az örömnek és a félelemnek mi láza az anyai kebelben és mi hő imádsága.

Jőnek tanúlni, jőnek világot látni, jőnek életpályát alapitani. És tanúlnak, látnak világot, keresnek álatpályát. Élnek a fővárosban és életet adnak neki. De némelyik egyszerre csak elkezd ragyogni. Szembetűnő mindenütt. Pénzen vásárol barátot, hizelgő szót, szerelmet. Így akar uj fényt adni ősi névnek vagy így akarja pótolni az ősi nevet. Igy akar consideratióhoz jutni. Az egyiknél mindenki tudja, hogy rámegy az ősi birtok. A másiknál, hogy életprogrammja a kártyalap. Harmadiknál, hogy minden sportok közt legnagyobb sportja a váltónyargalás. Másoknál senki nem tudja, honnan és miből. Milyen kár értük!– Mert mindent nem lehet tenni ügyesség, szellem, gráczia ás bátorság nélkül. Mennyi szerencsétlenül aplicált jó tulajdon! A vége pedig az, hogy amelyiknek nem sikerül harmincz éves koráig jó parthiet csinálni, az rövid ragyogás után kezd homályosodni, hogy egy egész emberéletre szánalmas alak legyen. Szülőföldjén, vagy még szánalmasabb a fővárosban. A büszkébb és bátrabb pedig, a milyen elegánsan élt, olyan elegánsan főbe lövi magát. És van a ki még szomorúbban végzi. Van erre egészen uj, rettentő példa. – Csak kevés van arra hivatva, hogy Tiszának segédkezzék Magyarországot kormányozni.

Ha van egyfajta ember, a melyik még ma is tiszta meggyőződésből helyeselheti a kormánypolitikát, akkor ez a fajta az. A lélektan örök törvényeinél fogva kormánypártiaknak kell lenniök. Mert az ő életprogrammjuk a kormány politikai életprogrammja. A kártyaház. A va banque. Az uzsoraadósság. A megvásárolt vonzalom, a fizetett dicséret. A jövőnek compromittálása múló vagy üres sikerért. A svihák-politika. A firtli-országlászat.

Tíz évvel ezelőtt alig kötöttük meg a kiegyezést és azon voltunk, hogy Magyarországot és a monarchiát consolidáljuk. Hova consolidáltuk gróf Andrássy ragyogó politikájával?

Fenyegetve vannak a nemzeti érdekek és köztük a legnagyobb, az alkotmány. Egymás kezére játszik a túlzás és a reakció és mit együtt érlelnek, az oly összeütközés, mely nem alkotmányos küzdelem többé, hanem idegen törekvések útját egyengető, a nemzeti erőket forró lázban elsorvasztó belviszály, veszedelme a nemzetnek és a királyi koronának.

A kiegyezés, a mint kormányaink megkötötték, a helyett hogy egymáshoz közelebb hozta volna, egymás ellen ingerelte az egymásra utalt két államot. A boszniai hódítás a két államnak és kapcsolatának közjogi alapjait fenyegeti. Ausztriában pedig a Németországhoz csatlakozásról beszélnek és németek és csehek a fölött pactálnak, hogy szövetkezzenek a magyarok ellen, oly politika miatt, mely legkevésbé a magyarnak kell, melyet azonban magyar államférfiú a magyar kormány és országgyűlés többségével kényszerít a monarchiára. Itten nálunk persze ezt megint arra használja a kormány politika, hogy csehek és németek ellen ingereljen bennünket, holott a magyar nemzet csak tapsolhatna szövetkezésüknek, ha az által megtudnának buktatni egy politikát, melyet csak az tulajdoníthat magyar hegemóniának, a ki nem tudja, hogy épen e politika által a magyar nemzeti közakarat erőszakolva, kijátszva van. Mi Szent-István-rendet nem szerezhetünk. Excellentiás czímet, melytől nagy uraink elbódulnak, mint a tánczosné a karperecztől, ki nem eszközölhetünk. Püspökségekről nem rendelkezünk. Hivatalt sem oszthatunk, szolgabirót és főispánt kortesnek ki nem rendelhetünk. Nem nyulhatunk országos alapokba ingadozo barátok támogatására. Még a catasterhez és az államjavakhoz sem nevezhetünk ki senkit sem. A képviselő-ügyvédeknek semmi kedvezményt nem nyujthatunk. Udvari kegyet nem igérhetünk. Az üres hiúságot szerepeltetni nincs módunkban.

A kinek ez kell, az menjen a kormány párthoz. De nem, ne menjen; hanem maradjon; mert hiszen bizonyosan már régen ott van. A mit mi igérhetünk, az a teljesített kötelesség tudatának férfias érzete; a lelkiismeret nyugalma, a tudat, hogy a haza romlása bennünket nem vádol; végre pedig az az érzet, melyről tudja mindenki, a ki érezte valaha, hogy nem lehet a világon semmi, sem kincs, sem élv, sem hiuság, a mi az emberi keblet annyira megnyugtatni, kielégiteni, felemelni, boldogitani képes volna: azt a magasztos érzetet, melyet annak büszke tudata ád, hogy meggyőződésünket érdekeinknek alá nem rendeljük, hogy elég nemesek vagyunk egyéni érdekeink feláldozásával is kiállani magasabb, szentebb érdekek védelmére.

Fogadhatja ezt kétkedő mosollyal a kiszáradt cynizmus. Elbizhatja magát abban, hogy a magyar nemzetből sikerült egy szomorú évtizednek kiölni a lelkesedést, és hogy sokkal lesujtobbak az anyagi gondok, semhogy ma felemelkedhetnének a lelkek a porból. De arról tesznek bizonyságot a történelem nagy tanuságai, hogy épen olyankor, mikor az eltemetett erkölcsi erők sirja fölött ülik orgiáikat a demoralisátió, a rideg önzés, az alacsony számítás, és mikor kiholtnak látszik minden nemesebb törekvés: akkor egy leírhatatlan undor fogja el a sziveket, eruptióként tör ki a visszahatás, megemlékezik az ember, hogy nem csupán állat, hanem van kebelében valami, a mi égi eredetü, és a mit kiölni belőle nem lehet soha. Sirjából kitörve löki félre a reá gördített sziklát, és jajj azoknak a kik reá gördítették. (Asbóth János)

Története

Indulása

A sajtó korábbi nevelő, oktató jellegét felváltotta a tájékoztató, valós tényekre szorítkozó írásmód. A korábbi költőszerű publicistákat pedig fokozatosan felváltották a tényfeltáró riporterek (KÓKAI-BUZINKAY-MURÁNYI). Ezt a folyamatot igen jól szemlélteti az 1879-ban megjelent Magyarország című napilap három éves pályafutása. Ugyanis e folyóirat ugyan politikai közleményként maradt fenn a köztudatban, azonban már erősen látszik rajta a későbbi újságírás objektivitása, ellenőrző funkciója is. A Magyarország a korábbi Kelet Népe című konzervatív lap utódjaként jelent meg 1878 dec. 31-én. A Kelet Népe (nevét gr. Széchenyi István[2] 1841-es híres vitairatának címéről kapta) a Konzervatív Párt hivatalos lapja lett, hirdetve a konzervatív eszméket pusztán a tényekre szorítkozva, lényegében folytatva elődjének, a Közérdeknek koncepcióját. A Kelet Népe többek közt rávilágított a magyar társadalmi rendszer konzervatív jellemzőire illetve küzdött a liberalizmus téves megítélése ellen. Cikkeiben erősen bírálta Andrássy Gyula[3] külügyminiszter és Tisza Kálmán[4] miniszterelnök politikáját, bebizonyítva, hogy a Birodalom számára a legjobb megoldás lenne, ha konzervatív politikát folytatna. A folyóirat egészen az 1878-as megszűnéséig változatlanul kitartott nézetei mellett. Ugyanebben az évben a Konzervatív Párt beolvadt az újonnan alakult Mérsékelt Pártba, és a Kelet Népe immáron Magyarország néven a mérsékelt ellenzék közlönyévé vált. Szerkesztői közt olyan tehetséges és elismert párttagok voltak, mint Chorin Ferenc, Simonyi Lajos, Apponyi Albert, Lukács Béla és Szilágyi Dezső. Felelős szerkesztője ifj, Ábrányi Kornél volt, aki a Kelet Népét is igazgatta 1876-tól. A Magyarország lapnak kiemelkedő alakja volt Asbóth János is, aki kiváló cikkeiben tényfeltáró, elemző munkát végzett, gyakran visszatekintve korábbi történelmi eseményekre. (BUZINKAY2008)

Egyedi jellemzők

Jelentős újdonságnak számított a Magyarország stílusának és vezércikkeinek megreformálása. A korban ugyanis a politikai hírlapstílus nagyrészt azonos volt. Kossuth Lajos[5] az 1840-es években kialakított egy jellemző vezércikk stílust, mely közel három évtizedig mértékadóvá vált. A merész, indulatos szavak, az érzékletes, hatáskeltő megfogalmazás, az erős érzelmi és hangulati elemek használata jellemezte a Kossuth-féle megfogalmazást, melynek legfőbb célja volt az olvasók figyelmének felkeltése. A cikkek bonyolult mondatfűzései és fellengzős nyelvhasználata sokkal inkább a politikai szónoklathoz hasonlítottak. (DEZSÉNYI-NEMES 1954.) Asbóth és Ábrányi szakított e jól bevált hagyománnyal és egy olyan stílust vezettek be, mely már az élőbeszéd egyszerűségéhez és hangneméhez állt közelebb. Franciás, csevegő módban fejtették ki gondolataikat, a cikkek felépítése pedig sokkal fokozatosabb és érthetőbb volt, így ez a stílus hamar népszerűvé vált. 1881-ben az Athenaeum Rt.-től a Franklin Társulat vette át a kiadás jogát, ekkor rovatcikkei is megújultak, olvashatóbb, nagybetűs szedésben jelentek meg, modern betűformákkal és gazdag tipográfiával.(KOSÁRY-NÉMETH G.1985.)

Olvasói

A folyóirat célközönsége legfőképpen mindazok voltak, akik a Mérsékelt Párthoz hasonlóan ellenezték a Tisza-kormány ideológiáját, tevékenységeit. Akik kiálltak a konzervatív eszmék mellett, és támogatták a bátor, alapos, elemző-tényfeltáró újságírást, amely így megakadályozta a politikai erkölcstelenséget és biztosítta a közvélemény ellenőrző hatalmát. A lap előfizetőinek száma körülbelül 1500 fő volt.

Munkatársak

A Lapbizottmány tagjai közt olyan elismert és kiváló emberek dolgoztak, mint Apponyi Albert gróf[6], Chorin Ferenc[7], Lukács Béla[8], Simonyi Lajos[9], Szilágyi Dezső[10] A lap belső munkatársa Asbóth János[11] volt.

Politikai hovatartozás

A lap az 1878-ban megalakult Mérsékelt Ellenzék Párt[12]( eredeti nevén: Egyesült Ellenzék)hivatalos napilapja volt.

Utolsó évei

Három évnyi pályafutás után 1881 decemberében a Magyarország megszűnt. Habár a lap határozott konzervatív szemléletet követett, a kialalkult belső tartalmi ellentmondások miatt társadalmi támogatottság nélkül maradt.

Utolsó szám

III.évfolyam 344.szám : 1881. december 15, Budapest

Felelső szerkesztő : Ifj. Ábrányi Kornél

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: IV. kerület, Egyetem-utca 4, Franklin Társulat épülete

Leköszönő szöveg

A „ Magyarország” Tisztelt Olvasóihoz!

A « Magyarország » a mai nappal megszünik. Midőn ezt olvasó közönségünkkel tudatjuk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a politikai irány, melyet a « Magyarország» képviselt, ma már független politikai sajtónak annyi más orgánuma által képviseltetik, hogy ily körülmények közt a « Magyarország» -nak mint külön orgánumnak fentartása nem képezhet továbbra is politikai szükséget. Hogy a « Magyarország» már ma, a hónap közepén szűnik meg, ennek oka szerkesztőségi viszonyokban rejlik. De hogy előfizetőink, kiknek a lap iránti igényeik az év végéig terjednek, minden tekintetben kárpótolva legyenek, gondoskodtunk arról, hogy a «Magyarország» helyett a mai naptól kezdve ez év végéig, minden felülfizetés nélkül a « Pesti Naplót » kapják : megjegyezvén azonban, hogy ha valamelyik előfizetőnk a félhónapi előfizetési pénzt visszakövetelné, azt a « Magyarország » kiadóhivatala utján megkaphatja.”‘

Hivatkozások

BUZINKAY Géza: Magyar hírlaptörténet (1848-1918) Corvina Kiadó. Bp,2008.

DEZSÉNYI Béla – NEMES György : A magyar sajtó 250 éve I. Művelt Nép Könyvkiadó. Bp, 1954.

KOSÁRY Domokos – Németh G. Béla (szerk.) : A magyar sajtó története II. 1867-1892 Akadémiai Kiadó, Bp, 1985.

KÓKAI György – BUZINKAY Géza – MURÁNYI Gábor : A magyar sajtó története II. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége – a Bálint György Újságíró-iskola kiadása.

Magyar Világ (1902-1903)

magyarvilag2

A Magyar Világ (1902. december 21. – 1903. április 29.) Benedek Elek és Földes Béla pártpolitikától független, nemzeti keresztény-konzervatív értékrenddel szimpatizáló napilapja.

A lap programadó cikke

Hitvallás.

Budapest, dec. 20.

Indítván első útjára a Magyar Világ-ot: Isten nevével kezdjük a mi munkánkat. Övé a dicsöség, hogy heverő tollunkat ujra fölvehetjük; Őt illeti a hála, hogy a nehéz órákban elcsüggedni nem engedett; Ő adta nekünk az erőt, a lelkességet, hogy munkáljunk a mi nemzetünk üdvén, javán, Ő tett szózatossá ajkát a szegény embereknek, kik elhivtak minket a nagy munkára: jertek közénk s tanitsatok minden népeket, lelketek kincsét oszszátok meg velünk!

Indulván első útjára a Magyar Világ: Isten nevével szivünkben teszünk vallást a mi hitünkről. Hisszük és valljuk, hogy ez a mi világunk nem szivünk szerint való magyar s hogy ennek az országnak minden szegletében felcsendüljön a magyar szó, otthon érezze magát a magyar lélek: ezen munkálni utolsó lehelletig, elsőrendű kötelesség. Hisszük és valljuk, hogy a magyar sajtó csak akkor teljesit tökéletes nemzeti hivatást, ha sem politikai pártoknak, sem váltakozó kormányoknak, sem felekezeteknek, sem semmi nevén nevezendő társadalmi osztálynak szolgálatába nem szegődik, hanem pártokon, kormányokon, felekezeteken, társadalmi osztályokon felül emelkedve, igaz lélekkel keresi a magyar nemzet boldogságához vezető egyenes utat s megtalálván, sem jobbra, sem balra nem tántorodik.

Hisszük és valljuk, hogy Magyarország mindaddig nem lesz magyar, valameddig lesz ez országban egy iskola, melyben nem magyarnak nevelik a jövendő nemzedéket s valameddig a magyar nyelvű s magyar lelkű iskolai oktatást ki nem egészíti a hadseregnek nyelvben és szellemben tökéletes magyarsága. Magyar iskola, magyar hadsereg: minden magyarnak, egyező óhajlása. Ennek az óhajlásnak követeléssé kell válnia s ha azzá vált, hol a földi hatalom, mely e követelésnek ellenszegülni merjen? Hisszük és valljuk, hogy a magyar nemzeti és faji politika elsőrendű feladata a határszéleken lakó nevezetesen az erdélyi magyarság és a székelység gazdasági és kulturális megerösitése. Ezeknek pusztulását kérlelhetetlenül követeli az egész ország pusztulása. Hisszük és valljuk, hogy irodalomnak, tudománynak, müvészetnek, munkáljon azokban bár a legerősebb magyar lélek, csak ugy lehet tökéletes hatása, nemzeti erőt, nemzeti öntudatot ébresztő, tápláló ereje, ha minden intézményünk alulról fölfelé: magyar; ha nemcsak hirdetjük tollal, szóval, de meg is valósítottuk a magyar világot.

Hisszük és valljuk, hogy mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk mindaddig nem jut a mindnyájunk által óhajtott megerősödésre, valameddig a magunk dolgában való független rendelkezés jogával nem élünk. Ezzel a joggal pedig élnünk kell, ha – élni, fejlődni, boldogulni akarunk.

Hisszük és valljuk, fájdalmas érzéssel valljuk, hogy a tisztes szokások, a régi jó magyar erkölcsök meglazultak s a jók legjobbjainak kell egyesülniök, hogy a becsületesség, a tisztesség, a szemérmetesség ne bolyongjon csüggedten, számkivetetten ebben az országban, mely egykoron a családi élet tisztaságának, az adott szó szentségének, egymás megbecsülésének, az egyszerű, cicomátlan életmódnak törvényeiben minden országoknak s népeknek példaképe volt.

Hisszük és valljuk, hogy minden ház, hová az irónak könyve, az ujságirónak ujságja bebocsáttatást kér: templom, hová szentségtörő szándékkal belépni nem szabad. S mert ezt hisszük és valljuk, becsületes szívvel fogadjuk is, hogy a Magyar Világ csak komoly, közérdekü dolgokkal foglalkozik; nem kerüli a vidámságot, de annál inkább kerüli a léhaságot, llket fertőztető, jellemet rontó alacsonyságokat; s bár nem leényok, nem serdülő fiuk számára csinálunk ujságot: minden szülő nyugodtan hagyhatja asztalán a Magyar Világ-ot, gyermeke lelkének megmételyezése miatt nem kell aggódnia.

Hisszük és valljuk, hogy a Magyar Világ nem szükségtelen s fogadjuk, hogy csak addig él ez az ujság, mig a nagy nemzeti feladatokat becsülettel, hivem szolgálhatja, mig a tisztesség, a becsületesség útján halad. Ha a Magyar Világ-nak a mi kezünkben be kell fejeznie pályafutását, ez azt jelenti majd: nemes igyekezetünket nem értették meg annyian, hogy tisztességgel élessünk. Mi pedig a nélkül élni nem akarunk.

Isten minket ugy segéljen.

Benedek Elek

Benedek Elek: Hitvallás, in Magyar Világ (1.évf. 1.sz., 1903. dec. 21.), Budapest: Európa

A lap zárócikke

Magyar világ.

Budapest, április 28.

Hitvallást tettem a Magyar Világ első számában, ennek a hitvallásnak minden pontját megtartottam. E hitvallás utolsó pontja így szólt:

“Hiszszük és valljuk, hogy a Magyar Világ nem szükségtelen, s fogadjuk, hogy csak addig él ez az ujság, mig a nagy nemzeti feladatokat becsülettel, hiven szolgálhatja, mig a tisztesség, a becsületesség utján haladhat. Ha a Magyar Világ-nak a mi kezünkben be kell fejeznie pályafutását, ez azt jelenti majd: nemes igyekezetünket nem értették meg annyian, hogy tisztességgel élessünk. Mi pedig a nélkül élni nem akarunk. Isten minket ugy segéljen!”

A mi nemes igyekezetünket sokan értették meg, de nem elegen arra, hogy tisztességgel, becsülettel élhessünk tovább, mi pedig e nélkül élni nem akarunk.

Kétségtelen bizonyossággal gyözödtem meg arról, hogy ujságalapításhoz nem elég néhányezer szegény ember lelkessége, ha ehhez nem járul az a hatalmas valami, amit üzleti nyelven forgótökének neveznek. Kétségtelen bizonyossággal meggyözödtem arról, hogy a Magyar Világ élhet vala az emberi kor legvégső határáig, ha politikai, társadalmi és üzleti tisztesség dolgában némi megalkuvásra képes a lelkem. Erre az én lelkem nem képes, tehát a Magyar Világ-nak meg kellett halnia.

Ami gyenge erőmtől kitellett s ami a barátaim erejéből kitellett, minden emberileg lehetőt megtettünk, hogy ez az ujság éljen s teljesítse azt a szent missziót, melyre vállalkozott, melyre hitet tett. Leroskadtunk, tovább a küzdelmet nem bírtuk.

E szomoru állapotunkban több rendbéli ajánlatot kaptunk, melyek elfogadása biztosította volna a Magyar Világ életét, de nem annak a Magyar Világ-nak, melynek szelleméről, irányáról, függetlenségéről hitet tettünk. Az anyagi romlást ki lehet heverni, az erkölcsit nem. Gonosz ember, ostoba ember akadhat ezután is, ki becsületembe gázol, de valameddig ezt megtorolhatom joggal torolatom meg: a becsület épségében hiba nincs.

Tiszta, nyugodt lelkiismerettel mondok bucsut az én kedves olvasóimnak, kik rajongó szeretettel kisérték tollam munkáját. Nem bucsuzom örökre, mert ha egyebütt nem, könyvem utján találkozunk. De mint szerkesztő örök bucsut veszek. Ez a világ nem az én világom.

A Magyar Világ tahát meghalt.

Holnaptól kezdve helyette a Pesti Napló-t fogják kapni az előfizetők. Ezt a lapot találom olyannak, mely pártokon felülemelkedve szolgálja a nemzetet; Magyarországnak e legöregebb lapja az, melynek szelleme, iránya leginkább megegyezik a mostan meghalt ujság szellemével és irányával. Ehhez a laphoz s kizárólag csak ehhez fordultam, hogy az előfizetőket elégitse ki, mert ebben a lapban látom a legerősebb biztositékot arra, hogy a Magyar Világ-ban hirdetett eszméket tovább hirdethetem, amennyiben ez nekem a Pesti Napló részéről felajánltatott.

A nemzeti kultura apostolai tehát, kik elsősorban voltak alapitói a Magyar Világ-nak, hü barátra lelnek a Pesti Napló-ban mely igaz lélekkel vállalkozik az apostolok szent érdekeinek védelmére, amiben én s barátaim támogatni fogjuk a régi lelkesedéssel. A hit, hogy néha-néha még beszéletek “az én népemhez”, hogy tehetek még némi szolgálatot a napi sajtó útján is a nemzeti kulturának, a nemzeti kultura apostolainak; hogy társalkodhatik a lelkem azokkal, akik szeretettel hallgatták szavaimat: enyhiti e pillanap szomorúságát.

A könnyet nem tudom visszafojtani.

Ti se szégyeljétek a könnyet. Bizony mondom: temetés ez.

Benedek Elek

Benedek Elek: Magyar Világ, in Magyar Világ (2.évf. 99.sz., 1903. ápr. 29.), Budapest: Európa

Története

A Magyar Világ sok tekintetben hasonló missziós szerepet húz magára, mint Benedek Elek többi, századforduló előtt szerkesztett lapja, így a Nemzeti Iskola (1883), a Magyar Kritika (1887), vagy Magyarság (1901). Célja, hogy egységesen keresztény értékelvű, magyar nyelvű, magyar kultúrát közvetítő közoktatás, néperkölcs és morál jöjjön létre. Az újság ugyanúgy elutasítja a Szabadelvű párt, illetve az ellenzék közművelési programját – Benedek Elek szerint a közoktatás és a kultúra ügye össznemzeti kérdés, a pedagógusok érdekei a nemzet érdekei. A lap alig több mint 4 hónapot élt meg, 1903 áprilisában anyagi problémák miatt szűnt meg. Ez idő alatt a Nemzeti Iskola (1883) mint heti „tanügyi melléklet” jelent meg – pedagógiai szakkérdésekkel foglalkozott. A Magyar Világ az Európa irodalmi és nyomdai részvénytársaság nyomásában jelent meg.

Hangnem, szerkesztés

Vezércikkeit szépírói igényű, rendkívül finom, modoros nyelv jellemzi. Ma már patetikusnak tűnő hasonlatokban és költői sóhajokban túlzsúfolt, a szerkesztők szeretnek irodalmi alakzatokkal élni. Pontosan ez az igényesség az, ami a lap kulturális misszióját hitelessé teszi. A hosszabb vezércikkeket leszámítva a lap zömét belpolitikai tudósítások, illetve különféle kulturális és közérdekű hírek (Törvényszék, Közgazdaság rovatok, etc.) adják. Több mozgórovat (Irodalom és Művészet, Színház, Közigazgatás rovatok, etc.), illetve alkalmi írás jelenik meg benne, így felépítésében rendkívül laza. Ezek a rövidebb szövegek hangnemüket tekintve a tényközlések tárgyilagosságát öltik magukra.

Hivatkozások

Benedek Elek (1.évf. 1.sz., 1902. dec. 21. – 2.évf. 99.sz., 1903. ápr. 29.) Magyar Világ, Budapest: Európa

Szőts Papp Zsuzsa (2010) Benedek Elek emlékoldal Honlap lekérve: 2010. febr. 03, URL: [1]

Jáki László (2009) Benedek Elek, a Nemzeti Közoktatás és a Néptanítók Lapja szerkesztője, in: Könyv és nevelés, 9. évf., 2009/1 URL: [2]

Magyar Közérdek (1899)

magyarkozerdek

Konzervatív polgári, politikai napilap (1899. március 15. – 1899. március 29.).

Folytatás: Pesti Ujság

Története

A Magyar Közérdek 1899. március 15.-én, a szabadságharc leverésének 50. évfordulója alkalmából született meg. Felelős szerkesztője Beksics Gusztáv, kiadója a Magyar Közérdek kiadótársaság. A kiadás célja egy olcsó (ára 1 krajcár), de megbízható, informatív napilap létrehozása volt. A lap összesen 14 számot élt meg, utána új néven folytatta misszióját. Ez volt a Pesti Újság (1899), amely 1899. március 30.-án kezdte meg munkáját.

A lap beköszöntő cikkei

Márczius Tizenötödike.

“Dicső és szent emlékű nap!

Félszázad előtt láttad lehullani a sajtó bilincseit. Láttad a modern Magyarország és parlamentárizmus megszületését. Tanuuja voltál a nagy társadalmi átalakulánunknak is, megy azonban csak féleredményre vezetett.

Kicsinyben mult, hogy félszázad multán nem láttad mind annak ellenkezőjét, a mi öt évtized előtt a magyar nemzet s az emberiség dicsőségére végbement. Végső veszélylyel küzdött parlamentárizmusunk. Fenyegető, torz arczát memutatta az abszolutizmus. Ujra hangzottak a kalapácsütések, melyek készitették a békót a szabadság számára.

Kik voltak mind ennek okai, nem kell vizsgálni a béke örömteljes napjaiban.

A nemzet örök Háláját érdemli meg az alkotmányos király. De egyszersmind azon államférfiu: Széll Kálmán, a ki a korával egyetértve megmentette Magyarország parlamentáris és alkotmányos rendjét. Igy történt, hogy márczius 15-ke ismét a magyar szabadság napja !

Uj korszak reményteljes mesgyéjén állunk. Azon korszak hajnala virrad föl, melyben tán egészen befejezhetjük a mit márczius 15-kén, félszázad előtt kezdettünk.

Atalakulásunknak csak közjogi része sikerült. De nem egyszersmind társadalmi és gazdasági része.

Itt csak félmunkát végeztünk. Demokratikus átalakulásunk csak a kezdet-kezdetén van. Gazdasági átalakulásunk pedig megakadt.

Sőt félszázad után is bilincsek maradtak meg: a földbirtok bilincsei.

A szabad magyar nemzetet megteremtettük. De a földbirtok korlátait otthagytuk terjeszkedése előtt. Megvannak a hitbizományok és a latifundiumok. Megvannak oly méretekben, a minőkben nem léteznek azok még az elnyomott népeknél sem.

Nevetséges ábránd addig beszélünk a magyar nemzeti államrol, a míg a magyarság tért nem kap a terjeszkedésre. A míg meg nem hódithatja ez a haza földjét. Csak a magyarság lehet biztos pillére a magyar nemzeti államnak. És azon fajak, a megyek szorosan a magyarságba olvadtak.

Az uj korszak legnagyobb kérdése tehát a földbirtok problémája. Békés uton kell azt megoldani, mert nem akarhatunk osztályharczot annyi egyéb harczunk idején.

Bíztunk az igazság és a hazafiság erejében, hogy békés eszközökkel létesithetjük nemzeti consolidácziónk valódi alapját.

A parczellázás és telepités munkája megkezdődött. Az uj kormány nagy mértéket akar adni e munkának. Ime a békés megoldás biztos módszere.

A földbirtok bilincseinek letörésével együtt természetesen töredezni fognak a demokráczia bilincsei. Az agrár programm azonban a demokráczia egész problémáját ne oldhatja meg.

A demokráczia főeleme a városokvan lakik. A polgárság eszméje azon üde forrás, melyben gőgtöl puffadó arisztokratikus társadalmunknak meg kell fürödnie, hogy városaink kulturailag és gazdaságilag fejlődjenek.

De arra is, hogy azon politikai és erkölcsi sülyedetségből föleelkedjenek, a hová a nemtörődés, s a szük látkör lökte le őket.

A jó példával legelőbb Budapest fő és székvárosnak kell járnia. Hogy a demokráczia Phönixként saját hamvaiból föltámadhasson, a polgárságnak saját testéből kell kiégetni a kóros anyagokat.

Becsületes tiszta kezü s emelkedett szellemü kormányzatot adjunk a városoknak. Akkor hatalmas és tisztelt lesz a demokráczia iránya Magyarországon is.

De ismételjük legelöl járjon Budapest szék- és főváros. És hogy ott járjon, a sajtó kötelessége ezt tőle minden alkalommal megkövetelni.

Igy nemzeti átalakulásunk és megszilárdulásunk két pólus körül fog történni. Egyik a földbirtok, másik a város. E két pólus körül biztos jövő felé fog forogni a magyar világ.”
Beksics Gusztáv: Márczius Tizenötödike. in Magyar Közérdek (1.évf. 1.sz., 1889. márc. 15.), Budapest: Magyar Közérdek kiadótársaság

Programmunk.

“Márczius 15.

A világosság napja. E napon született meg a magyar sajtószabadság és ötvenegy évvel később, ma, e sajtószabadság szülte meg szerény ujságunkat.

Igéretek helyett beszéljen a tett. Becsületesen akarjuk használni azt a szabadságot, melyet a márcziusi napok nagyjai biztositottak nekünk, önzetlenül, soha sem lankadó buzgósággal szolgálni szeretett hazánkat, hüek maradni nagyjaink magasztos emlékéhez.

Márczius tizenötödikének szent igéje alatt adjuk át lapunkat a magyar olvasó közönségnek, e nap emléke adja meg nekünk az irányt, melyet követni fogunk, adja meg a világosságot, mely működésünket megvilágitja.

Czélunk, hogy e világosságot a magunk szerény erőnkből is fokozzuk, terjeszszük.

„Olcsó és jó lapot adni az olvasóknak!”

Ezen erős elhatározással üdvözöljük az ország olvasó közönségét.

Igaszság, őszinteség, függetlenség lesznek vezetőink czikkeinkben.

Politikai irányzatunkban mentesutjük tollunkat a vélemény őszinte megnyilvánulását feszélyező párthoz tartozástól, szabad teret biztositva ezzel azon joghoz, hogy elismerjük a jót, helyest és ostorozzuk az országra ártalmast, bármely politikai párt mozgalmaként nyilatkozott meg.

Hirszolgálatunk gyors és megbizható lesz. Társadalmi, közgazdasági, kereskedelmi, ipar, sport, művészeti stb. rovatainkban a szigoruan vett szakszerüség mellett méltányosság fogják rovatvezetőink tollait vezetni.”

Beksics Gusztáv: Programmunk. in Magyar Közérdek (1.évf. 1.sz., 1889. márc. 15.), Budapest: Magyar Közérdek kiadótársaság

Ideológiai háttér

A lap inkább a nemzeti konzervatív, mérsékelt ellenzéki politika pártján teszi le voksát. Nem veti el a 48’-as alapú politizálást, de már a beköszöntő cikkében is belátja, hogy a 1867-es kiegyezés társadalmi-gazdasági változásai mindenképp kedveztek a nemzeti önállóság ideája szempontjából. Kétkedve nézi a Nemzeti Párt fúzióját, több cikkében pedig erélyesen kritika alá veti ténykedését, hiszen ellenzéki, ellenőrző szerepét a párt lényegében nem gyakorol azzal, hogy elfogadja a Szabadelvű Párt 67’-es alapú politikáját. Ugyan „békés úton kell megoldani 1848 álmát”, a Magyar Közérdek úgy tartja, a kiegyezés csak félmegoldás, „fél évszázad után is bilincsek maradtak meg: a földbirtok bilincsei.” A lap a kulturális nemzet nemzetállami megmerevedését követeli, gazdasági, társadalmi ÉS politikai értelemben is.

„A demokrácia főeleme a városokban lakik” – a polgárság, a budapesti hazafias polgári értékrend a lap meghatározó mércéje, „igy nemzeti átalakulásunk és megszilárdulásunk két pólus körül fog történni. Egyik a földbirtok, másik a város. E két pólus körül biztos jövő felé fog forogni a magyar világ.”

Hangnem, szerkesztés

Modoros, kifinomult, a radikalizmustól elforduló, de az ideológiához hűen megfelelően patetikus, emelkedett nyelvezete van. Erre vonatkozóan közöl az újság az 1899. március 19.-ei számában „Tíz parancsolat a jó modorra nézve” címmel egy listát, ahol a szerző leírja, milyen alapvető illedelmességi gesztusokról ismerszik meg a kultúrember. A cikkírók néhol bonyolult allegóriákkal élnek, de a lap a mondatszerkezeteket tekintve tisztaságra törekszik.

A Magyar Közérdekben apró írások jelentek meg, az újság terjedelme ritkán haladta meg a 2-4 oldalt. Sok cikk inkább informatív célokat lát el, gyűléseket, eseményeket jelent be, parlamenti eseményeket mesél el tömören. Ez csak a vezércikkre nem érvényes, ahol általában a szerkesztő ad komolyabb belpolitikai elemzést. Az apró rovatok címei nem egységesek, egy cím hol eltűnik, hol újra megjelenik, a kategóriák pusztán a napi történések egybecsomagolását segítik:

Rovatok:

  • Tárcza: Irodalmi, kulturális munkák rovata
  • Belpolitika / Országgyűlés / Főváros: Aktuálpolitikai események rovata
  • Táviratok: A fontosabb külpolitikai történések rovata
  • Hírek: A fontosabb közéleti eseményeket szemlézi, itt jelenik meg az Osztálysorsjáték
  • Tőzsde / Közgazdaság: Apró gazdasági rovat, tőzsdei hírekkel, számadatokkal
  • Törvényszék: Bulvárosabb jellegű, bűnesetekről beszámoló rovat
  • Sport / Irodalom és Művészet / Színház: Kulturális események ajánlóinak fenntartott rovatok
  • Apró hirdetések: Itt egy „beraktározási vállalaton” keresztül bárki hirdetheti az eladnivalóit, ill. állást és ingatlant

Hivatkozások

Beksics Gusztáv (1.évf.1.sz., 1899. márc. 15. – 1.évf. 14.sz., 1899. márc. 29.) Magyar Közérdek, Budapest: Magyar Közérdek kiadótársaság