Radikális Ujság (1906-1909)

radikaliujsag

Első megjelenés: 1906. június 27.

Utolsó megjelenés: 1909. december 31.

Felelős szerkesztő (utolsó szám): Sándor Kálmán

Megszűnés oka: nem ismert

Beköszönő szöveg:

Kiábrándulás előtt Írta:Fényes László

Még a statisztika is hazudik Magyarországon. Mert nem igaz, hogy ebben az országban buzából van a legnagyobb termés. A hazugságból van. Csak statisztikát nem vezetnek róla. Az idén különösen bő termés jut belőle s belé fognak izadni az emberek év véres lesz tőle talpuk a tarlon, míg fölszántják talaját. Vajjon hazugsággal vetik e be ismét? A radikális gondolkodás és radikális politika hivei azon óhajlanak teljes erejükből fáradni, hogy egy talpalatnyi teret az igazság magvának tartsanak fenn. Biznak a magcsira képességében és életerejében, a természeti erők segedelmében, hogy egy mag, egy igaz szó képes elterjedni. Ez lehet egy radikális lap programmja. Mert ez a latin eredetű szó nem más jelent, mint a valóság megismerésére és gyakorlására való törekvést.

Reklámok

Virradat (1918-1921)

virradat_p

Programszám: Budapest, 1918. január 13.

Első szám (I. évf. 1. szám): Budapest, 1918. január 23.

Szerkesztő és kiadó: Szakács Andor

 

Beköszöntő:

A Virradat

Végre, minden akadályt elhárítva, január 13-án megindul s azzal megkezdi előreláthatólag küzdelmes, de bizonyára nem kevésbé dicsőséges pályafutását.

Jelenlegi sajtóviszonyaink között valóságos csoda, hogy a VIRRADAT létrejöhetett. Az osztrák sajtócenzura virágkorában, a mult század harmincas, negyvenes éveiben a lapinditáshoz Magyarországon bécsi engedély kellett: manapság egyáltalán nem lehet uj napilapot inditani. A rotációs ujsággépekhez vezető ut rendeletekkel el van torlaszolva: kőrforgopapiros uj lap számára nincsen. Az ujság a legbecsesebb privilegium ma Magyarországon: politikai és üzleti érdekeltségek milliókat kinálnak most puszta lapcímekért, melyek rendes viszonyok közt nem érnének egy fabatkát sem.

Ily sivár viszonyok között, minden tilalom és akadály ellenére s anélkül, hogy utját hatalmas kezek egyengették volna, ime mégis megindul a VIRRADAT: létrehozta az a szükségszerűség, hogy a háborgó folyamban kialakult friss magyar közszellem megtalálja a maga publicisztikai kifejezését.

És tudjuk, hogy erős küzdelembe bocsátkozunk, tudjuk, hogy radikális függetlenségi irányzatunkkal eddig háboritatlanul uralkodó, nagy érdekeket bolygatnánk meg. Lehetséges, hogy nehézségeinket még mesterségesen is szaporítani fogják. Mindez nem riaszt vissza bennünket, hogy hivatásunkat beteljesítsük. Kossuth Lajosnak volt a jelmondata: ….. lesz a VIRRADAT jelszava is. Hatalomtól és pártoktól, felekezettől, banktőkétől és szindikátustól, mindenkitől független ujság a VIRRADAT. A politika terén az intézményes, állandó célért, a százados magyar hagyományokon alapuló pacit izmus nemes eszméért. Ausztriával szemben a tiszta perszonális unióért, belpolitikai téren pedig a minden intézményben gyökeresen demokratikus Magyarország megmentéséért fog küzdeni. …..

A Virradat jelentősége

A MAGYAR sajtó fejlődésében új mozzanatot jelentő, nevezetes publicisztikai és irodalmi indul meg a VIRRADAT ez első, programszámával, ime, egy ujság, amely a jelenleg elhanyallott sajtóviszonyok között merészen a legtisztább és legmagasabb magyar célokat tűzi maga elé; amely üzleti érdekek helyett a közönség szellemi és lelki szükségletének kielégitésére vállalkozik; egy uj lap, amely köré a legnemesebb és legmélyebb magyar tehetségek készörömest csoportosultak, mert érzik és tudják, hogy lelkük jobb felének megnyilatkozására, szabad magyar eszméik kifejezésére alkalmas közegül szolgál.

A világháboru szörnyűségeinek kellett ránksulyosodniok, hogy kiváltsák a magyar lélekből az elkomolyodásnak és magábaszállásnak azt az ünnepies érzését, amelyben a VIRRADAT irói és olvasói most egymásra találnak s amelyet ily félelmetesen nagy történeti ráhatás hijján ez a nemzedék alkalmasint minden életjel nélkül vitt volna a sirba. A győzelem és a vereségek, a dicsőség és a gyász, a gyarapodás és az összeomlás váltakozó képeinek és esélyeinek sulya alatt megrendült a magyar lélek, megrendült és kicsordult belőle a jóra való készségnek és áldozatnak egy olyan palakzása, aminő Magyarországon 1848 óta nem buzgott és nem üditett. Óriás vérbeli és értékveszteségeink dacára ezzel vagyunk nagyobbak és többek, mint a háború előtt. Nemes gerjedelemnek és pezsdülésnek fenyves illata érzik a levegőben: akik megmaradtunk, idehaza vagy a harctereken, a fogolytáborokban vagy a tengereken tul, készek és képesek vagyunk uj elhatározásokra és erőfeszitésekre: a háboru után lehetségesek históriai vállalkozások.

S a háboru tüze immár lohadni kezd. Közeledik a béke angyala. …. A magyarság vilázpoziciójának a béke növelésében való biztosítása. Ausztriához való viszonyunknak érdekeinket kielégitő uj, végleges elrendezése, a demokratikus átalakulással járó és a világáramlatoktól függő belső problémáink megoldása a létkérdések olyan tucatja elé állítja a magyarságot, amely jelentőségével felér a háboru sorsfordulataival. …..

mind e nagy problémák nem találnak itt egyöntetű, biztos tájékozódást, kiforrott közvéleményt: közvéleményt, amelynek megvan a maga egységes, kész ideológiája a nemzetközi, az osztrák és belföldi vonatkozása kérdésink szerencsés megoldására. Nagy társadalmi átalakulás kimozdult állapotában vagyunk. A millénium álnacionalista, álsovén, uri magyar társadalma, amely alatt már akkor javában folyt az uj gazdasági erők és osztályok fáradhatatlan korallépítkezése, sorsát épp oly kevéssé kerülhette el, mint 48-ban a nemesi Magyarország, amelyet valójában megdöntött már a francia forradalom. Az uj eszmékkel, az uj szociális jelenségekkel szemben kezdetben csendőrrel és fogházzal védekezett: a dualisztikus álalkotmány és a politikai előjogok sáncaiba zárkózott s pillanatnyi előnyök kedvéért előmozditotta a kapitalisztikus érdekek feltörését, belső egyensulyának felborulását is. Igy megerősödés helyett egyre jobban gyengült: az önfenntartás ösztöne egyre kétesebb eszközök használatára ragadta; s elvégre közérdekű politikai vállalkozásainak sikert biztosító föltételeit is ki kellett adni a kezéből. Erre a korhadó társadalomra az idősebb Ugron Gábor már régebben kimondotta az égető, de igaz ítéletet; Justh Gyula utóbb nem kisebb bátorsággal itélte el. Mikor aztán ez a társadalom azt látta, hogy a saját nemzeti ellenzékének, a függetlenségi pártnak férfiai történeti programpontjaik mellé zászlóra irják az uj eszméket is: akkor önmagával végképp meghasonolvak, az alatta végbement gazdasági folyamatok ijesztő eredményeitől is zavarba ejtve, nem a megujhodás ösvényére lépett, hogy tudniilik élére álljon a haladásnak és a tömegek fölvételével keressen felfrissülést, hanem odaözönlött, ahol a régi szép időkre emlékeztető zászlót ismét felhúzzák, ahol az addigi állapotok mesterséges fönntartását remélhette. …. magaslatról nézve, a nemzeti munkáspárt, ugy ahogy létrejött, ugy ahogy uralkodott, az uj idők, az uj igények, az uj gazdasági harc fokozottabb követelményeitől borzadozó, kiélt és megszuvasodott régi magyar társadalomnak menekülési kisérlete volt, utolsó probálkozása, hogy a kormányért az ország függetlenségét adván cserébe, az államhatalom nyers eszközeivel védje meg magát a társadalmi törvényeknek ránehezedő sulya, az erőviszonyoknak ránézve kedvezőtlen kialakulása ellenében. Ezért nem volt benne pártönérzet: ezért nem ismerte a politikai lojalitást; ezért nyult az erőszak eszközeihez; ezért fért össze etikájával a politikai lelkiismeretlenség és a kormánypanama.

Ez a szükkörű, régi magyar társadalom, a maga avult ideológiájával immár összeomlott, immár föloszlásban van. Tisza Istvánnak, mint történeti alaknak a jelentősége mindössze annyi, hogy ő ennek az elbukó, eltakarodó világnak az utolsó zászlóhordozója. Az uj magyar társadalom már ledobálja magáról a régi romjait. A magyar értelmiség az utolsó évtizedek alatt megnőtt, megtizszereződött s ez az uj intelligens sokaság most, a háboru földindulásában egyszerre fölszinre került. A tizezrek helyébe százezrek léptek; a százezrek helyébe milliók. Magyarországon ma egy magyarul nyomtatott jó regényt százötvenezer példányban vesznek meg és csak egy népszerű ujságunkból naponta közel félmillió példányt fogyasztanak!

Ez a hatalmas terjedelmű uj magyar értelmiség azonban az osztályérdekek milyen sokféleségével, a politikai és társadalmi törekvéseknek, a világnézeteknek és erkölcsnek, a hitnek és a műveltségnek milyen más-más jelvényeivel verődött össze! Minden táborral szemben ellentábor áll: egyik sem hisz a másik igazában: mindegyiknek megvannak a maga külön céljai, a maga istenei. Vajjon minden fölemelkedett hangulata mellett is, képes lesz-e ez az óriás, de nagyon is összetett uj magyar társadalom egyöntetű nagy erőfeszitésekre? Lehetséges-e mindezeket a külön törekvéseket egy egységes nagy energiákká összefoglalni s az ország sorsát megváltoztató erökül érvényesiteni?

Lehetséges, mert ez az uj magyar társadalom közösen kiontott vérével egybeolvasztott, a szenvedések és vágyak közösségében egybeforrott; ugyanazon izzások és lehülések vegykohóiban érzületközösséget és egyben veretet nyert: lehetséges, mert bármilyen műveltségtájakról nyerte is pszichéjét, az ma már az őserejű magyar néplélek verőfényében fejlődik tovább és mert mindenekfölött: mindannyian megtanultak egyformán szeretni, amikor veszélyben tudtuk, hazánkat, a közös édesanyát. Ehhez a nagy, együttes erőkifejtéshez azonban az szükséges, hogy egynéhány, mindeneket összefoglaló nagy eszme a lélek fölött uralomra jusson, hogy keletkezzék egy üde szellemi áramlat, amely átjárva és megtermékenyítve az egész társadalmat, a történeti hivatás magaslatára képes emelni köztudatát.

 

Utolsó szám (IV. évf. 233. szám): 1921. október 19., szerda

Felelős szerkesztő: Szakács Andor

Elköszönő írás: nincs

Megszűnés oka: nem ismert
Az oldalt készítette Studniczky Katalin

Világ (1945-1949)

vilag

A Polgári Demokrata Párt lapja. Szellemi és politikai elődjének az 1910 és 1926 között megjelent Világot tekintette.

Első fő és felelős szerkesztője Supka Géza, további felelős szerkesztői: Mihályfi Ernő (1946. febr. 1.-márc.), Bálint Imre (1946. márc. 18.-).

1945. május 14-dec.30. 1-185. szám (1 melléklet a 31. számhoz) 1946. január 1-dec.31. 186-478. szám (264. sz. variáns)

(OSZK: HC 1688 FM 3/613)

Első szám:

I. évfolyam 1. szám 1945. május 14.

Beköszönő cikk: Új sors válaszútján

“S.G. Be jó volna, kenyeres pajtásaim, az emlékek szérüjén dőzsölve hengergőzni s az idők futószalagján harmincöt évnyit visszalendülni, amikoriban először dördültek meg a „Világ” ólomglédái alatt a rotációs gépszörnyetegek! És be jó volna édes-bús emlékezéssel első harcaink kékesen derengő fényei alá menekülni s az örök…”

(A mikrofilm olvashatatlan…)

Azt fejezi ki a beköszönő cikk, hogy a korábbi Világ polgári radikális hagyományait kívánja folytatni. Az emlegetett Világ 1910-ben indult, s elsősorban a szabadkőművesek álltak mögötte. Nevesebb szerkesztői: Nyitray József, Gerő Ödön, Purjesz Lajos, Feleky Géza, Roóz Rezső. Munkatársai közé tartozott Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Szende Pál… Magas színvonalú cikkekben harcoltak a magyar társadalom feudális maradványai ellen. 1926-ban a Bethlen-kormány határozatlan időre beiktatta.

Utolsó szám:

1946. december 31.

Az Országos Széchenyi Könyvtár mikrofilmtárában nem fellelhető.

 

Az oldalt készítette: Mikola Orsolya

Új Magyarország (1905-1906)

ujmagyarorszag2

Első szám

I. évfolyam 1. szám: 1905. november 11. (esti kiadás)

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Méray-Horváth Károly

Megjelenik: minden nap kétszer, reggel és este

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest, VII. kerület Mikes u. 8.

Beköszönő szöveg:

“Mégis mozog a föld. Egy új Magyarország hajnalodása előtt állunk. Egy uj Magyarországnak virrad, amelyet nem hoz egyik parlamenti párt sem, hanem, amely jő és a múltak sötétjébe temeti. mit akarnak még ezek a mai parlamentek handa-bandázó, műveletlen alakjai, akik egyebet sem tudnak, mint egy kis firkális, okoskodást, amelyet országos ügygyé lármáznak, és amit kaszinókban, meg kártyaszobákban fújnak fel országos politikává. És vigyorogva, nagyképűen henczegve fizettetik az országgal az ő jogi furfangjaikat, ugy mint a prokátor, aki nem bánja ha koldus lesz is, akiért perel, ő neki a per kell, amit igazságnak nevez. Mit akarnak ezek még a mai parlamentnek kilenctized részben oly szemérmetlen alakjai, hogy azt merészelik mondani, hogy ők képviselik a nemzetet azért, mert ők vették meg, ki tíz-, ki husz-, ki ötvenezer forintért a mandátumot. Tisztességes, dolgos embertől telik e ilyesmi? Ez csak dologtalan uraktól telik, meg olyanoktól, akiknek a politika puszta gseft és svindli. Ma még hangosan merik ordítani, hogy ők a hivatottak a ma politikáját képviselni. De virrad, hajnalodik! És hova legyen majd az a sok boldogtalan úr, aki majd nem lehet képviselő? Hová legyen a sok stréber, akinek a képviselőség hoz legtöbbet a konyhára? Biz ez nemzeti veszedelem! De a virradat meg nem áll! Virrad egy uj Magyarországnak, amelyben csak az a hazafi, aki dolgozik, és aki a munkájából él, gyarapszik az ország, nem pedig az, aki orditja, hogy éljen a magyar! A világosság jő és egy egész dolgos ország fog ébredni és mennydörögni: -Pusztuljatok onnét, akik csak bitoroljátok még, hogy ti vagytok a nemzet képviselői!”

Konkrét beköszönő cikket nem találtam, de ez az első szám első cikke, amiből kiderül, hogy milyen irányultságú a lap.

TÖRTÉNETE

Olvasói

A magyar ajkú városi lakosság azon rétegei, akik a koalíciós kormány politikájával nem értettek egyet.

Politikai hovatartozás

Ellenzéki lap, a koalíciós kormányt keményen bírálja.

Utolsó szám

Utolsó szám adatai: II.évfolyam 35.szám: 1906. február 15.

Felelős szerkesztő: Méray-Horváth Károly

Megjelenik változóan, reggel és/vagy este, de 1906. január 11.-től csak este.

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest, VII. kerület Mikes u. 8.

Megszűnés oka:

Megszűnésének körülményeiről információt nem találtam. Nincs leköszönő szöveg. A lapban folytatásokban közölt regény utolsó számbéli részletének végén ott állt a “folytatjuk” felirat.

Érdekességek

Állandó rovatai

  • Országcsalás- “belpolitika”
  • Táviratok-“külföldi hírek”
  • Törvényszék- “valamely aktuális jogi ügy ismertetése”
  • Közgazdaság
  • Ujdonságok
  • Színház és művészet

1905. november 16.-tól a lap apróhirdetéseket is közölt. A hirdetések 2-3 oldalt foglaltak el a lapban, ez nem sokkal kevesebb, mint az újság híreket tartalmazó része.

Hivatkozások

Új Magyarország I. évf. 1. szám

Új Magyarország II. évf. 104. szám

Az oldalt készítette: Dobó Ivett

Pesti Napló (1850-1940)

pestinaplo1851b pestinaplo1851    pestinaplo5 pestinaplo4 pestinaplo3 pestinaplo2

pestinaplo

OLYMPUS DIGITAL CAMERApestinaplo1914

A Figyelmező betiltása utáni „megüresedett helyen” jelent meg 1850-ben a Pesti Napló. 1855-ben 3100 előfizetője volt. Vezércikkírója majd főszerkesztője Kemény Zsigmond. A Bach-rendszerben a Pesti Naplóban nem foglalkozott belpolitikával, nem nyilatkozott a kormány intézkedéseiről, csak tudomásul vette és közölte őket. “Az ő [Kemény Zsigmond] hallgatása gyakran ékesszólás volt, a nemzet megértette, a kormány pedig érezte, hogy engedelmességet ugyan követelhet tőle, de szólásra nem kényszerítheti, legföljebb boszanthatja, üldözheti, a mit meg is tett. Egy ízben három hónapra függesztette föl lapját, de Kemény türelmén semmi ki nem fogott.” http://www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek/valcikkek0201/kocsy.html#9

1865. április 16-án itt jelenik meg Deák Ferenc kiegyezési „húsvéti” cikke.

Az 1900-as években „független” lap. 1910-ben példányszáma 45 ezer. Miklós Andor az Est-konszern lapjai közé vásárolja; így jelenik meg 1920. szept. 1-től „nemzeti szabadelvűként”. Miklós Andor közgazdasági rovatát tette színesebbé, „szenzációk bedobásával”.

A harmincas években liberális lapvezetésű: konzervatívtól radikálos, marxistáig széles eszmei réteg szólal meg benne.

Reggeli Pesti Hirlap (1990-1992), Pesti Hirlap (1990-1994), Napi Pesti Hirlap (1992)

kep_10

kep_30

Reggeli Pesti Hírlap

1990. április 14–1992. február 7.

Pesti Hírlap

Országos, közéleti, gazdasági és kulturális napilap

1992. február 8. – 1994. június 4-5.

Napi Pesti Hirlap

1992. márc. 13–30

 

Mutációk

 

Első szám: 151. évfolyam 1. szám 1992. február 8. szombat

Főszerkesztő: Bencsik András

Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY

Kiadás helye: Budapest Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V. okóber 6. utca 8. I.

Ára: 8, 80 Ft

Beköszönő szöveg:

Ez az igazi Pesti Hírlap

-Hihetetlen győzelem-

Küzdöttek már önök az életükért? Mert mi igen… Hosszú és nehéz hét telt el azóta, hogy a kiadónk jelezte: fölfüggeszti a lap megjelentetését. Megpróbáltuk a lehetetlent. Talán még mi sem hisszük el igazán, de győztünk… Annak ellenére, hogy csak meglehetősen későn hirdethette meg sajtótájékoztatóját a 150 ÉV ALAPÍTVÁNY, a fontosabb lapok, sőt a híradók is képviseltették magukat. Bencsik András elmondta, hogy a Pesti Hírlap támogatására született alapítvány milliói nemcsak megmentették, de tulajdonképpen fel is „szabadították” a lapot. Az alapítvány megkapta a Művelődési Minisztériumtól a Pesti Hírlap alapító okiratát, így a kényszerből Reggeli előnevet viselő laptól jogilag is üzletileg is független, ahhoz nincs köze. Mint ahogy az alapítvány sem jogutódja a Pesti Hírlap Kiadó kft.-nek. Az olvasók segíteniakarása, ragaszkodása meglepte a szerkesztőséget, a főszerkesztő nem is sejtette, hogy ezen a nagyonis kemény próbatételen ilyen jól vizsgázik az újság. Ne féljünk a szavaktól: szinte kutyafuttában, mindössze öt nap alatt született meg ez az alapítvány. Az ereje azonban annál nagyobb, hiszen lehetővé teszik hogy minden zökkenő és megszakítás nélkül, ámde 24 oldalasra bővített ünnepi számmal kezdje új életét a Pesti Hírlap. Ahogy erre Bencsik András is fölhívta a figyelmet: a stáb minden munkatársa tisztában van azzal, hogy az újrakezdés esélyét a „150 ÉV” sokszáz alapítójától kapta az újság. És ennek a lap mindennapi munkájában tükröződnie kell majd, az újságnak az ő véleményük lesz a legfontosabb.

Története

1990 tavaszán indult el a Reggeli Pesti Hírlap, amely Kossuthot idézte, és polgári irányvonalúnak szánták. Varga István, vállalkozó hozta létre a Pesti Hírlap Kft.-t, és szárnyai alá vette az újságot. Ennek ellenére hamar nehézségekbe ütköztek, kezdve azzal, hogy a Pesti Hírlap nevet nem is használhatták, kényszerűségből került elé a “Reggeli” szó. A gazdasági nehézségek ellenére a lap mégsem szűnt meg, 1992-ben Bencsik András lett a szerkesztő, 1992. február 6-án pedig létrehozták a 150 ÉV Alapítványt. Az alapítvány támogatása segítségével a lap újjászületett, Pesti Hírlap néven. Az újság terjeszkedni is tudott, vidéken is megjelent Jászkun Krónika és Nógrádi Krónika néven. 1994-ben már 50 ezres példányszámban nyomták naponta, június 4-én azonban a lap megbukott. A bukás gazdasági okokkal indokolható, illetve az MSZP választási győzelmével, hiszen az állami támogatás onnantól kezdve megszűnt. A bukásban valószínűleg szerepet játszott az Antall-kormány által támogatott lap, a Új Magyarország a megjelenése is, hiszen erős konkurenciát jelentett. A Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjai később létrehoztak egy másik lapot, az Új Demokratát.

Utolsó szám

Az újság 1994. június 4-én bukott meg, az Országos Széchenyi Könyvtárban található utolsó szám 1994. június 1-i keltezésű

153. évfolyam 126. szám 1994. június 1. szerda

Ára: 21, 50 Forint (előfizetőknek 11 Ft)

Főszerkesztő, felelős kiadó: Bencsik András

Főszerkesztő-helyettes: Seszták Ágnes

Lapszerkesztő: Csermely Péter, Fekete Zoltán

Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V. okóber 6. utca 8. I.

Terjeszti: a Hirker Rt., NH Rt.

Előfizetési díj: egy hónapra 288 Ft, negyedévre 864 Ft, fél évre 1728, egy évre 3456 Ft

Lapszámot szerkesztette: Csermely Péter
Leköszönő szöveg:

Nem található benne leköszönő szöveg.

Érdekességek

Az első szám címlapján a szerkesztőség tagjai és támogatói láthatóak, a Pesti Hírlap “baráti köre”

Az utolsó szám vezércikke: Mától módosul a KRESZ (szerzője: Dinóczki József)

Keresztury Dezső: Remény c. versével köszöntötte az újrainduló Pesti Hírlapot

Ismert munkatársak: Bencsik András, Riskó Géza, Fodor Lajos, Tettamanti Béla, Iglói Nagy István, Csermely Péter, Fekete Zoltán

Az első, eredeti Pesti Hírlapot Kossuth indította el, az első szám 1841. január 2-án jelent meg. Kossuth szerkesztette, és a korabeli ellenzék legjelentősebb orgánuma volt. Szerkesztő volt még: Csengery Antal és Szalay László is.

Felhasznált irodalom

Reggeli Pesti Hírlap: II. évfolyam 305. szám 1991. december 31. kedd

Pesti Hírlap: 151. évfolyam 1. szám 1992. február 8.szombat

Pesti Hírlap: (153.) évfolyam 126. szám 1994. június 1. szerda

Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990-2002.

 

Példányszám:

  1. 50 000 (induló) [i]
  2. 3000 előfizető [ii], „nem sokkal magasabb utcán eladott”
  3. márc. 20 ezer körül[iii]

1993 15 ezer[iv]

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1990 Pesti Hírlap Kiadói Kft  Riskó Géza1990 aug 10: Szerkeszti a szerk.biz. Eknöke, nemzetközi szervező: Szerdahelyi Csaba. Szerkesztő: Bencsik András, Deáki LÁszló., Kőszegi Ferenc1990 szept felelős sz: Bencsik András
1991 Bencsik AndrásRövid ideig Gazsó L. Ferenc fsz-h.
1992 Márc 30-tól 150 év Alapítvány Bencsik András
1993 150 év Alapítvány Bencsik András
1994 150 év Alapítvány Bencsik András

 

1990: Országos gazdasági, közéleti és kulturális napilap

Védjegyek:[v]

Pesti Hírlap Pesti Hírlap Kft., Bejelentés napja:1990.03.14

Reggeli Pesti Hírlap Pesti Hírlap Kiadó Kft Bejelentés napja:1990.04.24

Pesti Hírlap Ringier Kiadó Kft Bejelentés napja:2004.11.04

 

A lapalapítás. 1989. november 7-én[vi] Varga István vállalkozó (Varihold Befektető Kft. tulajdonosa) megalapította ötmillió Ft-os alaptőkével[vii] a Pesti Hírlap Kiadói Kft-t, hogy létrehozzanak egy Kossuth Lajos szellemiségének megfelelő polgári napilapot. Ügyvezetőnek (a szerkesztő bizottság elnökének[viii]) Fodor Lajos [Esti Hírlapos] zenekritikust tette meg. [ix] A tulajdonos egy sajtószakmában tájékozatlan[x] olajmilliárdos volt, a főszerkesztő [helyesen: kiadó igazgató] pedig zenekritikus. [xi] – a főszerkesztő valójában sportszerkesztő volt, Riskó Géza, aki az Esti Hírlap sportrovatát vezette addig[xii].

A lapalapítás története a Médiakutatóban, Juhász Gábor tanulmányában[xiii] épp ellentétesen hangzik: „Egy akkoriban különösen ismert, tehetős vállalkozó, Varga István, akit két újságíró, Fodor Lajos és Riskó Géza keresett meg az ötlettel, felkarolta a tervet, s létrehozták a Pesti Hírlap Kft.-t.” A Médiakutató cikke azonban ellentmond a kortárs lap és a résztvevők állításainak, így inkább a korábban leírtakat fogadhatjuk el.

Hadd fűzzek ide még egy változatot: „Amikor az ugyancsak tőlünk [Esti Hírlap] a sportrovatból Riskó Géza egy pénzes ismerőse révén lehetőséget kapott a lapalapításra, elment a Pesti Hírlap főszerkesztőjének, és helyettesének magával vitte Bencsik Andrást”[xiv].

A szerkesztőség toborzása 1989 őszén kezdődött, az első számot 1990 tavaszára tervezték, szerkesztőségnek az Athenaeum Nyomda helyiségeit alakították át, melyek februárra készültek el és az akkor legmodernebb számítógépes felszereléssel voltak ellátva[xv].

„A lapkészítés előtt Bécsbe mentek megnézni, hogy működik az egész lapcsinálás. A Die Pressénél és a Der Standardnál voltak, ami akkor új volt: volt már számítógépük is, de egy máshonnan levetett, és a kirándulás legfontosabb konklúziója az volt: „az  ő gépeik se voltak jobbak”. Bár náluk nagy háttértár volt, az első 6 hónapot „elfelejtették archiválni”.”[xvi]

A lapcím. „A Pesti Hírlap név Fodor Lajos és Varga István kiadó-tulajdonosok találmánya.”. [xvii] A Pesti Hírlap névről utolsó pillanatban deürlt ki, hogy egy Szimultán Rt. nevű cég már levédette. [xviii] „A rendszerváltáskor egyes újságírók abból akartak megélni, hogy felvásároltak 200 lapnevet. A Pesti Hirlap is köztük volt, ezért kellett Reggeli Pesti Hírlap néven elindulni”. [xix] [Megj: 2004-ben a Ringier is levédette magának e nevet[xx]]. Mivel nem tudtak megegyezni, Varga István Reggeli Pesti Hírlapra változtatta  a nevet. [xxi]

Szerkesztőség. A laphoz más lapoktól csábítottak át újságírókat.„Az alapító főszerkesztő Riskó Géza sportújságíró lett. Bencsik András főmunkatársnak szerződött a laphoz az Esti Hírlaptól. Az Esti Hírlaptól egyébként is sokan jöttek át[1], az induló csapat nagyobbrészt volt Esti Hírlapos újságírókból állt[xxii]. Néhány hónappal az indulás után Riskó Géza egészségi okok miatt lemondott a főszerkesztésről [Bernáth Lászlónál: „vélhetően politikai okból összekülönbözött a tulajdonosokkal[xxiii]], előbb helyettesnek majd főszerkesztőnek nevezték ki Bencsik Andrást. [xxiv]

Bencsik András így foglalja össze az akkori lapok ideológiai viszonyait: „A lap idejében a Magyar Nemzet liberális-konzervatív semleges balközép volt; Az Új Magyarország óvatosan visszafogott jobboldali. A Pesti Hírlap kicsit dinamikus, szertelen, mások mondják, hogy radikális, de inkább szókimonó. Először vitte az ősmagyarság kérdéseit (pl. a szkítákról, pártusokról), Lovas István írt hozzá cikkeket (pl. a keleti alternatív demokráciákról).”

A lap példányszáma lecsökkent néhány ezerre. A lap megmentésére sokféle elképzelés volt; pl. hogy a hadsereg adjon le rá sokezres megrendelést vagy hogy kormánylap legyen, de az Új Magyarország megjelenése eldöntötte ezt a kérdést. A hirdetők elpártoltak a laptól. [xxv]

1992. február. Amikor végérvényesen kiderült, hogy a lap veszteséges, Varga István tulajdonos a szerkesztőség tudta nélkül lemondja a nyomdai és terjesztési szerződést[xxvi]; majd bejelentette, hogy meg fog szűnni: 3 nap múlva megszűnik a lap, még búcsúzzatok el az olvasóktól. Nem éri meg folytatni, nincs tovább”. Varga ezt egy későbbi MTI-közleményben így fogalmazta: „ A  Pesti Hírlap Kiadó Kft. … főszerkesztője és helyettese közreműködésével eldöntötte a Reggeli Pesti Hírlap megjelenésének felfüggesztését …”[xxvii]

Bencsikék lapot akartak csinálni. „Létrehoztunk egy alapítványt (150 év Alapítvány; utalva Kossuth akkor 151 éve indított Pesti Hírlapjára), hogy folytassuk. Felhívásunkra az olvasók adományokat küldtek, szponzorokat találtunk (energetikai cég), és megteremtettünk egy akkora összeget, ami elegendő lehetett az induláshoz.  [A lapnál hirdetett a MOL Rt, Magyar Villamosművek Rt, Magyar Hitelbank, Matáv, a Postabank[xxviii], azaz ezek a cégek tartották életben a lapot.]

Az volt a terv, hogy Varga Istvántól megvesszük a gépparkot és folytatjuk a munkát. A csődbement cégnek amúgy sincs értéke, de annyink volt, hogy egy lízingelt megoldással törlesztettük volna az adósságokat („goodwill érték”).

A lap címét „vissza”-változtatták  Pesti Hírlapra, azaz jogilag új lapként jelent meg, mert a Szimultán Rt-vel 3 millió Ft-nyi hirdetésért barterként megkapták a névhasználat jogát. [xxix]

„ Amikor a Reggeli Pesti Hírlap kiadója megszűntette a lapot, a 150 Év Alapítványt  hirtelen kellett bejegyezni és másnapra a lapnak meg kellett jelennie. Míg Kft-nél a bejelentés után azonnal érvényes az engedély, az alapítványnál a bíróság jogerőre emeli a bejegyzést és csak ezután érvényes. Erre itt nem volt idő, és fel is jelentettek [Varga István] emiatt. A bíróság minden működést leállított, ezért a lapnál egy ideig Iglói Nagy István lett a lapigazgató és a tulajdonos-kiadó egyben, aki állampolgárként a saját neve alatt jegyeztette be és adta ki a [Napi Pesti Hírlap nevű, tehát jogilag ismét új – HH] lapot, amire országos napilapnál addig nem volt példa.”[xxx]

Varga István az MTI-hez eljuttatott közleményében így ír: „ Az alapítvány nevében eljáró szerkesztőség a Pesti Hírlap Kiadó Kft. tudta és engedélye nélkül állította elő a Pesti Hírlap február 8-i számát, a kft. saját és bérelt eszközeivel, az általa bérelt helyiségben. Az így előállított lap ,,Ez az igazi Pesti Hírlap, hihetetlen győzelem”, címmel közli, hogy az új lap jogilag és üzletileg is független, a Reggeli Pesti Hírlaphoz nincsen köze. (…) A Kiadó Kf. nevében vissza kell utasítanom az olyan felelőtlen magatartást, amely jóhiszemű alpítványtevőket arra buzdít, hogy egy nehéz helyzetbe került lap további megjelenését pénzügyileg támogassák, de már az első, jogszerűtlen körülmények között készülő számban azt a múltat – melyre az alapítványtevők pénzét begyűjtötték – megtagadja.” [xxxi]

Varga István pár nappal később, február 14-15 éjszakáján elfoglalta a szerkesztőséget[xxxii]. „

Varga István azonban túl nagy összeget követelt. Addig alkudoztunk, amíg Varga István megunta, felbérelt egy őrző-védő céget, akik kizárták őket a szerkesztőségből. A következő lap tehát nem volt jogfolytonos.” [xxxiii]

„ A csapat magántulajdonában összesen egy laptop volt és írógépek, így ezen készültek el a következő számok. A lapot ragasztott tükörrel készítettük (Bencsik András tördelő is volt korábban, így tudott tükröt ragasztani), és voltak keletnémet szedő írógépek, amelyeken be lehetett állítani a hasábszélességet. Végül szereztünk régi, használt gépeket egy bérleményben. A tipográfiára érthető módon ezekben az időkben annyira nem tudtunk odafigyelni.” [xxxiv] Február 17–19-én a sajtó történetében egyedülálló módon „összeeszkábált” tipográfiával jelent meg a lap.

„ A lap túléléséhez az járult hozzá, hogy sikerült az Állami Vagyonügynökséggel egy évre elnyerni egy hirdetési szerződét. Az Állami Vagyonügynökség csak néhány nagy lappal kötött ilyen megállapodást állami hirdetések közzétételére. Ebből sikerül hardverfejlesztést létrehozni.” [xxxv]

1992. március 13 -án új arculattal jelent meg a lap, Napi Pesti Hírlap néven. Az új évfolyamszámozásában zárójelben 151. évfolyamként is jegyzik az újságot.

„Néhányunknak tetszett a szecessziós világ és különbözni is akartuk a többi laptól, ekkor született a szecessziós lapfej.” A szecessziós lapfej terve Bencsik András ötlete volt. „A szecesszió ugyan későbbi kort jelképez, de a polgári világot is egyben.”

A lap így fogalmaz első szecessziós számában: „A szecesszió az a csodálatos világ, amely a leggazdagabban a századfordulót követő Budapesten, Prágában és Bécsben virágzott, most egyszerre jelenti számunkra a múltat és a jövőt. … Lapunk a ma már csak szépet sugárzó szecesszió fölidézésével egy lehetséges szépségért, egy lehetséges békéért kíván fáradozni.”[xxxvi]

„ Azonban az derült ki, hogy ez a lapfej túlságosan modoros, ez is túl artisztikus, és napilaphoz letisztultabbra van szükség: nem működik, ezért visszatértünk a hagyományos betűkhöz. Kedves, játékos volt, de ezt nem tűri el a gépezet.” [xxxvii]

„Amint az alapítvány bejegyzése jogerőre emelkedett, a 150 év adta ki a lapot.”

1992. március 30 -tól az Alapítvány kiadásában ismét új arculattal – Pesti Hírlap címen – jelent meg a lap. Ez is Bencsik András ötlete nyomán született. Az első számban így ír róla: „A szecessziós lapfej sokaknak tetszett, de sokakból ellenérzést váltott ki. … .Visszatértünk a Kossuth Lajos főszerkesztő idejében használt lapnévhez és betűtípushoz, illetve annak egy kissé modernizált változatához”[xxxviii] Ez a hagyományos 1841-es egyiptomi helyett az Aachen Bold nevű betűtípus volt.

A lap megszűnése.  „Magyarországon valójában minden napilap veszteséges, az eladásból nem lehet megélni, csak a hirdetésekből. Mivel nekünk nem volt [jelentős hirdetési bevétel], egyre nőtt az adósságunk, végül kb. másfél hónapnyi adósságot görgettünk magunk előtt, pl. a nyomda számláját.” [xxxix]

Az 1994-es, az MDF számára vesztes választás második fordulóját 1994. május 29-én, vasárnap tartották. A Pesti Hírlap utolsó száma 5 nap múlva készült. A 1994. jún. 4–5-i dátumú szám vezető híre. „Horn Gyula az MSZP miniszterelnök-jelöltje”. [2] Mellette a közlemény: „A nehéz anyagi helyzetre tekintettel [a kiadó a lap] megjelenését a mai naptól szünetelteti”.

„Amikor 1994-ben Boross Péter volt kormányon, és a választáson kiderült, hogy megbuktak, az volt az elképzelés, hogy az Új Magyarországot tartsák meg, és lemondanak a Pesti Hírlapról. Ezt én úgy tudtam meg, hogy a szerkesztőségben egyszer csak elsötétültek az MTI monitorjai. Felhívtam Alexa Károly MTI vezérigazgatót, kritikust, hogy mi történt. „Az van, hogy lemondtak rólatok” – mondta.  Akkor beszéltem Csöndes Zoltánnal, a Szikra Nyomdából, hogy elmondjam, ennyi volt. „Tudok róla” – válaszolta. Tartoztunk a nyomdának, de szerettem volna, hogy elbúcsúzhassunk az olvasóktól. Csöndes megtehette volna, hogy nem nyomtat több lapot, de azt mondta, hogy írjak egy hivatalos levelet, amiben kérvényezem az utolsó szám kinyomtatását. Kinyomtatta – és máig hálás vagyok ezért neki, pedig nem voltunk semmilyen ismeretségben vagy barátságban.” [xl]

A szerkesztőség utóélete. „ A lap megszűnte után Földesi József, akié a Ring hetilap volt, ma a Mi Otthonunkat adja ki, hívta a szerkesztőket, de csak 10 embert. Nehéz döntés volt, kit hívjunk. A címhez találtunk egy korábbi szamizdatot, a Demokratát, melyet Nagy Jenő adott ki. Elvittük hozzá a tervünket és elneveztük a lapot Új Demokratának. Egy évig küldtük neki a lapot, hogy egyetért-e a szellemiségével. Ezután vette fel a Demokrata nevet” [xli] Tipográfiai szempontból a folytatás azért érdekes, mert az Új Demokrata (fekete-fehér hetilap) mind a lapfej betűtípusát, mind Gábriel arkangyal rajzát tovább vitte, vizuálisan is egyértelművé téve a két lap összetartozását[3].

Humoros melléklet. „ A Pesti Veréb a lap humoros melléklete volt, ami talán még élt utána is. Sok karikaturista indult innen.” [xlii]

[1]             Máshova is [HH]

[2]             Kísértetiesen emlékeztet engem az efféle utolsó szám azokra a háborús lapokra, melyek utolsó számukban arról számolnak be: az ellenség körülvette a várost.

[3]  Ma Magyar Demokrata címmel, teljesen más tipográfiával jelenik meg, de továbbra is Bencsik András főszerkesztésében

[i] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[ii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[iii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[iv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[v]  Forrás: Magyar Szabadalmi Hivatal , Publikus IParjogvédelmi AdatbázisCSalád http://84.2.39.106

[vi]  Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 Médiakutató, 2003. tavasz

[vii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[viii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[ix]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[x] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xi] Molnár István, szóbeli közlés, 2009.

[xii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xiii] Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 Médiakutató, 2003. tavasz

[xiv] Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Dialóg Campus, 2009. p. 58.

[xv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xvi] Molnár István, szóbeli közlés, 2009.

[xvii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xviii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xix] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

[xx] Ügyszám:M0404439; 2008-ban „Érvénytelen visszavonás miatt”

[xxi] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxii] Népszabadság, 1990. március 16: Pesti Hírlap – fénymásolón.

[xxiii] Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Dialóg Campus, 2009. p. 58.

[xxiv] Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxv] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxvi] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxvii]  A Pesti Hírlap Kft. felelős kiadójának közleménye 1992. február 8., MTI

[xxviii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxix] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxx]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxi]  A Pesti Hírlap Kft. felelős kiadójának közleménye 1992. február 8., MTI

[xxxii] -n-: A Pesti Hírlap-sztori. Szignum Média Hírlevél, 2004. július.

[xxxiii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxiv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxv]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxvi]  Napi Pesti Hírlap 1992. márc. 13. Új fejléccel

[xxxvii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xxxviii]  Pesti Hírlap 1992. márc. 30. Mától Pesti Hírlap!

[xxxix]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xl]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xli]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

[xlii]  Bencsik András, szóbeli közlés, 2009

 

 

Pesti Hirlap (1878-1944)

pestihirlap pestihirlap3pestihirlap1914

1878. december 25-én jelent meg a Légrády Károly alapította Pesti Hírlap első száma. Ez az első üzleti alapon álló ezért pártfüggetlen lap. Célja a minél szélesebb olvasóközönség megnyerése volt. „Óbégatás helyett tettekre van szükség. De éppen a tettekre nézve nincsenek pártjaink tisztába magokkal. A P.H. ennélfogvca nem csatlakozhatik e létező pártok egyikéhez sem”- írták programjukban.

Újdonság, hogy nem a szerkesztő, hanem a kiadó határozza meg a lap szellemiségét. Ebből konfliktus is támad: egy lapszámban a szerkesztő a kiadó beszédével ellentétes szellemű cikket akar közölni, ezt Légrády megakadályozza: a teljes szerk. kilép (és megindítja a Budapesti Hirlapot) Légrády másik szerkesztőséget toboroz.

Az új Pesti Hirlap a liberális nagyvárosi polgárság lapja, alig ismert rovatvezetőkkel de neves írókkal és publicistákkal. A P. H.-ban jelentek meg Mikszáth Kálmán országgyűlési tudósításai, a T. Házból címmel.

Újításai

E lap közölt először apróhirdetéseket. Berlini formátumú, felvágva árulják. Külföldi tudósítókat is alkalmaz. 1911-ben repülővel viszik vidékre és 1938-tól Kárpátaljára is így juttatják el.

Példányszáma

  • 1878 8000
  • 1890 26900
  • 1910 60 000
  • 1914-18: 500 000 (max.)
  • 1929: „Legnagyobb példányszámú magyar napilap” (hirdetéséből)

A „Pesti Hirlap kalózrádiója”

„A Pesti Hírlap szerkesztőségébe eljutottak a nyugati rádióadók hírei. 1943-tól az illegális Magyar Szabadság Rádió munkatársai hivatalból figyelték a BBC adásait. Ezt utóbbiból értesültünk zsidók sorsáról, mert a magyar sajtó erről a témáról a háborús cenzúra miatt hallgatott. De a BBC-ből jellemző módon többet tudtunk a hollandiai majd később a franciaországi deportálásokról, mint a lengyelországi vagy ukrajnai eseményekről. Összességében tudtuk, hogy valami nagyon rossz történik Kelet-Európában a zsidókkal, de a hírek ellenőrizhetetlenek voltak, és kevesen hitték el őket. Arról is értesültünk, mi lett a sorsuk azoknak a közismert embereknek, akiket személyesen is ismertünk: Zsolt Bélának, Petschauer Attilának és másoknak. Ezekről az esetekről nem lehetett írni a Pesti Hírlapban, de a Magyar Szabadság Rádióban foglalkoztunk velük. A rádió szinte teljes egészében a Pesti Hírlap gárdájára épült, vagyis a legális és illegális tevékenység összefolyt Kádár Gyula ezredes rendkívül trükkös módon népszerűsítette a rádiót. Meglátogatta a különböző katonai alakulatokat, és a faliújságokon olyan cikkeket helyezett el, melyek szidalmazták a Magyar Szabadság Rádiót a hangvétele miatt. Ezzel felhívta a figyelmet az illegális adásra. Az volt a kon¬cep¬ciója, hogy valós hírekkel kell ellensúlyozni a honvédek között a német Signal és a Rajniss-féle Magyar Futár hatását. Amikor értesültünk arról, hogy a németek megszállták Magyarországot, a rádió összes dokumentumát elégettük.” (Kárpáthy Gyula (1922–2005) és Beczássy Piroska visszaemlékezése) http://www.magyarszemle.hu/szamok/2005/2/a_magyar_szabadsag_radio