Összetartás (1937-1945)

osszetartaskep_45

55 ezer példányban megjelenő nyilas lap. Hetilapként indul (?), 1939-ben betiltják, később újra megjelenik. 1945-ben még Budai összetartás címmel a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom XI. ker. Szervezetének értesítőjeként megjelenik.

Fiala Ferenc

Felelős szerkesztője Fiala Ferenc nyilas újságíró 1943 szeptember 30-ig, aki 1944 október 16-a után a miniszterelnökség sajtófőnöke. A népbíróság háborús bűnösként halálra ítéli, de kegyelmet kap és az ítéletet életfogytiglani fegyházra módosítják. 1956. november elején elhagyja az országot, és Németországba telepszik.

Egy olvasó feljegyzései

1945. január 12. Nagy diadallal indulunk hazafelé, a nyilas nők közben elmesélik, hogy valaki hozott egy “Összetartás”-t. Tegnapi lap: utcai harcok vannak a Keletinél és az Üllői úton. “Az embereket kihajtják a házakból, és onnan lőnek a németek”. De még mindig nyilasok és azt mondják, hogy “a felmentő sereg már elérte Pilist”. Ezt írta a múlt hétfői “Virradat” is. Ha szegények egy kicsit figyelmesebben olvasnának, régen kiábrándultak volna. (Anka naplója)

Ofner Zeitung (1798-1800)

ofnerzeitung1798jan7

Folytatás:  Ofner und Pester Zeitung

Indulás

I. évfolyam 1. szám: 1798 január

Szerkesztő és kiadó: Jakob Schickmayer

A lapról

Csak rövid ideig, 1798-tól mindössze 1800-ig jelent meg ily formában. Ekkor ugyanis egyesült a korábban Pesten megjelent Der neue Kurier aus Ungarn von Kriegs- und Staatssachen című újsággal, innentől kezdve a pest-budai német újság összevontan, Ofner und Pester Zeitung címen jelent meg, ez azonban 1845-ig működött.

Hivatkozások

http://mek.niif.hu/04700/04727/html/47.html

Népszabadság (1956-2016?!-)

nepszabadsag nepszabadsag5 nepszabadsag4 nepszabadsag3 nepszabadsag2 nepszabadsag1

kep_21

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
  • 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. máj. 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

  • 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
  • 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

  • Haraszti S.
  • Komócsin Z.
  • Gosztonyi J.
  • Sarlós I.
  • Katona I.
  • Nemes D.
  • Várkonyi P.
  • Berecz J.
  • Borbély G.
  • Eötvös P.
  • Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1957–    
1970-es évek    
1981 Hírlapkiadó Vállalat Várkonyi Péter
1988   Fsz első h.  Rényi Péter
1989 Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990 márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.  Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993   Eötvös Pál elnök, fsz
1994 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
1996 Népszabadság Rt  
1997    
1998    
1999 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
2000   Eötvös Pál elnök, fsz
2001 Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon  
2002 Ringier  
2003 Ringier csoport.   
2004   február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly 
2005 ápr: Ringier 67,7% tulajdon  
2006    
2007    
2008   szept fsz-h Horváth Gábor
2009    

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

  • (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
    1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1958: 580 000
  • 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

  • Kiadó: Népszabadság ZRt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
  • Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

  • Előfizetéses: 125 083
  • Utcai árus (darabonkénti): 35 938
  • Utcai árus (mennyiségi): 1 804
  • Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

  • Igényelt: 86
  • Promóció: 37
  • Összesen terjesztett: 162 949
  • Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

 

Források

  • Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
  • http://www.nol.hu
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
  • Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

 

Balogh Lilla

Magyarőr (1849)

magyaror magyaror49eb6 magyaror48jan25

1849. január 25. – 1849. április 12.

Sz: Nagy Pál
Ny: Bagó Márton (Budán)

Összesen 20 szám jelent meg.

Első szám

I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1849. január 25.

Felelős szerkesztő/ főszerkesztő: Nagy Pál

Megjelenik: hetente háromszor (kedd, csütörtök, vasárnap)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Buda, Rácváros, fő-utca 581.

Beköszönő szöveg

„„Isten, Király, Haza és ember szeretet

A felvilágosodásról elhiresztelt tizenkilenczedik század a kebelében rejtett szerencsés vagy szerencsétlen eszmélet roppant haladással Magyarhazánk népei között is a szabadsajtó által törekszik kifejleszteni a nélkül, hogy mi kilencz millio katolikusok a politikai téren legkisebbé is volnánk képviselve; holott álladalmi érdekünknél fogva, meggyőződésünkhöz képest nyilatkoznunk kellene annak idejében következetesen, szilárdul és nyíltan: mivel a váratlan közmozgalmak közepette, ma sem lehet hitelvileg másnak lenni a katolikus polgárnak, mint millyen volt ezelőtt. A nemzeti zsinatra kitűzött pontok nyomán, egy katholikus irányú politikai lapnak biztositása az egyházi megyék papsága által is lelkesen pártoltatván, meggyőződve a jóravaló ls hitbuzgó katholikus szülékkel együtt; hogy csak katholikus szellemű lap képes oktatni, és hitelveivel megegyezőleg a katholikust elveibe beavatni; különben is a józan gondolkodás szerint, az olvasás szabadsága nem abban áll: hogy mindenféle elvek terjesztessenek a hirlapokban; hanem hogy az olvasás jótékon gyümölcseiben minden honpolgár résztvehessen vallása elveivel megegyezőleg; de azért egypártnak sem állunk mi ellenében, csak ő szinte akarja az igazság és szabadságot mindenki számára. Illy irányban ohajtom dolgozótársaimmal együtt a fent czimzett Magyarőr katholikus politikai lapot jelenleg életbe léptetni, melly által a katholicismus lépjen szabadelvüleg az értelmi és erkölcsi szabadság ösvényére.

E magasztos czélnak elérésére szükséges hogy tudassuk a dolgot, miképen a jelen átalakulandó korszak szükségeit helyesen felfogva, részint a külföldön adott dicső példák nyomán indúlva korszerű erkölcsi kellékkel a szempontok kútfejét felkutatni, azokat megismertetni, a felszegeket kijelölni, s követéseiktől óvakodásra inteni a valót és igazat egész teljében felkarolva kitüntetni; – melly szerint tágas munkapálya nyilland meg előttünk, mellyen édes hazánk dusjavára, szentegyházunk virágzására, nem magamnak, de vállatvetve minden felszentelt kath. papnak és buzgú katholikusnak versenyezve kell törekedni, mert haladás korszakában élünk, a korkivánatai pedig figyelemre méltól és segédkezeket várnak; mire nézve hogy lapunk ezentúl Magyar katholikusoknak valódi kronikája lehessen, szerkesztőségünk által ezennel teljes tisztelettel felhivatik minden lelkész, segédlelkész és szerzetes áldozópap, valamint a tanitói kar, hogy a körükben jeles tényeket vélemény szabadsággal emberi méltósághoz illő, rövid de alapos kifejezéssel haladéktalanul szerkesztőségünkkel tudatni sziveskedjenek< az illy tudósitói levélbért, szerkesztőségünk fedezendi mindenkor a budai főposta hivatalnál e czim alatt: a Magyarőr katholikus politikai lap szerkesztő hivatalának, Budán, Ráczváros, fő-utcza 581 szám alatt.

Mivel pedig a jó szerkezetű czikkek és lelkes felszólítások még a dermesztő jég keblet is az üdvhozó erélyességre felébreszteni szokták; teljes bizalommal felszólitjuk mind azon nevezetes czikkiro urakat, kik lelki tehetségüknél fogva havonkint legalább egy jeles czikkel (álladalmat, alkotmányt és törvényt illetőleg), e politikai lapunk diszéhez járulandnak, tisztelt czimű neveiket velünk jó előre tudatni, és e részben tiszteletül küldendő ajándék példányunkat elfogadni sziveskedjenek, kiknek különben is itt leend legszebb alkalom, a velekszületett buzgalom, tudomány, szeretet, béketürés, szóval mindazon erények tanusitása, mellyek a lelkészi koronának legdrágább gyöngyei s legkitünőbb ékei.

Lapunkban, az alkotmány és törvények szentségét érdeklő értekezési czikkek első helyet foglalnak, azután egyházi s világi kinevezések, lelkészek és segédlelkészek változásai, halálozások és jótevőségek, s más beküldött politikai tények, nyilt levelek, igazolások és czáfolatok; valamint minden más magyar és német politikai lapokban megjelent jeles eseményeket, hivatalos közléseket, váltó törvényszéki, királyi és hétszemélyes táblai itéleteket is napirendként kivonatban elsősorolandjuk. Mindennemű hirdetések felvétetnek soronkén három ezüst krajczár dijfizetésért; – de azonban az igazság érdekében, a szemtelen rágalmak és emberséget gyalázó sértegetések teljesen elmellőzetnek.

A jelenidő jótékonyhatása közt legkitünőbb diadal s legüdvösebb eredmény a kölcsönös szeretethez vonzó hajlandóság, mellynek valamint a jó rendnek szükségét érezzük ugyan, de fentartásának jogát és kötelességét nem egyedül a jövőben létesítendő igazgatási rendszerhez kötjük; hanem a fennálló törvények rendeleteiből, s a létező statushatalmak természetes feladásából is következtetjük; azért vegye kiki tekintetbe, hogy minden népnek megvan saját története s törvénye, melly életével egybeforrva van, s jelenének értelmezője; mellyel okosan tudni élni korunk legnagyobb feladata, s melly egyedül képes őt az álladalom alakitók ábrándaitól megmenteni. Ha elnémul a történet, melly hiven kivánja azt: mit vivott ki magának a nemzet; megmutatja mi alapitatott, mi engedtetett, mi van biztositva; megmutatja miben áll a nép ereje, minő iránya; megmutatja hol van horgonyfenék, hol zátony? ha mondom az elnémul: akkor az önkény emeli fejét, vagy népkormány, vagy kényuralom működendik. Mi ugyan üdvözöljük az alkotmányosokat, valamint a democratákat is , míg az igazságtól el nem térnek; sőt még a radikálok ellen sincs kifogásunk, ha a roszat gyökeresen kiirtják; de mégis vallási aáálaptunk jövendőjére aggodalmat sejtünk; azért szükséges a katholikus népet szendergéséből felébreszteni, mivel a gúnyos megtámadások, szemtelen piszkolódások és rágalmazások, már némelly elvetemedett pantalónos papjaink által sem hiányzanak. No de mit van mit tenni, a piszkolódó lapokkal és emberekkel is, bár a menyire lehet kimiletesen, meg kell küzdeni ,szó és irás által.

Hogy tehát a katholicismus politikai érdekei erélyesen képviseltethessenek, olly érzeteket közlendünk, mellyek mindenütt lelkesedést és reményt gerjeszszenek, abban vetvén bizalmunkat: hogy hazánkban van 9 millió, kik szent hitükért jótállani készek, s hogy az Isten a jó ügyet és áldozatkész férfiakat még soha el nem hagyta. Mirenézve Magyarőr kath. politikai lapunk megjelenését üdvözölt honunk igényei is hatalmasan szükségelvén, annak mind szellemi, mind anyagi pártolását a nagyméltóságú megyés püspoköknek, káptalanbeli uraknak, az egész lelkészi karnak és szerzetes rendek elöljáróinak méltó tisztelettel ajánlva, a mennyire lehet minden magyarajkú plebánia és szerzetesház könyvtára részére megrendelni, s másokat is részvétre méltólag buzditani kegyeskedjenek. Nincs is kétségem, hogy szerény felhivásom minden lelkes magyar kat. pap keblében közös viszhangra találand.

Eddig a programm, – mellyhez egyedül azt óhajtjuk ragasztani: hogy kedves hazánk rajongó dúlásai közepette, katholikus irányú lapunkat a kitüzött időre meg nem indíthattuk; a Debreczenbe költözött hatalom azt december 30-án letiltván: de éltünk azon reménynyel, hogy a lecsendesülendő vihar csak üdvös eredményeket szülhet; a mint is édes örömmel üdvözöljük a békesség napjának pirosló hajnalát, mellyen a csábitó ingerek lecsillapúltával változó igényeinket bövebben előadhatjuk, teljes bizalommal kérvén mind azon t. cz. olvasóinkat, kikhez lapjainkat intézzük, hogy buzgó munkálkodásunkat méltányolva, kegyes pártolásukat tölünk ezen első fél évre meg ne vonják; mivel a divatozó előleges hirdetést, a hadi viszonyok, megakadályoztatot posták, és megszünt hirlapok miatt, legjobb akaratunk mellett sem teljesíthettük; mire nézve alázatos kérésünk oda járúl, hogy t. cz. olvasóink lapunk első félévi díját a közelebbi kir. postahivataloknál, lapunk vétele után legalább egy hónap alatt elrendelni, és másokat részvétre buzditani kegyeskedjenek. Kelt Budán Januar 25-én, 1849

Nagy Pál,

Felelős szerkesztő s kiadó”

Története

Indulása

Nagy Pál az osztrák megszállás alatt, 1849. január 25-én, indította meg katolikus politikai napilapját. Eredetileg már 1848. december 16-án megjelenhetett volna, de a Debrecenbe költöző hatalom 1848. december 30-án megakadályozta elindulását („a bekövetkezett szaladási korszak miatt legfelsőbb engedelem mellett csak jelenleg teljesíthetjük tudandóinkat”Magyar Őr c. folyóirat: 1849. január 25-i száma).

A lap fő célja az volt, hogy a katolicizmust az értelem és az erkölcsi szabadság vezesse.

Egyedi jellemzők

A napilag elsősorban a magyar alkotmány és törvény szentségét védő értekezéseket, az egyházi és világi kinevezéseket, nyílt leveleket, politikai tényeket kínálta az olvasóknak. Félévre előre kellett fizetni rá. Emellett a szerkesztő a plébániák könyvtári rendelését is szorgalmazta.

Olvasói

A katolikus polgárság olvasta. Körülbelül 1000-1500 olvasója lehetett (figyelembe véve a forradalmi körülményeket és az analfabetizmust).

Politikai hovatartozás

A lapnak egyik politikai irányzat ellen sem volt kifogása (még a radikálisak ellen sem), ha azok a nép szempontjából helyesen cselekedtek. A katolicizmus politikai érdekeinek képviselését tartotta fontosnak.

Utolsó szám

37. szám: 1849. április 12-én

Leköszönő szöveg

Még a megjelenése évében, 1849. április 12-én szűnt meg a lap, de ennek körülményei vitatottak. Egyes irodalmi források szerint a lapot Windischgrätz tiltotta be, feltehetőleg azért, mert a lap cikkei azon kívül, hogy világi és egyházi kinevezéseket, változásokat közöltek, a magyar alkotmány és törvény szentségét is védték. Más változat szerint, ettől eltérően nem Windischrätz tilalma miatt szűnt meg , hanem április 12-én a magyar honvédsereg közeledésekor (tavaszi hadjárat – 1849. április 2-től május 21-ig) (Antall József – 1985). Emiatt hiányzik a leköszönő szöveg is.

Hivatkozások

Magyar Őr c. folyóirat: 1849. január 25-i száma

Antall József, B. Nagy Eszter, Buzinkay Géza, Katus László, Kosáry Domokos, Miklóssy János, Pók Attila, Várady Géza: A magyar sajtó története II/1. 1848-1867, Budapest, Akadémia Kiadó, 1985. pp. 232.
Készítette: Körmendi Boglárka

Magyarország (1891-1893)

A lap megjelent 1891. január 1. és 1893. november 23 között.

I. évf. 1. szám: 1891. január 1. Budapest

Felelős szerkesztő: Clair Vilmos.

Megjelenik: hetente.

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: Budapest, VIII. kerület, Üllői -ut 22. szám, II. emelet.

Beköszönő szöveg

„Az új esztendő Megváltozott czimmel, de változatlan programmal lép lapunk az új esztendő első napján a t. olvasóközönség elé. A „Magyarország”, melynek e czimen első számát veszi az olvasó, az marad, a mi volt a „Keresztény Magyarország”. Tántoríthatatlan hive, zászlóvivője és lapja a törvényes alapon álló keresztény önvédelemnek, melyet általánosan „antiszemitizmus” néven ismer az ország közönsége. Programunk is marad a régi, mely a lap homlokán e két rövidke, de jelentőségteljes szóban van kifejezve: „Keresztény Magyarország”. Igen, keresztény Magyarországot akarunk, minden idegen befolyás mellőzésével s különösen az államokra és a társadalomra egyaránt közveszélyes zsidóság teljes és föltétlen kizárásával. És a mi ezen követelésünket és programmunkat illeti, a jövőben sem engedünk belőle egy hajszálnyit sem. Biztositékul ezen ünnepélyesen tett igéretünket illetőleg azt hisszük, elég, ha négy éves multunkra hivatkozunk, melynek folyama alatt olvasó közönségünknek állandó alkalma volt meggyőződnie arról, hogy mi hiven és rendületlenül kitartottunk a zászló alatt, a melyet március 15-én a magyar nemzet függetlenségének emlékezetes évforduló napján, négy évvel ezelőtt kibontottunk. Az a változás tehát, a melyet ezúttal tisztelettel bejelentünk, egyedül és kizárólag csak a lap czimére vonatkozik. Egyszerüsitjük a lap czimét, hogy a jövőben elejét vegyük ama rendetlenségeknek, melyekkel eddig a szerkesztőségünkhöz czimzett levelek, csomagok s egyéb küldemények kézbesitése járt s hogy egyszer s mindenkorra megszüntessük ama zabarokat, a melyek a lap hosszú czime miatt, olyan gyakran előfordultak s akadályozták szerkesztőségünk és előfizetőink között a közvetlen érintkezés gyorsaságát. Meg vagyunk győződve, hogy előfizetőink épen olyan szivesen fogják fogadni a „Magyarországot”, mint fogadták lapunkat eddig s azt – mely a maga nemében ma is még az egyetlen lap az országban –az új esztendőben nemcsak a maguk részéről fogják támogatni. előfizetéseikkel, de igyekezni fognak azt a keresztény magyar nép köreiben tovább is terjeszteni és előfizetésre ajánlani. Vezércikkeinket ezentúl is: Istóczy Győző, dr. Komlóssy Ferencz, Kudlik János és Veres József orsz. képviselők, Inczédy László és a szerkesztő, – ismeretterjesztő és tárcsacikkeinket pedig a keresztény magyar irodalom ismert nevü tagjai, köztük: Erdélyi Gyula, Madarassy László, Vay Sándor gróf, Paral Bertalan, Németh Ignácz, Zilahy Gyula, Békefy Antal stb. fogják irni. Állandó tudósítóink a külföldön: Dr. Böhlert Károly (Berlin), Vallier Gyula (Páris), Skalla A.C. kapitány (New York) és Horváth Kálmán (Cleveland-Ohio), Dr. Hoffmann János (Bécs), Balla Béla (Szt.-Pétervár) és Czaich Gilbert (Róma), a kiknek igéretét birjuk, hogy az új esztendőben is munkatársaink lesznek s az európai államok és Amerika keresztény és antiszemita mozgamairól időnkint kimeritő jelentéseket fognak küldeni lapunknak. De egyébként is minden lehetőt el fogunk követni, a „Magyarországot” minél változatosabbá tegyük, úgy hogy abban az olvasó közönség ne csak a politikai és társadalmi élet nevezetesebb eseményeit találja meg, de egyszersmind kellemes szórakozást is nyerjen. Hisszük, hogy a keresztény közönség az új esztendöben is méltányolni fogja ezen igyekezetünket s előfizetésével hozzá fog járulni, hogy „Magyarország” fokozatosan erösbödjék, izmosodjék és virágozzék. És ebben a reményben, ezzel a kérelemmel, mindnyájunk számára boldog új esztendőt kíván: A ’Magyarország’ szerkesztősége”

TÖRTÉNETE

Indulása

A Magyarország a katolikus sajtó kiemelkedő képviselőjeként indult útjára 1891. január 1-én, mint a Függetlenségi Párt egyik jelentős hetilapja. A liberális fejlődés eszméinek ellenpontjaként határozta meg magát, és szélsőségesen antiszemita attitűd jellemezte. A folyóirat céljának tekintette, hogy kielégítse a keresztény társadalomnak szóló lap-hiányt. Kizárólag keresztény jellegű és irányú folyóirat volt. Munkatársai elkötelezett küzdelmet folytattak a keresztény vallás-erkölcsökért, továbbá céljuk volt a keresztény tőke védelme. „Olyan lapot adunk a keresztény nagy közönség kezébe, a melyet a családfő minden aggály nélkül vihet be a házi szentélyébe s a nő pirulás, a gyermek veszély nélkül olvashat.” – írják egy helyütt.

Egyedi jellemzők

Olvasói

A katolikus polgárság olvasta.

Munkatársak

Munkatársak: Istóczy Győző, dr. Komlóssy Ferencz, Kudlik János, Veres József, Inczédy László, Erdélyi Gyula, Madarassy László, Vay Sándor gróf, Paral Bertalan, Németh Ignácz, Zilahy Gyula, Békefy Antal, Dr. Böhlert Károly, Vallier Gyula, Skalla A.C. kapitány, Horváth Kálmán, Dr. Hoffmann János, Balla Béla, Czaich Gilbert, Dávid Sándor, Clair Vilmos, Toldy Ferencz, Degré Alajos, Szemnecz Emil, Veres József.

szemneczemil
Magyar Szalon 1893. (28) A Sajtó. 709-712, A napisajtó vezérei képmelléklet

 

Politikai hovatartozás

A Függetlenségi Párthoz tartozó szélső jobboldali folyóirat.

Utolsó évei

Utolsó szám

VII. évfolyam 48. szám: 1893. november 23. Budapest

Felelős főszerkesztő: Clair Vilmos

Megjelenik: hetente.

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: Budapest, VIII. kerület, Üllői -ut 22. szám, II. emelet.

Leköszönő szöveg

„Keresztény Magyarország” Cimében és alakjában megváltozva, de tartalomra nézve gazdagabban kerül kapunk mai száma az olvasó elé. Megváltoztattuk cimünket, mert „Magyarország” cimmel december közepén egy napilap, az orsz. függetlenségi és 48-as párt lapja, indul meg Budapesten s mert ez a cimazonosság kölcsönösen zavarokat okozhatna levelezéseink és pénzküldeményeink kézbesitésében, a lapok pontos expediálásában s általában az adminisztráció minden részleteiben, a mi pedig egyik főfeltétele minden hirlapvállalatnak. A „Magyarország” tehát ezentul régi cimén, mint „Keresztény Magyarország” fog megjelenni. Azon a cimen, melyen megindult s mely kezdettől fogva állandóan programmja volt. Megváltozott lapunk alakja is. Egyrészt azért, hogy jobb papirost, másrészt pedig, hogy állandó regény- és adoma-mellékletet adhassunk, könyvalakban, hogy az olvasóink idővel beköttethessék. Regényeinket, melynek „Bünös-e Magdolna?” a cime Királyfalvi Gerhárt György, az ismert iró szolgáltatja, a kinek már több sikerült regénye forog a magyar közönség kezén. Adomatárunk mindig jó történeti és társadalmi adomákat és szójátékokat fog tartalmazni. Ezenkivül december hó 1-től kezdve, tehát már jövő számunkkal egy új rovatot is nyitunk, mely a katholicizmus s illetöleg a keresztény eszme vezérfiait, egyháziakat és világiakat, egyaránt arcképben fogja bemutatni a keresztény közönségnek. Ime, röviden összefoglalva, ama változások, melyeket ugy olvasóközönségünk, mint lapunk terjesztése érdekében szükségesnek találunk a jövőre nézve. Lapunk programmja és iránya változatlanul marad a régi, melyet cimünk is büszkén hirdet, „keresztény Magyarország”. Isten nevében, ezzel a programmal kívánjuk folytatni küzdelmeinket, minden ellen a mi ezen kívül áll. És megvagyunk győződve, hogy a keresztény közönség méltányolni és előfizetésével a jövőben is támogatni fogja ezen küzdelmünket s törekvéseinket. Budapest, 1893. november 30-án. A „Keresztény Magyarország” kiadó hivatala

Érdekességek

Az újság felépítése:

  • 1. cikkek
  • 2. rejtvények és talányok
  • 3. adomák és szójátékok
  • 4. közgazdaság
  • 5. szerkesztői üzenetek
  • 6. hirdetések

Felhasznált irodalom

Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet 1848-1918. Corvina Tudástár, 2008

Buzinay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Haza és haladás alapítvány, 1993

Csuri, Fenyő, Márkus, Mucsi: A magyar sajtó története. Budapest, Tankönyvkiadó, 1977.

Magyarország (1861-1867)

magyarorszag6magyarorszag

Első megjelenés: 1861. január 1.

Utolsó megjelenés: 1867. december 31.

Megszűnés oka: nem ismert

Beköszönő szöveg:

Irányunk

Lapunk azon ügynek és eszmének leend egyik híí munkása és hirdetője, mely nem egy párt, nem egy külön nemzetiség szivében él, hanem mely a nagy Magyarország szeretetének, reményének tárgya. Lapunknak czime kifejezi egy szóval irényunkat. Az elvek harczában, az érdekek összeütközésében megjelöli nekünk az irányt, mely felé tartanunk, s a czélt, melyért küzdenünk kell. Ez irány, e czél Magyarország, e vérrel szerzett és vérrel védett hazának jobbléte; főfeladatunk Magyarország elévülhetetlen jogainak védelme lesz minden igény ellenében, mely jogosultságát nem találja fel a nemzet akaratában. A nemzet akaratát, melyben a hit szerint az Isten szava nyilatkozik, már Russel lord nevezetes jegyzéke előtt minden jog egyetlen legitim forrásának tartván, míg egy részről lapunk ez akarat közlönye leend, addig más részről csak azon alkotmánynak lehet őre, mely ez akaraton épül fel. Ragaszkodunk tehát a magyar nemzetnek törvényhozási csonkitatlan jogához, a jövő kifejlődésünk alapjául csak azon törvényeket fogadhatjuk el, melyek több százados küzdés, mindig megujuló tengersérelem után az országtól nem függő tanácsosok és hatóságok helyébe a nemzet akaratának, a törvénynek az ország szine előtt felelős végrehajtóit lépteték; azon törvényeket, melyek a törvényhozás jogának részesévé tették az összes népet, s ez által hazánk történetében nevezetes korszakot alkottak; azon törvényeket, melyek az ország minden osztálya iránt igazságosak tudtak lenni s a haza minden gyermekével egyaránt megosztva a jogot és a terheket, az emberiség történetének es egyik legszebb lapját tölték be. Az ország tehát bennünket mindig azok első sorában fog találni, kik az 1848-ki törvények jogérvénye mellett küzdenek, kik e törvények értelmében, az alkotmányosságunk védbástyája, a népképviselet alapjára fektetett vármegye mellett az önkormányzást, illetőleg a parlamenti kormányt akarják és sürgetik. Az 1848-ki törvények által az alkotmány sánczaiba felvett osztályok érdeke ezek azon jogos igénye, hogy a törvény reájok nézve ne maradjon irott malaszt, lapunk által határozottan képviseltetni fog. Egy érdekben összeforrt országot ohajtunk, mely azon tudattal tekintsen a jövőbe, hogy a jog védelmére minenki kész áll. Ez legyen erőnk főbiztosítéka és azon körülmény, hogy a jövőnek küszöbére nem egyedül lépünk, hanem testvéreinkkel, jó és balsorsunknak osztályosaival. A közös szenvedés évei felismerteték mindnyájunkkal az összetartás bűvös hatalmát, a testvéri szeretet erejét. Lapunkban tehát nyilt szószólóját találja föl a jogközösség, őszinte ápolóját a testvéri szeretet, hirdetőjét az összetartás elve. Ezért, míg a testvér Erdélyt, melyet ujabban országgyülésileg nyilatkozott akarata a nemzetnek csatolt az anyaországhoz és míg a hős társországot a szent korona velünk egygyé vált tagjainak tartjuk, addig ezek történeti jogainak a jogos igényeiknek tisztelése és támogatása mellet minden nemzetiség jogosultságát elismerjük azon törekvésében, hogy a szent korona birodalma egységének veszélyeztetése nélkül szabadon fejlődjék és gyarapodjék.

Elköszönő szöveg:

A t. előfizetőkhöz!

Miután lapunk ez év végével megszünik, azon t. előfizetőket, kik a jan.-márc.előfizetést megujiták, a kiknek előfizetésük deczember végével még nem járt le, tisztelettel kérjük, hogy bennünket értesíteni szíveskedjenek az iránt: a megjelenő lapok melyikét küldjük meg lapunk helyett, vagy a pénzt küldjük-e vissza? A kiadó-hivatal.

Magyar Világ (1865-1866)

magyarvilag

Első megjelenés: 1865. december 12.

Utolsó megjelenés:1866. (299. sz)

Szerkesztő: Székely József

Megszűnésének oka: Egybeolvadt a Sürgöny c. lappal.

Folytatás: Sürgöny

Beköszönő szöveg:
„Magyar Világ” E czím alatt ma dec. 12-kén megindul egy új, nagy magyar napilap, mely kiállítására és tartalmára nézve, méltó leend arra, hogy a legelőkelőbb hazai hírlapok sorába lépjen.

Ez új lap programja rövid: A „Magyar Világ” ikertestvéra a Debatte-nak. Az ó-történet egy régi harczoló népről, midőn szent egyházát emelte az egyik kezében kard, a másikban az építés béke műszere volt. – Hasonló szerep jutott a közvetítő pártnak. Szent egyházat akarunk építeni mi is – mely mit a szbadság és alkotmány temploma, szent legyen a birodalom minden népei előtt. Midőn a hazai sajtó le volt bilincselve, használtuk a kedvezőbb körülményeket túl a Lajtán, s a Debatte lőn a jog és a szabadság katonája. Most, midőn elleneink leküzdvén, a béke munkájához kell fognunk,építkeznünk kell, s beállnuk a béke napszámosának.

Egyezkedés a magyar társországokkal, s a birodalom Lajtán túli népeivel – egyezkedés a magyar ősjog, s a magyar önállóságnak alapján az alkotmányos elvek, s a szabadság kívánalmainak megóvása mellett – ez a mi czélunk. F. czélunk felszenteljük minden erőnket, bizalmasan hívjuk fel minden hazafit, hogy lapunkat használva e célra közreműködjék.

A „Magyar Világ” hetente hatszor jelen meg.

Ára postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva: Egész évre 16 ft. Félévre 8 ft. Évnegyedre 4 ft. Egy hóra 1 ft. 35 kr. A bécsi Debatte előfizetői zonban azon kedvezményben részesülnek, hogy a „Magyar Világ” előfizetési ára rájok názve: Egész évre 5 frt. Félévre 2 frt. 50 kr. Évnegyedre 1 ft. 23 kr.

Előfizetni lehe: Pesten a „Magyar Világ” kiadó-hivatalában, városház tér 6. szám alatt. A vidékről az előfizetés akár Bécsbe a „Debatte” (Wolzell’e Nro 14.) akár Pestre a „Magyar Világ”kiadó-hivatalához lehet czímezni. A „Magyar Világ”, s a „Debatte” lapok tulajdonosa: Ludasi Mór.

Magyar Ujság (1891-1899)

magyarujsag2

Politikai és közgazdasági napilap

Első szám: Budapest, 1891. deczember 27., vasárnap

Felelős szerkesztő: Kende Zsigmond Laptulajdonos: Dr. Fenyvessy Ferencz

kendezsigmond
Magyar Szalon 1893. (28) A Sajtó. 709-712, A napisajtó vezérei képmelléklet

Budapest, deczember 26.

Beköszöntő: Az európai sajtó karácsonyi czikkei rég nyujtottak oly kielégítő politikai perspectivát, mint az idén. A vészjósló felhők, melyek a tavaszi politikai campagnera való tekintettel, már karácsony táján szoktak fölvonulni, ez évben csak elvétve mutatkoztak egy-egy pesszimizmusban megrögzött ujságban. Az ünnepek csendjét sem zavarta semmi. Csupán az örökké nyugtalan Oroszországból érkezik hir egy nihilista nyomda felfedezéséről és számos egyén letartóztatásáról. A nyomdában több ezer példányban kinyomtatott proklamácziót találtak, mely közelnek mondja a döntés rég óhajtott pillanatát és felhivja a népet, hogy ne szalaszsza el az alkalmat a kormányrendszer megváltoztatására. A karácsony másodnapjára, szombatra várt interpelláczió, melyet Millevoye a bolgár-franczia konfliktus tárgyában bejelentett, hétfőre halasztott. A kamara nem is tartott ülést, ellenben a szenátusban igen fontos esemény történt, a mennyiben elfogadtatott a kormány törvényjavaslata, mely szerint az felhatalmaztatik a külállamokkal meginditandó szerződési tárgyalásoknál a minimális tarifán alul is engedményeket tenni.

Utolsó szám (VIII. évf. 233. szám): Budapest, 1899. augusztus 24., csütörtök

Felelős szerkesztő: Kende Zsigmond

Elköszönő írás: nincs

Megszűnés oka: nem ismert
Studniczky Katalin

Magyar Ujság (1882)

magyarujsag8 magyarujsag9

Politikai képes napilap

1882. április 1. – 1882. október 8.(?)

Első szám

I. évfolyam 1.szám: 1882. április 1.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Hentaller Lajos

Megjelenik: megjelenik naponként, ünnep és vasárnap után is

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest, Schlesinger és Wohlauer nyomda, rostély-utcza, Károlykaszárnya 5.sz.

Beköszönő szöveg:

A következő szövegrészlet, még az első hivatalos megjelenés előtti mutatvány kiadásban található. (A hivatalos első szám nem elérhető)

„Régen szükségét érzi már a magyar nemzet olyan ujságnak, a mely igazán a nép számára legyen szerkesztve, a mely híven tomácsolja a haza bajait, a mely oktatója és egyuttal szórakoztatója is legyen közönségének, a mely ne abban keresse az üdvössséget, hogy rákapva a „magas politika” lovára, szüntelen azt hajtsa, mi a baj más országba, s a mellett megfeledkezzék a magunk dolágról- szóval olyan ujságnak, a mely minden ízében magyar, de egyuttal minden ízében népies is legyen.

Ilyen lap lesz az, a melyet mi a jövő hónap elsején meginditunk. S hogy valóban ilyen lesz-e, megitélheti a közönség, ha sorjában elmondjuk: mi lesz benne a „Magyar Ujság”-ban?

Lesz először is minden számnak legelső oldalán kép, még pedig olyan, a mely nem sérti a magyar nemzettel veleszületett erkölcsi érzékét, hanem be fogja majd mutatni az olvasónak politikai- és közéletünk jeleseit, irodalmunk és müvészetünk nagyjait, mely meg fogja vele ismertetni azokat az érdekes eseményeket, melyek ép aznap foglalkoztatják az országot. Jelen előfizetési felhivás első oldalán láthatja a közönség, milyenek lesznek a mi képeink. Öt nagy emberünk arczképe van ott: Kossuth-é, a politika nagyjáé, Arany-é és Jókai-é, az irodalom nagyjaié, Munkácsy-é és Liszt-é, a müvészet nagyjaié. Ez az öt arczkép jelentse egyszersmind azt a főirányt is, melyben a „Magyar Ujság” haladni fog.

Lesznek másodszor minden számunkban politikai czikkek, a melyekben a pártoktól teljesen függetlenül javát fogjuk tekinteni és ebből a szempontból forgunk ítéletet mondani mindig. Nem fog lekötni minket semmiféle párt vagy klikk: szókimondók leszünk minden kérdésben. Külföldi dolgokról csak akkor fogunk beszélni, amikor azok minket közvetlenül érdekelnek, s e helyett inkább a mi édes Magyarországunkban fogunk körültekinteni, kutatva: hol történik visszaélés, hol bántják a népet? Bár e szerint leginkább a hazai politikai eseményekről fogunk írni, de azért olvasóinakt értesiteni fogjuk arról is, mi történik a külföldön? Tárczánk is lesz, még pedig kétféle.

Az egyikben a legkitünőbb külföldi, és a legjobb eredeti magyar regényeket fogjuk közölni. A másikban egy-két számra terjedő apróbb elbeszélések lesznek, továbbá csevegések, rajzok, könyvismertetések, tárczalevelek idegen országokból, s végre költemények. A magyar irodalom legnevesebb emberei igérték meg, hogy irni fognak a „Magyar Ujság” számára, s igy a közönség bizhatik benne, hogy nálunk jó dolgokat fog olvashatni.

A „Hirek” rovatára különös súlyt fogunk fektetni. Szerződtettünk a legügyesebb tudositókat, a kik részünkre minden a főváros területén előforduló eseményt pontosan és gyorsan fognak megirni. Vidéki levelzőnk lesz majdnem minden városban, s ezek ha kell távirati uton is fognak bennünket tudósitani minden dologról, a mely nyilvánosság elé való. De nem csak arra fogunk ügyelni, hogy értesüléseink megbizhatók legyenek, hanem arra is, amire aránylag kevés magyar lap szokott figyelni: hogy tudniillik még a legapróbb hir is jól legyen megirva.

A „Fővárosi Ügyek” czimű rovat szerkesztését egy kiváló fővárosi bizottsági tagra biztuk, a ki az ebbe tartozó dolgokról mindig a leghitelesebben van értesülve, mert a mérvadó körökkel folyton érintkezik.

„ Törvényszéki Csarnok”- unkban érdekesebb tárgyalásokat gyorsirói följegyzések nyomán szóról- szóra, kisebb érdekü dolgokat pedig bő kivonatban fogunk közölni.

„ Tudomány, Irodalom és Müvészet” czimü rovatunk szerkesztőjéül egy ismert irót sikerült megnyernünk, aki bőven el fog bennünket látni idevágó eredeti hirekkel.

Tanügyi rovatunkban mindig azon leszünk, hogy megvédjük különösen a néptanitok érdekeit, melyeknek eddig a napi sajtóban nem akadt igazi szószólójuk.

Távirataink minden nevezetesebb eseményröl a leggyorsabban fogják értesiteni közönségünket. Európa összes székvárosaiból érkeznek majd magán-távirataink, sőt ha szükségesnek látjuk, egyes helyekre küldünk majd külön tudósítókat is.

Közgazdasági rovatunk különös tekintettel lesz a kiskereskedők és a vidéki gazdaközönség igényére, de ezenkivül a tőzsdékre is nagy figyelmet fog forditani. Behatóan foglalkozunk majd az iparral, s hogy már a mai előfizetési felhivásunkban nem közöltük olyan férfiurak arczképét is, aki az ipar érdekeinek megvédésében tünt ki, annak csak azaz oka, hogy eddig nálunk, fájdalom, nem akadt ember, a kit e r észben az emlitett nagyok mellé állithatnánk.

„Szerkesztői levelzés”-ünkben az előfizetők kérdezősködéseire mindenkor készséggel fogunk válaszolni. Igy szerkeztve lapunkat, reméljük, hogy az csakhamar meg fogja nyerni a közönség kegyét, s hogy a nép a „Magyar Ujság”-ot nemsokára kedvencz lapjának fogja vallani.

Budapest, 1882. márczius 24. A „Magyar Ujság” szerkesztősége Rostély-utcza, Károly- kaszárnya”.

TÖRTÉNETE

Indulása

Az 1882- 1883-ban zajló tiszaeszlári per idején zajlott le a liberális és az antiszemita sajtó nagy ütközete. A per során azonban a pártok és a befolyás politikai lapok is elzárkóztak az uszító írások közlésétől, és az ellenzéki sajtó is az antiszemita mozgalom ellen foglaltak állást. Ekkor, pontosabban 1882 július 1-én indult el a „Magyar Ujsag” című napilap. Amely független napilapként indult, de az 1874-ben befejeződő Magyar Újsághoz hasonlóan érezhetően Kossuth párti volt, közölte is leveleit.

Olvasói

A pártpolitika iránt kevésbé érdekelt polgárság közül kerültek ki olvasóik, számuk tekintetében pontos adatot nem ismert, azonban az előfizetésre felhívó hirdetések alapján az indulásuk után viszonylagos népszerűségnek örvendett.

Munkatársak

Az I. évfolyam. 174. számában (1882 szeptember 24. Vasárnap) megtalálható a munkatársak részletes listája.

„A magyar Ujságot Hentaller Lajos orsz. képviselő mint felelős szerkesztő vezetése alatt Inczédi László, dr. Gozsdu Elek, Tóth Béla és Bogdányi Mór szerkesztik. Külmunkatársaink közül a következő kiváló neveket soroljuk fel: Politikai közleményeket dr. Bódog Albert, orsz. Képviselő, dr. Hoitsy Pál, orsz. képviselő, Kada Elek, orsz. képviselő, Komjáthy Béla, orsz. képviselő, Kovács Pál, a Kecskemét szerkesztője, báró Mednyánzsky Árpád, orsz. képviselő , Szalay Imre, orsz. képviselő, Szederkényi Nándor, orsz. képviselő, Thaly Kálmán, orsz. Képviselő, Törs Kálmán, orsz. Képviselő és Ugron gábor, orsz. Képviselő fognak lapunknak irni. Szépirodalmi közleményeket a következő kiváló irók tollából fogunk adni: Ifj . Ábrányi Konél, dr. Acsádi Ignácz, Bartók Lajos, Bodon József, Kazár Emil, Kiss József, Komócsy József, Margitay Dezső, Mikszáth Kálmán, Muray Károly, Reviczky Gyula, Rudnyászky Gyula, Szana Tamás, P. Szatmáry Károly, Teleki Sándor ezredes és mások.”

Politikai hovatartozás

Az akkori kormány ellenében, elvileg függetlenségi pártot képviselő napilap. „ A Magyar Ujság minden párttól teljesen független lap” (Magyar Ujság I évfolyam 162. száma, Kedd, 1882 szeptember 12.) . Az idő folyamán azonban változott a politikai függetlensé kérdése. „Politikai tekintetben a leghatározottabb függetlenségi párti álláspontot foglaljuk el” (Magyar Ujság I. évfolyam 183. száma, 1882, október 3.)

Utolsó szám

Az utolsó fellelhető számok a megjelenési év október eleji számai. Ezekben nem található a megszűnésre utaló búcsúzó cikk, sőt még október hónap elején az új negyedéves előfizetést is hirdették, így a megszűnés okai nem ismertek, a szakirodalomban sem található erre irányuló információ.

Utolsó szám adatai: I. évfolyam 188. szám 1882, október 8. Szombat (utolsó fellelhető szám a 187.)

Felelős szerkesztő: Hentaller Lajos

Megjelenik naponként, ünnep és vasárnap után is

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest, Schlesinger és Wohlauer nyomda, rostély-utcza, Károlykaszárnya 5.sz.

Megszűnés oka: nem ismert

Leköszönő szöveg: Az utolsó szám sem elérhető, így ez nem ismert.

Hivatkozások

Buzinkay Géza — Kókay György: A magyar sajtó története I. A kezdetektől a fordulat évéig. Bp. Ráció Kiadó, 2005

Szabolcsi Miklós (főszerkesztő): A magyar sajtó története II/2 1867-1892, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985

Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilmtár FM3/5012

Az oldalt készítette: Sebestyén Dóra