Pesti Hirlap (1841-1849)

pestihirlap1849maj22 pestihirlap1849jul8 pestihirlap1849jan10 pestihirlap1849apr24charivari pestihirlap1849apr24 pestihirlap1848nov30 pestihirlap1848nov25 pestihirlap1848marc30 pestihirlap1848marc24 pestihirlap1848marc23hird pestihirlap1848marc23 pestihirlap1848marc21b pestihirlap1848marc21 pestihirlap1848marc19B12 pestihirlap1848marc19 pestihirlap1848marc17bB12 pestihirlap1848marc17b pestihirlap1848marc17 pestihirlap1848marc16melleklet pestihirlap1848marc16 pestihirlap1848maj16 pestihirlap1848jun29 pestihirlap1848jull pestihirlap1848jul5 pestihirlap1848jul1 pestihirlap1848dec16 pestihirlap1848apr1melleklet pestihirlap1848apr1hatlap pestihirlap1848apr1 pestihirlap1847maj16 pestihirlap1847jan1B12 pestihirlap1847jan1 pestihirlap1846jan1 pestihirlap1845jun29 pestihirlap1845jan2hatlapAB pestihirlap1845apr1 pestihirlap1844jul41AB pestihirlap1844jul4 pestihirlap1843jan1full8 pestihirlap1843jan1full7 pestihirlap1843jan1full6 pestihirlap1843jan1full5 pestihirlap1843jan1full4 pestihirlap1843jan1full3 pestihirlap1843jan1full2 pestihirlap1843jan1full1 pestihirlap1843aug6 pestihirlap1842dec29 pestihirlap1842aug281AB pestihirlap1842-193-statistika pestihirlap1841telho6 pestihirlap1841telho2 pestihirlap1841telho1B12 pestihirlap1841telho1B1masodikkiadas pestihirlap1841tavaszuto22 pestihirlap1841deccenzor pestihirlap1841dec14 pestihirlap48jun1 pestihirlapfelhivas2 pestihirlapfelhivas1 pestihirlap1841aug25

Előfizetési felhívás: 1840. dec. 28.

Az első szám:  1841. jan. 2.

Utolsó szám: 1849. július 8.

 

Sz:
Kossuth Lajos (1841.jan.2.–49. júl. 8.)
Szalay László (1844-1845)
Csengery Antal (1845-1849) és
Kemény Zsigm. (1848-1849)
Szilágyi Sándor (1849) és
Jókai Mór (1849)
Obernyik Károly (1849)

Ny: Landerer és Heckenast (1841-1849)

45ápr4-tõl heti4
1848 II15 új sorszámozás
48 máj 27(16?)- napi
48 õsz külföld rovat „külf. lapok nem érkeznek hozzánk” 1 hón át
49 jan. 23: pesten betiltva a pesti kiadás (nem méltó)
49 ápr 24 újra megjelenik
1849. ápr. 24: piros fejléc zöld szöveg

1848. május 16: az új szerkesztõk programja
1840. máj: Kossuth szabadul a börtönből. 1840-ben már tárgyal új lap indításáról. Terv: Szentkirályi Móric pestmegyei alispán szerkessze (Kossuth nem akarja szerkeszteni), de Landerer megelőzi Bécsben és ő kap lapalapítási engedéylyt, a Sürgöny folyóiratra. Landerer a Sürgöny megszüntével „Pesti Ujság” címre kap jogot, s ebbõl lesz a Pesti Hirlap. Kossuthot kéri fel szerkesztõnek. Frankfurtból rendelt betûket a PH-hoz. Kossuth: véleménysajtó megteremtése (vezércikkek)
Ívrét, 3 hasáb. (mint Jelenkor vagy Hírnök) Új: az elsõ fõcsoport (Mo és Erdély- Külf. Napló). A Mo részt felbontja vezércikkre és fõv. újdonságokra (tárcaszerû), és a „megyei dolgokra”, Értekezõ: tárcarovat, irod. és ismeretterjesztõ cikkek, melléklap helyett. Minden szám külön egység, összefügg. A levelezõknek K. megírja, hogy mit vár el tõlük, nem õk döntik el , hogy mirõl írjanak. Minden rovatnak van felelõs szerkesztõje. Összesen 216 vezércikk született Kossuthtól. Régen hosszú értekezések, most 1 rövid, 1 témás politikai cikk. Értekezõ: tárcarovatnak indul a vonal alatt, de 18. számtól az utolsó oldalra kerül, és második politikai rovat lesz belõle, gazdasági cikkel, mely kapcsolatban van a vezércikkel. Fõv. Újdons: leleplezõ cikkek Megyei dolgok: a kéziratos lapok levelezõitõl. 1843: Választás a legnagyobb rovat. OGY Tudósítás is (43-44: Pozsonyba küldi Vahot Immrét tudósítani) Külf: országonkénti felsorolásban A Fõv. Újdonságok rovata az egyik legnépszerûbb, ezt Frankenburg Adolf, Vahot Imre, Pákh Albert, Pálffy Albert szerkeszti.
Irodalom
A PH címbetûirõl: Regélõ, 1843. 1. 86
Szerk vált: 1844,04,11 1844,06,30
Csengery Antal programja: PH 1846/599
A PH tört: Nemzet 1887/123
PH változatai: M. Könyvszemle 1942/193 1943/70-

A Pesti Hirlap indulása

1840-ben az 1837 óta a Törvényhatósági Tudósítások kiadása miatt budai börtönben raboskodó Kossuth kiszabadul. Kossuth és köre azonnal új lap kiadásást határozza el. A Nemzeti Újságot akarták megszerezni.

Ugyanekkor Landerer politikai lapot akart indítani, ezért megvette az engedélyét egy konzervatív politikai lap (Munkácsy János Rajzolatokból átalakított Sürgönye) kiadásának. Bécsben megegyezett a hatalommal, hogy Kossuth “megszelidítésének” legjobb eszköze, ha úgy tartják kézben, hogy (cenzúrázott) lapot adnak neki, ami jobb, mintha titkos röplapokat adna ki. Landerer megígérte, hogy ha Kossuth túl messze megy, eltávolítja a laptól; majd Kossuthtot felkérte a lap szerkesztésére. Kossuth ezt elfogadta. Megállapodásuk szerint a kiadó (nyomda) nem szól bele a lap szerkesztésébe, de kéri Kossuthot, hogy közlésre méltó és illő hangnemben írt cikkek közlésétől a szerkesztő akkor se zárkózzék el, ha véleményével nem egyeznek, hogy a lapot ne érhesse az egyoldalúság vádja. A lap szerkezetét, rovatbeosztását a Sürgöny lapengedélye szabályozta, attól eltérni nem lehetett.

A lap 1841. jan. 2-án jelent meg.

A Pesti Hirlap célja

Ami új volt, az a lap célja: a közvélemény formálása. Az egyes rovatok cikkei utaltak egymásra, együtt játszottak. Az új hírlap feladata “higgadt kebellel”, illendően megvitatni “a napnak nagy kérdéseit, mikben a honnak jövendője rejtezik”. Szórakoztatni nem akar, nincs benne szépirodalom, s melléklapja sincs.

“Korunk a discussio kora. az idő, hol egy-egy hatalmasnak a szava, vagy régi szokások minden ellenzést elnémítanak, megszűnt, nevek helyébe vélemények léptek”. (Eötvös József: Kelet Népe és Pesti Hirlap 1841)

Nem is a napi eseményeken van a hangsúly. Célja a következő országgyűlésen felhozandó kérdéseket megvitatni, hogy akkor kész reformtervekkel állhasson elő a reformellenzék – és ez – a cenzúra ellenére is – sikerül neki. A minden lapszám elején álló vezércikk Kossuth újítása.

“A hírlapszerkesztés, a tömérdek egyesületek, a megyei foglalatosságok időmet annyira elfoglalják, hogy alig hiszek embert a fővárosban, ki a vígalmaktól s kedvderítésektől olly távol éljen s a társalgás örömében olly ritkán részesüljön, mint én.” – írja Kossuth.

A lap 60 előfizetővel indult és fél év múlva kb. 4000 előfizetője volt. Bécsben is “mindenki Kossuth lapjáról beszél, amely Ausztriában el van tiltva”

1843 májusában a megnyílt Országgyűléskor a megyei rovat helyét az országggyűlés tudósításai foglalják el.

A Pesti Hirlap terjesztése

„Kossuth Lajos „Pesti Hirlap”-ja járt édes atyámnak is, takaros boríték alatt. Az egyetlen példány Nagyabonyban, mely megfordult a város minden kaputos lakójának kezén. El-elszármazott Györkére, Szelére, Farmosra is, ha valamely szózatos cikke jelent meg a szerkesztőnek. A lap azután, tönkre olvasva, rojtosan, zsíros pecsétek díszével tért meg – ha megtért.” (Ágai 1908)

Támadások

Széchenyi támadta a Pesti Hirlapot (A Hírnök támadta őt és Kossuthot is): már 1841 nyarán megjelent a Kelet népe, melyben Kossuth lapját forradalmat szítóként állítja be: a lap “megsemmisítésre vezeti a’ magyart” –írja, néhol személyeskedésbe hajló Kossuth-ellenességgel. Ugyanakkor azt írja, hogy “hinni akarom, hinni szeretem: az irány [a Pesti Hirlapé] , a’ szándék kristálytiszta.”

Kossuth Felelet c. feleletében csitítja. “Mikép bizonyítom be, hogy a Pesti Hírlap nem vezet forradalomra? Nyugodt érzéssel felelhetném: “En onvrant les yeux” Tessék szétnézni az országban! — Én szétnéztem, s ügyekezem, mennyire emberi gyarlóságom engedé, el nem fogulva nézni szét; ‘S ha csak ányék nyomát látnám is a veszélynek, mellyet gróf Széchenyi gyanít vagy — jobban mondva — mellyenl gyanúsít: inkább gyávának akarnék látszani, mint rosz hazafi lenn, ‘s léteinném örökre szerencsétlen tollamat”

Eötvös József is Kelet népe és Pesti Hirlap c. könyvében védelmébe veszi.

1841-ben a Világ új szerkesztője írja róla: szerinte a Pesti Hírlap mindössze “pártvágyak és pártremények tárháza” lett, és felkelti a nemzetiségi gyűlölséget is. Márpedig nincs szükség ily “őrjöngő, lázas indulat” –ra.(Jablanczy Ignác)

Kossuth eltávolítása

Kossuth sokszor volt vitában Landererrel fizetéséről: a sikeres laphoz előfizetőnként 3 ft 50 krajcár részesedést kért (az előfizetési díj fél évre 6 ft volt). Az alkalmazottakat, lakást, postát Kossuth fizette ebből, de így is maradt az 5200 előfizető után 9000 ft. Ezt meg is kapja, de egyelőre szerződést nem írnak róla. Vita volt azon, hogy az országgyűlési beszámolók költségéből fedeznek-e Landererék. 1843 végén Landerert Bécsbe hivatták, s mikor hazatért – leszállítja a szerkesztői díjat. Kossuth tiltakozik, de Landerer válasza: ha nem tetszik, nincs szerződés. Kossuth felháborodottan felmond. Landerer még aznap felkéri Szalay Lászlót szerkesztőnek.

Landerer “jutalmul” megkapta egy új lap, a Pester Zeitung indítására az engedélyt. Kossuthot pedig mindenki pénzéhesnek mondja, hogy feláldozta a pesti Hirlapot. Kossuth később rájött: átverték.

1844-ben új lapra kér engedélyt, Metternich hivatja Bécsbe és megpróbálja rávenni, hogy kormánypárti lapot készítsen, és adja meg, mennyit kér ezért cserébe. Kossuth azonban “nem eladó”, mint írja Wesselényinek. A lapengedélyt nem kapja meg; próbálkozik már létező lapok (Nemzeti Ujság, Hirnök) megvásárlásával, de az udvar ezt is megakadályozza. Végül 1845-ben az Iparegyesület Hetilap c. lapjában jut csak szóhoz.

A centralista Pesti Hirlap

1844. júliusától Szalay László alatt a polgári liberális lap centralista irányultságú (nem a megyei autonómia, hanem a központi irányítás-párti). Eötvös József, Trefort Ágoston (Eötvös sógora, közgazdasági cikkek sorának írója), Csengery Antal (későbbi főszerk.) is a laphoz tartoztak. A váltás után egy hónap alatt az előfizetők száma 500-ra csökkent; de ahogy kiderült, hogy ellenzéki marad, ismét emelkedett. Ellenfele az ekkor indult Budapesti Hirlap.

A forradalom után

1848. márc. 15-től új sorszámozással jelenik meg. De nem ért egyet a forradalom, folytatásával (már nem Kossuth lapja!), a radikálisokkal – ezért csökken népszerűsége.

Szellemi utódai

A forradalomban félhivatalos lap státuszt kap, március 16-tól a rendelketeket a “hivatalos rovat” közli (Szemere Bertalan felszólítására). Jókai szerkeszti egy ideig. A hivatalos rovat azonban csak átmeneti megoldás: Szemere Bertalan áprilisban felkéri Bajza Józsefet egy hivatalos lap megtervezésére és ez július 8-án Közlöny címmel indul el (Bajza azonban a Kossuth Hirlapja szerkesztője lesz, Kossuth felkérésére; Kossuth e, a Pesti Hirlap szerkezetét átvevő lapban folytatja vezércikkeit, mellyel a kormány belső ellenzéki lapjává lesz). A Pesti Hirlap korábbi szerkesztői (Kemény Zsigmond és Csengery Antal) a Respublikát szerkesztenék Szemere Bertalan kérésére, aki elégedetlen a Közönnyel. Ám a Respublika jún. 17-én már túl későn jelenik meg.

A szabadságharc idején

A Pesti Hirlap Windischgrätz Pestre bevonulása után néhány héten át a 22 éves Szilágyi Sándor szerkesztésében jelenik meg, de január 23-án Windischgrätz betiltja. A Pesti Hírlap “a lehető legszabadabb alapokon volt szerkesztve”, az osztrákok fenyegették, végül be is tiltották. “A proclamatiók közlésére pedig kényszerítve valék.” (Szilágyi Sándor)

1849 április 23-án, Pest felszabadulásakor újraindul Szilágyi Sándor szerkesztésében, melyet május 1-én Jókai vesz át. A szabadságharc bukásakor a többi lappal együtt, július 8-ától a Pesti Hirlap sem jelenik meg többet.

Reklámok

Pesti Hírlap (1867)

pestihirlap4

Politikai Napilap

Első megjelenés: Pest, 1867. március 5.

Főszerkesztő: nincs feltüntetve (? Gr. Lázár Kálmán)

Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Dorottya utca 11.

Utolsó megjelenés: Pest, 1867. augusztus 7.

Főszerkesztő a megszűnéskor: Vértes Arnold

Megszűnés oka: a kiadó felfüggesztette a lap megjelenését
Beköszöntő szöveg:
Pest, márcz. 4.

Sokszor elveszettnek hitték már e nemzetet. A szabadságharczok után a kard el volt s még tört markolata is kiragadva a nemzet kezéből. Mi volt az, mi a kétségbeesés e korszakaiban erőt adott a nemzetnek? A jog, mihez a meggyőződés a hit szívósságával ragaszkodott. Helyzete atyáinknak majdnem olyan volt, mint a keresztyéneké Róma uralma alatt: igazságuk felől meg voltak győződve, szenvedtek, mint martyrok, elvérzettek, de nyugodtan, mert eszmét szolgáltak s tudták, hogy elveszve győzelmet vívnak ki. Nemzeti létünk, szabadságunk, állami életünk az utolsó két évtized alatt még erősb megtámadásának volt kitéve, de győzedelmesen állta ki a veszélyt. És e nemzet, élén a haza bölcsével, ismét a jogra támaszkodva diadalmaskodott. Az alap le van téve; letétetett, midőn a minisztérium kineveztetett. De be van-e ejezve ezzel a munka. Meg van-e alapítva jövőnk? Megvannak építő mestereink, hanem azért a kezdet kezdeténél állunk. Sok rom van, mit elhordani kell s csak azután lehet építéshez fogni, melyet a vezetők csakis ugy és akkor fognak bevégezhetni, ha mindenki saját hatáskörében működve, segédkezet nyujt s megteszi, mit tennie kell. És ha azt akarjuk, hogy jövőnk épülete a czélnak megfelelő, a nemzet méltóságához illő legyen, számot kell vetnünk saját – és a kor igényeivel. Akard biztosított hajdan: számunkra dicső helyet Európa népei közt; a szellem, a műveltség hatalmával kell azt ma megszereznünk. A visszaállított alkotmány a szövétnek, melynek lobogó lángja megvilágítja előttünk az utat, de nem határkő, melyre föl volna írva: itt álljatok meg. Az alkotmány ragyogó világa mellett visszük előre a zászlót, melyre azt írjuk: haladás, reform, ernyedetlen sürgetés az anyagi jólét és szellemi műveltség eszközeinek; mert erős hitünk, hogy műveltség nélkül már egy nemzet sem lehet boldog, nem lehet szabad. Ez eszmék lelkesítették az 1848-ki törvények alkotóit; ezt igyekezett elérni már előbb gyakorlati téren a legnagyobb magyar, Széchenyi. Jól tudjuk, hogy alkotmányos szabadság nélkül fejlődés nem képzelhető, mert a szabad mozgásban akadályozva, cselekedni, tenni előre haladni képtelenség, de hiában áll nyitva a tér előttünk, ha a cselekvésre való képesség hiányzik bennünk, hiába bírunk alkotmánynyal, ha azt kellőleg felhasználni nem tudjuk. Az alkotmány végre is kerete azon ezer meg ezer darabból összerakott mozaik képnek, mit társadalmi életnek nevezünk, igaz, oly kerete, mely nélkül a kép széthull, de az idő, ha elhanyagoljuk, foltokat ejt a képen, az indolentia hézagokat ütt azon, melyek annak épségét megtörik; e foltokat töröljük ki, e hézagokat pótoljuk ki. Mi, mint az időtzaki sajtó egyik igénytelen köslönye mindig híven őrködni fogunk alkotmányunk, mint legfőbb nemzeti kincsünk minden legkisebb része fölött is, de a mellett nem fogunk megfeledkezni ama számtalan érdekszálakról sem, melyekből a nemzet élete szőve van. Jelszavunk lesz az alkotmányosság pajzsa alatt az anyagi és szellemi jólét előmozdítása. Ez mindnyájunk, ez az egész nemzet kötelessége, a sajtóé pedig figyelmeztetni a hiányokra. Ezek érdekében higgadtan, megfontolva, de férfias nyiltság és függetlenséggel fogunk felszólalni. Gr. Lázár Kálmán
Elköszönő szöveg:
A „Pesti Hírlap” t. előfizetőihez

Midőn e lap kiadói Deutsch testvér urak elhatározák e lap megjelenését fölfüggeszteni, melynek szerkesztéséről gyöngélkedő egészségem kényszerit lemondani: kötelességemnek tartom magam és szerkesztő társaim nevében legmélyebb köszönetet mondani mindazoknak, kik rokonszenvvel kísérték törekvéseinket. Nem tudom, megfelelt-e erőnk a nagy célnak, melyért küzdöttünk; de a hiven teljesített kötelesség öntudatával tesszük le a tollat a kezünkből. Becsülettel szolgáltuk az ügyet, melynek szent igazságáról meg vagyunk győződve s melyet, kisérje bár lépteinket diadal vagy vereség, hiven fogunk szolgálni – talán ha a viszonyok megengedik, itt talán más téren, de ugyanazon zászló alatt: a szabadság és nemzeti önállóság zászlója alatt. Ama nagy eszmékért, melyekért egy fényesebb korszakban dicsőséggel villogott a kard és bőven omlott a vér, ma csak a szellem fegyvereivel küzdhettünk. Az idő bizonyára más, a fegyver különbözik, de a harcz ugyanaz, a mi minden időben volt, a sötétség és a világosság, az aristokratia és demokratia közt, kik előre törnek. Jól tudjuk, hogy kevés volt, mit tehettünk. Nem a mi hibánk. Rövidebbre lett szabva a lap élete, hogysem ama nagy harczban, melynek még csak küszöbén állunk oly tevékeny részt vehettünk volna, milyet óhajtánk, ha erőnk és tehetségünk engedi. Hiuság nem csábitott e lap meginditására és nem vezérelt soha, mert hallani véltük az isten szavát, ki az égő csipkebokorból szól: Szent ez a hely, a hol álltok! Polgári kötelességünkett hittük csak teljesitni, midőn szavunkat emeltük az ellen, mit a nemzetre nézve veszélyesnek, Magyarország létére megölőnek tartottuk. Működésünk, melyet itt meg kell szakítanunk, a nagy közönség itélő széke előtt áll. Joga van bárkinek itélni fölöttünk: jó volt-e, rosz-e az út, melyen haladtunk. De a mi szemünk csak ezt látta, csak ezt látja igazi útnak. Csalhatatlan csak az isten; azok, kik velünk ellenkező nézeten vannak, mondhatják, hogy valaha e lap hasábjain mást irtunk volna, mint a mit szivünk és eszünk igaznak ismert. Érdem ebben még hajszálni sincs, csak kötelességünk volt. –De ha azon t. közönség, mely bizalmával megtisztelt, mely bátoritólag, buzditólag kisérte törekvéseinket, hajlandó némi érdemet tulajdonítni nekünk, abból engem csak csekély rész illet, legnagyobb része méltán azoké, kik e téren baráti kezet nyújtottak a közös czélra, azon tiszelt munkatársaim és elvbarátaimé, kik becses közremüködéssel támogatni sziveskedtek. Vértes Arnold

Pest, aug. 16.

Készítette: Kisfaludi Csilla

Pest (1939-1944)

pestkep_49

Előzmény: Az Est 

Első szám megjelenésének ideje: 1939. november 18.

Felelős szerkesztő: Bakos Ákos

Utolsó szám megjelenésének ideje: 1944. november 3.

Főszerkesztő: Mattyasovszky Kornél

Beköszöntő cikk:

Mikor a Pest első számát átnyújtjuk az olvasónak, szeretettel üdvözöljük. Az ezeréves történelmi múltra támaszkodó és évszázados hagyományai fölött aggódva őrködő Magyarország és az életerőtől duzzadó fiatal főváros továbbépítésének örök feladatát kívánjuk szolgálni. A magyar nemzet legnagyobb ereje és legfőbb fegyvere az igazság, éppen azért egy magyar napilapnak az a kötelessége, hogy a magyar élet minden jelenségét, a magyar kérdések felvetődését és megoldását, az ország súlyos és derült napjait, sorsalakító, folyton változó arculatú korunk nagy politikai összefüggéseit, a külföldet és az országot, Európa és a Dunamedence sorsát, s mindezekkel szerves összefüggésben a magyar közélet minden területét aggódó figyelemmel vizsgálja. Politikai napilap létét csak az igazolhatja, ha ezeknek a legmagasabb érdekeknek szemmel tartásával nyíltan és őszintén bírál mindent, ami az ország közéletében történik, és mindenkit, aki a nemzet sorsának intézésébe beleszól. Az igazság teljes érvényesülése pedig elképzelhetetlen a közéleti tisztaság feltétlen uralma nélkül. Az igazságnak ebben a fanatikus szeretetében kell számot vetnünk a realitás biztos talaján állva, az ország földrajzi, gazdasági, politikai és erkölcsi helyzetével. A politikailag érett, az igazi nemzeti haladás útját felismerő magyar közönség nem szorul arra, hogy a kedvezőtlen tények elhallgatásával kiskorúsítsuk. De a magyar józanság megmenti, bennünket pedig felment attól, hogy a megoldandó problémák arányát eltúlozzuk. Ezen az elvi alapon a jelenben dolgozva a ma kérdéseinek megoldásán, feladatunk egyúttal a jobb magyar jövő előkészítése. A közélet elodázhatatlan kötelességének tartjuk ifjúságunk ilyen szellemben való nevelését, ami egyszersmind hozzá fogja segíteni országunkat az egyre nagyobb tömegben elénk tornyosuló szociális problémák megoldásához is. A jobb magyar jövő kialakítását nem tudjuk másként elképzelni, mint az igazi kereszténység és a haladó nemzeti szellem legszélesebb alapjain. Erre köteleznek az ország ezer éves történelmi múltja és évszázados hagyományai. Mindenképpen ragaszkodunk a magyar függetlenség eszméjéhez s ami ezzel szinte egyet jelent, politikai életünk zavartalan és feltétlen alkotmányosságához. A nemzeti eszmét, az alkotmányos gondolkodást és az igazi keresztény erkölcsöt egymástól elválasztani nem is lehet. Az a Magyarország, amely ettől a magyar háromságtól elszakadna, nem is lenne magyar. Ilyen értelemben kívánunk a magyar nemzeti haladás, az építő és szerető szellemű magyar keresztény társadalom szolgálatának lapja lenni. Ebben a szellemben keressük önmagunk és helyzetünk valódi megismerését, mint a jövőt illető kötelességeink zsinórmértékét. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti érzésben, erkölcsében, gazdasági életében, független politikájában, egyszóval erejében megnövekedett Magyarország sohasem lehet más, mint józan, reális, nemzeti és mélységesen magyar. Ehhez a munkához kérjük a főváros minden polgárának, az ország minden fiának a helyzetet felismerő elfogulatlan bizalmát és a magunk elé tűzött nagy feladatok teljesítéséhez nélkülözhetetlen támogatását. Ezt a bizalmat és támogatást azzal akarjuk megszolgálni, hogy bel- és külföldi vonatkozásban egyaránt gyors, alapos és tájékozott hírszolgálatot, tárgyilagos tudósítást, széleskörű eleven riportázst, független politikai bírálatot, tanulságos és szórakoztató olvasnivalót adunk hasábjainkon. A közönséggel a közönségért – a nemzeti haladás szolgálatában!

A Pest szerkesztősége

Elköszönő cikk nincs.

Készítette: Lendeczki Kinga

Összetartás (1937-1945)

osszetartaskep_45

55 ezer példányban megjelenő nyilas lap. Hetilapként indul (?), 1939-ben betiltják, később újra megjelenik. 1945-ben még Budai összetartás címmel a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom XI. ker. Szervezetének értesítőjeként megjelenik.

Fiala Ferenc

Felelős szerkesztője Fiala Ferenc nyilas újságíró 1943 szeptember 30-ig, aki 1944 október 16-a után a miniszterelnökség sajtófőnöke. A népbíróság háborús bűnösként halálra ítéli, de kegyelmet kap és az ítéletet életfogytiglani fegyházra módosítják. 1956. november elején elhagyja az országot, és Németországba telepszik.

Egy olvasó feljegyzései

1945. január 12. Nagy diadallal indulunk hazafelé, a nyilas nők közben elmesélik, hogy valaki hozott egy “Összetartás”-t. Tegnapi lap: utcai harcok vannak a Keletinél és az Üllői úton. “Az embereket kihajtják a házakból, és onnan lőnek a németek”. De még mindig nyilasok és azt mondják, hogy “a felmentő sereg már elérte Pilist”. Ezt írta a múlt hétfői “Virradat” is. Ha szegények egy kicsit figyelmesebben olvasnának, régen kiábrándultak volna. (Anka naplója)

Ofner Zeitung (1798-1800)

ofnerzeitung1798jan7

Folytatás:  Ofner und Pester Zeitung

Indulás

I. évfolyam 1. szám: 1798 január

Szerkesztő és kiadó: Jakob Schickmayer

A lapról

Csak rövid ideig, 1798-tól mindössze 1800-ig jelent meg ily formában. Ekkor ugyanis egyesült a korábban Pesten megjelent Der neue Kurier aus Ungarn von Kriegs- und Staatssachen című újsággal, innentől kezdve a pest-budai német újság összevontan, Ofner und Pester Zeitung címen jelent meg, ez azonban 1845-ig működött.

Hivatkozások

http://mek.niif.hu/04700/04727/html/47.html

Népszabadság (1956-2016?!-)

nepszabadsag nepszabadsag5 nepszabadsag4 nepszabadsag3 nepszabadsag2 nepszabadsag1

kep_21

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
  • 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. máj. 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

  • 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
  • 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

  • Haraszti S.
  • Komócsin Z.
  • Gosztonyi J.
  • Sarlós I.
  • Katona I.
  • Nemes D.
  • Várkonyi P.
  • Berecz J.
  • Borbély G.
  • Eötvös P.
  • Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1957–    
1970-es évek    
1981 Hírlapkiadó Vállalat Várkonyi Péter
1988   Fsz első h.  Rényi Péter
1989 Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990 márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.  Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993   Eötvös Pál elnök, fsz
1994 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
1996 Népszabadság Rt  
1997    
1998    
1999 Népszabadság Rt Eötvös Pál elnök, fsz
2000   Eötvös Pál elnök, fsz
2001 Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon  
2002 Ringier  
2003 Ringier csoport.   
2004   február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly 
2005 ápr: Ringier 67,7% tulajdon  
2006    
2007    
2008   szept fsz-h Horváth Gábor
2009    

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

  • (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
    1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1958: 580 000
  • 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

  • Kiadó: Népszabadság ZRt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
  • Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

  • Előfizetéses: 125 083
  • Utcai árus (darabonkénti): 35 938
  • Utcai árus (mennyiségi): 1 804
  • Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

  • Igényelt: 86
  • Promóció: 37
  • Összesen terjesztett: 162 949
  • Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

 

Források

  • Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
  • http://www.nol.hu
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
  • Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

 

Balogh Lilla

Magyarőr (1849)

magyaror magyaror49eb6 magyaror48jan25

1849. január 25. – 1849. április 12.

Sz: Nagy Pál
Ny: Bagó Márton (Budán)

Összesen 20 szám jelent meg.

Első szám

I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1849. január 25.

Felelős szerkesztő/ főszerkesztő: Nagy Pál

Megjelenik: hetente háromszor (kedd, csütörtök, vasárnap)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Buda, Rácváros, fő-utca 581.

Beköszönő szöveg

„„Isten, Király, Haza és ember szeretet

A felvilágosodásról elhiresztelt tizenkilenczedik század a kebelében rejtett szerencsés vagy szerencsétlen eszmélet roppant haladással Magyarhazánk népei között is a szabadsajtó által törekszik kifejleszteni a nélkül, hogy mi kilencz millio katolikusok a politikai téren legkisebbé is volnánk képviselve; holott álladalmi érdekünknél fogva, meggyőződésünkhöz képest nyilatkoznunk kellene annak idejében következetesen, szilárdul és nyíltan: mivel a váratlan közmozgalmak közepette, ma sem lehet hitelvileg másnak lenni a katolikus polgárnak, mint millyen volt ezelőtt. A nemzeti zsinatra kitűzött pontok nyomán, egy katholikus irányú politikai lapnak biztositása az egyházi megyék papsága által is lelkesen pártoltatván, meggyőződve a jóravaló ls hitbuzgó katholikus szülékkel együtt; hogy csak katholikus szellemű lap képes oktatni, és hitelveivel megegyezőleg a katholikust elveibe beavatni; különben is a józan gondolkodás szerint, az olvasás szabadsága nem abban áll: hogy mindenféle elvek terjesztessenek a hirlapokban; hanem hogy az olvasás jótékon gyümölcseiben minden honpolgár résztvehessen vallása elveivel megegyezőleg; de azért egypártnak sem állunk mi ellenében, csak ő szinte akarja az igazság és szabadságot mindenki számára. Illy irányban ohajtom dolgozótársaimmal együtt a fent czimzett Magyarőr katholikus politikai lapot jelenleg életbe léptetni, melly által a katholicismus lépjen szabadelvüleg az értelmi és erkölcsi szabadság ösvényére.

E magasztos czélnak elérésére szükséges hogy tudassuk a dolgot, miképen a jelen átalakulandó korszak szükségeit helyesen felfogva, részint a külföldön adott dicső példák nyomán indúlva korszerű erkölcsi kellékkel a szempontok kútfejét felkutatni, azokat megismertetni, a felszegeket kijelölni, s követéseiktől óvakodásra inteni a valót és igazat egész teljében felkarolva kitüntetni; – melly szerint tágas munkapálya nyilland meg előttünk, mellyen édes hazánk dusjavára, szentegyházunk virágzására, nem magamnak, de vállatvetve minden felszentelt kath. papnak és buzgú katholikusnak versenyezve kell törekedni, mert haladás korszakában élünk, a korkivánatai pedig figyelemre méltól és segédkezeket várnak; mire nézve hogy lapunk ezentúl Magyar katholikusoknak valódi kronikája lehessen, szerkesztőségünk által ezennel teljes tisztelettel felhivatik minden lelkész, segédlelkész és szerzetes áldozópap, valamint a tanitói kar, hogy a körükben jeles tényeket vélemény szabadsággal emberi méltósághoz illő, rövid de alapos kifejezéssel haladéktalanul szerkesztőségünkkel tudatni sziveskedjenek< az illy tudósitói levélbért, szerkesztőségünk fedezendi mindenkor a budai főposta hivatalnál e czim alatt: a Magyarőr katholikus politikai lap szerkesztő hivatalának, Budán, Ráczváros, fő-utcza 581 szám alatt.

Mivel pedig a jó szerkezetű czikkek és lelkes felszólítások még a dermesztő jég keblet is az üdvhozó erélyességre felébreszteni szokták; teljes bizalommal felszólitjuk mind azon nevezetes czikkiro urakat, kik lelki tehetségüknél fogva havonkint legalább egy jeles czikkel (álladalmat, alkotmányt és törvényt illetőleg), e politikai lapunk diszéhez járulandnak, tisztelt czimű neveiket velünk jó előre tudatni, és e részben tiszteletül küldendő ajándék példányunkat elfogadni sziveskedjenek, kiknek különben is itt leend legszebb alkalom, a velekszületett buzgalom, tudomány, szeretet, béketürés, szóval mindazon erények tanusitása, mellyek a lelkészi koronának legdrágább gyöngyei s legkitünőbb ékei.

Lapunkban, az alkotmány és törvények szentségét érdeklő értekezési czikkek első helyet foglalnak, azután egyházi s világi kinevezések, lelkészek és segédlelkészek változásai, halálozások és jótevőségek, s más beküldött politikai tények, nyilt levelek, igazolások és czáfolatok; valamint minden más magyar és német politikai lapokban megjelent jeles eseményeket, hivatalos közléseket, váltó törvényszéki, királyi és hétszemélyes táblai itéleteket is napirendként kivonatban elsősorolandjuk. Mindennemű hirdetések felvétetnek soronkén három ezüst krajczár dijfizetésért; – de azonban az igazság érdekében, a szemtelen rágalmak és emberséget gyalázó sértegetések teljesen elmellőzetnek.

A jelenidő jótékonyhatása közt legkitünőbb diadal s legüdvösebb eredmény a kölcsönös szeretethez vonzó hajlandóság, mellynek valamint a jó rendnek szükségét érezzük ugyan, de fentartásának jogát és kötelességét nem egyedül a jövőben létesítendő igazgatási rendszerhez kötjük; hanem a fennálló törvények rendeleteiből, s a létező statushatalmak természetes feladásából is következtetjük; azért vegye kiki tekintetbe, hogy minden népnek megvan saját története s törvénye, melly életével egybeforrva van, s jelenének értelmezője; mellyel okosan tudni élni korunk legnagyobb feladata, s melly egyedül képes őt az álladalom alakitók ábrándaitól megmenteni. Ha elnémul a történet, melly hiven kivánja azt: mit vivott ki magának a nemzet; megmutatja mi alapitatott, mi engedtetett, mi van biztositva; megmutatja miben áll a nép ereje, minő iránya; megmutatja hol van horgonyfenék, hol zátony? ha mondom az elnémul: akkor az önkény emeli fejét, vagy népkormány, vagy kényuralom működendik. Mi ugyan üdvözöljük az alkotmányosokat, valamint a democratákat is , míg az igazságtól el nem térnek; sőt még a radikálok ellen sincs kifogásunk, ha a roszat gyökeresen kiirtják; de mégis vallási aáálaptunk jövendőjére aggodalmat sejtünk; azért szükséges a katholikus népet szendergéséből felébreszteni, mivel a gúnyos megtámadások, szemtelen piszkolódások és rágalmazások, már némelly elvetemedett pantalónos papjaink által sem hiányzanak. No de mit van mit tenni, a piszkolódó lapokkal és emberekkel is, bár a menyire lehet kimiletesen, meg kell küzdeni ,szó és irás által.

Hogy tehát a katholicismus politikai érdekei erélyesen képviseltethessenek, olly érzeteket közlendünk, mellyek mindenütt lelkesedést és reményt gerjeszszenek, abban vetvén bizalmunkat: hogy hazánkban van 9 millió, kik szent hitükért jótállani készek, s hogy az Isten a jó ügyet és áldozatkész férfiakat még soha el nem hagyta. Mirenézve Magyarőr kath. politikai lapunk megjelenését üdvözölt honunk igényei is hatalmasan szükségelvén, annak mind szellemi, mind anyagi pártolását a nagyméltóságú megyés püspoköknek, káptalanbeli uraknak, az egész lelkészi karnak és szerzetes rendek elöljáróinak méltó tisztelettel ajánlva, a mennyire lehet minden magyarajkú plebánia és szerzetesház könyvtára részére megrendelni, s másokat is részvétre méltólag buzditani kegyeskedjenek. Nincs is kétségem, hogy szerény felhivásom minden lelkes magyar kat. pap keblében közös viszhangra találand.

Eddig a programm, – mellyhez egyedül azt óhajtjuk ragasztani: hogy kedves hazánk rajongó dúlásai közepette, katholikus irányú lapunkat a kitüzött időre meg nem indíthattuk; a Debreczenbe költözött hatalom azt december 30-án letiltván: de éltünk azon reménynyel, hogy a lecsendesülendő vihar csak üdvös eredményeket szülhet; a mint is édes örömmel üdvözöljük a békesség napjának pirosló hajnalát, mellyen a csábitó ingerek lecsillapúltával változó igényeinket bövebben előadhatjuk, teljes bizalommal kérvén mind azon t. cz. olvasóinkat, kikhez lapjainkat intézzük, hogy buzgó munkálkodásunkat méltányolva, kegyes pártolásukat tölünk ezen első fél évre meg ne vonják; mivel a divatozó előleges hirdetést, a hadi viszonyok, megakadályoztatot posták, és megszünt hirlapok miatt, legjobb akaratunk mellett sem teljesíthettük; mire nézve alázatos kérésünk oda járúl, hogy t. cz. olvasóink lapunk első félévi díját a közelebbi kir. postahivataloknál, lapunk vétele után legalább egy hónap alatt elrendelni, és másokat részvétre buzditani kegyeskedjenek. Kelt Budán Januar 25-én, 1849

Nagy Pál,

Felelős szerkesztő s kiadó”

Története

Indulása

Nagy Pál az osztrák megszállás alatt, 1849. január 25-én, indította meg katolikus politikai napilapját. Eredetileg már 1848. december 16-án megjelenhetett volna, de a Debrecenbe költöző hatalom 1848. december 30-án megakadályozta elindulását („a bekövetkezett szaladási korszak miatt legfelsőbb engedelem mellett csak jelenleg teljesíthetjük tudandóinkat”Magyar Őr c. folyóirat: 1849. január 25-i száma).

A lap fő célja az volt, hogy a katolicizmust az értelem és az erkölcsi szabadság vezesse.

Egyedi jellemzők

A napilag elsősorban a magyar alkotmány és törvény szentségét védő értekezéseket, az egyházi és világi kinevezéseket, nyílt leveleket, politikai tényeket kínálta az olvasóknak. Félévre előre kellett fizetni rá. Emellett a szerkesztő a plébániák könyvtári rendelését is szorgalmazta.

Olvasói

A katolikus polgárság olvasta. Körülbelül 1000-1500 olvasója lehetett (figyelembe véve a forradalmi körülményeket és az analfabetizmust).

Politikai hovatartozás

A lapnak egyik politikai irányzat ellen sem volt kifogása (még a radikálisak ellen sem), ha azok a nép szempontjából helyesen cselekedtek. A katolicizmus politikai érdekeinek képviselését tartotta fontosnak.

Utolsó szám

37. szám: 1849. április 12-én

Leköszönő szöveg

Még a megjelenése évében, 1849. április 12-én szűnt meg a lap, de ennek körülményei vitatottak. Egyes irodalmi források szerint a lapot Windischgrätz tiltotta be, feltehetőleg azért, mert a lap cikkei azon kívül, hogy világi és egyházi kinevezéseket, változásokat közöltek, a magyar alkotmány és törvény szentségét is védték. Más változat szerint, ettől eltérően nem Windischrätz tilalma miatt szűnt meg , hanem április 12-én a magyar honvédsereg közeledésekor (tavaszi hadjárat – 1849. április 2-től május 21-ig) (Antall József – 1985). Emiatt hiányzik a leköszönő szöveg is.

Hivatkozások

Magyar Őr c. folyóirat: 1849. január 25-i száma

Antall József, B. Nagy Eszter, Buzinkay Géza, Katus László, Kosáry Domokos, Miklóssy János, Pók Attila, Várady Géza: A magyar sajtó története II/1. 1848-1867, Budapest, Akadémia Kiadó, 1985. pp. 232.
Készítette: Körmendi Boglárka