A Vörös Ujság első szerkesztősége az Ügynök utca 17. szám alatt volt (a mai Kresz Géza utca, XIII. ker.), ahol eredetileg Kun Béla lakott (Gábor 1975).
A lapot egész története során szorosan irányították a KMP vezetői. „Kun Béla, Szamuely Tibor és más vezetők személyesen alakították a lap irányvonalát, konkrét útmutatásokat adtak a cikkek megírásához” (Urbán 1978: 173).
Főszerkesztők: Március 1: Rákos Ferenc, március 23: Jancsó Károly, májustól Rudas László.
A lap szerzői között van Lenin, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Szamuely Tibor.
A lap utolsó száma augusztus 3-án jelent meg.
Peidl-kormány négy napja alatt a Lőwy Ödön szerkesztette Esti Népszava jelent meg mint a Vörös Ujság utóda, de inkább szociáldemokrata hangnemben (Hajdu 1929). A Bécsben újjáalakult KMP a Rote Fahne mellékleteként eleinte naponta megjelentette a Vörös Ujságot, majd a lap 1920. június 30-án hetilappá alakult át „Proletár” néven (Hajdu 1929).
Utóhatása
A Vörös Ujság a szocializmus alatt példaképnek számított, a magyar újságírás egyik minőségi és politikai csúcspontjának. Indulásának napja, december 7. a magyar sajtó napja lett.
Források
Gábor Sándorné 1975: A Vörös Újság. In: Vass Henrik, Sipos Péter (szerk.): Küzdelmes évszázad. Fejezetek a magyar munkásmozgalom történetéből. Budapest. 101–103.
Hajdu Pál 1929: A kommunista sajtó a Tanácsköztársaság előtt és alatt. In: Uj Március 1929. (márciusi különszám 60–65.)
Urbán Károly 1978: Révai József [1898–1959]. In: Párttörténeti Közlemények 1978. 3. sz. 173–174.
Magyar Médiatörténet 