Alcím: Fővárosi Tanácsadó, Társadalmi és közgazdasági napilap
Első szám megjelenése: 1899. április 15.
Utolsó szám megjelenése: 1899. április 20.
Szerkesztő: Bokor Sándor
Felelős szerkesztő: Tilger Nádor
Megszűnés oka: nem ismert
Beköszönő:
Istennek nevében.
Tavaszkor, midőn a melegen özönlő napsugár megcsillogtatja a fűszálon rengedező harmatot és vidám csicsergésre ösztönzi az ég madarait, áhítatos könyörgéssel vonul végig zöldellő földjein házinépével a szántóvető, hogy lássa munkásságának áldását: a vetést. Bejárva a hosszan terjedő barázdákat, kalapemelve térdel le a gazda és végigtekintve az illatos kelésen örömkönnyekkel telt szemeit mereszti az égre és boldogságtól túláradt szívének érzelmeit forró imába foglalva önti ki. Ünnepnek tartja ezt a napot, melyen a tavasz örömet hozott a szívekbe, kikeletet és bimbófakadást a természetbe. Ilyen ünnepre, a bimbófakadásra, az újraébredésre ébredtünk mi is. Ünnepünk, nagy ünnepünk van nekünk!… Mi is összegyűltünk, hogy a tolleke által szántogatott barázdákon széttekintve lássuk a „Fővárosi Tanácsadó” havilap megteremtése alkalmával nagy gonddal és fáradtsággal elhintett magocskák kelését és íme, a termékeny talajra akadt magocskák kifakadván, ezer meg ezer szálakban terjeszkedve nyitották fel bimbóikat, melyek most már naponta újra hajtva hivatva lesznek sok édes gyümölcsnek termelésére. Ünnepi hangulatban, örömtől áthatott szeretetteljes szívvel szemléljük erőben, kitartásban és érzelemben gyarapodva fáradságunknak eme új életre ébredt legelső bimbait, hogy hálát adjunk a Gondviselésnek, mely megengedte, hogy ezen ünnepen megüljük, köszönetet olvasóinknak, akiknek hozzánk való ragaszkodása és bátorítása ezt az ünnepet előkészítette. Ajkainkról az öröm és hála érzete által áthatott fohász repdes az ég felé és ebben a szentelt pillanatban szinte ösztönszerűleg újítjuk meg fogadalmunkat: teljes erőnkből, minden tehetségünkkel és gyengéd szeretetünkkel ápolni e hajtásokat. És most szétosztjuk a csokrot! Kísérje annak minden egyes szálát gondoskodásunk és érzésünknek melege, a tavaszi szegfűk és ibolyák jóltevő illatárja és az égnek áldása. Te pedig, kedves olvasó, ki kezeinkből egy-egy bimbót átveszel, tűzzed azt szeretetteljesen és abban az erős hitben a kebledre, hogy annak a hajtásnak, amely sok, sok fáradozás, lelkiismeretesség és áldozatkészség által kísért munka következtében jött létre, meg kell hoznia gyümölcsét. És ti apró bimbócskák, legyetek szószólói a jognak, becsületnek és az igazságnak, legyetek támaszai a gyengéknek, segélyforrásai a szűkölködőknek, tanácsadói a tudni vágyóknak. Haladjatok békében, kitartással és öntudatosan fáradságos utatokon a árasszatok áldást és illatot palotában, kunyhóban egyaránt. Istennek nevében!
Tilger Nádor
Leköszönő
nincs
Készítette: Barbarics Zsófia
Magyar Médiatörténet 