Budapesti Színházi Hírek (Társadalmi és Művészeti Napilap Színházak, Hangversenyek és Szórakozóhelyek Ujságja)
Első megjelenés: 1908. december 27.
Utolsó megjelenés: 1908. december 29.
Felelős szerkesztő: Dr. Atzél Sándor
Megszűnés oka: nem ismert
Elköszönő szöveg: nincs
Beköszöntő:
Ennek a lapnak, amely most kerül a közönség kezébe, az lesz a legfőbb törekvése, hogy becsületesen, teljes elfogulatlansággal, mindentől és mindenkitől függetlenül tájékoztassa a közönséget mindazokról a dolgokról, amelyek a színpad, az irodalom és a müvészetek jegyében születnek meg. Színházakkal, hangversenyekkel, irodalmi eseményekkel, ezenfelül olyan eseménnynyel foglalkozunk, ami a szórakozást kereső közönséget érdekli, ugy, hogy aki a mi lapunkat reggel a kezébe veszi: teljes és megbízható tájékoztatást kap Budapest aznapi színházi estéjéről és szórakozó-helyeiről. A mi programmunk azonban nem lesz egyoldalu: nem fog abban kimerülni, hogy mindent a végletekig fölmagasztaljon. Az elfogulatlan, független bírálat jogát fönntartjuk magunknak. Ha jónak és szépnek tartunk valamit, azt megdicsérjük; ha kifogásolni vagy megróni való dolgokra akadunk: azokat a kellő formában megkritizáljuk.
Mindezeknek a keresztülvitelére pedig olyan eszközök állanak a rendelkezésünkre, amiket minden magyar lap nélkülöz. A budapesti színházi, müvészeti és irodalmi eseményeken kívül foglalkozni fogunk a külföldi ilyen irányu eseményekkel is. Mindent az első forrásból meritünk: a külföld nagyvárosaiban tudósítóink vannak, akik mindenről értesíteni fognak bennünket.
De nemcsak ebben: a közönség elfogulatlan informálásában merül ki a törekvésünk. Napró-lnapra érdekes, vonzó, irodalmi nívón álló olvasmányt adunk olvasóink kezébe; szóval és röviden az a célunk, hogy tökéletes, megbizható és érdekes társadalmi és művészeti lapot adjunk.
Ezzel szorosan összefügg, hogy föladataink közé tűztük ki azt is, hogy a lelkeket megmételyező ponyvatermékek és pornografikus irások – minden irodalmi és müvészi törekvés megátalkodott ellenségei – ellen is küzdjünk. Ezt a küzdelmet ugy gondoljuk keresztülvihetőnek, hogy olcsón, a lehető legolcsóbban: számonkint két krajcárért adjuk a mi lapunkat; teszszük pedig ezt azért, mert az a meggyözödésünk, hogy a ponyvatermékek és a pornográfia elterjedésének a titka az olcsóságban rejlik. Az irodalom, a müvészet már exkluzívabb, zárkózottabb: drágábban méri a maga alkotásait.
Ezekhez jóval nehezebben, kimondottan: áldozatok árán juthat hozzá a szegényebb néposztály. Mikszáth, Herczeg, Eötvös, Molnár, Heltai, Ambrus, – mindezeket a neveket az ezüst koronák ninbusza veszi körül, míg Nick Cartert, Nobodyt, Flóra bárónő életét, szerelmét és szenvedéseit csak csekélyszámu bronz- és nikkel-pénzek különítik az emberektől. Nem csoda, ha ezeket veszik az irodalom értékes, de drága termékei helyett.
A mi lapunk napról-napra érdekes, nívós irodalmi és olcsó olvasmányt ad az olvasó kezébe, a legnevesebb írók nevei helyt találnak a mi hasábjainkon; hiszszük hát, és reméljük, hogy a mi küzdelmünk, amely hadat üzen a ponyvának és pornográfiának, – sikeres lesz.
És bizakodva hiszszük azt is, hogy a közönség hamarosan a szeretetébe fogad majd minket. Érdemesnek tudjuk magunkat erre a szeretetre: hiszen minden törekvésünk az, hogy a közönség érdekeit szolgáljuk.
Készítette Mokos Dorottya
Magyar Médiatörténet 