Pesti Esti Ujság (1901)

pestiestiujsag

Első megjelenés: 1901. december 24.

Főszerkesztő: nem ismert

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. Csányi utca 12.

Utolsó szám: 1901. december 28.

Megszűnés oka: nem ismert

Beköszöntő szöveg:

A magyar közönséghez!

Először szólunk e helyen a magyar közönséghez. Kötelességünket érezzük hivatásunkat hűen ecsetelni, hogy a nagyközönség támogatását megnyerhessük. Mert tudjuk jól, hogy az éltető erős, a gyökér, a nagyközönség, mint fatörzs, ha életnedvet nem kaphatunk, úgy mint elszáradt fa, kénytelen lennénk kidőlni. De hisszük és reméljük, hogy a magyar közönség támogatni fog czéltudatos munkánkban, mert mi önzetlenül az igazságot hazánk kereskedelmét, iparunk kulturális fejlődését, a nemzetgazdaságot, felekezeti békét és egyenjogultságot függetlenül, minden pártérdek nélkül támogatjuk. Nem fognak visszaélni a közönség bizalmával, mint annyiszor más…Mert az, aki a sajtóban visszaél a közönség bizalmával, közvélemény hamisító. Sajnos ugyan, hazánkban az sem megy ritkaság számba, de mi erős meggyőződésünkkel őrként fogunk az igazságnak s így a nagyközönségnek szolgálatába állani. Nem akarjuk munkánkat frázisokkal fűszerezni, mert mindennél jobban fog bizonyítani a tett. Hitünk és meggyőzősédünk, hogy a magyar közönség támogatásával megadja az éltető erőt, hogy mint életerős fa, mely minden viharral daczol, hirdethessük a valót és igazat, mert csakis függetlenül, elfogulatlanul lehet azt teljesíteni. Átérezve azt, ami hazánknak és nemzetünknek fáj, azon leszünk, hogy meggyőződésünkkel és eredményteljes munkálkodásunkkal a fájó sebeket gyógyítsuk. A kereskedelemnek és a nagyközönségnek lapunk olcsósága gyors és biztos hiradása által nagy szolgálatot tesz. A humanizmust is nagyban elősegíti. Ma, megjelenésekor, közel ezer embernek ad megélhetést. Tehát akkor, midőn az országban százezrekre megy az éhezők és keresetnélküliek száma mi már kezdetben majd ezer embernek adunk megélhetést. Iparkodni fogunk, hogy lapunk nemzetünk akaratának hirdető Vértes Arnoldírott betű örökké él s így bízvást reméljük a közönség és Isten segítségét megkezdett munkánkhoz. A szerkesztőség.

Elköszönő szöveg: nincs

Készítette: Kisfaludi Csilla

Hozzászólás