Ungarischer Lloyd (1867-1876)

Morgen- und Abendblatt
Pest
Nr. 1 25. Dez. 1867 – Nr. 59 12. März 1876 Jg. 10
Red.: Karl Weisskircher
Täglich zweimal / Folio
Inhalt/Rubriken: Zur Tagesgeschichte, Geschäftsberichte, Aus dem Reichstage, Wasserstand, Witterung,
Feuilleton, Inserate
Beilagen: 1867: DER LANDWIRTH, 1868–1870: GEWERBE ZEITUNG, 1871–1873: BLÄTTER FÜR
LANDWIRTSCHAFT UND GEWERBE, 1873–1876: ZEITUNG FÜR LANDWIRTSCHAFT UND
GEWERBE
Lit.: Voit 5468, Busa II 561, Réz 1189
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Politisches Volksblatt (1875-1920)

Budapest
Nr. 1 26. Nov. 1875 Jg. 1 – Nr. 129 30. Mai 1920 Jg. 46
Red.: Pál Zilahy, ab 12. Jan. 1876: Pál Tencer, ab 11. Okt. 1877: Izidor Gaiger, ab 25.
Okt. 1877: Gyula Beermann, ab 2. Apr. 1881: Z. Spitz, ab 1. Jan. 1916: Dániel Bródy
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Politik, Belletristik, Inserate
Beilagen: FAMILIEN-BLATT bis 1917, ROMAN ZEITUNG 1912–1913
Lit.: Kemény, Réz 941
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Pest-Ofner Local-blatt (1870-1871)

PEST-OFNER LOCAL-BLATT. Organ für kommunale Interessen, Volkswirthschaft,
Kommunikation, Kunst, Literatur, Wissenschaft und Unterrichtswesen
Pest-Ofen
Nr. 1 23. Okt. 1870 Jg. 1; Nr. 2 8. Jan. 1871 Jg. 2
Red.: Ferdinand von Pfisterer
Quart
Nur diese zwei Nummern vorhanden
Inhalt/Rubriken: Kommunal-Nachrichten, Wochenchronik, National-Oekonomie
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Pester Bote (1864-1865)

PESTER BOTE. Zeitung für Politik, Handel, Gewerbe und sociales Leben
Pest
Nr. 2 3. Mai 1864 Jg. 1 – Nr. 264 30. Sept. 1865 Jg. 2
Red.: Viktor Hornyánszky
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Inland, Ausland, Wochen-Revue, Handels- und Börsennachrichten, Politische Übersicht,
Tagesneuigkeiten, Feuilleton, Pester Plaudereien, Programm des Deutschen Theaters, Inserate
Lit.: Busa II 398, Réz 884
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Neues Pester Journal (1872-1925)

Pest, Budapest
Nr. 1 12. Nov 1872 Jg. 1 – Nr. 170 31. Juli 1925 Jg. 54
Red.: Ignaz Schnitzer, ab 14. März 1880: Armin Bexheft, ab 8. Apr. 1896: Lajos Bródy
Täglich, ab 20. Juli 1876: wöchentlich zweimal, ab 1907: täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Lokale Rundschau, Tageschronik, Telegraphisches, Aus dem Gerichtssaal, Inserate
Früher 1872: CONSTITUTIONELLES PESTER JOURNAL
Lit.: Réz 808
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Kleiner Lloyd (1870)

KLEINER LLOYD. Tages-Journal über Alles, für Alle. Ab 4. Mai 1870: Pester Tagblatt,
ab 29. Mai 1870: Belletristisch-volkswirthschaftliches Beiblatt der FACKEL
Pest
Nr. 1 3. Apr. 1870 Jg. 1 – Nr. 39 18. Mai 1870 Jg. 1
Red.: Robert Boldini
Täglich, ab 29. Mai 1870: wöchentlich, ab 1871: unregelmäßig
Inhalt/Rubriken: Tages-Chronik, Feuilleton, Theater- und Kunstberichte, Inserate
Lit.: Réz 661
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Constitutionelles Pester Journal (1872)

CONSTITUTIONELLES PESTER JOURNAL. Politisches Tageblatt
Pest
Nr. 1 11. Juli 1872 Jg. 1 – Nr. 52 11. Nov. 1872 Jg. 1
Red.: Ignatz Schnitzer
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Politisches vom Tage, Tagesnachrichten, städtische Neuigkeiten, Lokal-Anzeiger, Theater
und Kunst, Inserate
Laut Tafferner bestand das Blatt bis 1897
Fortsetzung: NEUES PESTER JOURNAL
Lit.: Tafferner, Réz 204
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

 

Szegedi Napló (1878-1922)

Első szám

I. évfolyam 1. szám: 1878. július 28., vasárnap

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Eisenstädter Lukács (más néven Enyedi Lukács)

Megjelenik reggel, ára: 5 krajcár

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Szeged, Iskola utca 234., I. emelet

Beköszönő szöveg:

„Programunk: a szabad sajtó korunk közművelődési és politikai tényezői között első helyet foglal el. Jól mondta egy jeles államfiú: „adjatok sajtószabadságot s ezzel birunk minden egyéb szabadságot.” Városunk is mindig fel tudta fogni a sajtó jelentőségét, és régi baját képezi egy helyi független napilap létesítése. Ezen föladat azonban oly nehéz és kivitele oly sok akadályba ütközött, hogy eddig mindig visszarettentek annak megvalósítása elől. És midőn mégis bátorságot veszünk ily vállalattal lépni, bátorságunkat azon meggyőződésből merítjük, hogy Szeged hazánk második városa, lakossága számánál és értelmiségénél fogva méltán igényelhet oly közlönyt, mely tartalmára és hirei gyorsaságára nézve megközelítse a fővárosi lapok szinvonalát. Oly igény pedig, mely a viszonyok természetéből folyik, életképessége szükségszerűen is azon viszonyokban fogja föltalálni. Továbbá eltekintve azon körülménytől, hogy hazánk tekintélyesebb városai közül egyedül Szeged nem bír napilappal, városunkat éppen földrajzi fekvése, ethnographikai helyzete az alvidék központjának csinálják s hivatásául parancsolólag …k (?), hogy a vidéken magyar nemzeti eszme szószolója legyen. Éppen jelenleg, midőn a panslavismuz száz karú polypja veszélyes ölelésével fenyegeti a hazát, kell a legmagyarabb város közösségének a kettőztetett erővel hivatott jelentőségét átérezni, és ezért tettre mozdulnia.

Azon meggyőződés tehát, hogy városunk helyi viszonyai, ugymint nemzeti adatai egy komoly, független politikai napilapnak cselekvési tért, és háládatos …ajó nyújtanak, bátorított föl bennünket ezen lap alapítására.

Alkotmányos, parlamentáris kormányformával bíró államokban minden politikai cselekmény csak akkor bir reális alappal, ha nem az elszigetelt egyén hanem egy politikai tettekre szövetkezett párt kifolyása. Egy politikai lapnak tehát, bár lobogtassa is az magasan függetlensége zászlaját, valamely hozzá legközelebb álló politikai párt, vagy áramlat hivének kell lenni. Hazánk pártviszonyai jelenleg oly bonyolultak, hogy egészséges pártalakulást csak a jövő országgyűléstől várhatunk. Két körülmény azonban már most is kiemelhető, melyre nézve lapunk határozott állást foglal el.

Az 1867-iki kiegyezés által teremtett közjogi alapot, amennyiben az Magyarország és Ausztria közt egy, a pragmatika sanctiora alapított, szoros szövetséget inaugurált, elfogadjuk, és azt továbbra is fönntarthatónak véljük. Azonban az 1878-ki újabb kiegyezés azon részeit, melyek a kereskedelmi- és vám-szövetségről szólnak, úgymint az uj banktörvényt hazánk állami- s közgazdasági érdekeivel összeegyeztethetőnek nem találjuk. államháztartásunk rendezését, a deficit kitartását, a legnyomasztóbb, a már majdnem elviselhetlenekké vált közterhek könnyitését csak azon viszony gyökeres megváltoztatásától várhatjuk. Ezeknél fogva, minden oly alkotmányos, törvényes törekvést, mely azon szerződésnek Magyarország érdekeihez képest való megváltoztatását fogja célozni, örömmel fogunk üdvözölni és tőlünk telhetően pártolni, elősegiteni.

Az 1878-iki kiegyezés azonban még a közgazdaság kérdésének… teljesen megoldva. Azokból kifolyólag nemzetközi kereskedelmi szerződések lesznek Európa legnevezetesebb államaival kötendők. Továbbá szőnyegre fog kerülni a legközelebbi jövőben a keleti vasutnak ügye és a valuta kérdés rendezése. Lapunkban lesz alkalmunk mindezen kérdésekről tüzetesen szólani és azokkal szemben a nemzet valódi közgazdasági érdekeinek kifejezést adni.

Az uralkodó Tisza-kormány az 1878-i kiegyezési törvényeket hozta létre a „szabadelvű párt” közreműködése mellett. – Azon kiegyezés fölött hazánk legelsőrendű politikusai, különösen pedig a volt Deák-párt korifeusai föltétlenül pálcát törnek és azokat elítélik. És e mellett határozottan állitjuk, hogy oly kormány, mely közgazdasági érdekeinket helyesen fölfogni, azokat egész erélylyel érvényesíteni képes, ha nem is valósította volna meg az előttük lebegő eszményt: nemzetünk közgazdasági önrendelkezését, de határozottan jobbat tudott volna kieszközölni a megkötött egyezménynél.

Láttuk továbbá a Tisza kormány külpolitikáját. A kormány a hazai közvélemény majdnem egyhangu nyilatkozása dacára beleegyezett a török-ellenes politikába. A nemzetnek nyilvánosan adott szavát megszegte, letért a jogalapról, kezet nyújt az orosz rabló politikának, és így segített nemzetünk egyetlen szövetségese, egyetlen őszinte barátunk sírját megásni. Beküldi Magyarország vérét Boszniába azok ellen, akiket támogatni és fölemelni kellett volna.

Oly kormány ellen működni, mely nemzeti érdekeinket keleten és nyugaton föladja, mely az ausztriai szerződésben volna megfizetteti a nemzettel egy hatalmas szövetség árát, anélkül, hogy ezen szövetségest rábirhatná legalább nemzeti érdekeinket a panszlavizmus ellen érvényesíteni, mely képtelennek bizonyult bármily irányban is dus igéreteinek csak legcsekélyebb részét is beváltani, mondjuk oly kormány ….és azt a hatalomtól eltávolítani: hazafiúi kötelesség. Oly kormányra nem bizhatjuk fontos közigazgatási és nemzeti érdekeinket, nem a külpolitika befolyásolását, nem keleti vasutjaink életkérdését képező ügyeit.l Ily kormányt támogatnunk nem lehet, nem szabad. Azon pártoknak, melyek a Tisza-kormány megbuktatására szövetkeztek vagy szövetkezni fognak, ezen irányban hívei leszünk; azok törekvései mellett szót fogunk emelni.

A mondottakat összefoglalva tehát: a közjogi alapon álló ellenzék irányát valljuk magunkénak. A belügyi reformokat az európai szabadelvüség elvei szerint óhajtjuk megoldva látni, mindig hazai, speciális viszonyainkat, és erőnket szem előtt tartva, különös tekintettel pedig a történelmi fejlődésünk által nemzeti életünkbe mély gyökeret vert instuticiókra és eszmékre.

Csak egy gazdag nemzet képes államát, nemzetiségét és szabadságát biztosítani. – Anyagi létünk pedig első sorban városaink, és így nevezetesen Szeged városának fölvirágzásától is függ. Városaink képzik az ipar és a középosztály fokusait. A városok gyülpontjai a szellemi és anyagi erőknek. Városaink különösen a mostani kormány által minden irányban nemhogy előmenetelükben fejlesztettek volna, de határozottan elnyomattak. A városok fejlesztéseire irányzott politika fogja azon vezéreszmék egyikét képezni, amelyekért lapunk ernyedetlenül harcolni készül.

Szeged város speciális érdekei és ő mozdítására és érvényesülésére a legnagyobb súlyt fogjuk fektetni. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a város speciális ügyeire nézve nem ismerünk politikai pártállást, de nem ismerünk oly érdeket sem, mely hallgatásra birhatna ott, ahol a közérdekeket hangoztatni kell.

Az előadottak képezik lapunk elvi alapját. Ezekből kiindulva fogunk törekedni hazánk, nemzetünk, városunk érdekében megküzdeni mindazon nehézségekkel, melyekkel egy vidéki napilapnak megküzdeni kell.

Vállalatunk föladatául tüzzük ki: a közönségnek oly lappal szolgálni, mely igényeinek minden irányában megfeleljen. E célból összeköttetésbe léptünk a „Pesti sürgöny-közvetítő intézettel”, mely intézet a fővárosi lapokat látja el hirekkel. Ennek következtében lapunk olvasóinak már reggel fogjuk azon legnevezetesebb sürgönyöket nyújthatni, melyek a fővárosi lapokban csak délután érkeznek Szegedre.

A főváros és a vidék fontosabb politikai és társadalmi eseményeket a leghitelesebb értesülések alapján a leggyorsabban fogjuk olvasóink tudomására hozhatni. És hogy lapunk journalistikai és irodalmi értékeire nézve is tájékoztassuk olvasóinkat, elegendőnek tartjuk állandó munkatársaink névsorát bemutatni.

Állandó munkatársaink lesznek:

A lap politikai részére: Ifj. Ábrányi Kornél, Acsádi Ignác, b. Bánhidy Béla, Borostyáni Nándor, b. Káas Ivor, Kun Béla, Lukács Gyula, Mezei Ernő, Mudrony Soma, Ráth Károly, Sasvári Ármin

A lap szépirodalmi részére: Ábrányi Emil, Bánfalvy Lajos, Hevesi József, Kiss József, Kulinyi Zsigmond, Palotás Fausztin, Pósa Lajos, Törs Kálmán, Váradi Antal, Vértessi Arnold

Belmunkatársaink: Gelléri Mór, Mikszáth Kálmán

Ezeken kívül helyből, a vidékről, külföldről is számos jelentékeny erő csoportosul lapunk körül, hogy közreműködésével annak értékét emelje.

Úgy hisszük, hogy e névsor egyszersmind kiegészíti adott programmunkat.

A lap fokozatos emelésére irányzott törekvéseinek közepette semmi áldozatot sem fogunk kímélni, hogy a közönség igényeit lehetőleg minden tekintetben kielégítsük, és – mint említettük – lapunkat a jobb fővárosi lapok szinvonalára emeljük.

Ezen célunk elérése pedig egyedül a t. helybeli és vidéki közönségnek megfelelő pártfogásától függ, melyért ezennel esedezünk. – Hazafias tisztelettel a szerkesztőség nevében: Eisenstädter Lukács, felelős szerkesztő”

TÖRTÉNETE

Indulása

Politikai, közgazdasági és irodalmi napilapként kezdte pályafutását 1887-ben Eisenstädter Lukács szerkesztésében és kiadásában, Mikszáth Kálmán közreműködésével. 1888-tól Kulinyi Zsigmond lesz a főszerkesztő.

Egyedi jellemzők

Színességének, változatosságának, politikai elevenségének köszönhetően hamar a többi helyi és környéki napilap fölé emelkedett. Kiemelten foglalkozott Szeged várospolitikájával, de az országos politikában is világos álláspontot képviselt. Hétköznaponként 8-10, vasárnap 16-20 oldalon jelent meg. Vasárnapi melléklapja a „Hüvelyk Matyi” című élclap volt.

Olvasói

A helyi polgár-vállalkozó réteg lapja volt szilárd gazdasági elvekkel.

Munkatársak

Igényessége megnyilvánult a munkatársak kiválasztásában is. Mikszáth Kálmán hetente kétszer jelentette meg tárcáit és „petitcikkeit”, de a szépirodalom más képviselői is feltűntek lapjain: Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Móra Ferenc és Tömörkény István.

Rendszeres írásokkal jelentkeztek: Gozsdu Elek, Kászonyi Dániel, Herman Ottó, Reviczky Gyula, Szana Tamás.

Politikai hovatartozás:

Független ellenzéki napilap. A mérsékelt ellenzékiséget képviselte: elfogadta a kiegyezést, de gazdasági függetlenséget akart.

Utolsó szám

Utolsó szám adatai: 1922, szept. 24. vasárnap XLV.évf.223. szám

Felelős szerkesztő: Szilassy Cäsar dr.

Megjelenik reggel

Szerk és kiadóhivatal: Szeged, Tisza L. körút 71. Telefon: kiadóh. 102.

Megszűnés oka:

Terescsényi György 1922. április 14-én „Nagypéntek” címmel merész, költői lendületű elmélkedést írt a Naplóba, melyben Krisztust a szegénység képviselőjeként, és megváltójaként jellemezte. A cikket Krisztusgyűlölőnek bélyegezték, a Szegedi Új Nemzedék című szélsőjobboldali lap a Napló betiltását követelte. Az ügy kapóra jött a szókimondó, ellenzéki Napló régóta kívánatos elbuktatásához. Kormányzati nyomásra betiltották az utcai árusítását. Ez hamar az anyagi csőd szélére vitte a Napló kiadóját, Engel Vilmost, aki átadta azt ifj. Enyedi Imrének, a szerkesztést pedig Szilassy Cäesarnak. A lap ezután eltávolodott hagyományaitól, és új, kormánypárti arculata már nem volt vonzó az olvasóközönség számára, és az új kiadónak se érte meg megjelentetni. Enyedi 1922. szeptember 24-én a lap szüneteltetését jelentette be.

Leköszönő szöveg:

Bucsu

Szeged, szept. 23.

szomorú kötelességet kell ma és itt teljesítenem. El kell bucsuznom az olvasó közönségtől és el kell bucsuztatnom ezt a lapot, melyhez ha rövid ideig füzött is engem az együttmunkálkodás barátságos, szeretetet teremtő összetartozása, de melyet ma mégis szívemből-lelkemből sajnálok. Nem könnyű feladat ez, különösen akkor nem, ha az ember nem akar érzelegni és fél attól, hogy egyes melegebb, vagy mélyebbről rezonáló hangját, vannak, akik hamisnak, őszintétlennek találnák. Az a nagy és dicső múlt, amely a Szegedi Napló mögött áll, azok a nagy és dicső nevek, melyek a szép múlt folyamán ennek a lapnak hasábjain felragyogtak és tündököltek, – olyan momentumok, melyekről ma kell nekem itt megemlékeznem; az a becsületes, meg nem alkuvó, harcos politika, melyet az utóbbi hónapokban ez a lap folytatott, viszont olyan momentum, a melyet a reménytelenség látszatának aggodalma ellenére is hangsúlyoznom kell.

Céltudatos volt ez a lap, és következetes, erős akaratu és jóhiszemű. Ezt kell mindenekelőtt hangsúlyozni. Egyetlen ideált tűzött maga elé: a keresztény és nemzeti Nagymagyarország eszményét és minden sorában, minden gondolatában ezt az eszményt szolgálta és igyekezett előbbre vinni. Hogy eredményesen-e, avagy hatástalanul, azt én nem állapitom meg, én csak hihetem azt, hogy becsületes szavam nem hangzott el a pusztában kiáltó hangjaként.

Hogy miért kell ennek a lapnak megszűnnie – erre a természetszerűen feldobott kérdésre nem az én hivatásom válaszolni, az őszinte és leplezetlen válasz nyújtása itt a kiadóm feladata, és ő meg is fogja adni a választ. De azért nekem is meg kell emlékeznem a lap megszünésének egyik okáról, amely – legalábbis rám nézve, aki a sajtóban nem látok mást, mint hathatós segítő eszközt a haza újjáépítésének nagy munkájában – vigasztaló és a régi becsületes harcos elpihenésének fájdalmára enyhítő gondolattal. A Szegedi Napló egyelőre betöltötte a feladatát; amit tőle vártak, amit a lappal magam el akartam érni, az elvégeztetett. Az ujság fentartása ma tetemes áldozatokba kerül, különösen akkor, ha lelkiösmeretlen és unfair konkurrencia ellen atavisztikus adottság következtében fegyvertelen valaki; az áldozatok pedig kötelezettségszerűek, amig nélkülözhetetlen ügy érdekében hozzák meg azokat, de értelmetlenek, ha közömbös dolgokért áldoznak fel mindent. A Napló egyelőre betöltötte hivatását és elpihen. Ha szükség lesz rá, ha hallatnom kell megint a szavát – mint Napoleon gránátosa a sírból, – fegyveresen ébred, hogy védje a hazát, a magyar igazságot, a keresztény és nemzeti ideált.

Szilassy Cäsar. dr.

Hivatkozások

Kosáry Domokos (szerk.): A magyar sajtó története II/2. 1867-92. Akadémiai Kiadó, Bp, 1985.

Lengyel András — Sípos József: Közlemények. In: Magyar Könyvszemle 108.évf. 1992. 4.szám [1]

Sajtómúzeum: A Szegedi Napló [2]

Képek a szegedi sajtó történetéből [3]
Az oldalt készítette: Faragó Zsófia

Viszhang (1897-1882)

viszhang

Első megjelenés: 1897. január 22. 1. évf. 1.szám

Főszerkesztő: ismeretlen

 

Utolsó szám: 1882. január 17. 7. évf. 13.szám

Főszerkesztő: Szabó Ferenc

Megszűnés oka: nem ismert

Megjelent: minden nap reggel 7 órakor
Beköszöntő

Viszhang.

Robot munkát végez ma az, aki a napi eseményeket híven akarja megismerni, mert valamennyi hírlapot át kell olvasnia. És akkor is nehéz a hű igazságot megtudni, mert erre csak a különböző irányú lapok véleményének mérlegelése után jöhet rá az olvasó közönség.

Arra pedig alig ér rá bárki is, hogy a nagyszámú hírlapokat egyenkint átböngészsze.

Szükség van tehát oly hírlapokra, mely a fontos napi eseményeket pártatlanul és igazságosan visszatükrözze és a tükörből gyors áttekintést nyerjen mindenki.

Ezért alapítottuk meg a Viszhang-ot. A Viszhang a magyat hírlapok lexikonja lesz, mely biztos útmutatást ad a nagy számú hírlapok labirinthjében.

A Viszhang az lesz valamennyi hírlap mellett, mint az anthologia a költők művei között: megmutatja a nap ama fontosabb eseményeit, melyekről az olvasó közönégnek tudomást kell szereznie.

A Viszhang igazán viszhang lesz. Valamint a viszhang is csak az erőteljesebb hangokat veri vissza: úgy a mi lapunk, a Viszhang is azokat a híreket gyűjti össze, melyeket a nagyközönség akar meghallgatni.

A Viszhang gyűjtő medencéje lesz a fővérosi sajtó százfelé elágazó forrásainak,melyben azonban csak a gondos és lelkiismeretes kritika szűrőjén át jutnak be a sokszor zavaros habok hullámai.

A Viszhang minden reggel valóságos vegyi folyamatoknak veti alá a főváros minden ujságát, hogy lepárolja belőlük az igazán nemes és értékes anyagokat.

A Viszhang legalaposabb tudomást nyújt az egy-két órával előbb megjelent valamennyi ujság érdekes híreiről.

A Viszhang korán reggel szárnyra kel és mire az ujságok a közönség kezébe jutnak, már ott röpköd az utcákon, hirdetve a világ legfrissebb eseményeiről.

A Viszhang a napi események fölött valamennyi hírlap nézetének összevetése és bírálata után pártatlan és igazságos véleményt fog mondani.

Hiszszük tehát, hogy a Viszhang igazi szükséget fog pótolni és a közönség érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadja, a mit a szerkesztőség lelkiismeretes és fáradhatatlan munkával akar meghálálni.