Politisches Volksblatt (1875-1920)

Budapest
Nr. 1 26. Nov. 1875 Jg. 1 – Nr. 129 30. Mai 1920 Jg. 46
Red.: Pál Zilahy, ab 12. Jan. 1876: Pál Tencer, ab 11. Okt. 1877: Izidor Gaiger, ab 25.
Okt. 1877: Gyula Beermann, ab 2. Apr. 1881: Z. Spitz, ab 1. Jan. 1916: Dániel Bródy
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Politik, Belletristik, Inserate
Beilagen: FAMILIEN-BLATT bis 1917, ROMAN ZEITUNG 1912–1913
Lit.: Kemény, Réz 941
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Pester Journal (1874-1884)

Pest
Nr. 1 16. März 1874 Jg. 1 – Nr. 119 30. Apr. 1884 Jg. 11
Red.: Adolf Sternberg
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Nachrichten, Tagesneuigkeiten, Politische Uebersicht, Inserate
Beilagen: ILLUSTRIERTE FAMILIENBEILAGE, ROMAN BEILAGE
Lit.: Réz 893
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Neues Pester Journal (1872-1925)

Pest, Budapest
Nr. 1 12. Nov 1872 Jg. 1 – Nr. 170 31. Juli 1925 Jg. 54
Red.: Ignaz Schnitzer, ab 14. März 1880: Armin Bexheft, ab 8. Apr. 1896: Lajos Bródy
Täglich, ab 20. Juli 1876: wöchentlich zweimal, ab 1907: täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Lokale Rundschau, Tageschronik, Telegraphisches, Aus dem Gerichtssaal, Inserate
Früher 1872: CONSTITUTIONELLES PESTER JOURNAL
Lit.: Réz 808
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Ellenzék (Kolozsvár, 1880-1944)

romania_kep_24

1880 október 1. – 1944 január 27.

Első szám

I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1880. október 1.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós

Megjelenik: naponta

Beköszönő szöveg

“Barátaink örömére, ellenfeleink bosszuságára, íme, élünk, vagyunk és lenni fogunk. Lenni fogunk szivünkben igaz bugósággal, lelkünkben erős elhatározással, szilárd akarattal: munkálni hazánk függetlenségének előmozdításán; és szolgálni azoknak az erényeknek, melyek a multból vigasztaló csillagként integetnek felénk, megvilágítani azon setét utakat, melyeken halad a fellármázott hazafiság. Ezt a hazafiságot támogatni, éltetni, vállalkozunk a győzelem biztos reményében. A munka nehéz, de oly férfiak támogatnak, kik kezesség nekünk, hogy munkánk nem lesz hiábavaló. Kérjük olvasóinkat, kérjük ügyünk, hazánk függetlenségének, az önálló Magyarországnak barátait, hogy támogatásukban részesítsék lapunkat, nem feledkezvén meg arról, hogy az elhintett mag a jövendőben terem hatvan és száz anyit. Hangzatos nevekkel nem állunk elő, bár tehetnők; az eredmény bizonyítson lapunk értékes volta mellett. És most bízva nemzetünk józan voltában, életre valóságában, hazánk jövőjében, ígérve becsületes munkát egész az önfeláldozásig: üdvözöljük olvasóinkat és kérjük tiszteljenek meg azzal a bizalommal, melylyel mi viseltetünk a független Magyarország jövője iránt.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Az Ellenzék azért indult, hogy az Ugron Gábor vezetésével szerveződő erdélyi képviselők orgánuma legyen, megjelenését Kolozsvár helyi sajtója ellenséges féltékenységgel fogadta: a kormánypárti Kelet “forradalom” szításával vádolta, a hajdani balközép Magyar Polgár viszont a függetlenségi eszmét féltette tőle, míg a Függetlenségi Párt vezetői üdvözölték a lap létrejöttét.

Munkatársak

Törs Kálmán, Mezei Ernő, Somogyi Antal (függetlenségi politikusok)

Politikai hovatartozása

Az ellenzéki Függetlenség Párton belül szerveződő úgynevezett Ugron-csoport politikai agitációs eszközeként kezdetben a legszélsőségesebb ellenzékiség hangján szólt, Erdély sérelmeit fejtegette, vitázott az erdélyi román sajtóval; majd – Ugronék véleményváltozását követve – a kormányképesség problémájára helyezte a hangsúlyt.

Utolsó szám

dátuma: 1944. január 27.

megszűnés oka: nem ismert, valószínűleg a szovjet megszállás

Leköszönő szöveg

nincs

ÉRDEKESSÉGEK

  • Az Ellenzékben közölt, a közös hadsereget kritizáló írásokat követően két katonatiszt a szerkesztőség épületében megtámadta és súlyosan megsebesítette Bartha Miklóst.

Felhasznált irodalom

  • Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története II/2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985

 

Az oldalt készítette: Fekete Martin

Szegedi Napló (1878-1922)

Első szám

I. évfolyam 1. szám: 1878. július 28., vasárnap

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Eisenstädter Lukács (más néven Enyedi Lukács)

Megjelenik reggel, ára: 5 krajcár

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Szeged, Iskola utca 234., I. emelet

Beköszönő szöveg:

„Programunk: a szabad sajtó korunk közművelődési és politikai tényezői között első helyet foglal el. Jól mondta egy jeles államfiú: „adjatok sajtószabadságot s ezzel birunk minden egyéb szabadságot.” Városunk is mindig fel tudta fogni a sajtó jelentőségét, és régi baját képezi egy helyi független napilap létesítése. Ezen föladat azonban oly nehéz és kivitele oly sok akadályba ütközött, hogy eddig mindig visszarettentek annak megvalósítása elől. És midőn mégis bátorságot veszünk ily vállalattal lépni, bátorságunkat azon meggyőződésből merítjük, hogy Szeged hazánk második városa, lakossága számánál és értelmiségénél fogva méltán igényelhet oly közlönyt, mely tartalmára és hirei gyorsaságára nézve megközelítse a fővárosi lapok szinvonalát. Oly igény pedig, mely a viszonyok természetéből folyik, életképessége szükségszerűen is azon viszonyokban fogja föltalálni. Továbbá eltekintve azon körülménytől, hogy hazánk tekintélyesebb városai közül egyedül Szeged nem bír napilappal, városunkat éppen földrajzi fekvése, ethnographikai helyzete az alvidék központjának csinálják s hivatásául parancsolólag …k (?), hogy a vidéken magyar nemzeti eszme szószolója legyen. Éppen jelenleg, midőn a panslavismuz száz karú polypja veszélyes ölelésével fenyegeti a hazát, kell a legmagyarabb város közösségének a kettőztetett erővel hivatott jelentőségét átérezni, és ezért tettre mozdulnia.

Azon meggyőződés tehát, hogy városunk helyi viszonyai, ugymint nemzeti adatai egy komoly, független politikai napilapnak cselekvési tért, és háládatos …ajó nyújtanak, bátorított föl bennünket ezen lap alapítására.

Alkotmányos, parlamentáris kormányformával bíró államokban minden politikai cselekmény csak akkor bir reális alappal, ha nem az elszigetelt egyén hanem egy politikai tettekre szövetkezett párt kifolyása. Egy politikai lapnak tehát, bár lobogtassa is az magasan függetlensége zászlaját, valamely hozzá legközelebb álló politikai párt, vagy áramlat hivének kell lenni. Hazánk pártviszonyai jelenleg oly bonyolultak, hogy egészséges pártalakulást csak a jövő országgyűléstől várhatunk. Két körülmény azonban már most is kiemelhető, melyre nézve lapunk határozott állást foglal el.

Az 1867-iki kiegyezés által teremtett közjogi alapot, amennyiben az Magyarország és Ausztria közt egy, a pragmatika sanctiora alapított, szoros szövetséget inaugurált, elfogadjuk, és azt továbbra is fönntarthatónak véljük. Azonban az 1878-ki újabb kiegyezés azon részeit, melyek a kereskedelmi- és vám-szövetségről szólnak, úgymint az uj banktörvényt hazánk állami- s közgazdasági érdekeivel összeegyeztethetőnek nem találjuk. államháztartásunk rendezését, a deficit kitartását, a legnyomasztóbb, a már majdnem elviselhetlenekké vált közterhek könnyitését csak azon viszony gyökeres megváltoztatásától várhatjuk. Ezeknél fogva, minden oly alkotmányos, törvényes törekvést, mely azon szerződésnek Magyarország érdekeihez képest való megváltoztatását fogja célozni, örömmel fogunk üdvözölni és tőlünk telhetően pártolni, elősegiteni.

Az 1878-iki kiegyezés azonban még a közgazdaság kérdésének… teljesen megoldva. Azokból kifolyólag nemzetközi kereskedelmi szerződések lesznek Európa legnevezetesebb államaival kötendők. Továbbá szőnyegre fog kerülni a legközelebbi jövőben a keleti vasutnak ügye és a valuta kérdés rendezése. Lapunkban lesz alkalmunk mindezen kérdésekről tüzetesen szólani és azokkal szemben a nemzet valódi közgazdasági érdekeinek kifejezést adni.

Az uralkodó Tisza-kormány az 1878-i kiegyezési törvényeket hozta létre a „szabadelvű párt” közreműködése mellett. – Azon kiegyezés fölött hazánk legelsőrendű politikusai, különösen pedig a volt Deák-párt korifeusai föltétlenül pálcát törnek és azokat elítélik. És e mellett határozottan állitjuk, hogy oly kormány, mely közgazdasági érdekeinket helyesen fölfogni, azokat egész erélylyel érvényesíteni képes, ha nem is valósította volna meg az előttük lebegő eszményt: nemzetünk közgazdasági önrendelkezését, de határozottan jobbat tudott volna kieszközölni a megkötött egyezménynél.

Láttuk továbbá a Tisza kormány külpolitikáját. A kormány a hazai közvélemény majdnem egyhangu nyilatkozása dacára beleegyezett a török-ellenes politikába. A nemzetnek nyilvánosan adott szavát megszegte, letért a jogalapról, kezet nyújt az orosz rabló politikának, és így segített nemzetünk egyetlen szövetségese, egyetlen őszinte barátunk sírját megásni. Beküldi Magyarország vérét Boszniába azok ellen, akiket támogatni és fölemelni kellett volna.

Oly kormány ellen működni, mely nemzeti érdekeinket keleten és nyugaton föladja, mely az ausztriai szerződésben volna megfizetteti a nemzettel egy hatalmas szövetség árát, anélkül, hogy ezen szövetségest rábirhatná legalább nemzeti érdekeinket a panszlavizmus ellen érvényesíteni, mely képtelennek bizonyult bármily irányban is dus igéreteinek csak legcsekélyebb részét is beváltani, mondjuk oly kormány ….és azt a hatalomtól eltávolítani: hazafiúi kötelesség. Oly kormányra nem bizhatjuk fontos közigazgatási és nemzeti érdekeinket, nem a külpolitika befolyásolását, nem keleti vasutjaink életkérdését képező ügyeit.l Ily kormányt támogatnunk nem lehet, nem szabad. Azon pártoknak, melyek a Tisza-kormány megbuktatására szövetkeztek vagy szövetkezni fognak, ezen irányban hívei leszünk; azok törekvései mellett szót fogunk emelni.

A mondottakat összefoglalva tehát: a közjogi alapon álló ellenzék irányát valljuk magunkénak. A belügyi reformokat az európai szabadelvüség elvei szerint óhajtjuk megoldva látni, mindig hazai, speciális viszonyainkat, és erőnket szem előtt tartva, különös tekintettel pedig a történelmi fejlődésünk által nemzeti életünkbe mély gyökeret vert instuticiókra és eszmékre.

Csak egy gazdag nemzet képes államát, nemzetiségét és szabadságát biztosítani. – Anyagi létünk pedig első sorban városaink, és így nevezetesen Szeged városának fölvirágzásától is függ. Városaink képzik az ipar és a középosztály fokusait. A városok gyülpontjai a szellemi és anyagi erőknek. Városaink különösen a mostani kormány által minden irányban nemhogy előmenetelükben fejlesztettek volna, de határozottan elnyomattak. A városok fejlesztéseire irányzott politika fogja azon vezéreszmék egyikét képezni, amelyekért lapunk ernyedetlenül harcolni készül.

Szeged város speciális érdekei és ő mozdítására és érvényesülésére a legnagyobb súlyt fogjuk fektetni. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a város speciális ügyeire nézve nem ismerünk politikai pártállást, de nem ismerünk oly érdeket sem, mely hallgatásra birhatna ott, ahol a közérdekeket hangoztatni kell.

Az előadottak képezik lapunk elvi alapját. Ezekből kiindulva fogunk törekedni hazánk, nemzetünk, városunk érdekében megküzdeni mindazon nehézségekkel, melyekkel egy vidéki napilapnak megküzdeni kell.

Vállalatunk föladatául tüzzük ki: a közönségnek oly lappal szolgálni, mely igényeinek minden irányában megfeleljen. E célból összeköttetésbe léptünk a „Pesti sürgöny-közvetítő intézettel”, mely intézet a fővárosi lapokat látja el hirekkel. Ennek következtében lapunk olvasóinak már reggel fogjuk azon legnevezetesebb sürgönyöket nyújthatni, melyek a fővárosi lapokban csak délután érkeznek Szegedre.

A főváros és a vidék fontosabb politikai és társadalmi eseményeket a leghitelesebb értesülések alapján a leggyorsabban fogjuk olvasóink tudomására hozhatni. És hogy lapunk journalistikai és irodalmi értékeire nézve is tájékoztassuk olvasóinkat, elegendőnek tartjuk állandó munkatársaink névsorát bemutatni.

Állandó munkatársaink lesznek:

A lap politikai részére: Ifj. Ábrányi Kornél, Acsádi Ignác, b. Bánhidy Béla, Borostyáni Nándor, b. Káas Ivor, Kun Béla, Lukács Gyula, Mezei Ernő, Mudrony Soma, Ráth Károly, Sasvári Ármin

A lap szépirodalmi részére: Ábrányi Emil, Bánfalvy Lajos, Hevesi József, Kiss József, Kulinyi Zsigmond, Palotás Fausztin, Pósa Lajos, Törs Kálmán, Váradi Antal, Vértessi Arnold

Belmunkatársaink: Gelléri Mór, Mikszáth Kálmán

Ezeken kívül helyből, a vidékről, külföldről is számos jelentékeny erő csoportosul lapunk körül, hogy közreműködésével annak értékét emelje.

Úgy hisszük, hogy e névsor egyszersmind kiegészíti adott programmunkat.

A lap fokozatos emelésére irányzott törekvéseinek közepette semmi áldozatot sem fogunk kímélni, hogy a közönség igényeit lehetőleg minden tekintetben kielégítsük, és – mint említettük – lapunkat a jobb fővárosi lapok szinvonalára emeljük.

Ezen célunk elérése pedig egyedül a t. helybeli és vidéki közönségnek megfelelő pártfogásától függ, melyért ezennel esedezünk. – Hazafias tisztelettel a szerkesztőség nevében: Eisenstädter Lukács, felelős szerkesztő”

TÖRTÉNETE

Indulása

Politikai, közgazdasági és irodalmi napilapként kezdte pályafutását 1887-ben Eisenstädter Lukács szerkesztésében és kiadásában, Mikszáth Kálmán közreműködésével. 1888-tól Kulinyi Zsigmond lesz a főszerkesztő.

Egyedi jellemzők

Színességének, változatosságának, politikai elevenségének köszönhetően hamar a többi helyi és környéki napilap fölé emelkedett. Kiemelten foglalkozott Szeged várospolitikájával, de az országos politikában is világos álláspontot képviselt. Hétköznaponként 8-10, vasárnap 16-20 oldalon jelent meg. Vasárnapi melléklapja a „Hüvelyk Matyi” című élclap volt.

Olvasói

A helyi polgár-vállalkozó réteg lapja volt szilárd gazdasági elvekkel.

Munkatársak

Igényessége megnyilvánult a munkatársak kiválasztásában is. Mikszáth Kálmán hetente kétszer jelentette meg tárcáit és „petitcikkeit”, de a szépirodalom más képviselői is feltűntek lapjain: Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Móra Ferenc és Tömörkény István.

Rendszeres írásokkal jelentkeztek: Gozsdu Elek, Kászonyi Dániel, Herman Ottó, Reviczky Gyula, Szana Tamás.

Politikai hovatartozás:

Független ellenzéki napilap. A mérsékelt ellenzékiséget képviselte: elfogadta a kiegyezést, de gazdasági függetlenséget akart.

Utolsó szám

Utolsó szám adatai: 1922, szept. 24. vasárnap XLV.évf.223. szám

Felelős szerkesztő: Szilassy Cäsar dr.

Megjelenik reggel

Szerk és kiadóhivatal: Szeged, Tisza L. körút 71. Telefon: kiadóh. 102.

Megszűnés oka:

Terescsényi György 1922. április 14-én „Nagypéntek” címmel merész, költői lendületű elmélkedést írt a Naplóba, melyben Krisztust a szegénység képviselőjeként, és megváltójaként jellemezte. A cikket Krisztusgyűlölőnek bélyegezték, a Szegedi Új Nemzedék című szélsőjobboldali lap a Napló betiltását követelte. Az ügy kapóra jött a szókimondó, ellenzéki Napló régóta kívánatos elbuktatásához. Kormányzati nyomásra betiltották az utcai árusítását. Ez hamar az anyagi csőd szélére vitte a Napló kiadóját, Engel Vilmost, aki átadta azt ifj. Enyedi Imrének, a szerkesztést pedig Szilassy Cäesarnak. A lap ezután eltávolodott hagyományaitól, és új, kormánypárti arculata már nem volt vonzó az olvasóközönség számára, és az új kiadónak se érte meg megjelentetni. Enyedi 1922. szeptember 24-én a lap szüneteltetését jelentette be.

Leköszönő szöveg:

Bucsu

Szeged, szept. 23.

szomorú kötelességet kell ma és itt teljesítenem. El kell bucsuznom az olvasó közönségtől és el kell bucsuztatnom ezt a lapot, melyhez ha rövid ideig füzött is engem az együttmunkálkodás barátságos, szeretetet teremtő összetartozása, de melyet ma mégis szívemből-lelkemből sajnálok. Nem könnyű feladat ez, különösen akkor nem, ha az ember nem akar érzelegni és fél attól, hogy egyes melegebb, vagy mélyebbről rezonáló hangját, vannak, akik hamisnak, őszintétlennek találnák. Az a nagy és dicső múlt, amely a Szegedi Napló mögött áll, azok a nagy és dicső nevek, melyek a szép múlt folyamán ennek a lapnak hasábjain felragyogtak és tündököltek, – olyan momentumok, melyekről ma kell nekem itt megemlékeznem; az a becsületes, meg nem alkuvó, harcos politika, melyet az utóbbi hónapokban ez a lap folytatott, viszont olyan momentum, a melyet a reménytelenség látszatának aggodalma ellenére is hangsúlyoznom kell.

Céltudatos volt ez a lap, és következetes, erős akaratu és jóhiszemű. Ezt kell mindenekelőtt hangsúlyozni. Egyetlen ideált tűzött maga elé: a keresztény és nemzeti Nagymagyarország eszményét és minden sorában, minden gondolatában ezt az eszményt szolgálta és igyekezett előbbre vinni. Hogy eredményesen-e, avagy hatástalanul, azt én nem állapitom meg, én csak hihetem azt, hogy becsületes szavam nem hangzott el a pusztában kiáltó hangjaként.

Hogy miért kell ennek a lapnak megszűnnie – erre a természetszerűen feldobott kérdésre nem az én hivatásom válaszolni, az őszinte és leplezetlen válasz nyújtása itt a kiadóm feladata, és ő meg is fogja adni a választ. De azért nekem is meg kell emlékeznem a lap megszünésének egyik okáról, amely – legalábbis rám nézve, aki a sajtóban nem látok mást, mint hathatós segítő eszközt a haza újjáépítésének nagy munkájában – vigasztaló és a régi becsületes harcos elpihenésének fájdalmára enyhítő gondolattal. A Szegedi Napló egyelőre betöltötte a feladatát; amit tőle vártak, amit a lappal magam el akartam érni, az elvégeztetett. Az ujság fentartása ma tetemes áldozatokba kerül, különösen akkor, ha lelkiösmeretlen és unfair konkurrencia ellen atavisztikus adottság következtében fegyvertelen valaki; az áldozatok pedig kötelezettségszerűek, amig nélkülözhetetlen ügy érdekében hozzák meg azokat, de értelmetlenek, ha közömbös dolgokért áldoznak fel mindent. A Napló egyelőre betöltötte hivatását és elpihen. Ha szükség lesz rá, ha hallatnom kell megint a szavát – mint Napoleon gránátosa a sírból, – fegyveresen ébred, hogy védje a hazát, a magyar igazságot, a keresztény és nemzeti ideált.

Szilassy Cäsar. dr.

Hivatkozások

Kosáry Domokos (szerk.): A magyar sajtó története II/2. 1867-92. Akadémiai Kiadó, Bp, 1985.

Lengyel András — Sípos József: Közlemények. In: Magyar Könyvszemle 108.évf. 1992. 4.szám [1]

Sajtómúzeum: A Szegedi Napló [2]

Képek a szegedi sajtó történetéből [3]
Az oldalt készítette: Faragó Zsófia

Viszhang (1897-1882)

viszhang

Első megjelenés: 1897. január 22. 1. évf. 1.szám

Főszerkesztő: ismeretlen

 

Utolsó szám: 1882. január 17. 7. évf. 13.szám

Főszerkesztő: Szabó Ferenc

Megszűnés oka: nem ismert

Megjelent: minden nap reggel 7 órakor
Beköszöntő

Viszhang.

Robot munkát végez ma az, aki a napi eseményeket híven akarja megismerni, mert valamennyi hírlapot át kell olvasnia. És akkor is nehéz a hű igazságot megtudni, mert erre csak a különböző irányú lapok véleményének mérlegelése után jöhet rá az olvasó közönség.

Arra pedig alig ér rá bárki is, hogy a nagyszámú hírlapokat egyenkint átböngészsze.

Szükség van tehát oly hírlapokra, mely a fontos napi eseményeket pártatlanul és igazságosan visszatükrözze és a tükörből gyors áttekintést nyerjen mindenki.

Ezért alapítottuk meg a Viszhang-ot. A Viszhang a magyat hírlapok lexikonja lesz, mely biztos útmutatást ad a nagy számú hírlapok labirinthjében.

A Viszhang az lesz valamennyi hírlap mellett, mint az anthologia a költők művei között: megmutatja a nap ama fontosabb eseményeit, melyekről az olvasó közönégnek tudomást kell szereznie.

A Viszhang igazán viszhang lesz. Valamint a viszhang is csak az erőteljesebb hangokat veri vissza: úgy a mi lapunk, a Viszhang is azokat a híreket gyűjti össze, melyeket a nagyközönség akar meghallgatni.

A Viszhang gyűjtő medencéje lesz a fővérosi sajtó százfelé elágazó forrásainak,melyben azonban csak a gondos és lelkiismeretes kritika szűrőjén át jutnak be a sokszor zavaros habok hullámai.

A Viszhang minden reggel valóságos vegyi folyamatoknak veti alá a főváros minden ujságát, hogy lepárolja belőlük az igazán nemes és értékes anyagokat.

A Viszhang legalaposabb tudomást nyújt az egy-két órával előbb megjelent valamennyi ujság érdekes híreiről.

A Viszhang korán reggel szárnyra kel és mire az ujságok a közönség kezébe jutnak, már ott röpköd az utcákon, hirdetve a világ legfrissebb eseményeiről.

A Viszhang a napi események fölött valamennyi hírlap nézetének összevetése és bírálata után pártatlan és igazságos véleményt fog mondani.

Hiszszük tehát, hogy a Viszhang igazi szükséget fog pótolni és a közönség érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadja, a mit a szerkesztőség lelkiismeretes és fáradhatatlan munkával akar meghálálni.

Budapesti Útmutató (1888)

1888. szeptember 8.-1888. november 29.

Első szám

Első megjelenés: 1888. szeptember 8. (évfolyam nélkül) Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Zöldi Márton Megjelenik: naponta Szerkesztőség és kiadó hivatal: Fritz Ármin és társa Ny. Ára: 3 kr Jellege: kereskedelmi napilap
Beköszönő szöveg: nincs

Története

Indulása

Indulásáról nem tudni sokat, az feltételezhető, hogy mivel ebben az időszakban (“boldog békeidők”) viszonylag sok külföldi jött Magyarországra, azon belül is Budapestre pihenés, kikapcsolódás céljából, ezért volt igény ilyen lapra, mely összefoglalja a legfontosabb látnivalókat, történéseket, információkat.

Tartalmi részei

  • Ministeriumok: ügyfélfogadási idők
  • Consulátusok
  • Vasúti menetrend
  • Szinházak müsora
  • Mulató helyek
  • Hirdetések: biztosítótól a kosztümökön keresztül a rajzeszközökig, éttermek, reklámok (pl: ránctalanító krém)
  • Látni-és tudnivalók: programajánlók, “budapesti pletyka hírek”

Olvasói

Az újságot főként a Magyarországra látogató külföldieknek szánták. Ennek jele, hogy a 9. számtól a napilap alcíme az “idegenek lapja” lett, az idegenek a lapot a szállodákban ingyen megkapták, valamint hirdetéseket bármilyen nyelven felvettek. A szeptember 16-ai 8. számtól kezdve az aktuálisan Budapesten tartózkodó idegenek nevét tartalmazó listát is közöltek az újságokban. De a magyarokat is az előfizetésre buzdították, mivel úgy vélték, hogy ez egy hasznos úti kalaúz a szórakozni, művelődni vágyó hazaiaknak is.

Munkatársak

Az első részt Zöldi Márton szerkesztette, de a 2. számtól ezt a helyet Szakács József töltötte be, egészen a 41. számig. A 42. számtól a felelős szerkesztő J. Virág Béla lett, aki ebben a pozícióban volt a lap megszűnéséig. Az október 31-ei számban olvasható, hogy az újság 10.000 példányban jelent meg.

Utolsó időszak

A lap csak működésének legelején tudott naponta megjelenni, a megjelenések közötti napok folyamatosan nőttek. De igazán novembertől lehet megfigyelni a teljes megszűnés jeleit, mert ebben az időszakban már gyakorlatilag 8-10 naponta jelentek meg a számok.

Utolsó szám

Utolsó szám: I.évfolyam 51. szám, 1888. november 29. (feltehetőleg, bár lehetséges, hogy kiadták még az 52. számot, de erre sehol nem találtam bizonyítékot) Felelős szerkesztő: J. Virág Béla Szerkesztőség és kiadó hivatal: Fritz Ármin és társa Ny. Megszűnés oka: feltehetőleg egy stratégiaváltás, vagy akár vezetőváltás miatt ritkulhattak a lapok és végül nem sikerült ezeket a váltásokat túlélnie a lapnak. Ezt a váltást abból gondolom, hogy az utolsó számban ezt olvashatjuk: “Programunkhoz híven lapunk legközelebbi száma, mint mutatványszám karácsonykor jelenik meg, Budapest legszebb pontjainak rajzát közölve, mint illustráció próbákat. E számra felhívjuk a nagy közönség és az illetékes hatóságok figyelmét.” Tehát nem szándékosan, hanem valószínűleg vagy anyagi, vagy személyi kérdések miatt nem tudott újra indulni a lap.
Leköszönő szöveg: nincs

Hivatkozások

OSZK Mikrofilmtárában található eredeti folyóiratok, Budapesti Útmutató 1888, 1.sz.-51.sz

Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Regény-ujság (1886)

regenyujsag

 

Főszerkesztő: Ligeti Jenő

Első szám megjelenése: 1886. március 31. (szerda) Tartalmazza a beköszönő szöveget és Caballero Szegény Dolores! Című novellájának első részletét.

Megjelenés: naponként

Utolsó szám: ismeretlen

Ára: egy szám: 1 krajcár, egy évre: 3 frt 50 kr, fél évre: 1 frt 75 kr, negyed évre: 90 kr

Beköszönő szöveg

A Regény-Ujságnak czélja a hazai és külföldi irodalom jeles hírnevű képviselőinek gonddal és változatosan összeválogatott kitűnő műveit közölni. Garmond-betűkkel nyomott lapunknak terjedelme 16 könyvoldalnak felel meg és így egy-egy érdekes novella 5-6 számot, egy-egy regény 20-25 számot foglal el és így az előbbi 5-6 krajczárba, az utóbbi 20-25 krba kerül és még ez is részletekben fizetve. Lapunk ára ugyanis nem több egy krajczárnál. Oly „összeg” ez, (mily nevetséges itt e szó) hogy vállalatunk – meg vagyunk győződve róla – mindenütt élénk és örvendetes szenzácziót fog előidézni, hol az olvasmány jósága mellett annak olcsósága is (ez esetben „páratlan” olcsósága – minden szójáték nélkül) latba esik. Lapunkat, mely potom árát tekintve, ez idő szerint határozottan egyedül áll irodalmunkban, a művelt közönségnek szántuk, mert daczára abszurdnak mondható árának csakis elösmert nevű írók jelesebb munkáit közlendi és szüntelenül szem előtt tartjuk azon elvünket, hogy a lap tartalma nem csupán érdekfeszítő legyen, de olyan is, melyet a családnak mindegyik tagja arczpirulás nélkül, de igenis nemes élvezettel olvasson. Egy évfolyamon át 10-12 kiváló regény és ugyanannyi novella gyülemlik így össze – úgyszólván ingyen és az egyes számok az évfolyam végén egybekötve szép és tekintélyes olvasmányanyagot nyújtanak. Közbejött akadályok folytán (vagy csak az operának van jussa e három szóhoz?) nem nyithatjuk meg eredeti művel közleményeink sorát. De megnyugtat azon tudat, hogy a nagy nevű Caballeronak munkája ez a mi „székfoglalónk”. A verőfényes délszak, a lazurkék spanyol ég alá varázsolja olvasóit. Ez igazán mélyen megható, remekül előadott történetnek minden sorából az anyai és gyermeki szeretet intenzív fénye és melege árad, melyekkel szemben a spanyol ifjú szerelmi tüzének sajátszerű, szilaj lobogása élénken megragadja képzeletünket… …

Ajánljuk magunkat az olvasó közönség szíves pártfogásába. A „Regény-Ujság szerkesztősége.

További lapszámok

A Regény-Ujságnak ez az egyetlen száma hozzáférhető az Országos Széchényi Könyvtárban. A beköszöntő szöveg információi szerint a novellát a következő lapszámban (másnap!) folytatták volna, ez azonban az OSZK gyűjteményében már nem fellelhető. Utolsó szám és leköszönő szöveg tehát szintén nem található, az esetleges megszűnés oka ismeretlen.

Felhasznált irodalom

Regény-újság, I. évfolyam 1. szám (1886. március 31.)

A szócikket szerkesztette: Németh Ráhel

Polititkos Napilap (1884)

polititkosnapilap

Története

A Polititkos napilap első száma 1884. szeptember 28-án, vasárnap jelent meg. Felelős szerkesztője és a lap tulajdonosa Színi Károly volt. A kiadó szerkesztősége Budapesten, a Váci utca 13. szám alatt működött, a nyomtatást Buschmann Ferenc végezte. A megjelenést minden hétköznapra ígérte a főszerkesztő, de hiányosan és csupán 13 számot élt meg a lap. Utolsó száma 1884. december 21-én, vasárnap jelent meg. Az első 10 szám kéthasábos, az utolsó 3, pedig háromhasábos szerkesztésben készült. Amint az olvasóihoz intézett felhívásból is kiderül a napilap mindösszesen egy lapból állt, melynek hátoldalát üresen hagyták, egyéb felhasználás végett.
Szini Károly, barátja és követője volt Táncsicsnak. Követője a demokrata elvek hirdetésében és a munkásokhoz, általában a szegény és nyomorult emberekhez vonzódásában. Miként Táncsics, ő is forradalmi vérmérsékletű férfiú volt, nyughatatlan tervező, világmegjavító gondolatokat forgató, álmodozó próféta-lélek és költő. Élete végén, megromlott mentális állapota miatt elmegyógyintézetben élt.

A lap rovatai

  • Az élen a Polititkos vezércikket találjuk
  • majd Országházi Kakasülő cím alatt a hazai politikai életről tudósít a lap
  • Polititkos napihírekkel is szolgál
  • az első lapszámban a Társadalmi gyönyörűségek rovat is megtalálható, pl: Verekedő pap, Az anarkhisták vagy a Halálos párbaj című írásokkal.
  • színházi megnyitókról is beszámolót nyújt
  • a lap, hirdetéseket nem közölt.

Első szám

1884. szeptember 28. vasárnap
Beköszöntő:
“Előfizetési felhívás

Ámulattal látja a világ,
Hogy e lap hátlapján mit se lát.
De jól megfontolva észre jön:
Hisz ez épp a legnagyobb előny.
Míg más lap csak olvasásra jó,
Ez amellett írni is való.
Ha kiolvastok más hírlapot,
Széttépik – keserves állapot –
S viszik – majd megmondtam hogy hova!
Ezt meg elteszik a kaszniba
S ha kifogy majd a levélpapír
Levelet a gazda erre ír.
S mint a naptárban minden hónapra
Minden napra lesz itt tiszta lapja:
Följegyezni kiadást s bevételt,
S hogy mi történt véle, napja hogy telt;
Míg az első lapon a világnak
Eseményi följegyezve állnak.
Így e lap sokkép használható lesz,
Phaedrusként: duplex libelli dos est.
Papírosban, a falun kivált,
Lát az ember sokszor nagy hiányt;
Egész környéket befuthatod
Kincsért sem kapsz tiszta papírost,
Még a papnál sincs mindenkor készen:
A zsidónál kapnál drága pénzen,
De bár kérd, hogy térded kiszakad,
Sábeszen az istennek se ad
Fizess hát elő e Napilapra:
Lesz tiszta papírod minden napra.”

Utolsó szám

1884. december 21. vasárnap
Elköszönő
“Uj Társadalom

Beteg voltam s ím meggyógyulék. Mondtam ugy-e, hogy nem halok én meg?
Sőt tulajdonképpen beteg sem lehetek. Vannak akik azt tartják: „A szegénység szégyen”.
Én azt tartom: hogy a betegség szégyen. Csakhogy tudni kell: most nem az egyes embernek, hanem a társadalomnak szégyene az. Jó társadalomban sem beteg, sem szegény, sem rossz ember nem lehet. De hol van ez? Ilyen társadalom még nem volt, csak lesz. Minden bajunknak a rossz társadalom az oka. Jó társadalomban csakugyan szégyen volna betegnek lenni. Mert mitől származhat ott betegség? A betgség származik, ma, egyfelől a szegénységből, az ereje fölötti munkából, a kellő táplálék, ruházat és lakás hiányából, másfelől a gazdaságból s az ezzel összekötött munkátlanság s dobzódásból, s általában a ma mindenütt uralkodó oktalanság, tisztátlanság, rendetlenség, bujaság, romlott levegő, hamisított étel-italtól, stb. Sőt ma már a világra megromolva, betegen nyavalyáson jön az emberek nagy része, vagy az apák bűne, vagy a viselős anyának nyomora miatt. Jó társadalomban, az uj társadalomban, minden megszűnik, nem létezhet minden ember egészségesen születik s egészséges maradhat, mert ott mindenki okos s nem szűkölködő sem dobzódó nem lesz.
Én már ma e rossz társadalomban aképpen igyekeztem élni, hogy azt mondhassam, beteg nem lehetek. S ugy is éltem, a mennyire tőlem függött, mértékletesen, minden rendetlenséget, a betegségre minden okot és alkalmat kerülve. De egyben nem voltam mértékletes. A gondolkodásban. Tudják olvasóim, miről gondolkodom én. A miről írok. Annyira erőt vett ez rajtam, hogy álmomba is követett, aztán csakhamar fölriasztott s többé aludni nem bírtam, s ha elgyötörve pillanatra elszunnyadék, álmomban elvesztém eszméletemet s erre riadtam föl. Az egész nap aztán szívdobogás, szédülés következett, főképp, ha írni kezdtem, üterem százon fölül vert egy perc alatt. Nem írhattam…
Nos mit tegyek most? Orvos, gyógyítsd meg magadat! S meggyógyítottam. Pihenés és izzadás mindent megtett.
Hát ez volt az én betegségem. Nem is betegség tulajdonképp. Most már tudom, ezt is mint kerüljem. Lapomat majd csak megírom csendesen hetenként. A többi gondot kivetem fejemből, rá bízom Istenre. Hiszem, hogy azért megérem az uj világot.
Hisz már nem messze van, már kezdődik. Avagy nem uj világ-e, mikor az ember, a ki eddig a földhöz volt kötve, mint a por férge, most egyszerre elkezd röpülni biztosan a légben? Eddig tartott az ó világ, vége. Kezdődik az uj.”

Források

Polititkos napilap I. évfolyam 1-13. szám