Politisches Volksblatt (1875-1920)

Budapest
Nr. 1 26. Nov. 1875 Jg. 1 – Nr. 129 30. Mai 1920 Jg. 46
Red.: Pál Zilahy, ab 12. Jan. 1876: Pál Tencer, ab 11. Okt. 1877: Izidor Gaiger, ab 25.
Okt. 1877: Gyula Beermann, ab 2. Apr. 1881: Z. Spitz, ab 1. Jan. 1916: Dániel Bródy
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Politik, Belletristik, Inserate
Beilagen: FAMILIEN-BLATT bis 1917, ROMAN ZEITUNG 1912–1913
Lit.: Kemény, Réz 941
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Neues Pester Journal (1872-1925)

Pest, Budapest
Nr. 1 12. Nov 1872 Jg. 1 – Nr. 170 31. Juli 1925 Jg. 54
Red.: Ignaz Schnitzer, ab 14. März 1880: Armin Bexheft, ab 8. Apr. 1896: Lajos Bródy
Täglich, ab 20. Juli 1876: wöchentlich zweimal, ab 1907: täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Lokale Rundschau, Tageschronik, Telegraphisches, Aus dem Gerichtssaal, Inserate
Früher 1872: CONSTITUTIONELLES PESTER JOURNAL
Lit.: Réz 808
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.

Magyarország (1893-1944?)

magyarorszag8magyarorszag5magyarorszag2 magyarorszag_estilap

Politikai napilap. 1893-ban Holló Lajos alapította a függetlenségi és 48-as párt támogatására. Bartha Miklós vezéreikkel nagy népszerűséget szereztek M első, este megjelenő nagy lapnak. A világháborúban gr. Károlyi Mihály, majd Lovászy Márton irányította; Magyar Elek szerkesztése alatt Az Est-konszern egyik lapja lett, ennek megszűnésével Szvatkó Pál vette át a szerkesztését, azóta, (1939. dec.) reggel és este jelenik meg.

Lásd még: Az Est

 

Ellenzék (Kolozsvár, 1880-1944)

romania_kep_24

1880 október 1. – 1944 január 27.

Első szám

I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1880. október 1.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós

Megjelenik: naponta

Beköszönő szöveg

“Barátaink örömére, ellenfeleink bosszuságára, íme, élünk, vagyunk és lenni fogunk. Lenni fogunk szivünkben igaz bugósággal, lelkünkben erős elhatározással, szilárd akarattal: munkálni hazánk függetlenségének előmozdításán; és szolgálni azoknak az erényeknek, melyek a multból vigasztaló csillagként integetnek felénk, megvilágítani azon setét utakat, melyeken halad a fellármázott hazafiság. Ezt a hazafiságot támogatni, éltetni, vállalkozunk a győzelem biztos reményében. A munka nehéz, de oly férfiak támogatnak, kik kezesség nekünk, hogy munkánk nem lesz hiábavaló. Kérjük olvasóinkat, kérjük ügyünk, hazánk függetlenségének, az önálló Magyarországnak barátait, hogy támogatásukban részesítsék lapunkat, nem feledkezvén meg arról, hogy az elhintett mag a jövendőben terem hatvan és száz anyit. Hangzatos nevekkel nem állunk elő, bár tehetnők; az eredmény bizonyítson lapunk értékes volta mellett. És most bízva nemzetünk józan voltában, életre valóságában, hazánk jövőjében, ígérve becsületes munkát egész az önfeláldozásig: üdvözöljük olvasóinkat és kérjük tiszteljenek meg azzal a bizalommal, melylyel mi viseltetünk a független Magyarország jövője iránt.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Az Ellenzék azért indult, hogy az Ugron Gábor vezetésével szerveződő erdélyi képviselők orgánuma legyen, megjelenését Kolozsvár helyi sajtója ellenséges féltékenységgel fogadta: a kormánypárti Kelet “forradalom” szításával vádolta, a hajdani balközép Magyar Polgár viszont a függetlenségi eszmét féltette tőle, míg a Függetlenségi Párt vezetői üdvözölték a lap létrejöttét.

Munkatársak

Törs Kálmán, Mezei Ernő, Somogyi Antal (függetlenségi politikusok)

Politikai hovatartozása

Az ellenzéki Függetlenség Párton belül szerveződő úgynevezett Ugron-csoport politikai agitációs eszközeként kezdetben a legszélsőségesebb ellenzékiség hangján szólt, Erdély sérelmeit fejtegette, vitázott az erdélyi román sajtóval; majd – Ugronék véleményváltozását követve – a kormányképesség problémájára helyezte a hangsúlyt.

Utolsó szám

dátuma: 1944. január 27.

megszűnés oka: nem ismert, valószínűleg a szovjet megszállás

Leköszönő szöveg

nincs

ÉRDEKESSÉGEK

  • Az Ellenzékben közölt, a közös hadsereget kritizáló írásokat követően két katonatiszt a szerkesztőség épületében megtámadta és súlyosan megsebesítette Bartha Miklóst.

Felhasznált irodalom

  • Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története II/2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985

 

Az oldalt készítette: Fekete Martin

Szegedi Napló (1878-1922)

Első szám

I. évfolyam 1. szám: 1878. július 28., vasárnap

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Eisenstädter Lukács (más néven Enyedi Lukács)

Megjelenik reggel, ára: 5 krajcár

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Szeged, Iskola utca 234., I. emelet

Beköszönő szöveg:

„Programunk: a szabad sajtó korunk közművelődési és politikai tényezői között első helyet foglal el. Jól mondta egy jeles államfiú: „adjatok sajtószabadságot s ezzel birunk minden egyéb szabadságot.” Városunk is mindig fel tudta fogni a sajtó jelentőségét, és régi baját képezi egy helyi független napilap létesítése. Ezen föladat azonban oly nehéz és kivitele oly sok akadályba ütközött, hogy eddig mindig visszarettentek annak megvalósítása elől. És midőn mégis bátorságot veszünk ily vállalattal lépni, bátorságunkat azon meggyőződésből merítjük, hogy Szeged hazánk második városa, lakossága számánál és értelmiségénél fogva méltán igényelhet oly közlönyt, mely tartalmára és hirei gyorsaságára nézve megközelítse a fővárosi lapok szinvonalát. Oly igény pedig, mely a viszonyok természetéből folyik, életképessége szükségszerűen is azon viszonyokban fogja föltalálni. Továbbá eltekintve azon körülménytől, hogy hazánk tekintélyesebb városai közül egyedül Szeged nem bír napilappal, városunkat éppen földrajzi fekvése, ethnographikai helyzete az alvidék központjának csinálják s hivatásául parancsolólag …k (?), hogy a vidéken magyar nemzeti eszme szószolója legyen. Éppen jelenleg, midőn a panslavismuz száz karú polypja veszélyes ölelésével fenyegeti a hazát, kell a legmagyarabb város közösségének a kettőztetett erővel hivatott jelentőségét átérezni, és ezért tettre mozdulnia.

Azon meggyőződés tehát, hogy városunk helyi viszonyai, ugymint nemzeti adatai egy komoly, független politikai napilapnak cselekvési tért, és háládatos …ajó nyújtanak, bátorított föl bennünket ezen lap alapítására.

Alkotmányos, parlamentáris kormányformával bíró államokban minden politikai cselekmény csak akkor bir reális alappal, ha nem az elszigetelt egyén hanem egy politikai tettekre szövetkezett párt kifolyása. Egy politikai lapnak tehát, bár lobogtassa is az magasan függetlensége zászlaját, valamely hozzá legközelebb álló politikai párt, vagy áramlat hivének kell lenni. Hazánk pártviszonyai jelenleg oly bonyolultak, hogy egészséges pártalakulást csak a jövő országgyűléstől várhatunk. Két körülmény azonban már most is kiemelhető, melyre nézve lapunk határozott állást foglal el.

Az 1867-iki kiegyezés által teremtett közjogi alapot, amennyiben az Magyarország és Ausztria közt egy, a pragmatika sanctiora alapított, szoros szövetséget inaugurált, elfogadjuk, és azt továbbra is fönntarthatónak véljük. Azonban az 1878-ki újabb kiegyezés azon részeit, melyek a kereskedelmi- és vám-szövetségről szólnak, úgymint az uj banktörvényt hazánk állami- s közgazdasági érdekeivel összeegyeztethetőnek nem találjuk. államháztartásunk rendezését, a deficit kitartását, a legnyomasztóbb, a már majdnem elviselhetlenekké vált közterhek könnyitését csak azon viszony gyökeres megváltoztatásától várhatjuk. Ezeknél fogva, minden oly alkotmányos, törvényes törekvést, mely azon szerződésnek Magyarország érdekeihez képest való megváltoztatását fogja célozni, örömmel fogunk üdvözölni és tőlünk telhetően pártolni, elősegiteni.

Az 1878-iki kiegyezés azonban még a közgazdaság kérdésének… teljesen megoldva. Azokból kifolyólag nemzetközi kereskedelmi szerződések lesznek Európa legnevezetesebb államaival kötendők. Továbbá szőnyegre fog kerülni a legközelebbi jövőben a keleti vasutnak ügye és a valuta kérdés rendezése. Lapunkban lesz alkalmunk mindezen kérdésekről tüzetesen szólani és azokkal szemben a nemzet valódi közgazdasági érdekeinek kifejezést adni.

Az uralkodó Tisza-kormány az 1878-i kiegyezési törvényeket hozta létre a „szabadelvű párt” közreműködése mellett. – Azon kiegyezés fölött hazánk legelsőrendű politikusai, különösen pedig a volt Deák-párt korifeusai föltétlenül pálcát törnek és azokat elítélik. És e mellett határozottan állitjuk, hogy oly kormány, mely közgazdasági érdekeinket helyesen fölfogni, azokat egész erélylyel érvényesíteni képes, ha nem is valósította volna meg az előttük lebegő eszményt: nemzetünk közgazdasági önrendelkezését, de határozottan jobbat tudott volna kieszközölni a megkötött egyezménynél.

Láttuk továbbá a Tisza kormány külpolitikáját. A kormány a hazai közvélemény majdnem egyhangu nyilatkozása dacára beleegyezett a török-ellenes politikába. A nemzetnek nyilvánosan adott szavát megszegte, letért a jogalapról, kezet nyújt az orosz rabló politikának, és így segített nemzetünk egyetlen szövetségese, egyetlen őszinte barátunk sírját megásni. Beküldi Magyarország vérét Boszniába azok ellen, akiket támogatni és fölemelni kellett volna.

Oly kormány ellen működni, mely nemzeti érdekeinket keleten és nyugaton föladja, mely az ausztriai szerződésben volna megfizetteti a nemzettel egy hatalmas szövetség árát, anélkül, hogy ezen szövetségest rábirhatná legalább nemzeti érdekeinket a panszlavizmus ellen érvényesíteni, mely képtelennek bizonyult bármily irányban is dus igéreteinek csak legcsekélyebb részét is beváltani, mondjuk oly kormány ….és azt a hatalomtól eltávolítani: hazafiúi kötelesség. Oly kormányra nem bizhatjuk fontos közigazgatási és nemzeti érdekeinket, nem a külpolitika befolyásolását, nem keleti vasutjaink életkérdését képező ügyeit.l Ily kormányt támogatnunk nem lehet, nem szabad. Azon pártoknak, melyek a Tisza-kormány megbuktatására szövetkeztek vagy szövetkezni fognak, ezen irányban hívei leszünk; azok törekvései mellett szót fogunk emelni.

A mondottakat összefoglalva tehát: a közjogi alapon álló ellenzék irányát valljuk magunkénak. A belügyi reformokat az európai szabadelvüség elvei szerint óhajtjuk megoldva látni, mindig hazai, speciális viszonyainkat, és erőnket szem előtt tartva, különös tekintettel pedig a történelmi fejlődésünk által nemzeti életünkbe mély gyökeret vert instuticiókra és eszmékre.

Csak egy gazdag nemzet képes államát, nemzetiségét és szabadságát biztosítani. – Anyagi létünk pedig első sorban városaink, és így nevezetesen Szeged városának fölvirágzásától is függ. Városaink képzik az ipar és a középosztály fokusait. A városok gyülpontjai a szellemi és anyagi erőknek. Városaink különösen a mostani kormány által minden irányban nemhogy előmenetelükben fejlesztettek volna, de határozottan elnyomattak. A városok fejlesztéseire irányzott politika fogja azon vezéreszmék egyikét képezni, amelyekért lapunk ernyedetlenül harcolni készül.

Szeged város speciális érdekei és ő mozdítására és érvényesülésére a legnagyobb súlyt fogjuk fektetni. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a város speciális ügyeire nézve nem ismerünk politikai pártállást, de nem ismerünk oly érdeket sem, mely hallgatásra birhatna ott, ahol a közérdekeket hangoztatni kell.

Az előadottak képezik lapunk elvi alapját. Ezekből kiindulva fogunk törekedni hazánk, nemzetünk, városunk érdekében megküzdeni mindazon nehézségekkel, melyekkel egy vidéki napilapnak megküzdeni kell.

Vállalatunk föladatául tüzzük ki: a közönségnek oly lappal szolgálni, mely igényeinek minden irányában megfeleljen. E célból összeköttetésbe léptünk a „Pesti sürgöny-közvetítő intézettel”, mely intézet a fővárosi lapokat látja el hirekkel. Ennek következtében lapunk olvasóinak már reggel fogjuk azon legnevezetesebb sürgönyöket nyújthatni, melyek a fővárosi lapokban csak délután érkeznek Szegedre.

A főváros és a vidék fontosabb politikai és társadalmi eseményeket a leghitelesebb értesülések alapján a leggyorsabban fogjuk olvasóink tudomására hozhatni. És hogy lapunk journalistikai és irodalmi értékeire nézve is tájékoztassuk olvasóinkat, elegendőnek tartjuk állandó munkatársaink névsorát bemutatni.

Állandó munkatársaink lesznek:

A lap politikai részére: Ifj. Ábrányi Kornél, Acsádi Ignác, b. Bánhidy Béla, Borostyáni Nándor, b. Káas Ivor, Kun Béla, Lukács Gyula, Mezei Ernő, Mudrony Soma, Ráth Károly, Sasvári Ármin

A lap szépirodalmi részére: Ábrányi Emil, Bánfalvy Lajos, Hevesi József, Kiss József, Kulinyi Zsigmond, Palotás Fausztin, Pósa Lajos, Törs Kálmán, Váradi Antal, Vértessi Arnold

Belmunkatársaink: Gelléri Mór, Mikszáth Kálmán

Ezeken kívül helyből, a vidékről, külföldről is számos jelentékeny erő csoportosul lapunk körül, hogy közreműködésével annak értékét emelje.

Úgy hisszük, hogy e névsor egyszersmind kiegészíti adott programmunkat.

A lap fokozatos emelésére irányzott törekvéseinek közepette semmi áldozatot sem fogunk kímélni, hogy a közönség igényeit lehetőleg minden tekintetben kielégítsük, és – mint említettük – lapunkat a jobb fővárosi lapok szinvonalára emeljük.

Ezen célunk elérése pedig egyedül a t. helybeli és vidéki közönségnek megfelelő pártfogásától függ, melyért ezennel esedezünk. – Hazafias tisztelettel a szerkesztőség nevében: Eisenstädter Lukács, felelős szerkesztő”

TÖRTÉNETE

Indulása

Politikai, közgazdasági és irodalmi napilapként kezdte pályafutását 1887-ben Eisenstädter Lukács szerkesztésében és kiadásában, Mikszáth Kálmán közreműködésével. 1888-tól Kulinyi Zsigmond lesz a főszerkesztő.

Egyedi jellemzők

Színességének, változatosságának, politikai elevenségének köszönhetően hamar a többi helyi és környéki napilap fölé emelkedett. Kiemelten foglalkozott Szeged várospolitikájával, de az országos politikában is világos álláspontot képviselt. Hétköznaponként 8-10, vasárnap 16-20 oldalon jelent meg. Vasárnapi melléklapja a „Hüvelyk Matyi” című élclap volt.

Olvasói

A helyi polgár-vállalkozó réteg lapja volt szilárd gazdasági elvekkel.

Munkatársak

Igényessége megnyilvánult a munkatársak kiválasztásában is. Mikszáth Kálmán hetente kétszer jelentette meg tárcáit és „petitcikkeit”, de a szépirodalom más képviselői is feltűntek lapjain: Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Móra Ferenc és Tömörkény István.

Rendszeres írásokkal jelentkeztek: Gozsdu Elek, Kászonyi Dániel, Herman Ottó, Reviczky Gyula, Szana Tamás.

Politikai hovatartozás:

Független ellenzéki napilap. A mérsékelt ellenzékiséget képviselte: elfogadta a kiegyezést, de gazdasági függetlenséget akart.

Utolsó szám

Utolsó szám adatai: 1922, szept. 24. vasárnap XLV.évf.223. szám

Felelős szerkesztő: Szilassy Cäsar dr.

Megjelenik reggel

Szerk és kiadóhivatal: Szeged, Tisza L. körút 71. Telefon: kiadóh. 102.

Megszűnés oka:

Terescsényi György 1922. április 14-én „Nagypéntek” címmel merész, költői lendületű elmélkedést írt a Naplóba, melyben Krisztust a szegénység képviselőjeként, és megváltójaként jellemezte. A cikket Krisztusgyűlölőnek bélyegezték, a Szegedi Új Nemzedék című szélsőjobboldali lap a Napló betiltását követelte. Az ügy kapóra jött a szókimondó, ellenzéki Napló régóta kívánatos elbuktatásához. Kormányzati nyomásra betiltották az utcai árusítását. Ez hamar az anyagi csőd szélére vitte a Napló kiadóját, Engel Vilmost, aki átadta azt ifj. Enyedi Imrének, a szerkesztést pedig Szilassy Cäesarnak. A lap ezután eltávolodott hagyományaitól, és új, kormánypárti arculata már nem volt vonzó az olvasóközönség számára, és az új kiadónak se érte meg megjelentetni. Enyedi 1922. szeptember 24-én a lap szüneteltetését jelentette be.

Leköszönő szöveg:

Bucsu

Szeged, szept. 23.

szomorú kötelességet kell ma és itt teljesítenem. El kell bucsuznom az olvasó közönségtől és el kell bucsuztatnom ezt a lapot, melyhez ha rövid ideig füzött is engem az együttmunkálkodás barátságos, szeretetet teremtő összetartozása, de melyet ma mégis szívemből-lelkemből sajnálok. Nem könnyű feladat ez, különösen akkor nem, ha az ember nem akar érzelegni és fél attól, hogy egyes melegebb, vagy mélyebbről rezonáló hangját, vannak, akik hamisnak, őszintétlennek találnák. Az a nagy és dicső múlt, amely a Szegedi Napló mögött áll, azok a nagy és dicső nevek, melyek a szép múlt folyamán ennek a lapnak hasábjain felragyogtak és tündököltek, – olyan momentumok, melyekről ma kell nekem itt megemlékeznem; az a becsületes, meg nem alkuvó, harcos politika, melyet az utóbbi hónapokban ez a lap folytatott, viszont olyan momentum, a melyet a reménytelenség látszatának aggodalma ellenére is hangsúlyoznom kell.

Céltudatos volt ez a lap, és következetes, erős akaratu és jóhiszemű. Ezt kell mindenekelőtt hangsúlyozni. Egyetlen ideált tűzött maga elé: a keresztény és nemzeti Nagymagyarország eszményét és minden sorában, minden gondolatában ezt az eszményt szolgálta és igyekezett előbbre vinni. Hogy eredményesen-e, avagy hatástalanul, azt én nem állapitom meg, én csak hihetem azt, hogy becsületes szavam nem hangzott el a pusztában kiáltó hangjaként.

Hogy miért kell ennek a lapnak megszűnnie – erre a természetszerűen feldobott kérdésre nem az én hivatásom válaszolni, az őszinte és leplezetlen válasz nyújtása itt a kiadóm feladata, és ő meg is fogja adni a választ. De azért nekem is meg kell emlékeznem a lap megszünésének egyik okáról, amely – legalábbis rám nézve, aki a sajtóban nem látok mást, mint hathatós segítő eszközt a haza újjáépítésének nagy munkájában – vigasztaló és a régi becsületes harcos elpihenésének fájdalmára enyhítő gondolattal. A Szegedi Napló egyelőre betöltötte a feladatát; amit tőle vártak, amit a lappal magam el akartam érni, az elvégeztetett. Az ujság fentartása ma tetemes áldozatokba kerül, különösen akkor, ha lelkiösmeretlen és unfair konkurrencia ellen atavisztikus adottság következtében fegyvertelen valaki; az áldozatok pedig kötelezettségszerűek, amig nélkülözhetetlen ügy érdekében hozzák meg azokat, de értelmetlenek, ha közömbös dolgokért áldoznak fel mindent. A Napló egyelőre betöltötte hivatását és elpihen. Ha szükség lesz rá, ha hallatnom kell megint a szavát – mint Napoleon gránátosa a sírból, – fegyveresen ébred, hogy védje a hazát, a magyar igazságot, a keresztény és nemzeti ideált.

Szilassy Cäsar. dr.

Hivatkozások

Kosáry Domokos (szerk.): A magyar sajtó története II/2. 1867-92. Akadémiai Kiadó, Bp, 1985.

Lengyel András — Sípos József: Közlemények. In: Magyar Könyvszemle 108.évf. 1992. 4.szám [1]

Sajtómúzeum: A Szegedi Napló [2]

Képek a szegedi sajtó történetéből [3]
Az oldalt készítette: Faragó Zsófia

Uj Fővárosi Lapok (1897)

ujfovarosilapok

Megjelenés: 1897. június 20. (I. évf. 1. szám)

Előzménye: Fővárosi Lapok irodalmi napi közlöny

Főszerkesztő: J. Virág Béla

Beköszöntő:

A merénylet

Mert merényletet követtek el az ellen a közönség ellen, mely három évtizeden tul nélkülözhetetlen szükségét érezte egy szépirodalmi napilapnak, mely ápolja a művészetet, irodalmat és közli az eseményeket olya alakban, hogy mindenkinek kedves olvasmány legyen. Merényletet követtek el azzal, hogy nem engedték a Fővárosi Lapokat visszavezérelni régi nemes nagy hivatásához, melyet mint az intelligens magyar családok lapja évtizedeken át híven töltötte be, és politikai okokból beakarták olvasztani egy másik politikai hírlapba, hogy így az én volt előfizetőimre is ráerőszakolják a másik napilap által szolgált politikai nézeteket, felfogásokat és elveket. Kalmár szellemmel áruba bocsátották az előfizetőket és politikai okokból megakarták ölni Magyarország egyetlen szépirodalmi napilapját. Ebben az alkuvásban, ebben a merényletben nekem nem volt részem. Húsvét óta vezettem a Fővárosi Lapok irányát. Emlékezetes napon vettem át a szerkesztést, mert akkor temették édesanyámat. Azzal az erős szándékkal, mely anyám ravatala mellől ide parancsolt e lap élére, azzal igyekeztem e régebben végtelenül szeretett ujságot vissza vezérelni abba az irányba, melylyel a közönség becsületét kivívta. Ezt akarták megakadályozni. Akkor tervezték ezt ellenem, a mikor lapom olvasóköre rohamosan megnövekedett. Akkor, a mikor örömmel tért vissza a régi lobogóhoz Magyarszág minden komoly irodalmi munkása és ezer oldalról jövő elismeréssel jutalmazta törekvésemet a magyar intelligenczia. A megingatott társadalmi rend vértanui, a magyar nők, buzgó lelkesedéssel fogadták ujból lapomat és országos mozgalom készült megindulni, hogy az erkölcsmételyező szemérem rontó hírlapok helyett a család asztalán ismét a Fővárosi Lapok foglalják el régi helyüket. Ezt a törekvésemet akarták meghiusitani. De nem sikerült nekik. Nem is fog sikerülni soha! Akadtak magyar főurak, a kikből – ezer ráfogás daczára – sem veszett ki az a nemes öntudat, hogy nekik kötelezettségeik vannak a multból is, a jövőben is a magyar irodalommal szemben és első szavamra oly tekintélyes összeg gyűlt össze néhány főurnak kezdeményezésére e magasztosabb czélra, hogy az uj Fővárosi Lapok megjelenése minden eshetőséggel szemben – továbbra is biztositva van. Munkatársaim lelkes csapata lehetővé teszi, mindnyájunk egész tehetségének latbavetésével, oly kiváloan szerkesztett ujság megjelenését, mely kifogja elégíteni olvasóink legkényesebb igényeit. Az uj Fővárosi Lapoknak született munkatársa minden magyar író. Mélyen tisztelt olvasóinkon van a sor, hogy döntsenek sorsunk felett. A ki igaz híve, pártfogója az irodalomnak, nyujtsa felénk segitő kezét. Segitsen visszaállitani az ideált, melynek talapzatát megrugdosták a kalmárok, s hófehér köntösét besározta a kufár szellem. A feltámadás ünnepén bontottam ki először zászlómat, s azt ma Urnapján még magasabbra emelem még fenebben logogtatom: Tisztességet az irodalomban, Becsületet a politikában, Kölcsönös tiszteletet a közéletben! Lehetetlen, hogy a becsületes törekvést el lehessen buktatni, hogy elbukni engedje az a közönség, mely mindig hü támogatója volt minden jobb ügynek Lehetetlen, hogy cserben hagyjon az a közönség, mely oly nemes vágygyal várta a jobbat és oly buzditóan támogatott a jobbért való küzdelemben. Lehetetlen, hogy tőlem forduljon el a közönség, csak azért, hogy azokat támogassa, a kik első tettükkel megfosztják egy illuziójától, kitépik a mult nagy idők egy előemlékét és megölik a mestert, a ki irányt, nemes fölfogást, szépért való lelkesedést, nemzetért való rajongó szeretetet nevelt sziveinkben. Apáink hagyták ránk örökbe Tóth Kálmán örökségét, anyáink nevelték bennünk iránta a kegyeletet, ifju korunk minden poézisa hozzáfüzödik. Mindezt megtagadnuunk nem lehet. Hiszem és vallom, hogy a közönség mellém áll, bizom benne, hogy öügyem diadalra jut és a 34 esztendős történelmi nagy mult után az uj Fővárosi Lapok Tóth Kálmán és Vadnay Károly szellemben ujult erővel küzd majd mindama nemes czélokért, melynek zászlóvivője volt a multban. Ha akadtak nemes férfiak, a kik nagy áldozatok révén megtudtak menteni, föltudták eleveniteni ezt a lapot, nem hagyhatják el azok, a kiknek szivéhez nőtt, a kiknek mindennapi barátja volt ez előt, oly hosszu évek óta. Rosszul számitott az, a ki pénzen akarta megvásárolni, alattomban megejteni a magyar intelligenczia szine-javát és saját hiveinek megfogyot táborát ilyen közönséges módon akarta megnövelni, mert engem e támadásnál legyürhettek, de a zászló ujból magasan lobog s a ki hive volt eddig, visszatér hozzá. Mélyen tisztelt előfizetőim! Holnap kerül kezeik közé az uj Fővárosi Lapok-nak általam kiadott és szerkesztett legájabb száma. Fogadják szeretettél s nem mutassanak ajtót annak, a ki tán divatosabb mezben éveken át szivesen látott vendég volt a háznál. Nem a forma teszi a lapot, hanem a tartalom. Új Fővárosi Lapok czimen nagy gonddal összeállitott, a család benső meleg hangjához méltó hangon irott, müvészi és irodalmi igényeit teljesen kielégitő, a régebben oly szeretettel dédelgetett mintára szerkesztett ujdonság pártolását kérem, most a változó félév küszöbén A ki megtagadja mindazt, a mit mondtam, – forduljon el tőlem. Én nem vetek rá követ, de épen ezért bizalommal és reménnyel néz a jövö elé mindig szolgálatkész igaz hivük.

J. Virág Béla

Utolsó szám: 1897. július 31. (I. évf. 35. szám)

Főszerkesztő: J. Virág Béla

Elköszönő: nem található

Megszűnés oka: Megváltozott az újság címe: Fővárosi lapok és Uj fővárosi lapok: szépirodalmi napilap
Készítette: Sándor Emese

Szinházak és Mulatók (1899)

szinhazakesmulatok

Első szám

Az első szám nem maradt fent, épp ezért, ha volt is beköszönő szöveg, az ismeretlen.

Története, jellemzői

Jellemzők:

A Szinházak és Mulatók egy kilenc számot megért budapesti napilap volt. 1899. május 6-tól május 16-ig működött. Egy szám két oldalas volt, egy krajcárba került. Színházi programot közölt szereposztással, és rövid leírással, habár viccek és apróhirdetések is szerepeltek benne.

Mérete: 40 cm.

Noha a lap első száma nem található meg az archívumban, minden egyes számában ezt a tájékoztató szöveget közölte le:

“A n. é. közönség szives figyelmébe! A >>Szinházak és Mulatók<< napilap magában foglalja az összes fővárosi szinházak és városligeti szinkörök teljes műsorát; azonkívül az uj darabokból az első napokban szöveg kivonatot is hoz. Egyes szám ára 1 kr. Kapható a fővárosi és az összes városligeti dohánytőzsdékben, valamint az összes szinházak előtt álló elárusitóknál.”

Az alábbi intézmények műsorait közölte:

  • Magyar Királyi Operaház
  • Vigszinház
  • Magyar Szinház
  • Nemzeti Szinház
  • Népszinház
  • Dalos szinház
  • Magyar Müszinkör

Hirdetés:

Az újságba hirdetést is lehetett feladni. Egyszeri közlésnél az alábbi díjak voltak megállapítva:

  • “1/4 hasáb – 4 frt
  • 1/2 hasáb – 8 frt
  • 3/4 hasáb – 12 frt
  • 1 hasáb – 15 frt”

Politikai hovatartozás: A lap nem foglalkozott politikával.

Szerkesztőség, munkatársak

A szerkesztősége a “VII. Damjanich u. 28A III em.” címen volt, a felelős szerkesztőt Hlavacsek Ottónak hívták.

A kiadó címe: “VII. Aréna-út 7B”. A nyomda Löblovitz Zsigmond nevén volt.

Utolsó szám

Az utolsó szám, ami fennmaradt 1899. május 16-án jelent meg. Elköszönő szöveg nincs, a megszűnés oka ismeretlen.

Források

Szinházak és Mulatók c. napilap I. évfolyam 2-9. szám, OSZK Mikrofilmtára: FM3/7479 jelzet

Lakatos Éva: Magyar színházi folyóiratok bibliográfiája (1778-1948), OSZMI, Budapest, 1993, 153. o.

 

A lapot készítette: Boros András

Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Szabad Szó (1893-1897)

Képes politikai napilap

I.évfolyam 1.szám: 1893. május hó, Budapest

Megjelenik naponkint

Mellékletei: Koszorú 1893-1897, Kalapács 1893-1897

Szerkesztőség és kiadó hivatal: VI. Aradi utcza 8.

Beköszönő:

Szabad Szó

Lapunk címében benne van, a mit akarunk. A népek vezérlő csillaga: az igazság; az igazság oszlopa: a szabad szó. Ezredéves mult áll a hátunk mögött, s ha ennek a nagy mult történeteinek lapjait forgatjuk, tanulság nyomában tanulság lép, a melyek intő táblaként emelkednek fel előttünk. Nem csoda hát, hogyha most, mikor a századok küzdelmei után folytatjuk azt a nagy utat, a melyet a végzet elénk szabott, magunkba szállva elmélkedünk ezek előtt az intő táblák előtt. Olvassuk a bevésett igéket. Lelkesülve pillantunk vissza azokra a történetekre, a melyektől nem csak a mi szívünk gyúl lángra, hanem kalap-levéve áll előttük az egész mvelt világ. De a sok tanulság között mégiscsak azért lelkesülünk leginkább, mely azt mondja: mindent a népért, semmit a nép ellen. A nemzetek boldogságának titka ebben az egy mondatban rejlik, s mi a „Szabad Szó” czímű napilapunkat ennek a mondatnak jeligéje alatt indítjuk meg. Ennek az igazságnak megvalósításához nem kell eget verő tudomány, csak józan ész. Annyi józan ész, amennyit az Isten jókedvében csöpögtetett a magyar ember agyába. Nem kell ehhez óriások ereje, csak érző, testvériesen szerető szív, olyan szív, mint a milyen a mi népünk keblében dobog. S mégis mily nehezen megy a hatalmasok fejébe ez az egyszerű tudomány! Nem egyszer esett meg, hogy tudatlanul kinevették ezt az igazságot. Bilincsekbe verték a népet a helyett, hogy magukhoz ölelték volna, mert azt hitték, hogy a népet csak az ő szolgálatukra alkotta a teremtő. Elnyomták a szabad gondolkodást, mert azt hitték, hogy csk szolga-lelkekre építhetik az ország az állam fundamentumát. Hát aztán mi volt a vége ennek az oduban-teremtett tudománynak a vége? Az, hogy egy darabig csak tűrt meg szenvedett az a nép, de lassankint lerázta magáról a szorító békót, s míg az ő kimeríthetetlen új életre támadt, a békó lehullott, s darabjait a porral együtt szórta szét a szél. Mert hát hiába küzd az ember az ellen, a mit a teremtő keze alkotott. Ha a földbe hulló mag fölé kő kerül, a durva kő el akarja folytani a csírát. De hiába nyomja a nyers erő, a nap sugara megmelegíti a földet, addig-addig duzzad magában az a kis csíra, addig-addig keresi az utat míg rest nem talál, s az ég derültjétől kicsalt növényből terebélyes fa támad. A terebélyes fa gyökerei pedig letúrják magukról a rájok nehezedő követ. Hiába akarja az ember megakasztani azt, a melyet a nagy alkotó elvégzett! Ha a legkisebb fű úgy van teremtve, hogy szabadság éleszti, világosság növeli, akkor az az ember, a kit az isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, nem élhet szabadság nélkül, nem lelkesülhet a sötétségért. Ismerve ezt az igazságot, a „Szabad Szó” lelkesülten fog küzdeni a nép jogait biztosító szabadságért és főleg lobogtatni fogja azt a fáklyát, a melynek világossága mellett kitündöklik az igazság. Küzdeni fogunk annál inkább, mert bensőnkben átérezzük, hogy mikor az Úr a teremtés napján elhangoztatta: „legyen világosság”, ezt a világosságot annak az embernek adta, a kitől származott a nép. Nem egy, de száz és ezer bajoknak kútforrása volt és ma is az, hogy mesterkélt csűrés-csavarással ferdítik el az igazságot. Pedig az a magyar nép tiszta bort szeret önteni a poharába, s nem jár a dűlős, kacskaringós úton, mikor a sima egyenesen járhat. A „Szabad Szó” az egyenes úton halad, s nem riad vissza az igazság kimondásától, sőt elsősorban azt tűzi ki feladatául. Ezért bennünket nem köt le sem hatalom, se párt, se felekezet, se semmi befolyás, ha nem a míg lelkesültséggel fogjuk üdvözülni azt a bárhonnan jövő törekvést, a mely a nép boldogítását tűzi ki czélul, s ép oly kérlelhetetlenül támadjuk azt a törekvést, a mely a nép boldogságát koczkáztatja. Mi, kiknek a bölcsője a nép között ringott, ismerjük a nép örömét, és baját, s ezt ismerve tántoríthatatlanul küzdünk a nép java mellett. Akarjuk azt, hogy a sokat meghasonlott magyar hazának népe a magyar nemzetiségi eszmékben megerősödve és egybeforrva lépjen be az uj ezredéves életbe. Hamisíthatatlanul és teljes mértékben akarjuk megvalósítani a szabadságharcz dicső eszméit, a melyeknek e három szó a koronája: szabadság, egyenlőség, testvériség. Küzdeni fogunk a mellett, hogy annak a nagy tehernek, a melytől már is görnyed a nép, egyszer valahára vége szakadjon. A kik igazgatják az állam szekerét, ne csak arra nézzenek, hogy mennyit rakhatnak rája, hanem ara is legyen gondjuk, hogy milye erő huzza, milyen erő birja. Ősei leszünk a közigazgatás és igazságszolgáltatásnak, s bárhol azt tapasztaljuk, hogy törvény helyett önkény, igazság helyett jogtiprással fizetik meg a népnek áldozatkészségét, mindig felemeljük tiltakozó szavunkat. Ép azért akárhonnan eredjen a jogos panasz, lapunk hasábjai a panasz előtt nyitva állnak. A „Szabad Szó” a nép lapja, s ebben a lapban legerősebb fegyverét fogja találni a nép azok ellen, a kik érdekeit sértik. Legőszintébb elismerését fogja a nép viszont e lap után kifejezni azoknak, akik az ő javára törekszenek. Bizalommal fordulunk tehát a magyar néphez, midőn a „Szabad Szó” –t megindítjuk. Hisszük, hogy a „Szabad Szó” visszhangra fog nála találni és nem csak méltányolni fogja azokat, a törekvéseket, melyeket magunk elé kitűzünk, de azok sikeres kivívásában támogatni fog bennünket.

A „Szabad Szó” szerkesztősége
Utolsó szám: V.évfolyam 302.szám, 1897. október 31., vasárnap, Budapest

Szerkesztőség és kiadó hivatal: VI. Aradi utcza 8.

Megszűnés oka: ismeretlen

Leköszönő szöveg: nincs

 

Készítette: Fazekas Gyöngyi

Repülő Hirlap (1893)

repulohirlap

Ingyenes napilap

Első szám: Budapest, 1893. március 18., szombat

Felelős szerkesztő: Gosztola Márton, kiadó: Székely Gábor

Beköszöntő:

A „Repülő Hirlap” E czim alatt a mai napon egy teljesen új irányt követő és legfőképpen a közönség szolgálatára rendelt napilap indul meg hazánk fővárosában. E sorok már bevezető sorait képezik e lap jövendő életének s pár szóban itt adjuk tudtára a közönségnek azon czélokat, melyek felé igyekezünk, midőn szolgálatába állunk. Lapunkat a vásárló publikum számára megbízható és lelkiismeretes irányban szertűkrévé ohajtjuk tenni mindazon bevásárlási forrásoknak, a hol lehetőleg jutányos árban jó árut lehet beszerezni. Hogy e czélunkat elérhessük nem bocsátjuk lapunkat feltétlenül rendelkezésre minden hirdetőnek, hanem csupán olyan hirdetést veszünk fel ez irányban szerkesztett rovatainkba, a mely czégeket jó lélekkel ajánlhatunk a közönség figyelmébe. Hirdetéseket közlünk lehetőleg minden irányban, ugy, hogy a közönség kivánalmainak minden tekintetben eleget tehessünk s egy összekötö kapcsot igyekszünk képezni a közönség és a kereskedelmi világ között. Hogy anyagi áldozatok árán tesszük meg erre nézve a kezdeményező lépéseket, midőn több mint 100, 000 példányban szétosztjuk a közönség között a Repülő Hirlap mutatványszámait, de hisszük, hogy áldozataink megtermik a maguk gyümölcseit s a közönség, mely tájékozatlanságában sokszor van kitéve a zsarolásnak és rászedésnek, lapunk utján megtalálja majd a szökséges czégek lajstromát. A Repülő Hirlap azonban nem csupán hirdető ujság, hanem minden olyan eszközzel rendelkezik, a mi a hirlapolvasó közönség igényeinek kielégitésére szükséges és épen ez a készültségünk az, a mi a Repülő Hirlapnak még a külföldi hasonló vállalatai felett is előnyt ad. Hirdetési rovataink mellett tért adunk hasábjainkon – rövid, velős kivonatban – minden olyan eseménynek, mely a hirlapi feljegyzésre érdemes. Ujdonsági rovatunk vezetésével nagy gondot fordít szerkesztőségünk arra, hogy a napilapok reggeli és esti kiadása közti időnek minden nevezetesebb eseménye közölhető legyen és igy anélkül, hogy a többi napon a napilapokkal konkorrálni akarnánk, olvasóink másoknál hamarabb értesülhetnek a legujabb hírekről.

Ingyenes napilapunk kitunó előnyeit a következőkben világitjuk meg: Gondoskodtunk oly összeköttetésről, hogy a külföld délig történő minden nevezetesebb hire lapunkban benne legyen. De nemcsak a külföld, hanem a belföldi és különösen fővárosi legujabb hireknek beküldését biztositottuk, beleértve a rendőri sajtóiroda, a törvénykezés különböző helyein és az országgyűlésen déli 12 óráig történtek közleményeit.

Az érdekelt közönség megtalálja lapunkban a szokásos utmutató részeken kivül a déli tőzsdei zárlatot. Lapunk szerencsésen megválasztott megjelenési ideje folytán méltán mondhatjuk a jelentékeny tényezőket a Repülő Hirlap eddig még egyedüli kiváltságának. Irodalmi rovatunkban a publiczisztikus részen kivül érdekes és vonzó népirodalmi közleményeket, tárczákat, költeményeket, stb. közlünk s igyekezni fogunk, hogy lapunkat e téren is mindig azon a szinvonalon tartsuk, a melyet a müvelt közönség jóizléssel megkövetel.

Szóval programmunkat négy pontban foglaljuk össze:

A Repülő Hirlap hirdetési rovata azon áruczikkek annoncáit foglalja magában, a melyekre a közönségre legnagyobb szüksége van s melyek minden verseny mellett a legjobbak és legolcsóbbak.

A Repülő Hirlap ujdonságai és irodalmi rovata felöleli mindazt, a mi a népért szolgál.

A Repülő Hirlap minden nap délben, hétfőn pedig korán, a reggeli órákban jelenik meg és –

a Repülő Hirlap-ot mindenki ingyen kapja meg. A mai nappal közönségünk elé bocsátjuk a lap első számát.

A „Repülő Hirlap” szerkesztősége és kiadó hivatala
Utolsó szám: I. évf. 4. száma az utolsó, mert 5. szám hiányzik: 1893. márc. 22.

Szerkesztő: Gosztola Márton

Elköszönő írás: nincs

Megszűnés oka: nem ismert
Studniczky Katalin