Budapesti Ujság Estilap (1896)

budapestiujsagestilap

Próbaszám megjelenése: 1896. október 22.

Első szám

Próbaszám: 1896. október 22.

Tervezett megjelenés: 1896. november 14-től évfolyam nélkül, naponta

Felelős szerkesztő: J. Virág Béla

Megjelenés és ár:

– naponta délután 3 órakor, ünnep- és vasárnapokon délben 1 órakor. Kapható : Budapesten minden hírlap-elárusító helyen, vidéken 3 krval a vasúti állomásokon, ahol újságot árusítanak.

– előfizetés: Budapesten házhoz hordva egy hóra 1 korona, negyedévre 3 korona, vidéken egy hóra 70 kr. negyedévre 4 korona

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest VIII. kerület Práter u. 44

Beköszönő szöveg:

E bemutatószám csak érdekelt felek számára készült és azért kérjük azt ugy fogadni es megorizni mintha kézirat vagy magánlevél volna, mely nyilvánosság elég nincsen szánva. – a szerkesztő

Ne csapja össze két kezét uram, hogy ismét új hirlappal, még pedig estilappal állunk ön elé. Hallgassa meg bemutatkozásunkat és ön a kezét fogja nyújtani felénk. Czímünk: Budapesti Ujság Estilap. Tervünk a következő: Budapest ma már nagyváros, mondhatnánk: világváros, ha ez ma nem gúnynak volna szava. Lakosainak száma túl jár a 700 ezren. És a hogy minden tekintetben fejlődünk, úgy fejlődött az izlés és igény is, mely keresi a fényűzést és szórakozást. Most építjük a hatodik nagy színházat és az utóbbi években több oly fényes berendezésű mulató és szórakozóhely épült, hogy bátran megirigyelhet bennünket ezért a vén Európa. De fejlődtünk magyarságunkban is. Még élnek ugyan az öregek, a kik inkább hajlottak a német szó felé,vagy nem is bírták a magyart, de mellettük felnőtt és folyton nő az új nemzedék, mely nyelvében érzelmeiben magyar. Régi megszokásból, téves nézetekből szórakozó helyeink ma még szívesebben kultiválják a német irányt de ez csak rövid ideig tarthat már. Feltartóztathatatlanul jön a magyar szellem és helyet foglal a régi csarnokokban. Győzelme könnyű lesz. A vállalkozók vagy tulajdonosok nem kötik magukat éppen a német nyelvhez. Azoknak mindegy, hogy oroszul, franciául, németül vagy magyarul folynak-e nálunk az előadások. A fő, hogy azoknak a közönségük legyen. Ők szivesesen adnak helyet a magyar nyelvnek, ha a közönség is úgy kívánja. Hisz már most is tapasztalhatjuk, hogy a legnémetebb előadásokat magyar élczek tarkítják. Az előadó művészek és artisták érzik legjobban, hogy a közönség mit kíván. Ma még a szórakozóhelyek tulajdonosait és bérlőit a német nyelvre kényszeríti az a szomorú körülmény is, hogy az előadáshoz szükséges apró szindarabok, komikus jelenetek, kuplés és dalok kizárólag német nyelven voltak meg. Magyar nyelven ritkán jelent meg valami jó, a többi selejtes munka volt és hasznavehetetlen. De jönni fog az idő, a mikor a jeles magyar írók ezt a zsánert is fel fogják ölelni és tömegesen írják majd a közszükségletnek megfelelő munkákat, a melyek nem csak pótolni, de felül is fogják múlni a külföldről importáltakat. Ugrások nincsenek. Az átalakulás lassan meg fog történni oly arányokban, a hogy azt a közönség kívánni és a lehetőség engedni fogja. Addig csak hadd szidják Önöket mások. Mi az Önök érdekeit fogjuk ápolni. Tisztázni fogjuk Önöket az alól a vád alól, hogy germanizálni z alól a könnyelműen odavetett rágalom alól, hogy bécsi szemetet hoznak a nyakunkra. Mert ez nem igaz, az énekes kávéházakban és mulatókban alkalmazott száz és száz művész és artista kötött alig van néhány, a ki bécsi. A többi magyar vagy külföldi. Ezzel szemben áll az a tény is, hogy hasonló műerőket inkább mi szállítunk külföldre és főleg Bécsbe, nem ők Budapestre. Az a végelgyegülésben szenvedő Bécs, nemhogy exportálnak, sőt inkább importál, mégpedig Budapestről. Primadonnákat, szinésznőket és komikusokat, a hogy azt a közelmúlt számos esete biztosítja. Mi szembe fogunk szállani azzal az álszemérmes felfogással, hogy az esti szórakozó helyek rontják az erkölcsöt. Nem igaz. A közerkölcs csak ott romlik, ahol a természetes hajlamokat és vágyakat mesterségesen, bürokratikus rendeltekkel elnyomják. Hisz ott van mindenütt a rendőrség küldöttje a ki őrködik az erkölcs és a törvény felett. A nagyvárosok népe sokat dolgozik és azért mulatni szórakozni akar. Senkinek sincs jussa Őt ebben meggátolni. Oly nehéz terheket viselünk a város és álllam részéről, hogy a gond ugy is lenyügőzi kedélyünket és még az esti szórakozásunk elé is akadályokat akarnak gördíteni? A budapesti szórakozó helyek tágasak szellősek. Az előadott dolgok magasabb nivón állanak, mint Bécsben vagy Berlinben. És ha mindenütt keressük a szabadságot, mért ne legyen szabadabb a hang, a szó is ezeken a helyeken. A ki nem kívánja, ne menjen oda. Szomorú volna, ha a mai viszonyok mellett mindenki nem találná meg a szórakozó helyet, mely kedélyének szivének izlésének és vágyainak legjobban megfelel. Oly sokféle irányu, oly különböző programmú mulató helyek mellett ez lehetetlenség. Ha módot nyujtunk a közönségnek hogy válogasson, akkor meg is fogja találni a magának valót. De ebben velünk Önöknek is közre kell működniük. Bontsák ki a lapot és a belső két oldal tiszta képét adja majd annak, hogy mit akarunk a közönség elé vinni. Mindent! Tessék választani! Törekvésünk az, hogy a közönség napról napra megtalálhassa minden Budapesti mulató és szórakozó hely teljes aznapi programját, hogy biztosan tudhassa hol mit nyujtanak neki. Azért hangoztatjuk hogy minden programot, mert a kitűzött czélt csak igy tudjuk elérni. Van aki családostul vacsorálni akar zene mellett, ellenben más éneket is kíván. Az ifjuság mást óhajt mint a középkorú férfi és ismét mást az öreg. Ez keresi a különlegességet, az a bizarrt, ez a zajt, az a csendesebb helyet. Nőkkel másféle helyre megyünk, mint nélkülök, de egészen eltér ezektől az a hely ahová a családapa serdült leányait szeretné magával vinni. A katonatiszt mulatsága elüt a hivatalnokétól és a jogász másutt keresi szórakozását, mint a táblabíró. És éppen ezért kell minden programmnak együtt lennie, hogy mindenki kénye szerint válogathasson. Erre pedig a reggeli ujság nem olyan alkalmas, mint a délutáni s a közönség örömmel fogadná ezt és gyorsan megszokná. De nyernek vele a szórakozóhelyek tulajdonosai és bérlői is. Hogy? Ma minden szórakozó hely hetenkint többször és 8-10 lapban kénytelen hirdetni az egész programmot nagy helyen drága pénzen, ha azonban a napi programmot egy biztos helyen találja a közönség és a vállalkozó csakis az ujdonságokkal hirdeti a többi lapokban, legalább a felét megtakarítja annak, a mit eddig költött de mégis több haszna van a hirdetésből és jobban czélt ér. Eddig nagy előszeretettel keresték fel hirdetéseikkel Önök a német estilapot s ez a magyar közönségnél esetleg visszatetszést szült. Ha most magyarul is megtalálja azt, amit eddig csak németül kapott, uj közönséget hódítanak s így is megtérül e csekély kiadás. Nemcsak a mi, hanem az Önök érdeke is megköveteli, hogy jól fontolják meg a mondottakat, s ha igazunk van, akkor – nyujtsák kezüket.

TÖRTÉNETE

Indulása és megszűnése

Megjelenésének hátteréről nincs információnk. Felelős szerkesztője J. Virág Béla, neve az 1893-ban indult Telefonhírmondó kapcsán lehet ismerős, ahol igazgató-szerkesztői pozíciót töltött be. A Budapesti Ujság Estilap 1896. november 14-re tervezett megjelenése végül nem következett be, legalábbis nincs hozzáférhető későbbi szám (habár Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára c. könyvében a lap megszűnését 1922. május 27-re datálja). 1896. november 20-án, tartalmilag azonos próbaszám indult Budapesti Ujság néven. Lényegi változás nem történt, a Budapesti Ujság Estilap szerkesztősége a az Estilap tartalmát közölte újra, a különböző rovatok sorrendjének módosításával. A Budpesti Ujság sem mutatkozott sikeresebbnek, azonos néven az sem működött tovább.

Egyedi jellemzők

A lap érdekessége, hogy az ars poeticájuk nem éppen következetes. Politikai napilapként definiálják magukat, ám az újságon belül inkább programajánlókat találunk. Az azonos tartalmú Budapesti Ujságra szintén ez jellemző.

Olvasói

A terv szerint huszonötezres példányszámmal jelentek volna meg, célközönségnek pedig a lap tartalmát adó budapesti programajánlókból kiindulva a főváros lakosságát célozták meg.

Munkatársak

“A szerkesztőség, mely a Budapesti Ujságot szolgálni fogja hüen, bátran és függetlenül a közönség érdekét elismert tehetségü irók és hirlapirokból fog alakulni, a felelős szerkesztő J. Viráh Béla a Telefon-Hirmondó volt igazgató-szerkesztője lesz. A munkatársak közül felemlítjük: Sziklay János, Zilhai Gyula, Papp Zoltál, Szávay Gyula, Pongrátz Béla, gr. Vay Sándor, Sebestyén Andor, Kürthy Emil, Zsoldos László, Kereszty István, Gausz Viktor és Veress Sándor urakat. külföldi tudósitóink és levelezőink vannak: Bécsben, Fuchs Móritz, a Neue Freie Presse munkatársa – Berlinben, Oszkar von Krücken a jeles iró, – Párisban, Albert Florence a kiváló publicista, – Londonban, Smith Viktor a volt angol képviselő, – és New-Yorkban, Stein Lajos a hivatalos sajtóiroda tagja.”

Politikai hovatartozás

A próbaszámban leírtak szerint független lapként indult volna.

Felhasznált irodalom

Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet 1848-1918, Corvina Tudástár, 2008

Buzinay Géza: Kis magyar sajtótörténet, Haza és haladás alapítvány, 1993

Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára 1873-1950, Argumentum kiadó, 2000

Fülöp Géza: Sajtótörténet, sajtóismeret, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993

Szabadbölcsészet: A távíró és a telefon [[1]]
Az oldalt készítette: Guttray Móni

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s