Dátum (1989-1990)

datumimage001kep_16

Dunántúli napilap

Dunántúli kiadás (Baranya, Fejér, Somogy, Tolna m. + Budapest)

Országos kiadás (Baranya, Fejér, Somogy, Tolna, Zala, Budapest, Baja)

1989. május 5. – 1990. április 14.

I/0. szám: 1989. április 25

Mutatványszám–válogatás az első 50 számból (1989. júl 1?)

Országos kiadás 1989. szept. 14.–1990. március 2: Mutatványszám

 

ALCÍMEK

1989 ápr. S most dologra – Dunántúli napilap

1989 jún. S most dologra – Szabadelvű politikai napilap

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1989 Dátum Lap- és Könyvkiadó Rt.  Bába Iván, h: Eördögh Bertalan, Töttős Gábor
1990 Czakó Sándor h:  Töttős Gábor. Felelős Kiadó: Bába Iván

Kezdetek

  • Mutatványszám: 1989. április 25., kedd
  • Első lapszám: 1989. május 5., péntek
  • Szerkesztői: Bába Iván főszerkesztő, Eördögh Bertalan és dr. Töttős Gábor főszerkesztő helyettesek.
  • A lapot kiadja: A Dátum Lap— és Könyvkiadó Rt. napilapja. A lap a Szekszárdi Nyomda Vállatnál készült.

A beköszöntő szerkesztőségi szöveg

Beköszöntő

Adomány ez a nap mindannyiunk számára, furcsa adomány.

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy engedéllyel bíró, bejegyzett független politikai napilapot fogunk indítani, valószínűleg bolond képzelgőnek hittük volna. Adomány hát ez a nap, az Isten, a sors, a történelem adománya. Lapunk elindulhat a maga társadalomalakító útjára.

A Dátum — politikai napilap kíván lenni. Bele akar avatkozni a magyarságot és Magyarországot érintő ügyekbe, hatni akar a helyi és központi politikai döntéshozatali mechanizmusokra, bírálni akar és támogatni, leleplezni és segíteni. A Dátum mögött nem áll politikai szervezet, párt vagy egyesület. A Dátum kiadója a Dátum Lap— és Könyvkiadó Rt. Ilyen értelemben a Dátum az első valóban független napilap. A lap igyekszik semleges maradni a különböző politikai alakulatok közötti vitában, teret biztosítva valamennyi számára. Semlegessége azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne a szó nemes értelmében elkötelezett. Mi, akik a lapot útjára bocsájtjuk, elkötelezettjei vagyunk a politikai, társadalmi és gazdasági reformnak, elkötelezettjei vagyunk a nemzeti önbecsülés eszméjének, elkötelezettjei vagyunk az európai jogrendnek, a liberális piacgazdaságnak, az egyetemes emberi jogoknak. Semlegességünk tehát “aktív semlegesség”. A Dátum teret biztosít mindazoknak a gondolatoknak, véleményeknek, eszméknek, melyek a fenti értékek szellemében keresik a jobbat, a szebbet.

A Dátum — regionális napilap. Szekszárdon szerkesztjük és négy megyében — Tolnában, Baranyában, Somogyban és Fejér megyében —, valamint Budapesten terjesztjük. Regionális de nem provinciális! A régió sorsa elválaszthatatlan az ország, a nemzet, sőt Európa sorsától. Mélyebben, részletesebben a régió problémáival kívánunk foglalkozni, de úgy, hogy e kérdéseket beillesszük az országban zajló folyamatokba. Az országos és helyi események ugyanis nem ellentétei, hanem meghatározói egymásnak, még akkor is, ha ennek gyakran éppen az ellenkezőjét véljük látni. A budapesti “reformszóáradat” és a “nem mozduló vidék” — egyazon érem két oldala.

Eszményünk az alulról építkező társadalom, egy olyan berendezkedés, amelyben a kisközösségek demokratikus feltételek között maguk választják meg elöljáróikat, amelyben a falvak, községek akarata ugyanannyira érvényes és erős, mint a megyei vagy központi akarat, ahol a döntések ott születnek az emberek közelében — mert hiszen róluk döntenek. Olyan társadalomért akarunk dolgozni, amelyben a köz, a politikai élet tere maga a lakóhely közössége, amelyben mindenki beleszólhat a készülő döntésekbe. Meggyőződésünk, hogy Magyarország akkor lehet korszerű európai országgá, ha fel tudja építeni ezt az alulról felfelé növekvő, demokratikusan összerendezett társadalmi és politikai struktúrát.

Egy induló lapnál — napilapnál is — óhatatlanul elhangzik a kérdés: kinek írjuk a lapot? Az ilyen — és hasonló kérdésekre mindig nehéz válaszolni, s a válasz többnyire lapos közhely. Kikerülni mégsem lehet. A Dátum egyrészt tájékoztatni kívánja olvasóit mindarról, ami a régióban, az országban s a világban történik, másrészt — a saját eszközeivel — cselekvésre bírni. Azoknak írjuk a lapot, akik többet s jobban szeretnének tudni mindarról, ami körülöttük zajlik. Mi sem szólhatunk majd másról, mint a többi napilap, mert az események adottak. De talán értékelhetjük másképpen azokat, kimelhetjük más oldalaikat, vonhatunk le más következtetéseket. S meg is fogjuk tenni. Lapunk tehát mindenkihez szól, aki nem elszenvedúje, hanem alakítója kar lenni életének, aki változtatni akar saját sorsán, aki “bele akar szólni saját belügyeibe”. Ehhez a magatartáshoz, ehhez a hajlandósághoz, ehhez a kszséghez nyújtunk segítséget — a magunk eszközeivel — amennyire erőnkből telik.

A lapgazdák és a lap szerkesztői nevében köszöntöm a Kedves Olvasót, s hívom, tartson velünk, gondolkodjunk és cselekedjünk együtt. Mer a sok szó, a nagy szóáradat közepette ideje a problémák mélyére nézni.

Kossuth Lajossal szólva mondjuk hát együtt:

“S most a dologra.”

Bába Iván főszerkesztő

A Dátum

A dunántúli napilap mutatványszáma 1989. április 25-én kedden, első száma pedig 1989. május 5-én pénteken jelent meg. A Szekszárdi szerkeszésű, dunántúli politikai napilap zászlajára tűzte a politikai függetlenségét. Ahogy a főszerkesztő Bába Iván a mutatványszám beköszöntőjében írta “A Dátum mögött nem áll politikai szervezet, párt vagy egyesület…. Ilyen értelemben a Dátum az első valóban független napilap.”(Bába 1989) Szándéka ellátni az olvasót “pontos, tárgyszerű információkkal, tényekkel, ismeretekkel” (Bába 1989/2). A lap anyagi helyzetéből kifolyólag a Dátum Rt. veszi át a kiadást. A lapon feltűnő keretezett szöveg: “szabadelvű politikai napilap” is jelzi a mind kiadásában mind szemléletváltásában bekövetkezett változásokat.

Szerkesztői stílusát tekintve “aktív semlegességben” határozzák meg céljukat: a klasszikus újságírói szerepek közül a tárgyszerű, objektív tájékoztatás révén tudatosítani kívánják az olvasóikat a körülöttük zajló történésekről, és ennek révén kívánják őket aktivizálni. Ezt tükrözi a lap mottója is, amely az első számtól az utolsóig olvasható a lap címe alatt Kossuth Lajos szavait idézve: “S most a dologra.”

Az információbirtoklás sajátos monopóliuma az enyhüléssel, és a rendszerváltás idéjében már megszűnt, és “szűnőben van az információterjesztés monopóliuma is.” (Bába 1989/2) Az állítás a kezdeti szándék, a teljes politikai függetlenség fényében nyer többlet jelentést. Ahogy a mutatványszámban Bába Iván mondja: “A Dátum — regionális napilap. Szekszárdon szerkesztjük és négy megyében — Tolnában, Baranyában, Somogyban és Fejér megyében —, valamint Budapesten terjesztjük. Regionális de nem provinciális!” (Bába 1989) Később, 1989. szept 14-től megpróbálkoznak az országos kiadással, mely révén már Baranyában, Somogyban, Tolnában, Zalában, Fejér megyében, Budapesten és Baján terjesztik.

A Dátum megszűnése

  • Utolsó lapszám: 1990. április 14., szombat (II. évfolyam, 87. szám)
  • Szerkesztője: Czakó Sándor. főszerkesztő-helyettes dr. Töttős Gábor (külpolitika)
  • A lapot kiadja: A Dátum Rt. magánkiadásban.
  • “A részvénytársaság igazgatósága úgy határozott, hogy amíg folynak a lap érdekében kezdeményezett pénzügyi tárgyalások, addig a DÁTUM megjelenését felfüggesztik.” (Czakó 1990) A lap azóta sem jelent meg újra.

A lap utolsó számának rovatai

  • Nagyvilág
  • Magyarok künn és honn
  • Hazai Dolgaink
  • Gazdaság
  • A kultúra világa
  • Gyermekeknek
  • Napról napra
  • Hirdetés
  • Sport

Az elköszöntő szerkesztőségi szöveg

Húsvéti üzenet

Utunk eddig nagyon göröngyös volt. Most pedig meg is szakad. A részvénytársaság igazgatósága úgy határozott, hogy amíg folynak a lap érdekében kezdeményezett pénzügyi tárgyalások, addig a DÁTUM megjelenését felfüggesztik. Hogy mennyi időre? Nem tudják, nem tudom.

A falak még állnak védve kiskirályokat, sztálinista oligarchiákat, régi és új összefonódásokat, melyek mind vírusos betegség szövődményei nyomorítják harmadkis hazánkat. A falak még állnak, s mi — Ady szavait kölcsönözve — a “Lehetetlent nem tudtuk lebírni”.

Pörölyeink pihenésre ítélvék — szörnyű tehetetlenség — holott a falak még állnak. De tán nem volt hiábavaló egyéves munkánk, mit e torz építmények ellen mi is folytattunk, s nem volt hiábavaló a tekintetben sem, hogy visszatérésünkig kérhetjük kitartásunkat, remélhetjük hűségünket.

Tisztelt Olvasónk! Bízunk sorsunk jobbrafordulásában, s abban, hogy mielőbb Önökkel együtt szolgálhatunk abban a temérdek munkában, ami megújhodásunkban mindannyiónkra vár. Nem lehet feledni, a falak még állnak és újabbak épülnek.

A falak még állnak. A tenger háborog, de a végtelen vizeken Jézus lépte jár, alant sebesen úszik a nagy hal, gyomrában Jónás a szent üzenettel… Húsvét van. Krisztus feltámadott. Hála légyen!

Szekszárd, 1990. április 14. Czakó Sándor

Hivatkozások

  • Bába Iván, (1989) Beköszöntő, Dátum. 1989. április 25., kedd, 1.oldal
  • Bába Iván, (1989/2) Mert válaszolni kell, Dátum. 1989. május 5., péntek, 1. oldal
  • Czakó Sándor, (1990) Húsvéti üzenet, Dátum. 1990. április 14., szombat, 1.oldal

 

Történet

Az alapítás. „1988-ban, amikor a pártok egymás után alakultak, egy magáncég jogásza, Dr. Fényes László az MDF [szekszárdi] szervezésén dolgozott. Nekik szükségük lett volna saját helyi napilapra, mert a már létezőben ők nem jelenhettek meg. De ez lehetett rádió is, újság is. Először megyei regionális lapban gondolkodtunk. Fényes László megtalálta azt, aki a lelke lett pénzügyileg is és eleinte tördelésben is: Dr. Károly István, aki a Babits Kiadót vezette Szekszárdon. Az ő pénzéből, gépeivel és nyomdai hátterével indult a lap. A lapot csak be kellett jelenteni az Oktatási és Művelődési Minisztériumnak és regisztrálni kellett. [i]

Az első főszerkesztő Bába Iván volt. Őt az akkori szekszárdi kisgazda megyei elnök ajánlotta. [ii]

A szerkesztőségben kezdetben 5-6-an voltunk újságírók; a legjobb újságírókat próbáltuk elcsábítani a megyei Népújságtól. A szerkesztőségben mindenki onnan jött. A legnagyobb időben 10-12 ember volt a szerkesztőség tagja. Töttős Gábor – szintén lapalapító – főszerkesztő helyettes lett, de korábban nem újságíró volt.” [iii]

Furcsa indulás. „Megbíztunk egy pesti PR-marketing céget, hogy építsék föl a Dátum bejelentését. Ők horribilis pénztért azt találták ki, hogy ne tudjon róla senki, hanem suttogó propagandaként terjedjen el, mert az olyan izgalmas lesz és mindenki tiltott gyümölcsként jut hozzá, és ez milyen marha jó lesz, és mindenki ezt fogja keresni. Ez nem jött be. A megszokást is nehéz volt megváltoztatni (a megyei Népújság évtizedes előfizetésének hagyományát), a semmi reklám miatt kevesen tudták.” [iv]

„Az első mutatványszámot szerkesztettük volna, én voltam ott; előző nap betettük a páncélszekrénybe [a kész anyagokat] és másnapra az egész szőrén-szálán a zárt páncélból eltűnt. Mindenki újraírta, amit tudott, ezért az első szám is csúszott. Az egész keserű humora az volt, hogy mikor megjelent, akkor éjjel-nappali porta volt, hogy lehessen látni, hogy valaki figyel ránk.

Akkor még semmi nem volt biztos a rendszerváltásról: fogalmunk sem volt, mi lesz. Ha azt mondják, hogy másnap mindenkit összeszednek, a hangulatban ez is benne volt. Egy esetben épp szerkesztettem a lapot, amikor a telefonon a BBC magyar adása jelentkezett, hogy most jönne az interjúért, amit Bába megígért neki, és amiről nekem elfelejtett szólni, én meg egyedül szerkesztettem a lapot. 10 perccel később kész volt a nyilatkozat, a BBC le is adta a lapról, hogy mi ez a Dátum, hogy jelenik meg, milyen lehetőségei vannak – ebben valószínű, hogy Bába Iván kapcsolatai is benne voltak.

Terjesztés. „Tolna, Baranya, Somogy és Zala megyében terjesztették a lapot, szerény eredménnyel. Szekszárdon annyit el tudunk érni, hogy volt néhány előfizetőnk, ott voltunk minden standon és rikkancsok is vitték a lapot; ők sok olvasót szereztek. Ezért lehetett eladni, aki vitte, dicsérte a lapot. Rikkancsok csak Szekszárdon voltak, 1-2 ember rapszodikusan, köztük pl. az egyik szerkesztő lánya. Az idő sürgetett, mert mindenki érezte, hogy aki első, az visz mindent, így hitték legalábbis. E miatt a sietség miatt előkészületlenül indult a lap, hatalmas lelkesedésből.  De a példányszám azt mutatta, hogy ebből nem fogunk megélni. Az első számokat 20 ezer példányban nyomták ki. Eleinte néhány száz, majd néhány ezer fogyott el.” [v]

„A terjesztés bonyodalmasan ment” Amikor „betörtünk Budapestre”, 1000 példányban. kelt el a lap. Másnap már 2000 példány kelt el, a harmadik. napra eltűnt a postászsák. Viták voltak a Postával (szép csendesen nehezítették a dolgunkat).  Mentek példányok a határon túl is.

A vidékiség. „Aki Pesten nincs jelen, az nincs jelen, ez volt egy kitörési lehetőség. A vidékiség miatt borzalmas hátrányban voltunk, mert minden Pesten történt akkor is. Más felült a villamosra, nekünk ez kétórás utazás volt minden alkalommal. A hírek, hátterek nagyon nehezen jutottak el hozzánk. Ami Pesten természetes, hogy felhívom a havert, nálunk ez nem működött. Nem volt ilyen kapcsolatrendszerünk.” [vi]

Kezdetben nem volt MTI sem[vii]. „Szekszárdon egyetlen vonal volt telefonra, faxra és számítógépes küldésre. Ez akkor lett fontos, amikor a nyomda már Budapesten volt: a letördelt anyagokat gépen küldtük Budapestre és volt, hogy Pestről kaptunk anyagokat.” [viii]

„Az MTI le- és visszajuttatásával is gond volt. Többször azért úszott a lap, mert a vonal olyan gyenge volt, hogy nem tudtuk szétküldeni a lapot. Az első lapszámot még Szekszárdon, de aztán már Pesten  nyomtatták. A nyomda felé Szikra nyomdába vonalon ment az anyag.”[ix]

„A nagy gondot az okozza…., hogy este fél nyolckor van lapzárta; .. hiszen fél egykor Pesten már expeditálásra készen kell állnia  a Dátumnak. .. Számítógépről juttatjuk el a szöveget az Athenaeum Nyomdába: öt perc egy oldal továbbítása. – mondta Bába István 1989-ben.[x]

Egyedi vonások. „A 800 ezres Népszabadság mellett akkor estek le a nagy lapok 2-300 ezerre. Konkurálni tördelésben nem tudtunk, a tartalommal lehetett előfizetőket szerezni. A mi lapunk az országos lapok piacán totálisan szokatlan volt, keményen bírálta az akkori rendszert és ez tetszett a közönségnek. Az MDF-közeliség a tartalomban nem volt jellemző, de Fényes is otthagyott minket. A Dátum ellenzéki volt – nem kötődött semmihez. Hogy független, az  benne volt az impresszumban, bár Károly Pista marhaságnak tartotta a függetlenséget.”[xi]

„A lap azokat akarta képviselni, akik kimaradnak a többiből. Többször
több politikát is támogatott, de nem elkötelezetten, pl. a  Nemzeti Kisgazadapártot. De szívesen jöttek a legkülönbözőbb oldalról, minden rendszerváltó pártból volt egy képviselő, pl  Gadó György (SZDSZ) aki itt kezdte, egészen Kisgazda államtitkárig.”[xii]

„A cseh 1000 szó nálunk jelent meg először, mi közöltük először a berlini falnál agyonlőtteket, az egyetlen lap volt, mely közölte, hogy lesz páneurópai piknik és hogy ez mi lesz… Emellett rendszeresen közöltünk kényszerből vagy sem, de a hivatalos elképzelésen kívül eső anyagokat is – hírforrásaink gazdagabbak voltak és egy idő után mindenki tudta, hogy hozzánk mindenféle elképzelést elhozhat és azt közölheti, és volt hogy bíróság elé is kellett állnunk.”[xiii]

A megszűnés: „A lap végig veszteséges volt [ez egy napilap első éveiben természetes – HH], a  cég saját pénze elfogyott, hirdetés mindig nagyon kevés jelent meg.” [xiv]

 

Az első választás idején, amikor már látszott, hogy rendben mennek a dolgok, úgy tűnik, hogy a lap „betöltötte hivatását”: először úgy volt, hogy (anyagi okból) „fölfüggeszti a megjelenést”. – nagy ráfizetést produkált ez a lap. Ahogy a helyzet átértékelődött, rögtön látszott, hogy a vonalak széttartanak. Már nem volt rá igény, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, mindenki saját erejét próbálgatta, ahelyett hogy egy közös lett volna. [xv]

„A megszűnés fő oka szerintem az volt, hogy Károly Pistának valamiféle amerikai kapcsolataival a Chicago Tribune képviselőivel találkoztak, akik nem zárták ki, hogy belépnek a magyar lappiacra. Legalábbis mi így tudjuk, hogy ők felajánlották az együttműködést: megveszik a lapot, színes nyomdát csinálnak stb. Emiatt először csak „szüneteltették” a lapot. [1990. április 14-én][1] jelent meg az utolsó lapszám, szabadságra mentünk, mondván hogy nyár végén újrakezdjük, augusztus végén folytatjuk. Pletykák vannak arról, hogy mi miatt nem jött össze az üzlet. Az amerikaiak mindenesetre nem adtak pénzt és nem vettek nyomdát; hivatalosan augusztus végén szűnt meg a munkahelyünk.” [xvi]

„Pesten és Tolna megyében fogyott a legtöbb, de ez csak ráérzés. Volt tehát visszajelzés, keresték a lapot, nagyon hiányzott az akkori lappiacról, utána jött a Kurir, a Mai Nap, a Pesti Hirlap stb., de ezek nem voltak jobbak,  mint a mienk. Sokáig kérdezgettek, hogy miért nem megy tovább.” [xvii]

„A lap megszűnte után senkit sem vettek vissza a megyei laphoz, pedig voltak próbálkozások, Töttös Gábor az egyetlen, aki azóta is ott dolgozik. Az újságírók nehezen helyezkedtek el ismét; egyikük ma a Népszabadság külsőse. Az utolsó főszerkesztő  nyugdíjba vonult és könyveket ír, volt, aki Pécsre ment, mások rádiózni mentek. Én [Wagner Dezső] nem is dolgoztam újságíróként azóta sem, az üzleti életbe mentem.”[xviii]

Utóélet. „[Hogy a Dátumnál dolgoztam], kevés presztízst jelent. Aki emlékszik rá, azt mondja, hogy máig hiányzik az a kritikai szemlélet, az a  látásmód, ami ott volt. Tamási Jánosnak volt egy jó mondása, a sajtótörvényről volt szó akkoriban: lehet, hogy ő is úgy hallotta, hogy a sajtótörvénynek egy mondatból kéne állnia, nem szabad hazudni[2]. Mi ebben még hittünk annak idején. Aki nem elfogult híve volt az előző rendszernek, annak tetszett. Tényleg próbáltuk az igazat írni. Pista [Károly István], aki az egésznek a lelke volt, és akinek a pénze „bánta”, nagyon fiatalon, 39 évesen meghalt. Még a tördelésbe is beszállt, amíg a srácok megtanulták. A legérdekesebb az lenne, hogy miért nem ment tovább, mert abból még nagy durranás lehetett volna, de Pista tudja, ki kivel tárgyalt, ő viszont már nem él. A megszűnés előtt már 17–18 ezer példányban fogyott el a lap; 20 ezer fölött már önfenntartó lett volna. [xix]

 

[1] Az eredeti interjúban 7-e szerepel; ez tudtommal téves adat

[2]  Eredetileg Deák Ferenc mondása

[i]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[ii]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[iii]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[iv]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[v]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[vi]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[vii] Töttős Gábor, szóbeli közlés, 2008. dec. 8.

[viii] Töttős Gábor, szóbeli közlés, 2008. dec. 8.

[ix]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[x] Udvarhelyi András: Országos napilap – Szekszárdról. Magyar Sajtó, 1989/24

[xi]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[xii] Töttős Gábor, szóbeli közlés, 2008. dec. 8.

[xiii] Töttős Gábor, szóbeli közlés, 2008. dec. 8.

[xiv]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[xv] Töttős Gábor, szóbeli közlés, 2008. dec. 8.

[xvi]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[xvii]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[xviii]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

[xix]  Wagner Dezső, szóbeli közlés, 2009

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s