Delejtű (1871-1872)

delejtu

Névváltozat: Haladás

Története

Az alkotmányos parlamenti politika válsága hozta létre az 1872-es választások előtt a Delejtű című napilapot. A lapot a válság megoldására a liberális alkotmányosság továbbfejlesztése útján megoldást keresők csoportja támogatta. A liberális szellemiségű Delejtű első száma 1871. december 21-én, csütörtökön Pázmándy Dénes laptulajdonos szerkesztésében jelent meg. A létező pártoktól független, új, liberális-polgári csoportosulás számára kívánt hírlapi fórumot biztosítani. A kísérletet a polgárság szimpátiával kísérte: Tömösváry László, a megszűnt Kereskedelmi és iparközlöny című hetilap szerkesztője a Delejtűvel kárpótolta előfizetőit, mert úgy látta, hogy abban a pillanatban ez a lap képviseli leginkább a polgárság érdekeit. A szerkesztőség a Thonet-udvarban rendezkedett be. A nyomtatás a Légrády testvérek Könyv- és kőnyomdájában készült. A Delejtű irányítói – Károlyi Ede gróf és Pázmándy Dénes – kezdetben a vezető pártok reformhajlandóságú professzionista politikusainak, többek között Podmaniczky Frigyes és Prónay Pál báróknak az együttműködésére számítottak, amikor később ezek nem csatlakoztak hozzájuk, a politikától távolabb álló szakértelmiségiek bevonására is sor került. A választások közeledtével önálló programmal léptek fel. Ennek sajtóbeli kifejtésére 1872. március 19-én Haladás címmel új lapot adtak ki, amely a megszüntetett Delejtű helyébe lépett. Az új lap szerkesztője is Pázmándy Dénes lett. 1872. március 19 -1872. június 29-ig tartott az újság élete. A lap Haladás néven a választások lezárultával beszüntette megjelenését. 1872. július 2-án Borostyáni Nándor irányítása mellett újra felvette a Delejtű címet, de teljes részvétlenségtől kísérve rövid idő után végleg megszűnt. A kiadótulajdonos Büchler volt. Az Első magyar egyesített könyvnyomdábannyomatott. Mindkét időszakban megjelent minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon.

Első periódus, I. évfolyam, 1. szám

1871. december 21. csütörtök
“Olvasóinkhoz
Mi akar a Delejtű lenni? Nemde ez a kérdés merül föl olvasóink ajakán? Komoly pártlap lesz-e, mint nagy politikai lapjaink, hogy foglalkozzék, a közjogi kérdéssel, közölje az országgyűlési tudósítások végtelen hosszúságú kivonatait és adjon temérdek külföldet? – avagy olyan lap lesz-e, mely néhány párisi közlönyhöz hasonlóan csupán csevegni akar majd mindenről, össze-vissza, de mindig élénken és mulattatón?
A „Delejtű” mindkét irányt fogja egyesíteni magában. Lesz benne a komoly politikából is mindenkor annyi, hogy a magyar olvasó teljesen tájékozva legyen a kiválóbb hazai és külföldi kérdések iránt.
Függetlenek vagyunk minden irányban, függetlenek leszünk tehát meggyőződésünk és véleményünk nyilvánításában is. Szabadelvűek vagyunk minden kérdést illetőleg, szabadelvű szempontok fogják tehát befolyásolni tehát politikai ítéletünket mindenkor.
Magyarok vagyunk minden ízünkben, magyar nemzeti politikát fogunk hát követni eltántoríthatatlanul. Ez a politika biztosítja csak fajunk nagy nemzeti jövőjét és hazánk állami függetlenségét. És mert ez vérré vált meggyőződésünk, nem fogunk ismerni kíméletet mindazzal szemben, a mi káros, hátrányos vagy ellenséges egy valóban magyar nemzeti politika kifejlődésére nézve. Igazságosak és méltányosak akarunk lenni mindenki jogai és igényei iránt e hazában, de mint magyarok van bátorságunk azt hinni, hogy nem kegyelemből, hanem elvitázhatlan jog folytán gyakoroljuk a suprematiát e hazában.
Hogy beláthatatlan terjedelmű országgyűlési tudósításokkal és száraz politikai fejtegetésekkel nem fogjuk próbára helyezni a „Delejtű” olvasóinak türelmét, mert csak köszönetet és elismerést vélünk aratni az olvasó közönség azon részétől, mely szereti a változatosságot, a rövidséget s a beosztás élénkségét.
Az országgyűlésnek mindazonáltal is elég terjedelmes fog szentelni a „Delejtű”. A tárgyalások kivonatán kívül hozni fogunk minden érdekesebb ülésből apró tollrajzokat, jellemezve a vita befolyását, a kiválóbb szónokok beszédeit, és elbeszélve egyet-mást a folyosók s a buffet napi titkaiból. Összeköttetéseink egyáltalán biztosítékul szolgálnak olvasóinknak arra nézve, hogy a politika coulissái mögül nem egy érdekes apró leleplezést fog közleni a „Delejtű”. Gondoskodtunk róla, hogy Értesüléseink czím alatt külön rovatot nyissunk, melyben mindig a legfrissebb híreket találandja az olvasó, a politika és a társadalom köréből.
A társadalmi élettel és mindazzal ami vele összefügg egyáltalán kiterjedt mérvben akar foglalkozni a „Delejtű”. E tekintetben lapunk „par excellence” társadalmi közlöny lesz. A főváros és a vidék szociális érdekei, melyekről politikai napilapjaink meglehetősen mostohán gondoskodnak, a „Delejtű”-ben meleg fölkarolásra fognak találni. Irányczikkben, tárczában és csevegésben leggyakrabban a magyar társadalmi élet árny- és fényoldalaival akar foglalkozni a „Delejtű”. Ugy fogjuk lefényképezni ezen életet, a mint magunk előtt látjuk, önhízelgés nélkül, és kendőzetlenül, de soha kíméletlenül.
Mondjuk-e, hogy Magyarország fővárosának mindennemű érdekei buzgó pártfogóra fognak akadni lapunkban? Ép azért, mert át vagyunk hatva Buda-Pest világvárosi jelentőségétől, következetesen oda akarunk működni, hogy a magyar főváros minden tekintetben fölemelkedjék a nyugati nagy metropolisok polgárosodásának, fejlettségének és külcsínjának színvonalára.
Barátunk azért mindenki, a ki a főváros anyagi és szellemi előrehaladásáért becsületesen küzd és fáradozik; – de ellenségünk következésképp mindenki, ki egyik vagy másik téren útját akarja állani Buda-Pest e nagyjelentőségű fejlődésének. A fővárosi ügyek és érdekeknek azért tág tért akar fölajánlani a „Delejtű”. Erélyes, tiszta, független, fáradhatatlan kezekben akarjuk látni e város ügyeinek vezetését, miért a községi élet terén szereplő cotteriák és cliquek bennünk természetesen ellenfeleikre fognak találni. Mint a fővárosi érdekekkel kiválólag foglalkozó lap, a „Delejtű”, a független polgárságot akarja támogatni becsületes törekvésében. Közgazdasági rovatunkba kitűnő gond és figyelem lesz fordítva. Iparkodtunk e tekintetben ugy intézkedni, hogy a „Delejtű” a lehető legpontosabban, leggyorsabbban és legterjedelmesebben legyen tudósítva a helybeli és külföldi börzékről, pénzpiaczokról, stb. E rovatunk az olvasóra nézve a német lapokat; mert közgazdasági híreink tudósításaink alaposságra, hitelességre és gyorsaságra nézve vetekedni fognak bármely német lap értesüléseivel. Pénzintézetekkel és kiváló kereskedelmi vállalatokkal szőtt összeköttetéseink folytán azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy híreinket a legközvetlenebb forrásból meríthetjük.
A tanulságos mulattató olvasmány mindenkor bőven lesz képviselve a „Delejtű” hasábjain, a miről ugy tekintet rovataink változatosságára eléggé tanúskodik. Az élénk és elmés csevegés lesz az a genre, melyet lapunk leggyakrabban fog cultiválni. Eredeti levelezőink egyelőre Bécsből és Párisból lesznek, de figyelemmel kísérjük mindazt, a mi világrészünk kiválóbb városainak társadalmi életében történik. Magvas és szórakoztató tárczaolvasmány mellett – melyben a bel- és külföldi irodalom kiválóbb termékei mindenkor be lesznek mutatva, nagy figyelmet fordítunk más jelentékeny rovatokra is, melyek közül csak a Nemzeti színészet és Irodalom és művészet rovatokat emeljük ki, melyek vezetése avatott kezekbe van letéve. Törvényszéki csarnok czímű rovatunkban a bel- és külföldi törvényszéki termek kiválóbb érdekű tárgyalásait és bűneseteit fogjuk közölni.
Főtörekvésünk oda lesz fordítva, hogy egy valóban hiányt pótló, tartalmas és élénk napilapot adjunk a magyar közönségnek, melyben egyaránt fel fogja találni olvasmányát a politikus, a kereskedő, az üzér, a birtokos, a divathölgy s a művész. Írtunk mindenről, mindenkinek. Ez jelszavunk és irányadó szempontunk.
PEST., 1871. decz. 20.
A „Delejtű” szerkesztősége”

Első periódus, utolsó szám, II. évfolyam, 71. szám

1872. március 17. vasárnapi számában adja olvasói tudtára a szerkesztő a változásokat: “A Delejtű legközelebbi száma kedden, március 19-én Haladás czím alatt jelen meg. A Haladás orgánuma a reform- vagy középpártnak, mely Haladás-párt nevet vett fel. A mi a Haladás tartalmát illeti, gondoskodni fogunk, hogy a komoly rész mellett a mulattató olvasmány is képviselve legyen.

Pázmándy Dénes”

1872. március 19-június 29-ig Haladás néven létezett az újság.

Második periódus, II. Évfolyam, 1. számaként folytatódik

1872. július 2. kedd
“Olvasóinkhoz
Le roi est mort, vive le roi! – A Haladás meghalt, éljen a Delejtű!
Ha jelenleg spártaiak és nem magyarok lennénk, hát elég lenne programunk vagy beköszöntőnek az a lakonikus fölkiáltás is, melylyel az imént voltunk bátrak éljent kiáltani saját feltámadásunkra. Mert hát nálunk – mi tűrés, tagadás benne – mindig gyanús szemek kísérik egy lap születését vagy feltámadását, s az ily szaporodás nem olyan esemény, amely az új jövevény megéljenzésére bírhatná régibb életű társainkat. Mikor az isteni áldás a tizedik vagy a tizenkettedik gyermeket ülteti a szegény ember családjába, összenéznek az apával az idősebb magzatok is. Pedig hát ami irodalmunk bizony szegény család még. És főleg a journalistikában nincs arány termelés és fogyasztás közt. Aztán vannak más scrupulosok is. Mit akar, minő irányt fog követni, melyik politikai párt elveihez szándékozik csatlakozni az új jövevény? Ki szerkeszti, ki adja ki, kik támogatják a legújabb keletű lapot?
Egy csomó tarkábbnál tarkább kérdés repül át a légen, s a feleletet a collegiális és nem collegiális kiváncsiság feszülten várja az első számtól, amely megvizsgáltatik minden ízében, akár egy a tudós nagyítóüvege alatt rejlő ismeretlen csodabogár. Nem marad el sem a kritika vegyelemző szava, sem a kutató kiváncsiság bonczkése az új jövevénnyel szemben. Nous autres – mi hírlapírók fecseghetnénk erről valamicskét.
Lám, hogy nem vonhatjuk ki magunkat a beköszöntő cikk megírásának kényszerűsége alól, mert hát azzal, hogy feltámasztjuk a Delejtűt, mégsem indokolhatnánk a meggyőződést, mely szilárdul hiteti el velünk e lap fölelevenítésének szükségességét.
Aztán – megvalljuk készséggel – a Delejtű sokkal rövidebb ideig állott fönn, semhogy elhatott volna az olvasó közönség tágabb köreibe vagy hogy teljesen otthoniassá tehette volna magát azon téren, melyet működése alapján elfogadott. Oly uj lapokra nézve, melyek a már létező napiközlönyök chablonja szerint szerkesztetnek, könnyü az irány eltalálása – miután járt utakon haladni nem mesterség. Nem ugy a Delejtűre nézve, amely nálunk egy teljesen uj genre megalapítását tűzte ki elejétől fogva. És azért hadd mondjunk el egyet-mást lapunk céljának jellemzésére.
Politikus nemzet vagyunk par excellence – s áldjuk Magyarország geniusát, hogy megajándékozta népünket ez annyira kidomborodó jellemvonással. Mert jobbáraaz államügyek iránti érdeklődésnek, a politikai szenvedélynek köszönhetjük azt, hogy nem vesztünk el a balsors korszakainak csapásai alatt, hanem fönntartottuk hazánk államiságát, nemzetiségünket és alkotmányunkat, nagyobb csorbák nélkül. Amely napon megszünnék politizálni a magyar ember az kezdetét jelölné nemzeti megsemmisülésünknek. Csak érdeklődjünk hát továbbra is hasonló szívóssággal állami, önkormányzati és közösségi ügyeink iránt, ebben rejlik egyszer-mindenkorra legbiztosabb garantiája nemzeti jövőnk és fennmaradásunknak. De egy életképességét érző nemzetre nézve a politika nem lehet egyedüli és kizárólagos érdek. Az angol kétségkívül semmivel sem rosszabb politikus nálunknál, és azért a legpraktikusabb reformer, a legszámítóbb kereskedő, legtalálékonyabb iparos, a legmerészebb tudományos buvárló s egyúttal házi körében a legnagyobb komforttal berendezett ember a világon. Ne feledjük hát el azért a politikai élet sajgása között, hogy közművelődési, társadalmi, irodalmi és művészeti érdekei vannak minden előretörő nemzetnek, és hogy ezekkel nem törődni annyit tesz, mint paralyzálni a legsikeresebb politikai tevékenység eredményeit. A politikai ügyek iránti érdek feszültségben tartja ugyan folyvást a közszabadság, a hazafiság s az alkotmányosság húrját, amely olyan élénken rezeg minden hazafi keblében, de erőt és növekvő szívósságot e hurnak csak a közművelődés terjedése, más szóval egy igazán művelt magyar társadalom kölcsönözhet.
E meggyőződésünkből kifolyólag önként következik az, hogy a Delejtű elsősorban nem politikai, hanem társadalmi lap leend. Hisz ha a pártpolitika hullámzó tengerére akarnánk bocsátkozni, akkor nem volna értelme e lap feltámasztásának, mely előbbi léte alatt sem űzte egyedüli hivatásképen a politikát. De meg van ama előnyünk a nem politikai lapok fölött, hogy mig azokhoz hasonlóan terjedelmesen foglalkozhatunk a közművelődés, az irodalom, a művészet és főleg a társadalom általános érdekeivel, és tért nyújthatunk mellékesen a szépirodalomnak is, egyúttal megvilágíthatjuk a politika életbevágó kérdéseit főleg amennyiben azok kapcsolatban állnak társadalmi érdekeinkkel. Biztosítjuk olvasóinkat, hogy a reformügyeknek nálunknál buzgóbb barátja és szószólója senki sem leend, és hogy a kezdeményezés e téren – lapunkban mindíg megérdemelt elismerésre fog akadni. Amint a politikában nem ismerünk absolut tekintélyt, ugy az irodalmi téren se hajolhatunk meg egyesek vagy cotteriák befolyása előtt, hanem nyilatkozni fogunk mindenkiről és mindenről, ama részrehajlatlansággal, melyet lapunk teljesen független helyzete biztosít. Eltávolítani a salákot, ostorozni a nyegleséget, corruptiót, humbugot egyáltalán az álczivilizatio kinövéseit – amelyek most minden téren oly szembeötlők – nevetségessé tenni a fölfuvalkodott arrogantiát, amely ott van a hatalom hivatalszobáiban ugy, mint az irodalomban – ez leend egyik fő feladata a Delejtű ama rovatainak, melyeket több kiváló nevű külmunkatársunk fog váltakozva értékesíteni dolgozataival. Röviden a Delejtű ellenőre kíván és fog lenni a közügy minden mozzanatának.
Kitűzött irányunk jellemzésére ennyi elég lesz – e lap tartalmát illetőlegsemmi kedvünk sincs szokásos ígéretek fölsorolásába bocsátkozni. Hadd tanuskodjék önmaga életrevalósága mellett – ez ugyis többet fog bizonyítani a legmerészebb ígéretnél. Szerkesztők”

Második periódus, utolsó szám

1872. július 21. vasárnap.

Rovatok, hírtípusok

  • – Tárcza
  • – Karcolatok
  • – Értesüléseink saját levelezőinktől
  • – Párisi apróságok
  • – Hírharang
  • – Az Országházból
  • – Levelezés
  • – Irodalom és művészet, pl: Helene: novella Turgenjew Ivántól, melyet folytatásokban közölt a lap (1-52. szám)
  • – Irodalmi Szemle, Ábrányi Emil írásaival
  • – Színházi programok
  • – Magyar Lloyd, a Pesti áru- és értéktőzsde hivatalos árjegyzéseivel
  • – Hirdetések
  • – A 28. számtól Tutti Frutti rovat indul, mely könnyed, humoros, adomás.
  • – A 2. periódusban közlekedési- és vasúti menetrend is megjelenik 1 oldalban.

Szerkesztők, munkatársak

  • – Pázmándy Dénes laptulajdonos és főszerkesztő
  • – Ábrányi Emil, aki egy ideig a Napló irodalmi rovatát irányította számos irodalmi és politikai lap munkatársa és rendszeres cikkírója lett (így például munkatársa volt a Fővárosi Lapoknak, a Hatala Péter-féle Szabad Egyháznak, a Delejtűnek és a Haladásnak, de dolgozott az Alföldnek, a Vasárnapi Újságnak, a Figyelőnek, az Ellenőrnek, az Egyetértésnek
  • – Lőv Tivadar, főmunkatárs. A Pester Montagsblätter felelős szerkesztőjeként is dolgozott.

Források

A magyar sajtó története 1848-1892. Szerk.: Kókay György; Kosáry Domokos–Németh G. Béla, Bp, Akadémiai, 1985.

Delejtű I-II. évfolyam.

Reklámok

Delejtű (1871-1872)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s