Első szám: 1872. március 17.
Utolsó szám: 1872. december 5.
Felelős szerkesztő Kemény Gábor.
Szerkesztőség: Papnövelde utca, 7. szám, 1. emelet
Beköszöntő szöveg
A korunk az 1867-es kiegyezés által nyert alapon foglal állást Ragaszkodik az alaphoz határozottan és őszintén, és ragaszkodni fog annál határozottabban, és őszintébben, mennyivel komolyabbá és ravaszabbá lesz a támadás, melyet ez alap ellen intéznek Ez alapon forrnak és forrtak össze Szent István koronájának szétesett országai ismét egy birodalommá. Ez alap adta meg hazánknak az önállást, független és felelőst kormányt, az önálló pénzügyet Ez alapon támadt a birodalom, mely a nemzetnek ismét fegyvert adott a kezébe a honvédség intézményében. Ez alapon lett szövetségesünkké a birodalom azon része, melyet mindig ellenségünknek tartottuk, mert békében kizsákmányolt, harczainkban mindig szemben állt velünk. Amit ez alapon nyertünk az egészen sajátunk, az valóság. Mióta ez alapon állunk, a nemzet életének az a korszaka, melyben joga van elég, de nem élvezhette, szabadsága is volt, de munkája a Sisiphus kövének sorsára volt kárhoztatva – egészen a történelemé lett. Megnyertük a cselekvés szabadságát, hazánk az lesz, mivé fiaink akarata és képessége fogja tenni. A pálya megnyilt, mindenki versenyezhet a haza szolgálatában. A “Korunk” feladatának tekinti buzdítani és támogatni minden jó akarót és képességet e versenyben. De lesz bátorsága szembenézni azokkal, akiknek hiúsága és tehetségtelensége zavarja a becsületes szándék és képesség versenyét. A “Korunk” mindig együtt lesz azokkal, akik nem riadnak vissza az áldozatoktól., hogy megszerezzék hazánknak azt a jóllétet, melynek forrása a nép műveltsége. A “Korunk” követni fogja mindazon politikai é s társadalmi intézményeket, melyek a népnek munkát és jóllétet, az országnak anyagi, értelmi és erkölcsi súlyt biztosítanak. Szavunkra számíthat minden érdek, melynek hivatása Szent István koronájának országai közt a kapcsolatot szaporítani, ez együvé tartozás érzését kifejteni. Ím ezekben meg van jelölve az irány, melyben a “Korunk” ezennel a siker reményében megkezdi pályáját.
Fentiekhez még a következő mondanivalónk van a tisztelt közönségnek: a Korunkat nem egy ember, vagy egy-két ember, hanem egy egész írói társaság szerkeszti, kik a főkérdésekben szorosan egyeznek ás állandóan összetartanak. Ennek természetes eredménye hogy a lap nem akar egy szűkre szorított kör közlönye lenni, hanem a közönségéé, a széles, minden oldalt magába foglaló, általános nemzeti érdek közlönye. E czélra minden oldalú összeköttetéseink lesznek Hazánk külön vidékeiről és a külföldről. Gyorsan pontosan és hitelesen igyekszünk közleni mindent, ami bent és kint hazánk viszonyait érdekli. A közelebb bekövetkező választások idejére a legkiterjedtebb összeköttetéseink vannak úgy, hogy olvasóink tájékoztatására mindent megtehetünk, amit közlekedési viszonyaink szerint napilaptól várni lehet. Kiterjesztjük figyelmünket a politikai, és közgazdasági ügyeken kívül, az irodalom és művészet ügyeire is, a politikai és irodalmi Figarók kificamodott észjárását, a hirlapírói erkölcsöket megfertőztető modorát, hangját, és idegenségénél fogva még rontóbb ízléstelenségét sem nem követjük, sem nem kíméljük. Ugyanez lesz irányelvünk minden közművelődési és társadalmi kérdésben is, a melyek lapunk keretébe szintén bele tartoznak. Lapunk nem akar minden elevenséget kizárva komoly lenni, de semmi esetben sem lesz frivol, nem akar minden szigorú ítélettől félve, körültekintő lenni, de soha nem lesz párt és iránybéli egyoldalúságból igazságtalan. Névtelenül dolgozunk, mert az eszmék értéke, és nem a nevek és társadalmi nyomatéka által igyekszünk közművelődésnek lelkiismeretes munkásai lenni. Ezek után büszkén lépünk a magyar közönség elé, hitében annak, hogy programunk betöltését, keresztülvitelét, értelme s jóakarata által, ön java és nemzetünk emelkedése érdekében elő fogja segíteni.
Leköszöntő szöveg
Nincs
Története
Alkotmányos politika válsága hozta létre az 1872-es választások előtt a Korunk című napilapot, a Delejtűvel egyidőben. A lapot Lónyay miniszterelnök körül csoportosuló “vacsorapárt patronálta”. A Korunk mutatványszámát 1872. március 17-én adták ki, felelős szerkesztőként Kemény Gábor írta alá. A lap igyekezett titkolni támogatói kilétét. Annak ellenére, hogy tagadta, hogy a miniszterelnök érdekköréhez tartozik,a sajtóban és a képviselőházban is nyíltan szóvá tették, hogy a lap kormányszubvenciót kap. Irányvonala sem hagyott semmi kétséget elkötelezettsége felől: a képviselőválasztás és a Lónyay kezdeményezte új választási törvény hírlapi előkészítésére vállalkozott. De a Korunk nemcsak a baloldallal, illetve az azt támogató társadalmi rétegekkel hadakozott, hanem a Deák-párton belül támadt ellenzékkel is. A választások előtt valóban nagy munka várt rá: „mert – mint kijelentette – nemcsak többséget kell szereznie…, hanem minden perczben szembe szállani a többség kebeléből kelt, kormány tekintélyét aláaknázó gonoszsággal”. (Korunk. 1872. május 25.) Az év közepétől egyre nyíltabban kényszerült védelmezni a nehéz helyzetbe sodródott Lónyayt az ellenzék és a Deák-párt támadásaival szemben. Még szélesebb tárgykörben is publikált cikkeket –a már megszokott konzervatív szellemben – például arról, hogy az esküdtszék intézményének általános bevezetése esetén „a tagságot igen magas qualificatióhoz kell kötni”, de egyre több alkalommal keveredett személyes intrikákba;
Megszűnés oka
Lónyay Menyhért miniszterelnök bukását követően (1872 december 5.) pedig – ezzel is bizonyítván keletkezésének valódi okát – nem jelent meg többé az újság
források
A magyar sajtó története 1705-1892
Magyar Médiatörténet 