A kiegyezést követően terjedtek el a különböző néplapok, jelenlétük azonban nem volt tartós. Kiadásuknál elsősorban a politikai szempontok voltak dominánsak. A különböző néplapok hasábjain közvetítették a független párti politikusok az elveiket.
Első lapszám: 1878. június 23.
Utolsó lapszám: 1881. április 30.
Szerkesztője: Mende Bódog (Korábban az Ellenőr és a Magyar Újság lapoknál dolgozott. 1875 óta folyamatosan szerkesztette a Nép Zászlója című hetilapot is, így 1878 után mindkét néplap az ő irányítása alá tartozott.)
A lap munkatársa volt Kende Zsigmond: 1878-tól 1893-ig
Külső munkatársak: Helfy Ignácz, Simonyi Ernő, Kubinyi Lajos, Kovács Elek, Kun Pál
Politikai álláspont: Politikai álláspontját tekintve kisebb-nagyobb áttételekkel kapcsolódott a pártpolitikához, magához a Függetlenségi Párthoz.
Első apróhirdetési rubrika (“Kishirdető”): 1878. augusztus 8. A következő kísérővel: „E rovatot olcsóságánál fogva ajánljuk üzleti jelentések, háztartási, s általán a nyilvánosságra szánt minden magánközlönyre.”
A lap első számának rovatai
- Az Országházból
- Távirataink
- Levelünk
- Hírdetések
A lap első számának melléklete
- Hírek
- Művészet
- Csarnok
- Irodalom
- Közgazdaság
- Regény
- Mindenféle
- Házasságok
- Halálozások
Rendkívüli kiadások
- 43. szám
- karácsonyi szám melléklettel
A címlap
“Megjelen minden nap és Budapesten már a kora reggeli órákban, a vidéki nagyobb városokban pedig a legelső vasúti vonat megérkezte után számonként kapható.”
Ára: 3 kr.
Budapest január 22-én tájékoztatásra
A beköszöntő szerkesztőségi szöveg:
“Rövid jelszó alatt, mert határozott elvvel bocsátottuk közre első felhívásunkat. Törekvésünkről most sincs sok mondanivalónk. A “Független Hírlap” minden egyes száma jobb tanulságot fog tenni róla, mint bármely programm, mely tőről-hegyre fejtegeti a napirenden levő kérdéseket. Nemzeti függetlenségre és polgári szabadságra törekszünk. A ki híve elveinek, aki munkásságunkban azt sorakozásra szólítjuk. E nagy elvek nevében , azon végzet teljes idő leküzdésére, mely részben már ránk nehezült, részben közelről fenyeget. Azon hármas veszedelem ellen emeljük föl intő és tájékoztató szavunkat, melyet Oroszország terjeszkedési vágya, telhetetlen kapzsisága és saját kormányzatunk gyámolatlan volt támasztott nemzeti létünk ellen. E hármas veszedelem közepette, mint világító oszlopra, a magyar nemzet egyedüli igaz politikájára mutatunk.Magyarország legyen független, önálló állam, mely minden kül beavatkozástól menten intézheti saját ügyeit. A politika, mely erre alapítja rendszerét, más nem lehet, mint magyar, mint valóban szabadelvű, a mint hogy igaz az, hogy a nemzet csak úgy lehet szabad, ha független, csak úgy lehet boldog, ha szabad. A közeli választások ismét a kezébe adják az országnak saját sorsát, hogy alkotmányos úton, magyarázkodtatás nélkül, évek hosszú sorára kimérje. Az alkotmányos küzdelem e síkjára állítjuk lapunkat, mint a magyar nemzeti függetlenség közlönyét, amellett, hogy hű tükrét fogjuk adni a kornak, mindenekelőtt pedig hazánknak, melynek boruja, derüje a “Független Hírlap” boruja, derüje lesz.”
Magyar Médiatörténet 