Igazság (1956)

1956_11_1_igazsag

Első évfolyam, első szám: 1956. október 26.

Felelős szerkesztő: Obersovszky Gyula

Megjelent: okt. 26, 27, 30, 31 nov. 1, 2, 3, 6

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Athenaeum Nyomda

Beköszönő szöveg

A Nép nevében!

A forradalom tüzében született ez a lap és a forradalmi nép igazáért akar síkraszállni. Elég volt a jóindulatú mellébeszélésből és a rosszindulatú rágalmakból! Nemcsak a nép ügyével kufárkodtak, hanem egyúttal politikai analfabéták mindazok, akik nem látják, hogy ez csak olaj a tűzre! Akik nem veszik tudomásul, vagy nem merik tudomásul venni, hogy nem fasiszta bandák harcolnak fegyverrel a kezükben a barikádok mögött és hogy nem a csőcselék segíti a legnagyobb szimpátiával és egyetértéssel ezt a harcot, hanem maga a nép. A felkelt nép, amely kezébe vette sorsának irányítását, mint már annyiszor a történelem során, mikor betelt a pohár. Eleget kufárkodtak a nép ügyével, a nép ügyétől és éppen ezért a szocializmus ügyétől is idegen politikusok. Eleget játszottak a nép ügyével és bizalmával! Eljátszották ezt a bizalmat, ne csodálják hát, hogy már csak önmagában bízik a nép. Nem fasiszta csőcselékek fosztogatnak, gyilkolnak, harcolnak az utcákon, hanem a nép politizál. Politizál fegyverrel a kezében. Radikális politika ez, de már nem tud kérni, mert minden kérése hasztalan volt. Nézzük csak józanul és becsületesen az eseményeket. Hogy is kezdődött. A tüntető tömeg egy része a Rádió elé vonult. Az ifjúság tizenhét pontba foglalt követelésének beolvasását kérte. Megtagadták, pontosabban alkudni próbáltak a Rádió vezetői. Ilyenkor azonban már nem alkuszik a nép. Megmozdult, hogy kérésének erőszakkal szerezzen erényt. Az ÁVH tömegmészárlásokon jól képzett martalócai belepuskáztak a fegyvertelen sokaságba. Vér folyt az utcán. Ártatlan emberek vére. Így kezdődött… És hogyan folytatódott? Az ifjúság első pontja a magyar néppel összhangban az orosz csapatok azonnali kivonását követelte. Hogy válaszol erre a kormány? Orosz tankokat vonultatott fel a tömeg ellen. És tovább… A tüntető tömeg egyik legsűrűbben hallatott jelszava volt: Vesszen Gerő! Hogyan válaszolt erre a párt Politikai Bizottsága? Megerősítette Gerő Ernőt első titkári tisztjében. És minderre rásütötték a sablonos, unott és elcsépelt jelszót: a néppel összhangban, a dolgozók akarata szerint. Hát nem tanultak még mindig eleget? Tanulékonyabbá kell válniuk azoknak, akik egy nép vezetésére tartanak igényt. Nem akarják még mindig elhinni, hogy a nép ellen nem lehet politizálni? Pedig nagy emberek példái figyelmeztetik erre őket. Ércbe öntött emberi nagyságok. Nézzék csak meg a Nemzeti előtt az út porában. Az egész magyar nép nevében tiltakozunk, hogy fasiszta ténykedésnek és a csőcselék garázdálkodásának tüntessék fel a forradalmi nép szent, véres harcát. Forradalom ez. Forradalom. Nem a rendszer, nem a szocialista eszmék ellen tiltakozik a nép, hanem azok ellen, akik bemocskolták, lejáratták a szocializmus magasztos eszméit. Szocializmust akar a nép, de tisztát és becsületeset. Ezért harcol elszántan, hősiesen. És ezt fogja megvalósítani, mert a népakarat legyőzhetetlen erő. Vegyék ezt tudomásul, akik az ország sorsáért felelősek és így hozzanak törvényt. Mi is azt mondjuk: elég volt a vérből, elég volt az öldöklésből és a pusztulásból. Ennek azonban nem a nép akarata ellen hozott rendeletekkel és határozatokkal lehet véget vetni, hanem a nép követelésének azonnali és fenntartás nélküli teljesítésével. Ezt várjuk és ezt követeljük a nép nevében!

Története és jellemzői

Az Igazság az ’56-os forradalom hatására alakult meg, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a propagandával ellentétben a híreket és a történéseket úgy mutassa be, ahogy azok a valóságban lejátszódtak. Rendkívül érdekes a lap összetétele: egyértelmű, hogy legtöbbet a belpolitikai eseményekkel foglalkozik, de gyakran szó esik a fontosabb külpolitikai eseményekről is, például a Szuezi-válság. A lap úgynevezett “Életképek” rovatában egy átlagember gondolatait írja le, rendkívül személyes hangnemben. Ezek többsége a pesti utcán játszódik. Közlik Nagy Imre és Eisenhower amerikai elnök rádióbeszédeit, ezen kívül egy interjút is olvashatunk Maléter Pál ezredessel. Minden számban megjelent egy forradalmi témájú vers. Célközönségének a “forradalmi magyar ifjúságot” tekintette, a harmadik számtól a megnevezés “forradalmi magyar honvédség és ifjúságra” változik. A lap szocialista érzelmű volt, de mint az a beköszönő szövegben is olvasható, ezt egy tiszta, igazságos formában kívánta megvalósítani. Megszűnésének dátuma egybeesik a szovjet csapatok Budapestre való bevonulásával és a forradalom leverésével.

Érdekesség

A lap főszerkesztője, Obersovszky Gyula a forradalom leverése után éveket ült börtönben, egészen pontosan 1963-ig. Szabadulása után a rendszerváltásig a Sportfogadás című lapot szerkesztette. A kilencvenes években újraindítja lapjait, melyek közül csak a “Vagyok” bizonyul életképesnek, egészen Obersovszky 2001. március 14-én bekövetkezett haláláig.

Utolsó szám

Utolsó évfolyam, utolsó szám : 1956. november 6.

Felelős szerkesztő : Obersovszky Gyula

Szerkesztőség és kiadó hivatal : Athenaeum Nyomda

Leköszönő szöveg

Svájc megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. Norvégia és Svédország közvetlenül a szakítás előtt áll. Nemzetgyűléseik most tárgyalnak erről. Eisenhower válaszolt Bulganyin levelére, melyben a legélesebb hangon visszautasítja azt az ajánlatot, hogy az amerikai és szovjet csapatok együtt teremtsenek rendet Egyiptomban. Az amerikai haderő nem hajlandó együttműködni a Szovjet hadsereggel. Eisenhower felszólította Bulganyint, hogy azonnal vonja ki a Szovjet csapatokat Magyarország területéről, ellenkező esetben a legsúlyosabb körülményekkel számolhat. Az egész nép talpon! Veszélyben a haza!

Igazság (1956)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Helytelen a lap utolsó megjelenésének dátuma. 1956 nov. 9.-én még megjelent az újság, igaz, hogy csal 1 lap egyik oldalaán, a másik oldal üres volt. Nem újságárusnál lehetett kapni, én a VII. kerületi Damjanich utcán végigszágukdó Pobjeda autóból kiszórt példányokból szereztem meg egyet, de az idők folyamán valahol elvesztettem azt. Örülnék, ha valako elküldené a címemre. vagy – ha teheti – föltenné a netre.

    Kedvelés

Hozzászólás