Politikai napilap
Első szám: 1918. november 15.
Utolsó szám: 1925. november 15. ?
Főszerkesztő: Nagy György, Veér Imre
Szerkesztő: Ormos Endre, Dugovich Victor
Lapvezér 1925-től: Károlyi Mihály
Nyomda: Uránia, Budapest; La République, Párizs
Szereksztőség és kiadóhivatal: Budapest, 8. kerület, Rákóczi út 51., Párizs, Rue Nouvelle 7.
Szünetelt: 1918. nov. 15.-1919. szept. 15. és 1919. szept. 27.-1925. ápr. 30. között.
Napi és heti rendszereséggel jelent meg, váltakozva.
1925-től hetilap, amikor Párizsból, a La République mellékleteként jelent meg.
Beköszönő szöveg (1925)
1925. május 1.
Hat esztendeje lesz, hogy a magyar demokratikus köztársaság,a csudálatos őszirózsás forradalom nagyszerű reménysége megvalósult. A köztársaság jelentette a békét, a szabadságot, az új Magyarországot, a magyar nép százados álmának teljesülését. Megremeg a toll a kezünkben, mikor ennek a hat esztendőnek véres felhőzetű perspektívája bontakozik ki előttünk. A fiatal magyar népköztársaság fáját, amelyet több mint száz esztendeje Martinovicsék ültettek el, öntöztek vérükkel, vad szelek remegették már a kezdet kezdetén. A győzelmes népek lelkét a háború gonosz fúriái szállották meg. Az európai reakció közömbösen, sőt ellenségesen hagyta pusztulni a fiatal fát, melyet az ősi átok férgei emésztettek gyökereiben. Az ifju köztársaságra halálos csapást mért a keleti cyklon, melynek rettenetes ellenszele azután derékban roppantotta ketté. Ámde gyökerei életerősek. Az elpusztíthatatlan ősi erő nedvei újra kerengenek. Ma, május elséjén sudár lombokba szökken Martinovics fája. Újra feltámadt a >>Köztársaság<<. Párisba menekült a magyar republikánus mozgalom. Párisban, a ledöntött Bastille romjai között újra kihajt Martinovics fája, mely, amint a francia költő mondja: nedvében elviszi morajló erdejét, ő is sír, ő is meghajtja fejét, testvérei távol ha szenvednek. Odahaza szenved a magyar nép egy álparlamentárizmus diktatúráj alatt. Az egyetlen hely, hol a megalkuvástalan oppozíció lábát megveti, hogy kifordítsa sarkaiból a reakciót: Páris. Párisban aza emigráns magyarok roppant tömegeit egyesítő mozgalom indult meg Károlyi Mihály, a népköztársaság elnökének vezérségével. Az egységesítő tábor: Az Emberi Jogok Magyar Ligája. A mi küzdelmünknek, mely a Horthy-uralom megdöntését tűzi ki célul, egyik erős eszköze a magyar földről ma száműzött szabad sajtó, aKöztársaság. A Köztársaság a világnak kiáltott véto, az ellenforradalom államcsinyjével, banditakülönítményeinek, véreskezű pretoriánusainak kegyelméből, kormányzói polczra emelt Horthy Milóssal szemben. A Köztársaság kiáltó tiltakozás a Léderek, Okolicsányiak, Héjjasok patrónusaival szemben, kik az meberi és népjogok megcsufolásával középkori barbár invázio utján bitorolják a hatalmat. A Köztársaság élő tiltakozás a világ legszemérmetlenebb reakciójával szemben, mely a szuronyokerejére támaszkodva, a világ megtévesztésére ugynevezett parlamentet zsúfolt egybe s a feudális oligarchia uralmának biztosítása végett a gonosz machiavellistának, Bethlen Istvánnak szabad kezet engedett. A Köztársaság megalkuvástalan harcot folytat az elnyomott magyar néptömegek felszabadításáért. A Köztársaság,a demokratikus magyar köztársaság visszaállításáért harcol. E célból a Nyugat közvéleményének felvilágosítására francia mellékletében propagandát indít. Félre akarja verni az emberi lelkiismeret harangját. Zárt sorokban akarja tömöríteni a reakcio elől kivándorolt magyar milliokat, hogy ha kell, mint birnámi erdő induljanak meg a magyar Macbet megdöntésére Horthy-országnak. A polgárok millioi ma a reakció gazdaságpolitikája miatt proletársorban élnek. Otthon és külföldön a polgárok és munkások összefogo együttes küzdelmére van szükség,hogy diadalra vigyék a köztársaság megtiport lobogóját. Május elseje a munkásság nemzetközi ünnepe. Május elseje, az új reménységek és új akarások, a forradalom ünnepe. Május 1-én küldjük a bebörtönzött republikánus költő üzenetét: >> Ti, akiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak fölszentelt hohéri, Jertek, hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párisra vessétek.<<
Leköszönő szöveg
Nincs.
Magyar Médiatörténet 