Köztársasági Újság (1918-1919)

Előzmény: Budapest

Felelős szerkesztő: Dr. Fabinyi-Füzesséry István

Első szám: 1918. november 16. Utolsó szám: 1919. március 27.

Szerk. és Kiadóhivatal: Bp. IV. ker. Sarkantyus utca 3.

Éljen a Magyar Köztársaság!

Polgártársak! Elérkezett az Időnek teljessége, Teljessége annak a magyar Időnek, melyet Kossuth Lajos álmodott meg nekünk, amelyért küzdött, amelyért agitált, amelyet megérzett, s amelyet kijelölt számunkra jövendőül. Íme, alig negyed évszázad pörgött le a magyar Jósnak halála óta az örökkévalóság gyors rokkáján, s a magyar fonál már a Kossuth vásznát, a köztársasági lobogót szövi. Ennek így kellett jönnie, Ezt hittük törhetetlen hittel, minden balszerencse között tántoríthatlan meggyőződéssel és soha meg nem ingó, nem lankadó reménységgel, Mert a mi prófétánk nem csalódhatott! Ennek így kellett jönnie! A letünt, lidércnyomásos, tömeggyilkos rendszer dacos vértanuja, amikor véresen és haldokolva, hörögve és utolsót lehelve, ezeket a szavakat mondotta, már nem önmagáért beszélt: Kossuth Lajos szelleme szólott belőle. Visszakiáltotta ezt a hatalmas igazságot a tulvilág kapujából, mint valami emberfölötti, mint valami isteni üzenetet, amelyet Tőle hallott, a mi prófétánktól s amelyet végső erejével még át kellett adnia nekünk. Parancsképen, irányitásul, világitó szövétnekül az irdatlan sötétségben, amely véres lángolással szakadt ránk s amelyben, ha eltévednénk, jaj nekünk! Nem tévedhetünk, ha Kossuth szellemét követjük, ezt a minden űrt betöltő, minden dimenziónál nagyobb, mindem fejlődésnél előbbjáró, minden forradalomnál forrongóbb, minden szocialistánál radikálisabb, és minden gondolkodónál bölcsebb, ragyogóbb, tündökletesebb Géniuszt! Követtük őt, mint Budapest negyvenkét esztendeig s követni fogjuk, mint a Köztársasági Ujság addig, amig erőnkből telik. A magyar földitta magyar nép, a magyar fajta erejéből, mert az volt mindig a mi erőnk, az volt mindig a mi háborúnk s az marad, ha rajtunk mulik, ezentul is. Fogadjatok hát bennünket, a Köztársasági Ujság uj, modernveretű hasábjait azzal a szeretettel és bizalommal, mint amellyel, közel félszázadon keresztül, a Budapest becsületes, hazafias, szókimondó és a magyar népért, Kossuth Lajos népéért és ideáljáért harcoló oldalait fogadtátok. Mi nem ugrunk, csak haladunk, mi nem forgatjuk a köpönyeget, csak kiverjük régi palástunkat a győzelmes forradalom, a győzelmes magyar népakarat skófiumával. A forradalom, a népakarat ledöntötte vérszopó bálványait s megteremtette a maga államformáját: ez a Magyar Köztársaság, amelynek ime nyilt sisakkal, erős, magyar vérttel szegődnek szolgálatába a Köztársasági Ujság szerkesztőségi, kiadóhivatali és technikai munkásai.