A Magyar Horogkereszt a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspárt hivatalos lapja (1932. július 31 – 1932. október 21.), a Nemzet Szava (1932) című politikai napilap elődje, baloldali nacionalista politikai napilap.
Története
A Magyar Horogkereszt az 1932-ben alapított, később a nyilaskeresztet elsőként használó Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspárt hivatalos lapja. Főszerkesztője ugyanaz a Meskó Zoltán, aki az első világháború után a Nagyatádi-Szabó-féle Kisgazdapárt ügyvezető igazgatója, parlamenti képviselő, a 30-as évek ébredő hungarista mozgalmának fontos szereplője, a Magyar Nemzeti Szocialista Földművelő- és Munkáspárt vezetője. A lap összesen 69 számot élt meg, a Gömbös-kormány idején már Nemzet Szava címen fut tovább – a Magyar Horogkeresztet a Centrum kiadóvállalat RT adja közre.
A lap programadó cikke
Horogkeresztes magyar zászló a Dunántúl földjén…
“Egy autó száguldott végig az elmult héten a Dunántúl fehér országútjain. Öt vármegye területén lengette meg a szél az autó ormára tűzött kis horogkeresztes lobogót és az a rövid ideig tartó végigsuhanás mégis elég volt ahhoz, hogy megmozgassa a lelkeket, megállítsa a tekinteteket és megtöltse az aggódókat bizalommal. Ma még csak egy autó… Holnap egy seregnyi reménykedő értelmes életet és nyugodt holnapot akaró öntudatos nemzet.
Meskó Zoltán a nemzeti szocialista párt vezére és lovag Fehrenthell Tibor, a párt országos szervezési főnöke a mult héten bejárták Esztergom-Komárom, Moson, Sopron, Zala és Fejér vármegyék területét.
Egy-egy félnapot töltöttek egy-egy városban s mégis, mintha a szél vitte volna el percek alatt a hírt, nagy, lelkes tömegek várták mindenütt az autót, percek alatt újabb és újabb virágerdőkbe öltözött a kocsi és a társadalom legkülönbözőbb rétegeihez tartozó emberek, nadrágos főhivatalnokok és rongyos napszámosok egyaránt rajongó szeretettel köszöntötték az integer horogkeresztet. A szervezési főnök boszorkányos gyorsasággal működtette a párt fegyelmezett szervezési apparátusát. Amikor az autó megállott és a párt vezére besietett a szervezési főnökkel egy-egy félórás tárgyalásra valamelyik megyei szervezési főnökhöz, az eltöltött rövid idő elég volt ahhoz, hogy amint az utcára kiléptek, Meskó Zoltánmár láthatta a megyei székhelyek utcáinak falát a párt teleragasztott plakátjaival és láthatta, hallhatta a lelkesen éjenző hatalmas embercsoportokat a plakátok mellett, amint a városszerte véges-végig hosszú utcákon az útakon át lelkendező örömmel és bizakodással éljenezték és ünnepelték a nemzeti öntudatraébredés mozgalmának első apostolait.
Esztergomban, Komáromban, Győrben, Sopronban, Sárvárott, Keszthelyen, bicskén, mindenütt egy-egy látogatás, egy-egy magyar győzelem. Hiába hintik a konty uszítók és a demagóg nemzetközi politikai kalózok, hiába hinti szét maszlagját a nemzetközi kapitalizmus meghamisított szocializmusa, a magyar föld levegője tisztább és érintetlenebb, kitárt lélekkel fogadja be, ami testéből és véréből való gondolat, értelmes öntudattal érzi meg kegyetlen napjainak legégetőbb problémáit és elég egy becsületes tekintet, egy megszorított parola, hogy lélek a lélekkel, ember az emberre, programm a céllal, pártmozgalom a gondok mögül előtörő vágyak tengerével találkozzék és fennen hirdesse a maga testvéri rokonságát.
Pestmegyében Cegléden és Szolnok megyében Szolnokon folytatta Meskó Zoltán az útját. Az eszme a felvirradó megmenekülés kristálytiszta világosságában fénylik, hiábavaló minden gúnymosoly, kicsinylés, kishitűség, megindultunk, haladunk, sokkal erősebben és eredményesebben, mint gondolják, feltartózhatatlanul. Győzelmünket az események és a holnap eredményei mindennél meggyőzőbben fogják bizonyítani, mint ahogy első lépéseink nyomán egy nemzet egész szétszaggatott társadalma tápászkodik fel a hazug ámítások és becsapások kegyetlen lidércálmából.
Nem nézünk oldalt, nem pislogunk sem félénken, sem kacsintón senkire, tekintetünk világos, látja a kitűzött célt, ahhoz értelmesen öntudatosan, sőt, ha kell, konokul ragaszkodik, célunkat szemünk elől nem téveszthetjük, mert a magyar holnap egészségét, nyugalmát, boldogságát százezer szenvedő magyar testvérünk nézi velünk együtt bizakodva.
Higyjetek emberek! Bátorság!”
Meskó Zoltán: Horogkeresztes magyar zászló a Dunántúl földjén in Magyar Horogkereszt (1.évf. 1.sz., 1932. júl. 31.), Budapest: Centrum kiadóvállalat RT
Ideológiai hovatartozás
A lap egyszerre mutatja magát nemzetinek és szocialistának: a Prohászka Ottokártól örökölt hungarizmus klasszikus képviselője. Ideológiai ellensége „a nemzetközi kapitalizmus meghamisított szocializmusa” – a cikkekben éles bírálat éri a kommunista mozgalmakat, illetve a liberális kapitalista gondolkodást. A Magyar Horogkereszt a magyar föld és a magyar érdekek képviseletét próbálja magára vállalni, gazdasági és kulturális értelemben is revíziót követel. Értékrendjét tekintve a parasztok, munkások nyomor ellenére is kitartó, rezignált létküzdelmét magasan a tobzódó polgárság elé helyezi.
A Magyar Horogkereszt szerint Magyarországon áldemokrácia uralkodik, a magyar munkást és magyar parasztot senki sem képviseli – a horogkeresztet mint a nép nemzeti, kulturális és gazdasági felszabadulásának jelképét, univerzális szimbólumot tisztelik. A németmajmolás vádját a következővel utasítja vissza az ezzel foglalkozó 1932. október 5.-ei cikk: „A nemzeti eszme nem idegen szabadalom”. Több cikkben foglalkoznak a kommunizmus és a nemzeti szocializmus filozófiaiabb különbségeivel: a főszerkesztő, pártalapító Meskó Zoltán szerint a lap mozgalma individualista, a nemzet kisközösségi, a futószalag totális gépuralmát elutasító rendszer mellé teszi le a voksot. Kulcsszó továbbá a magyar áruk védelme és a protekcionista piacpolitika is.
Hangnem, szerkesztés
Az újság mindössze két oldalas, egy szám tehát egy elől-hátul nyomtatott A3-as lap, melynél a hátoldal minden esetben ugyanaz a toborzóplakát. Az első oldal tartalma rövidebb, inkább lokális (a környező országok nemzeti fejleményeit is figyelembe vevő) hírekből és egy, esetleg két közepes hosszúságú belpolitikai elemzésből tevődik össze. Nincsenek elkülönített rovatok, az aktuális események fontossága határozza meg a cikkek arányát.
Hangvételét tekintve meglehetősen mérsékelt, bár a mondatok patetikus túlzásokkal zsúfoltak. A hosszú, ékes megfogalmazás egyszerre sugall bizonyos fokú demagógiát és szakértelmet. Rengeteg költői kérdés, himnuszi magasságokba tupírozott felkiáltás van benne, itt-ott jól eltalált, frappáns, felhívó jellegű, buzdító címszavak ugranak ki a szövegből: „Magyar! Terjeszd lapodat”, „Feltartóztathatatlanul megyünk előre!”, „Mennyit kell még kibírnunk?”
Antiszemitizmus
A lap sarkalatos pontja a témák keresztény értékelvű megközelítése – többször hivatkoznak Prohászka Ottokár katolikus érsekre, aki 32’ októberben közölt cikkében elutasítja az antiszemitizmus rágalmát. A lap ritkán foglalkoznak a témával, pusztán néhány extravagáns esetben merül fel a zsidó-kérdés. Ezen kevés példa egyike az „… Én nem vagyok magyar ügyvéd, sem magyar nemzetiségű, mert én zsidó vagyok” című cikk, ahol a lap a Magyarországon élő Klein Miksa ügyvéd állásfoglalásáról emlékezik meg. Ezen kívül az újság beszámol egy olyan esetről, amikor egy magyar gazda terményét azért nem vette meg a gabonászsidó, mert az a nemzeti szocialisták mellé állt. Ennek kapcsán merül fel, hogy a „Kleinok, Grószok és Dávidok” a kapitalizmus motorjai, a magyar föld kiárusítói („70%-ban zsidó kézben van a magyarság […] akié a föld, azé az ország”). Ebből a megfontolásból – ahogyan általában a hungaristák – a Magyar Horogkereszt is a cionizmus pártolója, nem sorolható a klasszikus értelemben vett antiszemita lapok közé.
Hivatkozások
Meskó Zoltán (1.évf.1.sz., 1932. júl. 31. – 1.évf. 69.sz., 1932. okt. 21.) Magyar Horogkereszt, Budapest: Centrum kiadóvállalat RT
Meskó Sándor (2009) A Meskó családi album Legutóbbi frissítés: ismeretlen, URL: [1]
Udvarvölgyi Zsolt (1996) Fejezetek a magyar szélsőjobboldal korai történetéből: fasiszták, kékingesek és a Meskó-párt, Budapest: URL: [2]
Magyar Médiatörténet 