Első megjelenés: 1. évf. 1. sz. (1885. március 15.)
Szerkesztő: Szalay Károly
Beköszöntő szöveg:
Az olvasóhoz.
Midőn az ország antiszemita-párt lapjának megindításában közreműködésre felhívott, nem volt ismeretlen előttem azon számos nehézség, mellyel megküzdeni, azon számos akadály, melyet elhárítani lesz szükséges; s ha erőm csekélységének ismeretéből keletkezett aggályaim daczára a reám ruházni kívánt teher viselésére, e lap szerkesztésére vállalkoztam, tettem azt nemcsak azon meggyőződésben, hogy az igazság mindenkor erős fegyver, s hogy a kötelesség teljesítése elől – bármi nehéz legyen is az – kitérni nem szabad; de tettem azért is mert sikerült a lap szellemi kiállításának nagy munkájára oly erőket egyesítettem, miként jogosan remélhetem, hogy lapunk a párt magas czéljaihoz méltón fog azok elérhetésére közreműködni.
Küzdeni fogunk Magyarország függetlenségéért, mely célunk abban találja kifejezését, hogy a mostani közjog alapját képező kiegyezés törvényesen megváltoztassék, s hazánkat Ausztriához csak azon kapocs kösse, mely a két állam uralkodója személyének ugyanazonosságából szükségképpen következik; de kifejezését találja másrészt azon törekvésben, hogy összes intézményeink felszabaduljanak azon nyomás alól, melyet azokra a liberális jelszavakat hangoztató, valóban pedig mindent mi eszményi, sárba tipró durva materialistikus zsidó szellem s uralom gyakorol.
Mindenki, még azok is, kik velünk szemközt állanak, kénytelenek bevallani, hogy mienk a jövő; s ha minden oldalról megtámadtatásnak vagyunk kitéve, annak magyarázatát megtaláljuk a hatalom önfenntartási ösztönében egyrészt, másrészt a subversiv elemek védekezésében; mert kétségtelen, hogy elveink diadalra jutása ezeknek, mindinkább sikerrel kecsegtető kilátásait tenné tönkre.
De van a nyílt támadásoknál rosszabb fegyver, melyet a miniszteri székektől kezdve oly szívesen használnak ellenünk, s ez a gyanúsítás; gyanúsítják célunk szentségét, gyanúsítják eszközeink törvényességét, sőt nem egyszer tisztességét.
Ezt tűrnünk nem szabad: s mert nem szabad, adja meg e lapnak létjogosultságát, szüksége van az orsz. Antiszemita-pártnak egy közlönyre, melyben nyilván elmondhassa czéljait – az igazságnak nincs mit titkoljon s reá mutasson eszközeire: s ha mindemellett tudjuk, hogy a rosszakaratot nem sikerülhend minden esetben elnémítani, hisszük, hogy meg fogjuk óvhatni a nagy közönséget a félrevezetéstől.
Elvek s nem személyekért, elvek s nem személyek ellen küzdünk, nem is versenyzünk senkivel; csak helyünket akarjuk betölteni, de ezt egészen. Képviselni akarjuk tehát az igaz magyar politikát, magyarok leszünk testestől lelkestől, s midőn ezt ígérjük bizton számíthatni hiszünk a t. közönség támogatására.
Utolsó szám: 1. évf. 41. sz. (1885. április 25.)
Szerkesztő: Szalay Károly
Elköszönő szöveg: nincs
Megszűnés oka: ismeretlen
Vásári Ildikó
Magyar Médiatörténet 