I. évfolyam 1. szám: Budapest, 1909. november 10. szerda (megjelenik naponkint reggel)
Felelős szerkesztő: Dr. Weresmarthy Miklós
Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VIII., Jószef-körút 20.szám
Beköszönő:
Programm
A „Magyar Lap” megjelenése a napi politikától eddig távol álló magyar faj tekintélyes táborának akcióba lépését jelenti. Jelenti azt, hogy a magyar, nemzeti öntudat kezd immár felébredni olyan körben is, melyben eddig önálló politikát nem csináltak, hanem csatlakoztak a különböző pártárnyalatokhoz. Nagy veszedelem igazolhatná csak a „Magyar Lap” megjelenését, de sajnos ez a nagy veszedelem a küszöbön van. A hatvanhetediki kiegyezés óta egyebet sem láttunk, mint nemzeti öntudatunk tervszerű elaltatását ugy, hogy most már ellenségeink elérkezettnek látják az időt alkotmányunk megsemmisítésére s Magyarországnak, mint polglott (soknyelvű) országnak, a különböző nemzetiségek érdekei szerint való ujjászervezésére. Vagyonilag kifosztva, elszegényedve, pénz, fegyver- és minden erő nélkül állunk szemben azzal a harccal, mely a közel jövőben reánk várakozik. Kisiparunkat, a régi céheket, melyekben nagy nemzeti erő volt, tönkre tették az osztrák gyárak, kereskedelmünk és iparunk kizárólag Bécstől függ, a középosztály megsemmisült, derék földmíveseink sem tudják már magukat sokáig tartani s a gazdák aggódó lélekkel járnak a terméketlenné vált földek barázdáin, hol jobbágyaivá lettek az őket kizsákmányoló osztrák tőkének. A föld nélkül maradt kisgazdák számára pedig nincs ebben az országban egy talpalatnyi föld, s kénytelenek új házat keresni. Reánk disputálták, hogy kis nemzet vagyunk, hogy gyengék vagyunk, egyedül szembeállani a nagy világhatalommal, hogy így elveszítve önbizalmunkat, önként hajtsuk fejünket a szolgaság jármába. De elérkezett a tizenkettedik óra, elérkezett az ideje annak, hogy közönyösségünkből felébredjünk. Elérkezett az ideje, hogy ne csak hirdessük, de meg is mutassuk az utat és módot, amely önállóságra vezet és amelyen népünk boldogulását megtalálhatja. A lelkiismereti szabadság magasztos elveit, a „kis ember” vágyait, reményeit kisajátította a reakció, hogy aztán hazug jelszavakkal megtévessze a jobblét után törekvő lelkeket. Mint az élősködő fagyöngy, mely a távolból úgy tűnik fel, mint a fának viruló ága, holott ez a viruló ág tulajdonképpen nem egyébb, mint a fának halála, ugy mindazok a különböző szövetségek, bármilyen zengzetes jelszavak alatt alakuljanak is, melyek felekezeti, nemzetiségi tárhálózták az egész országot, hogy kiszívják nemzetünk utolsó csepp vérét is. De elérkezett a tisztogatás ideje. A fattyuhajtások lemetszését, az élősködő politikai stréberek leleplezését, a független magyar állameszmének, a hazafias iránya szocializmusnakm a vallásegyenlőségnek veszedelmét jelenti a „Magyar Lap”. Csak röviden, mintegy futó szavakkal jeleztük itt lapunk programmját, de e rövid szavakból is megétheti minden igaz hazafi, hogy mi nagy és szent eszmékért küzdünk. És most utoljára bocsátjuk a „Magyar Lap”-ot, mint őseink a véres kardot, hogy egy táborba gyűjtse mindazokat, kiknek még van erejük, van bátorságuk szembenézni a nemzeti létünket fenyegető nagy veszedelemmel.
Utolsó szám: Budapest, 1910. március 27., vasárnap
Felelős szerkesztő: Dr. Weresmarthy Miklós
Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VIII., Jószef-körút 20.szám
Megszűnésének oka: ismeretlen
Készítette: Fazekas Gyöngyi
Magyar Médiatörténet 