Magyar Nemzet (1899-1913)

magyarnemzet magyarnemzet3 magyarnemzet2

Megjelenés: 1899. október 1. (18. évf. 271. szám)

Előzménye: Magyar Ujság, Nemzet

Főszerkesztő: Jókai Mór és Beksics Gusztáv

Felelős szerkesztő: Adorján Sándor

Beköszöntő:
Bemutatkozó
Budapest, szeptember 30. Uj sajtóbeli organum vagyunk. De nagy hagyományok zászlóját tartjuk a kezünkben. a mult talapzatán állunk. De a jövő felé nézünk s egyszersmind a jelen munkaprogammján van szemünk. Létjogosultságunk tetterőnkben hitünkben és becsvágyunkban van. Tetterőnkben, mely által szerepet követelünk magunknak a magyar közügyek intézésében. Hitünkben, sőt rajongásunkban, melylyel magyar nemzetünkön s ennek jövőjén csüngünk. És becsvágyunkban, mely fölfegyverezi hitünket nemcsak legbensőbb meggyőződésünkkel, hanem egyszersmind a bennünk rejlő minden erővel s erkölcsi tartalommal. Nemzeti érdekeink keretében a szabadelüpárt eszméit és politikai egyéniségét képviseljük. Ezt képviselték elődeink is pártunk hosszu és dicsőséges korszakában. De az idők és viszonyok által parancsolt különböző módszerekkel. Egy negyed század elforgatása alatt a történelemnek egyetlen parlamenti pártja sem küzdhetetett, bár az eszmék ugyanazon zászlaja alatt, mindig ugyanazon fegyverekkel. A szabadelvüpárt zászlaja ma ugyanaz, a mi volt egy negyed századon keresztül. E zászlóra változatlanul föl volt és föl van irva az igaz szabadelvüség, államunk végleges konszolidácziójában kicsucsosodó nemzeti érdek s Deák alkotásához való hű ragaszkodás. Ezek korolláriuma, illetőleg előföltétele a korona és nemzet közti egység ápolása s ez egység győzedelmes varázsának nemzeti czéljainkra való fordítása. A dualizmushoz való szilárd ragaszkodás alakjában tehát közjogi konzervativizmus s belpolitikánkban a radikális tulzásoktól ment liberáliznus képzete és képezi a szabadelvüpárt akczióprogrammját. Ez a mi programmunk is. Magyarországot szélsőségekkel soha sem lehetett és nem lehet sikeresen kormányozni. Ez volt oka, hogy a szabadelvüpárt, mindig a középuton járva, hol közjogi, hol a belpolitikai és társadalmi szélsőségek ellen küzdött. Küzdött néha a szükség által reákényszeritett éles fegyverekkel. A lefegyverezést azonban azonnal végrehajtotta, mihelyt ez éles fegyverek hüvelybe voltak dughatók. Az ország kormányzását koronkint való megujulása által mindig csak az imént ujabb korszakainak egyikébe lépett. A Széll- kabinet nagy hivatásu vezérlete alatt s a nemzetipárt belépése által megerősödve, pártunk ujabb misszióra vállalkozott. A régi zászló alatt uj hivatás tölt be, uj modszerek segitségével. Miután közjogi és felekezeti villongásaink, állami és nemzeti érdekeink vagy diadalmával, szerencsére véget értek, vagy legalább remélhetőleg tartósan megenyhültek, valahára elérkezett az idő nemzeti megszilárdulásunk gyakorlati végrehajtására. Valahára organizálhatjuk államunkat, nemzetünket és társadalmunkat. Nemzetrontó viszályok által föl nem tartva, valahára tulléphetünk a puszta sóvárgások s félben maradt kezdeményezések árkain. De hogy konszolidálhassuk államunkat, nemzetünket és társadalmunkat, legelősször is meg kell szilárditani közéletünk és parlamentárizmusunk kereteit. Tisztitva és ápolva, előbb szilárddá kell tennünk a magyar politikai akczió fejét és agyavelejét, hogy gyógyithassuk és megerősithessük a tagokat. Különösen ezen czélból követel uj módszert az uj korszak. A még csak az előbb létesült uj parlamenti és pártkeretek nem szilárdultak meg eléggé. Ezekhez csak gyengéd és kiméletes kezekkel lehet nyulni. A pártszenvedély harczi szekere széttaposná ezeket, valamint politikai és társadalmi békénk nemes hajtásait. A mi föladatunk épp azért, az uj korszak kristályosodó idejében, ez oly nemese mint kényes növények ápolása. A gyülölködés perzselő hevének visszaszorítása. E hivatásunkhoz képest leggyengébb gondolkodásunk tárgya lesz a megnövekedett szabadelvüpárt egységének ápolása és védelmezése. Ez egység garancziája a szabadelvüpárt programmja, melynek alapján a nemzetpárti belépése történt. E körülmény megkönnyíti, de nem teszi fölöslegessé munkánkat. Hasonló gondossággal fogjuk ápolni a csak imént létrejött békésebb pártközi viszonyokat. De természetesen nem szününk elveink és progtammunk kivivására törekedni. Csak akcziórendszerünk lehet, az uj korszak enyhébb légjárása közepett, simább és kiméletesebb. És az lesz. Mert az imént még lázbeteg, de most még gyógyuló közéletünket és parlamentárizmusunkat féltjük a reczidivától. Végzetes visszaesésektől, melyek nemzetünk erőit sorvaszthatnák el. Köz- és parlamenti életünk kiforrási proczesszusa után, a módszer és taktika ismét változhatik a föllépő szükségességhez képest. Mi azonban a legközvetlenebb és legfontosabb czélt tartjuk szemünk előtt s ez szebja meg politikai akcziónk módszerét. Ez szabja meg egyszersmind viszonyunkat a szabadelvüpárthoz, valamint ennek vezértéhez, Széll Kálmánhoz. A politikának is vannak szentélyei. Különösen a tisztességes és becsületes politikának. E szentélyben az eszmék kultusza világit. De e világosság fényt vet személyek érdemére. Fényt vet akkor, ha a személy egyszersmind eszmét képvisel, sőt annak legpregnánsabb kifejezője s megtestesülése. A történelem legszebb korszakainak legszebb eszméi kiváló egyének által világitottak. A szabadelvüpárt különböző korszakait különböző vezéregyéniségek képviselték s körül vette őket az illető kor föladatainak és harczainak nimbusza. A békének és szervezkedésnek imént megnyilt korszaka Széll Kálmánban nyeri megtestesitőjét. Csak nagyon természetes tehát, hogy fölfrissülő közéletünk jegeczedési központja a kabinet feje és pártunk vezére: Széll Kálmán Mint a nagy misszió vezérhivatásu letéteményesét, Széll Kálmánt tehát követni és támogatni fogjuk a mögötte egységesen sorakozó szabadelvüpárttal egyetemben. Követni és támogatni fogjuk meggyőződéssel és lelkesedéssel; mint az a katona, a kit nem a disciplina visze előre, hanem a hit vezérének talentumában és szerencséjében. Ime föladataink, czéljaink és módszereink. Ezek szabják meg hirlapi tevékenységünk kereteit, melyeket még csak a társadalmi akczió egészitend ki. Azon akczió, melynek segitségével föl akarjuk rázni poshadt társadalmi életünket, föl akarjuk fegyverezni az állammá organizált nemzet mögött a szervezetlen nemzetet, a társadalmat. Főleg középosztélyunk s a diplomás inteligenczia érdekeit karoljuk föl. Ide vonatkozó programmunkat társadalmi rovatunk tartalmazza. És mind e föladatunkat, a mily komolyan, ép oly élénken és érdeket keltőleg akarjuk szolgálni. Minden irányban szabadon és függetlenül s erős kritikai szellemmel fogjuk tárgyalni a közkérdéseket. Nem csak politikaiakat, hanem egyszersmind a közélet minden megnyilvánulását. Az éber kritikai szellemet bevisszük a törvényhatósági, közgazdasági s művészeti ügyek tárgyalásába. Reméljük, sikerrel fogjuk megmutatni, hogy a legfenségesebb czélokért is lehet, sőt szükséges ridegség nélkül küzdeni. – A kathedrai modor legkevesebbet tett az eszmék elterjesztésére. Hogy pedig törekvéseink súlyos eszméi tartalmát képesek leszünk megegyeztetni a könnyed hirlapirói modorral, biztositékot nyujtanak e tekintetben a körülöttünk csoportosuló irodalmi erők. Ezek legnagyobb részrét országosan ismeri az olvasó közönség. Ujabb és frissebb erőkkel pedig e lapok hasábjain fog megismerkedni. Egyátalán reméljük, hogy rövid ismeretség után az olvasó közönség megkedveli a Magyar Nemzetet, mely csakhamar be fogja bizonyítani, hogy fejlett irodalmi viszonyink közepett is érezhető hézagot tölt be. A Magyar Nemzet szerkesztősége

Utolsó szám: 1913. július 27. (32. évf. 177. szám)

Főszerkesztő: nincs megnevezve

Elköszönő:
Búcsút mondunk közönségünknek és laptársainknak. A >Magyar Nemzet<-nek ma jelenik meg az utolsó száma. Harminczkét esztendőn való fennállása alatt e lap, mint kormányok félhivatalos lapja, mindenkor tisztességgel igyekezett betölteni hivatását. Valahány szerkesztője és munkatársa volt, mindannyian nem csak a lap különleges jellegénél fogva, – a mely kötelezett – hanem egyéni benső meggyőződéséből is mindenkor az igazságra, a stilusra és hangnak komolyságára törekedett. A mikor utoljára szólunk e hasábokon a nyomtatott betű messzeható erejével, nem pusztán formaszerint való kötelességből, hanem őszinte érzéssel köszönjük meg mindazon tényezőknek, a kikkel érintkezésünk volt, bizalmát és jóindulatát, valamint közönségünknek szives érdeklődését. Laptársainkat pedig arra kérjük, tartsanak meg minket jó emlékezetükben. A szerkesztőség
A szeresztőség bucsuzó soraihoz az alulirott kiadóhivatal is csatlakozik köszönetével. Egyben kötelességszerűen bejelenti, hogy a lap tisztelt előfizetői a > Magyar Nemzet< helyett előfizetésuk érvényességének idejére a tisztelt laptársunkat, a > Budapesti Napló<-t fogják kapni. A ki azonban a hátralévő időre eső előfizetési diját vissza kívánja, az forduljon >Magyar Nemzet< kiadóhivatalához, mely a kijáró összeget haladéktalanul meg fogja küldeni. A kiadóhivatal
Megszűnés oka: nem található

Készítette: Sándor Emese

Advertisements

Magyar Nemzet (1899-1913)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s