A Polgár (1905-1913)

Első szám megjelenése: 1905. május 16.

1.évf. 1.sz. (1905. máj. 16.)-9.évf. 298.sz. (1913. dec. 7.)

Megjelenik: naponta

Kiadó: Polgár Lapkiadóváll., 1905-1913

Felelős szerkesztő: Dr. Vazsonyi Vilmos

Fel.szerk. Gergő Hugó (tisztázandó)

Beköszönő:

Akárhogy kerüljük is az ünnepiséget, nekünk mégis csak ünnep, hogy először jelenünk meg a közönség előtt és az ilyesmi nem mulhatik el holmi beköszöntő nélkül. De amint belekezdünk, nyomban elfog a tétovázás. Talán a publikumot köszöntsük? De hisz ezt a publikumot még csak ezután fogjuk meghódítani és rosszul indul az neki a diadalnak, aki a medve bőrére iszik legelébb. Vagy talán magunkat köszöntsük? Mi még a kezdetek kezdetén állunk és nincs még jussunk a köszöntéshez, még akkor sem, ha – magunktól kapjuk. Vagy talán programmot adjunk? Fogadalmat tegyünk, hogy milyenek leszünk? Ez látszik még a legkönnyebbnek. Ahány újság még megindult, mind kész sablonnal szolgált hozzá. Minden újságprogramm egyforma volt eddig, szóról- szóra megegyezett, csak le kellene másolnunk. De épen ez a baj. Attól tartunk (és joggal), hogy az olvasó se tulajdonitana az ilyen programmnak több értékét, mint mi magunk. Igérjük meg, hogy „pártoktól függetlenek” leszünk? A kormány félhivatalos lapja is ezt irta és igaza is volt részben, mert az összes pártoktól független volt,   a kormánypártot kivéve. Fogadjuk meg, hogy az „emberiség fölvilágosodásáért” fogunk küzdeni? A klerikális ujság is ezt fogadta meg és fölvilágositja olvasóit, hogy melyik cégnél lehet beszerezni a leghathatósabb és legbefolyásosabb szent Antalokat. Esküt tegyünk, hogy soviniszták és a magyarság bajnokai leszünk? Ezt a „Pester Lloyd” is megfogadja – német nyelven. Jelentsük ki talán, hogy magánérdekektől, pénz csoportoktól függetlenül fogunk irni? Ennek a kijelentésnek sok értéke volna, ha lett volna valaha valahol egy ujság, amely kijelentette volna, hogy ő nem így fog irni. … Eh, félre a köszöntővel! Ünnepi cifraságot nem öltöttünk magunkra, hétköznapi ruhánkban vagyunk. Nem akarunk még ez ünnepünkben sem többen látszani, mint amik vagyunk, de viszont mindig lesz bátorságunk hozzá, hogy annak látszodjunk, amik vagyunk. Ez a mi foadalmunk. Üdv az olvasónak!

Leköszönő: nincs

Az oldalt készítette: Korsós Marietta