Megjelent: 1866. március 25-től 1866. szeptember 30-ig hétfő kivételével naponta.
Tulajdonos és felelős szerkesztő (Eigenthümer, Verleger und verantwortlicher Redakteur): Tettau Lázár Szerkesztő (Mitredakteur und Hauptmitarbeiter): Gelics Richárd.
A szerkesztőség címe: Herrengasse Nr6. (ma: Úri utca, Buda)
Adminisztrációs cím: Franz Deakgasse Nr6. (Deák Ferenc utca, Pest)
A lap jogutódja: Pester Journal – Politisches Tageblatt (1867-1872), szerk.: Tettau Lázár (melléklap: Abendblatt der Pester Journal)
NEM ÖSSZETÉVESZTENDŐ AZ 1839-TÓL 1845-IG MEGJELENT, SIGMUND SAPHIR ÁLTAL SZERKESZTETT “PESTHER TAGEBLATT” CÍMŰ SZÉPIRODALMI LAPPAL! (lásd az Érdekességek rovatnál)
Próbaszám (Probeblatt)
Első évfolyam, próbaszám. Megjelent: 1866. március 25-én, vasárnap.
A próbakiadvány szándékosan nem tartalmazott beköszönőszöveget, mely miatt a szerkesztőkhöz több olvasói panasz is érkezett. Így ezt a hiányosságot az első rendes számban pótolták.
Első szám (Nr.1)
Első évfolyam, első szám. Megjelent: 1866. április 1-jén, vasárnap.
Beköszönő cikk szövege
“Unser Programm.
Pest, 1. April.
Wir haben der am 25. d. M. erschienenen Probenummer unseres Blattes auch eine Pränumerations-Einladung beigefügt, in der dessen Programm klar und bestimmt präcisirt war. Nichtsdestoweniger hat ein hiesiges Blatt, das entweder sehr schwache Sehnerven besitzt, oder aber den Blinden spielen wollte, bei Beschprechung der Probenummer des „Pester Tageblatt“ die Bemerkung gemacht, es sei von einem Programme nichts zu finden. Die Zumuthung als hätten wir ein Blatt ohne ein bestimmt vorgezeichnetes Programm und ohne ein uns genau vorgestecktes Ziel in die Welt geschickt damit es etwa ein gemütlich schrankenloses Leben führe, ist zu naiv, als daß wir von ihr ausgegangen. Wir hätten übrigens dieselbe gerne ignorirt, wenn sie nich in einer im Redaktionsbureau eines Wiener Blattes zusammengestoppelten Pester Korrespondenz bereitwilligst aufgenommen worden wäre.
Ein Blatt ohne Programm wäre in der That eine Spezialität eigenster Art, eine solche zu schaffen, konnte uns aber bei aller Abneigung gegen lärmende Programmenmacherei Federn anzuempfehlen. Aber gerade jene Journale, die entweder dem Dispositionsfond oder anderen Brodherren ihr Dasein verdanken, werfen mit vielversprechenden Programmen herum. Wir vermieden es, in der Probenummer unseres Blattes das demselben beigefügte Programm abzudrucken, weil wir den Raum, den es eingenommen hätte, zur fogleichen Durchführung des Programms besser benützen zu können glaubten. Wir gehen überhaupt von dem Grunfatze aus, daß es besser sei, mehr zu leisten, als zu versprechen und wenn wir uns heute durch die Bemerkung, daß unser Blatt ohne Programm das Licht der Welt erblitzt habe, auch genöthing sehen, auf dasselbe zurückzukommen, so beabsichtigen wir keineswegs uns in weitläufige Definitionen einzulassen, sondern wollen nur in Kurzem auch jene Motive berühren, die uns zur Herausgabe des „Pester Tageblatt“ bestimmten. Die Aufgabe, welch der deutschen Presse in unserm Vaterlande zufällt, ist bei der Vielseitigkeit der Interessen, die sie selbs über unsere Grenzen hinaus zu vertreten hat, eine zu wichtige als daß ein einzige Organ und wäre es selbst das gediegenste von der Welt ihr vollkommen zu entsprechen im Stande wäre. Das Bedürfniß unsere deutliche Presse von den Nachtheilen ihrer bisheringen Einseitigkeit zu befreien, hat sich schon längst fühlbar gemacht, und wenn einzelne Versuche ihre Organe zu vervielfältigen, bisher mißlangen, so lag die Ursache einzig und allein in der verfehlten Tendenz die sie befolgten. Es würde sehr traurig mit uns stehen, wenn so manche Gründe ftichhältig wären, die man hie und wieder gegen das Inslebentreten eines neuen deutlichen Journals vorzubringen pflegt. So weist man mitunter auf die zu bestehende Konkurrenz hin, während von einer solchen eigentlichkeine Rede sein kann, weil unsere deutliche Journalistik in neuerer Zeit nur auf ein einziges Tagesblatt beschränkt war, und sie genug Lücken aufzuweisen hat, die auszufüllen wären. Eine Konkurrenz ist nur dann auf was immer für einem Gebieste denkbar, wenn zu den vorhandenen bereits ausreichenden Kräften, neue hinzutreten, um sich im geistigen oder meteriellen Wettkampf zu messen. Wir haben denn auch mit unseren bescheidenen Kräften das Terrain unserer deutlichen Tagespresse in der Ueberzeugung betreten, daß sie noch nicht an dem Punkt angelangt ist, wo die Konkurrenz anfängt, die wir übrigens unter keinerlei Umständen zu unserem Leitstern wählen möchten.
Unser Streben wird allerdings dahin gerichtet sein, an der Entwicklung unseres Blattes zu arbeiten, aber fern steht und stünde uns selbst unter günstigern Verhältnissen der Gedanke uns kopfüber in eine Konkurrenz zu stürzen, die wir, wie bereits bemerkt, nicht einmal aufnehmen zu müssen glauben, weil das Feld unserer deutlichen Journalistik noch theilweise brach liegt.
Wir werden unsere Haupthätigkeit den materiellen Interessen unseres Vaterlandes zuwenden, auch die unserer Mitbürger nach jeder Richtung hin wahrnehmen und vertreten, und in der Theilnahme, wie sie schon in den ersten Tagen unserem Blatte in ungewöhnlicher Art bezeugt wurde, glauben wir die Existenz desselben als eine gesicherte und der Weiterentwicklung fähige betrachten zu können. Sobald gewisse Hindernisse beseitigt sein werden, wir das „Pester Tageblatt“ auch das Feld der Politik betreten, im Allgemeinen aber mit Freimuth und Selbständigkeit nach jeder Richtung hin, die Interessen unseres Vaterlandes zu wahren wissen.”
Utolsó szám (Nr. 149)
Első évfolyam, 149.szám. Megjelent: 1866. szeptember 30-án.
Búcsúzó cikk szövege
“An unsere P. t. Herren Pränumeranten, Correspondenten u. Mitarbaiter!
Mit heutigem Tage, hört „Pester Tageblatt“ zu erscheinen auf.
Seit seinem halbjährigen Bestehen war das „Pester Tageblatt“ stels bemüht die Interessen des Bürgerstandes nach allen Richtungen hin bestens zu vertreten, und denselben förderlich zu sein, weil wir die Zukunft des Vaterlandes einzig und allein in einem kräftigen und wohlhabenden Bürgerstande erblicken.
Dadurch daß das „Pester Tageblatt“ auf in unserem wirtschaftlichen Leben vorherrschende Mängel aufmerksam machte, und auf die Mittel zur Behebung derselben hinwies, – ha es seinen Programme entsprechend, zur Hebung der Industrie, Landwirtschaft, des Handels und der Gewerbe, – dadurch zur allgemeinen Wohlfahrt des Vaterlandes – sein Möglichstes beigetragen!
Wir legen mit der Beruhigung, welche das Bewußtsein erfüllter Pflicht und eingehaltenen Versprechens bietet, die Feder einstweilen nieder, daken unseren p. t. Pränumeranten für die uns bewiesene Theilnahme, nicht minder bedanken wir uns bei unseren Correspondenten und Mitarbeitern für ihre uns freundlich gewährte Unterstützung, und indem wir schließlich noch bemerken, daß wir unsere Kräfte einem anderen literarischen Unternehmen wdmen, rufen wir unseren bisherigen Herren Pränumeranten, Correspondenten und Mitarbeitern, ein fröhliches „auf Wiedersehen!“ zu.
Die Redaktion.”
Érdekességek
Tettau Lázár
Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művében említést tesz a Pester Tageblatt főszerkesztőjéről:
Tettau Lázár, a Neues Pester Journal alapítója; 1849-ben honvédtiszt volt; a Vasuti Közlönyt is szerkesztette. Meghalt 1878. decz. 19. Budapesten. Vasárnapi Ujság 1878. 52. sz. Magyarország és a Nagyvilág 1878. 52. sz. és gyászjelentés.[1]
Apróhirdetések a Pester Tageblatt-ban
Balogh János Mátyás a Médiakutató 2005 téli számában “Apró hirdetések és apróhirdetések Magyarországon 1850-1890” című írásában megemlíti a Pester Tageblatt-ot:
A pesti német nyelvű napilapok már a kiegyezést megelőző években is hoztak apróhirdetéseket, igaz, több közülük nem feltétlenül teljes rendszerességgel, mindennap. Például Tettau Lázár11 mindössze fél éven át megjelenő Pester Tageblattja 1866-ban – változó intenzitással ugyan – apróhirdetési rovattal jelent meg. [2]
Könnyen összetéveszthető…
A lap könnyen összetéveszthető – s a szakirodalmak is rendre összekeverik – az írásmódjában mindössze egyetlen betűben eltérő, ám teljesen más jellegű Pesther Tageblatt című irodalmi lappal, melyről a Vásárhelyi Miklós mint sorozatszerkesztő és Szabolcsi Miklós mint főszerkesztő által szerkesztett, A magyar sajtó története című mű első, Magyarországon 1705-től 1848-ig megjelenő sajtóorgánumokat bemutató kötete ekként ír:
1839. január 1-én indult a Pesther Tageblatt (zeitschriftliches Organ für Wiesen, Kunst und Leben) című szépirodalmi hetilap. Kiadója Heckenast Gusztáv, szerkesztője Saphir Zsigmond volt. Négy oldalon jelent meg, szépirodalmat és fővárosi híreket közölt, külföldi és vidéki tudósítói irodalmi, színházi és művészeti eseményekről tájékoztattak. Mailáth János, Rumy Károly György és Schedius Lajos neve is szerepel a magyar származású munkatársak között, a lap irányvonalát azonban nem ők, hanem a fiatalabb írónemzedék tagjai határozták meg és tették {I-567.} magyar érdekűvé. A tárcarovat vezetője, Frankenburg Adolf bevezető cikkében azt ígéri, hogy „a magyar művészet és ipar legújabb nevezetes eseményeiről” ad majd tájékoztatást. Ennek szellemében ismertették a magyar folyóiratokat, almanachokat; Széchenyi könyveit Ballagi (Bloch) Mór és Klein Hermann méltatták és mutatták be a fordítások alapján; üdvözölték a Pesti Hírlap megjelenését és beszámoltak Kossuth és Széchenyi vitáiról, a Lánchíd és a hengermalom építésének munkálatairól, az Iparegyesületről és az iparműkiállításról stb. A magyar irodalmat Garay János, Kisfaludy Károly, Jósika Miklós, Eötvös József és Vörösmarty Mihály munkáival képviseltették a lap hasábjain Beck Károly, Frankenburg Adolf, Henslmann Imre, Klein Hermann és Steinacker Gusztáv fordításában. A rövidebb színházi tudósításokon kívül Kuthy Lajos, Nagy Ignác és Teleky László drámáit részletesen is elemezték. A hangversenykrónikák nemcsak a fővárosi eseményekről számoltak be, de Liszt Ferenc külföldi szerepléseit is figyelemmel kísérték. A technikai és tudományos hírek a fényképezés legújabb eredményeiről, Fényes Elek Magyarország statiszticája című könyvéről és Reguly Antal nyelvészeti kutató útjáról egyaránt hírt adtak.
A Pesther Tageblatt a Spiegelhez hasonlóan részt vállalt a haladó, radikális változtatásokat követelő németországi eszmék terjesztésében is. A Junges Deutschland több írója nyilvánossághoz jutott a lap hasábjain, köztük Franz Dingelstadt, August Fankl, Karl Gutzkow, Georg Herwegh, Friedrich von Sallet. Az osztrák és csehországi német származású munkatársak egyszerre több lapba is dolgoztak, így például Johann Gabriel Seidl, Julius Seidlitz versei, novellái az Ungarban is megjelentek.
A lap kiadójának egyre több gondja akadt a cenzúrahivatallal, mert lapjában sok külföldi és magyar tárgyú, haladó szellemű cikket közöltek. Heckenast örömmel mondott le a további kiadás jogáról, mert másik lap megindítására kapott engedélyt. Üzlettársa, Landerer, Kossuth eltávolításáért a Pesti Hírlap éléről megszerezte egy politikai hírlap alapításának jogát, és Járy (Tretter) György bekapcsolódásával hármasban adhattak ki új lapot. A Pestler Tageblatt megszűnését bejelentő közlemény 1845. március 13-án, az utolsó szám pedig 29-én jelent meg. [3]
Weber Henrik Pesti polgár című olajfestményén is feltűnik a Pesther Tageblatt egy példánya.[4]
Gleichauf Boglárka
PESTER TAGEBLATT
Pest
25. März 1866 Jg. 1 (Probeblatt); Nr. 49 31. Mai 1866 Jg. 1 – Nr. 149 30. Sept. 1866
Jg. 1
Red.: Lazar Tettau
Täglich / Folio
Inhalt/Rubriken: Tagesneuigkeiten, Original-Correspondenz, Vom Lande, Pester Börsenhalle,
Handelsübersicht der Woche, Handels- und Gewerbe-Nachrichten, Inserate
Lit.: Busa II 412, Réz 909
Forrás: Rózsa Mária DEUTSCHSPRACHIGE PRESSE IN UNGARN 1850–1920 Berichte und Forschungen 11 (2003), S. 59-141.
Magyar Médiatörténet 