Képes politikai napilap
I.évfolyam 1.szám: 1893. május hó, Budapest
Megjelenik naponkint
Mellékletei: Koszorú 1893-1897, Kalapács 1893-1897
Szerkesztőség és kiadó hivatal: VI. Aradi utcza 8.
Beköszönő:
Szabad Szó
Lapunk címében benne van, a mit akarunk. A népek vezérlő csillaga: az igazság; az igazság oszlopa: a szabad szó. Ezredéves mult áll a hátunk mögött, s ha ennek a nagy mult történeteinek lapjait forgatjuk, tanulság nyomában tanulság lép, a melyek intő táblaként emelkednek fel előttünk. Nem csoda hát, hogyha most, mikor a századok küzdelmei után folytatjuk azt a nagy utat, a melyet a végzet elénk szabott, magunkba szállva elmélkedünk ezek előtt az intő táblák előtt. Olvassuk a bevésett igéket. Lelkesülve pillantunk vissza azokra a történetekre, a melyektől nem csak a mi szívünk gyúl lángra, hanem kalap-levéve áll előttük az egész mvelt világ. De a sok tanulság között mégiscsak azért lelkesülünk leginkább, mely azt mondja: mindent a népért, semmit a nép ellen. A nemzetek boldogságának titka ebben az egy mondatban rejlik, s mi a „Szabad Szó” czímű napilapunkat ennek a mondatnak jeligéje alatt indítjuk meg. Ennek az igazságnak megvalósításához nem kell eget verő tudomány, csak józan ész. Annyi józan ész, amennyit az Isten jókedvében csöpögtetett a magyar ember agyába. Nem kell ehhez óriások ereje, csak érző, testvériesen szerető szív, olyan szív, mint a milyen a mi népünk keblében dobog. S mégis mily nehezen megy a hatalmasok fejébe ez az egyszerű tudomány! Nem egyszer esett meg, hogy tudatlanul kinevették ezt az igazságot. Bilincsekbe verték a népet a helyett, hogy magukhoz ölelték volna, mert azt hitték, hogy a népet csak az ő szolgálatukra alkotta a teremtő. Elnyomták a szabad gondolkodást, mert azt hitték, hogy csk szolga-lelkekre építhetik az ország az állam fundamentumát. Hát aztán mi volt a vége ennek az oduban-teremtett tudománynak a vége? Az, hogy egy darabig csak tűrt meg szenvedett az a nép, de lassankint lerázta magáról a szorító békót, s míg az ő kimeríthetetlen új életre támadt, a békó lehullott, s darabjait a porral együtt szórta szét a szél. Mert hát hiába küzd az ember az ellen, a mit a teremtő keze alkotott. Ha a földbe hulló mag fölé kő kerül, a durva kő el akarja folytani a csírát. De hiába nyomja a nyers erő, a nap sugara megmelegíti a földet, addig-addig duzzad magában az a kis csíra, addig-addig keresi az utat míg rest nem talál, s az ég derültjétől kicsalt növényből terebélyes fa támad. A terebélyes fa gyökerei pedig letúrják magukról a rájok nehezedő követ. Hiába akarja az ember megakasztani azt, a melyet a nagy alkotó elvégzett! Ha a legkisebb fű úgy van teremtve, hogy szabadság éleszti, világosság növeli, akkor az az ember, a kit az isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, nem élhet szabadság nélkül, nem lelkesülhet a sötétségért. Ismerve ezt az igazságot, a „Szabad Szó” lelkesülten fog küzdeni a nép jogait biztosító szabadságért és főleg lobogtatni fogja azt a fáklyát, a melynek világossága mellett kitündöklik az igazság. Küzdeni fogunk annál inkább, mert bensőnkben átérezzük, hogy mikor az Úr a teremtés napján elhangoztatta: „legyen világosság”, ezt a világosságot annak az embernek adta, a kitől származott a nép. Nem egy, de száz és ezer bajoknak kútforrása volt és ma is az, hogy mesterkélt csűrés-csavarással ferdítik el az igazságot. Pedig az a magyar nép tiszta bort szeret önteni a poharába, s nem jár a dűlős, kacskaringós úton, mikor a sima egyenesen járhat. A „Szabad Szó” az egyenes úton halad, s nem riad vissza az igazság kimondásától, sőt elsősorban azt tűzi ki feladatául. Ezért bennünket nem köt le sem hatalom, se párt, se felekezet, se semmi befolyás, ha nem a míg lelkesültséggel fogjuk üdvözülni azt a bárhonnan jövő törekvést, a mely a nép boldogítását tűzi ki czélul, s ép oly kérlelhetetlenül támadjuk azt a törekvést, a mely a nép boldogságát koczkáztatja. Mi, kiknek a bölcsője a nép között ringott, ismerjük a nép örömét, és baját, s ezt ismerve tántoríthatatlanul küzdünk a nép java mellett. Akarjuk azt, hogy a sokat meghasonlott magyar hazának népe a magyar nemzetiségi eszmékben megerősödve és egybeforrva lépjen be az uj ezredéves életbe. Hamisíthatatlanul és teljes mértékben akarjuk megvalósítani a szabadságharcz dicső eszméit, a melyeknek e három szó a koronája: szabadság, egyenlőség, testvériség. Küzdeni fogunk a mellett, hogy annak a nagy tehernek, a melytől már is görnyed a nép, egyszer valahára vége szakadjon. A kik igazgatják az állam szekerét, ne csak arra nézzenek, hogy mennyit rakhatnak rája, hanem ara is legyen gondjuk, hogy milye erő huzza, milyen erő birja. Ősei leszünk a közigazgatás és igazságszolgáltatásnak, s bárhol azt tapasztaljuk, hogy törvény helyett önkény, igazság helyett jogtiprással fizetik meg a népnek áldozatkészségét, mindig felemeljük tiltakozó szavunkat. Ép azért akárhonnan eredjen a jogos panasz, lapunk hasábjai a panasz előtt nyitva állnak. A „Szabad Szó” a nép lapja, s ebben a lapban legerősebb fegyverét fogja találni a nép azok ellen, a kik érdekeit sértik. Legőszintébb elismerését fogja a nép viszont e lap után kifejezni azoknak, akik az ő javára törekszenek. Bizalommal fordulunk tehát a magyar néphez, midőn a „Szabad Szó” –t megindítjuk. Hisszük, hogy a „Szabad Szó” visszhangra fog nála találni és nem csak méltányolni fogja azokat, a törekvéseket, melyeket magunk elé kitűzünk, de azok sikeres kivívásában támogatni fog bennünket.
A „Szabad Szó” szerkesztősége
Utolsó szám: V.évfolyam 302.szám, 1897. október 31., vasárnap, Budapest
Szerkesztőség és kiadó hivatal: VI. Aradi utcza 8.
Megszűnés oka: ismeretlen
Leköszönő szöveg: nincs
Készítette: Fazekas Gyöngyi
Magyar Médiatörténet 