Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Reklámok

Szabad Szó (1889-1956)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s