Vörös Katona (1919)

voroskatona

Kommunista ploretárkatonák lapja

Megjelent: minden héten szerdán

Első megjelenés: 1919. január 29. 1. évf. 1.szám

Jelszó: Minden hatalmat a munkások és katonák tanácsának!

Megszűnt: 1919. február 9. 1. évf. 2.szám

Szerkesztő: ismeretlen

Megszünés oka: nem ismert
Beköszöntő

Milyen legyen a ploretárhadsereg?

Oroszországban uj osztály került hatalomra, amelynek a mult, a visszavonuló régi hadsereg személyében bizonyos tőkét hagyományozott: ágyukat, fegyvereket, mindenféle hadi készletet és bizonyos szellemi tőkét: – a tudás, a hadi tapasztalat, és az adminisztrációs gyakorlat értékét, egyszóval azt, azelőtt a régi hadsereg katonai szakértői, a volt tábornokok és ezredesek rendelkezésére állott; tehát mindazt, ami nem volt az uj forradalmi osztály kezében. Abban az időszakban, mikor ez az uj forradalmi osztály küzdött a hatalomért és útjában ellenállásra talált, azt az ellenállást mechanikusan szétrombolta, és ebben igaza volt annyiban, amennyiben általában a munkásosztálynak joga van az államhatalomra. A munkásosztály jogát az ellenséges osztályszervezetek lerombolására csak azok tagadhatják, akik a munkásosztály jogát az államhatalom megszerzésére.

Az az osztály, amelyik azt mondja magáról, hogy ő a történelem által hivatott az egész állami, társadalmi és gazdasági, sőt katonai élet irányításának a kézbevételére, az az osztály, amelyik e tettével végeredményben, leküzdvén minden gátat, minden akadályt és azok között a saját technikai készületlenségét is, visszaadja a saját társadalmának, népének, nemzetének mindazt, amelyet elkeseredett osztályellenségeitől szedett el hatalmas csapásai segélyével: – ennek az osztálynak joga van a hatalomra, és joga van lerombolni mindazt, ami útjában áll. Ez reánk, forradalmi szocialistákra nézve, elkerülhetetlen szükségesség, de ez csak első fele a feladatnak: – a politikai hatalom megszerzésének.

A proletariátusnak ez a munkája az ellenforradalom fészkének és mindazon eszközöknek az elpusztítása, amelyek a proletárforradalomnak útjában állottak, csak akkor lehet tökéletes, ha a munkásosztály és vele együtt a földmüvesszegénység kezébe véve a hatalmat, képes lesz szolgálatába állítani az elmult korszak értékeit és mindazt, ami eszmei szempontokból a nemzeti vagyon részét képezi. E cél megvalósítása érdekében a hatalomra került proletariátus legelső feladata: a vörös hadsereg megszervezése, a munkások és idegen munkából nem élősködő parasztok kötelező katonai kiképzése és felfegyverzése.

Nem beszélhetünk az összes polgárok általánosan történő katonai kiképzéséről. Mi ezt az ügyet osztályalapon akarjuk megszervezni. Hogy miért? Mert a hadseregnek, amelye mi szervezünk, mindenben a szovjetrendszerrel kell egyeznie, mert mi a munkásosztály diktaturájának korát éljük.

Ez az alaptétele a mi rendszerünknek. Mi nem a formális demokrácia rendszere alapján élünk.

Aki ismeri a forradalom belső dinamikáját, az osztályok elkeseredett küzdelmeit, az előtt tökéletesen világos, hogy bármiféle formai akadályokon át a forradalmi rendszer bárminő demokrata korlátjain át kikerülhetetlenül be kell következni egyik vagy másik osztály nyílt diktaturájának. Nálunk, Oroszországban z a munkásosztály és a földművesszegénység diktaturájával fejeződött be.

A hadseregnek, amelynek harcképesnek kell lennie, amelynek az állam védelmi képességét kell képviselnie, lehetetlen, hogy meg ne feleljen a saját struktúrájának, a saját ideológiájának és a saját osztálya követelményeinek.

Ez a hadsereg lehetetlen, hogy ne legyen osztályhadsereg.

Ezt nemcsak politikai szempontból mondom, ami természetesen nem utolsó fontosságú a szovjetrendszer szempontjából. Ha egyszer a munkásosztály saját kezébe vette a hatalmat, akkor természetesen meg kell szervezni saját hadseregét, a saját felfegyverzett szervét, amelynek teljes mértékben biztosítania kell őt. De meg tisztán katonai szempontból is, az állam védelmi képessége szempontjából a szovjetrendszer mellett, csak egy lehetőség van: a szovjet-hadsereget osztályalapokon felépíteni.

Mindaddig, amíg ezt a rendszert föl nem váltja a kommunizmus rendszere, amikor befejeződik a kivételes osztály kivételes helyzete és amikor ezen a téren bevezethető lesz: az összes polgárok kötelessége védelmezni a kommunista köztársaságot minden külső veszély ellen, – addig ennek a hadseregnek nem lehet más, csak osztályjellege.

Trocki Leó, az orosz szovjetköztársaság hadügyi népbiztosa

Hozzászólás