Vörös Katona (1919)

Kommunista ploretárkatonák lapja

Megjelent: minden héten szerdán

Első megjelenés: 1919. január 29. 1. évf. 1.szám

Jelszó: Minden hatalmat a munkások és katonák tanácsának!

Megszűnt: 1919. február 9. 1. évf. 2.szám

Szerkesztő: ismeretlen

Megszünés oka: nem ismert
Beköszöntő

Milyen legyen a ploretárhadsereg?

Oroszországban uj osztály került hatalomra, amelynek a mult, a visszavonuló régi hadsereg személyében bizonyos tőkét hagyományozott: ágyukat, fegyvereket, mindenféle hadi készletet és bizonyos szellemi tőkét: – a tudás, a hadi tapasztalat, és az adminisztrációs gyakorlat értékét, egyszóval azt, azelőtt a régi hadsereg katonai szakértői, a volt tábornokok és ezredesek rendelkezésére állott; tehát mindazt, ami nem volt az uj forradalmi osztály kezében. Abban az időszakban, mikor ez az uj forradalmi osztály küzdött a hatalomért és útjában ellenállásra talált, azt az ellenállást mechanikusan szétrombolta, és ebben igaza volt annyiban, amennyiben általában a munkásosztálynak joga van az államhatalomra. A munkásosztály jogát az ellenséges osztályszervezetek lerombolására csak azok tagadhatják, akik a munkásosztály jogát az államhatalom megszerzésére.

Az az osztály, amelyik azt mondja magáról, hogy ő a történelem által hivatott az egész állami, társadalmi és gazdasági, sőt katonai élet irányításának a kézbevételére, az az osztály, amelyik e tettével végeredményben, leküzdvén minden gátat, minden akadályt és azok között a saját technikai készületlenségét is, visszaadja a saját társadalmának, népének, nemzetének mindazt, amelyet elkeseredett osztályellenségeitől szedett el hatalmas csapásai segélyével: – ennek az osztálynak joga van a hatalomra, és joga van lerombolni mindazt, ami útjában áll. Ez reánk, forradalmi szocialistákra nézve, elkerülhetetlen szükségesség, de ez csak első fele a feladatnak: – a politikai hatalom megszerzésének.

A proletariátusnak ez a munkája az ellenforradalom fészkének és mindazon eszközöknek az elpusztítása, amelyek a proletárforradalomnak útjában állottak, csak akkor lehet tökéletes, ha a munkásosztály és vele együtt a földmüvesszegénység kezébe véve a hatalmat, képes lesz szolgálatába állítani az elmult korszak értékeit és mindazt, ami eszmei szempontokból a nemzeti vagyon részét képezi. E cél megvalósítása érdekében a hatalomra került proletariátus legelső feladata: a vörös hadsereg megszervezése, a munkások és idegen munkából nem élősködő parasztok kötelező katonai kiképzése és felfegyverzése.

Nem beszélhetünk az összes polgárok általánosan történő katonai kiképzéséről. Mi ezt az ügyet osztályalapon akarjuk megszervezni. Hogy miért? Mert a hadseregnek, amelye mi szervezünk, mindenben a szovjetrendszerrel kell egyeznie, mert mi a munkásosztály diktaturájának korát éljük.

Ez az alaptétele a mi rendszerünknek. Mi nem a formális demokrácia rendszere alapján élünk.

Aki ismeri a forradalom belső dinamikáját, az osztályok elkeseredett küzdelmeit, az előtt tökéletesen világos, hogy bármiféle formai akadályokon át a forradalmi rendszer bárminő demokrata korlátjain át kikerülhetetlenül be kell következni egyik vagy másik osztály nyílt diktaturájának. Nálunk, Oroszországban z a munkásosztály és a földművesszegénység diktaturájával fejeződött be.

A hadseregnek, amelynek harcképesnek kell lennie, amelynek az állam védelmi képességét kell képviselnie, lehetetlen, hogy meg ne feleljen a saját struktúrájának, a saját ideológiájának és a saját osztálya követelményeinek.

Ez a hadsereg lehetetlen, hogy ne legyen osztályhadsereg.

Ezt nemcsak politikai szempontból mondom, ami természetesen nem utolsó fontosságú a szovjetrendszer szempontjából. Ha egyszer a munkásosztály saját kezébe vette a hatalmat, akkor természetesen meg kell szervezni saját hadseregét, a saját felfegyverzett szervét, amelynek teljes mértékben biztosítania kell őt. De meg tisztán katonai szempontból is, az állam védelmi képessége szempontjából a szovjetrendszer mellett, csak egy lehetőség van: a szovjet-hadsereget osztályalapokon felépíteni.

Mindaddig, amíg ezt a rendszert föl nem váltja a kommunizmus rendszere, amikor befejeződik a kivételes osztály kivételes helyzete és amikor ezen a téren bevezethető lesz: az összes polgárok kötelessége védelmezni a kommunista köztársaságot minden külső veszély ellen, – addig ennek a hadseregnek nem lehet más, csak osztályjellege.

Trocki Leó, az orosz szovjetköztársaság hadügyi népbiztosa

Világosság (1945-1952)

Folytatás: Esti Budapest

Első szám: I. évfolyam 1. szám: 1945. július 3. kedd

Utolsó szám: IX. évfolyam 78. szám: 1952. április 1. kedd

A Szociáldemokrata, majd a Magyar Dolgozók Pártjának, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának Lapja.

Napilap, hétfő kivételével minden nap megjelenik.

Először 4, vasárnaponként 7, majd később 6–8 oldalas.

Rovatok, hírtípusok: belföld, külföld, világhíradó, sport, moziműsor, színházműsor.

Főszerkesztők

• Dr. Révész Mihály (1945. július 3. – 1945. július 25.)
• Kéthly Anna (1945. július 26 – 1947. május 24.)
• Horváth Zoltán (1947. május 25 – 1948. március 22.)
• Bíró Zoltán (1950. november 1. – 1952. január 2.)

Története

A Szociáldemokrata Párt napilapjának első száma 1945. július 3-án, kedden látott napvilágot. A négy oldalas, hétfő kivételével naponként megjelenő folyóirat első főszerkesztője Dr. Révész Mihály volt. A Világosság Nyomda Rt. adta ki, és rovatai között szerepelt többek között a külföld, belföld, világhíradó, sport hírei, illetve mozi- és színházműsor. 1945. július 25-én Révész Mihályt az MTI főszerkesztőjévé nevezték ki, helyét a Szociáldemokrata Párt politikusnője, Kéthly Anna vette át, aki egészen 1947. május 24-ig látta el ezt a feladatot. Lemondásának oka „sokirányú politikai és pártmozgalmi elfoglaltsága” volt. A pártvezetőség megbízásából végül Horváth Zoltán került a főszerkesztői székbe, és 1948. március 22-ig, a Népszava felelős szerkesztőjévé történő kinevezéséig vállalta el a lap irányítását. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) megszületése után az újság 1948. június 15-től kezdve az új párt, az MDP hivatalos lapja lett. A felelős szerkesztői feladatokat továbbra is Gergely István látta el 1948. november 13-ig. A már 8 oldalban megjelenő Világosság egy új nyomda, a Szikra-Nyomda Rt., illetve egy új felelős szerkesztő, Gál György irányítása alá került. 1949. január 7-től viszont a lapkiadó tulajdonosa a Szabadság Lapkiadó Vállalat lett, illetve a későbbi Világosság Lapkiadó Vállalat (1951. május 2-tól). Hosszú, több mint két éves szünet után jelent meg Bíró Zoltán a főszerkesztői poszton 1950. november 1-jétől, és ezt a státuszt a közben hivatalosan a Magyar Dolgozók Pártjának Budapesti Pártbizottságának lapjává nyilvánított Világosság megszűnéséig, 1952. január 2-ig töltötte be.

A Világosság utódlapja az 1952. április 2.–1956. október 23. között megjelenő Esti Budapest volt.

Beköszöntő

“A mi utunk

A sötétség rideg és kegyetlen tárnáiból jöttünk. Mögöttünk sivár és lesujtó képek, szolgaság és nyomor, fizikai és szellemi bilincs, minden nehéz teher, ami eddig visszahúzott fájdalmas sorsunk mélységébe. Nem saját erőnkből kapaszkodtunk fel a társadalmi igazság napsütötte partjára. Porkolábjaink gőgösen és elbizakodottan csörgették fegyvereiket a páriák milliói fölött. De hiába volt minden hatalmuk, véres kezükben hiába suhogott az elnyomás lelketlen korbácsa. A történelmi erőket nem tudják elhessegetni birodalmuk pereméről, a fejlődés törvényei könyörtelenül jelentkeztek a magyar élet bilinccsel lakatolt kapuján is. A guzsbakötött, szellemi rabságban tartott dolgozó nép nem tudta lerázni magáról dölyfös és elvakult urait, de a történelmi fejlődés útját nem lehetett elreteszelni előlük, mert ez a törvény maga az élet, megingathatatlan és diadalmas, mint a természet.

Vereségük a történelmi igazságszolgáltatás diadala; ahová saját erejéből nem tudott felemelkedni a rabláncra fűzött nép, felsegítette oda urai bűnös merénylete a hatalmas és békés állam ellen és a napfényre emelte a dolgozók országának, a világ minden proletárjának büszkesége: a Vörös Hadsereg.

Ez a hadsereg nem egy győztes állam bosszúvágyát hozta, hanem a humánus koreszmék magasra lobbant fáklyáját. A szabadság fáklyája nem ragyogó képek szivárványszíneit vetíti elénk. Túl az anyagi romokon bevilágít a társadalom roskadozó épületének zugaiba is és őszinte, józan fényét rábocsátja minden rétegre és csoportra, amely a porondra került és a porondon maradt fellobbanása óta. Szükség van erre a tárgyilagos világosságra, a nyiltan hirdetett tervek és a be nem vallott szándékok megvizsgálására, az őszinteségre és egyenes beszédre, mert ez a záloga és feltétele berendezkedésünk sikerének.

Szükség van a kijózanító világosságra a közélet minden területén, mert nem egyedül vagyunk mi, dolgozó nép a rombadőlt otthon megviselt falai között. Itt vannak azok is, akik eddig napfényes virányokon élvezték a mi munkánk gyümölcsét, akiknek soraiból ámokfutók és gyújtogatók rajzottak ki és a dolgozók iránti gyűlöletük őrjöngő extázisában máglyára taszították a nemzetet.

A dolgozó nép ezúttal is nagyvonalúbbnak bizonyult mint megbukott urai. Nem a jogos bosszú, hanem az ország jövője lebegett szeme előtt, s a nemzet mentő munkájába be akarta vonni azokat a széles csoportokat is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül az új Mohácshoz vitték az országot.

Nem rajtunk múlott, hogy ez eddig nem sikerült. Azok az osztályok, amelyek csúnyán levizsgáztak a nemzetrontásból, gyöngeségre és bizonytalanságra magyarázták a nagylelkűséget, amely az általános felelősségrevonás helyett megelégedett az egyéni bűnök üldözésével. Nem ragadták meg a kivételes és meglepő alkalmat, hogy elvegyülhessenek az alkotók soraiban, elhúzódtak a munkahelyekről, rémhíreket lesnek, a bűnös mult konok kísértetei gyanánt járkálnak közöttünk és csöndesen, de szívósan igyekeznek gátolni az új életet építő rohammunkát. Kiközösítve magukat a nemzet hatalmas erőfeszítéseiből, fennmaradásért vívott hallatlan küzdelméből, kárörömmel figyelik nehézségeinket és dühös csalódással látják, hogy a nemzet életereje diadalmaskodik a példátlan bűnök szörnyű következményei felett is.

Ezek az osztályok nyilván történelmi példák megismétlődésére számítanak. Az utóbbi két évszázad alatt előfordult már nem egyszer Európaszerte, hogy nagy nemzeti katasztrófák a negyedik rend mezítlábas seregének kezébe tették le az országmentés feladatát. A negyedik rend áldozatos harcokat vívott a szabadságjogokért, vére forradalmakban szerzett érvényt a haladás törvényeinek, azután visszavonult a munkapadok mellé és megelégedett sikerei szerény morzsáival, míg áldozatai gazdag gyümölcsét mohón aratta le a polgárság.

Mai helyzetünk azonban nem hasonlítható össze a mult század forradalmi fellángolásaival. Ez a forradalom csak most kerül megvívásra a műhelyekben és a földeken, az esztergapadok és az ekeszarvak mellett. Ez a forradalom a munka izzó kohójában formálja az új magyar élet arcát. A kalapács, az írótoll, az ásó és a csákány forradalma ez, amelyből új és emberibb, igazságos és dolgos Magyarország születik. Ennek a mélyreható forradalomnak az élcsapata a munkásság és a parasztság, amely az új rendszer megszilárdítása után megtartja politikai és gazdasági érvényesülése eszközeit, de helyet ad a jogok asztalánál minden társadalmi osztálynak, amely részt vállal a nemzetmentésből, a megfeszített munkából és a hazafias áldozathozatalból. Ehhez azonban becsületes kiállásra, nyilt beszédre, őszinteségre van szükség.

A munkáspártok a dolgozó osztályok nevében kifejtették minden kertelés nélkül elgondolásukat, amelyek alapján oroszlánrészt vállalnak az újjáépítésben. A munkásság népi demokráciát akar, társadalmi berendezkedésünk jelenlegi alapjául elfogadja a magántulajdont és legközelebbi céljául az ország megmentését tűzi ki. Halálos ellenségeitől, a kizsákmányolók és lakájaik kasztjától kapta örökül a szétdúlt haza felépítésének gondját, amelynek áldozatos és hálátlan terhét vállalja, mert felelősséget érez a magyar jövővel, az utánuk következő generációkkal szemben. A munkásság nem folytat malomalatti politikát, őszintén feltárta terveit és céljait, amelyek jegyében erejét megfeszítve dolgozik a vasúti műhelyekben, a mezőkön, a gyárakban és a bányák mélyén, örömmel fogadva a társadalom távolabbi régióiból jelentkező gyér segítséget és jogos kiváncsisággal várja, mikor ébrednek kötelességük tudatára azok a rétegek, amelyek jelenleg ellenségesen szemlélik a fennmaradásunkért kifejtett heroikus munkát.

A dolgozó nép hozza a legtöbb áldozatot a nemzetfenntartó erőfeszítések során, joga van tehát a fogalmak tisztázását ás világosságot követelni a közélet minden területén. Ennek a célkitűzésnek jegyében indul meg ez a lap, pártunk második hivatalos napilapja Budapesten. A szocialista kritika tárgyilagos és elfogulatlan fényszóróját ráirányítjuk minden jelenségre, amely kapcsolatban áll a munkásosztály sorsával, ezen keresztül a nemzet érdekeivel.

Ennek a lapnak a programja a szocializmus. A szellemi világosság, az őszinte bírálat és a lelkes alkotásvágy szellemében harcolunk a munkásosztály céljaiért. A távolabbi célok szolgálata mellett nem feledkezünk meg a dolgozók mindennapi gondjairól, a hétköznapok kötelességeiről és feladatairól, a nemzetmentés lépésről lépésre haladó munkájáról. Lángra lobbantjuk ebben a lapban a szocialista munkásmozgalom új fáklyáját és bevilágítjuk a keserves utat, amelyen munkától görnyedten, de ellenségeit félretolva, a hatalmas szovjet nép segítő készségétől megerősödött lélekkel halad a nemzet minden dolgos fia, a munka népe a reakció sötétségét elűző világosság, a demokrácia és a szocializmus felé.

(g.i.)”

Elköszönő

“Olvasóinkhoz

Április 2-án, holnap jelenik meg a Világosság helyett elsőízben az <Esti Budapest>, a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács új lapja. Az Esti Budapest délután 4 és 5 között kerül az utcára és színvonalas cikkekben, riportokban számol be a nap legfrissebb bel- és külpolitikai eseményeiről, fővárosunk életéről, dolgozóink munkájáról, a városépítés, a kultúra, a sport eseményeiről. Az <Esti Budapest> eleven, friss hírszolgálatával tájékoztat, segít, szórakoztat.

A Világosság ma jelenik meg utoljára.”

 

Források

Világosság I – {VIII.} IX. évfolyam

Szabadság (1945-1948)

  

Első szám

I. évfolyam 1.szám: 1945. január 19. péntek

Felelős szerkesztőbizottság: Darvas József, Kállai Gyula, Zilahy Lajos

Megjelenik: naponta, délben

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest VIII, József krt. 5. Nyomtatott a „Szikra” Lapvállalatok körforgógépein

Beköszönő szöveg

„Hálával és szeretettel köszöntjük fővárosunkban a felszabadító Vörös Hadsereget, mely a náci horda leverésével megszabadított bennünket az elnyomás és rabság minden borzalmától és lehetővé tette számunkra, hogy végre szabadon kezünkbe vehessük sorsunk intézését.

Soha nem felejtjük el, hogy a Vörös Hadsereg vérét áldozta a mi népünk szabadságáért is, hogy ágyúinak pusztító tüzével szétverte a szabadságszerető népek bestiális ellenségét, a fasiszta reakciót és ezzel szabad utat nyitott azoknak a demokratikus népi erőknek, melyek kibontakozása és megerősödése lesz az egyedüli biztos záloga a független, szabad Magyarországnak.

1941 június 22. óta nagy utat tette meg a Vörös Hadsereg. Sztalingrad óta csapást- csapásra mérve nemcsak kiverte a Szovjetunió területére betolakodó fasiszta hordákat, hanem felszabadította Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Finnország és most Magyarország népét is.A halálos gyűrű egyre jobban szorul a fasiszta dúvad fészke: Németország körül és közeledik a nap, amikor a szabadságszerző népek vasököllel megadják majd neki az utolsó csapást és kitűzik Berlinben a győzelem lobogóját.

Hála és szeretet száll szívünkből Sztalin marsall, a nagy hadvezér felé. Az ő páratlan hadvezéri talentuma biztosította a fasizmus feletti győzelmet. Az ő bölcs kormányzása tette lehetővé, hogy mi magyarok, akik annyit vétettünk a szovjet nép és a Vörös Hadsereg ellen, mégis az ő keüzkből kaptuk vissza szabadságunkat, az élethez való jogunkat.

A magyar nép élni akar ezzel a joggal és szabadsággal. Azt kívánja, arra törekszik, hogy ismét úgy beszéljenek róla, mint 48-ban, amikor a szabadságért hullatta a vérét és nem a zsarnokságért. Most is, mint akkor harcba száll a magyar nép, szent németellenes harcba és vére hullatásával bizonyítja be, hogy méltó a szabadságszerető népek testvéri bizalmára.

Magyar Nemzeti Függetlenségi Front”

Története

Indulása

A felszabadulás után az elsők között megjelenő politikai napilap Budapesten. Először a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front adta ki a kommunisták irányításával (Fülöp 1993). Ez volt az első demokratikus napilap, melynek előkészületei már akkor folytak, amikor a frontovnal a Nagykörút tájékon húzódott. Elente kettő, majd négy oldal terjedelmű volt (Márkus 1977).

Egyedi jellemzők

A Magyar Kommunista Párt kiadványa volt, a fronthelyzetről tájékoztatott, és a magyarországi harcokról kiadott jelentéseket közölte (Dersi, Szántó 1973).

Olvasói

Elsődleges célközönsége a magyar munkás nép volt.

Munkatársak

Szerkesztők a lap indulásakor: Darvas József, Kállai Gyula, Zilahy Lajos.

Budapest felszabadulása után Kállai Gyula és Zilahy Lajos helyett szerkesztők: Barcs Sándor, Gábor Andor

1945. április 19-től felelős szerkesztő: Haraszti Sándor (Márkus 1977)

További munkatársak: Baló László, Csatár Imre, Nemes György, Darvas Szilárd, Gál György, Gombó Pál, Gergely Sándor, László Gyula, Petúr László, Mód Abdárné, Lukács Imre, György Endre (Dersi, Szántó 1973)

Politikai hovatartozás

A Magyar Kommunista Párt napilapja volt.

Utolsó éve

1948 novemberiéig működött. 1948 után megszűnt a Magyar Kommunista Párt (MKP), és létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Ezzel az MKP több lapja is megszűnt (Médiatörténet).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

IV.évfolyam 261.szám: 1948.nov. 13. szombat

Felelős szerkesztő: Haraszti Sándor

Megjelenik: naponta, délben

Szerkesztőség és kiadó hivatal: Budapest VIII. József-körút 5. (Telefon: 138-382; 138-378)

Megszűnés oka: A lap futtató pártja, az MKP megszűnt. Az új MDP párt központi lapja a Szabad Nép lett. (Médiatörténet)

Leköszönő szöveg

Az utolsó számban nem található leköszönő szöveg, még csak utalás sem a lap megszűnésére.

Érdekességek

Koalíciós jellegű lapnak indult, de valójában a kommunisták irányították.

Hivatkozások

• Dersi Tamás, Szántó Tibor 1973: A magyar sajtó képeskönyve. Magyar Újságírók Országos Szövetsége Kossuth könyvkiadó
• Márkus László (szerk.) 1997: A magyar sajtó története. Szerk.: Márkus László. Bp., Tankönyvkiadó
• Hargitai Henrik, Hirsch Tibor: Médiatörténet. Szabadbölcsészet 2006 (http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=546&tip=0)- letöltés: 2011. dec.2.

Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Szabad Nép (1942, 1944-1956)

 

Szabad Nép az OSZK-ban

Politikai napilap.

1942, 1944 – 1956. (1-14. évf.) Budapest

Megjelenés: naponként

A Magyar Kommunista Párt központi lapja.

Szünetelt: 1942. jún. – 1944. szept. 1944. dec. – 1945. márc. Címváltozás: Rákosi Mátyás lapja. Szabad Nép. 1942. máj. 1.

Főszerkesztő: Rózsa Ferenc

Utóbb: Népszabadság 1956–

Mellékletei: Képes Melléklet 1945 – 1946. Szabad Kép 1947. Képes Melléklet 1949 – 1951. Rádió Műsor 1946 – 1949. Melléklap: Fehérvári Hírek 1948. jan. 10. – ápr. 14.

Megjegyzés: A Fehérári Hírek 1948. ápr. 16-án beolvadt a Fehérvári Napló-ba.

1946. dec. 6 –1952. máj. 18-ig naponként vidéki kiadás is jelent meg. A vidéki kiadás címlapjának fejléce csillaggal jelölve. (Országos Széchényi Könyvtár H 18.958 és H 33.302 számú anyagáról készítette.) (OSZK: H 33302, H 41281 FM 3/1768)

Története

1942. február 1-jén indult a KMP illegális központi orgánumaként. Az első időben a mártírhalált Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán szerkesztette. 1942 májusában – a 4. szám megjelenése után – a rendőrség megtalálta a nyomdát és a szerkesztőséget, s felgöngyölítette a terjesztő szervezetet. A letartóztatások miatt a lap csak 1944 szeptemberében jelenhetett meg újra, akkor azonban a korábbi sokszorosított forma helyett már nyomtatva. A felszabadulásig újabb öt száma jelent meg. Szerkesztője 1944 szeptemberében elfogatásáig Horváth Márton, majd Donáth Ferenc volt. Budapest felszabadulása után, 1945. március 25-én indult meg legálisan a Szabad Nép, az MKP központi napilapja. A fordulat évéig főszerkesztője s egyben vezető publicisztája Révai József volt, majd a szerkesztőbizottság szerkesztője, melynek vezetője 1951-ig Horváth Márton volt, 1951-53 között Betlen Oszkár, 1953-tól ismét Horváth Márton volt. 1948-ban a munkáspártok egyesülésekor az MDP központi lapja lett. Cikkei a jelentős eredmények mellett az ötvenes években mutatkozó hibákat is tükrözték. Az újjáalakuló MSZMP 1956 novemberében folytatásként a Népszabadságot indította meg.

 

Első szám

I. évfolyam 1. szám: 1942. február 1. Budapest

Szabad Nép – A kommunisták magyarországi pártja – (A K.I. szekciója) hivatalos lapja

Cikkek: Szabad nép – szabad országban A magyar nép is beleszól a „tavaszi offenzívába” Rövid hírek Többet törődjünk a bebörtönözöttekkel! A kapitulánsok „nemzeti céljai” Együtt a parasztsággal és a haladó polgársággal! Munkásegységet! El a kezekkel a szakszervezetektől! – Pártunk hős vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak lelkes üdvözletünket küldjük. Fogadjuk, hogy bátorságunkkal és odaadó munkánkkal akarunk vezetőnkhöz méltónak mutatkozni! – Feudális maradványok a magyar nagybirtokon Amilyen az úr, olyan a szolgája A szlovák kérdésről Osztályharc – nemzeti harc Endre László birodalma Mozgalmak az egyesült zónában Beszkárt Munkáslevelek Erősítsük a pártot! Szervezzük meg a munkáslevelezést! (11-34.o)

Beköszöntő cikk: SZABAD NÉP – SZABAD ORSZÁGBAN

Pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét – a KMP-t – állította. Ezt a történelmi feladatot Sztálin elvtárs ismerte fel és foglalta szavakba elsőnek, amikor a német-szovjet háború kitörésekor bejelentette, hogy most Európa elnyomott nemzeteinek szabadságharca következik a közös elnyomó, a fasiszta reakció ellen. A reakció sötét erőinek elsöprése szabaddá teszi az utat Európa demokratikus fejlődése előtt, amely ezen a kontinensen végképp kiküszöböli a népek erőszakos elnyomását és a háborút. A KMP Sztálin elvtárs útmutatása alapján felismert azt a jelszót és megragadta azt a történelmi pillanatot, amely az egész nemzetet egyesítheti a munkásság vezetése alatt, évszázados történelmi feladatának megvalósítására: a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésére. Ennek a nagy történelmi feladatnak a szolgálatába állítjuk a „Szabad Népet”, pártunk hivatalos lapját. A háború és reakció nyomasztó sötétségében a „Szabad Nép”-nek mint a szabadság világítótornyának kell sugároznia. A „Szabad Népnek” kell azokat az eszméket kisugároznia, amelyek a magyar nép felszabadító útját bevilágítják. De a „Szabad Nép” csak akkor felelhet meg rendeltetésének, ha nagy és erős pártra támaszkodhat. Olyan pártra van szükség, mely ideológiailag felkészült, egységes és fegyelmezett, amelynek szervezetei mindenütt jelen vannak. Egy ilyen felkészült párt vezetni tudja osztályának széles tömegeit, napi harcaiba be tudja vonni a többi néprétegeket is a létérdekeiért folytatott harcba, aktív tényezője lehet a politikai életnek. Pártunk jelenleg még sem szervezetileg, sem ideológiailag nem elég erős ahhoz, hogy vezető szerepet vigyen a politikai életbe. A „Szabad Népe” ezért arra fordítja munkásságát, hogy a párttagság politikai színvonalát emelje és ideológiailag felkészítse a vezető szerepre. A „Szabad Nép” a külföldi és magyarországi aktuális politikai eseményeket a marxizmus-leninizmus fénycsóvájával éles megvilágításba helyezi, irányt ad elvtársainak az összes aktuális politikai eseményekhez és azoknak a napi munkába való felhasználására. A „Szabad Nép” egyelőre csak a párttagoknak szól. Emilyen mértékben erősödik pártunk szervezetileg és ideológiailag, olyan mértékben válik lehetővé, hogy a „Szabad Nép” az összes dolgozókhoz, a magyar néphez szóljon. Gyorsítsátok meg ezt a folyamatot elvtársak azzal, hogy a „Szabad Nép” cikkeit figyelemmel olvassátok, megvitatjátok és napi munkátokban felhasználjátok.

III. évfolyam 1. szám 1945. március 25. Vasárnap == 60 fillér

Szabad Nép – A Magyar Kommunista Párt központi lapja Cikkek: Harcos útjára Új honfoglalás Veszprémet, Székesfehérvárt és Zircet elfoglalták a szovjet csapatok A Szovjetunió harca a békéért A Szabad Népért Megnyílt a Széchenyi-fürdő 850.000 embert hurcoltak el a nyilasok Összeállították Mura Lipót bűnlajstromát Megindult a harc a földért Csepel az élen Huszezer tonna élelmiszert kapunk a Szovjetuniótól Újabb angolszász offenzíva Nyugaton Szombatesti szovjet hadijelentés Szabad ország – erős munkásmozgalom Két könyv Őszinte szót a zsidókérdésben Esnek az árak… Hírek Munkásélet: Jól sikerült gyűlés a Vasasoknál, A munka ünnepe a Ganz-hajógyárban Minden héten teljes ülés a Nemzeti Bizottságban A HÉV új járatokat indít Közlemények És hirdetések

Utolsó szám:

XIV. évfolyam 295.szám 1956. október 23. Kedd ==

Szabad Nép – Világ proletárjai egyesüljetek! – A Magyad Dolgozók Pártjának központi lapja 60 fillér Cikkek: Új, tavaszi seregszemle Befejeződtek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Magyar Dolgozó Pártja küldöttségének megbeszélései A budapesti ifjúmunkások parlamentje A Magyar Írok Szövetségének közleménye Megkezdődtek a jugoszláv-román tárgyalások „Éljenek a magyar elvtársak!” A mezőgazdaság legfőbb feladata: a termelési színvonal növelése Megalakult a Március 15 kör a budapesti egyetem bölcsészeti karán Befejeződött a tibeti magyar hegyikocsi-expedíció A munkásönkormányzat mellett szállt síkra a Vegyipari Minisztárium Kollégiuma A lengyelországi változások A Hazafias Népfront kollégiumi előkészítő bizottságának levele Rajk Lászlónéhoz Együtt akarunk harcolni a munkás- és parasztfiatalokkal Vállvetve a munkásfiatalokkal Az egyetemi ifjúság mozgalámát nem használhatják fel semmiféle restaurációra A nép és a vezetőség összeforrott Lengyelországban Aknázzuk ki az ország legnagyobb kincsesbányáját – a termőföldet A demokratizálás útja az egyetlen út – Wladyslaw Gomulka beszéde a LEMP Központi Bizottságának VIII. ülésén

Elköszönő írás:

Új, tavaszi seregszemle (részletek)

Gyűlés gyűlést követ egyetemeinken és főiskoláinkon… Ezeknek az ifjúsági gyűléseknek forró és viharos a hangulata, az áradó folyamhoz hasonlatosak inkább, mint sem a mesterséges mederbe terelt patakhoz. Jó ez az áradás? Jó ez a tüzes lelkesedés? Valljuk be, hogy az elmúlt évek elszoktattak bennünket az ilyen tömegmegnyilvánulásoktól. A szektarianizmus, a sztálini hibák eltompították bennünk a fogékonyságot az elementáris erővel megnyilatkozó tömeghangulat, tömegmegmozdulás iránt, s ma is akadnak, akik nem tudván szabadulni a régi beidegződésektől, aggodalommal és bizalmatlansággal tekintenek ifjúságunk gyűléseire. Pártunk és lapja, a Szabad Nép odaáll az ifjúság , mellé, helyesli ezeket a gyülekezéseket, és sok sikert kíván a fiatalság okos, alkotó tanácskozásaihoz… …az ifjúság… éveken keresztül el volt zárva…, hogy hallassa a hangját… s ugyan ki csodálkozna azon, hogy ez…elementáris erővel tör fel… …Üdvözöljük egyetemistánk és főiskolásaink jó törekvéseit. Üdvözöljük a fiatalságnak ezt a hatalmas, demokratikus seregszemléjét, amelyről Ady örökszép sorait idézve elmondhatjuk:

Tűz, ér, láz, újság, boldog változás, Csupa teremtés lángol e szemekben, Örök tavasz, örök forradalom, Oh, ékeskedjél mindig ékesebben.

Mikola Orsolya

Pesti Tükör (1915-1921)

Előzmény: Pesti Közélet

Első szám

Beköszönő szöveg

Nincsen a lapnak beköszönő szövege, mert a Pesti Tükör már egy meglévő újságnak, a Pesti Közélet folytatása volt. A névváltozás okáról nincsenek információk. Az első Pesti Tükör néven futó számban sem írnak erről, csupán a cím alatt zárójelesen tüntették fel, hogy a Pesti Közélet folytatásáról van szó.

Története

Indulása

Az újság indulásának előzménye a Pesti Közélet, amely 1908-ban kezdte meg működését, Pesti Tükör néven 1915. december 10-étől jelentkezett Budapesten, kéthetenkénti rendszerességgel.

Egyedi jellemzők

A lap életének 6 éve alatt szerkezete nem sokat változott. A címoldalt rendszerint egy reklámoldal követte. Az első világháború ideje alatt a cikkek többsége a háború magasztalásáról, a katonák és hozzátartozóik lelkesítéséről szóltak. Ezek után a Hadseregszállók arcképcsarnoka című rovatban azokat a személyeket, vállalkozásokat és üzemeket tüntették fel, amelyek a katonák ellátásával kapcsolatos termékek gyártásával foglalkoztak. A második oldalon kivétel nélkül az „Akinek sérelme, baja van, közölje a szerkesztőséggel!” felirat állt. Ennek valószínűleg volt alapja, hiszen a cikkek egy része közéleti személyiségekről írt – sokszor nem túl jó fényben. Szintén a lap első oldalain volt olvasható a Szerkesztői üzenetek című rovat, ahol például egy kortárs színészről vagy íróról írt pár soros kritika jelent meg. Az újságot reklámoldal zárta.

Olvasói

A Pesti Tükör olvasása műveltséget, a napi politikában való jártasságot igényelt. Cikkei azonban nemcsak politikai, hanem szociális kérdéseket is boncolgatott. Sokat foglalkozott például a női nem és a háború kérdésével, a prostitúcióról és az erkölcsi züllésről. A kifejezetten nőknek szóló reklámok – például hölgyfodrász-szalon hirdetések – kifejezetten vonzhatták a női olvasókat. Kulturális hirdetések is színesítették az újságot: számos színházi előadást, vagy például festőművész-tanfolyamot is hirdettek az újságban. A háború ideje alatt a reklámok zöme azonban a katonáskodással kapcsolatos volt: fegyverek, katonai öltözékek vásárlására buzdították a férfiakat.

Munkatársak

Az újság felelős szerkesztője Péterfy Gyula volt, ám a többi munkatársról nem írnak magában az újságban: a cikkek írója sehol nincsen feltüntetve.

Politikai hovatartozás

Magyarországnak politikailag az egyik legváltozatosabb korszakát élte át az újság. Indulásakor az első világháború sikeres végkifejletébe vetett hit tükröződik a cikkekben. Ez nem volt meglepő, hiszen akkoriban még reálisnak látszott a győzelem. Ekkor még Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, az ország kormányzásában nem volt szabad keze a magyar parlamentnek. Az újság politikai cikkeiben csupán egy-egy politikusról írt kritikát, hangsúlyozva a személyét, és nem a politikai beállítottságát. A háború végével az őszi rózsás forradalom és a Szabad Demokrata Párt mellé állt. A lap szerkezete ekkor csupán annyiban változott meg, hogy a Hadseregszállítók arcképcsarnoka rovatának címe Vezető szocialisták portréi-ra változott, és az abban leírt személyek és vállalkozók helyére a szocialista értelmiség és politika egy-egy szereplője került. A rovat megőrizte magasztaló hangnemét is. Az újság hitt Károlyi Mihályban, ahogy az ország nagy része. A hatalom átadása a kommunista pártnak megrázta a lapot. A tanácsköztársaság ideje alatt nem jelent meg. Kun Béla elmenekülése után az újság több számának egésze a proletár diktatúra borzalmairól és politikusainak vérengzéseiről szólt. A Vezető szocialisták portréi rovat helyére gyilkos kommunisták arcképei kerültek. A Pesti Tükör cikkeiből az derül ki, hogy politikailag bal-közép beállítottságú volt. Az újság saját maga a következőképpen fogalmazta meg ars poeticáját: „A Pesti Tükör a közéleti megtisztulásnak, a haladásnak, minden igazságos törekvésnek, a progresszív gondolatnak nyíltszavú, bátor, el nem némítható, erős akaratú harcosa. A Pesti Tükör a közéleti erkölcsök hamis prófétáit irgalmatlanul leálcázza. Védi az elnyomottakat. A retrograd elemekkel szemszáll. Minden betűjével a közéleti megujhodást szolgálja. A Pesti Tükör minden igaz dolgot megír. Az üldözöttet a maga nyilvánosságával pártfogolja. Ezzel a vallás-programmal a becsületes közvélemény megértésére apellál.”

Utolsó évei

Utolsó éveiben, a jobboldali Horthy-kormányzás ideje alatt a lap nem örvendett nagy népszerűségnek. Hiába, hogy politikailag kevésbé radikális cikkei jelentek meg, nagyobb része inkább már szociális témákat boncolgatott, a zsidóellenesség kereszttűzébe a Pesti Tükör is belekerült.

Utolsó szám

Leköszönő szöveg

Az utolsó szám 1921. szeptember 5-én jelent meg. Megszűnése váratlan volt, ezért ebben a számban nem köszön el az olvasóktól a szerkesztőség. A megszűnés oka az volt, hogy Péterfy Gyulát, a lap felelős szerkesztőjét zsarolás vádjával 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.

Érdekességek

Az újság ára

1915-ben az újság egy éves előfizetési díja 12 korona volt, egy szám pedig 20 fillérbe került. 1921-ben az éves előfizetési díj 150 korona volt, egy számért pedig 4 koronát kellett fizetni.

Az újság külsejének változása a 6 év alatt

 

A Szózat című napilap véleménye az újság megszűnéséről

„Egy szennylappal kevesebb. Az öntudatos magyar keresztény kultúra erősödésével a régi, romlott zsidó erkölcsü nyomdatermékek lassanként eltünnek a nyilvánosság elöl. Ezek az időszaki szennyiratkok, melyek visszatérő pontossággal öltötték tele méreggel a magyar közéletet, állandóan fertőzői és bacilushordozói voltak minden, a magyar nemzeti gondolkodás ellen törő idegen lelkiségnek. Szemérmetlenül támadták ezek a szennylapok a magyar közintézményeket, a közélet keresztény vezetőit, minden tartózkodás nélkül nyúltak bele az egyesek családi és magánéletébe, tőkét kovácsolva maguknak az örökös szeznációhajhászásból. A belügyminiszter egymás után szüntette meg ezeket az időszaki sajtótermékeket, és most legutóbb a Bárd-nyomda előállításában és Péterfi Gyula szerkesztésében és kiadásában a megjelenő Pesti Tükör címü időszaki sajtótermék megjelenését és terjesztését tiltotta meg, mert a lap cikkeiben egyesek magán- és családi életét, belső ügyeit tárgyalta, anélkül, hogy hogy ezt a közérdek kívánná. Ezzel megszünt egy mindenre kész újság, mely a közügyet és a közerkölcsiséget sulyosan sértette és veszélyeztette.”

Az Új Nemzedék információi Péterfy Gyula peréről

“A „Pesti Tükör” hírszerzési munkája és szer¬kesztője a bíróság előtt — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —

Hosszu évekig megjelent Budapesten <6gy „Festi Tükör” cimü heti újság ame¬lyik a rendszerint leleplező szövegen kí¬vül rengeteg hirdetést közölt. A kis lap szerkesztője Péterfi Gyula volt, aki maga végezte a szerkesztés és hirdetésszerzés nehéz munkáját. Péterfi 1922-ben felke¬reste Kalmár Aladárt, aki „Árvizsgáló Bizottságik és Uzsorabirósági Tájékoz¬tató Könyve” cimen egy kompaszt adott ki, amelyre Kalmár emberei hirdetéseket gyűjtöttek. Ennek a könyvnek a szer¬kesztését Biber Gyula, az Árvizsgáló Bi¬zottság elnöke vállalta, aki természetesen nem tudott arról, hogy a könyvre meg nem engedett módon hirdetést gyűjtenek Péterfi — a vád szerint — megfenyegette Kalmárt, hogyha nem ad neki százezei koronát, ugy leleplezi lapjában a könyv- üzleteit és aíit, hogy az Árvizsgáló Bizottság elnöke a könyv jövedelméből miidösze 10 százalékot kap. Péterfi ugyanilyen módszerrel, de más cimen felkereste Tomola Frigyes újpesti építészt és Wiener Ignác kereskedőt is, akiket ugyancsak azzal fenyegetett meg, hogy leleplező cikket ir róluk, ha azt bizonyos anyagi eszközökkel nem előzik meg. Tomola és Wiener is feljelentést tettek Péterfi ellen, azonban a rendőr¬ségnek csak Kalmár feljelentése alapján sikerült Péterfit és a Pesti Tükör matiő verjeit leleplezni. Kalmár ugyanis látszólag belement az üzletbe és 1922. december 19-én felke¬reste Péterfit, hogy átadja a százezer koronát. Mikor a „szerkesztő” átvette s pénzt, a lakásba lépett a folyosón várakozó Tuna József és Gebé Gyula detek¬tív is. Péterfi ebben a pillanatban az égő kályhába, dobta a százezer koronát és bezárta a szoba ajtaját. A detektívek azonban betörtek a szobába, a tűzből ki ragadták a félig égett pénzt és Péterfit hosszú dulakodás után bevitték a főka¬pitányságra, ahol előzetes letartóztatás¬ba helyezték. Péterfi Gyula ellen háromrendbeli <tij- tóvétség cimén indult meg az eljárás s Deutsch nevű társával együtt ma vonta felelősségre a bíróság. Seszták Lajos el¬nök tanácsa kezdte meg a Pesti Tükör és embereinek bünperében a tárgyalást, amelyben több tanút is kihallgattak. Péterfi tagadja, mintha zsaroló szándék¬kal kereste volna fel a panaszosok bár¬melyikét és ártatlanságát igyekszik bi¬zonyítani a. bíróság előtt. Kalmár Aladár azonban súlyos terhelő adatokat mond vallomásában Péterfi és társai ellen. A tárgyalás tart.”

Hivatkozások

Kemény György, Magyarország időszaki sajtója 1911-től 1920-ig. Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára, Budapest, 1942. Lakatos Éva, Magyar irodalmi folyóiratok Pápa-regényvilág, A Petőfi irodalmi múzeum bibliográfiai füzetei sorozat 20-22. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1997. Pesti Tükör mikrofilm anyag VIII. évfolyam 45-46. számától XIV. évfolyam 15. számáig Új Nemzedék 1923. október 21-ei szám Szózat 1923. március 2-ei szám

 

Népszava (1877-)

A legrégebbi magyar szociáldemokrata politikai napilap.

A Szocialista Párthoz közelebb áll, de egyik pártnak sincs befolyása a lap fölött. A mai sajtó egyik alapelve és példányszámszervező ereje az objektivitás bizonyítása, a pártoktól való függetlenség hiteles megjelenítése. A rendszerváltás előtti Népszavával kapcsolatos olvasói elvárás azonban éppen az újság szoros kötődése volt a mozgalomhoz. 2007-ben a lap főszerkesztője Németh Péter, tiszteletbeli és örökös főszerkesztője 2005-től Fejtő Ferenc, aki 1938-tól a lap akkreditált párizsi tudósítója volt. (Németh Péter, 2007)

Különlegessége, hogy nem csak nevét, hanem ideológiai beállítódását is végig megőrizte története során.

Főszerkesztők:

• 1877-től: Külföldi Viktor
• 1879- 84: Csorba Géza
• 1897-98: Somogyi Béla
• 1898-1918. november: Garami Ernő
• 1918-tól: Weltner Jakab
• Tanácsköztársaság bukása – 1920. február: Somogyi Béla
• 1920- 26: Vanczák János
• Weltner Jakab
• 1934-39: Mónus Illés
• 1939-44. március, 1945-től: Szakasits Árpád
• 1945-49: Horváth Zoltán
• 1956: Horváth Zoltán
• 1957-64: Kéthly Anna
• Siklós János
• 1984-től: Gedeon Pál
• 1994-től: Kereszty András
• Pallagi Ferenc
• H. Bíró László
• Németh Péter

 

Év	KIADÓK	FŐSZERKESZTŐK
1970-es évek		1979-ig Siklós János
1981		Gedeon Pál
1984		1982. nov-től Fodor László Népszava fsz.
1989	Népszava Kiadó Vállalat	Fodor László
1990		Deák András
1991	Népszava Kiadó Vállalat	Deák András
1992	Trade Union Kiadó Kft	Dr. Deák András
1993	Ápr. Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft.)  /Vico	Deák AndrásSzalai Antal??
1994	Fenyő János (Trade Union Kiadó Kft). Művészeti ig.: Cséve Gábor	Jan 3:  Kereszty András. Fsz-h: Pallagi Ferenc
1995
1996	Népszava Rt Fenyő János	Kereszty András
1997
1998	Vico Press Rt.	H Bíró László
1999	VICO. Alapító: Fenyő János Kiadó: EKH Kft„Elektronikus levélcím (e-mail cím): ; Internet URL-cím:”	H Bíró László
2000	NSZ 1999	H Bíró László
2001		H Bíró László
2002	NSZ 1999 Kft	Németh Péter
2003	Editorial Kft. (a szerk.)„Kiadja a tulajdonos megbízásából a NSZ 1999 Rt. v. a. Vezérig. Vértes János”	Németh Péter
2004	Editorial Kft	Németh Péter. Ügyvezető ig: Kocsi Ilona. Lapszerk: Hahn Péter, Tóth Jenő. Felelős sz: Horváth István
2005	Editorial Kft	Németh Péter
2009	Editorial Kft	Németh Péter
—
2016	Horizont AG
2019	Proton Trade Zrt.

Történet

Alapítás

Népszava (német kiadásban: Volksstimme) első változata 1877 májusában indult Külföldi Viktor szerkesztésében mint politikai hírlap. A lap sokáig csak hetente egyszer majd háromszor jelent meg. Eközben változatlanul kiadták az 1873-ban megindított Munkás Heti- Krónikát (német kiadásban: Arbeiter Wochen-Chronik), amit a Népszava közvetlen elődjének tekinthetünk. 1880-ban –a két pártfrakció egyesülése után- a Szociáldemokrata Párt magyar nyelvű lapja a Népszava (német nyelvű kiadása az Arbeiter Wochen-Chronik) lett. A Népszavának ez a második változata 1880. február 1-től jelent meg Csorba Géza szerkesztésében, mint „a magyarországi szociáldemokraták központi közlönye”.

1880-ban – magába olvasztva a Munkás Heti Krónikát – a Magyarországi általános Munkáspért, majd 1890-ben a Szociáldemokrata Párt központi lapja lett. (Révész Mihály, 1945)

Szerkesztője egy időben Silberberg Ignác (eredetileg betűszedő).

Az ötféle Népszava

1895-ben válságba kerül (politikai okok miatt és a kaucióját is elvezti). Mivel nem volt pénze új kaucióra, ami a lap kiadásához szükséges volt, egy kiskaput használva ki jelenik meg hetente: Az 1848-as sajtótörvény szerint ugyanis sajtótermék az, ami 1 hónapnál kisebb időközökben jelenik meg. Ezért a Népszava 5 különböző című havilap formájában jelent meg: Népjólét, Népjog, Új Népszava, Népszabadság, és ha volt 5. hét a hónapban, Népakarat címeken 1896 és 1898 között.

1898-ig hetenként, 1899-ig hetenként kétszer, 1905-ig hetenként háromszor megjelenő lap volt, azóta naponta jelenik meg. A dualista kormány sajtóintézkedései megneheztítették kiadását. A feudálkapitalista rendet bíráló cikkei miatt többször elkobozták, megvonták tőle az utcai árusítását.

Napilap

1905. április 1-én került utcára a véglegesen napilappá alakított Népszava első száma a drámaírással is foglalkozó politikus-főszerkesztő Garami Ernő (1898-1918. november) „Előre” c. vezércikkével. A nyomdavásárláshoz szükséges anyagi feltételeket előfizetők toborzásával akarták biztosítani, de csupán nyolcezren tudták kifizetni a szükséges havi két koronát. A nyomda színvonalára jellemző volt a Népszavában 1945 előtt gyakran olvasható felhívás: aki sajtóhibát talál az adott példányban, annak a kiadóhivatal visszatéríti a lap árát. Az 1904. évi pártgyűlés nyolcoldalas napilap megjelentetéséről hozott határozatot, az események és a munkásolvasók igényei azonban lehetővé tették, hogy tíz-húsz oldalon jelenjen meg az újság. Az első rotációs gép mellé hamarosan másodikat hozattak. Szűk lett a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán lévő nyomdahelyiség, így az 1909-ben elkészült Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) új pártházba költözött a szerkesztőség és a nyomda is. A lap 1910-re meghaladta a harminc ezres példányszámot, de a hirdetések szerepe messze elmaradt a többi újságétól. (Révész Mihály, 1945)

I. világháború

„Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”- hirdette ezekben az időkben az újság. 1912 tavaszának feszültséggel teli napjaiban a Népszava is forradalmi hangon írt. Ady Endre A Május:szabad c. lázító verse 1914 május 1-én jelent meg Bíró Mihály rajzával. 1914. július 26-án egész oldalas szalagcím hirdette: „Nem akarunk háborút!”. De ősszel a háború-ellenes baloldali sajtó hangja megváltozott: a lényeget tekintve elfogadta a kormány érveit a hadviselés elkerülhetetlenségéről és az ellenség kizárólagos felelősségéről. 1914-15-ben –a papírínség ellenére- esti kiadás megjelenésére is lehetőséget kapott a lap. A két fillérért árusított „kis Népszava” a hurrá hangulat hónapjaiban helytállásra sarkallta a munkásságot. 1916-17-ben a kormány már sűrűn élt a törvényi felhatalmazással, mely lehetőséget adott „az időszaki lapok és más sajtótermékek előzetes beszolgáltatására, megjelenésének és terjesztésének megtiltására, külföldi időszaki lapok terjesztésére és lefoglalására.” Az ideiglenesen betiltott újság helyett hetente más címmel adták ki a párt hivatalos lapját. (Az ekkor alkalmazott címek között kettő később is használatos lett: a Népakarat címet 1956 októbere után használta rövid ideig a Népszava, a Népszabadság címet pedig a Szabad Nép utódlapja őrzi.) I. Ferenc József halálát hírül adó számból a címsoron kívül mindent törölt a cenzúra. A harmadik oldalon sem maradt más, mint az elhunyt király életrajza.

A lap vezető publicistája 1907-től kezdve a műfordítóként is tevékeny, (1918-19-es) munkaügyi- és népjóléti majd közoktatásügyi miniszter, Kunfi Zsigmond. Cikke,- amely a király csaknem hét évtizedes uralkodásának értékelését és a háború következményeinek kritikáját tartalmazta-, nem jelenhetett meg. Az 1917. februári pétervári eseményeket a békeváró polgári sajtó is üdvözölte. A Szociáldemokrata Párt százezres városligeti béketüntetésének határozata leszögezte: „Mi mindannyian, akik itt összegyűltünk, s az egész dolgozó Magyarország el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmárokat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban támogatni fogjuk…” (Révész Mihály, 1945)

Tanácsköztársaság, Horthy-rendszer

A Népszava a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánummá lett. Leleplező cikkeket közölt a fehérterrorkegyetlenkedéseiről, ezért 1919. december 7-én szétverték a lap szerkesztőségét és nyomdáját, a Világosság-nyomdát.

1920-ban Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát a hírhedt Ostenburg- különítmény meggyilkolta, Horthy gyanús szerepét megvilágító Beniczky Ödön volt belügyminisztert pedig perbe fogták.

Somogyit Vanczák János (1920- 26) követte a posztján. 1921. április 29. és május 5. között betiltották a Népszava megjelenését, november 30-án a belügyminiszter megvonta a laptól a kolportázs-jogot (az utcai árusítás jogát), valamint sajtópereket indítottak a lap ellen izgatás és kormányzósértés vádjával. A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene, 1932-ben pedig a belügyminiszter betiltotta.(Révész Mihály, 1945)

1936: “Egy Naszádi Sándor nevû esztergályos volt a szervezett munkás meg én. Amikor már jobban összemelegedtem a szaktársakkal, igyekeztem csöndben agitálni. Én a Népszavának voltam az elõfizetõje, azt reggel behoztam a zsebemben és tízóraizás közben olvastam. Osztrák érdekeltsége révén, a gyár egyik vezetõ mérnöke osztrák volt, ráadásul a Stahthelm nevû fasiszta beállítottságú félkatonai szervezet tagja. Ennek szemet szúrt a Népszava. Nem sokkal utána jött is a mûvezetõ, és a következõ párbeszéd zajlott le közöttünk: „Kérem, Nagy, maga itt a Népszavát nem olvashatja.” „Nekem senki sem írhatja elõ, hogy a szabadidõmben, a tízóraizás közben mit olvasok.” „Kérem, ha errõl nem mond le, akkor elbocsátjuk.” „Bocsássanak el.” „Kérem, menjen, megkapja a könyvét.” „És a kétheti fizetett szabadságot is kérem” – tettem hozzá nyugodt hangon, merthogy pont akkor jött ki az hallhatatlanul nagy szociális intézkedés, hogy az elbocsátott fizikai munkásoknak két hét fizetett szabadság jár. Errõl még nem is tudtak a gyárban. Szívták a fogukat, de kifizették.” ( Nagy Pál Jenő. Rong Magazin, 2005 november 8, kedd Börtönviseltek / Közülük egy Írta: Földesi József )

II. világháború

Weltner Jakab (1924-től), Mónus Illés (1934-39) és Szakasits Árpád (1939-44) vezetésével a lap megalkuvások közepette harcolt a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért. Ismeretterjesztő, ízlés-, jellem- és tudatformáló tevékenysége gyakran az ellenforradalmi hatalom tilalmaiba ütközött. A népszavások törzshelyén, a Népszínház utca és a Körút sarkán lévő Simplon kávéházban rendszeresen megfordultak a szellemi élet kiválóságai. Faludy György költő 1946 és 1950 között a Népszava irodalmi szerkesztője volt, 1934-ben Óda a magyar nyelvhez c. versét publikálta először az újságba.

Az 1941. karácsonyi szám- a lap szerkesztőségében dolgozó Kállai Gyula szavaival élve – a magyar nemzeti függetlenségi mozgalom fejlődésének határköve volt. Az újság a nemzeti demokratikus erők együttműködésének, a nemzeti függetlenség és a népszabadság gondolatának szentelte hasábjait, melyeken a kommunistákon kívül megszólaltak a különböző antifasiszta irányzatok képviselői, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szakasits Árpád, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Darvas József, szociáldemokrata és kisgazdapárti vezetők, valamint haladó polgári írók és újságírók. Az 1919. nyári alapelvekhez hasonlóan magánszemély nem, csak párt, minisztérium vagy különféle szervezetek kaptak lapalapítási engedélyt és papírkiutalást.

1944. március 19-én jelent meg utoljára a Népszava és csak 1945. február 18-án indult újra a Szociáldemokrata Párt központi lapjaként Szakasits vezetésével, akit Horváth Zoltán követett 1949-ig.(http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm)

Szakasits Árpád főszerk. 1947. JANUÁR
MAFIRT KRÓNIKA 53.
75 éves a Népszava

Rövid ideig vidéki változata is létezett: az SZDP miskolci lapja a „Felvidéki Népszava”, a pécsi “Dunántúli Népszava stb” (Márkus 1977)

Az ország német megszállása után a Népszavát betiltották.

1948-1989

“A felszabadulás után ismét a Szociáldemokrrata Párt lapjaként jelent meg, majd a két munkáspárt 1948-as egyesülése utána Szakszervezetek Országos Tanácsának lett a lapja.”

Az államosításokat követően 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett. A hierarchia csúcsán a pártlap állt (Pravda- Szabad Nép), aztán a szakszervezetek lapja (Trud-Népszava), végül az értelmiség lapja (Izvesztyija- Magyar Nemzet). A Rákosi- és a Kádár-kor lehetetlenné tette az önálló lapkészítést, a politikai véleményalkotást. A lapok példányszáma nem a szerkesztőség teljesítményétől függött, hanem a legfelsőbb politikai vezetés döntésétől, amit indokolni sem kellett, mert a rotációspapír kiutalása központilag történt.

1956

1956 novembere és 1958 februárja közt Népakarat volt a címe.

Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszűnését. A Kéthly Anna Szociáldemokrata Pártja ekkor visszavette a szakszervezeti lapként működő Népszavát, melyet ismét Horváth szerkesztett novemberi lemondásáig. A lap november 1-én, 77. évf. 1. szám jelzéssel, a “régi Népszava”-ként indul újra). Az addigi Népszava, a Szakszervezetek lapjának szerkesztősége Népakarat néven folytatja a munkát (nov. 1.) a Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének égisze alatt. A Népakarat forradalomra emlékeztető nevét 1958 februárjában változtatták vissza Népszavára, egyben visszautalták a szakszervezet lapjának. 1957-64-ig Kéthly Anna szerkesztette az újságot Londonban.

A kádári szocializmus

“A Szakszervezetek országos tanácsának központi napilapja. (…) Heti irodalmi melléklete a Szép Szó. Eedeti versek,novellák, tárcák mellett kultúrpolitikai publicisztikáival is segíti az olvasók tájékozódását.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)
Főszerkesztő: Garami Ernő 1898-1918 Weltner Jakab Somogyi Béla Mónus Illés Szakasits Árpád 1938- Siklós János dr. (1971)

Tartalom, példányszám. „A napilapok között tartalmában a Népszava volt a leggyengébb. Példányszámban a második volt, de a példányszámnak nem az volt a meghatározója, mint ma: 300 ezer példányban jelent meg, mert a szakszervezeti bizottságoknak elő kellett fizetni rá”.[i] [i] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

Több vizuális műfajt vezettek be, melyek a lappiacon egyediek maradtak. Ilyen az egy-másfél oldalas képriport vagy a képregény. A képregényeket Sebők Imre, Cs. Horváth Tibor, majd Fazekas Attila rajzolták. A képregény szalagok harmincasával készültek. A szerkesztőség  anyagi okok miatt szűntette meg a képregények közlését[i], ami óriási olvasói felháborodást váltott ki (és hatástalan maradt). [i] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

A 1983-84-ben az országos napilapoknál főszerkesztőcseréket hajtottak végre. Siklós János helyett Gedeon Pál került a főszerkesztői székbe.

A rendszerváltás után

A rendszerváltás után zavaros körülmények között privatizálták a Népszavát, majd 1994-ben megvette a Vico vállalatcsoport feje, Fenyő János. Ekkor főszerkesztője Kereszty András. Fenyőt 1998-ban meggyilkolták, birodalma szétesik. (http://mek.oszk.hu/04000/04015/04015.htm). 2003-ban a lap a szerkesztőség (Editorial Kft.) tulajdonába kerül.

1994. jan. 10-től lekerül a Magyar Szakszervezetek Lapja, helyette „Alapítva 1873-ban”

Fenyő János korszaka. A lap teljesen átalakult, miután a Vico birodalom részeként Fenyő János lett a tulajdonosa.  „Fenyő nagyon jól finanszírozta a lapot. Akkor a Népszava a komoly politikai lapok között a második helyen állt. Fenyő terve az volt, hogy 5 éven belül az elsővé teszi. [Deák András 1993-as, arculati újratervezéskor megjelent vezércikkéből: „Ezért lettünk nagyobbak, ezért leszünk szebbek, s ezért próbálunk meg jobbak is lenni. Előbb-utóbb a legjobbak”[i]]

Az évi 10 milliós veszteséget a vállalata nyereségéből bőven ki tudta termelni. A szerkesztőséghez fűződő viszonyát jól példázza, hogy „Karácsonykor tombolát szervezett, mert nem akart senkit kiválasztani külön karácsonyi jutalomra, hiszen nála mindenki kiváló munkatárs volt. Az elsőt ő húzta ki, pl. 5000 Ft-os utalványt, a második díját a következő húzta, így az igazgatónak és a takarítónak azonos esélye volt. Fenyő az amerikai gondolkodást hozta be. A székház, a recepció, a halastó stb. mind mutatta nagyvonalúságát.” [ii] – mondja Babay Géza.

Fenyőt azonban nem csak gálánssága jellemezte. Fehér Kálmán így látta: „Fenyő János „igazi gengszter volt” – pisztollyal járkált – de baloldali volt. Mint életrajzából kiderül, fotósként dolgozott, de fotós hivatásával kapcsolatban némi kétséget támasztott a munkatársak körében, amikor a Népszavában megszüntette az egyedi fotókidolgozást és egy zárt automata gépsort vásárolt, aminek az előhívási folyamatába a fotósok nem tudtak belenyúlni”. [iii]

Fenyő új nyomdát alapított leselejtezett német nyomdagépekkel, a 13. kerületi CICERO nyomdát, mely halála után meg is szűnt.

[i] Deák András: Mindent az Olvasóért! Népszava, 1993. június 1.

[ii] Babay Géza, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Fehér Kálmán, szóbeli közlés, 2010. február 10.

2007-2008

2008-ban „Elsősorban előfizetők veszik a lapot. Idősebbek, nyugdíjasok, a régi munkásosztály megmaradt képviselői. A célközönség lenne a fiatalabbak és az értelmiség is persze, és természetesen mindez baloldaliban.[i]”

[i] Hahn István, szóbeli közlés, 2008.

Publicisztika

Annak ellenére, hogy a lap politikai identitása egyértelmű, minden véleményt közöl, amennyiben az megfelel a szakmai követelményeknek, és nem ütközik az

alkotmányba. Nem akar politikát csinálni, de a publicisztikai oldalon ismerteti álláspontját olvasóival, így igazítva őket el a világ történéseiben, felkészítve az

argumentumokban való részvételre, illetve támpontot nyújtva a saját vélemény alkotásában.
(Németh Péter, 2007)

Hír

A publicisztikával szemben a hírszerkesztésben nem játszik, nem is játszhat szerepet az ideológia, hiszen „a hír szent, a vélemény szabad”. A hírek túlnyomó többségét az MTI-től, külföldi hírügynökségektől és online hírforrásoktól gyűjtik, illetve kisszámú saját hírt is megjelentet az újság. Mivel képtelenség felvenni a versenyt a számos hírújsággal, online kiadással, így a lap a hír hátterének bemutatására koncentrál. Az egyik erőssége a Népszavának, hogy a hír kiválasztása után az újságírók körbejárják azt, megvilágítják, hogy miből, miért keletkezik, és hogy mi lesz az utóélete. Másik újításként a 2003-ban történt strukturális váltás említhető, amelynek hatására a szöveg, a kép és az infografika aránya elmozdult a szöveg hátrányára. Erre azért volt szükség, mert a hírfogyasztás felgyorsulásával és az olvasói szokások megváltozásával az emberek a lehető leggyorsabb információ átadásra tartanak igényt. Ennek nem felelt meg a régi típusú magyar újságírás, vagyis a lényegtelentől a lényeges felé haladás, a fordított angolszász gyakorlat viszont igen. Ezért a Népszavában a rövid, könnyen érthető szövegek mellett sok képpel és infografikával is segítik a gyors értelmezést. Habár külföldi példaképe nincs a lapnak, az infotainmentre való áttérést mondhatni a USA Today ihlette. (Németh Péter, 2007)

Lappiacon elfoglalt helye

A piacon lévő hasonló kategóriájú lapoktól természetesen szakmailag nem, kizárólag ideológiailag tér el. Így a Népszava világnézete szöges ellentétben áll a Magyar Nemzetével, a Népszabadsággal viszont ugyanazon oldal, két eltérő pólusát próbálják megszólítani. (Németh Péter, 2007)

Olvasóbázis

A Népszava a rendszerváltás előtt szakszervezeti újság volt, így hosszú ideig zömében szakmunkás emberek olvasták, majd a rendszerváltás után, a  szakszervezetekről kialakított vélemény változásával a lap tulajdonképpen olvasóbázisát vesztette. Viszonyszám alapján a legtöbb olvasót ez a lap vesztette. Az igazi változás azonban főként 1994 után következett be, amikortól az újság erősen liberalizálódott. Az újrafogalmazás után elmondható, hogy az olvasókat ma egy mind jobbra, mind középre zárt, baloldali, érettségizett, egyetemet végzett középréteg alkotja. (Németh Péter, 2007)

Szerkesztőség

A szerkesztőség körülbelül 65 munkatársat foglalkoztat, 5 fotóriporterrel és egy brüsszeli tudósítóval.
(Németh Péter, 2007)

Terjesztés

A Népszava saját bevételeiből tartja fent magát, ami elsősorban a 40 ezer nyomott példány 27-28 ezer darabjának eladási árából származik. Ebből 17-18 ezret az előfizetők vesznek magukhoz, a fennmaradó rész pedig az utcai árusítás során fogy el. Az újságnak hivatalos támogatója nincs. A lap fenntartására vonatkozó minimális program a stabilizálás, hiszen manapság egy politikai napilap nehezebben jut hirdetéshez. A maximális program viszont a fejlesztés, az oldalszám növelése (jelenleg 16-20 oldal terjedelmű a lap). A szűkös körülmények ellenére ez a lap rendelkezik a legkiegyensúlyozottabb külpolitikai rovattal.  (Németh Péter, 2007)

Díjak

A lap külön nem kapott díjakat, habár többször is pályázott Pulitzer-díjra. Munkatársaik közül viszont sokak munkáját elismerték, 2007-ben például Andrassew Iván publicistát Táncsics-díjjal.  (Németh Péter, 2007)

Sajtóperek

Rendszeresen indítanak a lap ellen különböző sajtópereket, ezek között van helyreigazítási; kártérítés megítéléséért folyó polgári; illetve rágalmazás miatt indított büntetőjogi per is. A közelmúltban több kiemelkedő jelentőségű cikk is a bíróság elé került, így például a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításával kapcsolatos keretmegállapodás tervezetének nyilvánosságra kerülése a Népszava hasábjain 1998 márciusában. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatal ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett, a főszerkesztő pedig adatvédelmi biztoshoz fordult, kérve, vizsgálja meg, hogy jogszerűen minősítették-e államtitokká a szóban forgó dokumentumot. Mivel a dokumentum nem felelt meg a minősítési eljárás formai követelményeinek, a Népszavát felmentették a vádak alól.  (Németh Péter, 2007)

 

2017

A Népszava teljes arcularváltással átveszi Népszabadság funkcióját és lényegében tipográfiáját is (2017. ápr. 25). műv. vez. Kis Péter Csaba

Munkatársak, publicisták:

• Ady Endre
• Bacsó Béla
• Bresztovszky Endre
• Dankovits László (főszerkesztő-helyettes)
• Faludy György
• Faragó László
• Fejtő Ferenc
• Gellér Andor Endre
• Illyés Gyula
• Jemnitz Sándor (1924-50: zenekritikus)
• József Attila
• Justus Pál
• Kaffka Margit
• Kállai gyula
• Kassák Lajos
• Kosztolányi Dezső
• Kunfi Zsigmond (1907-től főszerkesztő-helyettes))
• Losonczy Géza
• Nagy Lajos
• Radnóti Miklós
• Révész Mihály
• Révész Sándor
• Seres László
• Szabó Ervin (1900-tól a lap állandó munkatársa, a Népszava Naptár szerkesztője)
• Száva István (felelős szerkesztő)
• Vaád Ferenc (1960-tól a kulturális rovat vezetője)
• Zelk Zoltán

Források

• Beszélgetés Németh Péter főszerkesztővel, 2007. október 30. (Az interjút készítette: Otubu Oritseetemi Mária és Voloncs Laura)
• A 130 éves Népszava (Töredékek a 130 éves Népszva históriájából) [1]
• Révész Mihály: A Népszava története (1945)
• Tamás Gáspár Miklós: A „Népszava” [2]
• Dersi Tamás, Szántó Tibor: A magyar sajtó képeskönyve (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
• Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története (Sajtóház Kiadó, 2000)

Népszabadság (1956-2016)

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Utolsó: 74. évf. 237. sz. (2016. okt. 8/9.)

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt (1957-1989), Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás: Népszabadság Rt. (1991-2014), 2014-től: Mediaworks Content First.

Különszám: Angol nyelvű különszám (1993), Angol nyelvű, londoni kiadás (1991), Angol nyelvű tel-avivi kiadás (1991)

Reprint kiadás a 19.évf. 88.sz. 1961. ápr. 13. számról: A szovjet nép világraszóló diadala, megkezdődött az ember űrutazásának korszaka

ISSN : 0237-3777

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

• 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
• 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
• 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
• 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
• 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
• 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
• 1994. máj. 31-től országos napilap.
• 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
• 1996-tól elérhető az Interneten.
• 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
• 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
• 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

• 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
• 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

• Haraszti S.
• Komócsin Z.
• Gosztonyi J.
• Sarlós I.
• Katona I.
• Nemes D.
• Várkonyi P.
• Berecz J.
• Borbély G.
• Eötvös P.
• Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év	KIADÓK	FŐSZERKESZTŐK
1957–
1970-es évek
1981	Hírlapkiadó Vállalat	Várkonyi Péter
1988		Fsz első h.  Rényi Péter
1989	Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP	Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990	márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.	Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993		Eötvös Pál elnök, fsz
1994	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz
1996	Népszabadság Rt
1997
1998
1999	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz
2000		Eötvös Pál elnök, fsz
2001	Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon
2002	Ringier
2003	Ringier csoport.
2004		február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly
2005	ápr: Ringier 67,7% tulajdon
2006
2007
2008		szept fsz-h Horváth Gábor
2009

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

• (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
  1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
• 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
• 1958: 580 000
• 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
• 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
• 1994: 300 ezer körül
• 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

• Kiadó: Népszabadság ZRt.
• Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
• Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
• Megjelenések száma évente: 304
• Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
• Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

• Előfizetéses: 125 083
• Utcai árus (darabonkénti): 35 938
• Utcai árus (mennyiségi): 1 804

• Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

• Igényelt: 86
• Promóció: 37
• Összesen terjesztett: 162 949
• Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

• „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
• a rendszeres havi könyvmellékletet,
• a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
• a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

• 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
• 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

Felszámolása

“Heinrich Pecina egy osztrák üzletember, akinek nagy szerepe volt a magyar média elfideszesítésében. Pecina 2015-ben a médiahatóság és a GVH közbenjárásával az egyik legnagyobb magyar médiavállalat, a Mediaworks tulajdonosa lett.  Ekkor megvette a Népszabadság kisebb tulajdonrészét az MSZP pártalapítványától is. Később ő záratta be a napilapot, majd az egész médiacsomagot átnyújtotta Mészáros Lőrincnek, aki pedig később továbbadta azt a központi médiaalapítványnak. ” (Forrás: 444)

Források

• Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
• http://www.nol.hu
• Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
• Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
• ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
• Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

Balogh Lilla

Népakarat (1956-1958)

Előzmény: Népszava

Folytatás: Népszava

Első szám: 1956. november 1. Utolsó szám: 1958. január 31.

Beköszönő:

“Népakarat” a független magyar szakszervezetek lapja mindenszentekkor, a halottak ünnepén jelenik meg először. Első számunk: örök dicsőség a hősi halottaknak. Címünk: jelképes kötelezettségvállalás. Kötelezettségvállalás arra, hogy nem írunk le egyetlen szót, nem nyomtatunk ki egyetlen sort, amellyel ne a nép akaratának érvényesülését kívánnánk becsülettel szolgálni, amelyet ne adhatnánk tiszta szívvel a mártírok édesanyái, gyermekei kezébe. A nép akarata pedig az, hogy a magyar hazafiak véráldozata ne lett légyen hiábavaló, hogy Magyarország végre szabad, demokratikus, haladó, független ország, a magyar nép országa legyen. A Népakarat-ot olyan újságírók szerkesztik, akik vallják: ez a forradalom tette lehetővé azt is, hogy a szakszervezeti mozgalom felszabaduljon és a szakszervezetek függetlenül minden párt- és kormánybefolyástól, végre ismét valóban a dolgozók harcos érdekvédelmi szerveivé váljanak. Úgy akarunk szólni az olvasóhoz, hogy amikor végiglapozza az újságot, naponta újból elmondhassa: igen, ez az én akaratom, igen az az újság igazat ír. Az új szabad életért elesett halottak napján induló lapunknak legszentebb útmutatása a hősök nemzeti lobogóval letakart tetemén városszerte olvasott felirat: Ígérjük, nem haltatok meg hiába! Címünket addig viselhetjük büszkén, amíg hűek maradunk ehhez az ígérethez. Ezzel a fogadalommal gyújtunk mécsest vértanúink emlékére. Programunkat a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége forradalmi intézőbizottságának lapunkban közölt felhívásai tartalmazzák. Olyan szakszervezetek lapja leszünk, amelyek a kormánytól és a pártoktól függetlenül végzik a dolgozó nép érdekében való munkájukat, amelyek harcba szállnak a munkások sok véráldozattal kivívott jogáért: a sztrájkjogért; amelyek munkanélküli segélyt biztosítanak mindazoknak, akik átmenetileg bármilyen okból nem tudnak elhelyezkedni. Valljuk, hogy a szabad és független szakszervezeteinkenk ápolniuk kell a barátságot valamennyi néppel, az egész nemzetközi szakszervezeti mozgalommal. Igénybe veszünk és elfogadunk függetlenségünket nem veszélyeztető külföldi kölcsönöket, hogy népünk ezzel is mielőbb kikerüljön a nehéz gazdasági helyzetből, amelybe a múlt bűnös politikája juttatta. Mindez csak néhány szóban elmondott foglalata annak, amiért új lapunkkal a magyar szabad szakszervezetek oldalán harcba indulunk. Hős dolgozó népünk, forradalmáraink, a 48-as márciusi ifjakhoz méltó fiataljaink segítségével, a fegyveres harc után ezt a békés harcot is győzelemre visszük majd. A Népakarat szerkesztőségének forradalmi bizottsága

Szerkeszti a Népakarat forradalmi bizottsága

 

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bp. VII. ker. Rákóczi u. 54.
A Szaktanács elnökségének határozata lapja nevének megváltozásáról (1958)

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökségének határozata alapján a magyar szakszervezetek központi lapja, a Népakarat, február 1-től ismét Népszava névvel jelenik meg.

 

Esti Népszava (1919)

Első szám megjelenésének ideje: 1919. augusztus 4.

Korábban Vörös Újság néven szerkesztették 1918-1919. augusztus 3-ig

Utolsó szám megjelenése: 1919. augusztus 6.

Magyarországi Szocialista Párt tulajdona, szerkesztő Rudas László

Beköszönő cikk:

A Munka

korszakába érkeztünk. Soha nem vártak még olyan nagy feladatok Magyarország népére, mint az elkövetkezendő napokban. Az országnak megmentéséről, a világforgalomba való bekapcsolásáról, a magyar munkának a nemzetközi termelésbe való befonásáról van szó. A magyar munkásság a világtörténelemben páratlan erőkifejtést tett eddig is a termelés fenntartására és rendkívül sajnálatos, hogy külső viszonyuk folytán annak nem volt meg a kifejtett nagy munkához mért eredménye. A magyar szervezett munkásság örök érdeme marad, hogy rendkívül nehéz körülmények között iparkodott az átmenetet biztosítani a gazdasági élet fejlődésének számára és a kereteket fenntartani akkor, amikor az egész világon nagy eltolódások, megrázkódtatások, újabb szervezeti problémák meredtek a termelés elé. A háború következtében megrongálódott közgazdasági élet szervezése most teljesen a szervezett munkásság kezébe kerül és ezzel természetesen a politikai viszonyok újjáteremtése is. A szervezett munkásság, amely a termelésben mindenkor a viszonyok legtárgyilagosabb értékelése alapján cselekedett, ezt a tárgyilagosságot föltétlenül átviszi a politikai életre is és rövid idő alatt bizonyára a kormány útján olyan intézkedéseket tesz, amely az ország minden dolgozójának osztálykülönbség nélkül lehetővé teszi a nemzetközi munkába és a magyar állami életbe való beilleszkedését. Az eddigi kormánynyilatkozatok mindenkit megnyugtathatnak erről, és a szervezett munkásságnál egyet jelent a szó és a tett. Társadalmi és politikai életünk a jövőben kizárólag a munkára lehet helyezve. Csak a saját szünetlen megállás nélküli verejtékes munkánktól várhatjuk sorsunk jobbra fordulását, amelynek a világforgalomba való bekapcsolódásunk csak eszköze, de nem lényege. Sőt megállapíthatjuk, hogy a nagy kapitalista országok még jobban lezárulnak előttünk, ha egységes fellépésünkkel, nagyszerű gazdasági szervezetünkkel, felpezsdülő termelő akaratunkkal el nem toljuk utunkból az összes akadályokat. A nagy termelő államok kapuinak kulcsa a szervezett magyar munka. Ez a kulcs a zsebünkben van. Sürgősen ki kell onnan venni. A szervezett munkásság az ententetál való megállapodással meghozott minden áldozatot, hogy az országot a jövő sínpárjára helyezze. Ebben a munkájában minden dolgozónak egységesen támogatni kell. Sopánkodásra nincs idő, mert a bajokat mindenki érzi, és mindenkinek egyformán szüksége van az alkotások termékeny folyamatára. Az állami élet újjáalkotásával a társadalom élete folyik tovább a fejlődés medrében. Örök mozgás annak az élete, ahol nincs megállás, nincsen visszatérés. A társadalmat, az államot ugyanazon erő hajtja továbbra is előre, mint idáig, mind mikor a történelem bármely korszakában; az osztályharc. Ez meg nem szűnhet soha, meg nem állítható senki és a senki által, sőt mindinkább nagyobb feladatokra ösztökéli a tömegeket, a csoportokat. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar polgárságra is nagy erőfeszítések várnak, hogy a leigázó magyar feudalizmus romjain végre valahára végrehajtsa osztálya alakulását, de viszont éppen a magyar burzsoáziának a külföldi kapitalizmus támogatásával való rendkívüli megerősödése teszi parancsoló kötelességévé a magyar proletárságnak, hogy időveszteség nélkül értékelje át az eddigi értékeket és erősítse meg, alakítsa át szervezeteit a jövendő harcok szükségeihez. A munkásság szervezkedése, harckészségének fokozása eszköz a munkásság helyzetének javítására, a dolgozók kultúrájának emelésére, ami akár a legélesebb harcokban, akár az osztályok közötti kiegyenlítődési folyamatokban válik valóságokká, mindenkor egyformán szolgálja a termelés és az emberiség felszabadításának nagy művét.

elköszönő cikk nincs, megszűnésének oka: valószínűleg a kormány lemondása

Az oldalt készítette: Lendeczki Kinga

A Vatera fotója mutatja a lap papírminőségét – (csomagolópapír)