Első megjelenés: 1897. január 22. 1. évf. 1.szám
Főszerkesztő: ismeretlen
Utolsó szám: 1882. január 17. 7. évf. 13.szám
Főszerkesztő: Szabó Ferenc
Megszűnés oka: nem ismert
Megjelent: minden nap reggel 7 órakor
Beköszöntő
Viszhang.
Robot munkát végez ma az, aki a napi eseményeket híven akarja megismerni, mert valamennyi hírlapot át kell olvasnia. És akkor is nehéz a hű igazságot megtudni, mert erre csak a különböző irányú lapok véleményének mérlegelése után jöhet rá az olvasó közönség.
Arra pedig alig ér rá bárki is, hogy a nagyszámú hírlapokat egyenkint átböngészsze.
Szükség van tehát oly hírlapokra, mely a fontos napi eseményeket pártatlanul és igazságosan visszatükrözze és a tükörből gyors áttekintést nyerjen mindenki.
Ezért alapítottuk meg a Viszhang-ot. A Viszhang a magyat hírlapok lexikonja lesz, mely biztos útmutatást ad a nagy számú hírlapok labirinthjében.
A Viszhang az lesz valamennyi hírlap mellett, mint az anthologia a költők művei között: megmutatja a nap ama fontosabb eseményeit, melyekről az olvasó közönégnek tudomást kell szereznie.
A Viszhang igazán viszhang lesz. Valamint a viszhang is csak az erőteljesebb hangokat veri vissza: úgy a mi lapunk, a Viszhang is azokat a híreket gyűjti össze, melyeket a nagyközönség akar meghallgatni.
A Viszhang gyűjtő medencéje lesz a fővérosi sajtó százfelé elágazó forrásainak,melyben azonban csak a gondos és lelkiismeretes kritika szűrőjén át jutnak be a sokszor zavaros habok hullámai.
A Viszhang minden reggel valóságos vegyi folyamatoknak veti alá a főváros minden ujságát, hogy lepárolja belőlük az igazán nemes és értékes anyagokat.
A Viszhang legalaposabb tudomást nyújt az egy-két órával előbb megjelent valamennyi ujság érdekes híreiről.
A Viszhang korán reggel szárnyra kel és mire az ujságok a közönség kezébe jutnak, már ott röpköd az utcákon, hirdetve a világ legfrissebb eseményeiről.
A Viszhang a napi események fölött valamennyi hírlap nézetének összevetése és bírálata után pártatlan és igazságos véleményt fog mondani.
Hiszszük tehát, hogy a Viszhang igazi szükséget fog pótolni és a közönség érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadja, a mit a szerkesztőség lelkiismeretes és fáradhatatlan munkával akar meghálálni.
Magyar Médiatörténet 