A Hon (1863-1882)

ahon

Első megjelenés: 1863. január 1.

Utolsó megjelenés: 1882. augusztus 31.

Szerkesztő: Jókai Mór

Megszűnés oka: Nemzet címen egyesül az Ellenőrrel

Folytatás: Ellenőr

Beköszöntő szöveg:

Olvasóinkhoz.

A jelenkor a gyors élvezés korszaka. A vágy: mentül többett, mentül hamarább élvezhetni gerjesztője azon törekvésnek kincsek beszerzése után, mely általános. A gyors és könnyű közlekedés általánosítja az eddig kevesek által ismert élvezeteket és kényelmet, könnyíti a mindennapi szűkség fedezését, a meggazdagodást. Jellemző az az iramodás vagyon után, mely lázas állapotba helyezte főképen a Nyugat népeit – a polgárosodásban előre haladtakat – és ösztönzé öket mindinkább terjeszkedni, hogy uj meg uj forrásokat nyissanak kincsek merítésére. Habár anyagias a korszak, azért az erény nem fogyott ki az emberi nemből; a szerencsétlenség, szegénység, nyomor enyhítésére, a növelés és művelődés előmozdítására több történik mindenfelé mint bármikor. A különbség abban áll, hogy az emberi tevékenység egyik fő rugója, az „önzés” hangosabban nyilatkozik mint bármáskor s kevésbé álczázva mutatja magát; eszközei szelídültek, de Kain tette óta, a mai napig, mindenkor létezett. Az ó időben az erősebb népek, ha országot foglaltak, utolsó izig kipusztították a legyőzötteket; később rabigába hajtották; ismét uralmat kivántak gyakorolni mások felett; most: üzérkedési tért biztosítanak maguknak. Az „önzés” nyakába akasztják a „polgárosítás” köpenyét az erősebbek, az iparban és kereskedelemben előbbre haladottak, s ennek czime alatt nyítnak utakat árúiknak – kiméletlenül. Az ipar és kereskedés nagy mester Albion, kimondotta a jelszót: „szabad kereskedés!” – ő már nem tart senki versenyétől – de nemcsak ez indította Angolhon bölcs államférfiait e jelszó kimondására; megértették ők, hogy ha továbbá is kizárólagos uralmat akarna gyakorolni a nemzet a világkereskedésben, liga fogna támadni ellene, és így czélszerűbb piaczot teremteni mindenfelé, és a szabad versenyzésben biztosítani saját részére a pályabért; legkitűnőbb versenytársaival karöltve, erőszakolja a szabad kereskedést távol világrészekben élő nemzetekre. A „polgárosító” jelmezét magára vett önzés, a szereplők tehetsége szerint, különböző alakokban mutatkozik. Tizenöt évvel ezelőtt a Nyugat népei igen keveset tudtak felőlünk. Azok, kik áruik kelendőségét itt találták biztosítva, igen ügyesen félre tudták vezetni a művelt világot mind nemzeti belértékünk, mind hazánk gazdagsága felett.-Önmagunk is, sokat mulasztottunk. Az események nagyszerűsége felénk fordította a figyelmet; mind szellemi képességünkről, mind erőnkről más fogalmak uralkodnak ma, mint kétévtizeddel előtte. Akkor a haldokló, most a serdülő nemzetek közzé számítvák. A közlekedési eszközök tökéletesbedése számtalan idegent hozott velünk közvetlen érintkezésbe; ön szemeikkel láttak. – A világkiállításokon, bár hiányosan, bemutatott gazdag terményei hazánknak, felhívták az iparral és kereskedéssel foglalkozok figyelmét; általános a nézet: „ez országban igen sokat lehet nyerni” – és még nagyobb fontosságot adott hazánknak az, hogy utjában fekszik azon legrövidebb közlekedésnek, melyet Nyugat Európa Kelet felé keres. Elzárkózni nem lehet, de nem is kell; vele kell menni a kor irányeszméivel; – azon nemzet, mely a Duna mentében ezeknek legerélyesebben és ügyesebben szolgál, azt szövetségesének tekinti a polgárosodott Nyugat, s jövője biztosítva van; az elvonuló, ellentálló el fog szegényülni – enyészni. Ezentúl nem elég a magyarembernek földmüvesnek lenni; iparos, kereskedő, üzér keletkezzék köztünk mentül több! – szükséges. Sajátítsuk el a tudomány vivmányait; öntsük természetadta gazdagságunkat a lehető legkedvezőbb alakba hogy terményeinkért mentül nagyobb árt nyerhessünk „becsületes uton”, hogy a kivitelre mentül alkalmasabbak legyenek, s ha az értük cserében vett iparczikkekkel mérlegeljük – felénk hajóljon a mérleg. Rovatunk feladata: figyelemmel kisérni a mozzanatokat az ipar, kereskedés és keletkező közlekedések terén, legfőbb figyelmet fordítva a gazdászati terményekre, s azok árkeletére; felhivni honfitársaink figyelmét mind arra, a mit e téren előnyükre fordíthatnak. Feladatunk betöltésére polgártársaink gyámolitására van szükségünk. Bár gondoskodtunk, miként hiteles levelezőink legyenek a hon minden vidékén, kik a temények és jelentékeny árúk percznyi értékéről tudósítanak, még is: mentül több oldalról, mentül hitelesebb adatokat nyerhetünk, annál jobban szolgálhatunk mi is a közönségnek. A legcsekélyebbnek látszó hiteles adat, mely világot vett a termények mennyiségére és minémüségére, a helyi szükségletre stb. – érdekes előttünk; a sok csekélynek látszó adatból lehet egyedül össze álltani valódi képét az egésznek, és ismét egyedül ez szolgálhat tájékozásra a termelőknek, iparosoknak, kereskedőknek s egyáltalán az üzlet embereinek. Ha a tisztelt olvasó közönség czélunkat úgy fogja fel, mint azt kitüztük biztvást, kifogjuk elégíteni – ügyekezetünkön nem múlik.

Ivánka Imre

Leköszönő szöveg:

A „Hon” tisztelt olvasóközönsége! Ez a szám az utolsó, mely a >Hon< czimét viselve, szerkesztésem alatt megjelenik. Holnaptól kezdve a lap a >Nemzet< címet veszi fel. El kellett e czimet hagynom, mert a >Hon<-nal egyidejűleg a szabad elvű párt másik hírlapja, az >Ellenőr< is elhagyja a czimét s a két lap szellemi erényét egyesítve, az eddig kétfelé osztott közönség előtt, megbővített alak és tartalom mellett jelenik meg. Politikában nincs helye az érzelgésnek: az okszerőség határoz: mi megnyugodtan adjuk át az emlékezetnek azt a husz évi működést, mely a >Hon< nevéhez van kötve, s nem bucsuzunk a közönségtől; mert hiszen azok maradunk, a kik voltunk: a szabadelvű párt közlönyének szerkesztője, munkatársai, csak a közlöny lesz nagyobb, tartalmasabb, érdekesebb, s ha kiérdemli olvasóink tetszését, helyeslését, azok is maradnak, a kik voltak, a mi régi közönségünk. Nagy szükség volt erre az átalakító egyesülésére a két lapnak. A szabadelvű pártnak oly közlönnyel kell bírnia, mely a versenyt a mostani hírlapirodalomban jól szerkesztett szellemi tartalom, s mindent befogadni képes terjedelmesség mellett, fogantosan kiállja. Ezt nem elég ígérni: ezt meg kell tenni. Mi lett az egyesülés sikere? Azt majd megítéli a közönség. Azért nem veszünk olvasóinktól bucsut, nem válunk a viszontlátás szavával tőlük, csupán tisztelettel kérjük, hogy fogadják el holnaptól kezdve az uj czimet: s az eddigi elveiért ezentúl is híven munkálkodó, de az eddiginél tartalmasabb és terjedelmesebb lapot.

Budapest, 1882.aug.31.

Mély tisztelettel saját és munkatársai nevében Jókai Mór,a >Hon<-nak volt felelős s a >Nemzet<-nek leendő főszerkesztője

Készítette: Czakó Nóra

Reklámok

A Hon (1863-1882)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s