Első szám: 1893. augusztus
Szerkesztő: Atzél Endre
Utolsó szám: 1894. április 15.
Megszűnés oka: „pihenőre tesszük a tollat”
Beköszönő szöveg:
Szózat a közönséghez!
Dicsőbb nevet irhattunk-e volna homlokára ama politikai napilapnak, a melyet a magyar népnek igaz ügye, elhanyagolt érdeke hivott létre? Van-e név a magyar nyelv kincses szótárában, a mely egymagán kifejezze egy napilapnak politikai és társadalmi hitvallását, czélját ugy, mint ez a szó: „A HONVÉD”. Hisz ez a czim egygyé forrott jelentése: az ernyedetlen kitartás, a bátor cselekvés és a rettenthetetlen küzdés hármas erénynek. Ez a czim foglalata a becsületes munkának, az elnyomott védelmének, a maz kivivásának Ez a czim hirdetője az igaz eszmék diadalának. A szabadság, egyelőség testvériség lesz a jelszava „ A HONVÉD”-nak s e három ideálért megküzdünk bátran, ha kell vakmerően s nincs hatalom, mely letéritene ama utról, a mely ez ideálok eléréséhez vezet. Tudjuk, hogy min épült fel a nemzetek jóléte. Tudjuk, hogy a szabadság, a függetlenség talajából sarjadozott ki a népek boldogsága. Harczos kedvel, fiatal tüzzel megyünk ütközetre Magyarország szabadságáért, függetlenségéért, teljes önállóságáért, hogy megépithessük a magyar nép jólétének, boldogságának bevehetetlen várát. Ama várat, a melynek sánczai nem csak egyesek, de a nemzet valamennyi fiának biztositja jogainak érvényesitését, erejének kifejtését. Mert abban találkozik a mi hitünk, ama férfiuéval, a kit a „legnagyobb magyar” névvel ékesitett a magyar nemzet kegyeletem hogy: „csak az az ország független és boldog, a melynek nem egyes tagja, de valamennyi fia független és boldog”. És politikai eszmékért vivott harczunkban első rendü feladatunknak tartjuk, hogy nemzet figyelmét ráforditsuk a hétköznapos élet kivánságaira, az anyagi érdekekre, a való élet követelményeire, a melyekről sivár pártküzdelmeinkben, személyeskedéseinkben és felekezeti harczainkban annyira megfeletkeztünk. Azt akarjuk, hogy hazánk édes anyja legyen minden fiának és ezeréves alkotmányának, áldásaiból mostohán ki ne zárjon senkit. Azt akarjuk, hogy a munkájáért megkapja a maga jutalmát mindenki; hogy osztály, felekezet és nemzetiség embert embertöl el ne válaszszon; hogy ez a föld békés és boldog otthona legyen minden fiának. Azt akarjuk, hogy munkabiró emberek ezerszámra ne forduljanak el mostohául az országtól, a melyben a becsületes munkára nincs áldás és ne keressenek a tengeren tul, idegen földön maguknak jobb hazát. Ezért követeljük mindenek előtt az általános választói jogot. Az általános védelmi kötelezettséggel vele jár az általános választói jogosultság. A ki vérével adóz a honnak, jogot vallott arra, hogy a kormányzásra is befolyjon. Nem járja, hogy a kik legtöbbet fáradnak a jnyán, azoknak legyen hozzája legkevesebb közük. Nem járja, hogy a dolgos emberek millióinak azok szabják ki a törvényeket, a kik egyebet sem tettek, mint hogy születtek. A legkisebb polgárnak az élet küzdelmeiben több értelemre van szüksége, mint a legtöbb munkátlan lebzselő nagyurnak. Szégyenletes állapot az, a melyben egyfelől üresfejü herék törvényhozóknak születnek, másfelől munkás polgároknak még szavazni sincs joguk. Követeljük a házassági jog rendezését. s követeljük, hogy ez a magától értetődő kérdés minden csürés-csavarás, minden szélhámosság és minden szószátyárkodás nélkül mentül elébb megoldassék. A józan ész követeli, hogy a polgárok polgári viszonyait polgári rendben szabályozzák. A sziv és a hit dolgaiba pedig senki bele ne szóljon – bizzák ezt kinek-kinek a lelkiösmeretére. Ne uralkodjanak a papok a szivek felett rendőri hatalommal és ne vegyék el az államtól, a mi az államé. A főpapok pedig örüljenek, hogy háboritatlanul duskálhatnak az állami javakban. Ha ez szenteskedő mágnásoknak és paposkodó izgatóknak nincs inyére, ez az ő dolguk, – de kárhoztatandó gyengeségnek tekintjük és minden erőnkkel küzdünk az ellen , hogy a törvényhozás az ő kedvük szerint járjon el, hogy őket engedményekben részesitse. A törvényhozás nem egyes osztályok kedvéért áll fenn, hanem a közösség érdekében. És ezért követeljük, hogy hasznos reformok felől intézkedjék. Az adótörvények alkalmazásában szünjön meg az önkényesség. A törvény szava legyen világos és határozatait tartsák szemmel a törvény végrehajtói. A kormány ne csak igérgessen, hanem cselekedjék is. Elég ideig vártunk! Az állam pedig nemcsak a gazdagoknak áll fenn. Legyen gondja a szegényebb sorsuakra is. Adjon nekik munkát, szerezzen nekik hitelt: Addig is, a mig önállóságunkat kivivtuk, kötelezze az osztrák-magyar bankot arra, hogy jegykibocsátási szabadalma fejében a népibanoknak és szövetkezeteknek nagyobb hitelt nyisson. A jóléthez ne csak a nagyiparosnak legyen szabadalma. Követeljük, hogy az állam viselje gondját a kisiparosnak. Tegye az elektromos erőt olcsóvá és hozzáférhetővé, hogy ennek segélyével a kisipar versenyre kelhessen a nagygyal. Forditsa gondját mindazokra, a kik határain belül a munkának élnek. Legyen gondja arra, hogy évről évre ijesztőbben ne szaporodjék az okleveles proletárok száma. Ne szolgáltassa ki a munkásokat a vállalkozók önkényességének, az éhségének, betegségének és nyomoruságának. Ezért követjük különös figyelemmel a munkások kivánságait és mozgalmait. Ne türjük, hogy ebben a tejjel-mézzel folyó országban, a melyben erős meggyőződésünk szerint mindenki számára elég kenyér van és mely a jólét kiapadhatatlan forrásaival rendelkezik, éppen munkások zülljenek el és sülyedjenek állati nyomoruságba. Ne lakjék a munkás büzös odvakban és ne táplálkozzék rohadt hulladékokból. Követeljük, hogy az állam az élelmiszerek megvizsgálására állami vegyészeti intézeteket állitson fel, a melyek dijtalanul szolgáljanak tanácscsal mindenkinek és elkobozzák a romlott élelmiszereket. Ne szolgáltassák ki éppen a munkás-osztályt a mételyes betegségeknek, a typhusnak, a kolerának és egyéb nyavalyáknak, a melyeknek oka éppen a rossz táplálkozás, rossz élet és rossz lakás. Egyáltalában arra fogunk törekedni, hogy ez ország minden lakosát meggyőzzük, hogy neki joga van a jóléthez és a boldogsághoz és hogy az állam és a közösség, ha gondoskodik róla nem kegyelmet gyakorol, hanem a kötelességét teljesiti. Mert a közösségnek kötelessége a népnek erejét az egész nép javára forditani. Az állam tisztviselői nem urai, hanem szolgái a közösségnek. Ezért mindig résen állunk majd a hivatalok tulkapásai és a törvények csürése-csavarása ellen. Ezért küzdünk majd minden ravasz kizsákmányolás, minden elnyomás és minden igazságtalanság ellen. Ezért fogjuk felfedni, ha szükség lesz rá, a közhivatalok minden tulkapásait és visszaéléseit.
Nem fogunk lázitani, de az igazságot nem hagyjuk elnyomni. Mögéje nézünk a dolgoknak és kimutatjuk a való okait. Megbélyegezzük a hazugságot és lejáratjuk az álarczot a képmutatásról. Mert csak igy felelhetünk meg a dicső Honvéd névnek, a melyet lapunk homlokára irtunk. És csak igy számithatunk arra, a mi az igazságért való küzdelmünkben leglőbb erőnk: arra, hogy az ország minden igaz, hazafias és szabadságszerető polgára felekezet és osztálykülönbségek nélkül a mi zászlónk köré sorakozzék. Bizvást hisszük, hogy ugy is lesz.
Isten áldása a mi becsületes munkánkon! Atzél Endre, Felelős szerkesztő
Készítette: Kanics Krisztina
Magyar Médiatörténet 