Alcím: a szervezett keresztényszocialista munkásság lapja
Előzmény: Igaz Szó
Első szám megjelenése: 1919 november 9.
Utolsó szám megjelenése: 1925. október 3. (7.évf. 221.sz.)
Szerkesztő: Frühwirth Mátyás
Kiadó: Keresztény Szociális Szövetség
Megszűnés oka: Pénztámogatás megvonása (?) (lásd leköszönő cikk)
Beköszönő:
Az <Igaz Szó>
Mintegy 15 évig voltunk a keresztényszocialista szervezett munkásság acélszavu harsonája. Verekedtünk az igazság tüzes erejével, harcoltunk az oroszlán bátorságával a keresztény munkásság felszabadításáért. Az <Igaz Szó> mint szikla állt keményen rendületlenül. Soha meg nem alkudott senkivel, elveiből, meggyőződéséből soha egy parányit sem engedett. Az igazság kérlelhetetlen erejével vágott fölfelé a kor szavát meg nem értőkhöz, sujtott le a tunyákra, akik lomha tétlenségben ott fetrengtek a szociális nyomor szemétdobján s akik végül is a pusztító forradalom karjába vetették magukat és onnan várták a megváltást… Mi kedves Igaz Szava voltunk a megértőknek. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy mindazok a keresztény államférfiak, akik ma a kormány rudjánál vannak és ezt az országot ki akarják vezetni a nyomorúság mélységéből, azok ifjukorukban, mikor elindultak közéleti pályájukon, az <Igaz Szó> mellett állottak. A mi keresztény-szociális eszméink fütötték lelküket, tollukkal az igazságot lapunk hasábjain hirdették és most, mint hatalommal bíró államférfiaknak, az lesz az első kötelességük, hogy valóra váltsák életük ideáljait. Ebben a nagy keresztény megujhodásban nagy érdeme van az <Igaz Szó>-nak is, mely folyton birkózott a szociáldemokrata Góliáttal. Ezenkivül nevelt egy kemény meggyőződésű, hatalmas munkássereget, mely most fölvértezve komoly szociális tudással a munkásság élén áll és tovább dolgozik rendületlenül. Az <Igaz Szó> minden terror, üldözés ellenére soha meg nem hunyászkodott. Mire azonban március végén a vörös rém felütötte fejét, akkor az <Igaz Szó> is a többi keresztény lapokkal együtt elhallgatott. Szerkesztői, irói bujdosni voltak kénytelenek, mert ugy magánlakásukat, mint a keresztényszociális összes szervezeteket széthordták, egész vagyonukat megsemmisitették s valóságos hajtóvadászatot rendeztek ellenünk. Az agyaglábakra épitett vörös világ összeomlásával a meggyalázott, elnyomott kereszténység diadalmas napja van felkelőben. Az <Igaz Szó> határtalan örömmel köszönti ezt az időt és mindenütt ott lesz, ahol segíteni kell, ahol épitik az uj világot. Az <Igaz Szó> eddig egy kisebb világnak volt harci riadója. Most hatalmas férfivá erősödve nevét <A Nép>-re változtatva, az egész magyar keresztény dolgozó nép igazi akaratának lesz a kifejezője. Ma is már százezrek csatasorba állítva sorakoznak mint szervezett munkások <A Nép> mögé és <A Nép> zászlójára az Igaz Szót irva fokozott lelkesedéssel törnek előre.
Leköszönő:
A közönséghez apellálunk!
A magyar nemzeti közvéleményhez fordulunk: szabad-e megengedni, hogy az a lap, amely legelsővonalban harcolt a magyar nemzeti gondolat diadaláért, beszüntesse megjelenését? A felelet csak az lehet, hogy: Nem! A Nép szerkesztőségének munkatársai a magyar közönséghez apellálnak: saját elhatározásukból jelentetik meg a Népet és kérik a közönség támogatását amelyért évek keserves harcain át dolgoztak. A tátsadalom (direkt) nem tűrheti el, hpgy porba hulljon a zászló, amelyet szeplőtlen tisztasággal védelmezett meg. A Nép munkatársainak kis serege. Nem türheti el, hogy kettétörjön a kard mellyel a társadalom ezer baj és veszedelem között védelmezte meg önmagát! A közönség apellálunk: A NÉP-nek élnie kell! A munkatársak, akik annyiszor dobták a harc nevében áldozatul, akik nem riadtak vissza nélkülözésektől, sebektől, vádlottak padjától. amikor az Igazságról volt szó a magyar társadalom lelkiismeretének kapuján kopogtattunk: Támogassák A NÉP-et, nem a munkatársak kis kenyeréért, hanem az Igazságért, amelynek nem szabad a pénz és a közöny poklában elvesznie. A bástyát védelmezzük, az elvet, a végső nagy célokat mindhalálig. Védelmezzük azzal a bizalommal, hogy át fogjuk küzdeni magunkat minden akadályon, mert a társdalom, amelynek A NÉP barátja, támpgatója, harcosa, kardja, zászlója volt, nem hagyhatja cserben sem az elvet, sem pedig a lapot. A NÉP szerkesztősége úgy érzi, hogy bűnt, sőt hibát követnek el, ha megengedné, hogy A NÉP megszüntetésével diadalt arasson a nemzeti gondolat és a szociális igazság minden ellensége. Bejelentjük tehát a magyar társaalomnak, kényszerhelyzetünkben és elhagyatottságunkban A NÉP belső munkatársai a lapot saját kezükben továbbra is fenntartják A lap senkinek személyétől, sem pártétól, sem társadalmi csoportétól függeni nem fog. Ellenben meg fogja tartani azt az ideális célpontot, amelyet eddig is képviselt s amely az erős Nagy Magyarországhoz vezető utat jelenti. Midőn tehát A NÉP ujságírógárdája sem személyekre, sem ártokra nem támaszkodik, akkor további, erősen elhatározott, ideális munkájához nem várhat magától támogatást, csak a nemzeti érzésű magyar társadalom egyetemétől. Felhívásunkkal tehát külön-külön minden jóérzésű keresztény magyar emberhez apellálunk, azzal a kéréssel: támogassa teljes odaadással lapunkat, olvassa, szerezzen neki olvasókat és előfizetőket és ily módon segítsen bennünket a feltámadás további munkájában.
Készítetette: Várhidi Adrián
A lap később, 1938-tól újra megjelent hetilapként
Magyar Médiatörténet 