Politikai és közgazdasági napilap. Először 1880-1881 között jelent meg, majd 1895-től 1919-ig működött Budapesten.
Első szám
Mutatványszámok megjelenése: 1880. december 25. és 28.
I.évfolyam 1.szám: 1881. január 1.
Felelős szerkesztő/főszerkesztő: D. Darnóy P. D.
Megjelenik: naponta
Szerkesztőség és kiadó hivatal: Ősz-utcza 15.
Egy szám ára: helyben 3 kr., vidéken 4 kr.
Előfizetési árak:
Helyben házhoz hordva: egy évre 12 frt., félévre 6 frt., negyed évre 3 frt., egy hóra 1 frt.
Vidékre postán szállítva: egy évre 14 frt., félévre 7 frt., negyed évre 3 frt. 50 kr., egy hóra 1 frt. 20 kr.
Beköszönő szöveg:
“Midőn lapunk első számával a hirlapirói küzdelem sorompójába lépünk, – hazafias meggyőződésünk öntudatos elhatározásával foglalunk állást azon politika támogatására, mey feladatás az ország közgazdasági, politikai és társadalmi regenerálásának századokra kihatü munkájában keresi; jogosultságát és indokát államéletünk történelmi fejlődésének, a nemzetközi és állami viszonyok exigentiájának logikai szükségességében találja. Nem csatlakozhatunk tehát azon párthoz, mely az országot csak azért látja boldogtalannak, mert annak dolgait mások kormányozzák, s a mely míg a hatalmat birta, ép oly tehetetlen volt a nemzeti gyarapodás, a helyes közigazgatás, a nemzeti jellem és társadalom erkölcsi érdekeinek okszerű és szervez intézmények által való megvédésében, mint amily képzelen önmagának, mint ellenzéknek pártszervezésében. Lapunk a habarékpárt zászlóját el nem fogadja. De nem fogadja el a szélsőbalét sem. Nem mintha állami függetlenségünk eszméje előttünk kevesbé lenne szent, mint a szélsőbalpárt emberei előtt; azért sem, mintha az Ausztriával való közjogi viszonyt oly münek tekintenénk, melyhez a nemzet élete elválaszthatatlanul, örökre füzve lenne: hanem azért, mert az adott viszonyok között a 67-diki kiegyezés által teremtett közjogi alapot kétségtelenül jobbnak kell tartanunk a politikai khaosz és erőszakos részkódtatások azon állapotánál, mely annyi vér és annyi pusztulás árán sem hozna egyebet számunkra, mint nyomort és szolgaságot! S mert mi váltig a nemzeti függetlenség és államönállás valódi garancziáit követeljük azon párttól, melyhez tartozni kivánunk; – S mert tántorithatatlan hitünk, hogy ma egy párt sem birja annyira a nemzeti fejlődésre irányuló politika föltéteit, az ország vagyoni izmosodásának, kulturai és erkölcsi növekedésének érdekeit, mint a szabadelvüpárt: erőnk és meggyőződésünk teljes tudatával tüzzük lapunk zászlójára a szabadelvü párt politkai programmját. Igen! mi birunk a nyiltan bevalott elhatározás bátorságával, kormánypárti lapot szerkeszteni oly időben, hol minden miniszter a gyalázat pellengéréhez állitatik mindennap, csak azért mert miniszer, oly emberek által, kiknek szörnyü honfájdalmat okoz az, hogy nem ők a miniszerek. Oly időben, hol a kormánypárti meggyőződés öntudatos követése nemzetelleni bünnek bélyegeztetik oly emberek által, kiknek mint a szemfényvesztőnek csak az a meggyőződésük, hogy kitartanak azok által, kiket elkápráztatva ámitanak. Igen, mi birunk a férfias meggyőződés bátorságával oda állani a nemzet elé, s kérdezni: hol az igazság? az ellenzéknél-e, mely szervez, átgondolt politikai programm hiányában, minden bölcsességét a személyes gyülölködés, és gyanusitás dicstelen közdelmében meriti ki, – vagy a szabadelvü pártnál, mely az elévélalt kötelesség s az alkotó munkásság felelősségének terhe alatt is, a lelkiismeretesen teljesitett feladat nyugalmával türi az ellenzék méltatlan gáncsait? Avagy a szabadelvü többség által támogatott kormány csakugyan feláldozta volna állami önrendelkezésünk jogait? holott úgy a delegácziókban mint a parlamentben Magyarország érdekeit állami és kormányzati függetlenségét nem a kormány, hanem a magyar parlament tagjai hordozzák! Hát a Tiszakormány csakugyan tönkre tette az országot? holott épen a Tisza-kormány volt az, mely a mainál sokkal zavartabb párzügyi állapotokat talált, midőn átvette a deákpárti kormányhazdálkodás koldustarisznyáját; – s a legmnagyobb megfeszitásig vitt takarékosság s az államháztartás rendszerébe hozott okszerü javitások által megingatott hitelünket az európai pénzpiaczon visszaállitá; idehaza pedig az általános „krach” okozta sebeket az üzleti bizalom s válalkozási kedv ösztönzése által gyógyitá! Avagy nem épen a nemzeti tönkretevés vádjával sujtott Tiszakormány alatt keletkezett-e a nagy iparmozgalom, a mezőgazdasági lendület, mely az előbbeni kormányok gondatlan mulasztásait helyrehozva, hivatva van szabaddá tenni a nemzetet, midőn azt gazdaggá teszi?! Hát a korrupcziót csakugya a Tisza-kormány szülte? avagy megvolt az mindig, a történelmi fejlődésnek minden korszakában, megvolt minden nemzetnél; megvolt Athenben mint Spartában, megvolt Romában s a középkoron át egész a mai napig huzódva kisebb nagyobb sarányban, ott van Német- és Francziaországban, ott van Ausztriában s itt van nálunk is, de nem egyes pártban csupán, hanem minden pártban, az egész társadalomban, minden osztályban kor és nemkülönbség nélkül? Iy általános társadalmi bajért egy kormányt, felelőssé tenni, nem kehet, legkevésbé lehet pedeig a Tisza-kormányt, mely nem teremtette, hanem már készen találta a szonmoru társadalmi okokat, melyek a korrupcziónak mai általános elterjedését eredményezték! Ez nézetünk, ez meggyőződésünk a politikában, ezen nézetnek, ezen meggyőződésnek lesz zászlóvivője lapunk: az „Alkotmány”! Megjött ideje, hogy a magyar közönség belássa, miként az ország közdolgait teljesithetetlen igéretekkel, üres frázisokkal, szenvedélyes rekriminácziókkal kormányozni nem lehet. Nekünk elvek kellenek és nem személyi harczok! S amely politika elveket ad és tetteket a nemzetnek, az a nemzet igaz politikája. Az „Alkotmány” a magyar közönség olcsó és hasznos olvasmánya kiván lenni. Jeles irók közremüködése lapunk belértékét biztositani fogja. Tárczarovatunk, a politika, a parlament és társadalom köréből meritett rajzaink pikans és érdekes dolgokat fognak nyujtani. „Jósnő” czimü regényünk érdekfeszitö fordulatokban, drámai mozzanatokban igen gazdag, minden igényt ki fog elégiteni. Ujdonségi rovatunk eredeti hirekben gazdag lesz. S mindennek daczára lapunk ára a legolcsóbb lesz.”
TÖRTÉNETE
Indulása
A lap elsődlegesen a dualista állam politikájára kívánt reflektálni. Az első szám bevezető cikkében Horváth Miklós a következő mondatokkal foglalja össze a lap megjelenésének okait és céljait: „Midőn e lap vezérletét átvesszük a szokásos chablonok ellenére hangzatos szavakkal nem élünk, lesz politikai bátorságunk kormány mellett, vagy a kormány intézkedései ellen nyilatkozni, valahányszor s ahhoz képest amint ez intézkedéseket, őszinte meggyőződésből helyesnek avagy tévesnek ítélnök. – Lapunk föladata fontos elvek fejtegetése, irányadólag hatni, s az itt-ott felbukkanó divergens nézetek tisztázására törekedni. Égető kérdések megoldása küszöbén állunk (…)”
Egyedi jellemzők
A lap mindig 8 oldalas volt. Állandó részét képezték a színházi reklámok, különösképpen a Nemzeti Színház, a Népszínház, a Német Színház és a Várszínház aktuális darabjai. Az utolsó oldalon különböző hirdetések foglaltak helyet. A napilapnak voltak állandó rovatai, melyek az összes szám részét képezték, és olyanok is, melyek néhány naponta tűntek fel. A rovatok egy-egy cikket, néhány soros közléseket vagy felhívásokat tartalmaztak.
A leggyakoribb rovatok:
Az „Alkotmány” tárczája
Fővárosi hirek
Az országházból
Külföld
Müvészeti hirek
Handabanda
Egyletek, társulatok
Törvényszéki csarnok
Táviratok
Ujdonságok
Közgazsasági hírek
Politikai hovatartozás
A kezdetek
A lap első megjelenésekor a dualista kormánypárttal, a Szabadelvű Párttal szimpatizált. A bevezető szövegben azt fogalmazzák meg, hogy elsősorban Magyarország függetlenségében hisznek, de egyetértenek a dualista állam létével is, tehát nem kötődnek egyik szélsőséghez sem.
Utolsó szám
Utolsó szám adatai: I.évfolyam 36.szám: 1881. február 6.
Nem tartalmazott leköszönő szöveget, valójában semmi sem jelezte, hogy másnap már nem fog megjelenni. Éppen ellenkezőleg, a minden számban megjelenő, Jósnő című regény részlet után ugyanúgy szerepel a „Folyt. követk.” figyelmeztetés, mint ezelőtt minden számban.
Utód: feltehetően az azonos nevet viselő 1895 és 1919 között működő napilap.
Hivatkozások
Dezsényi Béla – Nemes György: A magyar sajtó 250 éve, Művelt nép könyvkiadó, Budapest, 1954, 196.o
Csurdi – Fenyő – Márkus – Mucsi: A magyar sajtó története, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977, 63.o
Az oldalt készítette: Szilágyi Lili
Magyar Médiatörténet 