Alcím: politikai napilap
Első szám megjelenése: 1904. jan. 27
Utolsó szám megjelenése: 1904. máj. 21. (1.évf. 115.sz.)
Szerkesztő: Farkasházy Zsigmond
Kiadó: Magyar Hírlapkiadó Rt.
Megszűnés oka: ismeretlen
Beköszönő:
A programunk rövid, benne van a czimünkben: Előre! Ezt a jelszót fogják megtalálni olvasóink e lap minden czikkében, minden gondolatában. Ez a jelszó adja meg nekünk a léthez való jogczimet e jelszó nevében kérjük a közönség támogatását. Gyűlöljük és megvetjük a maradiságot a tunya tétlenséget, a megalkuvást a politikában, a szociális életben, a gazdaságban, müvészetben, a köz- és magánélet ezerféle megnyilvánulásaiban egyaránt. Fiatal ország, fiatal társadalom vagyunk, melynek ifjui erővel kell előre törnie, ha a maga mivoltát, egyéni létét és töekvéseit Európa megélemedett nemzetei között tartani akarja. Előrehaladásunk eső feltétele, hogy az elmult évtizedek lomhaságának büneit helyrehozzuk. E perczben még a régi rendiség állapotában vagyunk. Óriási igazságtalanság és a nemzeti erő szempontjából mérhetetlen veszteség, hogy a tizenkilencz milliónyi nemzetből alig egy milliónyi ember él alkotmányos életet, – aránylag nem többen, mint a negyvennyolcas felszabadulás előtt. A nép milliói ma sincsenek bevéve az alkotmány sáncza közé Követeljük tehát a válaztói reformot, de tiltakozunk ama szemfényvesztő pepecselés ellen, amit most e címen folytatnak, félénken, szükkeblüen. Mi az általános választói jogot követeljük,korlátul legfölebb az irni-olvasni tudást fogadva el. Igy is nélkülöznünk kell majd az állampolgárok felének alkotmányos munkáját, mert – szégyeljük leírni! – Magyarorszg lakosságának negyven százaléka nem tud irni-olvasni. Ezen segíteni az államnak sürgős kötelessége. Sok-sok iskolát követelünk. A tanluás a haladásnak, a magyarosodásnak, a nemzeti erősödésnek legszilárdabb alapja.
A nemzetiségktől pedig nem félünk. Aki az állam ellen izgat, azzal el kell bánni, de senkit nyelvéért üldözni nem szabad. Az egységes magyar nemzeti állam kiépítésésének az erőszakos magyarositásnál sokkal hathatósabb eszköze a magyar társadalom gazdasági és mivelődési erejének fokozása. Ha nemzetiségi polgártársainknak érdekük, és előnyük lesz magyarokká lenni, magyarokká lesznek. Ezt a helyes magyar nemzeti politikát kormányaink évek óta elhanyagolták. Az ország magyar és nem magyar lakossága egyaránt áldozata az évtizeds kormányzati bünöknek, különösen annak az oktalan államgazdálkodási rendszernek, myelnek elve a fukarság és a kiszipolyozás. E rendszernek következménye a mostani gazdasági pangás és az összes társadalmi osztályok nyomorusága. Itt az államnak kötelesége – saját érdekében – gyorsan segíteni nagyszabásu , bőkezü beruházási akczióval. Utakat, vasutakat, hajózási- és öntöző-catornákat kell épiteni legalább ezer milliónyi értékben. A gazdasági erő fokozására könnyü pénzt kapni a külföldön s ekkora pénzáramlat a lakosság minden rétegének pettyhüdt gazdasági vérkeringését, gyorsan felfrissitené, de az állam jövedelmeit is megsokszorozná. Ily bátor gazdasági politikától, – mellyel párhuzamosan gyalázatos adózási redszerünket és siralmas közigazgatásunkat is rendbe kell hozni, – várjuk a magyar állam és a magyar társadalom megerősödését. Ha ezt elértük, bátran szemébe nézhetünk belső és külső ellenségeinknek.
Külső ellenségeink az osztrákok. Ezekkel örökös gazdasági és közjogi harczban kell állanunk, enhibánkon kívül. A gazdasági harczot a kiegyezés keretében bátran végigküzdhetjük, csak ne menjünk kiéhezetten, lerongyolva fegyver nélkül az ütközetbe. A közjogi harcz sikerét is csak saját erőnktől várhatjuk. Pillanatnyi erőszakossággal, aminő az obstrukczió harczmodora, igazainkat sem a hadügyi téren sem más kérdésekben tartósan nem fogjuk érvényre juttatni. De ha gazdaságilag és kulturális tekintetben erősek leszünk, a nemzeti vivmányok önmaguktól hullanak ölünkbe. E czélokat, melyek nemzetünk létkérdései semmittevéssel, fukarkodással, programmtalan kapkodással egyfelől, okvetetlenkedéssel erőszakossággal és szélhámos lármaütéssel másfelől elérni nem lehet. Parlamenti pártjaink és az azok fölé kapaszkodott kormány ebben vagy amabban a bünben leledzik. Mi egyikhez sem csatlakozunk. Ellenzéki lap vagyunk, mely lenézi és üldözi a magyar országgyülésnek minden oldalán terjeszkedő kicsinyességet, önzést és uri gőgöt. Irányunk minket másfelé vezet, mert a mi irányunk: következetesen, törhetetlenül kiméletlenülmindig csak – Előre!
Leköszönő:
nincs
Készítette: Várhidi Adrián
Magyar Médiatörténet 