Esti Hírlap (1897-1899)

Esténként megjelenő politikai napilap.

Felelős szerkesztő Neszmélyi Artúr (1898), Gáspár Artúr (1899. január), Kálnoki Izodór (1899. január-július)

Szerkesztőségi kiadó: V. ker., Honvéd utca 4.

Kiadja: Magyar Hirlapkiadó R-Társaság

Ára: 1 krajcár. A lap a kezdetektől elérhető előfizetésen keresztül is.

Kezdetek

Az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilmtárában elérhető legkorábbi megőrzött kiadás 1898 január 1.-ére datálódik, az 1897-es évfolyam valamennyi száma lappang (a mikrofilmtárban megtalálható legkorábbi tekercs a szkennelésre vonatkozó adatok helyén tartalmazza az OSZK jelzését az 1897-es évfolyamra vonatkozóan, amelyben leírja, hogy az Esti Hírlap első évfolyama “Nem található”; a tekercsek raktárjelzését tartalmazó katalóguscímkén ennek megfelelően szögletes zárójelben szerepel az 1897-es évszám).

A 8 oldalas napilap első 4 oldala kizárólag politikai riportoknak szentelődik. További 3 oldal tartalmazza az Esti Hirlap állandó rovatait: “Tollheggyel”, “Táviratok és telefonbejelentések”, “Esti hirek”, “Színházak”, “Közgazdaság”, “Hirdetések”, “Sport”. Az utolsó oldalon hirdetések és a további rövidebb állandó rovatok szerepelnek (“Vicc”, “Különfélék”).

A lap megszűnése

Kommercializálódás

Az újság oldalain eközben duplájára (4 teljes oldalra) nő a hidetések száma.

A Magyar Hirlapkiadó R-Társaság egyéb kiadványainak reklámjai egyre gyakrabban szerepelnek (Magyar Hirlap, Franczia Divatlap, Magyar Szalon).

A lapszámokat rendszeresen nyitó politikai rovatot egyre több alkalommal váltja fel a részletes narrációval közölt bűnügyi riport. 1899 január 12-től “A feleséggyilkos mérnök” bűnügyi vizsgálatait több folyatásban közli az újság. A cikk egyenes beszédben tartalmazza a vallatás során feltett kérdéseket és rájuk adott válaszokat is.

Sorsjáték

1899. év elejétől az Esti Hirlap szerencsejátékot vezet be. Minden nyomtatott lap egyéni sorszámot (pl.: “CA-436”) kap a nyomdában, amellyel napi és heti nyereményekért (napi: 50 kr, heti: 400 kr) pályázhatnak az olvasók.

Az Esti Hirlap 1899 július 8-án (III. évfolyam, 156. szám) történő megszűnése a ‘Sorsjáték’-nak köszönhető. A lap a “Különfélék” c. rovatában közöl nyílt levelet az olvasóknak.

Az olvasóhoz
Az Esti Hirlap junius harminczadikán megjelent számában közölte a magyar királyi pénzügyminiszter 54.434 számu végzését, amely lapunk tárgysorsjátékának meghosszabitását megtagadta. Megtagadta azzal az okadással, hogy az engedély kiadása esetén mások is fordulnának hozzá hasonló kéréssel, holott a lap számozása egész Európában szabadalommal bír.
Ez a végzés azonban nekünk lehetetlenné tette, hogy olvasóinknak tett igéretünket beválthassuk, a közönséggel szemben vállalt kötelezettségeinket teljesítsük. S mert más mód nincsen rá, hogy a közönségnek a hirdetett kedvezményt közvetlenül megadjuk, az Esti Hirlapot a mai nappal megszüntetjük!
Az eddig fel nem vett nyereményeket a jogos tulajdonosok, amennyiben a huzást követő két héten belül, julius tizenhetedikéig jelentkeznek, kiadóhivatalunkban átvehetik. Tisztelt előfizetőinknek arra az időre, amig előfizetésük tart, más politikai napilapot fogunk küldeni, azoknak pedig, akik erre nem reflektálnak, az esedékes előfizetési összeget kivánságukra vissza fogjuk szolgáltatni.
Megnyugtat bennünket az a tudat, hogy lapunkkal nehéz időkben hasznos szolgálatokat tehettünk a magyarságnak és a szabadelvüségnek, és hálásak maradunk azért a megtisztelő bizalomért és szeretetért, amelylyel olvasóink nekünk mindvégig adózni szívesek voltak.
A szerkesztőség és kiadóhivatal.”

Az ominózus 54.434 számú végzés a június 30.-i lapszámban szintén a “Különfélék” rovatban jelent meg:

“Értesitem, hogy arra való tekintetből, hogy a régebben engedélyezett tárgysorsjáték a folyó évi márczius hó 27-én kiadott rendeletem folytán már csakis kivételesen és utoljára hosszabbittatott meg folyó évi unius hó végeig, tekintettel továbbá arra, hogy a kérelem engedélyezése esetén más hirlapvállalatoknak hasonló kérelme elől el nem zárkózhatnám, az ily tárgysorsjáték állandósítása pedig nem kívánatos, kérelmének helyt nem adok.
Budapesten, 1899. junius hó 24-én. Lukács, s. k.”

Az Esti Hirlap ugyanebben a lapszámban, közvetlenül a végzés alatt közölte szerkesztőségi reakcióját:

“Ebböl láthatja és megértheti a szives olvasó, hogy tőlünk távoleső okokbl kénytelenek vagyunk az Esti Hirlap tárgysorsjátékát a mai nappal megszüntetni. Sokkal kevésbbé érthető a pénzügyminiszter ur ő excellencziájának czélzata és szándéka. “A tárgysorsjáték rendezésének állandósítása nem kívánatos”, mondja a végzés Miért nem és kinek nem? Az olvasónak, a hirlapoknak, a miniszternek? Miért nem kivánatos, hogy az olvasó, ha kedvez neki a syerencse, értékes és maradandó becsü ajándékot kapjon? Vagy nem kivánatos a magyar olvasóközönség gyarapodása? nem kivánatos, hogy az Esti Hirlap – éppen tárgysorsjátéka révén – olyan körökbe is elvigye a nyomtatott betű hatalmával az általános ösmereteket, a magyar kulturá, a jog- és igazságszeretetet, s a hatalmasokkal szemben is az alkotmány szeretetét, ahova azelőtt ujság vajmi ritkán került s ha igen, semmiesetre se ennyire megbizható, jó irányu, nemes czélzatu, hazafias ujság?
Már megbocsát a pénzügyminiszter ő exczellencziája, ez a sorsjáték, amely egész Erópában(sic) kizárólag az Esti Hirlap szabadalma, nekünk legalább is olyan kivánatosnak látszik, mint ő exczellencziájának találmánya, amelyet “ischli klauzula” néven van szerencsénk ösmerni.
Látható az imént közölt végzésből, hogy az engedély megtagadása legalább is a jóindulat nagyfoku hiányára mutat. Mi kénytelenek vagyunk a döntés előtt meghajolni, s a pénzügyminiszter ur szeszélyének első következménye az, hogy az Esti Hirlap holnaptól kezdve beszünteti a tárgysorsjátékot, s kénytelen lesz a megigért kedvezményeket, valamely más alkalmas formában az olvasó közönséghez juttatni. Erre nézve valószínűleg már a legközelebbi napokban lesz alkalmunk az olvasónak jelentést tehetni.
Addig is lapunkat, amelynek közönsége osztatlan szeretettel és ragaszkodással adózott, s hitünk szerint nem kizárólag a sorsolásokért, ajánljuk ennek a lelkes közönségnek szives hajlamaiba, megjegyezvén, hogy a pénzügyminiszter ur rendelkezése révén a lap szerkesztésében semmi változás nem állott be.
A szerkesztőség”

Hivatkozások

Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára (1873-1950). Argumentum Kiadó, 2000.
Az oldalt készítette: Iváncsics Bernát

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s