Folytatás: Ellenőr
Adatok
Első szám: 1877. jan. 1. (Hétfő) Előtte mutatványszám: 1876. dec. 23.
Utolsó szám: 1879. dec. 1.
Szerkesztő: Kuliffay Ede
Laptulajdonos: D.V.
Megszűnés oka: Nem tudta magát fenntartani az előfizetés olcsósága miatt, beolvadt az Ellenőrbe.
Beköszönő szöveg
Beköszöntő.
Ujság-terhes viszonyok születtek e világra, s ha annyira meg tudunk felelni feladatunknak, mint amilyen bő alkalom kinálkozik egy lap érdekessé tételére, akkor egy év múlva kiáltja mégcsak a t. olvasó-közönség a „nagy éljent”, melyet egy-két zsákba ijedt jóakaró hirlaptársunk olyédes-örömest megtagadna tőlünk már is. És ha tudnók, hogy a nagy közönség is oly irigy szemmel nézi megjelenésünket, mint azok, kiknek talán a kenyerébe haraptunk, bizony-bizony félnénk előtte ily egyszerü mezben megjelenni. Tudjuk azonban, hogy a közönségméltánylást is vegyit itéletéhez, és tekintetbe veszi, hogy minden kezdet nehéz, és hogyha egyszerüek vagyunk, ám tulkövetelők sem vagyunk, s nagyon megelégszünk azzal, ami kiszabatott, igyekezvén rajta, hogy velünk is meg legyenek elégedve. Ma, midőn az európai nagy és kis hatalmak egymásba kapaszkodni készülnek, s hogy minél jobban készülhessenek, még egy kis nyugodalmat kérnek maguknak márczius elsejéig, s fegyverszünetet kötnek az általános fegyverkötés előtt, – tehát ma, amidőn még a szellő is ujságot fuj be a kulcslyukon, nem félhet tőle senki, hogy nem lesz hir elegendő, sőt épen az lesz a mi bajunk, hogy nagyon is kell majd benne álogatni, de nem is tálaljuk föl, csak a javát. Az uj év bőven el fogja magát látni eseényekkel, csak aztán ugy essenek ki a szerencse tombolájából, hogy ne nekünk legyen velük bajunk, hanem inkább másnak. Már hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, s ha jót kivánhatunk magunknak, miért kivánnánk akkor rosszat? Pedig bizony, ha feltekintünk az égre, megborzadunk, amint a fejünk felett egyik vészes felhő a másik hátára mászik, s egymás vállán át tekintenek le reánk, mint leendő áldozataikra a haragvó Isten által előparancsolt óriási szörnyetegek. Mi lesz, ha ezek elbocsáttatnak fékeikről, ha kiterjesztett szárnyaik elfeketitik a láthatárt, s tátott szájukban tűz-agyar ég, s torkaikból villám villám után csattog kifelé. – Nem az itlet napja lesz-e akkor? Össze, össze tehát, aki magyar! Ne várjuk be, hogy majd a megeredt vérzápor öntse ki sziveinkből az egymás iránti gyűlölet tűzét, hanem nyomjuk rá kezünket, és hadd aludjék el mindjárt; arra az erőre, amelyet most az emészt fel, nagyobb szükség lesz másutt. Kezet kézbe tehát, s ha ellenség tör át határainkon, legalább a magyar ne legyen ellensége a magyarnak, – félre kell tenni a hibák rovását, és leszámolni azt máskor, most pedig, inkább mint valaha: Hazánknak legyünk rendületlen hivei! – s akkor: Lesz boldog újév elég!
Leköszönő szöveg
A tisztelt Közönséghez!
Az Ellenőr szerkesztőjével a mai nap folytán azon megállapodásra jutottunk, hogy a két lapot, t.i. a Magyar Hirlap-ot és az Ellenőr-t olvaszszuk össze; azaz, hogy ne hizelegjünk magunknak, a Magyar Hirlapot olvaszszuk az Ellenőr-be. A Magyar Hirlap-ot 3000 példányban nyomták e mai napig, s ha elleneink nem akarnának szavunknak hitelt adni, ott a nyomdai könyv, nyitva, meggyőződhetik róla mindenki. Nem a szám, nem a közönség pártolásának hiánya tette e szerint, hogy a Magyar Hirlap-tól megváljunk, hanem tette az árcsekélység, amily árcsekélység mellett egy ily roppant kiadásokkal járó nagy politikai lapot, még ha 3000 példányban nyomják is azt, fentartani nem lehet. Valamint, hogy nincs is magyar napilap, mely ilyen ár mellett ily alakban fentarthatná magát. Amidőn lapunk megindult, csak ez az egyetlen egy olcsó magyar napilap existált. Ámde a siker, melyet arattunk, annyi konkurrencziát csalt elő, s annyi mindenféle igérettel léptek föl, hogy a változást szeretők s az ujdonság után kapkodók megoszlottak, s a mi megmaradt, az a lap további kiadására nem elég. Hogy tehát saját kárunkra s anyagi erőlködéssel vergődjünk tovább, azt bizonynyal nem kivánja tőlünk ama tisztelt közönség, mely hüséges ragaszkodást tanusitott hozzánk három éven át, tehát épen ezért jó barátunk. Midőn előfizetőinket deczember hóra az Ellenőr czimű napilappal kárpótoljuk, egy 20 frtos napilapot adunk 14 frtos helyett, egy 20 frtostesti lappal; s így derék pártfogóink érdemlett módon vannak jutalmazva. Reméljük pedig, hogy az a ragaszkodás, melylyel eddig irántunk viseltettek, nem szűnik meg ezutánra nézve sem; mert hiszen a lap szelleme az lesz, a mi eddig volt, s azon ügy mellett fog küzdeni tántoritathatlanul, amely mellett mi küzdöttünk. Sőt reméljük, meg fogja nekünk engedni az Ellenőr szerkesztője, hogy olykor-olykor mi is megszólalhassunk lapjában, egy-egy órai viszontlátásra üdvözölhessük régi ismerőseinket, elmondván nekik szivünk érzetét, agyunk gondolatát, lelkünk töprengését akkor is, mint eddig elmondtuk. Az Ellenőr bizonynyal nem fog szorulni ajánlatra. Olvasóinknak egy egész hónapig módjukban lehet a lapot megismerni és megszeretni; mert annyi érdeme mindenesetre van annak is, hogy ma, midőn a szabad vélemény kimondása bizony nem igen csinál népszerüséget, szembe mer szállni a népszerüség hajhászók hadával. Mi az előfizetéseket illeti, akik és ameddig a Magyar Hirlap-ra a mai napig előfizettek, ugyanaddig fogják kapni az Ellenőr-t is. Még egyszer fogadják tehát őszinte bucsuszavnkat, s maradjanak önök ezután is azon az ösvényen, melyen velünk haladának. Budapesten, 1879. decz. 1-én. Mély tisztelttel: A Magyar Hirlap szerkesztősége.
A lap története
1877-ben indult a Magyar Hírlap mint „a közép-osztály napilapja”. Ezt jól példázza négypontos programja, mely szerint magyar, közésthető, rövid és olcsó olvasmányt kívánt nyújtani olvasóközönségének. Leginkább a német nyelvű olcsó lapok konkurenciájaként lépett fel, rovásukra kívánt előfizetői tábort toborozni. Kezdetben évente 10, félévre 5 forint volt az előfizetői díj, negyed évre pedig csupán 2 fortint, ami valóban olcsó, azonban sem hirdetés, sem tőzsdei jelentés illetve parlamenti tudósítást sem közölt. Fellendülését az orosz-török háború kitörésének köszönhette. Célja volt, hogy csak akkor adjon ki nagy lapot, amennyiben azt a történések valóban megkövetelik, és így is tett. Szinte egyedülálló módon hol kisebb, hol nagyobb formátumban jelent meg. 1877-ben már 2000 előfizetője volt vidéken, ehhez hozzájött még 1500-1800 budapesti. E szám pedig ez év augusztusára már 12000-re nőtt. Szeptemberre állandósult a nagyobb formátum és a rovatbeosztást is véglegesítették: Első oldalra kerültek a táviratok és a legújabb hírek, a második oldalon a vezércikk és a szemlék kaptak helyet, a harmadikon voltak a híranyagok, égül pedig a negyedin oldalon a közgazdasági rovat foglalt helyet. Hiányzott a tárca, a kritika, azonban volt benne folytatásos regény, amelyet úgy nyomtattak ki, hogy kivágva könyvvé lehessen hajtogatni majd bekötni. Újításnak számított a szerkesztői üzenetek rovata. A Magyar Hírlap cikkeinek stílusával, nem pedig tartalmával keltette fel a figyelmet. Bár azt vallotta, hogy „elve a pártnélküliség, hazafiság és igazság”, ezt mégsem sikerült betartania. Az 1878-as választások során nyíltan a kormányt támogatta, magyarázta ezt azzal, hogy a válságos helyzetben erre rászorul. A „pártokfelettiség” kritériumát mellőzve nem sorolhatjuk e lapot a „új típusú” politikai sajtó orgánumai közé, és ebben rejlik annak magyarázata is, hogy miért maradt alul a poltikai néplapoknak a versenyében. A háborús szenzációk megszűnésével nehéz helyzetbe került. Csökkent az előfizetők száma, melet sikertelenül próbáltakmegállítani azzal, hogy 1878 őszén két hónapig képeket közöltek. 1878 végén fel kellett emelniük az előfizetői díjakat évi 14 forintra. Utolsó számában, 1879 december 1-jén beismerte, hogy 3000 előfizetőjével és ilyen alacsony díjak mellett képtelen fenntartani magát, ezért beleolvad az Ellenőrbe.
Magyar Médiatörténet 