Magyar Korona (1876-1885)

magyarkorona

Alcím: politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap

Első szám megjelenése: 1877. január 1. (1876. december 11. mutatványszám,)

Utolsó szám megjelenése: 1885. december 31. (9. évfolyam 310. szám)

Szerkesztő: Jósika Kálmán

Kiadó: Atheneum
Megszűnés oka: ismeretlen

Beköszönő:

A t. olvasó közönséghez!

Számtalan sürgető felszólitásnak engedve, végre elhatároztuk magunkra vállalni a sulyos feladatot és felelősséget, mely a jelen mostoha viszonyok között egy politikai lap meginditásával karöltve jár. Nem nyerészkedési vágy, nem ambitio, hanem kizárólagosan az ügy iránt való kötelességérzet indit minket arra, hogy jövő 1877-ki uj évtől kezdve <Magyar Korona> cím alatt pilitikai hetilapot alapitsunk, melynek irányáról a következőkben fognak t. olvasóink értesülni. Lapunk cime már világosan jelzi álláspontunkat, mely vallásos, monarchiens, alkotmányos, nemzeties alapon keresendő. Szent István első királyunk uralkodói szentelt éke, apostoli jelvénye, élő szó abban a tekintetben, hogy mi az, ami a magyar nemzet európai létjogát megalapitotta, és fennmaradását hosszú századokon át, annyi ellenség között is biztosította. Nagyratermett nemzetünk jogai e szent koronában lelik kijátszhatatlan s megdönthetetlen biztositékukat: és a dicsőségesen uralkodó habsburg-lotharingiai dynastia képezi az elévülhetetlen jogokban edzett kapcsot, mely a nagy közös monarchiát együtt tartja, melynek felbomlása a magyar nemzet állami önállóságának megsemmisülését vonná maga után. Mi ezen meggyőződéstől áthatva és a meggyőződés szellemétől vezéreltetve, pártolni fogunk állami közéletünk terén minden oly intézkedést, mely nemzetünk jól felfogott érdekeinek előremozditását igéri. Követni fogjuk a haladás ösvényén feltétlenül mindazokat, kik soha meg nem támadva a vallásos érzületet, a felekezetek békéjét, oly irányt tüztek maguk elé, mely összhangzásban áll a magyar nemzet jogait biztositó hagyományos szellemmel, és eredményeiben nem szolgál megrongálására ama sok ellenség által fenyegetett erődöknek, melyek a magyar szent koronából kisugárzó eszmének védelmi bástyáját képezik. Ily irányt tüzvén magunk elé, kötelességünk futó visszapillantást vetni a közeli multra, hogy lássuk, minő alapokat nyujt az a további épitkezésre. Csaknem egy évtized folyt le azóta, hogy a nemzet vissza lett adva önmagának ; saját nemzeti és állami érdekünkben tehettünk mindent, amit jónak és szükségesnek láttunk. Tiz év előtt, midőn alkotmányunkat visszanyertük, nagy feladattal állottunk szemközt : lerakni jövőnk biztositásának alapját, fokozni nemzetünk erejét. A munka megindult. Az alkotások hosszu sora az, melyben a vezető elemek kimeritették erejöket, anélkül, hogy fáradozásaiknak hasznát a nemzet élvezhetné. – Miért? Mert megingathatatlan elvként állitották fel, hogy alkotásaiknak vezéreszméje csakis a liberalismus lehet. Ennek következtében az alkotások legnagyobb része elhibázott és eredményeiben önmagát itéli el. Állami életünk minden ágában számtalan új intézmények léptek életbe, de fájdalom, nem állithatjuk, hogy ezek annak consolidálására szolgáltak volna ; sőt ellenkezőleg nagyon is ingoványos talajt teremtettek, melyen legbujábban a megvalósulhatlan ábrándok virágai tenyésznek. E talajra tovább épitkezni nem lehet ; mert a jelen pillanatnak ép az legsürgetőbb követelménye, hogy megszüntessék a hiábavaló illusiók politikája, mely állami háztartásunkban ép ugy aláássa az állam erejét, mint tönkre juttatja az állam polgárait. A lejtőn melyre jutottunk államiságunk elsülyed. – A fizetésképtelenség beállhat minden pillanatban, mihelyt a pénzvilág megvonja a hitelt. És ha a válság kitör, első sorban az alkotmányosságot temetné romjai alá ; pedig nem az alkotmányosság okozója az anyagi sülyedésnek, hanem okozója ama politika és politikai szellem, mely az alkotmányosságban érvényre jutott. E politikának változni kell, ha ki akarjuk kerülni a catastrophát. És mi csekély erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy a változást előmozditsuk.

A <Magyar Korona>, mint heti közlöny ki fogja meriteni a hét eseményeit, hogy azon tisztelt olvasók, kiknek elfoglaltsága nem engedi, hogy a hét minden napját hirlapolvasással töltsék, hasábjairól tökéletes tájékozódást nyerjenek mindenre nézve, ami ugy a politikai, mint a társadalmi téren a mai kor művelt emberét érdekelheti. Jó hire ama nyomdaintézetnek, mely lapunk kiadását magára vállalta, kezeskedik a csinos kiállitásról és a pontos szétküldésről. B. Jósika Kálmán.

Leköszönő:

Boldog uj évet!

A >Magyar Korona< ma utolszor jelenik meg azon közönség előtt, mely kilenc éven át támasza és öröme volt. A szerkesztőség áthatva azon érzelmektől és eszméktől, melyek a hosszu évek során át müködésében vezérelték, lelke mélyéből óhajtja, hogy a béke szelleme lengjen a hazán, államon és egyházon ezentul is, mert jogbiztonság és gyarapodás csak így érhető el. Ne hozzon viszályt, támadást egyik oldalról sem a jövő év, mert az egyházat szent hivatásának kifejtésében csak hátravethetné. Pedig az egyházra nagy munka vár és ha nem tanusit a saját kebelében összetartást, e nagy munka megtörheti erejét. Utolsó szavunkkal is ezen összetartást ajánljuk, nehogy a szélcsend alatt megbomoljék a kéve s egy váratlanul keletkező vihar menthetetlenül széthordhassa. Az Úr Isten segítse a katholikusokat szoros tömörüléshez és adjon önöknek, kedves olvasóink, boldog uj évet!

 

Készítette: Várhidi Adrián

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s